Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-11 / 220. szám, péntek

Séta a Duna­parton Tagadhatatlan, hogy Szlovákia fővárosának egyik eredeti és rendkívül szórakoztató helye a Duna-part. Jellegzetességét és varázsát minden bizonnyal a nagy folyó domborítja ki, mely mél­tóságteljesen és szürkészölden hömpölyög, szin­te karnyújtásnyira a sétány mellett. A széles víztükör felett kánikula remegteti a levegőt. Délután négy óra. A nyugdíjasok békésen ülnek a padokon a melegben. A vízállásmérő állomás mellett két hosszú hajú fiatalember alszik a kő­fal lapos tetején, a hűvösön. A Vigadó felől megrakott Tatra 111-esek kanyarodnak be, fel­morajló motorral kék füstfelhőket lövellnek a sétányra és nehézkes futással távolodnak. Hajó­kürt hangja száll a folyó felett, jugoszláv mo­toroshajó három uszályt vontat Bécs felé. A Nemzeti Galéria előtt, a jegenyék alatt cseh turisták szállnak ki egy autóbuszból, idős asz­szonyok, fiatal lányok, hangos férfiak. Három szurtos cigánygyerek fagylaltot vesz az árustól, felváltva nyalják az édességet, s a legkisebb sír, mert ő kapja a legkevesebbet. A Kertvendéglő­ben fúvószenekar játszik; egy utazgató morva turistacsoport hangszereket szedett le az autó­busz tetejétől és rázendített, egy fiú szilaj tán­cot jár egy copfos lánnyal. A hajóállomás han­gosbeszélöje rekedten közli: a Slavín motoros­hajó tíz perc múlva sétahajózásra indult A Duna part érdekes találkozások színhelye. A városiak — fiatalok és öregek, szülők, és gye­rekek, szerelmesek és magányosok — sétálni jönnek ide. A várost látogató turisták autóbu­szokon érkeznek a köztársaság minden részé­ből, s itt kiszállnak szétnézni, a külföldiek pe­dig hajón jönnek — Budapestről, Bécsből, a Szovjetunióból. Kikötnek és elindulnak várost nézni, vásárolni, szórakozni. S így a Duna-part társadalmi fórummá válik, ahol a találkozások ismerkedéseket, életszínvonalak és nemzeti szo­kások összehasonlítását, reprezentálását és di­vatbemutatókat tesznek lehetővé. Mindenképpen érdekes forgatag, mely jellemző képet ad a du­nai metropolis egyre színesedő arculatáról. Kezdjük a hajózással Itt van mindjárt a komphajó, amely a túlsó partra, a ligetbe szállítja az utasokat. Menet­rendszerűen közlekedik és különösen ünnepna pokon van sok utasa, amikor a derék városi családapák és ' családanyák körhintázni viszik csemetéiket a ligeti vidám parkba. A síkvidéki és hegyi lakóknak, akik turtstaútjuk során meg­állnak a Duna-parton a komphajó jelenti az első ismerkedési lehetőséget a nagy vízzel és a ha fózással. Másik — sokkal tágabb lehetőséget — a sétahajók nyújtanak. Egy óra alatt messze felúsznak az emberrel Dévény felé, aztán vissza. A négy tornyú vár büszkén néz le a fehér ha­jóra, dohog a hajómotor, a hullámok körüllo­csogják a karcsú hajótestet, s a tapasztalni vá­gyó turista hazaérve, kisebb tengeri utazásról regélhet ismerőseinek. A külföldiek tekintélyes dunai hajókon érkeznek, ott is laknak a hajón. A nagy motoroshajó méltóságteljesen érkezik, hosszan manőverez, amíg kiköt, s utána utasai megszállják a belváros üzleteit. S a Rakéta gyorshajók? Hogyan is feledkezhetnénk meg ró­luk, hiszen ök a Duna büszke, ezüstfehér repü­lő nyilat, magasra tartott orral hasítják a vi­zet, szinte szállnak a víztükör felett, mint a TU-104. repülőgép leszálláskor a betonkifutó fe­lett. S végül a teherhajók. Nehézkesen dohogó motorral húzzák megrakott uszályaikat szembe az árral, vagy könnyedén csúsznak le a vízfo­lyásai és a felvert hullámok csak akkor érik el fel-felmordulva a partot, amikor a lefelé sikló hajó már messze a hídon túl jár. Az árusokkal folytassuk Azért az árusokkal, mert a Duna-part sajátos gazdasági életének ők adják meg a jellegét. Itt vannak mindjárt a fagylaltárusok. Reggel érkez­nek