Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-22 / 200. szám, szombat

A HOSSZÚ ELET TITKA Ha a kövérség a jólét és az egészség jele vol­. 11a — amint azt tévesen sokan még 111a is hi­szik — akkor a csupa csont és bőr dr. Jirí Son­kát igen szegény és beteg embernek kellene tartanunk. Márpedig ez semmiképpen sem ál­lítható Charvát akadémikus prágai belgyógyá­szati klinikájának kiváló dolgozójáról, a Kle­ment Gottwald államdíjjal kitüntetett orvostu­dósról. Eredeti szakmája az anyagcsere-kuta­tás és ezzel kapcsolatban a rádiobiológia, amellyel viszont szorosan összefügg a helyes táplálkozás problémája. Ezért hirdeti lépten­nyomon a mértékletességet az étkezésben és ezért tanulmányozza már 15 esztendeje oly nagy sikerrel az elhájasodás okozta — gyak­ran jóvátehetetlen következményekkel járó — elváltozásokat a szervezetben. A fiatal docens egész megjelenésével tanai­nak élő reklámja, az ártalmatlan fogyókúrák nagymestere, akiről aligha állíthatná valaki, hogy vizet prédikál, de bort iszik. Már csak az­ért sem, mert esküdt ellensége a szeszes ital­nak, s így a bornak is, amely — mint az a Dől­ni Lipová-i elvonóintézetben szerzett tapaszta­latokból kitűnik — nagyobb mennyiségben in­kább árt, mint használ. Köztudomású ugyanis, hogy az alkohol növeli a szomjúságot, a fo­lyadék pedig a fogyás helyett a hízást segíti elő. Aki pedig megszokja az ivást, alkoholistá­vá válik. A lipovái volt páciensek a fogyókúra után odahaza ezért szerzik vissza oly gyorsan j a nehezen „ledolgozott" kilókat. DŐLNI L»POVÁ HELYETT ZBI ROH Prágától alig 60 km-re, a /hon mintegy tíz esztendeje van üzemben a „kövérek tábora". He­lyesebben azoké, akik kövéren érkeznek oda, és soványan távoznak. Ezt az eredményt érik el dr. Sonka és munkatársai a lelkiismeretes, fá­radhatatlan kutatómunkájukkal. A fiatal tudós teljesen új alapokra fektetett, szinte forradalmi — az eddigiekkel homlokegyenest ellentétes — elvei szerint a pácienseknek két héten belül legalább 5—6 kilót kell lefogyniok. A Zbirohon szerzett értékes tapasztalatokból következik, hogy sem a Dolní Lipová-1 igen népszerű bor­kúra, amely inkább étvágygerjesztő, mint fo­gyasztó hatású volt, sem pedig a séta nem ve­zetett megfelelő eredményre. A kellemes masz­százs és az úszás sem váltotta be fogyás szem­pontjából a hozzáfűzött reményeket. Ehelyett ma Zbirohon főleg testgyakorlást, a kitartó sportolást szorgalmazzák az orvosok. — A napi ötórás izommunkát semmi sem pótolhatja. A pácienseknek nem okoz különö­sebb nehézséget, gyorsan megszokják, és meg­erősödnek tőle. Nálunk senki sem éhezik, és í ezért mindenki bírja az iramot. FOGYOKÚRA ÉHEZÉS NÉLKÜL Ez is lehetséges? De még mennyire! — bi­zonygatja az orvos és megmagyarázza, milyen egészségtelen az üres gyomor. Az éhesen el­fogyasztott étel a testben zsírrá alakul. A szer­vezet ugyanis, rosszabb időkre számítva, a zsi­radék elraktározásával biztosítja magának az energiatartalékot. Ettől pedig a „rosszabb idők" híján nem könnyű megszabadulni. Ha lefogyunk, a súlyveszteség testrészeinken arányosan észlelhető. Testünk egyes részeinek fogyasztása bizonyos, pl. mellizom vagy hasi­zomgyakorlatokkal hiú ábrándnak bizonyult. A nők legnagyobb bánatára az arányok meg­maradnak, még ha minden vágyunk is az, hogy megszabaduljanak a természet itt-ott bőkezű ajándékától: bájaik formátlanságátöl. A testgyakorlás azonban magában véve még nem biztosítja a sikert. A pácienseknek — amint már mondottuk — nem kell éhezniök, a gondosan összeállított diéta pontos megtartása mégis lényeges követelmény. — A fogyni aka­rók tápláléka nem tartalmazhat napi ezer kaló­riánál többet — figyelmeztet az orvos. Persze az sem mindegy, milyen ételek fo­gyasztása engedélyezhető, mert a szénhidráttar­talmú ételek, pl. az édességek fogyasztásával éppen az ellenkező hatást érnénk el. Az állati zsiradékok rendszeres fogyasztása hasonló kö­vetkezményekkel jár, s ezenkívül még a vér­edények gyors elmeszesedését is előidézi. A szénhidrátok és az állati zsiradékok helyett fogyasszunk inkább növényi zsiradékokat tar­talmazó olyan ételeket, amelyekből a vitami­nok és szervezet részére oly fontos fehérjék sem hiányoznak. — Ezek közé tartozik a tojás is, noha az or­vosok szerint sárgája koleszterolt tartalmaz, amely meggyorsítja az érelmeszsesedés folya­matát. Mi igaz ebből? — kérdezem. — Ez valóban igaz — válaszolja az orvos, és elmondja, hogy a kínai boxerlázadás idején, kb. 50 évvel ezelőtt, az egyik körülkerített ko­lostor fiatal apácái — más élelem híján — tel­jes egy éven keresztül kizárólag állati zsiradé­kon és tojáson éltek. Az eredmény siralmas volt. Valamennyi apáca nagyfokú érelmesze­sedésben szenvedett, ami egyértelmű a szerve­zet idő előtti megöregedésével. De azért kis mennyiségben, — mondjuk naponta egy tojás — senkinek sem árthat. AZ ÖREGEDÉS VALAMENNYIÜNK RÉME Mi ebből a tanulsági' Elsősorban az, hogy csak olyan ételeket együnk, amelyek nem ká­rosak a szervezetre, és azokat is csak mérték­kel, hogy elkerüljük a súlygyarapodást. A leg­fontosabb követelmény tehát az elfogyasztott ételek és az energia felhasználása közötti egyensúly megőrzése, vagyis az, hogy „tudjuk, mitől hízunk" — mondja az orvos, majd egy ér­dekes kísérletére utalva, így folytatja: „Ezt az elvet különösen az ülő foglalkozású városi embereknek kellene szem előtt tarta­niok. A természetben élő állatok öregedési fo­lyamatának a „civilizált" körülmények között élő állatokéval való összehasonlításakor bebi­zonyosodott ugyanis, hogy az előbbieknek jobb az egészségi állapotuk és tovább is éltek az utóbbiaknál. A szabadon élő patkányok a labo­ratóriumi állatoktól eltérően nem híznak el. Ha a kísérleti patkányok ellátását csökken­tik, lényeges javulás észlelhető náluk: még az Idősebbek központi idegrendszere is jól műkö­dik, gyorsabban reagálnak, tanulékonyabbak, és a kedvezőtlen életkörülményeket is könnyeb­ben viselik el. Mindezen tapasztolatok termé­szetesen az emberre is érvényesek." Az elmondottak alapján joggal vetődik fel a kérdés: MENNYIT ÉS MtT EGYÜNK, HOGY EGÉSZSÉGESEK MARADJUNK ­ÉS ELKERÜLJÜK AZ IDÖ ELŐTTI MEGOREGEDÉST? A legfontosabb az ételek kalóriatartalma, és az, hogy ki milyen munkát végez. Az ülő fog­lalkozású férfiaknak 2600, a nehéz munkát vég­zőknek 3500 kalóriával kellene megelégedniük. A nőknek, — akik ösztönösen szeretnének csinosak és sokáig fiatalok maradni — nem volna szabad napi 2000 kalóriánál többet fo­gyasztaniok. Ha ezt megtartanák, akkor nem kellene szomorúan megállapítanunk, hogy ha­zánkban a nők 60 %-a elhízott. Aki tehát egészségi vagy esztélikai okjjól fogyni akar, az tartózkodjék az édességektől és a tésztaféléktől, főképp a gombóctól. In­kább fogyasszon főzelékeket és gyümölcsöt. Mértéktelenséggel sok kellemetlenséget meg­takaríthatunk magunknak és az államnak is. Hiszen a kövérség gazdasági következmények­kel is jár. Az állam ugyanis ráfizet az elhízott emberekre, akik gyakrabban kapcsolódnak ki a munkából, többet betegeskednek, és sok eset­ben idő előtt kérik nyugdíjaztatásukat. Nyuga­ton az életbiztosítást kötő kövér emberek 100 százalékkal több biztosítási díjat fizetnek. Maguknak a kövéreknek is az az érdeke, hogy lefogyjanak. Ezért ne sajnálják az áldo­zatot, amely semmiképpen sincs arányban az őket fenyegető betegségekkel. Eltekintve a súlytöbblet cipelésével kapcsolatos tehertől, mely, a lábaktól is nagyobb teljesítményt kö­vetel, és gyakran lúdtalpat okoz, a túlzott vér­bőség a szivet a kelleténél jobban igénybe ve­szi. A szívinfarktus nem ritka kísérőjelensége az elhájasodásnak. A kövérek gyakran szen­vednek cukorbajbaii, sőt a köszvény sem ritka náluk, csakúgy, mint az Impotenciával és az egyéb nem kívánatos jelenségekkel járó hor­monális zavarok. Erre semmi szükség sincsen, ha meggondol­juk, hogy az a 20 éves fiatalember is. rosszul végezte volna, há időben nem kerül a zbirohi gyógyintézetbe, ahol embert faragtak belőle az orvosok. Ha tieni sikerült volna lefogyasz­tani, a hat esztendeje minden évben vissza­térő pácienst, akin 110 kilós súlya miatt súlyos depresszió vett erőt, s azért negyven tavasznál aligha ért volna meg többet... — A statisztikai adatokból is kitűnik, hogy a többnyire egészségesebb, nagyobb ellenálló­képességű soványak átlagosan tlz évvel élnek tovább, mint a kövérek — mondja dr. Sonka. ZBMtOH UTAN LUHAČOVICE ÉS KLANOVICE Az említett fiatalemberhez hasonlóan se sze­ri se száma a Zbirohra visszatérő páciensek­nek. És éppen azért, mert a bennlakást lehető­vé tevő intézet iránti érdeklődés egyre fokozó­dik, Zbiroh nem sokáig marad hazánk egyet­len gyógyintézete. Rövidesen a Prága melletti Klánovicén és Luhafiovicén is megszabadulhat­nak felesleges súlyuktól azok, akik megértet­lék, hogy legdrágább kincsük az egészségük, amelynek elhanyagolása végzetes könnyelmű­ség. A hosszú élet titkát tehát mindenekelőtt az erős akaratban, a fegyelmezettségben, vagy­is az ésszerű életmódban kell keresnünk. KARDOS MARTA Az életszínvonal emelke­désével egyidejűleg terr jeszkedik a motoros sport is. Az eljövendő évek fo­lyamán utainikon lényege­sen megnő a közlekedés. A rövidebb munkaidő sok ezer dolgozónk számára lehetővé teszi, hogy saját gépkocsijával utazzék. A gépkocsi ma sok millió embernek életlehetőséget nyújt, másoknak viszont jelentős gondokat okoz. A közúti közlekedés biztonságának helyzete az utóbbi évek folyamán Csehszlovákia egyik fon­tos problémája lett. A motorizmus fejlődése együtt jár a közlekedési t>alesetek számának sza­porodásával, emellett le kell szögeznünk, hogy a balesetek száma gyorsab" ban növekszik, mint a gépkocsik száma. UTE A z utóbbi öt esztendő fo­lyamán a gépkocsik száma 34,44 százalék­kal emelkedett. 1960 és 1965 között a magántulajdonban lé­vő gépkocsik száma 289 718­cal emelkedett. A közúti közlekedés inten­zitása 1965-ben meghaladta a prognózist — mégpedig 33 százalékkal —, s e téren to­vábbi gyorsulás várhaló a kö­vetkező években, főként a kül­földi turisztika következté­ben. Ha az életszínvonal szem­pontjából vesszük szemügyre a motorizmus fejlődését, elége­dettek lehetünk. Ugyanakkor azonban továbbra is komoly problémát jelenten-ek a balesetek, amelyekkel a fej­lett automobilizmussal rendel­kező országok közbiztonsági szervezetei, intézményei, tu­dósai és technikusai már fevek óta foglalkoznak. A növekvő gépkocsiközle­kedésnek a városok, közsé­gek életére gyakorolt hatá­sával ma már az egész vilá­gon foglalkoznak. A gépko­csiközlekedésnek az életkör­nyezetre gyakorolt pozitív és negatív hatásával foglalkozott példának okáért az angol szakemberek egy csoportja is. (C. D. Bulchananom vezeté­sével): a csoport bíráló állás­pontot foglalt el s elemezte a motoros sport kedvezőtlen hatásai eltávolításának lehe­tőségeit. Nem sikerült azon­ban világos és egyértelmű megoldást nyernie, amit egyébiránt tudományos felké­szültségéhez illően be is is­mert. Az utóbbi években Prágá­ban az urbanisztikus koncep­ció keretében igyekeztek meg­oldani a közlekedés helyzetét. Keresték annak lehetőségeit, hogy előnyben részesítsék a tömeges és az egyéni gépko­csiközlekedést, s ugyanakkor fontolóra vették, hogy mikép­pen csökkentsék a minimum­ra a motorizmusnak a városi emberek szervezetére gyako­rolt negatív hatását. Arra az eredményre jutottak, hogy koordinálni kell a városi köz­lekedés valamennyi eszközé­nek rendszerét és célszerű munkamegosztást kell terem­tenünk az egyes közlekedési eszközök közötf. Ez természe­tesen megköveteli, hogy meg­teremtsük a gyors kommuni­káció hálózatát. Sajnos, az utóbbi évek fo­lyamán sokkal több szó esik arról, hogy mit teszünk majd 1980-ban, mint arról, milyen lesz a hely­zet 196R-ban. Be kell valla­nunk ennek oka az, hogy a moto körül rült : Ny zony muta terén kilen rülbe gásn tése, volní az ugya Te kedé gyor: probl terve így I va v tővé ben konc latba míg leke< esett lakó; tehál gyob hogy mán gi h telep II 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom