Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-01 / 179. szám, szombat

Antiszemitizmus ? A

HUSZADIK század óriási vívmánya, hogy megszűntek a távolságok. Nemcsak földrészek, hanem országok, népek és emberek között is. Nem történhet a világ egyetlen pontján sem olyan figyelemreméltó esemény, amelynek híre másodpercek alatt ne repülné körül földgolyónkat, és a mai ember ne szólna hozzá, ne alkotná meg, ne fejtené ki a véleményét. Hátha még valahol eldördülnek az ágyúk! Valamennyien szívszorongva lessiik a fejleményeket, amelyek térben bármennyire messze is esnek tőlünk, kihatásukkal, következményükkel beleszólhatnak mindennapi életünkbe. A távolságok leküzdése és az egymás problémái iránti érdeklődés a technikának köszönhető. Ám a technika eredményezte azt is, hogy a pusztító erejű rakéták ugyancsak percek alatt elérhetik céljukat a világ bármelyik pontján. Csoda-e hát, ha a közel-keleti események folyamán tömegével érkeztek levelek szerkesztőségünkbe, melyeknek írói kisebb nagyobb szenvedéllyel foglalnak állást az eseményekhez, a lapunkban megjelent hírek tálalásához és magyarázásához. Egészen természetes, hogy a vélemények nem mindenben egyeznek, hisz az emberek világnézete, szemszöge, faji és vallási hovatartozása is eltérő. És az értelmen, a józan megítélésen túl az érzelmi szempontok is nagy szerepet játszanak. Ebben a „vitában" nemcsak vélemények, hanem kölcsönös emberi kapcsolatok is alakulnak és tükröződnek. Levélíróink sorai bizonyítják, hogy egyéneket is aszerint ítélnek meg, ki szól az arabok és ki a zsidók mellett. Gyakori eset, hogy az izraeli agresszió ellen nyilatkozókat antiszemitáknak bélyegzik. Magyarázni is felesleges, hogy az izraeli kormány világbékét veszélyeztelő lépéseinek elítélése nem azonosítható a zsidógyűlölettel. Az elvi álláspont tükrözhet ellentétes véleményt, visszautasítást, elítélést, de ez még nem gyűlölet! És ha valaki gyűlöletet érdemel, azt nem faji, vallási, vagy nemzetiségi hovatartozásával, hanem tetteivel váltotta ki A történelemből számtalan példát sorakoztathatnánk fel ennek alátámasztására. így például Franco diktatúrája ellenszenves a katolikusok millióinak is, bármilyen vallási mázban próbál is tetszelegni. Gyűlöltük Hitlert és a fasisztákat, a kegyetlen, sok szenvedést és féktelen pusztítást okozó háborújukért. De korántsem azért, mert németek voltaki Százmilliók ítélik el az amerikai imperialisták borzalmas vietnami háborúját, de ez még nem jelenti azt, hogy az amerikaiakat általában, kivétel nélkül gyűlölik. N

ÉHÁNY levélírónk elfogultsággal, egyoldalúsággal vádolta a közel-keleti eseményekkel kapcsolatban megjelent híradásunkat, írásainkat. Nem titok, hogy a józan, az emberiség érdekeit, a gyermekeit féltő ember nemcsak nálunk, hanem az egész világon „elfogult" azokkal szemben, akik veszélyeztetik a békét, a biztonságot. Mert, ha a Földön és a világűrben eltűntek a távolságok, akkor távoli háborúk sincsenek. Pusztító lángjai pillanatok alatt átcsaphatnak más világrészekbe, tehái hozzánk is. Tény, hogy a Közel-Keleten fegyverek ropogtak, és a feszüu ség továbbra is robbanással vészes. Ezért Ítéljük el azt, aki ei sőként húzta meg a ravaszt. Az erőszak, a fegyver alkalmazása, területek megszállása és az átmeneti fölényre alapozott zsaroló politika csak újabb ellenségeskedés szításához és ingatag békéhez vezethet. A gyűlölet legtermékenyebb táptalaja éppen a nacionalizmus. De ez nem lehet a népek közötti kapcsolatok rendezésének tartós alapja. S nem szolgálhatja egyetlen nép érdekeit se! Ugyancsak a történelem bizonyítja, hogy a nacionalista viszálykeltés mindenkor a kizsákmányoló osztályok és a gyarmatosító hatalmak embertelen eszköze volt uralmuk fenntartására. Nagy eszméinket tagadnánk meg, ha nem ismernénk el és nem támogatnánk minden nép, minden nemzet jogos, másuk érdekeit nem sértő törekvéseit. E téren nem tehetünk kivételt arab, zsidó, török, vagy néger között. Ugyanakkor mélységesen elítélünk minden olyan lépést, amely bármely nép, nemzet tagjainak szabadságát, érdekeit veszélyezteti. Nem is szólva az olyan politikáról, amelynek következményeként egy más nemzet tagjainak százezrei bujdosásra, menekülésre kényszerülnek. Ha ezt az arabok tennék, az arabokat ítélnénk el. Ha ezt a zsidók teszik, őket ítéljük el. Es nekik eleve számolniuk kell milliók megvetésével, gyűlöletével De ez nem zsidógyűlölet általában. Hisz az izraeli parlamentben az izraeli zsidó kommunisták ezrek véleményét tolmácsolva maguk is elítélték, megbélyegezték a kormány erőszakpolitikáját. Okét pedig igazán nem vádolhatja senki antiszemitizmussal... MBERSÉGÜNK megköveteli, hogy mindenkor azok melE

lé álljunk, akik a békét, a haladást, az igazságot védelmezik. Persze, adódhatnak nézeteltérések országok és nemzetek között. De a megoldás útja nem az erőszak, nem a háború. Es a nemzetközi kapcsolatokban mégis ezt az utat választja, mindenkor milliók megvetésével számolhat nemzetiségre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. ZSILKA LÁSZLÓ KOKSZOLÓ A VÁROSKÖZPONTBAN A város kellős közepén, az óváros szívétől talán csak 150 lépésnyire működik a Karolina kokszoló, amely alaposan beszennyezi a levegőt, elszürkíti az ég kékjét. Az iskolák, a lakások ablakai szinte minden negyedben hatalmas meddőhányókra néznek. Lehangoló látvány ez a tömény szürkeség, különösen ott, ahol az emberek többsége a föld alatt, vagy pedig a kohók acélkolosszusai között dolgozik. Mit tesznek annak érdekében, hogy itt a jövőbsn kellemesebb környezetet teremtsenek? — El akarjuk érni, hogy a dolgozók itt ne csak Jó kereseti lehetőségre, hanem otthonra is leljenek. Olyan otthonra, amely nemcsak a legtriviálisabb szükségleteket elégíti ki, nemcsak evésre, alvásra szolgál, hanem ahol szívesen él is az ember ... Ezt Miloš Bartoň mérnök, műépítész, a városfejlesztési Intézet igazgatója mondta. A távlati városrendezési tervekből ítélve szinte teljesen átépítik a várost. Az első számú fel,

Mlat: a lakó- és termelőkörzethk elválasztása. Ostrava környékén jelentős erdőségek, jókora területű dombvidék van. A Beszkidek nyúlványain épülnek majd fel a holnap lakónegyedei, hogy a pihenés óráiban és szórakozás közben tiszta levegőt szívhasson a bányász. További igen fontos feladat az ostravai ég kékjének viszszaadása. Méltán rászolgál a város a „fekete" jelzőre. Ezen a területen egy négyzetkilométerre évente 880 tonna korom, hamu és más szennyező anyag hull. Az egészségügyi normák ennek csak egyötödét engedélyezik. Ma még az a helyzet, hogy a város egyes részein hiába telepítenek zöldövezeteket. /• növéíyek a naponta rájuk rakodó koromrétegtől elsatnyulnak és nagyon vigasztalanul hatnak. A belvárosban működő több kohó- és kokszoló üzem fokozatos megszüntetésével elérik, hogy az egy négyzetkilométerre hulló szennyező anyag mennyisége 360 tonnára csökken. Ostravának — a szén városának — érdekessége. hogy itt mind az ipari üzemekben, mind pedig a háztartásokban tilos lesz a szén tüzelőanyagként való