Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-23 / 263. szám, szombat

m-i /mm mmmm ; mondták lányaiknak szemreyóai;: „Látod, az Ilonát? Ö es megcsinálni a szerencséjén" écsi vőlegény a legújabb Opel ord kocsin járt udvarolni, míg szép napon lel nem kereste a családját a — rendőrség. Kiilt, hogy a vőlegény: közönsécsempész, aki Bratislavában tékelt orkánkabátok értékesíből szerzett pénzen tündökölt iölcsönzött kocsin járt udvai. Ilona családja jobban utánaitt a dolognak, és kiderült, a rnök" úr az egyik ismert bécsi ihídon henteslegény, ina ezek után se engedett a 'vennyolcből. Elhatározta, ha c, ha szakad, nyugati emberrel sti be a fejét. Az egyetemet igyta, és ma a nemzetközi ók bárjainak állandó látogainális történet. De nem kevésinulságos. És a paragrafusok? Nem selek? A paragrafusok hézagosak — t a kapitány. — Nézzük meg ául, milyenek a megelőzés, a csírájában elfojtásának a leségei. A 38/61-es és a 60/61-e's íny például kimondja, hogy a ő élősködők ügyeível a helyi :eti bizottságok büntetőtanáfoglalkozzék. A kezdő rosszlá:at ezek a tanácsok nyilvános lorgálásban részesíthetik, vagy koronáig terjedő pénzbírságbüntethetik. Az elsőfajta bünlegtöbbször falra hányt bori pénzbüntetés pedig — mivel hajtható be — szintén falra t borső. Élősködős vádjával nis csak a bizonyíthatóan doerülők illethetők. ök pedig — íár egyszer vádat emelünk elk — nyilván nincsenek munszonyban. A törvények azonmás esetekben is kijátszhatók, ást csak akkor indíthatunk így prostituált ellen, ha bizolató, hogy nincs munkaviyban. Ezért a legtöbbjük négymunkát vállal, és — az iga- ( inyba bekerül a bélyegző, rossz útra tértek megtérítése k nehézségbe ütközik. Többen ersze, a „dollárkákat" kivéve zívesen elmennének dolgozni, lyt azonban kiderül, hogy az i lány már büntetve volt, leg;zör bezárulnak előttük az lek kapui. Még akkor is, ha ijságokban aznap azt hirdetlányokat felveszünk, izont tudok egy textilgyárról, néhány ilyen lányt próbaidőílvettek. A próbaidő letelt és íyok — maradtak. íttem a rendőrségi kimutatás, íorú statisztika. A sárga ládín több száz emberi sors. Akanul is a paragrafusok réseire, lőítéletek bástyáira gondolok. , hogy aki pénzért áruba boa testét — akár van az igainyában bélyegző, akár nincs ! prostituált. De miért nem ad rvény több lehetőséget a baj jlőzésére? Vagy az eltévedteka társadalomba való visszaté•e? iz, csak a lakosság egy kis lékéről van szó. A prostitúció ban Így is fekély a társadatestén. TÓTH MIHÁLY Ferenc-forrós kupolás épületének tőszomszédságában, o fehér lócán ötödmagával, már vagy egy órácskája nézi, figyeli a hullámzó embersereget új ismerősöm, Danyi Alajos, a füleki téglagyár munkása. Öt szeretném most bemutatni, mert itt jártamnak maradandó élménye ez a halkszavú ember. Szép volt a pank, a ragyogó épületek, az egészségügyi házak hosszú sora, megkapó az egész vidéket körülölelő tisztaság, a kedves orvosok és a nyomukban járó nővérek gondossága, de Danyi Alajossal való találkozásom valami egészen más volt. Emberi? Nemcsak. Az is persze. Megrázó és felvidító egyszerre. Ha most azt mondanám, ennek a „fekete" embernek — maga nevezte így magát — kitárulkozása és a belőle áradó emberség-fluidum volt az, ami megfogott, az út a megtiportságtál a felemelkedésig — okkor sokan legyintenének, hagyd el, frázis! Mások meg az elutasítás és megalázás nagy pecsétjeként mondanák: cigányI i- Egy hete vagyok már itt a reumám miatt, — meséli Danyi. — A bal