Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-23 / 263. szám, szombat

Esti esőben értünk a szigetre. Az idegenforgalmi társaság az egzotikus nevű Chalanda szállóban helyezett el bennünket. A szálló zöld térség peremén néhány földszintes villa. Apály van, messziről hallatszik az óceán morajlása. A küszöbön békák kuruttyolnak, mintha bebocsátást kérnének. A vendéglőből a dzsessz vad ritmusa hallatszik. Néhány pár táncol. Étel — nyugat-európai szokástól eltérően nincs az asztalokon, csak ital — whisky szódával, coca-cola, limonádé ... Az étteremben csak európaiakat látok. Megkérdem az indiai pincért: — Miért vannak itt csak franciák? — Vannak angolok is. — Miért nem látok indiaiakat? — Mi nem táncolunk, csak kiszolgáljuk a fehéreket... Curepipe-ben a helyi szokások bénító hatását is megismertük. Értesítettek, hogy az itteni hőség ellenére esti hét óra után nem mutatkozhatunk kabát és nyakkendő nélkül, s az illem megkívánja, hogy csak a megnevezett vendéglőkben étkezzünk. Madagaszkár volt francia gyarmaton sokkal szabadabb volt a szellem, ott a turisták maguk döntötték el, milyen ruhában jelenjenek meg. Az angol hatás szerencsére csak az öltözék szigorú előírásában, meg a bal oldali közlekedésben érezhető, egyébként mély gyökereket eresztett a francia kultúra. A sziget 750 ezer lakosa között sok az európai, az afrikai, de a legnépesebbek az indiaiak. Egyaránt beszélnek angolul és franciául, de inkább a franciát használják. A helyi kreol tájnyelv is romlott francia tájszólásra emlékeztet. ELSŐ BENYOMÁSOK Kényelem és nyugalom érzete — ez az első benyomás, amely a Mauritius-szigeten hatalmába keríti az embert. Mintha e szigetet csakis pihenésre alkotta volna a természet. Kis arányai (65 kilométer hosszú és 48 kilométer széles) ellenére csodálatosan változatos az éghajlat. A sziget közepén, a magas hegyeken túl hűvös és esős az időjárás. Az óceán partján még télen is ragyogó napsütés fogadja az embert. A tengerparton tiszta, fehér homok. Az Indiai-óceán kristálytiszta parti vizeiben hemzsegnek a különféle tengeri állatok. Szinte az ember lábánál hevernek homokba fúródva a különféle tengeri csillagok. A tengeri sünök mérges tüskéit azonban ajánlatos elkerülni. Még nagyobb óvatosságra késztetnek a farkukkal veszedelmesen csapkodó elektromos ráják. Port Louis fővárosban egymás mellett állnak a modern luxusvillák és a gyarmatigazgatás hivatali épületei a festőien tarka indiai és kínai negyeddel, ahol lépten-nyomon bodegákba és üzletekbe ütközünk. Egymás közelében épült a katolikus és protestáns templom, a mohamedán mecset, a kínai pagoda, a hindu templom, a tűzimádók temploma, az izmaeliták imaháza stb. Úton-útfélen nagy, kerek szemű barna fiúcskák pörkölt iif7i.Mij.ljWI A szigetországban „mauritiu slaknak" az indiaiak, a kínaiak, és az első francia tele pesek utódai vallják magukat Sajátos munkamegosztás ala kult kl köztük. Az indiaiak az ültetvényeken, a cukorgyárak ban dolgoznak, vannak köztük 10 hektárig terjedő birtokokkal rendelkező kisültetvényesek is. A kínaiak kiskereskedelemmel foglalkoznak, vagy bérmunkások. Érdekes a fran ciák és az angolok munkameg osztása. Az angolok a közigaz gatást tartják kezükben, a franciák az üzletet. Az együtt élés ritka példája: angolok vi gyúznak a francia üzletembe rek nyugalmára. Amikor felkerestük a „Siva tagom — kincseskamrám" ké tes elnevezésű cukorgyárai Roger Bax úr, az igazgató az egykori angol gyarmatosítók stílusára emlékeztető modor ban elmondta: a cukornád fel dolgozását teljesen gépesítet ték, s évente 30 ezer tonna cukrot gyártanak. Kelletlcnü válaszolt arra a kérdésemre mennyit keres egy munkás. — Általában 10 rúpiát az üi tetvényeken és húszat a gyár ban. Ez egy kicsit eltért attól, amit a munkásoktól hallottunk. Szerintük napi keresetük nem éri el az öt mauritiusi rúpiát (egy amerikai dol lárt) ... ... Ottlétünkről tudomást szerezve Sir Siwugasagur Ramgoolam főminiszter is meghívott minket. Családi körben elbeszélgetett velünk. Meglepően jól tájékozott a szovjetország életéről. Két unokaöccse kijevi főiskolákon tanul. Ramgoolam meggyőződését fejezte kl, hogy a függetlenség elnyerése után Mauritius és a Szovjetunió kapcsolatai bővülni fognak. J. BOCSKARJOV ÉS I. KON MAURITIUSI ÚTIJEGYZETE pisztáciál [uiói

j es gyümölcsöt árulnak. Ezüsttel átszőtt vékony száriba burkolt indiai szépségek sietnek valahová. Csendéletnek illő kép, s az ember nem is csodálkozik, hogy Bernardín de Saint Pierre regényhősének története éppen Mauritiuson játszódik le. t WAfMifMUMUm A sziget lakóínak élete nem mindig idillikus. A bőkező természet néha megdühödik, s veszélyessé válik. Nincs olyan év, hogy a ciklonok ne pusztítsák el a termést, ne döntsenek romba épületeket. Különösen nagy pusztítást vitt véghez a ciklon 1960-ban. A szigetországot azonban társadalmi viharok is tépázzák. A kiéleződött politikai helyzetben a kormányzó Munkáspárt reformokkal kísérletezik. A helyi hatóságok megtiltották a külföldiek tőkekivitelét. Mauritius legnagyobb baja gazdaságának monokulturális jellege. Mezőgazdasága cukornádültetvényekből áll, s iparát 23 cukorgyár képviseli. Kivitelének 97 százaléka a cukor, de a cukor világpiaci ára állandóan Ingadozik. Igy aztán a szigetország gazdasági élete a birodalmi előnyök rendszerétől függ, ez pedig jó eszköz a brit kormánynak arra, hogy nyomást gyakoroljon a most felszabaduló gyarmat kormáés sikerült is elismertetnie magát számos európai szociáldemokrata párttal. nyára. Az ültetvényesek pedig az ultrakonzervatív Mauritiusi Párt vezetésével mindent megtesznek azért, hogy fékezzék más mezőgazdasági ágak — például a tea- és dohánytermesztés fejlesztését, mert önző érdekeik ezt így kívánják. Az ültetvényesek pártja nemrégen Mauritiusi Szociáldemokrata Pártra változtatta nevét, hogy megtévessze a közvéleményt, ^TTi I ľl j 1 .T.Téi 1 í.rif M

auritius-szigetet leginkább a bélyeggyűjtők ismerik. Az 1847-ben kiadott Mauritius-bélyeg ma is a legértékesebbek egyike. A XVI. századig senkit sem érdekelt ez az Indiai-őceánban elvesző talpalatnyi szárazföld. Bár az arab tengerjárók már a X. században megfordultak a szigeten, Mauritius 1598-ig teljesen lakatlan volt. ''Ekkor szálltak itt partra a hollandok, s Nassaui Móric tiszteletére Mauritiusnak nevezték el a szigetet. A holland telepesek nem sokáig uralták a szigetet, amely évtizedekre kalózok menedéke lett. Máig is legendák keringenek a Mauritiuson elásott mesés kincsekről. 