Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-11 / 189. szám, kedd

ÜNNEPELNEK A HATÁRÖRÖK Éberek földön és vízen... Tizenhat évvel ezelőtt, július 11-én lépett életbe az államhatár védelméről szóló törvény. Azóta minden évben e napon ünnepeljük a határőrök napját. Tizenhat év nem nagy idő, mégis sok minden történhet. Határőreink e rövid idő alatt számos határsértőt tettek ártalmatlanná, mint például A. Robit, a „Šumava királyát", Moravec extábornoknak a CIA szolgálatában álló csoportját... A zöldsapkás katonák tehát éberen állnak a vártán, hogy védjék határunk sérthetetlenségét, s lecsapjanak mindazokra, akik népünknek, rendszerünknek ellenségei. Cjfél rég elmúlt. Az ég al^ ján rózsaszínű homályos sáv jelent meg, dc a csillagtalan éj sötétje csak nem akart felszakadni. Szinte kibírhatatlan csend honolt az 5. határszakaszon, ahol két katona és hűséges társuk, Rektor kutya lapult egy bokor tövében. — Mindjárt megvirrad — szólal meg az egyik, akinek — kiejtése elárulja, hogy valahol a Csallóközben cseperedett fel. — Még egy félóra De ilyenkor a legveszélyesebb a szolgálat — mormogja szinte csak magának a másik. Aztán mindketten hosszasan hallgatnak, figyelik a bíborszínben játszadozó ég alját, az előttük elterülő mezőt, a rajta végighúzódó államhatárt. — Ott... mintha valami zajt hallanék — súgja barátjának a csallóközi fiú. A tapasztalt tizedes nem szól egy szót sem. Erősen figyeli a megadott helyet, majd a Rektoron akad meg a tekintete. A kutya fülét hegyezi, nyugtalan. A tizedes gondolatai sebesen száguldanak. Nyúl... vagy határsértő? Mire idáig ér gondolataival, kattan a géppisztoly biztosító zára, fejével Int bajtársának, hogy maradjon, ő a földhöz lapulva kúszik a gyanús terepszakasz felé. Az óra számlapján csigalassúsággal halad a másodpercmutató, mintha valamilyen láthatatlan kéz tartaná vissza. így tűnik ez a bokor mögött meglapuló katonának, aki azt figyeli, hol látja meg a tizedest. — Állj! Ki vagy! — lövésszerűen csattan a kora hajnali csendben. — Állj! Felelet helyett azonban lövés dörren. A tizedes úgy érzi, mintha vállához forró vasat nyomtak volna, de nincs ideje felfogni a történteket. A határsértő után veti magát. A határsértő megfordul, lövésre emeli karját, de mint a villámcsapás, ott-terem Rektor. Vasfogaival az idegen jobb kezébe csimpaszkodik ... ťr A habzó, morajló öreg Du" na vize ezüstösen csillog az esthomályban. Az ügyeletes őrszem álmosan, lustán rója a partot Haza. az otthoni tájra A határőr hü társa, az idomított farkaskutya Árbocra kerül a zászló gondol, ahol bizonyára aratnak már. Eszébe jut, vajon ki kapta meg az ő kombájnját. Bent, az őrszobán vidáman szórakoznak a fiúk. Tizenegy tájban felberreg a telefon. Az ügyeletes altiszt a füléhez emeli a kagylót. Az őrszoba egyszerre elcsendesül. — Igen, értettem ... — mondja, miközben a fiúkra emeli tekintetét. Még le sem tette a telefonkagylót, amikor kiadja a parancsot. — A hatos őrszázad vízre. Maga is felcsatolja a derékszíjat s a motorcsónakba ugrik. A megadott terepszakaszon leállítják a motort. Vagy egy negyedórát ülnek így, de semmi gyanúsat nem észlelnek. Vaklárma!? — Fényszórókat bekapcsolni — adja ki a parancsot. A hullámzó Duna vizét erős fénycsóvák pásztázták végig. Az egyik helyen valami megcsillan ... — Fényszórót kikapcsolni... — hangzik az újabb parancs. — Irány a folyó jobb partjai Míg a csónak a part felé tart, a tizedes kiadja a parancsot: „Ketten a parton maradtok. A többi a csónakkal visszatér..." Reggel három óráig tartott a hajsza. A búvárruhába öltözött határsértő elszámította magát. Magábazárkózva ül a csónak sarkában ... Rehák tizedes őrhelyére viszszatérve büszkén jelenthette parancsnokának, hogy kétéves katonáskodása alatt elfogta a harmadik határsértőt... NÉMETH JÁNOS ELISMERŐ OKLEVELEK A LEGJOBBAKNAK Megválasztották a komáromi járás új népi ellenőrző bizottságait A tervek szerint 1967 június végéig kellett volna megtartani a választásokat a komáromi járás népi ellenőrző bizottságaiba; a hajógyár szakszervezete, valamint az Alsópéterf HNB kezdeményezésére azonban már június 17-ig megtartották. A népi ellenőrző bizottságok munkáját az egész járásban nagy érdeklődéssel figyelték. A bizottságok 23 tagja közül 11nek a kerületi népi ellenőrző bizottság elismerő oklevelet adományozott. A járási népi ellenőrző bizottság javaslatára a hajógyár vezetősége az üzemi népi ellenőrző bizottság tagjait pénzjutalomban is részesítette. Ez az üzemi bizottság műköSe fent, se Bent AKIK a Losoncról Rimaszombat felé vezető országút és a három irányba kifutó vasútvonal kereszteződésénél gyakrabban megfordulnak, szemtanúi lehetnek a sorompók leeresztésénél a járművek torlódásának. Szép számmal gyűlnek össze ilyenkor a gyalogosok is. Ez pedig napjában igen sokszor megtörténik, hiszen errefelé nagy a forgalom. A várakozási idő minden esetben 5—10 perc. A sorompó tőszomszédságában van a Benzina vállalat üzeme. Az üzem dolgozói már hosszabb ideje figyelik a járművek torlódását. Ha idejük engedi, jegyezgetnek is. Kiszámították például, hogy ezek a vá rakozások naponta legalább 3—4 ezer korona kárt jelentenek népgazdaságunknak Évtizedekkel ezelőtt, amikor mind a vasúti, mind az országúti forgalom lényegesen kisebb volt, felüljáró építésével akarták a forgalom zavartalanságát biztosítani. Szó volt aluljáró építéséről is, a végén azonban, — mint ahogyan lenni szokott, — sem a föld felett, sem a föld alatt nem építettek átjárót. Az illetékesek bizonyára azt tartják, hogy legjobb a középút, ez pedig megvan ... Sólyom László, Losonc Még jobban, mint eddig? A felső-csallóközi Oj Élet községben — mely négy falu egyesüléséből keletkezett — az utóbbi Időben örvendetes fejlődés tapasztalható a kulturális tevékenység területén. Kismagyaron a CSISZ és CSEMADOK szervezet a közelmúltban közösen irodalmi színpa dot hozott létre, Illésházán pedig a színjátszók lepték meg a közönség. A siker arra ösztönözte őket, hogy a járási alkotóversenybe ls benevezzenek. Jól működnek a tömegszervezetek Bélvattán ls. Itt különösen a Nőszövetség és a Szülői Munkaközösség munkáját dicsérhetjük. Az általuk szervezett előadás-so rozat ugyanis kedvező visszhangra talált, s látogatott volt. A szülői akadémia megrendezésével Kismagyaron és Tonkházán is dicsekedhetnek. Az elmúlt Időszakban végzett munka arra a reményre jogosít bennünket, hogy a kulturális tevékenység terén a jövőben az eddigieknél ls nagyobb eredményt érnek majd el. -kovácsMegiavul a Magas-Tátra küzlek^ése A közelmúltban a napisajtó ls sokat foglalkozott azzal, hogy a Magas-Tátra bonyolult közlekedési problémáit ALWEG rendszerű egysínű vasúttal kívánják megoldani, gár ez a tervezet szolid műszaki alapokon nyugszik — mint megtudtuk —, a közeljövőben mégsem valósul meg. 1970-ig mégis lényeges javulás várható a tátrai vasúti közlekedésben, mert az államvasutak tekintélyes összegeket fordítanak a meglevő vasút korszerűsítésére és kapacitásának növelésére. A minap Ján Šanšával, a Keleti Vasút főmérnökével beszélgettünk erről a kérdésről. • Mi okozza a legnagyobb problémát a Magas-Tátra vasúti közelekfidésében? — A Tátrai Villamos Vasút keskeny nyomtávú. Teljes hoszsza 36 kilométer s ezen 23 állomás, illetve megálló van. A Poprád—Otátrafüred közti szakaszon például 1,5 kilométer az állomások közti átlagos távolság, Otátrafüred és a Csorba-tó között 1,8 kilométer, Otátrafüred és Tátralomnic között pedig csupán 1,2 kilométer. Ez természetesen igen megnehezíti és késlelteti a közlekedést. A forgalom lebonyolítására már ma 20 vonatpárra lenne szükségünk, mégis csupán 9 szerelvény közlekedik itt. Egy vonatban átlag 192 utas számára van hely. Nemrégiben felmérést végeztünk, hány utas veszi igénybe a Poprád és Otátrafüred közti vonalat. Kiderült, hogy 24 óra alatt 4224 utas, ebből a napnali órákban 3456, vagyis óránként 386 utast kell szállítanunk. Csúcsforgalom Idején ma mintegy 800—1300 hely hiányzik a tátrai vonatokban. • Van kiút ebből a helyzetből? — Igen. Már most kipróbálás alatt áll egy három vagonból álló motoros vonatszerelvény, amely 320 utas számára biztosít kényelmes utazást. Az a tervünk, hogy 18 ilyen vonatot fogunk üzemeltetni a Tátrában, ami a közeljövőben teljesen kielégíti a követelményeket. Az órai kapacitás Ily módon a mai 386-ról 1600 utasra, sőt kettős szerelvények beállítása esetén 2140 utasra fokozódhat. • Mi mindent kell megtenni a „hármas ikrek" üzembe helyezése érdekében? — Nagy átépítési munkákat kell elvégeznünk, mivel az új szerelvény nagyobb pályaívet igényel, s mindenekelőtt meg kell erősítenünk az áramátalakító állomásokat. Meghosszabbítást igényelnek a vasúti állomások kitérővágánvai is, ezenfelül új mozdonytelepre van szükség Poprádon, be kell szerezni az új vonatszerelvényeket, új vasúti állomásra lesz szükség az OJ Csorba-tónál. • Mennyibe fog mindez kerülni? — 1970-lg 172 millió koronát ruházunk be a tátrai vasútba, beleszámítva a 17 vonategységet, amelyeket az 1968—1969. években helyezünk üzembe. • Miért vetették el az egysínű vasút gondolatát? — A javasolt ALWEG rendszer még nincs tökéletesen kipróbálva — a világon mindöszsze 40 kilométeres szakaszon üzemeltetik s ezenfelül beruházási szempontból sem jöhet egyelőre számításba. Csupán technológiai berendezéseinek a beszerzése mintegy 200 millió devizakoronát emésztene fel, nem is beszélve a bevezetésével járó egyéb műszaki nehézségekről. A távolabbi jövő szempontjából azonban nem zárjuk kl egy ilyen vonzó vasút esetleges alkalmazását. • Nem újftják fel a Csorba vasútállomás és a Csorba-tó közti fogaskerekűt? — Ennek a 4,8 kilométeres szakasznak a vasúti áthidalása egyelőre tanulmány tárgyát képezi. Nem csekély gondot okoz, hogy a javasolt fogaskerekű pályaemelkedése eléri a 146 promillét s 898 méter tengerszint feletti magasságból 1320 méterre kellene feljuttatni az utasokat. A Közlekedésügyi Minisztérium foglalkozik a kérdéssel. (dósa) Egy névtelen levél nyomában Nem szomjaznak a felsőszeliek „.. . A Felsőszeli EFSZ vezető emberei.. . hanyagok, nem gondolnak arra, hogy eljön a nyár és a szegény munkások egész nap a halárban száradnak, és nem ihatnak jó vizet ..." dött legjobban az egész járásban. A járási népi ellenőrző bízottság a választások befejeztével azonnal munkához látott. Tagjait az egyes helyi, illetve üzemi bizottságokba osztotta be. Első munkaértekezletén a járási népi ellenőrző bizottság megtárgyalta az 1967-es évre szóló munkatervet, megalakította a munkacsoportokat, s már megkezdte a helyi bizottságok tagjaínak iskolázását is. A komáromi járás most megválasztott népi ellenőrző bizottságai tehát nagyon komolyan hozzáláttak a munkához. Re. méljük, a folytatás sem marad el. Sok sikert kívánunk. t M. A fenti panaszt egy, a szerkesztőségünkbe küldött névtelen levélből idéztük. A levél írója nem tagja a szövetkezetnek. Főként az bosszantja, hogy a határban levő kutakat elhanyagolták: nem tisztítják, nem szerelik fel vödrökkel. Szomolai Gáspár és Ján Farkaš, a HNB elnöke, illetve titkára nagyon meglepődik, amikor a névtelen levelet említem. Azért csodálkoznak, mert náluk még sohasem „bántották" azt, aki bírálni „merészelt". Ami a határi kutakat illeti, nem tagadják, hogy hasznavehetetlenek. — Sajnos, ha új vödröt teszünk ki, rövidesen ellopják — mondja kissé szégyenkezve a titkár. A kutak kitisztítása nem lenne különös probléma, de a vizük még akkor sem lenne iható. Ezért nem a határi kutak igénybevételével oldjuk meg a kint dolgozók ivóvízellátását. A szövetkezet vezetősége megszavazta, hogy a nyári hónapokban egy ember lovaskocsival hordjon állandóan a határba friss vizet. Ezenkívül (a tagok kívánságára) „hetes" sört is hord, amit természetesen, mindenki a saját pénzéből vásárolhat. — Az elmúlt években két kutat is fúrtunk a határban, de vizüket csak öntözésre használhatjuk — szól Ján FarkaS elnök. Aztán ismét a titkár folytatja: — A falu ivóvízellátása nem kis gondja a vezetőségnek. A legtöbb házban ugyan van kút, de ezek vize nem minden tekintetben felel meg a követelményeknek. Ennek ellenére ivóvíz okozta megbetegedés még nem fordult elő nálunk, Amikor a jövőre fordítja a szót, felcsillan a szeme: — Már a közeljövőben elkészül — 450 000 koronás költséggel — a falu közepén egy 130 méter mély kút. A befejezéséhez azonban pótköltségvetés kellene, amihez a járás beleegyezését várjuk. 1970-ig Felsőszeli és Alsószeli határában még egy mélyfuratú kút készül, amely a két falut látja majd el vízzel. Vagyis addigra rendes vízvezeték lesz Felsőszeliben. Záluský Mihály, a szövetkezet elnöke szintén panaszkodik a vödrök gyakori „eltűnése" miatt. — Pedig arra nagyon jók lennének, hogy a sört, málnaszörpöt vagy a hazulról hozott vizet leeresszék bennük a kútba lehűteni. Látja, hogy a „hazulról hozott víz" miatt értetlenül nézek rá, ezért Így folytatja: — A csoportban dolgozók számára mindig biztosít vizet a csoportvezető. A kapásnövények gondozása mindenkinek a saját ügye. Van, aki hajnalban, vari, aki este kapálja be a neki kimért részt. Természetesen, aki kapálni megy, visz magával ivóvizet. Emiatt eddig még soha senki sem panaszkodott, pedig minden negyed évben tartunk tagsági gyűlést. Azt megelőzően pedig csoportgy ülést is. Ilyenkor mindenki megmondja, mit szeretne. Ügy hiszem, a levél írója kapálni volt és elfelejtett vizet vinni magával. Vízről lévén szó, azt is elmondja az elnök, hogy a szövetkezetben most készült el egy szociális épület, amelyet zuhanyozókkal is elláttak. Az új létesítményt az EFSZ közel négyszáz tagja nagy örömmel fogadta. Végigjárom a falut. Megnézem a készülő kutat, az új iskolát, a kiültetett fákat, a házak előtt húzódó, gondozott virágágyakat, a két kilométer hosszú, új beton gyalogjárót. A dudvág partján éppen parkosítanak. Megcsodálom a most épülő, hatalmas művelődési házat, amelyben nemrég már ünnépséget ís rendeztek. Igazán jó érzésekkel távozom Felsőszeliből. Örülök, hogy ez az igazság, nem pedig az, ami a névtelen levélben állt FULOP IMRE HÁLA A tüdőosztály rendelőjében nyugtalan emberek várakoznak. A csinos, fiatal nővér egyenként szólítja be az érkezőket. Sokan boldogan, mosolyogva újságolják, hogy már egészségesek, de akadnak bizony olyanok ls, akik lehorgasztott fejjel, bánatosan csukják be a rendelő aftaját. Idős, nyolcvanéves néni kerül sorra. Zilált, szaggatott lélegzése komoly bajra enged következtetni. Belép, köszön, majd miután hellyel kínálják, leül. Á nővér a kórlapját keresi, a fiatal orvos pedig panaszairól faggatja a nénit. Akadozva, lassan mondja el, mije és hol fái. Remegő szájjal és könnyes szemmel kiált fel: Segíts rajtam, édes fiam, nem tudok lélegezni. Az orvos hoszszan nézi a kórlapot, majd torkát köszörülve szól: Segítek mamikám. Kopog az írógép, majd a néni feláll, átveszi az orvos kezéből a teleírt nyomtatványt. Búcsúzik., Köszönöm, édes fiamí A napokban szép, színes levelezőlapot hozott az orvosnak a posta. Reszkető kézzel írott sorokat. Édes fiam, már könyiyen tudok lélegezni, az Isten áldjon meg érte, köszönöm. Mamikád. -ria-