Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-07 / 155. szám, szerda

A pártalapszervezetek színvonalasabb munkájáért VI 1. Alexander Dubček elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának az SZLKP Központi Bizottsága május 25—26-i ülésén elhangzott beszámolójából A CSKP Központi Bizottságá­nak januári plénuma hangsú­lyozta, hogy gazdasági nehézsé­geink leküzdése és társadal­munk fejlődése érdekében fi­gyelmünket a pártalapszerveze­tek tevékenységének színvonala­sabbá tételére kell összpontosí­tanunk. A CSKP Központi Bizottsága januári plénumát követő időben pozitív tényként könyvelhetjük el, hogy a járási pártbizottsá­gok a pártalapszervezeteknek hovatovább megkülönböztetett módon nyújtanak segítséget, az aktívák számára többnapos sze­mináriumokat, oktatást rendez­nek. Újabban az emberek kö­zötti kapcsolatok befolyásolásá­nak is több fontosságot, nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A felsőbb pártszervek, különösen a járási pártbizottságok most már rendszeresebben küldenek funkcionáriusokat és dolgozó­kat a pártalapszervezetek tag­gyűléseire és a nyilvános gyű­lésekre. A járási pártbizottsá­gok figyelmesebben foglalkoz­nak a párttagok hozzászólásai­val és javaslataival, ha járási, vagy felsőbb pártszervekre vo­natkoznak és taggyűléseken hangzanak el. Hasonlóképpen foglalkoznak a nyilvános tag­gyűléseken résztvevő pártonkf­vüliek észrevételeivel és javas­lataival is. A pártmunka egyik hathatós módozatát látjuk abban, hogy közvetlenül a járási pártbizott­ság elnökségén bírálják el a pártalapszervezetek tevékenysé­gét. Egyes járási pártbizottsá­gok elnöksége, például a prešo­vi, michalovcel, topolcanyi, mar­tini stb. úgyszólván minden ülé­sen értékeli egy két üzemi vagy falusi pártszervezet munkáját. A CSKP Központi Bizottságá nak januári plénuma óta eltelt időben bizonyos pozitív eredmé­nyek jellemzők a pártalapszer­vezetek tevékenységének szín­vonalára, de különösen a tag­gyűlések előkészítésére, a hatá­rozatok jóváhagyására és telje­sítésük ellenőrzésére. Különö­sen értékes az, hogy sokknl tár­gyilagosabb, színvonalasabb a taggyűlések kollektív előkészí­tése. A pártalapszervezet bizott­ságai és a taggyűlések résztve­vői sokkal gyakrabban tanács­koznak a nevelőmunka, a poli­tikai tömegmunka kérdéseiről, a párt létszámának gyarapodá­sáról s összetétele szabályozá­sáról, valamint a kádermunká­ról. Egyre több pártbizottságban válik szokássá, hogy a bizott­ság a taggyűlés után értékeli a vitát s a pártcsoportokban vagy a következő taggyűléseken vála­szol a párttagok, illetve tagje­löltek kérdéseire és reagál ész­revételeikre. Ez arra serkenti pártunk tagjait, hogy a taggyű­léseken fokozott érdeklődéssel kövessék a felvett problémákat s egyre tevőlegesebben járulja­nak hozzá megoldásukhoz. Kétévi tapasztalataink ezt is megmutatják, hogy egyes pártszervezetekben nem került sor a taggyűlések színvonalá­nak lényegesebb emelésére. A nyugat-szlovákiai kerületi párt­bizottság 200 pártszervezetben mérte fel a helyzetet. Bebizo­nyosodott, hogy 102 alapszerve­zetben 1966 szeptemberében, októberében és novemberében nem mindenütt rendeztek tag­gyűlést, amit a következőkép­pen indokoltak meg: 26 százalék — azzal, hogy nyilvános párt­gyűlést rendeztek; 25 százalék —- arra hivatkozott, hogy nem volt biztosítva a taggyűlés láto­gatottsága, 22 százalék — a sok munkára utalt (tervteljesítési rohammunka, őszi mezőgazda­sági munka), 17 százalék — ar­ra hivatkozott, hogy nem volt összeállítva a taggyűlés prog­ramja, megbetegedett a párt­szervezet elnöke stb. Az említett pártszervezetek közül néhányan nem ragaszkod­nak a taggyűlések rendszeres megtartásához. Igy például a nyitrai járásban 64, a Považská Bystrica-i járásban 47 pártszer­vezetben a múlt év 11 hónapjá­ban 3, sőt néhol több taggyűlés ls elmaradt. Ennek egyik okát abban kell látnunk, hogy egyes pártalapszervezetek bizottságai mindeddig nem készítik elő a szükséges gondossággal a terv­bevett taggyűléseket és a tag­gyűlést rendszerint a hónap va­lamelyik utolsó napjára ha­lasztják. A pártszervezetek akcióképes­ségének egyik Ismérve a taggyű­lés látogatottsága s a pártta­gok részvétele a tanácskozáso­kon, valamint a döntésekben közvetlenül a taggyűléseken. Arra, hogy a kommunisták mily mértékben vesznek részt a tanácskozásokon, számos ténye­ző befolyást gyakorol, és ezek a tényezők nem minden pártalap­szervezetben egyformák. A párt­szervezetek egyes funkcionáriu­sai és tagjai közös tényezőként emlegetik népgazdaságunk problémáit s e problémák kö­vetkeztében fellépő bizonytalan ság kérdését. További okok a következők: sok helyütt nem veszik figyelembe a párttagok nézeteit, észrevételeit, javasla­tait, másutt fogyatékos a mun­kaszervezés, nem tárgyilagos a jutalmazás, megint másutt fe­lületesen készítik elő a taggyű­léseket, amelyeken rendszerint ugyanazokkal a problémákkal foglalkoznak, mint a termelési értekezleteken, vagy az EFSZ­ek tagsági gyűlésein. Vannak olyan vezető dolgozók, akik hó­napokon ét egyetlen egyszer sem jelennek meg a taggyűlé­sen, ami nagyon kedvezőtlenül befolyásolja a párttagok mun­kaerkölcsét és fegyelmezettsé­gét. A taggyűlések látogatott­ságát bizonyos mértékben befo­lyásolja, a párttagok és funkcio­náriusok eszmei színvonala is, különösen ott, ahol az nem felel meg a jelenlegi fejlődés követel­ményeinek. Most, amikor már teljes mér­tékben érvényesül az új gazda­ságirányítási rendszer, lehetet­len, hogy különösen a járási pártbizottságok, az üzemi párt­bizottságok s a vállalati párt­bizottságok tétlenül várjanak az útmutatásra. Alkotókészséggel kell népszerűsítenük munkata­pasztalataikat, s hasznosítani a pártalapszervezetek tapasztala­tait, hogy ezzel is hozzájárulja­nak a szocialista társadalom pártos irányításával összefüggő elvi kérdések elméleti feldolgo­zásához. Szükséges továbbá a pártel­nökök helyzetének tisztázása, s egyes esetekben mérlegelni kel­lene anyagi érdekeltségük érvé­nyesítésének lehetőségét is. Ugyanis az alapszervezetek el­nökei közül sokan csak akkor te­hetnek eleget a tisztségükkel járó küldetésüknek, ha munka után, tehát szabad idejükben végzik teendőiket, és elég gyak ran munkaidőben is erre kény­szerülnek, minek következtében elvesztik bérük, illetve fizetésük egy részét. Pártunk Központi Bizottsága ismét hangsúlyozza, hogy a pártpolitika gyakorlati konkre­tizálása az egyes munkaterüle teken dolgozó kommunisták feladata. Nyilvánvaló tehát, hogy a pártalapszervezetek, amelyek közvetlenül Irányítják és ellenőrzik a párttagokat, rendkívül nagy felelősséget vi­selnek. A Járási bizottsá­goknak szem előtt kell tartani a pártalapszervezetek szükségleteit, vagyis nem nyújt­hatnak csupán általános jellegű, formális segítséget, például, hogy instruktorokat és aktivis­tákat küldenek a pártszerve­zetnek. A járási bizottságok kötelessé­ge, hogy felfigyeljenek egyes pártszervezetek passzivitásának legcsekélyebb megnyilvánulá­saira is, s a pártszervezetek bi zottságainak ugyanez a köteles­sége a párttagokkal szemben. Semmiképpen sem elegendő, ha a passzivitást csak felületesen kezelik, nem keresik s nem elem­zik a tétlenség s a tartózkodás okát. Különösen helytelen azon­ban az olyan okok és problé­mák elködösítése, amelyeket az adott szervezet, üzemvezetőség, vagy járási szerv egymaga meg oldhatna. A passzivitás egyik okát abban kell látnunk, hogy az illetékesek nem mindenütt s nem mindenkor reagálnak a dolgozók észrevételeire, nem ve­szik figyelembe indokoltságu­kat vagy indokolatlanságukat. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs őszinte kapcsolatuk az embe­rekkel, nem tartják fontosnak szükségleteiket, ami végered­ményben a párton belüli demok­rácia elvének semmibe vétele. A januári plenáris ülés ha­tározatainak teljesítése, vala­mint az a tény, hogy a CSKP XIII. kongresszusán kiegészítet­tük pártunk alapszabályait — kedvező lehetőségeket ad egy­részt a párt vezető szerepének növeléséré, másrészt a párt kü­lönböző szervei s a gazdasági, az állami, illetve társadalmi szervezetek közötti célszerű munkamegosztásra is. !gy egy­re kedvezőbbek az elgondolások és operatív valóra váltásuk egy­behangolásának a feltételei is. Új feladatok előtt LATOGATAS A KaET-SZLOVAKIAI VASMŰ ÜZEMI KLUBJABAN S ' ACA szívében, az egyre terjeszkedő városkát át­szelő forgalmas út mentén, újonnan épülő toronyházak közt, kétemeletes épület húzó­dik meg. Az ajtón belül az első benyomás: valóságos útvesztő: Terem terem mellett: mozi, könyvtár, büfé, étterem, irodák, olvasótermek, tantermek, zene-, és próbaterem, TV-szoba, a má­sodik emeleten társalgók, kü­lön-külön hajlék a fényképész-, képzőművész-, színjátszó-, és rá­dióműszerészkör számára. A fo­lyosókon. és termekben élenjá­ró képzőművészek alkotásai. Rend, tisztaság, céltudatosság. Mindebből látni, hogy az üzemi klub vezetősége ebben a szép otthonban megteremtette a mun­ka utáni pihenéshez, szórako­záshoz és kikapcsolódáshoz szükséges kellemes légkört. — Elsődleges feladatunk dol­gozóinknak változatos kultúrle­hetőségeket biztosítani és mind több igényes kulturális rendez­vényről gondoskodni, — tájé­koztat Ivan Jesenský, a Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi bizottságának elnöke. Persze, ez ma már nem könnyű feladat: a vállalat egyre nagyobb, napon­ta érkeznek új alkalmazottak az ország minden részéből. A kö­zösség érdekköre sokrétűbb, a kultúrigények egyre növeked­nek. H iszen ehhez hasonló cél­szerűen ellátott üzemi klubot keveset talál az ember. Berendezése korszerű, ízléses, felszerelése csaknem hiánytalan — itt a legigényesebb látogató is talál kedvére való szórako­zási lehetőséget. — Az üzemi klub mostani te­vékenységére és látogatottságá­ra kedvezőtlenül hat alkalma­zottaink tervszerű átköltöztetése a šacaí lakótelepről az új vá­rosrészbe — magyarázza az el­nök. — Sokan már átköltöztek új lakásokba, további családok a közeljövőben követik példáju­kat. Érthető, hogy nehezen szán­ják el magukat esténként visz­szatérnl Šacára és részt venni az üzemi klub rendezvényein. Ez az oka, hogy az üzemi klub látogatottsága az utóbbi Időben jelentősen megcsappant. Elképzelésünk egy — a mostaninál nagyobb befogadó­képességű — köz ponti fek­vésű új művelődési otthon lé­tesítése! Az első intézkedést már megtettük: helyiségeket igényel­tünk a Košicén épülő pazar ke­rületi szakszervezeti házban! A sokrétű lehetőségek ki­** használásáról már a kora délutáni órákban meggyőződ­tem. Szép számban érkeztek a látogatók, idősebbek, fiatalok, igen sokan a Vasmű ipariskolá­jából, akik a közeli internátus­ban laknak. Estefelé megtelik a mozi — a példásan karbantar­tott termet megkedvelték a Sa­cai őslakók is. Az olvasóterem­ben a folyóiratok és újságok kö­zött böngésznek. A választékra nem lehet panasz: szlovák, cseh, magyar napilapok és más olvas­nivaló bőven akad a polcokon. Kitűnően van ellátva a könyvtár Is — csöppet sem meglepő te­hát, hogy az év elejétől már 4738 kölcsönzést tartanak szá­mon, pedig újabban amolyan „fiókkönyvtárakat" nyitottak a távolabb eső munkahelyeken és az Újvárosban. A könyvjegyzék­ből kitűnik, sok értékes, kere­sett könyvújdonság — szépiro­dalom, szakirodalom, tudomá­nyos és politikai irodalom és verseskötetek — közt válogat­hatnak az érdeklődők. Nem fe­ledkeznek meg a magyar és uk­rán dolgozókról sem: több mint 1000 magyar könyvük van. — Az említett nehézségek el­lenére — folytatja Jesenský el­nök — az elmúlt esztendőt si­keresnek mondhatjuk. Szavait a statisztika is alá­támasztja. A különböző kimuta­tásokból megtudom, hogy 449 különféle fellépést rendeztek, azonkívül 30 színielőadást, és 34 műsoros táncestét — össze­sen 89 790 főnyi közönség előtt. Országos hírű művészeket, éne­keseket, esztrádcsoportokat lát­tak vendégül az üzemi klubban, neves írókkal, költőkkel, képző­művészekkel, sportemberekkel szerveztek találkozókat. Az ipa­ri tanulók számára jó feltétele­ket teremtettek a testnevelés te­rén, tanfolyamokat és népi aka­démiákat rendszeresítettek. Nyi­tott ajtóra találtak mindazok, akik a zeneelmélet, a képzőmű­vészet, a fényképezés és egyéb szakképesítés alapjainak elsajá­títására törekszenek. Nem feled­keztek meg a „cigány-problémá­ról" sem. A jövőben külön fog­lalkoznak majd az írástudatlan és fejlődésben elmaradt cigá nyokkal — tanfolyamot létesíte­nek számukra. Az üzemi klub mellett ez idő tájt — mondja Var­ga István metodlkus — több olyan kör és csoport működik, melynek szakmailag képzett ve­zetője van. Kitűnően működik a Bunda Jenő vezette Vasas (Že­leziar) népi zenekar, mely már Olaszországot ls bejárta, mint a kerület legeredetibb műsorát J1 rendelkező zenekar, most ép­pen külföldi vendégszereplésre készül. Szép eredményeket ér el a fúvósok köre, a tánc-, és ének­csoport, meg a pantomim-rész­leg, amely a Litvinovban meg­tartott országos seregszemlén a negyedik helyen végzett. Külön fejezetet érdemel a színjátszó kör. Tagjai lelkes odaadással tevékenykednek, szabad Idejük túlnyomó részét kedvtelésüknek szentelik. Mű­soruk változatos, rendszeres és — igényes. Az NOSZF 50. évfor­dulója tiszteletére Turgenyev „Egy hónap a falun" című szín­darabját adták elő telt ház előtt. A z üzemi klub vezetősége a CSISZ üzemi bizottságával együttműködve nagy gondot for­dít az ifjúság eszmei, politikai és esztétikai nevelésére. A Ke­let-szlovákiai Vasmű kulturális életének irányítói bizakodással tekintenek a jövő elé. TANZER IVAN A nemzeti bizottságok jog­körét és felelősségét fokozó határozat közzététele idején, 1966 áprilisában indult az öt­let egymillióért elnevezésű ak­ció. Ezt a nagyon értékes mozgalmat a bratislavai rádió kezdeményezése váltotta ki. Mi volt a lényege? Az emberek olyan ötleteinek felkarolása, amelyek segítséget nyújthatnak a nemzeti bizott­ságoknak tevékenységük jobb ellátásában. Ez az akció ser­kentőleg hatott az emberek kezdeményezésére, alkotó gon­dolkodásmódjára és egy esz­tendő elteltével azt mondhat­juk, hogy a szocialista versen­gés egyik új, hatásos formája lett. Fontos körülmény, hogy az akció résztvevői nem a nemze­ti bizottságok munkája hiá­nyosságainak „permanens bí­rálói" szerepét töltötték be, ha­nem javaslataikkal, észrevéte­leikkel részt vállaltak a mun­kából. A mozgalom különben a versengés két alapvető típu­sát, a politikai-szervezési és a politikai-nevelési jellegű ver­sengést foglalja magába. Jelentőségéről kétségbevon­hatatlanul tanúskodnak az Ötlet egymillióért EGY ÉRTÉKES KEZDEMÉNYEZÉS TANULSAGAI eredmények. Az említett idő­szakban összesen 831 javasla­tot nyújtottak be s ebből való­ra váltásra 386-ot fogadtak el. Az ötletek jelentős része a he­lyi nyersanyagforrások kiak­názásának módját taglalja. Így például a štrbai Pavol Baláž, a Banská Bystrica-i Milan Sebe­ríni mérnök és mások kőbá­nyák nyitására hívták fel a fi­gyelmet. Említést érdemel, hogy az ötletek nyomán több helyen már meg ls kezdődött a kőfejtés. A Spišská Nová Ves-i František Tököly viszont Jelentős homoklelőhelyekre fi­gyelmeztetett s ennek alapján a Járásban földtani kutatás in­dult el. Megint mások hulladékanyag­ból javasolták különféle hasz­nálati tárgyak elkészítését. Jo­zef Belovič mérnök és Ján Túr­ba Nyitráról a többi között az­zal az ötlettel jelentkezett, hogy nyáron a téli stadion gé­peit felhasználhatják jég előál­lítására. Erre már sor is ke­rült és az ötlet több tízezer korona jövedelmet hoz majd. A topolčanyi járásban viszont a seprűk gyártását ajánlották fel. De sorolhatnánk tovább. Ér­tékes prémű állatok tenyészté­sét, gyógynövények termeszté­sét, a zöldségtárolókban sam­pinyongomba termesztését ja­vasolják. Az utóbbi ötletet (ez is Belovič és Túrba elvtárs agyában fogant meg) Nyitrán már megvalósították és egy­egy gombatenyésztési idény­ben két termést takarítanak be. Értékes Ján Bartoš mérnök javaslata ís. Megszerkesztett egy mozgó téglaprést s azt Ug­rócon két esztendőn keresztül sikeresen üzemeltette. De csak az ötlet egymillióért akció hívta fel a figyelmet ar­ra a szerkezetre, amely évente mintegy félmillió téglát készít el. Azóta több járásból érdek­lődtek a gép iránt. Nem is cso­da, hiszen jő munkaszervezés mellett évente körülbelül száz­ezer korona hasznot biztosít a nemzeti bizottságnak. Még Csehországban is felfigyeltek a gépre, sőt a külkereskedelem is komoly érdeklődést tanúsít. Valószínűleg jól értékesíthet­nék a fejlődő országok piacain. A Csehszlovák Rádió brati­slavai szerkesztősége ezzel az akcióval jelentősen hozzájárult a szocialista építés eredményei­nek gyarapításához. Ismét ta­núbizonyságát adta annak, hogy joggal megilleti a már ezt megelőzően odaítélt Mun­kaérdemrend. Természetesen most már sok függ a nemzeti bizottságok politikai és szerve­ző munkájától, hogy élni tud­janak az ötletekkel. Nem vi­tás; ebben a vonatkozásban nagy lehetőségekkel rendel­keznek. DR. BOHOŠ ŠTEINER, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom