Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-22 / 262. szám, péntek

••••••••••o ••••••••••• Ú J F 1 l ••••••••••• ••••••••••• FÉRFI ÉS NÖ (francia) Jean-Lo v Trjníignant, a Férfi és nő egyik főszereplője Kitűnő tiim a Férfi és nő. ötletét adta, Irta, rendezte és fényképezte Claude Lelouch. Claude Lelouch, — kétszer kell leírni ezt a nevet, mert ha eddig nagyon keveset hallottuk is, ezután minden bizonnyal igen sokszor emlegetik még. Nyolcéves volt, amikor filmet kezdett forgatni, persze, csak saját szórakoztatására, kedvtelésből. Huszonnyolc éves korára rengeteg rövidfilmje, tvfilmje és öt játékfilmje van. (Ez utóbbiak közül az egyiket nemrég láthattuk, címe: Ne beszéljen szerelemről.) De nem akarják komolyan venni. A francia kritika „különös emberkének" tartja, az új hullám amolyan kamaszos, „félérett" Ifjoncának, akinek műveit fölösleges különösebben figyelemre méltatni. S aztán kirobbanó siker: a huszonkilenc éves rendező filmje egyszerre három nagydíjat (az egyik a tavalyi cannes-1 filmfesztiválé) és egy Oscar-díjat kap. A film címe: Férfi és nő. Milyen egyszerű, s mégis milyen sokat mondó, mennyi titkot, emberi vonatkozást sejtető cím ez! Van-e természetesebb, emberibb, mint az, amit ez a két szó így, egymás mellett mond! S van-e érzésben, életben teljesebb, mint e két ember szent kapcsolata? A film is bizonyltja: nincs! Szép film a Férfi és nő. Szép, mert igaz, mert tiszta érzés, tiszta művészet hatja át: az ember érzelmi valóságának költői lényege. Története még a címénél is egyszerűbb, mindössze annyi, hogy egy fiatal férfi és nő megismerkedik és egymásba szeret. Egymásba szeretnek a rőmeói-júliai tiszta és teljes szerelemmel, olyan szerelemmel, amelyre mindenki vágyik, s amilyen csak keveseknek adatik meg. S ebben a filmben az a szép és lenyűgöző, hogy elhisszük: igaz, amit látunk, - hősök valóban átélik, átérzik ezt a felemejő, mámorító, csodálatos valamit. Elhisszük, mert Lelouch úgy forgatta filmjét, hogy minden kockája ebben a hitünkben erősít meg. Ez az ő művészetének egyik legnagyobb titka és erőssége. A forma minden etemét, a lencse minden mozdulatát, a szín sokféle kompozícióját ennek a célnak rendeli alá, s alá tudja rendelni. Annyira, hogy a valósággal mesébe illő történet nem hagy kétséget a nézőben; az érzéssel telített légkör, a sűrített hatás olyan szuggesztív, olyan erős, hogy egy pillanatra sem támadnak kételyeink. Annak ellenére sem, hogy Lelouch nem mond el mindent, foglalkoztatja,, igénybe veszi a néző fantáziáját, gondolatvilágát, kényszeríti, hogy együtt gondolkodjék, érezzen a hősökkel. De nem teszi ezt annyira elvontan, áttételesen, hogy bárki, akinek kedve van hozzá, ne tudná elfogadni a társszerzői szerepet. Márpedig ez a szerep külön élmény. A feladatot egyébként nagyon megkönnyíti Francis Lai rendkívül élvezetes zenéje, s a kép és a žene bámulatos összhangja. A muzsika szerves része, funkciójában erőteljes alkotó eleme a filmnek, valóban az, aminek lennie kell. S ez sem gyakori. Ugyanez érvényes a szereplők játékára. Anouk Aimée (Anne) és Jean-Louis Trintignant (Jean-Louis J — egy kis túlzással — mintha erre a szerepre születtek volna, alakításuk annyira megnyerő és meggyőző. Az érzések, a lírai lelkület jobb szemléltetésével ritkán találkozhatunk. Kissé halványabb, de a lehetőségekhez mérten nem rosszabb a másik két főszereplő: Pierre Barouh és Valéria Lagrange művészete. Az ő érdemük ls, hogy leírhatjuk: aki valóban szép, lírai és művészi filmet akar látni, ne mulassza el a lehetőséget. HOGYAN LOPJAK A MILLIÓT (cseh) Fanyar humorú, szatirikus élű, de kellemesen szórakoztató film Jaroslav Balík új müve, a Hogyan lopják a milliót. Az ötlet valóságos történeten alapszik, valahol Pflbram környékén esett meg, hogy egy világéletében becsületes, köztiszteletben álló kishivatalnoknak sikerült