felhasználása. Az egész városban kötelezővé teszil: a gáz- és olajfűtést. Ez is komoly hozzájárulás lesz a város levegőjének tisztántartásához. Ostraván ma még országos viszonylatban is talán a legmostohább az életkörnyezet. Kisebb — de egyáltalán nem elhanyagolható mértékben — azonban más városok feltételeibe is „behelyettesíthetők" az imént elmondottak. És nem fedné a valóságot, ha azt állítanánk, hogy a kedvezőtlen életkörnyezet mindenütt csak a tőkés rendszer hagyatéka. NÉGYMILLIÓ TONNA KOROM A LEVEGŐBEN A levegőszennyezés leggyakoribb forrása a szén. Az ENSZ-statisztika szerint hazánk az egy főre eső energiafogyasztásban világviszonylatban a harmadik helyen áll. Csak az USA és Kanada előzött meg bennünket. Ha azonban megvizsgáljuk, hogy az energiaforrások között milyen a szén, a kőolaj és a földgáz részaránya, már nem tűnik olyan rózsásnak a helyzet. A modern ipar legelőnyösebb energiaforrása a kőolaj és a gáz. Ez nemcsak gazdasági, hanem higiéniai szempontból is érvényes. A legfejlettebb országokban a három fűtőanyagfajta egyharmad: egyharmad arányban oszlik meg az energiamérlegben. Mi a helyzet nálunk? Hazánkban az energia több mint 80 százalékát még mindig szénből nyerjük. A kőolaj és a gáz felhasználása csak az utóbbi években kezd utat törni. Amellett, hogy az energiahordozók részaránya Ilyen kedvezőtlen, az újonnan épült ipari üzemek tervezői keveset törődtek a szén melléktermékeinek: a koromnak és a hamunak a felfogásával. Nálunk csak az utóbbi években alakult meg egy ilyen hasznos, légtechnikai berendezéseket gyártó iparág. Az Állami Tervhivatal 1960as felmérése szerint hazánk területén az ipari üzemek évente közel hatmillió tonna szilárd halmazállapotú szenynyező anyagot „produkálnak" — juttatnak a levegőbe. Ennek egy része — kétmillió tonna — az egészségre kimondottan veszélyes kéndioxid. Az ország minden egyes lakosa levegő „fejadagját" tehát mintegy 350—400 kg hamu, korom és más anyag szennyezi. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ország területén ez nem egyenletesen oszlik meg egyes iparosított vidékeken már szinte elviselhetetlen a légszennyeződés. A fqlyóvizek szennyeződését az egyén, az országos ügyekkel nem foglalkozó ember saját bőrén csak annyiban érzi meg, hogy egyre kevesebb a fürdőzésre, üdülésre alkalmas folyó, patak. Annál nagyobb gondot okoz ez népgazdasági szinten. Csehszlovákia Európa vízben legszegényebb országaihoz tartozik. Ennek ellenére egész az utóbbi időkig igen Csáki szalmája módra gazdálkodtak ezzel a fontos anyaggal. Amíg 1930-ban az ország folyóvizeiből nagyobb mértékben csak mintegy 150 kilométernyit szennyeztek be az ipari üzemek, napjainkban a veszedelmesen szennyezett folyóvizek hossza meghaladja a 2500 kilométert. Az állami költségvetés ma már évente több százmillió koronát kénytelen a szűrőberendezések gyártására fordítani, mert különben — mutattak rá többen is az ostravai szimpóziumon — 1990 körül a vízhiány már gátolja az ipar további fejlesztését, nem is beszélve az ivóvízhiányról. 3-4 ÓRA „TENGELYEN" Életkörnyezet-igényünket túlságosan megcsonkítanánk, ha ezzel, kapcsolatban csak a levegő és a folyóvizek tisztántartását említenénk. Tény ugyan, hogy ma erről esik a legtöbb sző, mert egyes vidékeken — pl. Ostrava, Žiar nad Hronom, az észak-csehországi iparvidék, Kladno vagy akár már Košice környékén is — ez közvetlen egészségügyi problémát Jelent. Az életkörnyezet alakításával azonban sok más tényező is összefügg. A legfontosabbak közül azt vizsgáljuk meg, hogyan érzi magát az ember munka után, miként tudja szabad idejét kihasználni. A századforduló táján a munkásfelvonulásokon 8 + 8 + 8 feliratú transzparensekkel tüntettek a dolgozók. A felirat értelme közismert. Ma, amikor törvény biztosítja a maximum 7—8 órás munkaIdőt, vajon jut-e a dolgozónak nyolc óra a szórakozásra, továbbképzésre, sportolásra? A szociológiai felmérések eredményei azt bizonyítják, hogy különösen a nagyvárosokban jelentős mértékben megcsonkul a „középső" 8 óra. Dél-Szlovákia néhány jelentős munkaerő-felvevő központjában — három bratislawm$ EMBER Kifembe vai nagyüzemben — egy felmérésnél megállapították, hogy a Dimitrov-gyárl munkás naponta átlag több mint három órát tölt „tengelyen". A városban lakók átlag másfél órát töltenek utazással, a vidékről bejáró munkások pedig több mint négy órát. Ez csallóközi specialitás, de több más vidékre is jellemző. A háború utáni iparosítás — amely kétségtelen, hogy anyagilag pozitíven hatott a vidékre — egyik kellemetlen mellékzöngéje a modern népvándorlás, amely jelentős idővesztességgel jár. A városrendezési szakemberek a probléma megoldását illetően két táborra szakadtak. Az egyik felfogás szerint az újdonsült, ma még falun lakó ipari dolgozók számára korszerű városi lakásokat kell építeni. Ha emellett még a városi közlekedést is korszerűsítenék, a munkába utazás időtartamát a minimumra lehetne csökkenteni. A másik felfogás szerint egészségileg előnyösebb lenne, ha a városba özönléssel a ma még falun lakó ipari dolgozók nem fokoznák tovább az urbanizációs explózist. A falu és a város közti közlekedés korszerűsítésével ls lényegesen csökkenthetnék az időveszteséget. Hogy melyik irányzat „győz" a kettő közül, azt ma még nehéz lenne előre megjósolni. Jó jel azonban, hogy a kérdéssel már igen magas szinten is foglalkoznak. Éppen úgy, mint ahogy a városi szolgáltatások kérdése is gyakran a párt- és a kormányszervek napirendjén szerepel. A HARMADIK SZEKTOR Ez főleg a dolgozó nőket érdekli, akik munka után rendszerint még nyakukba veszik a várost, hogy biztosítsák a család szükségletét. Bevásárolnak, mosodába viszik a ruhát, ügyes-bajos dolgokat intéznek. Hogy szabad idejükből erre hány órát áldoznak, az az adott város szolgáltatásainak színvonalától függ. Főleg attól, a produktív lakosság hány százaléka dolgozik a „harmadik szektorban". Hazánk dolgozóinak ma mintegy 31 százaléka dolgozik ilyen munkakörben. Hogy ez kedvezőtlen arány, azt bizonyítja többek között az is, hogy az USA-ban a produktív • lakosság 57—, Angliában 49—, Japánban és az NSZK-ban pedig 40 százaléka dolgozik a terciális szektorban. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy mintegy másfél évtizedig csak a termelésre helyezték a fő súlyt, az értékesítést Nerr tv-Een környe boltról sokról, sok. É; bérről. Ostr sóval gezte, kításál tetett, szélyel Nerr oz ért< dója o miként korábe gyan, A várc többé-kevés A szolgált* beruházáso szorosan i termelési c fejlesztő — aránya V mérnök, a zium egyil néhány ipa ban 1963-b pen alakul USA Anglia FrarLciao Svédorsz Szovjetur Csehszloi K e v e s ( hát üzlete: zak, óvódé vizek építé eredménye ban példái nők általál goznak a ban". A R telepen pé lógiai feli nők átlag órát tölten Jobban mt sal. Ha a ben ehhez Juk a mun tött időt, részüknél t tanulásra SÍ 1—2 órány MODE A SZOlgá pen az ú legszembeö melési beit nak 1963-a képpen ezt zi ki. Akái zadban épíi lakosság a: bői is a vl alatt a töbl központot) vásárolni, t