Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-25 / 173. szám, vasárnap

1IÍIIÍ!III!IIII!!ÍIII!III!ÍHIII Mexikói hatás a kozmetikában A mexikói olimpiai játékokra való készülődés rányomja bélyegét a kozmetikai gyártmányokra is, akárcsak a divatra. Erről meggyőződhettünk a párizsi LÁNCOMÉ cégnek Bratislavában a Devín-szállóban nemrég megrendezett gyártmánybemutatóján. A párizsi kozmetikai cégek rugalmasan alkalmazkodtak ehhez az új irányzathoz, s az ügyesen reklámozott első új készítmények minden előzetes piackutatás nélkül villámgyorsan elkeltek. Természetesen, mivel a mexikói irányzatnak megfelelően az egészséges, barnára lesült arcszín a divatos, a krémek, púderek, rúzsok is ennek megfelelően készültek. A Láncomé cég képviselője, Montcourtois úr a bemutatón szemléltetően ismertette a gyártmányok használati módját. Kozmetikai újdonságnak számit pl., hogy a szemvonal kihúzására szolgáló ceruza sokkal vékonyabb, mint eddig volt, s az egy vastag vonal helyett két vékonyat rajzolnak. Az esti szemkikészítéshez továbbra is divatos a zöld, a kék és a szürke színárnyalat. Újdonság továbbá a fehér színű szemaláfestés. Divatos a gyöngyházpúder és kontúrceruza, amely megakadályozza, hogy a rúzs szétfollyon az ajakvonalon. A cég gyártmányai közül nagy feltűnést keltett a kis rúzsos doboz, illetve a több színárnyalatból összeállított rúzskészlet, amely bármely alkalomra megfelel. Továbbá az Abyssale elnevezésű finom bőrhámlasztó és az Absolue elnevezésű bőrtápláló szer, valamint a ráncosodás elleni hatásos krém is. Reméljük, nemsokára találkozunk velük az illatszerboltokban is. HASZNOS TANÁCSOK O A téli ruhaneműt, különösen a gyapjúholmit és a szőrmével bélelt kabátokat, bundákat rakjuk el, nehogy a molyok megtámadják. Először jói szellőztessük ki, s ha van rá lehetőség, néhány óra hosszat hagyjuk a napon. Azután alaposan poroljuk ki, majd a szövetholmit ecetes vízbe mártott kefével 'keféljük ki. A szőrmét „sziionás" vízbe mártntt és kifacsart tiszta ruhával jól töröljük át. A kitisztított ruhákat, kabátokat akasszuk vállfára, és szellős helyen hagyjuk jól megszáradni. Ha tökéletesen megszáradt, tegyük „molyzsákba". A kellemetlen szagú naftalin helyett használhatunk DDT-t. Nagyon jó. ha a téli ruhaneműt a nyári ruháktól teljesen külön tarthatjuk, jól zárható helyen. Igy kevesebb a lehetősége annak, hogy a molyok hozzáférjenek. 0 Nyáron a legtöbb lakásban szúnyoghálót szerelnek fel az ablakokra. Ez nagyon célszerű dolog, mert a legyek, szúnyogok, molyok ellen egyaránt véd. Azonban hosszabb idő ntán a sűrű szövésű hálót mikroszkopikus por lepi be, s igy nehezen jut át rajta a levegő. Ezért ajánlatos a szúnyoghálót időnként porszívóval megtisztítani, és kifacsart, nedves ruhával jól áttörölni. 0 Az előrelátó háziasszony a kályhákat, a konyhai tűzhelyet vagy a radiátorokat mindig nyáron hozza rendbe, hogy mire beköszönt a fűtési szezon, üzemképes állapotban legyenek. Vizsgáljuk át a lakásban levő összes fűtőtestet, nem kell-e átfesteni, nem rozsdásodnak-e. Nézzük meg a kályhák samottbetétjét, nem szorul-e javításra. Ha szükséges, cseréljük ki a kályhacsövaket, javíttassuk ineg a kéményt, tisztíttassuk ki a koromaknát stb. 9 A nyári nap jótékony, fertőtlenítő hatását a háztartásban is ki kell használnunk. A nyári időszakban többször vigyük ki a napra a matracokat, a díszpárnákat, a szőnyegeket, gyapjútakarókat stb. Ha attól félünk, hogy a textilholmi színének árt a nap, fordítsuk színével befelé. 