karomba, meg a vállamba marta be magát az átok ... De micsoda kálvária előzte meg, míg eljutottam a fürdőbe, életemben először ilyen Helyre. Ezt nem panaszként, dehogy, csak azért mondom, hogy megértse. Bizony az embernek még sokat kell nyelnie, tűrnie, különösen a magamfajtának. Negyven esztendeje dolgozom. Harminc esztendeje egy helyben a téglagyárban. Voltam kocsitoló két évig, vagonrakodó öt évig, azóta meg kemenceberakó vagyok. Huj, de hosszú idő, de sok izzadság, bánat, keserűség. Soha abszenciám nem volt, még egy ára sem. Pedig higyje el, mindig (kemény munkában kellett állnom a sarat. Egy sichtában nyolc-kilencezer téglát berakni, elhiszi, nem kis dolog? De ment a munka. Voltak mellettem olyan kollégák, akár az óriások és mégis elhullottak. A karjuk megdagadt és mehettek máshová. Én meg, milyen nyeszlettnek látszó ember vagyok, de bírtam, akármilyen volt is a tempó. Még a fájó karommal is, mielőtt beutaltaik volna ide gyógykezelésre, hat-hétezer hat kilogrammos téglacsövet egy sichtában csak be kellett raknom a kemencébe. De akárhányszor mentem a doktorhoz, pedig a végén imár sírva dolgoztam, mindig csak azt hajtogatta: „Danyi, mehet dolgozni". Még éjjelente is, ha a fájdalom felébresztett, csak a doktor hangját hallottam: „Danyi, mehet dolgozni... Danyi mehet dolgozni" ... Nem hitt nekem, csak kinevetett. Még a doktor társainak, akik más véleményen voltak a bajommal kapcsolatosan, még azoknak sem hitt, csak hajtogatta a magáét: Danyi, mehet dolgozni! Nem hitt nekem, hiába mondtam: — Doktor, ötvenöt éves ember vagyok, még egyszer sem szimuláltam, de most fáj, nem tudok emelni... Nem hitt, talán azért. .. — úgye ezt ki sem szabad mondani — mert fekete vagyok. Elhallgatott. Barna szemét rám meresztette s a szája szélén húzódó két mély ránc megremegett. Kis idő múlva falujáról, a Fülek melletti Bénáról kezdett mesélni, ahol 16 cigánycsalád é| rajta kívül. Dolgos emberek, akik, mint mondta, már a múlt republnkában is ügyeltek arra, hogy munkában és tisztaságban felvegyék a versenyt a falu többségével. Danyi Alajos számára a munka volt az élet értelme. Igazolta ezt takaros háza, a szépen bútorozott szobák, a tiszta konyha, s két fia, akikből embert nevelt. — Huszonhat éve élek feleségemmel, Putnoki Máriával boldog házaséletet. Nem Danyi Alajos gyógyulást keres iszom, nem kártyázom és mindig az volt a legnagyobb örömöm, ha mosolyogni, nevetni <áttam az asszonyt és a gyerekeket. Szórakozásom? Vasárnap átmegyek az öcsémhez, neki már televíziója is van — nekem csak •rádióm - s megnézem a délutáni műsort. Főleg a futballmeccset szeretem. A gyerekek már felnőttek, sőt ikisunokám is van. A ház 'kicsinek mutatkozik. Nagyobbra volna szükség, mert együtt szeretnénk lakni. Zoli fiam is lassan hazajön a katonáéktól. Voltam is imár a bankban az igazgatónál érdeklődni, lehetne-e támogatást kapni. Van egy kis megtakarított pénzem, és ha eladnám a házamat, negyven-ötvenezret kapnék azért is. Zolival, aki különben bádogos, kettesben megkeressük havonta a három és fél ezret s Ha hitelt kaphatnánk, meggyőznénk a nagyobb házat is. Akár benn a városban. Közelebb a kisunokámhoz, mert az ő édesapja, a Lajos fiam, a városban tanár, a magyar iskolában ... Bizony tanár, oroszra, meg földrajzra tanítja a kisembereket... Az én fiam, az írni és olvasni nem tudó cigány fia ... i az utolsó mondat szinte mellbe ütött, k-, Nem, félreértés se essék, nem az okozta döbbenésemet, hogy fia Nyitrán