1715ben francia uralom alá került a sziget, majd 1810-ben az angolok foglalták el a franciák helyét, s íle de Francé helyett ismét Mauritiusnak nevezték a szigetet, amely mostanáig angol gyarmat. rófók, az éhhalál vagy az áradás. Ha nem sújtja aszály Indiát, mint a legutóbbi két évben, akkor minden évben árvíz várható. Ez azonban életet jelent a földnek, hogy évente két-három termést is adhasson. A nedves és száraz időjárás kilengéseinek kiegyenlítésében van a katasztrófák elhárításának kulcsa. A folyók szabályozása, öntöző, és lecsapó, lórendszerek létesítése az indiai gazdaság alfája és ómegája. India aranykorát élte, vala' hányszor uralkodói közmunká' ra szervezték a tömegeket, ám nyomorba süllyedt, valahányszor az uralkodók figyelmét más kötötte le. A lakosság gyarapszik, ezért a folyószabályozást ma sokkal alaposabban és komplettebben kell megoldani. Ez óriási kiadásokat jelent, melyek azonban valamenynyi beruházás iközül a legjobban kifizetődnek. Az indiai kormány tudja ezt, de minden attól függ, hogyan sikerül össz- «• pontosítani a szükséges erőket |!|K és eszközöket, s mennyire si-; . kerül megakadályoznia elsri- 1967. várgásukat a viszályok, a felelőtlenség, a .korrupció .és tehe' tetlenség következtében. 1/ ét száraz indiai év után megértem egy igazi és rendkívül hosszú monszunos évszakot is. A nehéz fellegek oly alacsonyan szállnaik, hogy az embernek az az érzése, csak ki kell nyújtania a kezét, s megérintheti őket. Ha pedig elered az eső, az embernek önkéntelenül a bibliai vízözön jut az eszébe. Persze ma több a hajó. Az utca rövid idő alatt folyóvá változik, amely mindent elsöpör útjából. Gyakran még embereket is, s többé sohasem látjá'k viszont őket. Holttestük bizonyára valamelyik szent folyóban köt .ki, amelyek mintha haragudnának az emberekre, időnként áldozatokat követelnek. Az eső után hirtelen eltűnnek az utcai patakok, s az emberek összeszedik, ami utánuk maradt. Nagy fekete esernyők jelennek még az utcákon, s inkább biztonságérzetet kölcsönöznek, mint védenek az áradástól. Ezért muVtkoznak csak az eső után, amikor legfeljebb itt-ott csepereg. Egy ötéves Ádám-kosztümös fiúcska alig bírja tartani az esernyőt. Vagy talán ez volna az öltözete? Minderiesetre az esernyő nem oltalom, hanem a mostani monszunos időszak jelképe. A levegő egyre nedvesebb, a a nedvesség a lakásokat is ELÁRASZTOTT KERT SASZTRI EMLEKMOVÉNÉL áthatja. Nem lehet megtörülközni, mert a törülközők vizesek, nedves a lepedő, a cukor, a só. Izületi bántalmak gyötrik az embert, s nagyon megértem a maharadzsákat, miért járnak Pöstyénbe. Bágyadtak vagyunk, s nehezen lélegzünk a fülledt, párás levegőben. Most látjuk, milyen különbség van ember és növény között. A hervadt növényzet, a fák az utóbbi hónapokban üde zöld színben pompáznak. Minden nő. Itt az ideje, hogy vége legyen az esős időszaknak, mert ha nem húzódik el, helyenként rekordtermést takarítanak be. Az áradás sok emberéletet követelt: csak Uttar Pradesh államban a legutóbbi héten hatvan embert és több száz háziállatot ragadtak el a megáradt folyók. A tavalyi aszály és terméketlenség következtében azonban sokkal többen haltak éhen, sok millió gyermek megbetegedett, s az indiai gazdaság a katasztrófa szélére sodródott. Felmerül a kérdés, elkerülhetetlenek-e az évenkénti kataszt-