Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-16 / 164. szám, péntek

Hosznoljuk íel hatékonyon Szlovákia természeti és gazdasági forrásait Barblrek elvtárs beszámolója bevezető részében rámutatott, hogy a CSKP XIII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának határozataival összhangban Szlovákia gazdasági politikájának a legközelebbi években elsősorban a természeti és a gazdasági források minél előnyösebb felhasználását s a tartalékok aktivizálódását kell szem előtt tartani. Ennek az elvi programnak a keretterve a negyedik ötéves terv, amelynek alapvető fontosságú célkitűzése Szlovákiában a progresszív termelési ágazatok gyorsabb ütemű fejlesztése, strukturális változások eszközlése különös tekintettel a külkereskedelemre és a termelés minden tényezőjének gazdasági kiaknázása úgy, hogy népgazdaságunk minden árában érvényesülhessen a társadalmi munka Jövedelmezőségének elve. Gazdaságunk fejlődésének elemzése arra utal, hogy a nemzeti jövedelem az 1965—66-os években több mint 16 százalékkal gyarapodott, és ehhez több mint 60 százalékkal az ipari termelés járult hozzá. Kedvezően befolyásolta a helyzetet a múlt évi jó termés. A mezőgazdasági termelés tavaly több. mint 14 százalékkal nőtt. Az állam, az országos viszonylatban előirányzott beruházási eszközök 32,3 százalékát használta fel az 1965—66-os években Szlovákiában. Ez lehetővé tette Szlovákiában a közszükségleti ipar egyes ágazatainak fejlesztését és több a termeléssel közvetlenül nem összefüggő építkezést. Szlovákiában a legutóbbi két évben mintegy 130 000 ember lépett munkaviszonyba, közülük 68 000-ren az iparban és az építőiparban vállaltak munkát. JólFRANTISEK BAR BÍR EK MINISZTERNEK, AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGE TAGJÁNAK A SZLOVÁK TERVBIZOTTSÁG ELNÖKÉNEK BESZÁMOLÓJA AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA MÁJUS 25-26-1 PLENÁRIS ÜLÉSÉN lehet ezt pozitív eredményként könyvelhetjük el, mégsem sikerült csökkenteni a be nem fejezett építkezések számát, sem pedig meggyorsítani az építkezések befejezését. Igy például 19 ipari üzem építésének befejezését kellett későbbre halasztani, és az épltővállalatok a tervezetnél 212-vel kevesebb tantermet és 1630 szövetkezeti lakással kevesebbet adtak át rendeltetésüknek. A készletek felhalmozását illetően ugyancsak kedvezőtlen a helyzet. A készletek egy év alatt 6,4 százalékkal, de az iparban csaknem 11 százalékkal gyarapodtak. Ez a kedvezőtlen tény annál is inkább szembeötlő, hogy a termelés nem látta el folyamatosan a kereskedelmet az Igényelt mennyiségű ipari árucikkekkel, a választékban észlelt fogyatékosságokról nem is beszélve. Mindez arra figyelmeztet, hogy feltétlenül biztositanunk kell az 1967. évi terv teljesítését. A nemzeti jövedelem feltételezhetően 7,9 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál, és ezt több mint 8 százalékban az ipari termelés, s mintegy 4,5 százalékban a mezőgazdasági árutermelés növelésével kell elérni. További feltétel a nemzeti jövedelem alakulása és felhasználása közötti arány kedvezőbbé változtatása. Az egy lakosra eső fogyasztás előreláthatólag 5,8 százalékkal nő, és az átlagos keresetek emelkedésének üteme, mintegy 2,8 százalékos lesz. Szlovákiában 33 000 fővel gyarapszik a foglalkoztatott lakosok száma. A bruttó jövedelemnek ez idén 10 százalékkal kell magasabbnak lennie, mint 1966-ban, és ezt főleg nehéziparunknak, építőiparunknak, közszükségleti iparunknak, vegyiparunknak, valamint a nemzeti bizottságok által Irányított vállalatoknak kell biztosítani. Az