Új Szó, 1967. augusztus (20. évfolyam, 320-240. szám)

1967-08-16 / 225. szám, szerda

r SOMOGYI MATYAS: 2. Régi korok kutatói A

lengyel állam ezeréves történetében Wielkopolska kezdettől fogva jelentős szerepet játszott. Az ország első fővárosai Poznaň és Gniezno voltak. Poznanban van eltemetve a lengyel állam első fejedelme — I. Mieszko és fia, Boleszláv. Lesznótól néhány kilométerre, a Lednicki tó kellős közepén van egy sziget. Ogy nevezik itt, hogy Ostrów Lednicki. A tó partján van Lengyelország 600 szélmalma közül a legrégibb, amelyet még 1584-ben, Bátory István uralkodása idejében építettek. Kísérőm felvilágosított, A Lednicki-tó szigetének lakója — Jerzy Lomnickí hogy ezt a szélmalmot is korszerűsítik, és amolyan „modern útszéli csárdává" alakítják. RÉGÉSZEK, TÖRTÉNÉSZEK SZIGETE Azonban a szélmalom sorsánál is érdekesebb volt a sziget, amelyre komppal jutottunk át. A hét és fél hektárnyi szigeten szénaboglyák, bokrok, fák és egy szalmatetős gerendaház fogadott bennünket. A viskó lakója, jerzy Lomnickí, a pozúani vajdaság műemlékvédője, éppen akkor úszott a sziget partja felé, amikor kísérőm harsányan kiáltozta, hogy „van-e itt valaki?". A tűző napról a ház előtt levő fa árnyékába siettünk, ahol J. fcomnickl rövidesen megismertetett bennünket a sziget je-. len tőségével. — Ügy tekintsen erre a szigetre — fordult hozzám a szigetlakó tudós —, hogy ezer évvel ezelőtt, amikor még Gniezno volt a lengyel főváros, itt állt az ország első katedrálisa, ahol sok ezren vették fel a keresztény vallást... A sziget a múlt században egy német birtokos tulajdonában volt, akinek az itt levő romok az útjában állottak. Kavicsbányát nyitott, de a lengyel hazafiak összefogtak, és megvásárolták a szigetet. Azóta régészek, történészek, sőt a két világháború között még antropológusok is végeztek itt kutatásokat. Feltárták a katedrális szentélyét, a keresztelő kutat és a katedrális közvetlen közelében levő régi sírokat. A szigetet a külvilággal 600 méter hoszszú híd kötötte össze, amelynek maradványai még ma is láthatók. El tudja képzelni, hogy 1000 évvel ezelőtt mennyi munkába kerülhetett egy hatszázméteres híd felépítése fából és földből? Akárcsak Wielkopolska számos más helye, ez a sziget is szent föld a lengyel nemzeti történelem számára. Az ásatás és a történelem is azt bizonyítja, hogy ez a föld lengyel volt. Megtekintettük a szigeten levő romokat, a kiásott sírokat, majd beszálltunk a kompba. A túlsó parton elbúcsúztunk a lengyel történelmi sziget Robinsonjától, Jerzy Lomnickitől. Még egv kézszorítás, egy pillantás a parton álló évszázados szélmalomra — és beültünk Warszawánkba, hogy tovább menjünk és másutt ismerkedjünk a lengyel jelennel és múlttal. Vendéglátónk pedig visszaszállt a kompba, hogy annak drótkötelével visszahúzza magát kutatómunkája szeretett szigetére, az ezer év előtti Lengyelországba. KOMENSKÝ HAGYOMÁNYOK LESZNÖBAN Lesznóba érkeztünk. Ehhez a városhoz fűződik Ján Amos Komenský, a nagy cseh pedagógus pályafutásának egyik szakasza. A XVI. században ebben a városban kaptak hajlékot a Cseh Testvérek szekta tagjai, akiknek tanítását itt sok lengyel család magáévá tette. Stanislav Chmielowský, a városi múzeum igazgatója szívélyesen fogad bennünket. A kisvárosi múzeumban pedáns rend uralkodik. A városra és környékére vonatkozó múzeális