Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-07 / 155. szám, szerda

ľ Három nemzedék — egy fedél alatt 1. A SORKATONA VISSZAPILLANT öregember üldögél a város oeremén, a negyedik utca leg­szélső háza előtt. Ismerősei, ha megállnak mellette néhány szó­ra, a szokottnál hangosabban köszöntik. Az úton ami már fé­lig dülőút, gyermeksereg han­cúrozik. A határban, a hajdani réteken építik Léva legnagyobb üzemét, a textilkombinátot. — Nézze, olyan lesz mint egy kis város ... Az öregember órákon át el­mereng, szemléli a földből ki­növő épületeket. Ifjúsága vágy­álmát hozta emberközelbe — fél évszázadot megkésve — a történelem. — Szakmát tanulj fiam .. • Az apai szó serkentette útra és elindult Budapestre, majd Szentendrén kötött ki s szak­mát tanult. Végigszenvedte az inaséveket, mikor végre ke­nyérkereső lett, kitört a világ­háború. A keservesen megszer­zett tudást nem gyümölcsöz­tethette. Krencsan András fém­csiszolót és esztergályost 1915. május 15-én szólitota fegyver­be a haza. Ez a megtiszteltetés a húszéves fiút egy kicsit sem lelkesítette. — Mit védjek, nincs nekem egy talpalatnyi földem sem ... Ennyit mondott mindössze, de ez elég volt ahhoz, hogy megjegyezék a nevét. A front­ra vitték, ahol fokozódott a harcra buzdítás, szaporodtak a büntetések és csökkent az éle­lemadag. 1915 telén a megfa­gyott orosz földből öt burgo­nyát feszegetett ki szuronyá­val. A szakaszvezető elrettentő példaként kiköttette. Ekkor ha­tározta el, hogy megszökik. Terve alig egy hét múlva sike­rült. Rovno mellett egy össze­csapás után menekült a század, itt ejtették foglyul a kozákok. Kijev, Szibéria, Irkutsz, Ku­bány jelzik további életútját. Rendszerint nagybirtokosoknál dolgozott. Gyorsan megtanulta az orosz nyelvet, megismerke­dett a bolsevik agitátorokkal és 1918 márciusában jelentkezett az első nemzetközi ezredbe. Kocsis volt, lőszert, élelmet szállított, de gyakran védték fegyverrel a szállítmányt. A Fe­kete-tenger partján súlyosan megsérült. Közel fél évig kór­házban feküdt. Felgyógyult, de hallási képessége már nem volt a régi. A kórházból nem tért vissza csapatához. 1920. január 13-án hajóra ültették és het­venkét társával Konstantinápo­lyon keresztül tért haza szülő­földjére. — öt évet elvesztettem az életemből, de megtanultam, hol a helyem. Kopott, piros fedelű köny­vecskét helyez az asztalra. A fakó lapon már alig olvasható a név, de az évszámot jól lát­ni: 1921. Alapító tagja a kom­munista pártnak. Évtizedeken át rejtegette, ereklyeként őrzi az első pártigazolványát. A halk szavú, csendes ember hi­tét az „orosz példa" táplálta. „A feladatokat mindig ponto­san teljesítette", Igy jellemzik az idős elvtársak. A „jövőben bízás" segítette át az élet buk­tatóin. Évei elszálltak a min­dennapiért folyó küzdelemben. Szerzett egy kis családi fész­ket, felnevelt öt gyermeket. Annak örül. hogy ezek máris többre vitték mint ő hét évti­zed alatt. S bár testi ereje gyöngül, azért még dolgozgat, így egészíti ki nyugdiját. A té­li idényben fűtő volt a mező­gazdasági szaktanlntézetben. — A tanoncoknál fűtöttem, ez a sors iróniája... Élete hetvenkettedik nya­rán, mikor a tanoncokat látja. megrohanják ifjúsá­gának emlékei. Megszokta, hogy lemérje a változásokat: — Ezek a fiatalok már nem Ismerik a holnaptól valő ret­tegést. Talán ebben van az én elfutott életem értelme is... 2. AZ ÉRTÉKMÉRŐ — A MUNKA A város keleti csücskében hétemeletes diákszálló, isko­la, modern konyha, műhelyek, egy teljes nevelési központ: a mezőgazdasági szaktanintézet. Sebő István tanítót, az iskolai pártszervezet elnökét a könyv­tárban találom. Azok közé tar­tozik akik „vargabetűvel" ju­tottak el gyermekkori céljuk­hoz. Előbb az élet iskoláját jár­ta, a volt zselízl járás közsé­geiben a CSISZ járási bizottsá­gának titkáraként ismerték a fiatalok. De nemcsak másokat serkentett maga is tanult. Mes­teriskolát, technikumot végzett, majd tanítói képesítést szer­zett. Hat éve tanít. Amikor 1962-ben a tanintézetben megalakították a pártszerveze­tet, rábízták az elnöki tisztsé­get. A pártszervezet munkájáról, az iskola életéről beszélgetünk. — A pártbizottság elsősor­ban lényeges, fontos kérdések­kel foglalkozik. Megvitatjuk a félévi és éwégi osztályzatokat, a nevelési problémákat. Irányít­juk és segítjük a CSISZ szerve­zet munkáját. A tanintézetben 246 fiatal szerez szakmunkás képesítést. A növénytermesztési—állatte­nyésztési szakon két év, a gép­javítói, és az új bővített szakon három év a tanulmányi idő. Az elsőként említett szakra a szö­vetkezet vezetői nem szívesen kötnek szerződést a tanulók­kal. Általános vélemény, hogy a gépekhez értő fiatalokra na­gyobb szükség van. Ezért nyi­tották meg két éve — kísérlet­képpen — az új bővített sza­kot, ahol a tanulók elsajátítják a növénytermesztés alapjait de ugyanakkor a gépjavítást is megtanulják. Igy lehetnek traktorosok, dolgozhatnak me­zőgazdasági gépekkel, télen pe­dig a gépek javítását is elvé­gezhetik. — Ez igaz. Csakhogy a gép­javítói és a bővített szakon csak az birkózhat meg eredmé­nyesen a követelményekkel, aki elvégezte az alapiskola 9. osztályát. A tananyag megérté­se és a gyakorlati munka mind nagyobb felkészültséget Igé­nyel a tanulóktól. Éppen elég gondot okoz, hogy a növény­termesztési-állattenyésztési sza­kon olyan tanulóink is vannak, akik nem fejezték be az alap­iskolát-v Ezekkel külön foglal­kozunk és a rendes tananyag elsajátítása mellett, a két év alatt, a 9. osztályt is elvégzik. Az iskola vezetősége kapcso­latot tart az alapiskolák igaz­gatóival. El szeretnék érni, hogy csak azok jelentkezzenek a tanintézetbe, akiket valóban vonz a szakma. Tavaly 135 ta­nulót vettek fel, az idén ez idáig több mint száz jelentke­zőt tartanak nyilván. Az inté­zetben párhuzamos osztályok vannak, a tanítási nyelv szlo­vák és magyar. Mindenki az anyanyelvén tanulhat. — Milyen a pártbizottság kapcsolata a tanintézet veze­tőivel? — Nagyon jó. Minden prob­lémát megvitatunk és mindig megtaláljuk a közös nevezőt. A kommunista mesterek és ta­nítók képesek biztosítani a ha­tározatok teljesítését, vélemé­nyükkel befolyásolják a párton­kívülieket. Az eszmei egység kedvezően hat az intézet neve­lői kollektívájának munkájá­ra is. — A pártelnök szerepe? Az osztályban tanító, a munkatár­sak között kolléga. Emberi ér­tékünket nem a tisztség, ha­nem a végzett munka szabja meg. 3. A TANONC ÉRETTSÉGIJE Chladný Marian néhány nap múlva megkapja a gépjavító szakmunkás képesítést. Három évig tartozott a bejárók közé. S bár Bátovcéről gyakran Jár autóbusz Lévára, mégis nem egyszer úgy gondolta, jobb dol­guk van azoknak, akik a szép diákszállóban tanulhatnak, aimíg ő utazik. Sajnos, nem tudnak mindenkit elhelyezni a diákszállóban. Marian oda­haza éppen úgy tanult, mint társai a diákszállóban, sőt ta­lán szorgalmasabban, mert gyakran hallotta édesanyja ser­kentő szavait: tanulj