utóbbiakat illetően 1967ben vitathatatlanul reálisabbak lesznek annak feltételei, hogy a nemzeti bizottságok sikeresebben járulhassanak hozzá a közgazdaság fejlesztéséhez, a kulturális élet felvirágoztatásához és a társadalom szükségleteinek és igényeinek kielégítéséhez. Hátráltató hatású bizonyos árproblémák tisztázatlansága, ami különösen a külkereskedelmi árakra, a nagykereskedelmi árak be nem fejezett módosítására vonatkozik. Barbírek elvtárs beszámolója további részében a feszült fizetési mérlegre hivatkozva rámutatott, hogy múlhatatlanul szükségesek lesznek bizonyos takarékossági intézkedések, valamint különböző gépek és egyéb berendezések behozatalának korlátozása is. A külkereskedelemmel kapcsolatban nem lehet szem elől tévesztenünk bizonyos problémákat, amelyek azért adódnak, mivel Szlovákia eddig nem vesz részt kellő mértékben a nemzetközi árucserében. A szlovákiai ipari vállalatoknak kedvező lehetőségeik vannak nagyobb terjedelmű exportra, úgyhogy fokozottabb mértékben járulhatnának hozzá a népgazdaságunk e szakaszán felmerült problémák megoldásához 400 millió korona a fiatalok szakképzésére További probléma a gazdasági egyensúly helyreállítása, amely szervesen összefügg az életszínvonal további emelésével. Jóllehet a múltban jelentős aránytalanságok voltak népgazdaságunk fejlődésében, ez mégsem tükröződött az életszínvonal süllyedésében. A nemzeti jövedelem az 1961—66-os években országos viszonylatban nem teljes 20 százalékkal gyarapodott, de ugyanakkor a lakosság névleges pénzbevétele országos viszonylatban 26 százalékkal, Szlovákiában pedig 37 százalékkal emelkedett. Ennek megfelelő arányban egyre nagyobbak voltak azok a kiadások, amelyeket az állam a költségvetés alapján fordított a társadalmi fogyasztásra, különösen az egészségügy, a közoktatás és a társadalombiztosítás céljaira. Szlovákia gazdasági élete felvirágoztatásának s a lakosság életszínvonala emelkedésének egyik legfontosabb feltétele a múltban és ma is a munkaerőforrások célszerű felhasználása. Jóllehet Szlovákia lakosságának jelentős része bekapcsolódott a termelésbe és egyéb munkafolyamatokba, a szlovákiai munkaerőforrások sincsenek kimerítve, sőt még igen jelentősek a tartalékok. Míg 1966-ban Szlovákiában 89 000 fiatalembert lehetett tervszerűen elhelyezni, ez idén 92 500 fiatalnak kell munkalehetőséget biztosítani különböző munkahelyeken, és 1970-ig évente átlag 98 000 fiatalról kell hasonlóképpen gondoskodnunk. Elsősorban arról van szó, hogy a fiatalok jelentős része mint ipari tanuló, illetve szakmunkás-tanuló találja meg helyét. A kormány a munkautánpótlás szakképzésére stb. az 1967—1970-es évekre 400 millió koronát hagyott jóvá, hogy a vállalatok károsodás nélkül fedezhessék a tervezettnél több ipari tanuló szakképzésének költségeit. Ez idén előreláthatólag 50 millió koronát lehet erre a célra és 70 millió koronát az iparitanuló-iskolák és intézetek I

építésére fordítani.' Szlovákiában még mindig i

7 megoldatlan a lakásprobléma, Jóllehet a legutóbbi hat év fo6. lyamán 192 000 lakás épült, ami az országos lakásalap gyarapo• dásának mintegy 40 százaléká) val azonos. Szlovákiában azonban gyorsabb ütemű a szaporodás, mint Csehországban, vagy Morvaországban. Tekintettel a lakóházak építésének jelenlegi ütemére előreláthatólag csak 12 —15 éven belül kerülhet sor Szlovákiában a lakásprobléma valóban kedvező megoldására. A negyedik ötéves terv országos viszonylatban 460 000 lakás — Szlovákiában 157 000 — építését s erre a célra összesen 1,9 milliárd koronát irányoz elő. Nem