egymilliót sikkasztania. Ez a kuriózumnak beillő história ihlette meg Jan Otfienášek írót és Jaroslav Balík rendezőt annyira, hogy végül is filmre vitték az esetet. Természetesen sajátos felfogásban, valószerűségre törekvő, de nevettető és kritikai szándékkal. A valószerűségből, persze, nem sok lett, ám valamivel több a nevettetésből és a kritikából. Egymilliót nem sikkaszthat ma FEJÜNK FÖLÖTT AZ ÉG nálunk akárki akármikor, s ha sikerülne is valakinek, ugyan mit kezdhetne vele a gyors leleplezés veszélye nélkül. Erre a banális, de sok nevettető és főként kinevettető ötletre lehetőséget nyújtó kérdésre próbálnak válaszolni a film szerzői. A válasz úgy-ahogy sikerült is, a sok lehetséges ötlet azonban nem valósult meg kellő mennyiségben. Ennek következménye, hogy a film helyenként vontatott, nem szórakoztat, s nem is mond semmi megszívlelendőt. Találó és erőteljes a családi kör ábrázolása, az elégedetlen feleség jellemzése, s újra elismerést keltő a főhőst alakító Rudolf Hrušinský játéka. A filmben ez a legvonzóbb, pedig más is lehetne. (olasz—francia) Elgondolkoztató témája van Yves Ciampi Fejünk fölött az ég című filmjének: mt történne, ha az égen megjelenne egy ismeretlen test — bolygó, rakéta, űrhajó —, s tévesen azt feltételeznék róla, hogy valamelyik földi nagyhatalom roppant erejű, bárhol bevethető fegyvere. Elég volna egy téves megállapítás ahhoz, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát? A kérdésre felesleges válaszolni, hiszen na'gyon ls tudjuk, mennyire saját katasztrófájának szélén táncol e Föld népe, milyen kevésen múlik, hogy elszabaduljon fölötte a nukleáris pokol. Ciampi filmje is ebben a tudatunkban akar megerősíteni. Időszerű, hasznos figyelmeztetés ez, csak kár, hogy színvonalával, jellegével nem méltó a kérdés komolyságához. A Fejünk fölött az ég ugypnis nem lett több, mint egy látványos kalandfilm, s ez intésnek, figyelmeztetésnek kevés. A pusztulásnak e valóban fennálló veszélyét még filmen sem lenne szabad kalandosnak feltüntetni. (szó) Égető problémák az alapszervezete

k napirendién Három bányász-pártszervezeti elnök nyilatkozik a munkatermelékenység kérdéseiről A bányásznap ünnepségei után ismét a mindennapi munka kerül a bányák alapszervezeteinek napirendjére. A novákyi bányák vállalati pártbizottságának elnökével, Stanislav Mjartan elvtárssal beszélgetünk a legidőszerűbb problémákról: — Aránytalanul nehezebb a munkaerőtöbblet problémáinak megoldása, mint a munkaerőhiányé volt — mondja Mjartan elvtárs. Ez nem is csoda, hiszen a munkaerőhiány idején jelentős és nagyon hatásos — központi alapokból táplált — anyagi ösztönzés segített megoldani a problémákat. Volt olyan év, amikor új dolgozók toborzására másfél millió koronát fordítottak, s ez a pénz úgyszólván az „égből pottyant". Ez az összeg ma évi 200 000 koronára apadt. Az adat a munkaerők állandósulásáról tanúskodik — ami jó jel, másrészt viszont jelzi, hogy az extenzív elemek még ott kísértenek a gazdálkodásban. Ahhoz, hogy a vállalat Ideális gazdasági egység legyen, s nyereséggel gazdálkodjék, vagy háromszáz emberrel kevesebbnek kellene kifejteni a mai szénmennyiséget. Vagy fordítva: a mai létszámmal annyi szenet kellene jöveszteni, mintha egy új bányát ls nyitottak volna. A jövőben a bérek növekedése a legnagyobb mértékben a munkatermelékenység növelésétől fog függni — mondja a vállalati pártbizottság elnöke. — Most kerül megvitatásra az alapszervezetekben a jövő évi terv javaslata. Azt várjuk, hogy bányáink kommunistái egységesen a munkatermelékenység gyors növelése mellett foglalnak állást és a fejtési költségek csökkenéséért agitálnak majd. Szenünk nagykereskedelmi ára 64 korona, mi viszont átlagosan 123 koronáért fejtjük tonnáját. Ez ugyan kevesebb a tervezettnél, de van bányánk, amely 177 koronáért fejt egy tonnát. Mindenképpen pótfuttatásokra vagyunk utalva. A lényeg, hogy a népgazdaság ráfizetése minél kisebb legyen. Fő érvünk: nagyobb munkatermelékenység, jobb egyéni keresetek. Persae, a fokozott munkatermelékenység kisebb létszámot tesz szükségessé a bányákban. Véleményem szerint azonban a bányaiparban jelentősen túlméretezett az irodai személyzet. . .. Hozzá kell tenni az elnök szavaihoz, hogy a novákyi kommunisták előrelátóan foglalkoznak a munkaerőtöbblet problémáival. Ma még ott tartanak a bányában, hogy teljes létszámmal sem teljesítik a tervet. A pótori bányákban bonyolultabb a helyzet. A losonci járás e területén a bánya az egyetlen ipari létesítmény. F. vidéken száz lakosra csupán két ipari dolgozó jut. Ilyen viszonyok közepette a bányászok körében a munkatermelékenység fokozásáért agitálni annyit jelent, mint egyenesen megmondani: ha egy főre több szenet jc.vesztünk, munkaerőfelesleg keletkezik és más munka után kell nézni. De hol? A kommunista agitáció irányairól az előbbi problémával kapcsolatban Haas elvtársat, a bánya pártszervezetének elnökét kérdezzük. így válaszol: — Nálunk létkérdés a munkatermelékenység fokozása. Ha nem fokoznánk a munkatermelékenységet, tehát ha nem fejtenénk hatékonyabban a szenet, megszűnne a bánya, az egyetlen ipari létesítmény. Tehát a munkahely megmentése, a szénbányászat fenntartása e vidéken csak a munkatermelékenység és a gazdaságosság növelésével érhető el. Ez legerősebb érvünk az agttácíónkban. — Ogy áll a helyzet, hogy vagy kevesebben dolgoznak majd a bányában, vagy egyálta. Ián nem lesz bánya? — kérdezzük. — Nem ilyen egyszerű ez a probléma — mondja az elnök. — Van egy „adúnk" a játékban. Nemrég hagyták jóvá azt a tervet, amely egy jelentős tanulmány alapján készült. Mi hatékonyabban a szén Mértékének fokozásával is dolgozhatunk, nemcsak a kisebb létszámmal. A terv lényege, hogy megnyitjuk az úgynevezett nyugati aknát, amely az eddiginél nagyobb hőértékű szenet rejt. Ez a háromezer kalória hőértékű szén drágább, tehát növeli munkánk hatékonyságát. Az új feltárás segítségével reális a távlat, hogy a jelenlegi 70 millió koronás évi pótjuttatást fokozatosan évi 35 millióra csökkentjük. Az új szénmező azonban nem old meg mindent. A félévi üzemi pártkonferencián és a nemrég lezajlott üzemi páltkonferencián a munkatermelékenység növelésével is foglalkoztunk. A racionalizálási folyamat bányánkban már megindult. Fontos azonban, hogy ezt a folyamatot a vidék munkaalkalmainak szaporodása kísérje. Ogy véljük, ha az elnök utóbbi szavait nem vennénk figyelembe, tehát ha nem kísérné a bányász-pártszervezet igyekezetét a pótori vidéken a munkaalkalmak szaporítása, akkor meghiúsítanánk az itteni kommunisták érvelését. Of munkalehetőség távlata nélkül nem lehet a bányában a munkatermelékenység fokozásáért agitálni ... Azazhogy: agitálni lehet, de csak a bizalom megingásának kockázatával. Ez pedig nagyobb kár lenne, mint egy ráfizetéses bánya üzemeltetése ... Handlován növelik a fejtést Egyedülálló helyzet alakult ki Handlován, amely a szlovákiai szénbányák közül a legjobb szenet adja. Itt olyan szénmezők is vannak, amelyek hőértéke vetekszik a kőszénével. Ennek a szénnek a fejtését még akkor is érdemes növelni, amikor országszerte hódit az olajfűtés és a felette hatékony gáz. Ezért Handlován kevesebb a probléma, ám Itt ls új módon, a hatékonyság szemszögéből kell értelmezni a feftés növelését. Az ezzel kapcsolatos Időszerű kérdésekről július Cíglan elvtárs, a bánya pártszervezetének elnöke a következőket mondja: — Ezekben a napokban került az alapszervezetek elé a Jövő évi tervjavaslat és az 1970ig terjedő távlati terv. Az üzemi pártbizottság és a szakszervezet vállalati bizottsága már megtárgyalta ezt a kérdést. A terv főleg az anyagi ösztönzés új rendszere szemszögéből kerül az alapszervezetek elé. Az új ösztönzési rendszer minden