Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-25 / 173. szám, vasárnap

Több megértés és szeretet kevesebb öngyilkosság Gyakori beszédtémánk az ifjúság. Tudajdonságait — a jókat éppúgy, mint a rosszakat — nagyítólencsén keresztül figyeljük, az idősebbek jogán nem egyszer tesszük fel magunknak az állandóan időszerű kérdést: milyenek a mai fiatalok? Megérdemlik-e bizalmunkat azok, akik megkezdett művünk folytatására lesznek hívatottak? Noha a válasz nem kétséges, bizonyos elgondolkozásra késztető jelenségek mégis orvoslást igényelnek. A ROHACON (Anger jelvétele) A karcsúság modern és egészséges A közbiztonság adatai Furcsának tűnik, hogy a 15 éves Klára egy este 15 altatótablettát vett be? Búcsúlevelében tettét rossz Iskolai előmenetelével indokolta meg. A 17 éves Vera szerelmi bánatában nyitotta ki a gázcsapot. A konyha padlóján eszméletlenül heverő lányt már nem sikerült megmenteni. A 15 éves Franta és a 18 éves Karel egy trafikot fosztottak ki. Tettük következményei elől két pisztolylövéssel menekültek a halálba. Az érzékeny szívű Hilda gyufafejből készült oldatot ivott, hogy ne hallja többé szülei örökös szidalmait ... Banális esetekről, ostoba, fiatalosan meggondolatlan csínyekről volna szó csupán? Korántsem! Hiszen az esetek hátterében szomorú emberi tragédiák bontakoznak ki, olyanok, amelyeknek nem kellett volna megtörténniük, ha ... — Az öngyilkosságok emelkedő irányzata ma világprobléma — mondja Dr. V. Srb, az Állami Statisztikai Hivatal dolgozója. — Világprobléma, amelyben a felnőttek járnak elől rossz példával ... Az Egészségügyi Világszervezet szerint az elhalálozás oká ban az öngyilkosságok megelőzték a közlekedési baleseteket. Minél magasabb valamely állam életszínvonala, annál több polgára vet véget önkezével életének. Az öngyilkosságok száma a világon évente 700 000-re, az öngyilkossági kísérleteké több mint 3 millióra tehető. További 15 millió ember öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik és ezt nem is titkolja. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy sok fiatal is ilyesmin töri a fejét. Mi a helyzet nátunk? A fiatalok öngyilkossága ná lünk is eléggé gyakori jelenség. Számuk — noha a szakemberek szerint egyelőre nincs ok az agBÖRZEKÉS godalomra — az utóbbi években-növekszik. A statisztika szerint 1964-ben 14 éves korig 16-an, 19 éves korig 152-en (106 fiú és 46 lány) elégelték meg az életet. 1965-ben országos viszonylatban 14 évig 29, 19 évig pedig már 167 serdülő tett pontot az élete után. Szlovákiában valamivel kedvezőbb a helyzet, mert ott 1965-ben az említettek közül csupán 44 fiatalkorú követett el öngyilkosságot. Ezek után bizonyára nem indokolatlanul tesszük fel a kérdést: hogyan nevelik a szülők és a pedagógusok a fiatalokat és milyen a viszony a felnőtt és az ifjúság között? Állíthatjuk-e tiszta lelkiismerettel, hogy Ismerjük gyermekeink problémáit, hogy nemcsak ellátásukról gondoskodunk, de lelki támaszaik is vagyunk, hogy részt veszünk gondjaikban és ezért teljes bizalmukkal ajándékoznak meg bennünket? Nem feledkezünk-e meg mindennapi kapkodó életünkben arról, hogy nemcsak nekünk, felnőtteknek, de a gyermekeknek is vannak gondjaik, melyekből egymaguk nem találhatják meg a kivezető utat. Milyen természetű problémák gyötrik a gyermekeket? — Míg a felnőttekben az öngyilkosság gondolata rendszerint hosszabb ideig érlelődik, — többnyire