Új Szó, 1967. július (20. évfolyam, 179-209. szám)

1967-07-22 / 200. szám, szombat

vált. Csaknem teljesen megszűnt o törzsi viszály. S Gho. na közvetlenül az 1966 februári katonai puccs előtt azon ritka afrikai országok közé számítoť, ahol min­den feltétel adva volt ahhoz, hogy a törzsek bé<kés közösségéből egységes nemzet alakuljon ki. Ennek o folyamatnak vetett véget a katonai rezsim, amely­nek első dolga volt többek között leváltani azokat a torzsfönököket, akik Nkrumah alatt kerültek a tra­dicionális hatalmi székbe. Ezzel felújították Ghanában a törzsi viszályokat, s ismét előtérbe helyeződött en­nek a rendszernek reakciós, a korszerű élet és állami­ság követelményeitől elrugaszkodó jellege. HOGYAN VÁLASZTANAK TÖRZSFÖNOKOT? (A szerző felvételei | Ghanában 300 „Paramoun* Chief" — magas rangú törzsfőnök van. A helyi törzsfők számát senki sem tudja pontosan, de legkevesebb 30 000-re becsülik. Nincs olyan falu az országban, amelynek ne lenne törzsfőnöke. A hagyományok szerint minden afrikai tagja valamelyik törzsnek, s ezért alárendeltje vala­melyik törzsfőnöknek is. Ez az alárendeltség azonban szépen megfér az egész nép által választott kormány iránti lojalitással. A törzsfőnököt a társadalom egy kisebb kollektívája választja és ül'eti több évre a nagy tekintélyt kölcsönző törzsfőnöki székbe. Persze csak azt követően, hogy előbb a falu. vagy a kerület ™ vénei, az öregek tanácsa, vagy a „királyválasztók" mind fizikai, mind szellemi ér*elemben megfelelőnek találták erre a funkcióra. A törzsfő felavatása több napos ünnepség keretében történik. Ennek fénypontja a törzsfőnöki eskü, amelyben az új főnök kötelezi magát, a népet fogja szolgálni, s híven megőrzi a törzsi hagyományokat. Aki az esküt megszegi, azt a nép bármikor eltávolíthatja a törzs­főnöki székből, s mást ültethet a helyére. Afrika leg­több országában alaposan megnyirbálták a törzs­főnökök tradicionális jogait. Megvonták tőlük a törzsi bíráskodás jogait, s elvettek tőlük bizonyos földterü­leteket is. Szerepük és tekintélyük azonban nem csökkent lényegesen. Ma is sok esetben fordulnak hozzájuk az emberek apró-cseprő ügyekben, s az ál­lom ilyenkor szemet húny, hiszen egy falu vagy körzet nyugalmát és békéjét biztosítják ezek az igazságszol­gáltatások. Hosszan beszélgettem egy törzsfőnökkel, aki elmon­dotta, hogy számára nem okoz gondot, a társadalom éle'ének és gondolkodásának megváltozása, hiszen maga is tanult ember, s a törzsfőnöki tisztség mel­lett kormányhivatalnok is. Az ilyen ember számára már inkább szórakoztató, mint akadályozó tényező a törzsfőnököt övező számtalan tabu.. Például az, hogy alattvalóival csak „szóvivőn" keresztül érintkez­het. S az ilyen törzsfők számának növekedése a biz­tosíték arra, hogy Afrika leghaladóbb társadalmi rendszereiben is otthonra találhat a hagyományos törzsfőnöki intézmény. ÉLIÁS BÉLA LEVELE i 4 SZÓVIVŐ A frika-szerte élénk vito folyik arról, hogy oz afri­kai társadalom tradicionális intézménye, a törzs­főnöki rendszer fenntartható-e? Erre a választ csak a jövő társadalmi, politikai és gazdasági fejlő­dése adhatja meg. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a törzsfőnöki rendszer szerves és fontos része volt az afrikai társadalomnak a múltban, s az nap­jainkban is. Ezen a tényen a gyarmati rendszer felszá­molása és a nemzeti függetlenség kivívása mit sem változtatott. A különbség legfeljebb annyi, hogy a fej­lödéssel párhuzamosan csökkent a törzsfőnökök sze- «r repe és társadalmi jelentősége. Afrika népei tiszte- ,< letben tartják hagyományaikat. Márpedig a törzs- § főnöki tisztség a fekete kontinens egyik legfontosabb a. hagyománya. Akadtak afrikai politikusok, akik kisér- ° letet tettek e rendszer teljes felszámolására. Ezek előbb- f utóbb szembekerültek saját népükkel, s vagy időben g visszakoztak, vagy olyannyira módosították eredeti g elgondolásukat, hogy végeredményben belenyugodtak jj a törzsfőnökök létezésébe. Felismerték a törzsfőnöki rendszer jelentőségét a fc volt gyarmatosítók is. Az angolok például gondosan ügyel +ek arra, hogy a törzsfőnököket beleillesszék a gyarmati igazgatós felépítményébe. Gyarmati uralmu­kat igyekeztek a törzsfőnök hagyományos tekintélyé­vel alátámasztani. Igaz, hogy ezt úgy tették, hogy közben saját imperialista érdekeik szolgálatába állí­tották őket. Olyannyira, hogy néhány évtizedes gyar­mati uralom után az afrikai társadalom hagyományos törzsi rendjét úgy használták fel, ahogyan nekik tet­szett. A helyi törzsfőnö'kök voltak a felelősek a rendért és az adók begyűjtéséért. Cserébe tulajdonképpen korlátlan hatalmat kaptak a gyarmati kormányzattól. Elítélhettek és kivégeztethettek embereket. Természe­tesen csak abban az esetben, ha ez pontosan egybe­esett a gyarmatosítók érdekeivel. OKOS KOMPROMISSZUM Amikor fellángolt Afrikában a nenueti felszabadító mozgalom, a törzsfőnöki rendszer kettészakadt. A törzs­fők egy része csatiokozott a felszabadító mozgalomhoz, más része viszont az utolsó pillanotig kitartott a gyar­matosítók mellett. Ezért a függetlenné vált afrikai országokban éles harc bontakozott ki a törzsfőnöki rendszer fenntartása avagy megszünte'ése kérdésében. Végül is egy okos kompromisszum jött létre. Meg kell őrizni a törzsfőnöki rendszert, de olyan formában, hogy az beilleszkedjék az új társadalom keretébe. Dr. Kwame Nkrumah, Afrika egyik legfelvilágosul­tabb politikusa az ország alkotmányában fektette le a törzsfőnöki rendszer jogait éš kötelességeit, s ezzel milliók szívét nyerte meg. Ghanában létrehozták a törzsfőnökök országos tanácsát és tartományi taná­csait. Ezek szerepe nem politikai, hanem inkább kul­turális és népjóléti volt. S a függetlenséget köve'ő évek bebizonyították, hogy ez a megoldás a lehető legjobb. A törzsi rendszer Ghana szocialista jellegű 'ársadalmi rendszerének szerves és hasznos részévé C urópa széles vízi útján, több ^ fontos forgalmi góc köze­lében fekszik Linz. Egy 1497. évi okmány tanúsítja, hogy itt épült fel az első Duna-híd, ugyanakkor kereskedelmi kikö­tő is létesült. Nagyon híresek voltak a XVIII. századig a fő­téren rendezett linzi vásárok. 1754-ben államosították az 1671­ben alapított első gyapjúárugvá­rat. Ez volt tehát a VÖEST I Egyesült Osztrák Acél- és Vas­művek), az Osztrák Nitrogén­művek és a hajógyárak által képviselt állami ipar elődje. A VÖEST húszezer alkalma­zottjával ma 1 millió 800 ezer tonna acélt gyárt. Linzben hét vasútállomás bonyolítja le csak a teherforgalmat, a kikötői for­galom pedig már meghaladta a három és fél millió tonnát. Szén, vasérc, acél, vas, kőolaj, műtrágya és gabona szállítását bonyolítják le Linzen keresz­tül. Ezért lett Linz a legjelen­tősebb osztrák Duna város. A Rajna—Majna—Duna-csatorna elkészülése után jelentősége még inkább fokozódik. A nagy ipari fejlődés az egész városban érezhető. A háborútól sokat szenvedett városban még mindig hiányzik vagy 16 000 la­kás, noha eddig 30 000 új lakás xépült. # A NITROGÉNMÜVEK Ez a hatalmas ipari kombinát 6700 személyt foglalkoztat, 64 európai és tengerentúli ország­nak szállítja cikkeit. Az 1 millió 315 ezer tonna kapacitású mű főként nitrogénműtrágyát, ara­monnitrátot, ammonszulfátot és tőzegkészítményeket gyárt. Herbert Rothansl mérnök elő­ször ,irodájában világosít fel, majd végigkalauzol a hatalmas gyártelepen. A gyár gépkocsiján jutunk el az egyes üzemrészle­gekbe, majd a távoli kutatóin­tézetbe és kísérleti állomásra. A szabadban kilométereken át kígyóznak a csővezetékek ... A levegőből nyert nitrogénből és a koksz hidrogénjéből nitro­génműtrágyát készítenek. A kis­nyomású üzemrészlegben tisztít­ják a kokszgázt, szintetikus gáz­PSlgSšŠäí zá alakítják át, amely az am­móniák alapanyaga. A nagynyo­mású üzemrészlegben ezt ammó­niákká sűrítik, majd a savrész­legben egy részéből salétrom­savat nyernek. Ammóniák hoz­záadásával semlegesítik, és fi­nomra őrölt mészkővel keverve szemcsés műtrágyát készítenek belőle. Más részlegben ammóni­ákból és szénsavból karbamidot (hugyanyt) állítanak elő. A szervetlen vegyi részlegben a kénsavgyár 110 méter magas kéménye az egész vidék jelleg­zetessége. Itt melléktermékként a portlandcement alapanyagát nyerik, így a gyár sohasem szen­ved hiányt házi gyártású ce­mentben. A kénsavból szuper­foszfát készül, amely minőségé­vel túlszárnyalja az olasz Mon­tecattini cég gyártmányait. t DAPLENT, STABILANT ÉS TÁRSAIK Kísérőm magyarázatát alig tu­dom figyelemmel kísérni. — Mit gyártanak még? — adódik ön­kéntelenül a kérdés, s már hal­lom is a választ. — Rengeteg növényvédőszert, gyomirtót, oldószereket, 77-jéle ragasztót, lágyítószereket, a gyógyszertárban pedig kétszáz féle különlegességet, valamint műanyagok alapanyagait: poli­propilént, Daplent. 1960 óta örvendetesen bővül­nek az osztrák—csehszlovák kapcsolatok. Nagy előny a du­nai szállítási lehetőség. Auszt­ria nitrogénműtrágyát, karba­midot, káliműtrágyát, Daplent, Stabilant és egyéb vegyszert szállít Csehszlovákiának, és fű­tőolajat, benzolt, könnyű ben­zint, földgázt, valamint enyv­gyártási bőrhulladékot importál töle. Ausztria más szocialista orszá­gokkal is élénk kereskedelmet folytat. Az Osztrák Nitrogénmű­vek fennállása óta a legnagyobb üzletet Kínával kötötte. Három és fél milliárd schilling érték­ben 350 nagy tengeri kereske­delmi hajó szállít műtrágyát Kí­nának. Linzi szakemberek irá­nyításával a Sárga folyó mellet­ti Lancsouban nagy petrokémiai gyárat építenek. Csehszlovák és osztrák lobo­gót lenget a szél a T III. tar­tályuszályon. Benzint szivaty­tyúznak belőle. Mellette a Schaumburgból szenet raknak ki a VÖES'Í részére. Széles szál­lítószalagokon a raktárakból egyenesen az uszály mélyébe csúsztatják a polietilénbe bur­kolt műtrágyazsákokat. A cso­magolásnak itt igen nagy jelen­tősége van. A vízhatlan mű­anyagzsák a szabad ég alatt, a tábla szélén is tárolhatóvá te­szi a műtrágyát, nedvesség vagy eső nem tesz benne kárt. Nincs szükség külön műtrágyaraktár­ra. # EMBEREK A vállalat 6800 alkalmazottja közül 4800 munkás, a többi mű­szaki, irodai erő, anyagbeszer­ző, eladó, piackutató, reklámozó. A vállalatnak külföldi képvise­lete is van, a propagandaosztá­lyon exportkereskedők, orvo­sok, gyógyszerészek, orvosokat látogató reklámszakemberek te­vékenykednek. Az alkalmazot­tak 86 százaléka férfi, 14 száza­léka nő. A férfiak átlagkora 42, a nőké 39 év, a fizikai dolgozó­ké alacsonyabb. Egyes üzem­részlegek éjjel-nappal, vasár- és ünnepnap is dolgoznak, három váltásban, napi nyolc órát. A kutatómunkát természettudósok, vegyészek, technikusok, fiziku­sok, botanikusok, mezőgazdá­szok végzik. A felszabadulás óla 1200 ipari és kereskedelmi ta­nulót képeztek ki, akik közül ma sokan vezető állásban dol­goznak. Ezer nő közül sokan vannak felelős beosztásban. Például az üzemi lap főszer­kesztője is nő. A vállalatnak több fióküzeme van Schwechatban, Grundlee­benben, Lamprechtshausenben. Ezek nyersanyagot szolgáltat­nak, vagy a félkészanyagot dol­gozzák fel. A bérek és a fizetések sokkal nagyobbak, mint a magánszek­torban. Ezzel magyarázható, hogy az alkalmazottak három­negyed része tíz éve dolgozik itt, s jelentéktelen a munkaerő­hullámzás. Egyes körök szeret­nék magánkézbe juttatni a vál­lalatot, de ezt a dolgozók nem engedik meg. A vállalat, a szak­szervezet állandó lakásépítéssel, a munkakörnyezet kellemessé a tételével, a szabad Idő célszerű 1 felhasználásával és egyéb ak­ciókkal olyan légkört igyekszik 19 teremteni, hogy az alkalmazot­tak egy nagy családnak érez­zék magukat. mo R T i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom