Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-26 / 235. szám, szombat

A ki Szicíliában jár és nem nézi meg közvetlen közelről az Etnát, olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha a tenger mellett hátat fordítana a hűsítő hullámoknak. Az Etna szürke, piszkos lávamezői, kialudt kráterei 2700 méter magasságig autóbusszal közelíthetők meg. A meredek és kacskaringós szerpentineken olyan érdekes az utazás, mintha helikopterről figyelnénk a tűzhányó 250 kialudt és két, még ma is füstölgő kráterét. Igaz, hogy ez is csak derült időben lehetséges, ha a hegycsúcs nem vész el a ködben és a fellegek közt. Szerencsénk volt: ragyogó napsütésre ébredtünk a kirándulás napján. Felhőnek nyoma sem volt. A Monte RoSsi magasba szálló füstfellegéről mindenki tudta, hogy nem esőt jelez, hanem az Etna egyik krátere működik. A Monte Rossi olyan, mint egy csendesen pöfékelő öregúr. Igaz, néha megdühödik, ilyenkor nagyon veszélyes, s kitörései végzetessé válhatnak. A nappali, látszólag csendes pöfékelés után este vad színjáték kezdődik. A kráterből haragos lángnyelvek csapódnak fel, s ez oly ellentétes képet mutat a békésen ragyogó csillagok miriádjaival és a szelíden mosolygó Holddal szemben. Csak a pirkadat után szűnik meg ez az izgalmas látványosság, amelyet messzi földről jönnek megcsodálni a turisták. A helybeliek szerint nem olyan látványos az Etna, ha megharagszik. Általában kétévenként szokott kitörni, legutóbb tavaly tette. Ma már azért ilyenkor is szelídebb, mint például a XVII. században volt, amikor az egész vidéket elöntő izzó lávatenger negyven kilométeres körzetben végigsöpört, és mindent, ami Catanta termékeny vidékén útjába került, a földdel egyenlővé tette. Szerencse, hogy az Ilyen óriási pusztítás nagyon ritka. Viszont az egész szigeten érezhető kisebb vulkanikus robbanások annál gyakoribbak. Ilyenkor a szeizmográf jelzésére a lakosság fejvesztve menekül. Aligha látja viszont otthonát, nehezen összekuporgatott vagyonkáját, földecskéjét, állatait. Ha szomorú is ilyenkor a hazatérés a pusztítás helyére, mégis felemelő érzés, mert a szicíliai nép összeforrott a hazai röggel és mindvégig ragaszkodik hozzá. El sem tudná képzelni, hogy máshol éljen, nem tudna meglenni az Etna nélkül, amelynek megélhetését köszönheti. Szereti, tiszteli a hegyóriást, akár a szülő szófogadatlan gyermekét s még htt^zko >" OROKOS BIZONYTALANSÁGBAN A vidék lakossága — ha nem is vallja be önmagának — állandó nyugtalanságban, bizonytalanságban él. Az örök remény azonban a félelemnél is erősebb. Ha nem éltetné remény a szicíliaiakat, akkor az egész ország, vagy legalábbis Catanta termékeny földje elKARDOS MARTASZICÍLIAI ÚTIJEGYZETE satnyulna, völgyei kihalnának.-Ki gyönyörködnék akkor a vadregényes vidék szépségeiben? Ki gyönyörködnék az Etna hét hónapon keresztül hóval födött cukorsüvegcsúcsaiban? Míg a hegyoldalak a sízők és szánkázók nevetésétől hangosak, odalenn a völgyekben érik a narancs és a citrom. Ki művelné meg a domboldalon messzire húzódó szőlőket, mi sors érné a 2500 méter magasságban is bőven termő gesztenyefákat, ha e nép megfutamodna a sors elől? Lávamezőkön járunk. Alattuk legalább egy évszázadon át meddő a talaj. Száz év nagy idő, közben két nemzedék váltja egymást. De ennyi időnek kell eltelnie, hogy szétmálljon a láva, s a porladó kőzet megművelhető talajjá váljék. Az itteni nép ezt nagyon jól tudja. Kitartó szorgalmát bizonyítják a virágzó hegyoldalak, dombok, lejtők, amelyekre szintén az Etna lávája után költözött az élet. Az Etna kráterei örök mementóként eregetik a füstöt... Közben vidáman építkeznek a hegy derekán. Gombamódra szaporodnak a korszerű, mutatós házak, ötletesen, művésziesen megformált szállodák, kirándulóhelyek. Még a lávamezőket is értékesítik, összezúzzák és építőanyagnak feldolgozva hasznosítják. Szakemberek szerint a kráterek füstje értékes nyersanyagot is tartalmaz. Szeretnék felfogni a füstöt, s kivonni gazdag kéntartalmát. Egyelőre azonban nem kísérletezhetnek vele. De egyszer biztosan sor kerül rá! A

mikor Hitler csapatai 1940 tavaszán lerohanták Hollandiát, Rotterdamot esztelen légitámadással szinte kitörölték a térképről. Kő kövön nem maradt a belvárosban. Odaveszett Rotterdam Cityje. A város közepén ma egy szobor, az orosz származású Zadkine alkotása áll. Hatalmas férfitest, amelyet bombarobbanás széttép. A férfialak haragosan emeli kezét az ég felé. Mellén kés tátong, hiányzik a szíve. A szobor Rotterdamot jelképezi, amelynek szíve — a belváros — 27 évvel ezelőtt vált a náci pusztítás martalékává. • ROTTERDAM Ne csodálkozzunk, hogy a rotterdami őslakosok ma is gyűlölik a nácizmust, a fasizmust. Ezt néha annyira kimutatják, hogy meg sem akarnak szólalni németül. A háború után nyomban hozzáláttak a város újjáépítéséhez. A kikötővel kezdték, csak utána következett a belváros. A lerombolt városrész telkeit bizonyos összegért kisajátították. Az újjáépítést külföldi építészek bevonásával — Építési Központ Irányítja, amelynek Wtllem Tomassan, az energikus polgármester is tagja. Az épen maradt városgyűrű közepén olyan központot létesítettek, amely a jövő modern városaíszat építettek. Ma már egyszerre 170 tengeri hajó köthet ki a rakparton. A kikötő évi teherforgalma meghaladja a 130 millió tonnát. Méltán nevezik a világ legnagyobb kikötőjének. Kétszáztizenöt rendszeres hajójárat érinti Rotterdamot, s évente 200 000 folyami hajó fordul meg benne. A nagy SPIDO személyhajóról közvetlen közelből láttam a hatalmas Europortot, a legnagyobb óceánjárók befogadására is alkalmas új nemzetközi kikötőt. • EUROMAST Rotterdam elbűvölő panorámájában igazán csak a 117 méter magas Euromast kilátótoronyból gyönyörködhetünk. Gyorsfelvonóval 15 másodperc alatt felérünk. A torony szabályos hajókémény, két körterasszal. A felsőn vendéglő és kilátó, az alsón Időjárásjelző központ van. A csaknem 800 ezer lakosú Rotterdam igazi nagyváros — vasból, üvegből, betonból. Nem olyan megállapodott, mint a többi nagyváros, hanem dinamikusan fejlődő. Rotterdam egyes részeiben az utcákat filozófusokról, másik negyedében zeneszerzőkről nevezték el. Tavaly készült el a városi nagykórház első része, a 12 emeletes főépület több melléképülettel. Az eddigi épitkezés 80 millió holland forintba került, és a terv szerint még további 150 millió forint beruházását irányozták elő. Már elkezdték egy 22 emeletes épület és különböző klinikai osztályok építését is. Az üzleti negyedben van a nagykereskedők székháza. Kétszáz kibombázott nagykereskedő ugyanis úgy döntött, hogy újjáépítés után közös épületben folytatják majd a tevékenységüket. Ebben vannak az irodák, a raktárhelységek és a garázsok. De van itt még postahivatal, étterem, egy kilométer hoszszú rakodóterület, kiállítási csarnok és több ülésterem is. • HAUSBOTTOK Hollandiában sokat építenek, de a lakásépítés nem tud lépést tartani az ipari építkezéssel. A hollandiai csatornákon, így Rotterdamban is sok bárkalakás látható. Ezek az ún. hausbottok. Lakóik többnyire munkásemberek vagy idegenek. A bárkákon megannyi apró kabin, az ablakokban virágcserepek, de a higiéniai viszonyok egyáltalán nem kielégltőek. Uzsorát űznek a szükséglakások kiadásából, mert akinek nincs saját dereglyéje, a lehorgonyzásért — a lakbéren kívül — heti három holland forintot fizet. Természetesen láttunk új luxuslakásokat ls, amei vldg Ifi KM kikötője nak mintája lehet. Az épitkezések során szellős, tágas utakat létesítenek. Rotterdam talán az egyetlen nyugat-európai nagyváros, amely nem ismeri a közlekedési dugót. A város északi részét víz alatti alagút köti össze a déli városrésszel. Az alagútban két úttest az autósoké, egy a kerékpárosoké, egy pedig a gyalogosoké. A nyolc mozgólépcsőn 17 méter mélyre juthatnak le a járókelők. Épül a rotterdami metró is. Érdekes építészeti alkotás a 999 vasbeton oszlopon nyugvó tőzsdepalota. A sugárúton áll a város nagy fiának, Erasmusnak a szobra. A Lifnbaat — Rotterdam üzleti negyede. A Coolsingel fő útvonal mentén fekszik. Járműnek ide tilos behajtani. A sétálók zavartalanul gyönyörködhetnek a kirakatokban. Az esős Hollandiában bölcs megoldás az árkádsor — körös-körül óvják a házakat. Az utcákat szobrok, virágágyak, fák, padok díszítik — szovjet, francia, angol és amerikai városok ajándékai a romba dőlt Rotterdamnak. Rotterdamban láttam Bora-üzletet is, amelyben csakis luxuscipőket árulnak. A mai nemzedék BATA néven ismeri, s azt hiszi, hogy valamilyen batáviai eredetű cégről van szó. • A KIKQTÖ Valóságos építészeti remekmű a kikötő. Nehéz megmondani, hol végződik a Rajna vizét a tengerbe vivő Maas deltája. A város 33 kilométerre fekszik a folyó tengeri torkolatától. Az első korszerű kikötőmedencéket P. Caland mérnök tervei alapján még 1872-hen fejezték be. 1940-ig további húlyeknek a bére havi 800—100U Holland forint. Egy munkás vagy olyan orvos, akinek nincs sofőrje, nem kaphat meg ilyen lakást. Vannak még rátarti háztulajdonosok, akik nem akarják „házuk jó hírét" elrontani. • BOEK VAN HOLLAND Délutánra érkeztünk Hoek van Hollandra, a sűrűn látogatott tengeri kikötőbe és fürdőhelyre. A hollandok már pénteken délután, a munka befejezése után lakókocsikkal vagy robogókon, esetleg kerékpáron jönnek ki a tengerpartra. A kocsikból könnyű bútorok kerülnek elő. Homok mellvédett építenek a nyári szoba köré, van aki cöveket ver a homokba, színes függönyt akaszt rá, s így védekezik a csípős szél ellen. A fürdőzők jó része csak levegőzik vagy napfürdőt vesz, a tengervízbe éppen hogy csak bemártogatják a lábukat. Kevesen merészkednek beljebb, mert a tenger hideg. A kikötőből rengeteg hajó indul az angliai Harwichba. Révkalauzok mennek a nyílt tengeren veszteglő hajókért. A radarállomás szünet nélkül adja a jelzéseket. Lassan beesteledik, kigyúlnak a világítótornyok. Rotterdam hunyorgó fényei lassan belemerülnek a tengerbe. GREK IMRE HOLLANDIAI ÚTIJEGYZETE ZADKINE HÍRES SZOBRA.