eddiginél jobban szem előtt tartja a munkatermelékenység növelését. Míg ma egyszázalékos munkatermelékenység növelésre 0,45 százalékos béremelkedés jut, a jövőben ez az arány 1:06-hoz lesz. Tehát a munkatermelékenység növelésekor a bér gyorsabban növekszik majd, mint eddig. — Felkészülésünk a munkatermelékenység növelésére azért szükséges, hogy a 70 000 tonnás termelésnövekedést új, dolgozók beállítása nélkül valósíthassuk meg 1970-ig. Emellett számítunk a természetes létszámcsökkenésre. A termelés növelését főleg gépesítéssel, a leghatékonyabb dúcolás meghonosításával oldjuk meg. Eddig gépi támasztó szerkezeteket alkalmaztunk két részlegen. Most hidraulikus állványzatot akarunk beszerezni, előreláthatólag 800 darabot. Az ilyen korszerűsítést is a gazdaságosság szemszögéből kell értelmeznünk. Először kipróbáljuk a hidraulikát ís, a gépi állványzatot is, s azt alkalmazzuk majd, amely jobban megfelel a helyi viszonyoknak. Nem gépesítünk mindenáron, hanem csak a leghatékonyabb módon. • • • Többi szénbányánknak is hasonló problémákat szeretnénk kívánni. A novákyi, de főleg a pótori bányák kommunistái azonban a handlováinál súlyosabb viszonyok között kénytelenek megbirkózni problémáikkal. E két bányavállalatban ugyancsak növekszik az érdekeltség a munkatermelékenység fokozásáért (Novákyban pl. az egy százalékos munkatermelékenység növekedést a jövőben nem az eddigi 0,6 százalékos, hanem már 0,7 százalékos béremelés kíséri), ám az utolsó szót e bányák dolgozót érdekében mégis a bányán kívül álló — járási és kerületi — szervek mondják ki. A bányászmunka hatékonysága végeredményben aszerint alakul, hogyan fejlesztik majd e vidéken a bányászattól látszólag távol álló helyi ipart, a közszolgáltatásokat, hogyan teremtenek kifizetődő új munkaalkalmakat. VILCSEK GÉZA A PÁRTCSOPORTOK MUNKÁJÁRÓL tárgyalt nemrég a Magasépítő Vállalat losonci üzemének alapszervezete. Az elvtársak minden párttag munkáját külön értékelték, s kitűnt, hogy érdemes volt a csoportokra bízni a tagsági gyűlések előkészítését. Jelentősen megjavult a részvétel a tagsági gyűléseken. Tavaly volt olyan gyűlés ls, amelyen a tagoknak csak alig a fele jelent meg, s ma a helyzet erősen javult. Az értékelés során az alapszervezet meghökkentő jelenséget állapított meg: a magasabb beosztású gazdasági vezetők fejtik ki a legcsekélyebb aktivitást az alapszervezetben. NŐI ÜZEM GONDJAI A púchovi Makyta textilüzem dolgozóinak 86 százaléka nő. A pártszervezetnek kb. 250 tagja van, de itt a nők részaránya csupán 26 százalék. Az átlagos életkor az üzemben 26 év. E néhány adatból nyilvánvaló, hogy a fiatal munkásnők nehezen taA pártélet hírei lálják meg az utat a pártba. A jelenség okait azonban nem kereshetjük kizárólag a pártszervezet munkájában. A 26 éves átlagos életkor velejárója a nők politikai aktivitásának csökkenése: ebben a korban alapítanak többnyire csaádot. A pártszervezet ezért a tanonciskolákból és szakiskolákból érkező fiatalokat igyekszik felkarolni, hogy még a „kritikus kor" elérése előtt bekapcsolhassa őket az alapszervezet munkájába. ANYAGI ÖSZTÖNZÉS ÉS POLITIKAI MUNKA Banská Bystrlcán a vasúti pályakarbantartók alapszervezete a pártmunka szervezésének rugalmasabbá tételén fáradozik. A munkacsoportok fő feladata itt a pályatest javítása. Ezt a munkát most új anyagi ösztönzési rendszer szerint jutalmazzák. Kitűnt, az új ösztönzési rendszer önmagában nem elég ahhoz, hogy érezhetőbben lerövidüljön a javítási munkák ideje. Ez nagyon fontos, mert a vonatok a javított szakaszokon csak csökkentett sebességgel haladhatnak és a munkák elhúzódása sok késést okoz. A pályakarbantartó részleg alapszervezete ezért a jutalmazás igazságosságát helyezte munkájának előterébe és rugalmasabbá tette a kádermunkát. Az intézkedések a pályatestek gyorsabb szabaddá tételében mutatkoznak meg. (vil./