kerekeken guruló fagylaltos kocsijaikkal és este fáradtan hazatolják őket. A kánikula az ő szüretjük, gyakran kell új áruval feltölteni a fagylaltos kannákat. Aztán a guminyúl-árus ,. .1 A nyulak színes gumibaionok, a fülüket nem le­het felfújni, torzó marad, de így is elfogynak, mert amikor az emberek megveszik, még nem tudják, hogy nem lehet felfújni a fülüket. Hát az a fiatalasszony, aki azokat a kis faházíkókat árulja? Olyanok, mint egy új falusi ház, amilye­neket manapság építenek, hegyes tetővel, man­zardszobával. Emlékházikók, gerendafalaik csillo­gó barnára festve. Es itt vannak a gyümölcsáru­sok! Falust, vagy városszéli gyümölcsöskertek tulajdonosai, vállalkozó szellemű asszonyok és férfiak, sőt gyerekek, kosarukban eper, barack, körte, ringló, szépen kimérve a papírzacskók­ban. Utánuk következnek a zugárusok. Két gye­reklány nyugati rágógumit árul. Egy pirosképű borotválatlan zömök férfi golyóstollakat tol az emberek orra elé. Aztán barackpálinka, jugo­szláv konyak, pulóver, apró mütyürkék és ki tudná még mind felsorolni, hogy alkalomadtán mi minden kapható a Duna parton, melynek ér­tékét az adja meg, hogy nem üzletben vásá­roltuk, hanem egy olyan embertől, akinek egyetlen szavát sem értettük, s akivel kézzel lábbal kellett alkudni, hogy leengedjen néhány koronát. Hát a kertvendéglő? Erről az intézményről semmiképpen sem fe­ledkezhetünk meg, mert a város felöl vele kez dődik a Duna-part. Néhány tucatnyi vaslábú fa­asztal az árnyas fák alatt, mellettük százfőnyi kertiszék. Büfé, csapszék és mellékhelyiségek egy épületben. Társításuk logikus, egymás köze­lében kell lenniük, de zavarják ls egymást, a csapszék előtt és a közeli asztalok mellett is érezni a mellékhelységek illatát. A kertvendéglő a csendes kényelem és családiasság intézmé­nye. Gyerekes családok ülik körül az asztalokat, kártyázó fiatalok és komoly arccal beszélgető nyugdíjasok söröznek, néha cigányok mulatnak a fák alatt. Érdekes megfigyelni, hogyan söröz­nek, illetve hogyan jutnak sörhöz Itt a tözsven­dégek. Mert a kánikulában sokkal gyorsabban fogy a sör, mint ahogy a csapos képes megtöl­teni a poharakat, s aki nem elég ügyes, félóráig is várhat, szomjan és elepedve. Hogyan iszik a törzsvendég? A csap előtt hosszú sor áll. Sörre vár. A sor elején áll a pincér és tálcájára rakja a telt korsókat. A törzsvendég odamegy hozzá, fizet neki és elveszi tálcájáról a sört. S a csa­pos csapol, a pincér annak adja a sört, aki kéri tőle, a sor áll, egyre növekszik, mert a csapos a pincért előnyben részesíti, neki adja a sört, az emberek várakoznak. A pincérnek is kényei mes a dolog, nem kell széthordania a sört az asztalokhoz. Eszembe jut, hogy ez szimbólum is lehetne, a disztribúció helyzetének szimbóluma, az ismerős odamegy az árushoz, s a sor áll és vár és egyre növekszik ... Ki kivel sétál? A sétány hosszú, egészen a Kultúra és Pihe­nés Parkjáig nyúlik és a bratislavai polgár szí­vesen sétál rajta a víz mellett, a friss levegőn. A családapa természetesen gyermekével, fiával, vagy lányával. Néha kézen fogva vezeti, máskor meg kocsiban tolja, sőt, esetenként fut utána, mert a kis görbelábú lurkó gyorsasági rekordot akar javítani. Sétálnak továbbá hosszú hajú ka­maszok miniszoknyás lányokkal, egymást átka­rolva, csókolózva. Es sétálnak házastársak, el­gondolkozva, a semmibe meredve, szótlanul. Vé­gül sétálnak öreg nénikék, de legújabban fiatal fiúk és lányok is — kutyákkal. Kis kutyával, nagy kutyával, kölyökkutyával és hatalmas do­bermannal. Egy vidám kamaszcsoport kis róká­val sétált, ölükben vitték, s a rókának láthatóan tetszett a mulatság. A legnagyobb közönségsi­kert azonban egy hanyagöltözetű férfi aratta, akinek a vállán fintorgópofájú, kis majom ku­porgott. A sétálók leleményesek, s a