Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-23 / 171. szám, péntek

szabadsúg zászlaja alall|> JOGI TANÁCSADÓ A beretkei kertek alatt, a domboldalon ezüstös hajú ember kaszál. Meg-megáll s a kasza nyelére támaszkodva szétnéz a Sajó völgyében. Aztán megtörli verejtékes homlokát s újból munkához fog. Suhog a kasza, rendre dől a szénának való. A 73 éves Oláh István — vagy ahogy a faluban szó'ílják, Pista bácsi — nyugodtan pihenhetne odahaza. De tud-e olyan ember tétlenül ülni, aki már gyermekkorában megszokta a munkát, a koránkelést? Apja pásztorember volt, a bojtárkodásból neki is kijutott. Tizenöt éves korában hátat fordított a nyájőrzésnek. Hizsnyóvizen, a magnezit pörkölőben vállalt munkát. Már már azt gondolta, hegy innen megy nyugdíjba. Ferenc Ferdinand meggyilkolása azonban más útra terelte élete menetét. Be sem sorozták, mégis mennie kellett Balassagyarmatra. Földmunkára osztotlák be, később pedig a hidászokhoz került. A Pfemysl váránál építették a lövészárkokat, készítették a „spanyol lovasokat". — Éjjel-nappal dolgoztunk — mondja Pista bácsi. -—• De minden hiába volt. 1915 márciusában feladták a várat. Fogságba esett. Szamarkand. Nehéz ennyi év múlva visszaemlékezni. Annyi bizonyos, hogy a hadifogolynak itt sem volt jó sora. Az egyik nap a táborban munkára toboroztak. Oláh István is jelentkezett. — Buharába, az algán határhoz vittek vasútépítésre, — emlékszik vissza. — Máifél évig dolgoztam itt, majd újra viszszakerültem a szamai kandi fogolytáborba. Nem sok időre. Ismét sikerült eljutnia egy építkezésre. Közben oroszul ls megtanult. Egészen otthonosan érezte magát, csak nagyritkán jutott eszébe, hogy háború van. — Megnősülsz és ilt maradsz — mondogatta az egyik munkavezető. Még meg sem békélt ezzel a gondolattal, amikor hírül vették, kitört a forradalom. A ha difoglyokat a külvilágtól elzárták és gyorsan Taskantbe irányították. Amikor a forradalom erői birtokukba vették a várost, a fogolytáborban is e£yre löbb szó esett a forradalomról Az egykori cselédek, napszámosok, ha mirdent nem is értettek meg, azt azonban tudták, hogy az uiak ellen folyik a harc. — Te jóskai — szólt oda az egyik nap Oláh István társának — felcsapunk vörös Katonának. " Az éhség gyötör s ha már meg kell halni, nem adjuk olcsón az életünket. — Nem bánoml Pusztítsuk a burzsujokat. Hej, ha odahaza is... Összeszedték megmaradt pénzüket és vonatra ültek, hogy eljussanak Orenburgba. — Amikor a vonatról leszálltunk, voltunk vagy húszan — mondja. — Két jól táplált magyar katonával találkoztunk az állomáson. Biztattak, menjünk a 104-es laktanyába, ahol szervezett munkásokként tartják nyilván a hadifoglyokat. Hallgattunk szavára. Az ott élők vidám fiúk voltak. Nótáztak, tréfálkoztak. Ennivaló is volt bőve.x Napközben a forradalomról, a hazai tájakról beszélgettek. Előadás volt éppen, amikor a terembe berobbant egy milicista: „A fehérek a város alatl áilnak". Vagy hatszázan sorakoztunk fel az udvaron — idézi fel a Üj önkiszolgáló bolt Gután Ott, ahol két évvé

1 ezelőtt a megáradt, bősz Duna hullámai hömpölyögtek, ma új önkiszolgáló élelmiszerbolt áll. Rövid fél év alatt építette fel — önsegéllyel — a Potraviny élelmiszerértékesítő vállalat ógyallai üzeme. Jelen voltunk a 360 C00 korona beruházással létesített üzlet megnyitásánál. A vásárlók serege várt a kis ünnepstg-e, amely során Štefan Kováč, a vállalat igazgatóhelyettese és fán fány, a Gútai Helyi Nemztti Bizottság elnöke átadták rendeltetésének az önkiszolgálót. — Miben látja az új élelmiszerbolt jelentőségét Gúta számára? — kérdeztük lány elvtárstól. — Ez az önkiszolgáló lényegesen megjavítja községünk élelmiszerellátását. Olyan helyen létesült, ahonnan a lakosoknak minden bevásárláskor hosszú utat kellett megtenniük az eddigi boltokba. Az önkiszolgáló bolt túlzás nélkül korszerű. P- 83 típusú panelépítmény, amely elég helyet biztosit a vásáriók s úgyszintén az áru számára is. Kevesen tudják, hogy — tudományos vizsgálatok szerint — az élelmiszerboltokban egy-egy dolgozónak — nagyobbrészt nőknek — naponta 1000—1500 kg árut kell megmozgatniuk, áthelyezniük. A gútai önkiszolgáló boltban elég raktározási hely áll rendelkezésre, a dolgozóknak nem kell lépcsőkön fel-le cipelniük az árut, kízi emelökocsikkal könnyen szállíthatják az árut. František Otava, az ógyallai élelmiszerértékesítő üzem igazgatója az építkezés részleteiről tájékoztatott. — Ez az első eset, amikor vállalatunk élelmiszerboltot létesít a községben a Jednota fogyasztási szövetkezet szférájában. Elsősorban azért „hatcltimk be" Gútára, hogy kibővitsük a község hiányos üzleti nálózatát, másrészt egészséges konkurenciát is kl szeretnénk váltani. Oj önkiszolgálónkat nem a helyi Jednota-boltok rovására látjuk el élelmiszerekkel, üj módszerekkel, hlgténikusábban, nagyobb választékkal, a kínálat kibővítésével igyekszünk javítani a vásárlóközönség igényeit. Az üzletben egyebek között 2500 liter térfogatú hűtő'oeiendezést és 2C00 liter befogadóképességű fagyasztóberendezist szereltünk fel, hogy ne csupán a megszo. kott élelmiszereket árusíthassuk, hanem mindig friss csemege- és hentesárut, fagylaltot, nanuktortát stb. is kínálhassunk. Helena Michelová, az önkiszol gáló vezetője is megelégedettségét fejezte kl: — Öröm lesz dolgozni a szép üzletben, amelyben 80 százalékban élelmiszereket és 20 száza lékban ipari árut — mosószere ket, háztartási cikkckct stb. — fogunk árusítani. Az a célunk, hogy elérjük az előirányzott havi kb. félmilliós forgalmat. Arra fogunk törekedni, hogy vásárlóink elégedetlek legyenek, s ezenfelül tanáccsal is fogunk nekik szolgálni a táplálkozás egészségesebbé tétele érdekében. d. |. múltat Oláh bácsi. — Azon nyomban a raktárba siettünk felszerelésért. A keryérzsákot megtömtük lőszerrel. Parancsszavak hangzottak, harcba indultak a lehérek ellen. Hat napig tartclt a küzdelem. Amikor a környékről elűzték a fehéreket, visszatértek a laktanyába, hogy a cseh, magyar, szlovák és német hadifoglyokból megalakítsák a harmadik nemzetközi ezreJet. Oláh István nagyon megörült, amikor földijével, Iván Mártonnal összetalálkozott. Ettől az időtől kezdve mind'g együtl voltak. Marci géppuska kezelő, Pista lőszeradogató lett. Az orenburgi küzdelem után Lenin mondott köszönetet a katonáknak. Ez az emléke egész életére megmaradt. Ha nem is közelről, de a saját szemével láthatta Lenint. — Egységünk győzelmet győzelemre aratott. Buzuluknál már nemzetközi hadosztályunk volt, — lapoz a múlt emlékeiben. — Reszkettek a fehérek, ha hírül vették, hogy a nemzetköziekkel álinak szemben. — öreg vagyok — mondja Tista bácsi, de azéit még szeretnék egyszer Orenburgban szétnézni, hogy mennyit változott az elmúlt ötven év alatt. Az ő emlékezetében még mindig úgy él, ahogy akkor látta. Pedig azok a városok, amelyekben harcolt, bizonyára megszépültek, megcsinosodtak. Az unokák, akiknek a városról, a harcokról beszél, mit sem számít, hogy nagyapa a régi szemmel eleveníti fel 3 múltat. Egyre csak kérlelik: Mesélj még nagyapa! S ő, aki a szabadság zászlaja alatt harcolt, mesét, egyre mesél. Igaz történetet mond el az unokáknak az utókor számára. NÉMETH JÁNOS A béradó törvény új végrehajtási rendelete A ROKKANT, TESTI ÉS LELKI HIBÁBAN SZENVEDŐK ADÓKEDVEZMÉNYE A béradó törvény 9. paragrafusa tartalmazza a fenti személyek adókedvezmény igényének feltételeit. A Tt 1967/24 sz. új végrehajtási rendelet pontosabban felsorolja, kiket lehet a törvény idézett rendelkezése értelmében rokkantnak, testi és lelki hibában szenvedőnek tekinteni, éspedig: akik a társadalombiztosítási rendelkezések értelmében teljes vagy részleges rokkantjáradékot kapnak; akik a korábbi előírások vagy a Tt 1964/164 sz. törvény érteimében baleseti vagy rokkantjáradékot kapnak, mégha ezt a járadékukat más járadékukkal egyesítették is, ha legalább 30 százalékos rokkantságtól van szó; akik rokkantságuk címén — még 65. életévük betöltése előtt — kapnak feleségjáradékot vagy szociális segélyt, akik teljes vagy részleges rokkantjáradék helyett öregségi járadékot kapnak (azért, mert ez számukra kedvezőbb a járadékok halmazatára vonatkozó előírások értelmében. Ugyancsak rokkantnak, illetve testi és lelki hibában szenvedőnek keli tekinteni azokat a személyeket, akik ugyan nem kapnak sem teljes, sein részleges rokkantjáradékot, de igazolni tudják, hogy csak azért nem kapják, mivel érvényesítésére a törvényes határidőt lekésték; teljes vagy részleges rokkantjáradék helyett öregségi járadékot kapnak, s az előírások értelmében az utóbbira van igényük; a véleményező orvos igazolása szerint részben vagy egészben rokkantak, járadékot azonban nem kaphatnak, mivel még alkalmazásba lépésük előtt rokkantak meg, illetve az előírt ledolgozott évek feltételét nem teljesítették; ezen az alapon a JNB-től ZTP vagy ZTP/P igazolványt kaptak; a véleményező orvos szakvéleménye szerint oly mértékű két oldalú süketségben szenvednek, vagy akiknek egészségi állapota nem belső betegség következtében tartósan kedvezőtlen és betegségüket is oly jelentékenyen megnehezíti életfeltételeiket, hogy részben, illetve egészben rokkantnak kell őket tekinteni még akkor ls, ha ezt a járadékot nem kapják; az adóköteles személy által eltartott személy egészségi állapota a véleményező orvos igazolása szerint elén a részleges vagy teljes roKkantság mértékét. A fenti felsorolt esetekben (a kétoldali süketséget és az általános, hosszan tartó egészségi állapotot kivéve) az adókedvezmény abból áll, hogy a tényleg eltartott személyek számát kettővel emelik, az itt említett kivétel esetében pedig egy személlyel. A baleseti járadék és a Tt 1946/164 sz. törvény szerinti rokkantság esetében 30—50 százalékos rokkantságnál az eltartott személyek számát eggyel emelik, az 50 százalékos rokkantságnál kettővel. Több különböző balesetről származó rokkantság százalékát össze kell adni, s ha ugyanazon okból különböző százalékú járadékot folyósítanak, a legmagasabb százalék a mértékadó. KI DÖNT A KEDVEZMÉNY ENGEDÉLYEZÉSÉRŐL? Kivéve azt az esetet, amikor adóköteles személy saját maga, felesége, illetve kiskorú gyermeke egészben vagy részben rokkant és ezen a címen hivatalos határozat alapján kap teljes vagy részleges rokkantjáradékot, a JNB dönt a rokkantságot megállapító határozat és a posta igazolása alapján. Azokban az esetekben, ahol az érintett személyek nem kapnak teljes vagy részleges rokkant járadékot, a véleményező orvosi igazolás és egyéb irat alapján dönt a JNB. A véleményezésnél és a döntésnél egyébként hasonló módon (kritériumok szerint j kell eljárni, mint a teljes, illetve részleges rokkantság megállapításánál a társadalombiztosítás szempontjából. Az adóköteles személy rokkantsága címén nem lehet semmiféle kedvezményt engedélyezni, ha béradó alapja meghaladja a havi 2400 korooát. A kedvezmény a féijet illeti, hacsak a házastársak közös kérelmére a JNB nem engedélyezte a kedvezmény érvényesítését a feleségnél. Ha a kedvezményt nem érvényesítette a jogosult házastárs, az előbbiektől függetlenül érvényesítheti maga a rokkantságban, testi vagy lelki hibában szenvedő házastárs. A gyermek testi és lelki hibája címén csak az a háztartás érvényesíthet kedvezményt, aki a gyermekről közvetlenül gondoskodik (tehát az nem, aki csak tartásdíjat fizet). A rokkantság címén özvegyi járadékot élvezőknek a kedvezmény csak özvegységük Idejére jár (tehát esetleges iérjhezmenetelilk esetében már nem.) Dr. FÖLDES JÖZSEF l^fár a pályaudvar meghökkenti az embert. Talán azért, mert a legtöbben itt másra, szebbre számítanak. Az effajta kiábrándulásban kicsit az újságírók is ludasak. Tudósításaikban Ostravát általában dagályosan az „ország acélszivének" titulálják. És lám, vasútállomása nagyobbrészt fából épült. Ez Itt az első számú paradoxon. Viszont távolról sem az utolsó. Tíz egynéhány esztendeje vékonypénzü díák-brigádosként paroláztam először a várossal. Jó fél esztendőre vendégévé fogadott, ami — úgy érzem — hasznos volt. Azóta elhiszem, hogy a legfeketébb kézzel keresik a legízletesebb kenyeret. Akkor vasárnap este érkeztem, és első benyomásom az volt, hogy csupa vulkánfíber bőrönd mozog körülöttem. Álltam a falépcső alján, fölöttem pedig ott hömpölygött a bőröndtenger. A Csallóközből, a Bodrog mellől és Árvából érkeztek. És szlovákul, cigányul, magyarul, lengyelül, csehül szóltak egy-egy kurta mondatnyit a bőröndhöz tartozó emberek. A tömérdek, számomra akkor mind egyformának tűnő bányász között Hamlet-komplexust kaptam. Nem tudtam eldönteni, kitől kérjek itt tanácsot, ezernyi ember között nem volt kihez szólnom. A dobogószerű lépcsözet olyan hangot adott, mintha lovasroham viharzott volna el fölöttem. Tétova tekintetem később egy, a többitől nagyon is elütő bőröndre tévedt. Bársonyhuzat volt rajta, a hozzátartozó emberen pedig — a többiek öltözetétől szintén elütő — nyilván kitűnő szalonban készült felöltő. A zakó szivarzsebében díszzsebkendő, a zakó alatt hófehér selyeming, seJyemnyakkendő. — ön itt? — Én itt — bólintott az ismerősöm. És szerényen még hozzátette: — Káderprofil javítás végett... Az utóbbi mondaton fölöttébb elcsodálkoztam, mivel enyhén szólva sejtettem, hogy a bratislavai lakáshivatal főnökének tisztsége meglehetősen távol esik a segédvájár! beosztástól. Viszont már ebben a EMBEREK A TÁRNÁBAN pillanatban feltámadt bennem a gyanú, az ostrava—karvinái szénmezők kincsének feltárásán nem csupa kitüntetésre érett munkahős dolgozik. I^fásnap a Hlubina Bányában üzemlátogatásra vittek bennünket, ötödnapra pedig egy huszonnyolc tagú kombájnos brigád egyenrangú tagokká avatott mindkettőnket. És rájöttem, a bányászok tapintatos emberek. Nem kérdezték tőlem, diák létemre miért csaptam fel bányásznak, F. elvtárstól — bratislavai ismerősömtől — se kérdezte senki, hány ízben engedett az „erőszaknak", másszóval hányszor fogadott el baksist a lakásra váró újházasoktől. A vérbeli, becsületben megőszült Jenda bácsi mellett például egy Prágából kltiltot strici dolgozott, a kormánykltüntetéses Franto pedig F. elvtárs betanítását vállalta. Kelet-szlovákiai késelő cigánylegény, de szélhámos és sikkasztó is dolgozott itt becsületes ostravai őslakos bányász mellett a kombájnnál. Jitkát, a tízóraist az erkölcsrendészet csak nemrég tiltotta ki Plzeftből. A bányász szakik itt csak azt nézik: kinek a kezébe hogy illik bele a lapátnyél, dolgozik-e az illető vagypedig csak úgy tesz, mintha dolgozna a szénkombájn mázsás alkatrészeinek áttelepítésénél, a szűk — sokszor csak félméter vastagságú szénrétegek kiaknázásánál. További paradoxon: Az egy dolgozóra • eső átlagkeresetet tekintve országos viszonylatban is Ostraván a legkedvezőbb a helyzet. E szerint azt mondhatnánk, itt élnek a legrendezettebb családok, és az erkölcsrendészetnek itt alig akad munkája. Sajnos, távolról sincs így. Ostravát egy rendőrtiszt találóan tisztítótűznek — purgatóriumnak — nevezte. És ebben van is valami, mert a legbecsületesebb szándékú bányászoktól kezdve a legnotorikusabb munkakerülőkig valamennyi kategória képviselőjével találkozhat itt az ember. És azt sem állíthatjuk, hogy itt egyik napról a másikra minden rosszcsontból munkahős lesz. Tény azonban, hogy a Hlubina Bányához hasonlóan a többi üzemekben is a törzsgárdát alkotó bányászok nem egy, nem tíz és nem száz esetben faragtak embert munkakerülőkből, szélhámosokból, selyemfiúkbői. És nem egy huligán esetében bebizonyították, hogy a lejtőn is meg lehet állni. Sőt mi több, vissza ls lehet térni a dolgos emberek közé... (t. m.)