főiskolát végzett és most mint pedagógus tanítja oroszra, földrajzra a kismagyarokat. Hisz ismerek én orvosokat, mérnököket, tiszteket és jogászokat, akik cigányszülőknek gyermekei. Nem, irvkább az lepett meg, hogy Danyi Alajos, az a rokonszenves ember, aki csak az imént magyarázta el, hogy számolja ki a kemencébe került téglák, csövek több ezer mennyiségét, most azt állítja, nem tud írni és olvasni. <- Sajnos nem, — vallja be lemondóan — pedig de sokszor jó| jött volna! Sokszor szerettem volna olvasni, de gyerekkoromban ki ellenőrizte, jár-e a cigány fia iskolába? Aztán hip-hop, itt volt az ideje, hogy munkába álljak. Pénz-, vagy jobban mondva kenyérkereső legyek. A munka meg elvette minden időmet és ha végeztem, örültem, hogy megpihenhetek. Lajos fiam .. . tudja a tanár... hányszor megmorgott emiatt, — „legalább öreg napjaira tanulhatná meg édesapa a betűvetést" . . . mondogatta nem is egyszer. A múltkoriban valami szerződést kellett hivatalos helyen aláírnom, hát akkor meg Lajos addig nem engedett az asztal mellől felkelni, míg meg nem tanultam legalább a nevemet leírni. Papírt, vonalazottat tett elébem és hozzá kellett látnom. Fiam nem engedett, és jól tette, én meg addigaddig próbálgattam, míg végre nagy nehezen sikerült. Hát a nevemet már le tudom írni. Azt is azért, mert Lajos rámijesztett, hogy a bíróságon nem fogadják már el a kereszttel való jegyzést... Hát így ... D

onyi Alajos, a messzi, nyugat-csehországi üdülőhely beutaltja, a Ferencforrás aranykupolás épületének tőszomszédságában, a pompázó angolpark kispadján maga és családja életsorsát teregeti ki. A beszámoló során vidám és borús élmények váltják egymást, az utóbbiak egyre gyérebbek, igaz az idők is közben megváltoztak . . . — Hála istennek — mondia, — igen, igen ... alaposan megváltoztak. De azért, akár hiszi, akár nem, második, vagy harmadik napja, hogy itt voltam, s majdnem összepakoltam, hazamegyek, nem maradok. Hiányzott a kisunoka, az asszony, a család, de legfőképp a munka. Nem tudok én munka nélkül élni. Nevetett a doktor úr, amikor vizitkor negyed napra elmondtam, hogy majdnem megszöktem, meg azt is, hogy miért. - Hagyja el — mondta az itteni doktor, mert nagyon emberséges ember — majd ha meggyógyult, okkor hazamehet, akkorra meg a munka is majd jobban megy. Hát most már csak kivárom, hátha igazo lesz. NAGY JENŐ egnap, ma, holnap Beszélgetés Hlavatý István elvtárssal, a Vágsellyei Városi Nemzeti Bizottság elnökév*' Vágsellye — természetesen képletesen mondva — szinte tegnapról mára lett Igazán várossá. Tíz évvel ezelőtt még két kezünkön megszámolhattuk négy-ötemeletesnél magasabb házait. S ma óriási ütemben toronyházak épülnek; korszerű szállodájuk, poliklinikájuk van; a városba érkezők első pillantása szükségszerűen az új víztoronyra esik . .. Nem titok: Vágsellye nagyarányú, rangos fejlődését a hatalmas vegyikombinát — a Duslo indította el. Minderről azonban inkább Hlavatý 1 s t v á n, a VNB elnöke beszéljen. • MIT fELENT VÁGSELLYE SZAMÁRA A DUSLO? — Tömören fogalmazva, a városiasodás, a hatalmas fejlődés alfáját és ómegáját. A Duslo révén Vágsellye annyit fejlődött az elmúlt kilenc-tíz év alatt, mint más városok talán egy negyed század alatt. Alapjaiban változott meg a város jellege. 