Duna-part forgataga egyre tarkább. Nem lepődnék meg, ha a majom után sétáló krokodil, vagy jegesmedve következnék. Kánikulában egy kis izgalom felér egy hideg­zuhannyal, DUBA GYULA * A BARREL WACHHOLZ RE­VÜ tarka zenés, dalos, hu­moros és táncos műsorral mutatkozik be augusztus 25­én 19.30 órakor a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjá­ban. A műsorban szerepel Bärbel Wachholz énekesnő és a Hemman-kvintett (ké­pünkön), a Topsys-leánytrió, továbbá az excentrikus Gar­dinys tánckettős, valamint a Werner Füller-hato*. —dl— Orvosi segítség külföldön Gyakori eset, hogy külföldre utazók hanyagságból vagy tá­jékozatlanságból önmaguknak, hozzátartozóiknak, hivatalos ki­küldetésben munkatársaiknak vagy tárgyalófeleiknek felesle­ges kellemetlenséget okoznak. Fogfájás, megfázás, torokgyul­ladás, rejtett gennyes gócok a szervezetben, kisebb nagyobb ellátatlan sebek előreláthatat­lan, de megelőzhető bajok oko­zói. Természetesen az embert kül­földön is érheti sérülés, vagy megbetegedhet és orvosi keze­lésre szorul. A Cedok csopor­tos utazásain az Egészségügyi Minisztérium rendelkezése ér­telmében orvosnak is részt kell vennifr; aki gondoskodik a rá­szorulók szakavatott gyógyítá­sáról. Ha a csoporttal nem uta­zik vagy az üdülőhelyen nem tartózkodik kijelölt csehszlo­vákiai orvos, nemzetközi egyez­ményeink lehetővé teszik, hogy a betegek igénybe vegyék a vendéglátó ország körzeti orvo­sának, rendelőintézetének és kórházának szolgálatait. Gondoskodtak arról is, hogy aki külföldön tölti szabadsá­gát s közben megbetegszik, kórházba kerül, vagy ambuláns orvosi kezelés alatt áll, ne ve­szítse el a betegbiztosításból eredő igényeit, s hazatérte után elismerjék munkaképtelenségét, afmely miatt megszakította üdü­lését. Ugyancsak ilyen körülte­kintő rendelkezés gondoskodik a külföldi gyógyfürdőkben vagy tengerparti üdülőhelyeken kezelés alatt álló, megbetege­dett vagy sérült személyek munkaképtelenségének és sza­badságigényének elismeréséről. Általában csak oly esetek­ben ismeri el egészségügyi szolgálatunk a külföldi nyara­lás folyamán keletkezett mun­kaképtelenséget, amikor a se­besülés történik vagy a beteget komoly vagy heveny megbete­gedés az ágyhoz köti. Ha vala­kit csak rendelőben, járóbeteg­ként gyógykezelnek, itthon szakbizottság bírálja el, indo­kolt-e a beteg munkaképtelen­ségének, táppénz és szabadság­igényének visszamenőleges el­ismerése. Ezzel kapcsolatban azt tanácsoljuk, ha valakivel ilyesmi történnék, kérjen a ke­zelőorvostól, a rendelőintézet­től vagy a kórháztól igazolást. Az igazolást a vendéglátó or­szág nyelvén is elfogadják ha­zai szerveink, de nem árt meg­szerezni hitelesített szlovák vagy cseh fordítását. A legfon­tosabb adatok: A gyógykezelés oka (a diagnózis megjelölése), időtartama, meddig feküdt vagy járt kezelésre a beteg, mennyire akadályozta a sérü­lés, a betegség illetve a keze­lés abban, hogy külföldi tar­tózkodását üdülésnek szentelje. Egyezményeink szerint a szo­cialista tábor országaiban, to­vábbá Algériában, Tuniszban vagy az Egyesült Arab Köztár­saságban hazánk polgárai ha­laszthatatlan esetekben ingye­nes gyógykezelésben részesül­nek. A beteg azonban saját pénzéből köteles megfizetni a rendelőintézetben felírt gyógy­szereket. A többi államokban a cseh­szlovák állampolgár minden or­vosi és gyógyszertári költséget saját pénzéből fizeti. Hazatérte után legkésőbb hat hónapig igényelheti a lakóhelye sze­rinti illetékes járási intézet­ben a külföldi gyógykezeltetés elkerülhetetlen kiadásainak megtérítését. A Pénzügyminisz­térium rendelkezése értelmé­ben olyan esetben, amikor a beteg zsebpénzéből fizette ki kezelési költségeit, az Állami Banktól kérheti annak megtérí­tését. Kérelmét akkor intézik el kedvezően, ha igazolja leg­alább oly