0 Itt a befőzés ideje. Ne fe lejtsük el éléskamránkat alaposan kitakarítani. A polcokat és a kamra padozatát ecetes vízzel mossuk le, e* úl. nagyon jó sxer a gombásodás ellen, s exiel egyúttal megóvhatjuk a befőtteket a penésxesffdéstől. A mexikói divatirányzat egyre jobban tért hódít világszerte. Ez az irányzat kétségtelenül a közelgő mexikói olimpiai játékok hatására jött létre, s a divattervezők rugal másságáról tanúskodik. A nők nagy többsége örömmel fogadja az élénk „mexikói" színeket. A kelmék üde színösszeállítása és az új irányzatnak megfelelő, szép barnára lesült bőrszín jó összhangban van. Természetesen a sárga minden árnyalata, a fűzöld, a terakotta, a piros és az ékszlnkék úgyszólván minden összeállí tásban megtalálható. A ruhák, a nadrágok és a kalapok formája és viselési módja is „mexikói". Párizsban az első mexikói modelleket szinte percek alatt elkapkodták. Nem képeznek kivételt § strandöltözékek sem; az új hatás ezeken is erősen érezhető. Különösen a hosszú strandnadrágok és komplék viselik magukon a jellegzetes mexikói elemeket. A strandkalapokat és szalmakalapokat a divatos nők csakis könnyű, tarka színösszeállítású kendővel viselik. Divatos a nagy karimájú és a karima nélküli, négyszögletes szalmakalapra rádolgozott hosszabb kendő is, amelyet vagy megkötve, vagy a nyak köré csavarva viselnek. A „mexikói" színösszeállítás tarkábbá, üdébbé teszi az idei nyári divatot. A „HÁZSÁRTOS FELESÉG" Ián türelmetlenebb, mint anyáink és nagyanyáink voltak, akik csakis a háztartással és évszázadok óta kedvelt témája Íróknak és karikaturistáknak egyaránt. Hogy a valóságban léteznek-e Ilyen feleségek, azt csak a férjek tudnák megmondani. Azt azonban mindnyájan tudjuk, hogy a mai élettempó bizony nemegyszer megviseli a gyengébb fizikumú nők idegrendszerét. A mai nő taa gyermekneveléssel foglalkoztak, s nem kellett részt venniük a kenyérkeresés nehéz munkájában. Tehát a férjeknek is kissé belátóbbaknak kell lenniük. Az okos nő azonban tudja, hogy szép szóval többre megy, mint veszekedéssel. Csak egy kis önuralomra van szük sége, hogy a parázs helyzetekben mosolyogni tudjon, s odaüljön a problémákat, férfe mellé, megsímo- dabb férj is gassa, s higgadtan beszéljék meg a felmerült A legzorfelenged", ha így közelít hozzá az élettársa. FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! Lapunk mai számában „Ügyes háziaszszonyoknak" címen új rovatot Indítunk, amelyben tanáccsal és ötlettel akarunk szolgálni azoknak, akik takarékoskodni szeretnének. Tanácsot adunk a régi, kiselejtezett holmi gazdaságos felhasználására. Minden héten egy-egy képpel illusztrált alakítási ötletet közlünk. Később az alakítási ötleteken kívül a gazdaságos főzéssel kapcsolatban ls adunk tanácsot. Felkérjük olvasóinkat, levélben mielőbb írják meg ezzel kapcsolatos véleményüket: érdekli-e Önöket a tervezett rovat és miről szeretnének olvasni benne? Örömmel vesszük olvasóink ötleteit és tanácsait is. Válaszunk nincs határidőhöz kötve, levelüket bármikor szívesen fogadjuk, csak írják rá a boríték bal sarkára: „Család — otthon". • « « Minden háztartásban akad régi, kiselejtezett lepedő, ágynemű, abrosz, férfiing, öreg ruha, kinyúlt vagy helyenként elkopott szvetter, férfinadrág, felöltő, szoknya stb. Ha ezeket a holmikat megvizsgáljuk, rájövünk, hogy mindegyiknek van épen maradt része is. Nem is hinnénk, mi mindent készíthetünk ezekből a dolgokból, amit a gyerekek vagy ml magunk is még sokáig hordhatunk. Arról nem is beszélve, mennyi pénzt takaríthatunk meg ezzel. Azoknak az ügyes háziasszonyoknak, akik a szabás-varrás terén legalább a minimális tudással rendelkeznek, minden héten közlünk egy-egy alakítási ötletet. Az aránylag jó minőségű régi holmi varratásáért is érdemes fizetni (azoknak, akik nem tudnak varrni), mert legalább az új anyag árát megtakarítják. Természetesen a legegyszerűbb holmik varrásával kezdjük. Mai modellünk divatos és praktikus kötényt ábrázol, amelyet vékonyabb szövésű ágylepedő vagy nagy, fehér abrosz épen maradt részéből varrhatunk meg. A régi holmit először jó kimossuk, ha kell kifőzzük és kifehérítjük, azután kissé kikeményítjük, és kiva saljuk, majd úgy szabunk belőle. Amint a képen láthatják, a kötény több részből áll, ami régiből való átalakítás esetén nagyon fontos. A fehér kötényt piros, kék vagy zöld (esetleg pettyes) színű anyaggal szegélyezhetjük. De a tarka anyagot először próbáljuk ki, hogy nem ereszt-e színt. Ilyen kötényt nemcsak magunknak, hanem a gyerekeknek is varrhatunk. Előbb önmagunkban... Oj embert iktatnak be új tisztségbe. Az új ember a szónoki emelvényről tájékoztatja hallgatóit elképzeléseiről. — Remélem, terveimet sikerül valóra váltanom. Es ha egyszer érzem: beosztásomnak nem tudok maradéktalanul eleget tenni, mindent elkövetek, hogy feletteseimet ne terheljem e tisztségemből való eltávolításommal... A felszólaló szavait derültség, taps követte. Egy székfoglaló beszédkor Ilyesmi tréfásan hangzik. De meggyőződésem: nem tréfának szánta. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis szemtanúja voltam egy ellentétes előjelű eseménynek: akkor egy embert leváltottak tisztségéből. S az illető, az érdekelt erről csupán a gyűlés előtt értesült... Nem a leváltások ellen emelek szót általában. Közérdek, hogy egy-egy beosztásba nagyobb képességű, megfelelőbb egyének ke rüljenek, felváltsák azokat, akik már nem tudnak többet, fobbat adni. De mindenkor meg kell találni a helyes formát! A tisztségből való indokolt, szükségszerű távozás ne legyen minden esetben büntetés, lebukás. Ismerek idős, gazdag forradalmi múltú embereket, akik életüket nem egyszer kockára tették a mozgalomért, az úf társadalomért. lehet, nagyobb megbízatásaik teljesítéséhez már hiányoztak a kellő feltételek. Talán hibákat is vétettek. Itt az ideje, hogy átadják helyüket. Bizonyára nekik is érezniük kellett volna ennek szükségszerűségét. Ha nem érezték, tudtukra kellett adni. Ám nem mindegy hogyan, milyen körülmények közepette. Megrendítő, amikor leváltásuk után egykori munkatársaik, beosztottia'k a folyosón, az utcán is kerülik velük a találkozást. Gyakran támad olyan érzésem, hogy az embert sokszor csak beosztásáért becsülik. Akkor nem hiányzik a tömfénezés, a hízelgés, de ha onnan elkerül, egyszeriben feledésbe vész mindaz a jó ts, amit addig tett. S ez éppen az idősebb emberek esetében gyakori. Nem jelenti ez azt, hogy a fiatalabb nemzedék nem becsült az idősebbeket. Inkább az általános emberi kapcsolatokból hiányzik a mélyebb emberség. Igaz, a tisztségviselőktől függ elsősorban, hogy embertársaik megbecsülését kivívják-e, vagy sem. Ezért eleve rossz fel az, ha valakit csak tisztségéért becsülnek. A tisztségben is az emberség a legnagyobb tőke. A vicclapokban, de a napilapok hasábjain is karikatúrák, karcolatok és komoly tárgyú írások egész tömkelege ostorozza, elemzi a gazdasági, társadalmi és emberi fogyatékosságokat. Valahogy azonban sokkal kevesebb tér jut a pozitívumoknak. Nem csupán az elért sikerekre, eredményekre gondolok. Inkább a pozitív emberi kapcsolatokra, az embernek emberhez való viszonyára. Nemcsak azt kellene hangsúlyoznunk, mit ne tegyünk, hanem azt, mit is tegyünk a jó érdekében. Egy tanár barátommal nemrégiben cserkészkori emlékeinket idéztük. Valóságos mozgalom, erkölcsi törvény volt, hogy valaki minden nap három jó cselekedetet kövessen el. Mindennap szorgalmasan bejegyeztük naplónkba, mi is volt ez a jó cselekedet. Ezek közé tartozott olyan apróság is, mint az otthoni segítés (pl. favágás, vízhordás, bevásárlás stb.) Valóban apróságok. Barátom ma is mosolyog azon az eseten, amikor este összegezte a napi eseményeket és semmiképpen se tudott egy harmadik jó cselekedetről számot adni. Végső kétségbeesésében szalmaszálat szórt el az idős szomszéd néni háza előtt. <?>; ennek <-én*n felseperte az egész házelefét. tehet, ma nevetségesnek tűnő csekélységek. Értelmük az volt, hogy a fiatalok keresték az alkalmat kinek, mikor és hol tehetnék meg a maguk vállalt, legalább három jó ese

7 " 'itet. S itt jutottunk el a lényeghez. Őszinte, fó emberi kaiikról igazán csak akkor beszélhetünk, ha a másokkal szembeni segíteni, jót tenni akarás mindennapi erkölcsi törvénnyé, amolyan belső kényszerré válik. Tudom, az életben ezernyi és egymástól teljesen különböző helyzet adódik. Jónak lenni se mindig könnyű, jót tenni még kevésbé. De ha ez a törekvés alapvető erkölcsi törekvéssé válik, akkor a legnehezebb helyzetekben is ember marad az ember. A legnehezebb helyzetekben ls a legjobb, de legalább >* a jó megoldást keresni felebarátjával szemben. kz elmondottakból úgy tűnhet, mintha éppen mai életünkből hiányoznék a fóra való törekvés és mások megsegítésének akarása. Korántsem így van. A háború utáni nemzedékek a segítenlakarás nem egy ragyogó példáját szolgáltatták. A fiatalok ezrei lelkesedéssel, szabad idejüket feláldozva építették az úf vasútvonalakat, gyárakat, vízierőműveket, abban a tudatban, hogy másoknak — sokaknak tesznek jót. Társadalmunk minden gazdasági és politikai törekvésének végső célja: a jobb élet megteremtése. De ebben a nagy általánosságban, a mindennapi gyakorlatban, egy-egy konkrét esetben gyakran adósak maradunk önmagunknak és másoknak is. A legtöbb esetben szintén csak apróságokban. De hát az élet éppen ilyen apróságokból tevődik össze, mint például az egymás iránti figyelmesség, készség, a kölcsönös megbecsülés ezernyi megnyilvánulása. Ha ezekkel adósak maradunk másoknak, tőlük se várhatunk mást. Figyelmességre, megbecsülésre csak akkor „tarthatunk igényt", ha mi ezt már másoknak előlegeztük. Mennyi csalódásnak, elkeseredésnek, kiábrándulásnak vehetnénk elejét, ha e nemes jellemvonásokat szüntelenül ápolnánk önmagunkban! S nemcsak másoktól vennénk zokon hiányukat... ZSILKA LASZLÔ A Nyugat-szlovákiai Bútorgyár malacky i kárpitos-nűhelvében legújabban műanyaggal tömik ki a kárpitozott bútordarabok párnázott részeit. Ez nemcsak azért előnyös, mert a munka csaknem teljesen pormentes, hanem azért is, mert az íey készített búto*darabok könnyűek és jól tisztíthatók. Kénünkön: Ľudmila Tornanová és Judita Gelingerová huzatokat varrnak. (Remp felvétele^