1958 előtt például alig ötezer lakost tartottunk nyilván, míg ma csaknem ennek háromszorosáról adhatunk számot. A lakosság ilyen arányú, mondhatnám rohamos növekedése a lakásépítés és a középületek létesítésének gyors tempóját feltételezi. Ügy érzem, anyagi lehetőségeinkhez mérten sikerült is helyt állnunk. Alig nyolc év alatt több mint ezerháromszáz lakásegységet adtunk át, 1971ben pedig a csaknem másfélezer lakásból álló új Váglakónegyedet fejezzük be. • A VÁROS NÉHÁNY ÉVIG JÁRÁSI SZÉKHELY VOLT... — Igen — és remélem nem haragszanak meg ezért a galántaiak —, de az Illetékesek valóban érthetetlen okuól fosztották meg Vágsellyét ettől a megtisztelő, komoly leladattói. Mit sem változtat ez ellenben azon, hogy mind jelenleg, mind előreláthatólag a jövőben is a járás legnagyobb városa leszünk. Annyi hátrányt jelent ez csupán számunkra, hogy míg addig a helyszínen, rugalmasan tudtuk elintézni problémáinkat, most Galántára kell utaznunk. • MIT HOZ A jOVÖ A VÁROS ÉLETÉBE? — Terveink zöme a Duslo további fejlődésével kapcsolatos. Rövidesen befejeződik a vegyikombinát építésének harmadik szakasza és jobbára nyílt titok már, hogy negyedik szakasz építése elé nézünk, mely az öszszes eddigi három szakasznál is hatalmasabb lenne. Mekkora feladatot jelentene ez Vágsellye számára? Csupán egy adattal illusztrálom ezt: Huszonötezerre nő majd a lakosság száma. A távolabbi tervek között szerepel a város jelenlegi központjának újjáépítése. A közeljövő egy új vasúti felüljárót hoz Sellyének, hiszen a gépkocsik sorompók előtti várakozása milliókra rúgó károkat okoz a népgazdaságnak, továbbá a mostani szűk Vág-híd mellé egy új híd, péküzem és vásárlási központ épül a Vág-lakónegyedben; a kanalizáció s vízvezetékhálózat tökéletesítésére és egy belvárosi autóbuszjárat létesítésére is sor kerül. • EGY EGY ROHAMOSAN FEJLŐDŐ VAROS ÉLETÉBEN KÜLÖNÖSEN FONTOS A SZOLGÁLTATÁSOK SZÍNVONALÁNAK KÉRDESE.. . — Sajnos, talán épp ezen a téren vár még ránk a legtöbb munka. Sajátos helyzetünk megkívánja, hogy problémáink élére tegyük ezt a kérdést, hiszen nemcsak az egész ország területéről, hanem külföldről is dolgoznak szakemberek a Duslóban. Ugyanakkor a maholnap tizenötezerre kerekedő lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat Galántáról irányítják és ott ls nyújtják. így alaposan elhúzódik egy-egy gyors-vegytisztítás, selyemharisnya-szemfelszedés, vagy egyéb szolgáltatás. Több ízben kértük már a JNB-t: tegyék lehetővé, hogy önállóan nyújthassunk szolgáltatásokat lakosainknak. Igaz, ígéretet kaptunk egy két és fél millió korona beruházású szolgáltatási központ építésére, ez azonban csak enyhítené gondjainkat, távlatilag nem oldaná meg a helyzetet. • VALÓSZÍNŰLEG VANNAK MÁS MEGOLDATLAN KÉRDÉSEK IS ... — Két kérdés aggaszt a leginkább. Az egyik az építkezési telkek hiányának kérdése, a másik pedig az égető iskolahiány. A Duslóban nem keresnek rosszul az emberek, sokan családi házat építenének. Hogyan, miképpen magyarázzam meg nekik, hogy kifogytunk a telkekből, egyedül az elővárosunknak számító Vecse felé építhetnek. Belátom, a mezőgazdaságnak is kell a föld, de éppúgy a városi embernek is joga van értékesíteni a becsületes munkával gyűjtött pénzt. Nagyon sürgető kérdés az iskolahiány is. • HOGYAN JELENTKEZIK A VÁROS GYORS ÁTALAKULÁSA KULTURÁLIS TERÉN? — Nyaranta nincs különösebb probléma. Kétezer embert befogadó szabadtéri színpadunk van. Télen azonban csupán egy mozink működik, azt is egy régi raktárhelyiség átalakítása révén nyertük. A közelmúlt hibája, hogy nincs még saját művelődési házunk. A tervek szerint jövőre azonban ennek az építésére is sor kerül. MIKLÓSI PÉTER A MA VAGSELLYÉJE