összegű deviza be­szerzését, amennyi a gyógyke­zelés számlája, továbbá, h a ha­zai intézetünk elismerte a gyógykezelés szükségességét és legalább részben vállalta a költség megtérítését. Amennyi­ben a beteg a gyógykezelés költségeit nem tudta külföldön megfizetni a prágai Živnosten­ská banka útján vagy Szlová­kiában a bratislarvai Állami Bank útján kérelmezheti a tartozás összegének Idegen va­lutában való átutalását. Nagyon fontos, hogy aki kül­földi útra indul, akár kétnapos kirándulásra, akár több hetes vagy hónapos üdülésre, előző­leg alaposan vizsgáltassa meg magát orvosával, s menjen el megszokott fogászához is. Uta­zás előtt ne csak turistafelsze­relést, divatos holmit, hanem sebellátó eszközt, fájdalomcsil­lapítót, fertőtlenítőszert, kötő­szert és a megszokott orvossá­gunkat is szerezzük be. DR. SZÁNTÓ GYÖRGY Válasz olvasóinknak JÁR-E FELESÉGÉNEK KERESETKIEGÉSZlTÉS? Magicz István licincei olvasónk felesége 1959 óta, egészsége tartós leromlása miatt, részleges rokkantjáradé­kot kap. Olvasónk kérdi, van-e a feleségének — esetleg visz­szamenőleg is — igénye kere­setkiegészítésre munkaadójával szemben? Mivel felesége esetében meg­állapítást nyert, hogy részleges rokkantsága nem üzemi baleset, illetve foglalkozási betegség kö­vetkezménye, nincs igénye mun­kaadójával, sem mással szem­ben keresetkiegészítésre. Fele­sége — ha egészségi állapota tovább romlana — teljes rok­kantjáradékot igényelhet. Ter­mészetesen csak akkor, ha en­nek feltételeit a társadalombiz­tosítási orvosi véleményező bi­zottság is megállapítja. VAN-E IGÉNYE RÉSZLEGES ROKKANTJÁRADÉKRA? HELYESEN SZÁMlTOTTÁK-E KI TÁPPÉNZÉT? Merchan P. Béla komá­romi olvasónk hosszabb idő óta betegeskedik, gyomoroperáción is átesett. Kérdi, van-e igénye valamilyen járadékra? Továbbá kérdi, hogy más beosztás és ez­zel kapcsolatos fizetés-módosí­tás esetében, az előző évi átlag (amely számára kedvezőbb) vagy az új fizetés alapján kell a táppénzt kiszámítani? Ha egészségi állapotának tar­tós leromlása következtében ke­resete lényegesen csökkent (rendszerint fél éven át leg­alább egyharmaddal), és ennek következtében nem képes, vagy csak jelentékeny könnyítés mel­lett tudja elvégezni az eddigi vagy hasonló minősítésű mun­kát, illetve más, alacsonyabb minősítésű munkát —, részben rokkantnak kell tekinteni és részleges rokkantjáradékra van igénye. Ennek az igénynek fel­tételeit egészségügyi szempont­ból a társadalombiztosítási or­vosi véleményező bizottság álla­pítja meg. A Tt 1965/143 sz. rendelet 4. paragrafusa értelmében az alap­fizetés lényeges megváltoztatá­sa esetében a táppénzt a vál­tozás utáni átlagfizetés szerint kell kiszámítani. TÁPPÉNZ ÉS NEVELÉSI PÓTLÉK ÜGYBEN Bucsi Teréz, Moes: mint nem szilárd bérezésü EFSZ-tagnak, az EFSZ alapsza­bályok, ill. a munkarend által megállapított mértékben van igénye táppénzre. Ennek mér­téke nem minden EFSZ-ben azonos. Bogár Imre, Karva: az öregségi nyugdíjhoz folyósí­tott nevelési pótlék az ön eseté­ben havi 70 korona; az azonos összegű rokkantjáradék mellett folyósított nevelési pótlék ösz­szege havi 120 korona. Felesége csupán azáltal, hogy hat gyermeket nevelt fel és 3 éves korukig gondoskodott ró­luk még nem szerzett nyugdíj­igényt. Ily módon csak nyugdíj pótidőt lehet szerezni, amelyet be kell számítani az öregségi nyugdíj előfeltételét képező 25 nyugdíjévbe. Ha feleségének egyébként a pótidővel együtt meglenne a 25 beszámítható nyugdíjéve, már az 53. életéve betöltésével szerzett volna igényt öregségi nyugdíjra, ha az igény keletkezésekor vagy előtte, nem később, mint két éve munkaviszonyban volt. Ha földügyét a HNB és a JNB segítségével békésen nem tudná rendezni, igényével a járásbíró­sághoz fordulhat. Dr. F. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom