Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)
1967-09-21 / 261. szám, csütörtök
kpmÍ7álác n éPg azcía ságfejlesztésünk rVCIIIIZ-dlClO eqyi k legjellemzőbb vonása A párt különös figyelmet szentel a vegyipar — a népgazdaság e fontos iparága — fejlesztésével összefüggő problémák megoldásának. A vegyipar fejlesztésével rendszeresen foglalkoztak a CSKP kongresszusai és 1960-ban a CSKP Központi Bizottságának plénuma is. A CSKP XIII. kongresszusának határozata értelmében ebben az iparágban legkevesebb 50 százalékkal kell növelni a termelést. Ezt elsősorban a kőolajfeldolgozás lényeges bővítésével, a petrokémiai termelés fokozásával kell elérni. Ezénkívül a vegyipar fejlesztésének további programjában a fő súlyt a műanyagokra és azoknak a termelési ágaknak a kibővítésére kell helyezni, amelyek mindenekelőtt a hazai nyersanyagbázis tökéletesebb hasznosítását teszik lehetővé. A szlovákiai népgazdaság további fejlesztésének érdekében Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa feladatul tűzte ki a vegyipari termelés 86 százalékkal való növelését. Lényegesen fokozni kell az új anyagok termelési terjedelmét, meg kell javítani a minőségüket és bővíteni kell a választékot. Objektív tény, hogy a kemizálás egyre inkább az egész népgazdaság fejlesztésének jelentős vonása. Az új irányítási rendszerben ezért olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy teljes mértékben érvényesülhessen a kemizálás programja. Éppen ezért idejében ismerni kell e bonyolult folyamat jövő irányzatait és fel kell őket használni az egységes csehszlovák közgazdaság megszilárdítása érdekében. A vegyipar mind jelentősebb helyet foglal el a fejlett ijŕari országokban és fokozatosan hazánkban is. Az utóbbi években — 1964-ig — a világ legfejlettebb országaiban nagyon magas volt a fő vegyipari termékek fejlesztési üteme. Japánban például elérte a 400 százalékot, Olaszországban a 277, a Szovjetunióban a 247 és az USA-ban a 184 százalékot. Hazánkban ezalatt 231 százalékos termelésnövekedést jegyeztünk fel. Ezekben az országokban ma a vegyipar termelése az egész ipari termelésnek mintegy 15 százalékát képezi. Ezt a színvonalat Szlovákiában 1970-ben érjük el, amikor a vegyipar 15 százalékkal, országos viszonylatban pedig 10,4 százalékkal fog részesedni az ipari össztermelésből. Ezért hazánkban is az egész népgazdaságfejlesztés egyik fő tényezőjének tartjuk a vegyipar elsődleges fejlesztését. A vegyipar szüntelenül szilárdítja a helyzetét nemcsak a fogyasztók számára szolgáló termékek mind bővebb választékával, hanem főleg azzal, hogy egyre több félterméket és nyersanyagot termel a további feldolgozás számára. Ily módon több feldolgozó iparág számára gyakorlatilag nyersanyagbázist teremt — gyakran még magasabb minőségi színvonalon, mint amilyet a természeti források szolgáltatnak. Ami a termelés terjedelmét illeti, országunkban viszonylag fejlett a viszkózafonal termelése és a kaucsuk feldolgozása. Köztársaságunkban az elmúlt években lényegesen gyorsabban fejlődött a műtrágyagyártás, mint más országokban. Ezzel szemben a műszálés a müanyagtermelés, illetve a kőolajfeldolgozás még mindig nem kielégítő. A többi országokhoz viszonyítva különösen a papír- és kartongyártás fejlődött lassabban. Ezt a összehasonlítást azért használjuk, hogy jobban felmérhessük a feladatok igényességét és fontosságát a vegyipar Jövő fejlesztésében. A termelés fokozása és a Vegyipari Minisztérium irányítása aiá tartozó vállalatok fejlesztése a XIII. pártkongresszuson és az SZLKP kongresszusán kitűzött irányelvekkel összhangban valósul meg. A feltevések szerint a termelés 1970-ben az 1965. évihez viszonyítva több mint 60 százalékkal növekszik — Szlovákiában ez a növekedés több mint kétszeres lesz. Ez a fejlesztés az intenzív beruházási tevékenységen kívül megköveteli a nyersanyagbázis megfelelő bővítését is. Nemcsak a hazai nyersanyagforrások hatékonyabb hasznosítására gondolunk itt, hanem olyan fontos nyersanyagok behozatalának a növelésére is, mint a kőolaj és a földgáz. Feltételezzük, hogy 1970-ben lényegesen növekszik a kőolaj feldolgozása, ami kedvező feltételeket teremt a petrokémia — számos szintetikus, főleg műanyag, kaucsuk és műszál alapja — gyártásának bővítésére. A vegyipari termelés növekedésének nagy részét Szlovákiában biztosltjuk, ahol több szempontból alkalmasak erre a feltételek. Ide sorolhatjuk egyrészt a Szovjetunióhoz — legjelentősebb nyersanyagszállítónkhoz viszonyított kedvező földrajzi helyzetet, továbbá a kielégítő vízgazdasági feltételeket, különösen a Duna, a Nyitra és a Garam, keleten pedig a Bodrog vízgyűjtő területét. Szlovákiában ugyanakkor elegendő munkaerő is rendelkezésre áll. Ezek a tényezők befolyásolták az elmúlt években a kapacitások elhelyezését, és a jövőben is feltételeket teremtenek a szlovákiai vegyipar gyorsabb-fejlesztésére. Szlovákia vegyipari termelése 1955-ben 21,7 százalékkal részesedett az országos termelésből, 1965-ben 29,9 százalékkal, 1970-ben pedig ennek a részaránynak el kell érnie a 37 százalékot. A vegyipari termelés az 1965—1970 években országos viszonylatban több mint 10 milliárd koronával növekszik, és ennek a fele Szlovákiára esik. A mennyiségi növekedésen kívül törekedni kell a vegyipari nyersanyagok és féltermékek optimális végfeldolgozására is. A szlovákiai vállalatok vegyipari termelésének bővítéséből döntő mértékben a kőolaj feldolgozásának és a petrokémiának kell kivennie a részét. Az alapanyagokat gyártó vegyipar szakában növeljük a műtrágya, a műszál és egyéb termékek gyártását. A cellulóz- és papírgyártás területén a faanyag feldolgozásának fokozásán kívül különös jelentősége van a kartongyártás bővítésének az új párkányi üzemben. A faanyagkészletünk és a ma még mindig tekintélyes mértékben extenzív fafogyasztás arra kényszerít, hogy a fa ésszerűbb feldolgozására törekedjünk. A fával — jelentős hazai nyersanyagunkkal — hatékonyabban kívánunk gazdálkodni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy cellulóz- és papíriparunkban sokkal többet kell tennünk a végtermékek értékének növelése érdekében. A szlovákiai vegyipar feltételezett fejlődése nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból ls jelentős. Megelégedéssel állapíthatjuk meg: nemcsak növeljük a termelést, hanem új, hazánkban ez Ideig nem gyártott termékeket is bevezetünk és olyan progresszív termelési technológiák is. érvényesülnek, amelyek segítségével kiváló műszaki jellemzők érhetők el. Ez a helyzet például a fenoltermelés szakaszán, továbbá a Slovnaftban a polietilén gyártásban, a bratislavai Dimitrov Üzemben gyártott egyes mezőgazdasági és gumiipari vegyszerek és a žilinai vegyiművekből kikerülő tiszta vegyszerek egy részénél. Az új termékek gyártásának bevezetésén kívül ázzál is számolunk, hogy bővítjük á ma használt termékek választékát, például újfajta kenőanyagokat, nagy oktánszámú benzint, növényvédőszereket, további gumifajtákat fogunk gyártani. Az utóbbiakat főleg építőiparunk és autógyártásunk számára. Külön említést kell tenni a műtrágyagyártásban érvényesített progresszív minőségi és választéki irányzatokról. Ezzel nemcsak a műtrágyákban levő hatóanyagok koncentrációja növekszik, hanem a kívánt szemcsézett és többfajta anyagot tartalmazó műtrágyák részesedése ls. Kedvezően kell értékelnünk azt a tényt is, hogy gépek és berendezések behozatalával, valamint szabadalmak vásárlásával több progresszív technológiai eljárás kerül a szlovákiai vegyipari üzemekbe, például a Slovnaftba, a vágsellyel nitrogéngyárba, a humennél Chemlon vegyiművekbe, a párkányi és a hencovcel cellulóz- és papírgyárba. Külföldi szabadalmak alapján készült a gumikeverékek teljesen önműködő előkészítő berendezése a Május 1. gumigyárban és két papíripari gép a ružomberoki, illetve a slavošovcei cellulóz- és papírgyárban. A termelés és a gépi berendezések korszerűségéről, valamint a javasolt termelési program gazdasági hatékonyságáról tanúskodik a beruházási és devizaeszközök, továbbá a beruházási hitelek kedvező visszatérülése. Ezt bizonyítja egyebek között Hencovce példája, ahol a rétegezett falemezek gyártására szolgáló termelősorra fordított eszközök visszatérülés! ideje nem egész 4 év, a devizaeszközöké pedig nem egész 2 év. A párkányi papír- és cellulózgyár második szakaszának felépítésére fordított devizaeszközök három év alatt, a beruházási hitel pedig 5 év alatt térül vissza. A poliamid-textilselyem gyártására szolgáló berendezések építésére fordított beruházások Humennén nem egész 4 év alatt visszatérülnek. Amennyiben 1970-ben el akarjuk érni az 1950. évi termelésnek csaknem kétszeresét és emellett javítani kívánjuk a termelés választékát és minőségét, úgy idejében teljesítenünk kell a beruházás igényes feladatait. A szlovákiai vegyipar bővítésére elôlránýzott beruházási eszköz a negyedik ötéves tervben háromnegyeddel több, mint az 1961—1965 években volt. A legnagyobb erőfeszítést a műszálak termelését elősegítő beruházásokra, a Slovnaft további desztilláló egységére, a Vágsellyei nitrogéngyár III. szakaszára, a műanyagok és a kaucsuk feldolgozására szolgáló új kapacitások félépítésére, a cellulóz- és papíriparban pedig a párkányi kombinát befejezésére kell összpontosítanunk. A beruházási akciók jó minőségű lebonyolítására irányuló gondoskodás mellett nem téveszthetjük szem elől a tudományos-kutató bázisunk továbbfejlesztését sém. Mai színvonala, — annak ellenére, hogy nagy erőfeszítést tettünk a fejlesztési és a kutatási bázis létrehozása érdekében —, még ma sincs teljes összhangban a termelés szükségleteivel. Ezért elsősorban a meglevő kutató munkahelyek kibővítésére kell törekednünk, javítanunk kell műszaki felszerelésüket és Ugyanakkor összhangba kell hozni munkájukat a vegyipar távlati termelési programjával. Ezenkívül — a vegyipari kutatással és fejlesztéssel összhangban — a gépiparban is bővíteni kell a vegyipari berendezések fejlesztését és szoros együttműködést kell biztosítani az érdekelt tudományos és elméleti szervek között. Feltételezzük, hogy ezeknek az igényes feladatoknak a teljesítése érdekében 1970-ig mintegy 3500 tudományos kutató fog dolgozni. Ezenfelül a vegyiparnak saját gépipari kapacitása is lesz, amely főleg a Slovnaftban, a Chemosvitben és a Dimitrov Vegyi Üzemben összpontosul, á gépipari üzemek közül pedig elsősorban a Kelet-szlovákiai GépRvárban. A vegyipar eddigi és jövőbeni fejlesztése is számos munkalehetőséget teremt Szlovákiában. A vegyiparban — t a többi Iparággal összehasonlítva — viszonylag nagyobb a munkatermelékenység, és ezért kisebb Itt a foglalkoztatottság. Ennek ellenére ez az iparág is sokat jelent Szlovákia lakosságának foglalkoztatottsága szempontjából. Az 1955 és 1965 közti években a vegyipari vállalatokban dolgozók száma országos viszonylatban 53 000-rel, ebből Szlovákiában 22 800-zal növekedett. Ebben az időszakban Szlovákia részesedése a reszort teljes foglalkoztatottságából 22,7 százalékról 29,1 százalékra emelkedett. Azzal számolunk, hogy ez a részarány 1970-ig 33,4 százalékra szökik. A vegyipar foglalkoztatottságát és fokozatos növekedését Jól szemlélteti az a tény, hogy Szlovákiában nagy vegyipari központok létesültek. Szlovákia vegyipara 1966-ban több mint tízezer főiskolai és középiskolai végzettségű dolgozót foglalkoztatott, ezek közül több mint kétezer főiskolát végzett. A szlovákiai vegyipar további fejlesztése megköveteli, hogy a dolgozók szakképzettségének javítására törekedjünk. Az 1970. évig kidolgozott terv értelmében ezért évente körülbelül 1000 új végzett főiskolás és középiskolás kap itt helyet. A szakmunkások képzésének biztosítása érdekében több Ipari tanulóiskolát kell létesítenünk a nagy üzemek mellett. A szlovákiai vegyipari iskolákban már ma is több mint háromezer Ipari tanuló készül a hivatására, ami a reszort keretében tanulóviszonyban levő fiataloknak 36 százaléka. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének az a véleménye, hogy a szlovákiai vegyipar eddigi fejlődésének eredményei és a negyedik ötéves tervidőszakra tervezett fejlődés, valamint az előzetes távlati tervek arra engednek következtetni, hogy a vegyiparnak különös jelentősége van nemcsak Szlovákia népgazdaság fejlesztése, hanem az egységes gazdaság megszilárdítása és az országos szükségletek kielégítése szempontjából is. Már eddig is pozitívan értékelhetjük azt a termelésnövekedési ütemet, amelyet a szlovákiai vegyipar az országos termeléshez viszonyítva elért. Szlovákia vegyiparának fejlődésével összhangban bővült pártunk tagsága is. Ennek az iparágnak az üzemeiben és vállalataiban 111 alapszervezet működik, több mint 6500 taggal. A vegyiparban a foglalkoztatottság viszonylag gyors növekedése tapasztalható, és ez egyrészt fokozza a szervezési és a pártpolitikai munka iránti igényeket csaknem valamennyi itteni pártalapszervezethen, másrészt rendszeres segítséget követel az összüzeml, járási és kerületi pártbizottságok részéről. Arról van szó, hogy ezek a pártszervezetek nagyrészt a legnagyobbak egyes járásokban és ezért munkájukkal, valamint a komoly kérdésekkel szembeni állásfoglalásukkal nemcsak saját üzemükben, hanem gyakran az egész Járásban is nagymértékben befolyásolják a politikai, a kulturális a társadalmi életet. A mai plenáris ülésünk előtt a pártmunka színvonalénak megállapítására irányuló kutatás az SZLKP számos alapszervezetében arról tanúskodik, hogy a pártszervezetek gazdasági téren tudatosítják felelősségüket a pártpolitika teljesítéséért, ám nem minden esetben védik következetesen a társadalmi érdekeket a kisebb kollektívák érdekeivel szemben. A pártszervezeteknek egyértelműbb álláspontot kel) elfoglalniuk az anyagi és az erkölcsi ösztönzők kérdésében. Meg kell magyarázniuk a dolgozóknak, hogy az új irányítási rendszer feltételei között anyagi helyzetük konkrét munkájuktól és a gazdasági eredményektől fog függni. Jobban ki kell használni a taggyűléséket az álláspontok és a nézetek egységesítésére, éspedig nemcsak közgazdasági, hanem ideológiai szempontból is, hógy valamennyi párttag alaposan felkészüljön a pártonkívüliek körében végzendő politikai munkára. A vegyipar feltételezett fejlődése teljes mértékben igazolja, hogy tovább kell szilárdítani a párt befolyását a meglevő és az építés alatt álló üzemek igényes feladatainak teljesítésére. A szlovákiai vegyipar eddigi és tervezett fejlődése valamennyi érdekelt szerv összpontosult és céltudatos törekvésének az eredménye. Különösen kl kell emelni a Vegyipari Minisztérium tevékenységét, amely hatékonyan együttműködik a szlovákiai politikai és állami szervekkel. Ezt bizonyítja az a problémakör is. amelyről ma tárgyalunk. Ügy gondoljuk, hogy joggal — és a CSKP alapelveinek szellemében — -nagyra értékelhetjük a vegyipari ágazatnak Szlovákia gazdasági megerősítése érdekében kifejtett törekvését. Van itt is, persze, még néhány komoly probléma, amelyet a társadalom érdekében meg kell oldani. Ilyen pl. a sókészletek komplex hasznosítása KeletSzlovákiában, továbbá a faanyag és a többi nyersanyag feldolgozása. Ez a kérdés különösen azért sürget, mert nem valósult meg a bükkfa feldolgozására tervezett žilinai üzem átépítése, továbbá azért, mert nem oldódott meg véglegesen a somorjai vegyipari kombinát felépítése. A vegyipar számos esetben segít bennünket abban, hogy függetlenítsük ma- \ gunkat a külföldi szállítmányoktól, és exportjával fizetési mérlegünket javlti aA vegyipar fejlesztésének — mint általában a népgazdaság kemizálásának — nagy figyelmet szentel a kormány. Az 1980. évig kidolgozott távlati tervvel összefüggésben a kormány az elmúlt hónapban ezzel a kérdései ls foglalkozott. Egyebek között meghagyta az Állami Tervbizottságnak és a Vegyipari Minisztériumnak, hogy készítsék el az új kapacitások Szlovákiába való létesítésének a tervét és vitassák meg az SZNT illetékes szerveivel. Számunkra az a feladat adódik ebből, hogy következetesen gondoskodjunk a termelés és az üj építkezések hatékonyságának növeléséről. Emellett az eddiginél nagyobb mértékben kell használni a hatékonyságnak a műszaki-gazdasági kalkulációkon, a változatmegoldásokon, továbbá a nemzetközi koordináció és szakosítás megfontolásán alapuló értékelését. Ezért — tekintettel a szóban forgó iparág nagy jelentőségére nem szabad lankadnia a további fejlesztésére Irányuló törekvésünknek. František Barbírek miniszternek, a Szlovák Tervbizottság elnökének az SZLKP Központi Bizottsága plenáris ülésén mondott beszédéből