Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-10 / 219. szám, csütörtök

A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE EGYENSÚLYBAN A MÉRLEG JUAN JÓSÉ ARREOLA: (MEXIKÓ) PÉLDÁZAT a CSERÉRŐL D égi jeleségért újat adok! ^ — kiáltással járta a kereskedő a falu utcáit, tarka kordésor élén. Az üzletkötés gyorsan ment, szigorúan szabott árak szerint. Az üzletfelek garancialevelet kaptak, de senki sem válogathatott. Az asszonyok, állította a kereskedő, huszonnégy karátosak. Mind szőkék és mind cserkeszek. Nem is szőkék, hanem aranyosak, mint valami templomi gyertyák. Látva, hogy szomszédjuk vásárol, az emberek habozás nélkül az árus után futottak. Sokan mindenüket ráfizették. Csak egy fiatal házas cserélhetett egyenlő alapon. Gyönyörű felesége volt, bármelyik idegen növel kiállta az összehasonlítást. De nem volt olyan szőke, mint ők. Megremegtem az ablakban, amikor egy égőpiros kocsi haladt el előttem. Leopárdszemű nő nézett róla; szemkápráztatóan hevert vánkosai és takarói közt, mintha óriási topáz keretezte volna. Átragadt rám is a tömegtéboly, már-már nekiugrottam az ablaküvegnek. Szégyenkezve elléptem az ablaktól, és hátrafordítottam a fejem, hogy Sojiára nézzek. Nyugodtan hímezte egy új asztalterítőre a megszokott kezdőbetűket. Mit sem törődve a zsivajjal, gyakorlott újjakkal befűzte a fonalat a tűbe. Csak én, aki jól ismertem, figyelhettem föl enyhe, alig észrevehető sápadtságára. Az utca végén a kereskedő utoljára kiáltotta ki nyugtalanító ajánlatát: „Régi feleségért újat adok!" De én sóbálványként álltam, süket maradtam a felhívásra. C

sendben vacsoráztunk Sofiával, képtelenek voltunk a legcsekélyebb megjegyzést fűzni a dologhoz. — Miért nem cseréltél ki egy másikra? — szólalt meg végül, miközben összeszedte a tányérokat Nem tudtam, mit feleljek, s mindketten feneketlen mélybe hulltunk. Korán lefeküdtünk, de nem tudtunk elaludni. Némán elhúzódtunk egymástól, s az éjszaka képzelgésekkel telt el. Attól kezdve puszta kis szigeten éltünk, melyet a lehető leglármásabb boldogság övezett. A falu olyan volt, mint egy királypávákkal elárasztott baromfiudvar. Az új asszonyok egész nap ágyukban heverésztek, tunyán és kéjesen. Csak napnyugtakor jöttek elő; úgy ragyogtak az utolsó napsugarakban, mint aranyhímes selyemzászlók. A kezes és figyelmes férjek " egyetlen pillanatra sem tágítottak mellőlük. Boldogságukba merülve elhanyagolták munkájukat, nem gondoltak a holnapra. A szomszédság tökkelütött hülyének tekintett, s kevés barátomat is elveszítettem. Azt hitték, rájuk akartam pirítani, azért mutattam ilyen képtelen példát, hűségből. Trágár jelzőket aggattak rám, s végül már úgy éreztem magam, mint az örömök paradicsomába tévedt eunuch. Sofia pedig egyre hallgatagabb és zárkózottabb lett. Nem volt hajlandó kimenni velem az utcára, hogy megkíméljen a kellemetlen összehasonlításoktól. A tetejében kelletlenül tett eleget hitvesi kötelességeinek is. Az igazat megvallva, lehangoltak bennünket ezek a langyos háztartási ölelések. Bűnbánó arckifejezése bántott legjobban. Hibásnak érezte magát abban, hogy nem tettem szert a többiekéhez hasonló asszonyra. Az első pillanattól az volt a meggyöződése

t hogy szerény liélköznapiságávai nem hárítja el tőlem a magamban hordott kísértést. A tolakodó szépség elöl a szótlan bánat végvárába menekült. Hiába vertem el kevés félretett pénzünket, hogy ékszert, Illatszert, csecsebecsét, ruhát vegyek neki. — Miattam ne fájjon a fefed! És hátat fordított minden ajándéknak. Ha simogatni próbáltam, rögtön zokogni kezdett: — Sohasem bocsátom meg, hogy nem cseréltél el! indenért engem tett felelőssé. Kifogytam a türelmemből. Es amikor eszembe Idéztem azt a leopárdszerű nőt, egész szívemből azt kívántam, bárcsak térne vissza a kereskedő. Ám egy napon a szőke nők oxidálódni kezdtek. A kis sziget, amelyen éltünk, sivataggal körülzárt oázissá vált. Ellenséges sivataggal, melyet a harag bősz kiáltásai töltöttek be. Az elvakult férfiak először nem is vették alaposan szemügyre az aszszonyokat. Eszükbe sem jutott, hogy hitelesítsék fémanyagukat. Pedig korántsem voltak újak, másod, harmad, isten tudja hányad kézből származtak már . .. A kereskedő éppen csak elvégezte rajtuk a legszükségesebb javításokat, és befuttatta őket arannyal, olyan gyengén és vékonyan, hogy az első esők próbáját sem állták ki. Az első férf, aki valami furcsát vett észre, vaknak tetette magát, a második hasonlóképpen. De a harmadiknak, aki gyógyszerész volt, egy napon megcsapta az orrát felesége parfőmjén át a rézszulfát jellegzetes szaga. Aprólékos vizsgálatnak vetette alá, és gyanús foltokat észlelt a hölgy felületén. Azonnal riadót fújt. Hamarosan valamennyi nő képén megjelentek a foltok, mintha rozsdajárvány ütött volna ki közöttük. A férjek rejtegették egymás elöl feleségük szépséghibáit; titokban iszonyú gyanú kínozta őket a foltok etedet ét illetően. Lassanként fény derült az igazságra, és mindenki megtudta, hogy hamisított élettársat kapott. A fiatal házas, akit magával " ragadott a csereüzlet keltette lelkesedés, mély szomorúságba merült. Egy páratlanul fehér test emléke üldözte, s nemsokára a megháborodás felei mutatkoztak rajta. Egy szép napon szavakkal marta le a megmaradt aranyat oldalbordájáról, aki így siralmas állapotba került, valóságos múmiává változott. A féltékenység és a gyűlölet ekkor újra összehozott engem Sofiával. Szükségesnek véltem bizonyos óvintézkedéseket tenni az általános imádat veszélyével szemben. De Sofia alig palástolta örömét. Nem állta meg, hogy ne legszebb holmijában vonuljon ki, ami kihívóan hatott ebben az elkeseredett hangulatban. Nekem semmiféle érdemet nem tulajdonított; Sofia természetesen úgy vélte, hogy ha vele maradtam, csupán gyávaságból tettem, mert a hajlandóság meg volt bennem, hogy cseréljek. A meglopott férjek expedíciója ma elhagyta a falut, hogy felkutassa a kereskedőt. Egyedül a fiatal házas maradt itthon, ijesztő okból. Valami riasztó ragaszkodásról tesz tanúságot, most sírig hű akar maradni a teljesen megfeketedett asszonyhoz. Nem tudom, milyen élet vár rám egy olyan Sofia oldalán, akiről azt sem tudom már, ostcba-e vagy bölcs. Persze hiányozni fognak neki az imádók. Most egy olyan szigeten élünk, amelyet mindenfelől magány övez. Mielőtt útra keltek volna a férjek, kijelentették, hogy a pokolba ts elmennek megrablójuk után. S

ofia nem olyan barna, mint gondolná az ember. A lámpavilágnál arcát reflexek élénkítik. Mintha álma mélyéről kevély, karcsú és aranyos gondolatok törnének fel. PÉCHI GYÖRGY fordítása DÉL-SZLOVAKIÁBAN már-már a feledés homályába merül az aratás meg a vele járó sok probléma is. A gazdaságok vezetői inkább már az őszi munkákra, a kapások betakarítására, a szántásra és a vetésre gondolnak. Érdemes azonban megemlíteni, hogy tavaszkor milyen kellemetlen helyzetben érezte magát a komáromi járás parasztsága és a járás irányítói. Szerencse, a nagy hozamok helyrebillentették az egyensúlyt, de amíg nem derült ki, hogy mit rejtegetnek a kalászok, sok vezetőnek okozott gondot a holnap. Az aratás közepette, persze, már tudomást szereztünk róla, hogy a komáromi járás gazdaságai a gabonaneműekből teljesítették feladatukat a társadalommal szemben. Egyszerűnek tűnt a hír, hiszen délen fekvő járás, és kell, hogy az elsők között szerepeljen a gabonafelvásárlásban. Így is van. Csakhogy kevesen tudják, milyen nagy erőfeszítésre volt szükség a feladat teljesítéséhez. Szinte hihetetlen, hogy az árvíz ott is hagyott nyomokat, ahol az ember nem is gondolta volna. Ott is jelentkezett a talajvíz, ahol azelőtt nyoma sem volt. És ez okozta, hogy tavasszal 3927 hektár földet nem lehetett bevetni. Tetézte még a gondot az is, hogy 700 hektáron ki kellett szántani az őszi vetést, túlnyomórészt búzát. Nem kicsiség ilyen nagy területet nélkülözni. Sok gondot okozott az is, hogy számos gazdaságban, köztük a bagotaiban, az alsópéteriben, a hetényiben, a marcelházaiban, a naszvadiban stb., a nagy területveszteség felborította a vetésforgót, és a gazdaságok nem tudták idejében elvetni az árpát, a cukorrépát, a kukoricát és más tavaszi növényt. Az említett terület 40 százalékát csak júniusban vetették be, de azt is már csak szálastakarmány-félékkel. A területveszteséghez még az is hozzájárult, hogy a járásnak az előző évből sem maradt meg a szükséges abraktakarmány-alapja, és 300 vagon abraktakarmányt az állami alapokból kellett kölcsönözniük, ezt viszont a betakarítás után vissza kellett szolgáltatniuk. Nem csodá, hogy a vezetőknek gondot okozott az előrelátható több száz vagonnyi terméskiesés, s amint tudjuk, a tavaszi kedvezőtlen időjárás ls erősen csökkentette a reményt, mert hisz a gabona nemigen kecsegtetett nagy hozamokkal. Még aratás előtt is az volt a kérdés, vajon a kenyér- és takarmánygabonából megtermett-e a szükséges mennyiség? A JARASI PÁRTBIZOTTSÁG és a termelési igazgatóság nem adta fel a reményt. Agitált és tanácsokkal látta el a gazdaságok vezetőit. És nem hiába, az illetékesek az aratáshoz jól előkészítették a gépeket, gyorsan dolgozott a parasztság, szinte veszteség nélkül takarította be a termést. Az eredményt már tudjuk. Az előzőleg ismert veszteségek ellenére a járás hiánytalanul eleget tett a kötelezettségeknek, vissza adta a kölcsönt, és a szükséges mennyiségű takarmányalapot is biztosította. Sőt.. . A félévi kiértékelés alapján — az előző évihez viszonyítva — mérföldes lépésekkel haladtak előre. Igaz, egyelőre még úgy látszik, hogy cukorrépából kisebb lesz a termés, ami nagyrészt szintén a kedvezőtlen tavasz hagyatéka. A kelleténél ritkábbak maradtak a sorok, aminek ugyan nem csupán a kedvezőtlen időjárás az oka, hanem a koptatott vetőmag elégtelen csírázóképessége, és némely esetben a korai vetés ls. Ezt természetesen ne vegyék szemrehányásként az agronómusok, hiszen a korai munkával csak jót akartak. Nem láthatták előre az időjárás szeszélyeit, mikor ez még az arra illetékes meteorológusoknak sem sikerül. A burgonya ültetésével azonban jól jártak. Az idejében piacra küldött termék előnyös áron kelt el, és a bevétel sokkal több volt a vártnál. De nemcsak ez jelenti a komáromi járás előrehaladását, hanem az eddig értékesített áru összessége, amihez hozzátartoznak az állattenyésztési termékek is. A gazdaságok az első félévben 133 százalékra teljesítették az árutermelést. Egy-egy tehéntől 1290 liter tejet fejtek, s ez a tavalyi első félévben termelt mennyiségnél 252 literrel több. A termelők meg ls kapták érte jutalmukat, 2 307 000 korona prémiumot fizettek ki nekik, és ez meghaladja a tavalyi elért egész évi prémium összegét. A sok szám felsorolása helyett vegyük inkább csak a végeredményeket. A járás gazdaságai az első félévben 4 635 093 liter tejjel, 5 012 000 tojással és 1227 mázsa hússal adtak el többet, mint a tavalyi első félévben. Az egyes gazdaságok különösen a tojástermelésben értek el kiváló eredményt főként azok amelyek a Nick-Chick fajta tyúkokat honosították meg. Egy-egy tyúk hozama a búcsi szövetkezetben 129,9 tojás, a csicsói szövetkezetben pedig 128,9 tojás volt. Kétségtelen, hogy tyúkonként az év végéig könnyen elérik a 200-on felüli átlaghozamot. A KOMÁROMI JÁRÁS termelését illetően az adatok megnyugtatóak. Most már nem az a kérdés foglalkoztatja az illetékeseket, hogy vajon sikerül-e, vagy nem a feladatok teljesítése. A járási vezetők most a termelés fokozásának további lehetőségeit keresik. Elhatározták, hogy még e hónapban egy értekezletet hívnak össze, amelynek napirendi pontjaként a búza terméshozama növelésének lehetőségeit tárgyalják meg. Ezt megelőzően kiértékelik, hogy az egyes nagy hozamú fajtákkal melyik körzetben érték el a legnagyobb termést, amiből következtetni lehet arra is, hogy hol és milyen fajták válnak be a legjobban. Az őszi vetés előtt az ilyen értekezlet jó útbaigazítást jelent majd az agronómusoknak. BENYUS JOZSEF mokban és Nagy-Britanniában —• terjedt el az üvegszállal erősített poliészterlemezek használata. Az első 1965-ben 134 000 tonnát, a másik 17 000 tonnát gyártott belőle. Hazánkban az ez évi termelés kb. 6000 tonna lesz, s 1980-ig mintegy 27 000 tonnára növekszik. Számos területen korszerű technológiával alkalmazzuk a poliészterlemezeket; a vegyiparban például elválasztó berendezések, derítő készülékek, víztartályok készülnek belőle, a plzeiii Škoda Művekben mozdonykarosszériákat préselnek üveglaminátból, a komáromi hajógyárban poliészter testű motorcsónakkal kísérleteznek stb. Ennek ellenére sokat kell még tenni annak érdekében, hogy különösen az üvegszállal erősített poliészterek szélesebb körben érvényesüljenek. Tágabb teret kell biztosítani nekik a gépkocsi- és traktorgyártásban, a vegyiparban, a gépiparban, az élelmiszeriparban, a közszükségleti tárgyak gyártásában, az elektrotechnikában stb. Sok érv szól a poliészterek alkalmazása mellett: az alacsonyabb önköltség, a kisebb munkaigényesség, a nagy anyagmegtakarítás, a termék súlyának csökkenése stb. Az üvegszállal erősített poliészterekből készült termékek például kétszer-háromszor könynyebbek a hagyományos anyagokból készülteknél. Az önköltség-megtakarítás a hagyományos kivitelezéshez viszonyítva eléri a 3 százalékot. Ha 1 kg laminátáru átlagos árát 40 koronának vesszük, egy tonna üveglaminát felhasználása révén kb. 17 000 korona megtakarítás érhető el, nem is beszélve a nagy anyagmegtakarításról. Még szélesebb teret kell tehát biztosítani ennek a progresszív anyagnak. Meg kell teremteni a technológiai feltételeket a bevezetése számára a népgazdaság legkülönbözőbb területein, hogy gyártmányaink versenyképességét ezen az úton is fokozzuk. (dósa] SZILÁRD, M Amikor néhány évvel ezelőtt felfedezték a poliésztereket, olyan hőre keményedő műanyagokat kapott az ipar, amelyeket egyre nagyobb mértékben tudtak felhasználni. Nagy előnyük, hogy keményedésük során nem lép fel anyagveszteség, a megszilárdult gyanta térfogata csak néhány százalékkal kisebb a folyékonyénál. Ma már egész berendezéseket ágyaznak be hézagmentesen poliésztergyantába, amely nemcsak tökéletesen szigetel, hanem a rázkódássaj. szemben is védi a berendezéseket. Hamarosan rájöttek arra is, hogy a poliésztergyanták kitűnő ragasztóanyagok, még a fémeket is lehet velük ragasztani. Ennek a korszerű műszergyártásban van nagy jelentősége, mert forrasztás vagy hegesztés nélkül is tartós összeköttetéseket lehet létesíteni. ö V EG PAPLANlNA L RÉTEGELT POLIÉSZTEREK Legnagyobb sikerüket a poliészterek a rétegelt műanyagok területén érték el. Kipróbálásuk erre a célra kézenfekvő volt, hiszen keményedésük során nem keletkezik víz vagy illó anyag, tehát nincs szükség olyan nagy nyomásra, mint a rétegelt bakelitlemezek gyártásánál. A poliésztereket általában üvegszövettel vagy üvegszálak laza halmazával, ún. üvegpaplannal rétegelik. Az így kapott anyagok szilárdsága vetekszik az acél szilárdságával, rugalmasak, áttetszőek, tetszés szerinti színre színezhetők. Fajsúlyuk pedig mindössze 1/5 része az acél fajsúlyának. Az üvegszállal erősített poliészterlemezeket kitűnően lehet világítótetőként alkalmazni. Sokkal nagyobb a szilárdságuk, s mégis sokkal könnyebbek, mint az üvegből készültek, ezáltal az épületszerkezetet könnyebbre lehet méretezni. Kiállítási csarnokokat, garázsoNT AZ ACEL kat is készítenek poliészter világítótetővel. Egyes esetekben a még nagyobb szilárdságú hullámlemezeket is ebből gyártják. TAKARÉKOS PRÉSELÉS Minthogy a poliészter keményedéséhez nem kell nyomás, megfelel nagy formadarabok előállítására is. Nincs szükség több ezer tonna nyomóerejű présekre, acélból készült drága szerszámokra, sok esetben elég egy fából vagy műkőből készült modell is. A modellre ráfektetik az üvegszövetet, annyi rétegben, amilyen vastagságot el akarnak érni, majd minden réteget bekennek, átitatnak poliésztergyantával. Végül az egészet lefedik egy fóliával, esetleg lenyomják egy felfújt gumizsákkal, s megvárják, amíg az anyag megkeményedik. Azután a kész darabot csak le kell emelni a modellről. Gépkocsi-karosszériákat, csónaktesteket készítenek ezzel az eljárással. Az ilyen gépkocsikarosszériáknak, csónakoknak előnyük, hogy egy darabbői vannak, nincsenek rajtuk hézagok, forrasztások, hegesztések vagy csavarozások. Az üvegvázas poliészterek annyira szilárdak, hogy belőlük 18 méter hosszúságú motorcsónak is egy darabból készíthető. Az üvegszállal erősített poliészterek ma még elég drágák. Áruk azonban az előállítási és feldolgozási eljárások tökéletesítésével egyre csökken, Így nagy jövő áll előttük. Épületgépészeti berendezéseket, mosdókat stb., készítenek belőle. A bútoriparban a fának és a fémnek egyre nagyobb versenytársa. Az egy darabból készült ún. kagylófoteleket már ebből az anyagból gyártják. SOK A BEHOZNI VALÓNK A világon különösen két országban — az Egyesült Álla-