Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-17 / 165. szám, szombat

NAG* ÁRPAD ÉS NAGY |ENÖ A HÚGÁNAK SEGÍT: — ITT KEZDI MINDENKI. DE HOL VAN MÉG A VÉG?! Pozsonypüspökin két éve új utcát nyitottak. A Fő utca és az Országút utca között derékban elvágták a kerteket. Elnevezték Szép utcának. Hetven háztelek 'keletkezett. Mindegyik hat ár. Néhánynak már áll a háza az utcában, mások most építkeznek vagy készülődnek az építkezésre. Egy-egy telek még nem talált új gazdára. Szombat délután van. A Szép utcában majd minden második háztelken dolgoznak. Vájjon milyen problémáik vannak az építkezőknek? Telek Zsenyuch Gyula a délutánra összehívta a partit. Betonoznak. Az alapot csinálják. Szigorú munkamegosztásban dolgoznak be tonkeverűgép segítségével. A munkatempó Ariási. (Ha így dolgoznának mindenütt az országban!) A fiatalasszonytól megkérdeni: — Miért építkeztek? — Hogy legyen, hol laknunk. — Állami? — 2000-ben? — Szövetkezeti? — 1980 ban? — A telek? — Hat ár. Hatezer korunáért vettük. A világ legtermészetesebb hangján mondta, hogy vettük, hogy hatezerért, tehát négyzetméterét tíz koronáért. Ha nem tudnék semmit a telkek problémájáról, egyszerűen tudatosítanán, hogy vették, négyzetméterét tíz koronáért, s nem ütközött semmi nehézségbe. De vájjon hogy is áll az ügy a háztelkekkel? A 33/1965. számú rendelet szerint a nemzett bizottságnak három évre előre biztosítani kell háztelkeket az egyéni lakásépítés tervének megfelelően. Ezért a tulajdonosoktól közös megegyezés alapján felvásárolja a telkeket. Ha nincs közös megállapodás, a telket kisajátítja. Így teremt tartalékot három évre előre. A felvásárolt telkeket aztán az igénylőknek bizonyos Illetékért használatba adja. Mivel a telek uz állam tulajdonába kerül, az építkező és a nemzeti bizottság között nincs adásvételi szerződés, hanem egyezmény a telekhasználatról. A rendeletnek az a célja, hogy megszüntesse az üzérkedést a háztelkekkel, s így a nemzeti bizottság folyamatosan, tervszerűen biztosíthassa a telkeket s ezzel a lakásépítést. Tudniillik, ha előzőleg felvásárolja és ahogyan jönnek az igénylők, nekik használatba adja, akkor megszűnik a kapcsolat az eladó és a „vevő" között, nincs alkudozás, hogy ha ennyit nem adsz, nem adom. Tehát nincs telekspekuláció. A gyakorlatban azonban másképp fest a helyzet. A nemzeti bizottság a felvásárolt telek négyzetméteréért 0,40 —2 koronát fizet. Ezért a pénzért senki sem akarja odaadni a telket. A felszólításra azzal válaszol, hogy építkezni fog rajta, bár esze ágában sincs. Így két évig húzhatja, csak azután következhet a kisajátítás. De még ekkor is annyi félébe kapaszkodhat, hogy évekig elhúzhatja. Ha azonban közben valaki felajánl neki mondjuk tíz koronát négyzetméteréért (Pozsonypüspökin ennyiért megy), akkor eladja. A nemzeti bizottságtól kap korona húszat, a „vevőtől" pedig tíz koronát. Igy aztán nem lehet tömegesen felvásárolni a háztelkeket, ami a tartalékolás, tehát annak feltétele, hogy aki építeni akar, könnyen hozzájusson a telekhez. A hivatalos árat nem tartják be, mert nem reális. Ezért ugyanaz történik, mint eddig, csak a nemzeti bizottságon 17. keresztül bonyolódik le a telekhistória. Sőt ahelyett, hogy megszűnne a kap5

csolat az eladó és a „vevő" között, a HNB kénytelen a közvetítő szerepét vállalni, ami ellentét-ben áll a szánMANDLl GUSZTÁV A BELSŐ VAKOLÁSHOZ KEVERI A HABARCSOT: — EDDIG HETVENEZER KORONA VAN BENNE, PEDIG CSAK A KŐMŰVESNEK ÉS A VILLANYSZERELŐNEK FIZETTEM. eladásra, jó lenne, ha az üzemek megegyeznének a fogyasztási szövetkezetekkel, ki milyen körzetbe szállít, hogy ez a fogyasztónak a legolcsóbban kijöjjön. Ha a téglagyár van közelebb, akkor attól vegyenek, ha a Jednota, akkor attól. Mert az rendben van, hogy az új irányítási rendszerben feloldottuk az adminisztratív kötöttségeket a kereskedelmi kapcsolatokban. Helyes, hogy többen kínálnak s versenyeznek a vásárló kegyeiért. Csakhogy nem ez történik. A gyár szívesen ad el közvetlen a fogyasztóknak, mert az övé marad a kereskedelmi árrés. De nem kereskedik, hanem önkiszolgálást tart fenn. A fogyasztóval viteti el az anyagot. Nyisson üzletet azokon a helyeken, amelyek távolabb esnek a gyártól. Így konkurráljon a Jednotával! Persze illuzórikus ilyesmit követelni, amikor hiány van. Most csak a fogyasztó rovására lehet konkurrálnl. Ezért vagyunk az értékesítési területek megosztása mellett. A kereskedelem ráfize

t a z üzle

tre A Jednota üzletel nemcsak kevesebb anyagot kapnak, hanem az építőanyagok árusítása megszűnt számukra vonzó lenni. Sőt egyes anyagok árusítása, ha nagyobb a szállítási távolság a gyártól, kifejezetten ráfizetéses. Ez azért van, mert emelték a szállítási díjtételt és csökkentették az árrést. Az árrés különösen a téglánál nem fedezi a kereskedelmi tevékenység költségeit. A Jednota 1967. január 10-én 2580 darab salakblokkot szállított a bratislavai üzemből. A kereskedelmi árrés 2080 korona volt, a szállítási költség pedig 2138. Tehát az üzletnek 58 korona vesztesége keletkezett, pedig a salakblokkot még ki sem rakta a vagonból s nem szállította a raktárba, ami természetesen további költség és veszteség. A breznói jednota ebben az évben átlagban egy téglára tíz fillér veszteséggel számol, ami egész évben 600 ezer koronát tesz ki. A losonci Jednota vesztesége az építőanyagok árusításából ebben az évben 720 ezer korona lesz. A ráfizetéses téglaárusítás különösen a dunaszefdahelyi, a galántai, a komáromi, a Ziar nad Hronom-i járás üzleteit érinti, ahol nincsenek téglagyárak, továbbá a senicai, a topolčanyi, a čadcai, a Dolný Kubín-i, a Liptovský Mikuláš-i, a prievidzai, a zólyomi, a klrályhelmeci, a rozsnyói és a terebesi járás üzleteit, ahol a termelési bázis nagyon ki nem elégítő. Várható, hogy ez a körülmény lényeges negatív befolyással lesz a lakosság építőanyagokkal való ellátására ezekben a járásokban. * ' * Volt idő, amikor a lakosság nagy érdeklődését a családi házépítés iránt a magántulajdon utáni vággyal magyarázták. Nem voltak tekintettel arra, hogy az embereket a falvakon és a városokban megannyi indíték viszi arra, hogy házat építsenek. Ma az egyéni lakásépítésnek megkülönböztetett figyelmet szentelünk, bár egyelőre inkább csak szóban. De fő az, hogy jelentőségét felfogtuk, és a társadalmi, gazdasági szerveket és szervezeteket a magánépítkezés felkarolására ösztönözzük. Az építkezőket pedig a legkülönbözőbb támogatásban kívánjuk részesíteni. Mindezzel a magánlakásépítkezés döntően előmozdíthatja társadalmunk egyik sürgős feladatának, a lakásproblémának belátható időn belüli megoldását MÉSZÁROS GYÖRGY dékkal. Azonban éppen ezzel tesz jót, csak ezért vár mondjuk nyolc-tíz igénylő telekre és nem hetven-nyolcvan. Mindez nem lenne, ha törvénygsen kapná meg a tulajdonos a tíz koronát. Ha van pénz, nincs any