gyógyíthatatlan betegségükön, csalódásukon, szerelmi bánatukon rágódva vesz erőt rajtuk a depresszió, a könynyelműbb, meggondolatlan fiatalok szemében szinte gyerekjáték a halál — mondja dr. Jan Mečíŕ, a prágai Károly Egyetem Pszichiátriai Klinikája gyermekosztályának vezetője. Sokszor egy rossz osztályzat, vagy a zilált családi viszonyok, az otthon melegének a hiánya elég ahhoz, hogy életúntak legyenek. Az öngyilkosság további okai: a szerelmi kapcsolatok felbomlása, a sikertelenség a munkahelyen, vagy akSr a nem kívánt terhesség. Természetesen nem mindenki választja problémái megoldására ezt az utat. öngyilkos csak az lesz, aki Idegbaja, vagy betegesen érzékeny, kiegyensúlyozatlan lelkülete miatt képtelen leküzdeni az útjába tornyosuló akadályokat. Az öngyilkosságot megelőző állapot pillanatnyi elmezavarnak ls tekinthető. melyben a halált megváltásnak, az egyetlen lehető megoldásnak tartják. Dr. Zdenék Dytrych a PrágaBohunlcei Elmegyógyintézet Pszichiátriai Kutatóintézetének vezető orvosa. Véleménye szerint kétségbeesett helyzetükben sokan elvesztik ítélőképességüket, nem képesek felmérni a valóságot. Ilyen kilátástalannak tűnő helyzetben határozzák el magukat a legtöbben az esztelen, gyakran jóvátehetetlen lépésre, különösen, ha nincs le hetőségük megosztani gondjaikat másokkal. — És tagadhatatlan, hogy a felnőttek, elsősorban a szülők jelentős része türelmetlen gyermekeivel szemben, keveset törődik velük. A szakorvosok véleménye megegyezik abban, hogy az öngyilkosságok okának megítélésénél minden esetben nagy sze repet visznek a mellékkörülmények, melyek siettetik az el határozást. Mert például a szerelmi bánat magában véve még nem ok arra, liogv a fiatal eldobja magától az életet. Más a helyzet viszont, ha tekintetbe veszünk további, mellékesnek tűnő, de egyáltalán nem lényegtelen körülményeket, mondjuk a gyermek áldatlan családi viszonyait, rossz baráti kapcsolatait, sikertelenségét, esetleg idegzavarát. — Amelyik kutya ugat, az nem harap — tartja a közmondás, a szakemberek szerint azonban ez semmiképpen nem vonatkoztatható az öngyilkosságokra. Mert aki ilyen gondolatokkal foglalkozik, vagy ezzel fenyegetőzik, annak súlyos problémái vannak. Annál valami nincs rendben. Az ilyen embert nem hagyhatjuk magára, kötelesek vagyunk meghallgatni és segítségére lenni. Mindenekelőtt pedig orvoshoz irányítani. — Ez az egyik módja az öngyilkosságok megelőzésének — hangsúlyozza dr. Dytrych. A további követelmény az, hogy a szülők és a pedagógusok is több megértést tanúsítsanak a fiatalok iránt. A gyermekeknek érezniük kell a féltő gondoskodást, azt, hogy nincsenek magukra hagyva. A legfontosabb azonban, hogy mindenkit, a gyermekeket is egyéniségüknek megfelelő bánásmódban részesítsük KARDOS MARTA Ezért őrizze meg vonalait. Szerencsére van rá lehetőség. Nemcsak arról van szó, hogy többet mozogjon, vagy több gyümölcsöt és zöldséget fogyaszszon, hanem hogy változtasson a hagyományokon, csökkentse táplálékában az állati eredetű zsiradékokat. A világ ezen a téren is nagy haladást ért el, és ma már a fogyasztók 55 százaléka növényi eredetű zsiradékokat és étolajakat részesíti előnyben. Sőt az olyan fejlett állattenyésztéssel rendelkező országok, mint Dánia, Svédország, vagy az USA teljesen mellőzik az állati eredetű zsiradékot. Mi bizony lemaradtunk a világszínvonaltól, annak ellenére, hogy négyszer több növényi zsiradékot fogyasztunk, mint húsz évvel ezelőtt. A hazai élelmiszeripar egyik legkiválóbb gyártmánya a vitaminokban gazdag SANA, amely könnyen emészthető és nagyon bevált különféle sütemények, húsos ételek, kenők stb. készítésére. Nagyszerűen helyettesíti a vajat. Az egyre közkedveltebb SANÁBÖL ebben az évben 12 ezer tonna kerül forgalomba, és természetesen ez lehetőséget nyújt új ételek készítésére és új receptek alkalmazására is. Például: KENŐMÁJAS 15 dkg SANA, 25 dkg májpástéíom, 4 szardella, 1 kávéskanál mustár, és egy fej vöröshagyma. A pástétomot elkeverjük a SANÁVAL és hozzáadjuk a többi nyersanyagot, majd addig keverjük, amíg jól eldolgozott kenő lesz. ÜJHAGYMAKRÉM 25 dkg lágy túró, 20 dkg SANA, VM liter tejföl, metélőhagy. ma, só. A túróból SANÁ-ból és tejfölből krémet készítünk, majd sóval és vagdalt metélőhagymával ízesítjük. A kenőt és a krémet kenyérszeletekre kenve tálaljuk. A mindig friss és kiváló minőségű SANA a hűtőberendezéssel rendelkező élelmiszerüzletekben kapható. Egy Vi kg-os kocka ára csak 5,— korona. jX) A vo r jak arrább hessentek előle, de nem röppenteik föl. Megállt, mintha villám sújtotta volna. A szeme kerekre tágult. Emberfejek voltak, nem tökök. Emberek feje, akiket nyakig földbe ástak, csupán a fejük maradt ki a földből. Torz, összeszabdalt arcok, törött koponyák. Nem akarta hinni. Leguggolt, egészen közelhajolt az egyikhez. Fej volt. „Lóval..." — gondolta. Megismerte a törésről. A ló patája töri ilyen formán a koponyát. Látta lovasroham után Galíciában. Kiverte a veríték. Zihálva szedte a levegőt. Fölegyenesedett, a bicskát visszacsúsztatta a nadrágzsebébe. Kabáíja ujjával végigtörölte nedves homlokát, A torka elszorult. Ogy érezte, zokognia kellene, belesikoltani, ordítani a szélbe, a keservét. Akkorát üvölteni, hogy föleszméljen a süket világ. De csak hallgatni tudott. Fogait összeharapta olyan erővel, hogy belefájdult az állkapcsa. Melle föl-le járt, mint o kovácsfújtató. 3. Hirtelen elhagyta az ereje. Szédelegve állt. Feje a mellére bicsaklott. Mintha nagyon messziről hallotta volna, fülébe csendült: „Hová lett a jókedved? ..." Lehunyta csöppet a szemét. A torka száraz volt, akár a tarló. „ ... Te is láttad ... A vak nem látta .. ." — forgott agyában. A halántéka lüktetett. „Gyenge a szovjet..." A varjakat nézte. A szeme égett, akár eleven parázs ülne az üregeiben, és szúró fájdalom hasogatott mögötte. „Kövérek ..." - fogai összecsikordultak a gondolatra, egész testében megrázkódott. Ügy érezte, mintha időtlen idő óta állt volna itt. Csend volt. A holdfény csillogott. Felsóhaj'ott. „Menni kell..." és a lába nem moccant. A varjakat nézte megint. Fabetűs újságcím villant a szeme elé: „Helyreállt a rend" — és a címet együtt lát'a a varjakkal. — Bocsássatok meg ... - akarta mondani, mintha a fejek megérthetnék, de a gondolat nem tudott hangos szóvá formálódni ajkán. Nyelve nem engedelmeskedett a kívánságnak, csupán a szája széle rándult meg kissé. A térde remegett, amikor tovább lépett. „ ... Bocsássatok meg ..." — kalimpált egyre az agyában. Nem nézett vissza. Léptei felgyorsultak. Majdnem szaladt. Keze a zsebében nyugodott, baljával o gránátot szorongatta. Kukoricagránát volt, nagy, nem fért el a markában. Jobbjában revolver. Tenyere megizzadt a fegyver agyán. Lihegett. „. . . Bocsássatok meg . . ." A földeken szél nyargalászott. A bokrok zörögtek. A füle zúgott „Maguk miatt..." «• szakadt agyába az emlékfoszlány. A népbiztos felesége mondta. Nem is mondta: . magából kikelve rikácsolta. Akkor csak elhűlt, csodálkozott, hogy egy népbiztos felesége így, most pedig szeretett volna a szeme közé köpni. A népbiztosfeleség emigrált, tudott, emigrálhatott. A népbiztos elvtárs elintézte. Kapott menedékjogot... A szája keserű volt. Képzeletében a hosszú sírt lá'ta, a szélén felsorakozott tisztekkel. Négy ember... Akkor is így világított a hold, de az árnyékok hoszszúra nyúlva feke'éltek az ezüstös fényben. Halk vezényszó - a puskák eldördültek. Másik négy... Újra négy... Megint... A puskák egyszerre dörrentek: tizenhat mauser. Négyszer négy. Vezényszó, a zárak fémes kattanása, megint szó, és dörrenés. Különben csönd volt, rettenetes nagy csönd ... Most csodálkozott, hogy akkor miért émelygett a gyomra? Annyira émelygett, hogy egy hajtásra két deci vodkát nyelt le. Attól elmúlt valahogy. Be se csípett a vodkától, pedig nem szerette az italt. Csak az émelygés múlt el. Szégyellte most, hogy émelygett, és gondolatban újra lőtt, újra és újra, ahogy a parancsszó diktálta, pontosan célozva, szívvel-lélekkel, mintha a golyó saját, meghosszabbított ökleként vágódna a célpontba, nem is a tisztekbe, mindenbe és mindenfelé, aki és ami fölkelt a forradalom békéje ellen. Gyűlölte a háborút. El akarta pusztítani, hogy ne legyen többé soha, aki a forradalom ellen lázad. Ki kell irtani. Egy szálig kiirtani: ne legyenek, hogy háború se lehessen. Senki ne legyen-létezzen, akinek üzlet a más vére, akinek haszon a más halála, embersége... És pusztuljon az is, aki a védelmükre kel, mert aki őket védi: a háborút védi... „Ogony! — szuszogta léptei ütemére. Az arca lángolt. — Ogony!..." Tizet ütött az óra, amikor Szolnokra ért Az utcák néptelenek voltak és sötétek. Itt-ott egy-egy gázlámpa sziszegett. Sárgás fényében kísértetiesnek látszott o 4. környék: mintha halotti sápadtságot sugározna. Sietett Csak a kerítések árnyékában mindig ... Ha ki kellett lépnie a holdfénybe, óvatosan körüllesett előbb. Bakancsa zaj nélkül rótta az utcákat. Fölül még bakancs volt, alul már semmi. Üj katonabakancs: papírtalpa az első kilométer után szétfoszlott az esőben. Valahonnan zene hallatszott. „Mulatnak — gondolta, és fölsóhajtott: „Csak mulassatok ..." Vasalt lábak koppantak közelebb és közelebb. Az utca végén szurony villant, „Járőr. .." Behúzódott az árokba. Ujjai a forgópisztolyt markolták, a hatlövetűt. A járőr elmasírozott. Kicsit várt még, aztán kimászott az árokból, ment tovább. A ház közelében lelassított. Senki nem követte. A ház olyannak látszott, mint régen. Az udvar két oldalán a földszintes lakósor, végében az istálló, A vödör is ugyanúgy állt, félrehúzva a kút káváján, mint amikor először látta. A fal szöglete mögött akkor egy fehér katona lapult lesben. Azt leszúrta. Az udvar most üres volt. Az ablakok sötétek. Az utcára néző is ... „Lehet, hogy... — nem fejezte be a gondolatot. A fejek jutottak eszébe, s magában mormogta: - El is költözhetett.. Megkocogtatta az üveget Csönd volt. Az udvar felőli ablakot nem akarta megzörgetni. Az ajtót sem. Félt — a szemközti vénaszony mindig, mindent tudni akart mindenkiről. Megint kopogott. Kicsit hangosabban. Zaj hallatszott odabentről. Az ajtó felé került Keze a zsebében a pisztolyt szorította. FOLYTATJUK