anyagok szakszerű elrendezése hű képet ad az itt lakó nép múltjáról, kultúrájáról, öltözetéről stb. Az Igazgató végigkalauzol bennünket a termeken. Megmutatja az 1963-ban berendezett Komenský termet is, amelyben a látogatók megtekinthetik azokat a tárgyakat, amelyek a nagy pedagógus itt-tartózkodásához fűződnek. A terem vitrinjeiben látha'ók a Komenský-irodalom különböző nyelvű kiadványai. A szczecini csehszlovák konzulátus a múzeumot megajándékozta Komenský művei legutóbbi prágai kiadásának példányaival. Ez az ajándék is üvegszekrényben látható. A vendégkönyv beírásaiból kitűnik, hogy elég gyakran keresik fel ezt a múzeumot Komenský nemzetének tagjai, akik örömmel látják azt a gondoskodást, amellyel itt Lesznóban Komenský emlékét őrzik. Ezt a gondoskodást tanúsítja a város egyik terén felállított Komenský-mellszobor is. Rendkívüli az a gazdagság, amely pl. e vidék képtáraiban található. A kórniki és a rogalinl várkastélyokban az el múlt századok híres lengyel és külföldi festőművészeinek al kotásaiban gyönyörködhet az ember. A rogalini kastélyban Jan Matejko és más lengyel festőművészek alkotásai között találhatunk eredeti Tizian és Manet festményt is ... A legnagyszerűbb azonban »* Wielkopolska népe, amely szívét kitárja midenki előtt, aki igazi érdeklődéssel, azzal a céllal érkezik erre a vidékre, hogy megismerje életét és kul túráját. KÖVETKEZIK: 3. A MAZURI TÖVIDÉK ÜJ GYÖNGYE te szno-kör nyéki szélmalmok Ceruzajegyzetek KEDVES FIATALOK riam az orvoshoz készült. ' Bár igazán nyári az idő, influenzája és a borult égbolt miatt rövid kötött kabátját magával vitte. Délben azonban nem érkezett vissza, csak a kellemetlen hírt hallottam meg. Űtkőzben leszállt az autóbuszról, mert eszébe jutott, hogy a kabát a ligetben maradt, a pad karján, ahol ült. Aztán autóstoppal indult vissza • megkeresni az elveszett ruhadarabot. Én magam is izgalommal vártam, mi lesz az eredmény? Már nem ts a háromszázhatvan koronás kár bántott, de a fiamat sajnáltam az átélt izgalom miatt. S bár nem nagy forgalmú hely Tornaiján a kedves kis park, mégis jönnek-mennek benne az emberek, a padok mindig foglaltak. Biztosan észreveszi valaki a gazdátlan értéket és elemeli onnan. Egy órai izgatott várakozás után befutott a fiam. Arca örömtől sugárzott, kezében az elveszett és megtalált kabátot lobogtatta. Aztán így mesélte el az esetet: Már messziről láttam, hogy a kabát azon a helyen van, ahová letettem. A lócán egy lány ült egy fiúval és beszélgettek. Mikor odamentem, végtelenül megörültek, jelentkezett az elhagyott kabát tulajdonosa. Már el akartak menni, de őrizték a kabátot, nehogy valaki elvigye. Aztán azt is elmondták, hogy a nemzeti bizottságra akarták jelvinni és a hangos beszélőn kikiabáltatni,.. ELTALÁLTA A MÓDJÁT f

iatal házaspár megy előttem. Hogy fiatalok, onnan gondolom, szaporán szedik a lábukat. Házaspárt mivoltuk ra pedig a „bizalmas* hangú beszéd enged következtetni. Csakhamar kiderítem, hogy a férfi be akar menni a kocsma ba, a nő pedig nem egyezik bele. Előbb a jó vacsorát említi, de a férfi nem enged a kísértésnek. Aztán a gyerek várakozása kerül szóba, arra sem reagál a férfi. Sokáig szótlanul mennek egymás mellett, szinte azt lehet hinni, a nő elvesztette a csatát, amikor diadalmasan felkiált: — El ts felejtettem mondani! Egy liter bort vittem neked haza! Hirtelen öröm gyúlt a férft arcán és engedelmesen indult a felesége után, haza. A FILLÉR IS PÉNZ ľ Ismerősöm mondta el az alábbi élményét: Munkából jövet nagyon megszomjaztam, bementem hát az italmérésbe egy pohár limonádéra. A csapos kisasszonynak elő is adtam a kérésemet, aki önmagát hűsítette egy pohár frissen csapolt sörrel. Még ki sem ürítette a poharat, amikor férfitársaság lépett a pulthoz. Nem várta a megrendelést, hanem udvariasan kérdezte, mit parancsolnak. Parancsolni pedig azok igazán sok mindent parancsoltak: féldecit, sört, cigarettát. Hosszú ideig tartott, míg mindennel ellátta a nagyszámú férfitársaságot. Nekem viszont egyetlen mozdulattal ideadhatta volna a limonádét. Igaz, tőlük sok szép csengő koronát inkasszált be, tőlem pedig csak kilencven fillért látott. No, de talán a fillér is pénz ... VENDÉGVÁRÁS S

zabóné táviratot lobogtatva lép be a szobába. Vidáman újságolja férjének és három gyermekének: — Viimáék jönnek! Vilmáék táviratoztak! Vilma, Szabóné huga Magyarországon lakik, két gyermeke van. Öt évvel ezelőtt voltak itt látogatóban. Szabó bácsira is átragad a nagy öröm és izgatottan olvassa a táviratot. — Tehát Vilma néniék a jövő héten érkeznek. Alaposan jel kell készülnünk, hogy jól érezzék magukat. Szabóné máris kiadja a parancsot az egész családnak. — Ti, gyerekek, az udvart fogjátok kisöpörni! Te meg, apfuk, hasogass fát, sok tüzelő kell a sütés-főzéshez! En magam bent fogok rendet teremteni. Mindenki teljesíti a parancsot, sürög-forog az egész ház. Szabóné azt is eldönti, hogyha ma, szombaton megkapták a táviratot, úgy valószínűleg hétfőn már itt is lesznek. Hétfőn a vendégvárás hangulatában él a család. A konyhában már illatozik a kacsasült, de a vendégek sem délre, sem estére nem jöttek meg. Kedden ismét süt-föz Szabóné, mert reméli, hogy a mai nap biztosan meghozza a vendégeket. A tegnapi kacsát a gyerekek elfogyasztották, ma már frisset kellett készíteni. A nagy várakozás^ azonban hiábavaló volt, mert a vendégek megint nem jöttek meg, és a finom eledel az előbbi sorsra jutott. Szerdán Szabóné nyugtalankodni kezd, a kacsákat is sajnálja, de ismét úgy dönt, leváaja, a harmadikat. Este azonban tragikusan állapítja meg, hiába volt minden előkészület. De a jóízű kacsasültet napról-napra elnyeli a gyereksereg. Még három kacsa van és a hétnek is három napja. Ismét leván Szabóné mindennap egyet egyet, mert hogyan is lehet olyat gondolni, hogy üres asztallal várná a kedves vendégeket. A vendégek azonban még szombaton sem érkeztek meg, biztosan közbejött valami. No, de Szabóné sóhajtott is olyat, hogy még az ablaküveg is megremegett tőle. Oda a hat gyönyörű, kövér kacsa, a vendégek meg sem kóstolták, csak a gyerekek híztak tőle. Szidta Vilmát, amiért a táviratot küldte és nem jöttek, szidta önmagát, amiért előre levagdalta a drága kacsákat. Hiszen nem bántaná a dolog, ha lenne több, de nincs, a csirkék meg olyan aprók és soványak, hogy rossz még rájuk nézni is. Bizony, abból hármat is le kell majd vágni, ha egy rendes ebédet akar főzni belőle. Vasárnapra virradt. Senki sem említette már a vendégek érkezését. Éppen a köznapinak mondható ebéd mellett ült a család, amikor nagy zajjal megérkezett a vendégsereg. ANDERKŰ LASZLÖNÉ Fontos figyelmeztetés egszomjaztam egy sörre, lementem hát a büfébe, néhány lépésnyire házunktól. A büfé szokás szerint tömve volt, s amíg sorban álltam, unalmamban a falra aggatott plakátokat nézegettem. Megtudtam, amit már amúgy is régen sejtettem, hogy a zöldséget a zöldségkereskedésben kell vásárolni, a cipőt meg a cipőboltban. Azt is elárulták a plakátok, hogy a gyümölcsben sok a vitamin, különösen az almában. A legjobban azonban az a figyelmeztetés tetszett, amely bordópiros kartonlapon, aranyozott betűkkel kelti fel az emberek érdeklődését: „Sofőröket az italboltban nem szolgálunk kii" Nagyszerű! Itt aztán fején találták a szöget. Mehetnek a sofőrök zabot hegyezni. Nincs pija, nincs karambol! Ezután már másképp lesz, mert a bordó, aranybetűs figyelmeztetés ott lóg minden italmérésben és eleve megakadályozza a katasztrófát. Csakhát... r" sakhát honnan tudják meg majd a szegény, izzadó csaposok, ki a sofőr és ki nem? Mert ezt aztán nehéz lesz megállapítani. Senkinek sincs a homlokára írva, hogy ő éppen az autóból szállt kl. Az autósok ravasz emberkék, nem az italbolt előtt állnak meg, hogy felhívják magukra a figyelmet, hanem jóval odébb. Aztán úgy viselkednek, mintha nem lennének sofőrök. Egy arcizmuk sem rándul, amikor felhajták a féldecit. Igaz, a legtöbben nem is tömény szeszt isznak, megelégednek a 12-fokos sörökkel. A sör fogyasztása nem kelti fel annyira a gyanút. De térjünk vissza a figyelmeztető szövegre. Szóval nem szolgálják ki őket. No, majd mindjárt meglátjuk. — Kérek egy nagy sört! — mondom a kissé őszülő csaposnak, amikor sorra kerülök. — Tizenkettes ugye? — Az, tízenkettes. — Szörnyű meleg van — folytatom a lefetyelést — különösen az autóban, az ember ül a volán mellett kiszáradt torokkal és folyton arra gondol, milyen jó volna egy pohárkával. — Akkor öblítse le az út porát! — mondja ő és elém löki a poharat. débbállok a sörömmel, mások tolakodnak a helyemre. A csapos tovább dolgozik, s mindenkit kiszolgál, aki inni kér. Annyit ér hát a bordó figyelmeztető tábla is, mint az a plakát, amely megrögzött naivitással hirdeti: „Igyunk almamustot!" Aki almamustot akar inni, bizony nem megy a csapszékbe. Nemcsak a kocsivezetőket, a részeg embereket sem szabadna kiszolgálni. Ez is törvénybe ütköző. Mégis kiszolgálják. Különben hol részegednének le? Nem mondom, akad csapos, pincér, aki nem szolgálja ki azokat, akiket a törvény szerint sem szabad. Am az ilyen fehér holló. Épp a minap olvastam egy statisztikát, hogy hazánkban majd minden napra esik egy halálos gázolás. Az esetek túlnyomó többségében a szeszes ital a bűnös, Illetve, aki adja és aki megissza. A gázolások, karambolok, rohamosan emelkedő tendenciát mutatnak, ami eléggé elszomorító. Ha az italmérésekben kifüggesztett figyelmeztető táblácskák helyett hatásosabb eszközöket használnának az ittas kocsivezetők megfékezésére, talán másképp alakulna a balesetek mutatója. A nnyi bizonyos, hogy a ven** déglátó üzemek alkalmazottai, figyelmeztetés ide, figyelmeztetés oda, nem firtatják, ki a kocsivezető és ki nem, az ő érdekük azt diktálja, hogy minél több szeszes ital fogyjon. S ezen nem is lehet csodálkozrtL A társadalom érdeke azonban homlokegyenest ellenkező, ennek pedig nem adhat nyomatékot egy szerény figyelmeztetés. —des— 1111111 , . í • Wm&m A meleg idő kedvezett a terménybetakarításnak, de a cukorrépát öntözni kell. (Németh J. felv.)