ag ... Megyek tovább a Szép utcában. Wimmer Pálnál állok meg. Megéhezett, megszomjazott. Nagyot harap a zsíros kenyérből, majd leenged néhány korty sört a torkán. — Egyedül, Fali? — A pince válaszfalát csinálom. Ehhez nem kell segítség. — Sokat dolgozol a házzal? — Minden szabad idfimet itt töltöm. Rabszolgamunka az építkezés. — Mi a legnagyobb probléma? — Az, hogy ha van pénz, nincs anyag, ha van anyag, nincs pénz. Anyaggal van a legnagyobb gond. Rendeltem például cserepet a pezinoki téglagyártól januárban, de azt válaszolták, hogy későn jelentkeztem, ebben az évben már nem kaphatok. Tégla is kellene. Szlovákiában eddig 75 millió téglával kevesebb van biztosítva a magánépítkezésre, mint tavaly. Például a pezinoki téglagyár a múlt évben 223 millió 215 ezer normál falazótéglát és 973 ezer négyzetméter tetőfedő anyagot adott a piacra. Ebben az évben azonban csak 131 millió 626 ezei; téglát és 634 ezer négyzetméter cserepet ad. A szükséglet ennek a kétszerese. Hiába, mindenki verekszik: az építőipar, a mezőgazdaság, meg más ágatés Iránti érdeklődés azonban a tervezett magánlakásépltésnél háromszorta nagyobb. A nemzeti bizottságok a megszabottnál rendszerint több építkezési engedélyt adnak ki, s ezzel tovább növelik az aránytalanságot az építőanyag-kereslet és kínálat között. Az építkezők rovására Szász Domonkos ls a Szép utcában épít. Szombat délutánra megnyerte a barátait. Kezűk munkája nyomán szinte szemlátomást nfi a fal. Közbe-közbe nagyokat húznak a söröskancsóból. Hallottam, hogy néhol százhúsz üveg sör *is elfogy egy ilyen délután, ha nagyon meleg van és többen vannak. S nem egy rúd szalámi. — Van valami problémád, Dorai? — Ilyet is lehet kérdezni? — Főleg mi? — Az anyag. Ha tudnád, milyen probléma az anyagbeszerzést Az embernek százszor kell menni, mfg egyszer kap valamit. De még akkor is ide „szúrni", meg oda „szúrni" valamit, mert az kap, aki többet ad. Bizony, nem elég, hogy anyaghiány van. Girbegörbe az anyag útja mfg ai építkezőhöz Jut. A fogyasztási szövetkezetek monopóliumát az építőanyagok árusítására 1964-ben megszüntették, és egyes termelővállalatok számára lehetővé tettéi a közvetlen eladást a fogyasztónak. 1965-ben az építőanyagoknak 84,6 százalékát még a fogyasztási szövetkezetek árusították, ebben az évben azonban csak a cementet, a meszet, az eternitet árusítják ilyen arányban, de a ÉPÍTKEZNI 7 MIÉRT, HOL, n . MIBŐL, HOGYAN I zátok, s a téglagyárak nem bírnak eleget gyártani. 1961—1965 között elmaradtak a beruházások a téglaiparban, s most addig nem lesz jobb a helyzet, — hacsak az általános beruházás megszorításával nem szabadul fel valami —, míg fel nem építik a tervbe vett négy téglagyárat Szlovákiában. A feszült helyzetet bizonyos mértékben enyhítené az, ha felújítanák a téglaégetőket. Négy-öt éve ezeket leállították. Például a nyugat-szlovákiai kerületben 86 ilyen égető működött annak idején. Jelenleg nincs áttekintés arról, mi lett a sorsuk. Érdeklődtünk a dunaszerdahelyi járásban. Bősön például nem fizetődött ki a téglaégető felújítása, ehelyett salakblokkot készítenek. Három ember csinálja, napi teljesítményük 180—200 darab. Felbáron viszont felújították és korszerűsítették a téglaégetőt. Teljesítményét napi 10 ezer tégla készítésére állították be. A kereslet mindkét faluban igen nagy. Nemcsak tégla és cserép van kevés, hanem más is. Nincs olyan építőanyag, amelyből elég lenne. Építőanyag szempontjából a tervezett egyéni lakásépítés szlovákiai méretben 79,6 százalékban van biztosítva. A családi házépítéglának csupán 37, a sala.kblokknak és a cserépnek 47 százalékát. Az, hogy a Jednota üzletei kevesebb építőanyagot kapnak, lehetetlenné teszi az egységes kínálatot egy raktárból. A múltban az építkezők minden építaőnyagot megvásárolhattak egy helyen — a Jednota üzletében. Most szaporodik azoknak a helyeknek a száma, amelyeket minden építkezőnek meg kell járnia. Amíg a mú'tban egyértelműen felelős volt valaki az anyagellátásért, az ilyen egyértelműség az új Irányítási rendszerben nincs. Igy azután mindenki ott vásárol, ahol tud. A közvetlen eladás következtében az építkezők kénytelenek messzebbről beszerezni az anyagot, ami megint több költség. Mert az üzlethálózat szélesebb, mint a téglagyárak hálózata. Előnyben vannak azok az építkezők, akik közel vannak a gyárhoz. De mit szólnak ehhez az építkezők azokban a járásokban, ahol nincs téglagyár? Háromszor-négyszer tegyék meg a nagy távolságot, akkor is csak egy fajta anyagért? Hiszen drágább igy a szállítás, mint az anyag. Éppen ezért tekintettel a közvetlen SZÁSZ DOMONKOS SZOMBAT DÉLUTÁNRA NYOMÁN SZEMLÁTOMÁST NŰ A FAL: — OLYAN GONDI ÖSSZEHÍVTA A BARÁTAIT. KEZÜK MUNKÁJA CSAK AZ ANYAGBESZERZÉS NE LENNE (Németh János felvételei)