lehetünk megelégedve azzal a helyzettel sem, amely rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a közművelődés fellendítését. A szlovákiai iskolák mintegy 25 százalékában váltakozó oktatás folyik, és ez rendkívül megnehezíti az oktatás folyamatát. Jóllehet ily kedvezőtlen a helyzet, a beruházók nem képesek teljesíteni a tervben meghatározott feladatokat. A probléma megoldását célzó tervfeladatok értelmében 1967-ben Szlovákiában 943 tantermet kell rendeltetésüknek átadni és 1970-ig 4540 tantermet kell felépíteni. Gazdaságreformunk fokról fokra érvényesül életünk minden szakaszán. Célja az ország hatékony gazdasági fejlesztése, s ezzel az életszínvonal további emelése feltételeinek megalapozása. A legfontosabb feltétel az anyagi érdekeltség növelése a munkaeredményekben. Szorosan összefügg ezzel népgazdaságunk forrásainak gyarapítása a legközelebbi években. Az ezzel kapcsolatos elemzés eredményei arra utalnak, hogy a legközelebbi években évente 3,2—3,4 százalékkal emelkedhetnek a munkabérek, aminek azonban szervesen össze kell függnie a népgazdaságunkban elérhető eredményekkel. Ezzel kellő arányban kell lennie a mezőgazdasági dolgozók bevételei növelésének is. ŰJ KAPCSOLATOK A VÁLLALATOK KÖZÖTT A gazdasági egyensúly már említett helyreállítása Jelentős mértékben függ a társadalom s a vállalatok igényelnek, illetve szükségleteinek megfelelő egybehangolásától. Ennek egyik leghatásosabb eszköze az ésszerű árszabályozás és árképzés, amelynek folyamata a társadalmi szempontból szükséges költségektől függ, éspedig olyan feltételek között, amikor reális a piac által gyakorolt befolyás. Az áraknak legalább is távlatilag a világárak színvonalához kellene közeledniük. A nagykereskedelmi árak problémája, különösen egyes szlovákiai vállalatokban szembeötlő, mivel bizonyos termékek — pl. az alumínium, a lombos fa stb. — nagykereskedelmi ára nincs kellő arányban a társadalmi költségekkel, úgyhogy nem biztosíthatja az adott gazdasági ág fejlesztését. Ezeket a problémákat már a közeljövőben meg kell oldanunk, mivel a helytelen árképzés érdektelenségre készteti több vállalat vezetőségét, eltereli a dolgozók figyelmét a gazdaságosság és a jövedelmezőség növelésének lehetőségeiről, sőt odavezethet, hogy helyenként megkísérlik a termelésben előforduló fogyatékosságok leplezését. A gazdasági egyensúly biztosításét célzó intézkedések alapja a nagykereskedelmi és a fogyasztói árak s ezzel összefüggésben a bérek, illetve fizetések alakulása a következő alapvető viszonyulások figyelembe vételével: következetesen kell érvényesülnie a nagykereskedelmi árak szintje állandósulása elvének; a bérek emelésének megfelelő arányban kell lennie a munkatermelékenység növelésével. Mindezt szem előtt tartva 3,2—3,4 százalékos átlagos béremelés jöhet számításba akkor, ha 4—5 százalékos lesz az iparban a munkatermelékenység növekedése. Elvileg évente csak 1—1,5 százalékkal emelkedhetnek a fogyasztói árak s a lakosság létfenntartási költségei is. Népgazdaságunk szempontjából az árak ilyen alakulása a legkedvezőbb, mert rugalmasan befolyásolhatja egyrészt az árképzést, másrészt a névleges és a reálbérek szükséges emelését. Sok bonyodalmat okoz az, hogy köztársaságunkban többféle árrendszer létezik — sok esetben egymástól elszigetelve — s így nem gyakorolhat elég erős nyomást sem a piacra, sem a termelésre, ami végeredményben bizonyos aránytalanságokat eredményez. A CSKP Központi Bizottsága ezért arra a következtetésre jutott, hogy a jövőben egyesíteni kell a különböző árrendszereket. Ennek értelmében kedvező időpontban be kell vezetni az új díjszabáson alapuló forgalmi adót, és külkereskedelmünkben közvetlen összefüggésbe kell hozni a bel- és külföldi árakat. A piac konkrét feltételeinek megfelelően rugalmasabban kell megállapítani a termékek árát, valamint a szolgáltatásokért járó illetékeket. A béreket és az adókat úgy kell szabályozni, hogy fokozatosan létrejöhessen a népgazdaságunk szakágazatai közötti egyensúly, s ki lel Kissen küszöbölni az egyensúlyt zavaró fogyatékosságokat. Az árrendszer átszervezése azonban nem követhet csupán árpolitikai célokat, hanem befolyásolni kell a termelés hatékonyságának növelését és a fogyasztást is. • • • A népgazdaságunk egyensúlyának helyreállítását célzó Intézkedésekkel szervesen összefüggnek azok, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága hagyott jóvá múlt év decemberi ülésén az irányítás színvonalának emelésével kapcsolatban. Lényegében a gazdaságirányítás új rendszere elveinek gyakorlati valóra váltásáról s az ezzel összefüggő problémák elméleti rögzítéséről van szó. Mindez igen jelentős egyrészt Szlovákia gazdasági felvirágoztatását szolgáló hatékony eszközök létrehozása szempontjából, másrészt azért, mert a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az új feltételekhez igazodva kell elmélyíteni tevékenységét. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége e lényegbevágó értelmezésre alapozva mutatott Irányt a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek azzal a céllal, hogy a tudományos-kísérleti intézetek s a főiskolák szakembereinek hozzájárulásával elsősorban a következő kérdések megoldására törekedjenek: — Rögzítsék pontosan azokat a módszereket, amelyek révén Szlovákia fokozottabban hozzájárulhatna a nemzeti jövedelem létrehozásához, egyben teljesebben részesülne a Jövedelemből. Ezzel kapcsolatban pontosan meg kell jelölni azokat a feladatokat, amelyek teljesítésével a szlovák nemzeti szervek hathatósabban befolyásolhatnák az országos politika alakulását és valóra váltását is; — a piacra alapozott gazdálkodás feltételeinek megfelelően pontosan kell rögzíteni a népgazdasági tervvel összefüggő megoldatlan, de lényeges problémákat. Elsősorban a terv és a piac összefüggéséről van szó, továbbá a központi szervek s az önálló elszámolás színtjén eszközölt tervkidolgozás rendszeréről, a terv strukturális arányainak biztosításáról stb; — pontosan meg kell határozni az operatív és a hosszabb időre alkalmas gazdasági eszközök érvényesülési lehetőségeit, különös tekintettel arra, hogy a terv irányelvei értelmében, milyen befolyást gyakorolhatnak népgazdaságunk fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban elsősorban azokat a problémákat kell megoldanunk, amelyek a vállalatokban rendelkezésre álló eszközök különböző alakulását, és a különböző feltételekhez kötött elosztását okozzák; — népgazdaságunk állandóan felfelé ívelő fejlődése múlhatatlanul szükségessé teszi a munkaerők újratermelésével összefüggő problémák megoldását. Különös tekintettel a munkaerőkre fordított költségekkel. Mivel ez a probléma rendkívül sokoldalú, sokféleképpen kell részletezni és mérlegelni; " részletesebben kell a jövőben foglalkozni Szlovákiában a műszaki-termelési alap szervezett rendezésének kérdéseivel, valamint azokkal a lehetőségekkel, melyek kiaknázásával a szlovákiai vállalatok és gazdasági egységek fokozottabban részt vehetnének külkereskedelmünk problémáinak megoldásában. ÜJ INTÉZKEDÉSEK A GAZ&ASÁGIRÁNYÍTAS8AN Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége ez év áprilisának derekán megvitatta az említett programot, azzal elvileg egyetértett s az illetékeseknek meghagyta részletesebb kidolgozását. A CSKP Központi Bizottsága május 3—4-én megtartott ülésén olyan Intézkedéseket hagyott jóvá, amelyek megszilárdítják az új gazdaságirányítás elemeit azzal a céllal, hogy népgazdaságunkban minél előbb kedvező fordulatra kerülhessen sor, mind jobban biztosítani lehessen a XIII. párt kongresszuson kitűzött féladatok teljesítését. Az említett Intézkedésekkel szorosan össze függnek azok, amelyeket a kormány az 1967. évi tervvel együtt hagyott jóvá pénzügyi és hitelpolitikánk inflációellenes irányzatának érvényesülése érdekében. Az Intézkedések célja elsősorban arra figyelmeztetni a vállalatokat, hogy gazdaságo sabban termeljenek, minden beruházásuk célszerűbb legyen, vegyenek minél kevesebb hitelt, illetve juttatást igénybe és szükségleteiket minél nagyobb mértékben saját forrásaikból elégítsék ki. Az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége hangsúlyozza, hogy az említett Intézkedések közül egy sem ellentétes a vállalatok gazdálkodásának legcélszerűbb feltételeivel. A vállalatokban tudatosítani kell, hogy csak a hatékonyság, a jövedelmezőség növelése biztosíthatja az adott vállalat pozícióját a hazai és a külföldi piacokon. Ezt semmiképpen sem teheti lehetővé a különféle kivételek, kedvezmények s külön juttatások igénylése. Minden vállalatnak ezért a távlati felvirágoztatást kellene a gyors siker előtt előnyben részesíteni. Fontos tehát e problémák és feladatok helyes értelmezése, valamint az, hogy a célnak megnyerjük a dolgozókat. Barbírek elvtárs beszámolója befejező részében az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének nevében azzal a felhívással fordult a kerületi és a járási pártszervekhez, a pártalapszervezetekhez, minden kommunistához, a szlovák nemzeti szervek s a gazdasági szervezetek dolgozóihoz, a szakszervezetekhez, a CSISZ-szervezetekhez és a többi társadalmi szervhez, hogy most és a közeljövőben a gazdasági egyensúly helyreállításához nyújtott segítségben lássák legfontosabb feladatukat. Pártunk gazdaságpolitikai céljainak elérése ugyanis az életszínvonal további emelkedésének a feltétele. A már megkezdett gazdasági reformot teljesen végre kell hajtanunk, és ez nemcsak minden gazdasági, valamint tudományos lehetőségünk teljes kiaknázását teszi szükségessé, hanem az ország minden dolgozójának hozzájárulását ís igényli. Éppen ezért a pártmunka módszereinek és módozatainak is ezekhez a célkitűzésekhez kell igazodni. A pártmunkának támogatnia kell mindazt, ami új, ami haladó irányzatú, következetesen keli szem előtt tartania a tudományos elemzések eredményeit, s a belőlük levont következtetések értelmében kell hozzájárulni a konkrét problémák megoldásához. Közgazdaságunkban mellőzzük a jövőben az utasításos irányítás elvét és ezért keresnünk kell s meg ls kell találnunk a pártmunka Irányításának új, legmegfelelőbb módszereit. A pártmunka célja ugyanis ne legyen csupán a pártpolitika megmagyarázása, hanem e politika gyakorlati érvényesülésének biztosítása is. Az SZLKP Központi Bizottsága biztosítja a XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítését. Most pedig arról van szó, hogy elvégezzük a feladatokat, amelyeknek teljesítése folyamán az SZLKP Központi Bizottsága igénybe veszi a szellemi dolgozók s a gazdasági dolgozók széles körű aktívájának segítségét. E feladatok teljesítésével következetesen biztosíthatjuk a gazdasági reform elveinek érvényesülését Szlovákiában.