Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-23 / 263. szám, szombat

A megismerési folyamat tökéletesítéséről | KERESIK AZ INDÍTÓOKOT Vita következik. Tessék, kl lesz az első felszólalói Ez a két mondat minden pártszervezet gyűlésén elhangzik. Persze a vitára való buzdítás eredménye igen különböző. Az utóbbi időben egyes pártszervezetekben megritkult a pártgyűléseken felszólalók száma. Erre a tényre figyelt fel a koSicei járási pártbizottság is. A kérdést napirendre tűzték. Érdemük főként abban rejlik, hogy nem elégedtek meg az aktivisták véleményével, hanem átgondolt, szervezett véleménykutatással Igyekeztek felfedni a jelenségek indítóokát. A járás tapasztalatai A járási pártbizottság szervezési osztályán képzett, és tapasztalatokkal rendelkező elvtársakból 16 tagú munkacsoportot alakítottak. Ügy határoztak, hogy teljes egészében megvizsgálják a pártszervezetek belső életét, mert csakis így kaphatnak hű képet a valóságról. Munkatervüket megtárgyalta és jóváhagyta a járási pártbizottság elnöksége. Lényegében csak ezután bontakozott ki az a megismerési folyamat, amely ma nagy segítségére van a választott pártszervnek. Jelentéseiket megtárgyalja a járási pártbizottság elnöksége, és a felmérésekből levonják a tanulságot. A pártszerv egyetlen kérdésben sem határoz alapos helyzetismeret, a jelenségek índítóokainak objektív megítélése nélkül. Éppen ezért helyeznek egyre nagyobb figyelmet a pártszervezetek belső életének vizsgálatára és a különféle véleménykutatási formák felhasználásával keresnek válgszt a jelenségekre. A munkacsoport több mint egyéves tevékenységével — a tapasztalatlanság okozta kezdeti nehézségek ellenére ls — úttörő munkát végzett. Bebizonyosodott, hogy járási méretben ls szükség van a pártmunkában szociológiai vizsgálatokra, de mivel ez tudomány, el kell sajátítani a módszertanát, technikáját. Kérdőíveket adtak ki, de egyes esetekben — például, amikor azt vizsgálták, hogy miként irányítja a pártbizottság az alapszervezeteket —, személyesen keresték fel a megkérdezetteket. Az említett felméréskor a pártbizottság aktivistái és a munkacsoport tagjai 160 pártelnökkel beszélgettek a járási szervek munkastílusáról. E felmérés megvitatása késztette a pártszervet, hogy alaposan foglalkozzék az aktivisták tevékenységével. Az alapszervezetek főként azt kifogásolták, hogy több aktivista csupán a pártgyűlésen jelenik meg, nem vesz részt a pártbizottság ülésein, és így tapasztalatával nem járul hozzá a vitás problémák megoldásához. A véleménykutatás témáinak kiválasztása is azt bizonyítja, hogy a pártmunka szempontjából lényeges kérdésekre kerestek választ. Megvizsgálták a pártszervezetek munkáját, az egyesített EFSZ-ekben, véleménykutatást végeztek a kiválasztott ipari üzemekben, ahol a párttagok az új gazdaságirányításról mondták el véleményüket. S mivel az utóbbi időben az alapszervezetek több párttag kizárását javasolták, ezt a kérdést is megvizsgálta a munkacsoport. De nemcsak a pártból törölt személyeket keresték fel, hanem beszélgettek azok két közvetlen munkatársával, a gazdaság vezetőjével és a pártszervezet elnökével. Mikor a felmérés elkészült, az Indítóokok között — különösen a fiatalabb korosztály esetében — első helyen szerepelt az a megállapítás: nem készítették fel őket kellőképpen a pártba való belépésre, csak felületesen ismerték jogaikat és kötelességüket. Ez a felmérés is elősegítette azt, hogy a pártbizottság konkrétan rögzítette az új párttagok kiválasztásának és nevelésének elveit. E területen — aránylag rövid idő elteltével — már megfigyelhetők a minőségi változás első jelei. Miért kevés a felszólaló? Az egyik legjelentősebb felmérésre éppen azért került sor, mert csökkent a pártgyűléseken a felszólalók száma. Az alapszabályzat biztosítja minden párttagnak azt a jogát, hogy kifejtheti véleményét a pártgyűlésen — amely lehet ellentétes is a beszámolóval vagy a javaslattal —, és mindaddig joga van védeni álláspontját, amíg e kérdésben nem fogad el határozatot a taggyűlés. Ezt a jogát sok párttag nem használja ki. Vajon mégis, miért nem szólalnak fel a gyűléseken? A munkacsoport tagjai erre a kérdésre 300 párttagtól kértek feleletet, szavatolva a teljes titoktartást. A válaszokat 25 pártszervezetből gyűjtötték össze. Szükséges megjegyezni, hogy a járásban levő párttagoknak több mint egyharmada az említett szervezetekbe tartozik. Ügy választották ki az egyéneket, hogy a vizsgált csoport összetétele megfeleljen a járási pártszervezet szociális összetételének. S bár ezek után sem lehet állítani, hogy az „alulról kapott" vélemény teljesen pontos képet nyújt a valóságról, de tény, hogy lényegében visszatükrözi azt. A felmérés során több olyan véleménnyel Ismerkedtek meg, amely bizonyos mértékben általánosítható. A jelentés megvitatása után éppen e véleménycsoportok alapján fogadott el konkrét határozatokat a pártbizottság, a pártgyűlések színvonalának emelésére. Már több járásban is vizsgálták a párttagok aktivitásának kérdését. Sorrendbe foglalták az indítóokokat, de ez a sorrend közelről sem volt azonos. Eddig a košicei járásnak sikerült a legjobban „rátapintania" a valóságra, főképp ami az okok sorrendjének kialakítását illeti. A felszólalók értékes megállapítása, vagy javaslata „elszáll", meghallgatják és bólintanak rá. Pedig azért beszél az Illető, mert szeretne hozzájárulni egy-egy kérdés megoldásához. Ha látja, hogy szavának nincs foganatja, kiälakul a véleménye: kár beszélni. A kérdezettek 62 szászaléka hasonló gondolatokkal indokolja a pártgyűléseken felszólalók számának csökkenését. Viszont ez a kép csak akkor volna teljes, ha azt is megtudnánk, hogy a „megjegyzések és javaslatok" realizálásából mtennylt kellene elvégeznie a helyi, a járási és a felsőbb szerveknek. Igaz, sokan megjegyezték, hogy a javaslatok elintézése meghaladja a helyi szervek hatáskörét, de ez nem általánosítható. Hiszen a pártgyűléseken nemcsak országos, hanem elsősorban helyi problémákról beszélnek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a felszólalók javaslatainak, megjegyzéseinek több mint a felét az üzemekben kellene elintézni, negyedrészét pedig járási szinten lehetne realizálni. A javaslatok lényeges része „általános", így erre csak hasonló válasz adható. A kérdés vizsgálata során kitűnt, hogy a felelősség nagyobbik része az alapszervezetek pártbizottságaira hárul. Vannak szervezetek, ahol a pártgyűléseken elhangzott felszólalásokat külön megvitatják a pártbizottság ülésén, az üzem vezetőinek jelenlétében. S bizony alig akad olyan javaslat, amelyet a felsőbb szervhez kell továbbítani, azzal, hogy az elintézése „meghaladja a Jogkörüket". Természetes, a felszólalókat a következő pártgyüléslg pontosan tájékoztatják javaslatuk sorsáról. Az eredmény: ezekben a jjártszervezetekben nem csökkent a felszólalók száma. A megkérdezettek másik nagy csoportja — 22 százaléka — a bírálat következményétől való félelemmel Indokolja a felszólalók számának csökkenését. „Közvetve vagy közvetlenül, de anyagilag megérzem, ha bírálom a gazdasági vezetőket, pedig ők is párttagok" — írja egy technikus. A válaszolók konkrét esetekkel bizonyítják, hogy „bírálni nem érdemes". Ezek a vélemények megerősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a gazdasági vezetők egy része a jogköre növekedésével azt ls meg szeretné tiltani, hogy munkáját bírálják. A pártbizottság e jelenségből is levonta a következtetést: alaposabban meg kell vizsgálni a gazdasági szakemberek erkölcsi és Jellembeli tulajdonságalt, mielőtt vezető tisztségre ajánljuk őket. A válaszolók 10 százaléka szerint az embereknek nincsen megfelelő politikai, szakmai képzettsége, azért nem tud hozzászólni a pártgyülésen megvitatott problémákhoz. A megkérdezettek néhány százaléka a szókincs „hiányával" indokolja azt, hogy egyesek sohasem szólalnak fel a pártgyűlésen. A járási pártbizottság ezeknek a felméréseknek nagy jelentőséget tulajdonít. Az aktivisták és az alapszervezetek pártbizottság! tagjainak Iskoláztatásán nagyon ügyesen felhasználják a vizsgálatok eredményeit az egyes jelenségek magyarázatához. Mindenekelőtt a párttagok aktivitásának fokozására, a pártmunka színvonalának emelésére helyezik a fő súlyt. E hónapban további két lényeges vizsgálat eredményét dolgozzák fel. Felmérték, hogy a kiválasztott pártszervezetekben miként teljesítik saját taggyűlésük határozatait, egy csoport pedig azt vizsgálta, hogy miként készítik elő a pártba való felvételre a munkás- és parasztfiatalokat, valamint a nőket. A XIII. pártkongresszus határozata hangsúlyozza, hogy a megismerési folyamat tökéletesítése szerves része a pártszervek Irányító munkájának. A košicei járási pártbizottság tapasztalatai különösen azért értékesek, mert megmutatják, hogyan lehet — járási szinten — a szociológiai vizsgálatok felhasználásával megvalósítani e határozatot. CSETŐ JÁNOS MEGKEZDTEK az aulómüűl építéséi Irány: Prága— Brno

— Bratislava

— Košice Napok óta esik Prágában. A Katonai Építő Vállalat Ideiglenes irodahelyiségét a külvárosban szinte lehetetlen megközelíteni. Néhány katona már munkához fogott: keskeny pallót raknak le, olyat, mint a patakokon keresztül szokás, hogy megkönnyítsék a közlekedést. A katonák többsége már az útépítés körül foglalatoskodik. A rossz idő ugyan nem a legalkalmasabb a földkotrásra, még ha gépek végzik ls, akad azért éppen elég más tennivaló. A dolgozóknak ugyanis szállásra van szükségük, az építőanyag lerakása a teherautókról és elraktározásra, no meg a kocsipark létesítése amúgy is téli munka. A végcél ugyanis a régóta tervezett és végre megvalósuló autóműút építése, a Prága—

Brno—

Bratislava közti korszerű autópálya. Azután megszűnnek a gépkocsivezetők örökös panaszai, az agyonrázott utasok nem szenvednek többé „tengeri betegségben" és a kocsik tengelyét sem fogja törés veszélye fenyegetni. Mikor jön el ez a nehezen várt idő? Jifí Vétronec katonatiszt az építővállalat főmérnöke, a prágai útszakasz építési munkáinak vezetője. Tőle tudtuk meg, hogy a prágai útszakasznak a pankráci autóbuszállomástól Sporilovon keresztül egészen Mirošovíceig, beleértve a benešovl elágazást, mintegy 44 kmnyi hosszúságban 1970 végéig el kell készülnie. A határidő betartásáért részben a vállalat, részben pedig az Országút- és Vasútépítő Vállalat felelős. Csupán a munkák befejeztével, tehát 1971-ben folytatható a további útszakasz építése Brnőig, majd onnan Bratislavába. A terv az autópálya kiépítését egészen Košicéig írja elő, úgyhogy az új távolsági műút hossza a mellékutakkal együtt (elágazások a nagyobb városokba, mint pl. Hradec Královéba, Olomoucba stb. J meghaladja majd az 1700 kilométert. — Képzelje csak el, milyen gyors és biztonságos lesz a közlekedés ezeken a 28 méter széles, mindkét irányban 3—3 gépkocsira méretezett utakon, még ha az autók óránkénti sebessége meg is haladja majd a 120 kilométert — mondja Vőtrovec elvtárs. Igaz, az építési költségek tetemesek. Csak az első útszakasz befektetései 740 millióra, az összberuházás pedig „csekély" 30 milliárdra becsülhető. Egyetlen kilométer összköltsége kb. 17 millió korona. A kezdeti munkákat természetesen a már említett előkészületek, az ideiglenes építkezések és persze a pusztítás jellemzi. Mert ugye ott, ahol teremtenek, ha még oly kesztyűs kézzel is dolgoznak, némi rombolás sem kerülhető el. Ezért esik áldozatul néhány prágai épület, kb. 120 lakásegységgel (a lakók még ez év végéig pótlakásokba költöznek) és mintegy 30 hektárnyi mezőgazdasági földterület a főváros környékén. — A terv úgy készült, hogy a lehető legkisebb kárt okozzunk — világosit fel a mérnök. Majd az előkészületekkel kapcsolatos teendőkre tereli a szót. A műút építése tudniillik egyéb feladatok teljesítését ls megköveteli. A vízvezeték-, a gáz- és a csatornahálózat, valamint a magasfeszültségű vezetékek és telefonkábelek áthelyezését a jövő év júniusáig el kell végezniük. A további határidő 1969 év vége. Eddig az Időpontig befejezik a járművek és a gyalogosok részére az aluljárók, a felüljárók és átkelőhidak építését. Erre azért van szükség, mert a műutat a zavartalan közlekedés érdekében ugyanazon a szinten semmi sem keresztezheti. Maga az útépítés a körülményeknek megfelelően egyidejűleg folyik majd az előkészítő munkákkal. Ennek semmi akadálya, mert egyszerre több útszakaszon is dolgoznak majd és a vállalatok elegendő munkaerővel rendelkeznek. Már ma 120 katona dolgozik a terepen. Számuk a polgári dolgozókkal együtt rövidesen 300-ra, a csúcsmunka idején pedig 500-ra emelkedik. — Ennyi emberre feltétlenül szükségünk van — magyarázza a mérnök —, ha azt akarjuk, hogy fennakadás nélkül haladjon a munka. Természetesen az építőanyagról ls gondoskodtak. A kavicsos homokot egyelőre csak a modFanyi kőbánya szállítja. De további kőbányákat ls nyitnak még ez évben, hogy megelőzzék az anyaghiányt, hiszen a három rétegből összetevődő országút rengeteg anyagot felfal. Egy kilométerre több mint 15 000 köbméterrel számolnak. A cementet Prachovicéből kapják. — Hát ezek a gépek? — mutatunk néhány körülöttünk már üzemben levő mechanizmusra. — A gépek egy része a Metuje menti Nové Méstóból való — válaszolja a mérnök. Az ottani gépgyár termékei egyszerre három műveletet végeznek: kotorják-lazítják a talajt, majd összehordva és maguk előtt tolva halmokba rakják. Nem ls hinné az ember, a korszerű technika hány gépére van szükség ahhoz, hogy végül is megszülessen a várva várt műút, amelynek építésével, noha nemegyszer tervbe vették, szakembereinknek nincsenek megfelelő tapasztalataik. De így sem kétséges, hogy teljesítményükért nem kell majd szégyenkezniük. Ne sajnáljuk tehát a saját és az utókor érdekeit szolgáló, hosszú évekre elosztott óriási anyagi áldozatot és a beruházással járó gondokat. Nem mondhatunk le az autópályáról, hiszen nélküle elképzelhetetlen a közlekedés fejlődése. K. M. m Üj, korszerű utak kötik össze hazánk városait, hogy gyorsabban és biztosabban jusson el céljához az ember és az anyag. Az utak építőinek munkáját dicséri a bratislava—párkányi útvonalon épített felüljáró. CTK felv,.