fiam! • Érdeklődése már gyermekko­rában a gépekhez vonzotta. Ötödikes korában határozta el, hogy traktoros lesz. A 9. osz­tály elvégzése után jelentkez­hetett volna középiskolába vagy valamilyen „divatos" szakmára, de kitartott elhatá­rozása mellett. — Három év alatt szakmát szereztem. Ha őszre nem kelle­ne felvennem az egyenruhát, akkor két év múlva érettségiz­hetnék. Erre most már csak a katonai szolgálat letöltése után kerülhet sor. / — S ha megtetszik a kato­naélet és azt választod? — Nem vagyok katonatípus. Két év múlva megint a bátov­cei szövetkezet gépeit akarom javítani. Már az Idén is ott dolgoztam a műhelyben. Pedig a munkaegység értéke csak 12 korona. Hiányoznak a szövet­kezetből a fiatal szakmunká­sok. A szomszédos szövetkeze­tek sokkal jobban gazdálkod­nak. Mariant bosszantja, hogy szülőfalujának szövetkezetét az utolsók között említik. A csen­des természetű, de fürge fiú a három év alatt nemcsak a kö­telező tananyag lényegét, ha­nem a körülötte zajló élet ese­ményeit is igyekezett megérte­ni. Választ keresett egyes je­lenségekre. A kommunista ta­nítók, mesterek észre vették ér­deklődését, elsősorban tőlük kapott feleletet a kérdéseire. Nem véletlen, hogy a fiú há­rom év alatt eljutott a felisme­résig: az egyénnek nemcsak önmagával, és munkatársaival, hanem a közösséggel is törőd­nie kell. — Négyéves voltam, amikor meghalt az édesapám. Azt mondják, ő is küzdött az igaz­ságért. Ha élne, helyeselné el­határozásomat ... Chladný Mariant születésé­nek 19. évfordulója előtt két hónappal felvették a kommu­nista pártba. CSETÖ JÁNOS Értékek gyűjtőhelye Átrendezték a rozsnyói múzeumot & Állandó jellegű néprajzi kiállítás Gombaszögön & A régi mellett szíve­sen látnánk az újat is © A múzeumügy korszerű ér­telmezése Gömörben a rozsnyói mú­zeum a turisták paradicsoma. Rendkívül gazdag gyűjtemé­nyét rengetegen felkeresik. Ta­valy közel 30 ezren tekintették meg. Értéktárgyai ritkaság­számba mennek, exponátjai rendkívül sokatmondók, tanul­ságosak. És a rozsnyói múzeum nemcsak anyaga révén fejt ki dicséretre méltó munkát. Igen aktívan dolgoznak a múzeum mellett létesült különféle szak­körök is. Honismereti köre pél­dául az ország legjobb honis­mereti körei közé tartozik. Sokat beszélhetnénk arról is, hogy dolgozói milyen gazdag gyűjtő-kutató és felvilágosító munkát végeznek, milyen szo­ros kapcsolatban állnak az is­kolákkal és a többi Intéz­ménnyel. Labancz István igaz­gatóval az élen a múzeum nyolctagú dolgozó gárdája egy kisebb kutatóintézetnek megfe­lelő munkát végez. A múzeum most újabb határ­kőhöz érkezett. Anyagát átren­dezték, jobban szakosították, A bányászati múzeum ma már kifejezetten bányászati és ko­hászati jellegű. Mint dicséren­dő törekvésről számot adha­tunk arról is, hogy a múzeum dolgozói a sok egyéb munka mellett hozzáfogtak a vidék néprajzának a gyűjtéséhez. Szándékukban van az is, hogy a már meglevő és a jövőben összegyűjtésre kerülő anyagból a közeli Gombaszögön — ösz­szefüggésben a csehszlovákiai magyar dolgozók dal- és tánc­ünnepélyével — állandó jelle­gű néprajzi kiállítást, ún. falu­múzeumot rendeznek be, Illet­ve nyitnak meg. A jó ötletet bi­zonyára nemcsak a helyi, ha­nem a központi szervek is megértéssel kezelik majd. A kiállítás nayszerű lehetősé­get nyújt majd arra, hogy a kö­zönség a vidék tárgyi kultúrá­jával is megismerkedjen. Mind a régi anyag átrendezése, mind az új részUg megnyitása a múzeumügy korszerű értel­mezését, az emberek helyes tá­jékoztatását, igényes nevelését szolgálja. Számos olyan múzeumról tu­dunk, melyet tavaly például kétszer annyian kerestek fel, mint az elmúlt években s ez idén a látogatók további gya­rapodása várható. A látogatott­ság tekintetében elsősorban a járási múzeumok vezetnek (pél­da erre a rozsnyói múzeum), de egyre nő az érdeklődés a helyi jellegű emlékszobák, az ún. fa­lumúzeumok Iránt is. Rendkívül gazdag kor- és helytörténeti anyagot tartal­mazó múzeumokban a régi mellett néhol ott látni az újat, a mát, a fejlődést szemléltető tárgyakat, amelyek nemcsak a múltra, hanem a jelenre is emlékeztetnek. Több helyen DÜNAMOCS neve is elárulja, hogy a nagy folyam partján fek­szik. Sorsa összeforrott a Dunával. Hajdaná­ban, a vízimalmok tet­ték nevezetessé. NKé­sőbb innen kerültek ki a dunai hajósok leg­jobbjai. A Duna kenye­ret, megélhetést, boldo­gulást jelentett. Eddig a múlt. A jelenben a község messze környéken bo­ráról és halászcsárdá­járól ismert. (A gyö­nyörű új iskoláról és a művelődési házról szándékosan nem szó­lok, mert az átutazó ezt éppen azért nem veheti észre, mivel előbb esik útba a csár­da.) A sors könyörtelen: a nagy vízhez fűződik a község jelene ís ... Egy pincében az el­lenállhatatlan nedű po­harazgatása közben tudtam meg a dunamo­csiak féltve őrzött tit­kát, amelyet most a pletyka vádjával ls megbékélve — teszek közzé. A dunamocsiak és az Ideérkező vendé­gek csak akkor szá­míthatnak igazán „tisz- szépséges környezetben ta" borra, ha ősz táján elhelyezett asztalhoz és északi szelek fújnak... az út mellett szembe­Ezek hajtják el a Du- ötlő tábla csalogatása na partjáról az olajos alapján a legtermésze­foltokat meg az ide so- tesebb hangon megren­dort szennyet... deli a halászlét. Sztrájkoló hcifaszok avagy halászcsárda halászlé nélkül Azsbóth József, a — Sajnos... — nemzeti bizottság elnö- hangzik a válasz. ke, persze váltig hajtó gatja, hogy ez rossz­májú híresztelés, mint a szövetkezet frissen termő új szőlőtelepíté­sei is bizonyítanak. A magam hitelt adok az szavainak, és csak aján­lani tudom mindenki­nek, hogy a csárdában maga szembesítse a va­lóságot a híresztelés­sel. A csárda persze kü­lön fejezetet érdemel. Mindenképpen. Akár a bort, akár a halászle­vet vesszük alapul. A vendég beül a — Hogy? Halász­csárda .halászlé nélkül? A főnök udvariasan magyaráz. Ám a betérő vendég számára az ud­részéről variasság sem vigasz, elnök Csa k akkor békül meg kissé, amikor ígéretet kap, hogy vacsorára a föld alól ls kerítenek halat. (A Duna partján a föld alól!) A főnök később köz­lekkel nem hajlandók halászni... A kirántott hal mé­gis előkerül. Honnan? A főnök titka. Nem is firtatjuk. Az ácsi felsí­ró hegedűje pedig fe­ledteti a szocialista ha­lászok szocialista sztrájkját. A község el­nöke ugyanakkor nem a halászok fenyegetése­ként, inkább a vendé­gek megnyugtatására közli, hogy a csárda kö­zelében nemsokára- ha­lastó létesül. A vendég maga foghatja majd ki a halat, amiből a kony­ha megrendelésre azt készít, amit csak óhajt. Szegény halászok ... Ha mindehhez hozzá­számítjuk, hogy a csár­da közelében — a höm­pölygő Duna partján — hatalmas barackos kel­lős közepén tíz vállala­ti víkendház talált gaz­dára, amelyekben a szabadságukat töltő üdülők váltakoznak majd horgászbotokkal, azonban, mintha csak a múlt bemutatására gondolnának, nagyszerűen érzékeltetik a le­tűnt korokat, a máról azonban megfeledkeznek. A múzeum azért múzeum, mert muzeális tárgyakat, ré­gi értékeket őriz. Ez azonban nem zárja ki annak lehetősé­gét, hogy a régi mellett az újat ls bemutassák, érzékeltetve a fejlődés mai stádiumát, na­gyobb nyomatékot adva a régi­nek. Ezzel a problémával függ össze a múzeumok népművelé­sének egyik leghatásosabb for­mája: a kiállítások kérdése. A múzeumok dolgozói gyak­ran rendeznek kiállításokat a rendezők azonban nem mindig törődnek azzal, hogy a kiállí­tás megfelel-e a követelmé­nyeknek, van-e iránta érdeklő­dés, kihasználja-e a lehetősége­ket. S mindez nem utolsósor­ban annak tulajdonítható, hogy a kiállítást rendező némelyik múzeológus néha talán nem is gondol a kiállítás művelődési kívánalmára. Megelégszik a lát­szat eredménnyel, azzal a pusz­ta ténnyel, hogy kiállítást ren­deztek. Hogy milyen az a ki­állítás, mennyiben tett eleget a követelményeknek, azt másod­rendű kérdésnek tekinti. Pedig a múzeumi kiállításoknak na­gyon fontos szerepük van, s az az elsőrendű hivatásuk, hogy tudományos materiálista világ­nézetre neveljenek, a marxista ideológia érvényrejuttatását se­gítsék elő. A múzeumokban ünepnek kell lenni annak a napnak, amelyen egy-egy kiállítást meg­nyitnak. Hiszen a kiállításon számolhatnak be legjobban a múzeumok vezetői arról, hogy intézményük hogyan tud lépést tartani a mával, hogyan tudja a népművelés igényeit szol­gálni. Múzeumainkra nem az emlí­tett fogyatékosságok jellemzők. A múzeumi munka leszűkített szakmai prakticizmusba rekedő értelmezése ma már egyre rit­kább., Ahol azonban még min­dig baj van, arra lenne szük­ség, hogy megtalálják a mód­ját annak, hogy a múzeumban necsak gyűjtő, konzerváló, fel­táró, megóvó és számontartó munka folyjék, hanem a tevé­kenység szorosan kapcsolód­jék a népművelés mai igényei­hez, nem utolsósorban kiállítá­sok révén. Ha a múzeumok dolgozói nemcsak egy-egy tudományág fejlesztésének Igényeit ismerik, hanem tisztában vannak az em­berek művelődési szükségletei­vel, is akkor könnyen megta­lálják azokat a helyes módsze­reket, amelyekkel lépést tart­hatnak a mával, és kielégíthe­tik az igényeket. Múzeumainkban tehát nem­csak a múlt, hanem a jelen életrekeltése is szükséges. A múzeumok dolgozói ne csak a szakmai kérdéseket: a kuta­tást. a gyűjtést és a számon­tartást .tekintsék feladatuknak, hanem — figyelemmel kísérve a ma legfontosabb problé­máit — a múzeum eszközeivel segítsenek azokat megolda­ni is. A rozsnyói múzeum eddigi munkája és a jövőre vonatko­zó terve jó példa, hogyan kell a múzeumügyet helyesen, kor­szerűen értelmezni és hogyan kell a munkát az Igényeknek megfelelően szervezni és Irá­nyítani. BALAZS BÉLA „Vapncamping" li, hogy jártak a halá- igazán nem kell félni a szoknál. De hal ennek halhiánytól. ellenére sincs. És nem is lesz! A halászok sztrájkba léptek. A je­lenlegi fizetési feltéte­Mert hal van bőven, csak éppen ki kell fogni... ZSILKA LÁSZLÓ A poprádi vasútállomás egyik sínpárján kilenc félreállított há­lókocsiból és két étkezőkocsl­ból álló „vagoncamping" várja a turistákat. A hálókocsik két­és négys/űmélyes kabiniaiban »80 ágy van. az étkszőkoc-jik­bau frissítő italok és ételek kaphatók. A Budvar-sör felira­tú kocsiban zuhanyozni lehet. A harmadik osztályba sorolt vagoncamping iránt nagy az érdeklődés. Már májusban szá­mos jugoszláv és magyarorszá gi turista vette igénybe. —k—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom