Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-16 / 164. szám, péntek

Ján Poničan, a szlovák irodalom jeles egyénisége, tegnap ünne­pelte 65. születésnapját. Költészetét és prózáját egyaránt a lázas útkeresés hatja át. Oüován született, 1902. június 15-én. Beszter­cebányán érettségizik, majd a prágai egyetemen folytatja jogi ta­nulmányait. A prágai környezet szocialista költővé érleli öt. Több verskötete, regénye jelent meg, s drámákat is írt. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a háború előtti szlovák forradalmi költé­szet egyik legharmonikusabb egyénisége, s L. Novomesktj mellett a legjelentősebb képviselője. Ján Poniőan költővé érése első éveitől hevíti a vágy, hogy a kor nyelvén szóljon, s az élet örömeit és az elnyomottak szenve­déseit egyaránt megénekelje. A szocialista költészethez vezető utat kereste, — s ha kitérőkkel is —, de megtalálta. A felszaba dúlás után a forradalmi líra húrjai még erőteljesebben szólnak lantján. Munkásságát hazai magyar közönségünk ts ismeri és becsüli. Hatvanötödik születésnapján ml ís csatlakozunk az öt köszöntők népes táborához s jó erőt, és további alkotó sikereket kívánunk az ünnepeltnek. — dz — A városban Hordom szivemben szüntelen hegyek borongó muzsikáját: az lengi be az életem. A város zsivajgó zaja nem végezhet velem, amíg a lét örömét-fájdalmát mind el nem zenghetem. Lángot fogott a tömör bükkös, lobogva fut a láng. Tömörebb fejsze vág. Rakjátok a tüzet, rakjátok, emberek, terjedne mind tovább, hadd lobogja be a hegyek vonulatát. Zord isteneknek visznek áldozatot, a kevély erőknek. Nem lessek áldozó pap. Ne mondja senki: bezzeg az erő isteneihez fohászkodik fólag. De mondják hangosan: bezzeg ő az. akit nem tűrtek meg az erősek. (1937) DUDÁS KÁLMÁN fordítása • •••••••••• 1906-ban írta Thomas Mann a waisungok vére című novel­láját, de a téma kényes voltá­ra való tekintettel csak 1921­ben adatta ki, akkor is igen csekély példányszámban, félig­meddig magánhasználatra. A mű csak 1960—63-ban az író ek­kor kiadott novellás kötetében került a nagyközönség elé. Rolf Thlele, az alkotásaiból — Rosemarle, Erkölcs 1965, Urak, Tonio Kröger — nálunk is Jól ismert nyugatnémet ren­dező ihletett kézzel nyúlt a nagy német humanista író e mű­véhez és néhány alakot meg jelenetet kikölcsönözve hozzá az iró Boldogság című (1904) novellájából s a forgatókönyv írók — Georg Laforet és Fri­ka Mann, az író leánya — ötle­teivel kiegészítve szervesen egységes, töretlenül ívelő, Jel­legzetes filmalkotást hozott lét­re. Olyan filmet, amely átvette a címadó novella alaptémáját: a testvérek közötti vérfertőző szerelem kifejlődését, az évszá­zad eleji arisztokrata világ raj­zát, a másik novellából a né­met kisvárosi tisztek életmód­A BÜROKRATA HALÁLA Ját, a tisztikaszinó légkörét, több remekül kidolgozott figu­rával együtt, ugyanakkor azon­ban a cselekmény sok tekintet­ben független az irodalmi mű­től, több helyütt eltér tőle, még­is végső kicsengésében az iga­zi manni szellemet leheli. A film szereplői remek ala­kítást nyújtanak, a gondos vá­logatás úgy tűnik telitalálatot eredményezett. Igy például Fle­na Nathanael—Sieglinda, Ml­chael Maién—Siegmund, Margót Hielscher — a grófnő, Ingebor Hallstein—Mflrit, Rudolf Tor­ster — a gróf, Gerd Baltus—Bek­kerath és Günter Malzacher— Kunz szerepében emlékezetünk­ben marad. Elismeréssel keli adóznunk a rendezésnek azért Is, hogy Wagner Walkür cimü operájá­nak nagy jelenetét oly szerve­sen, szinte motiváló hatással építette be a filmbe. Hiszen a walküri testvérpár szerelme láttán tudatosítja a páholyban ülő két fiatal is egymás iránti érzéseit és vonzódása lényegét. Wolf Wirth kamerája megkapó érzékenységgel, művészileg igé­nyesen oldotta meg feladatát. (kubai) Karlovy Vary-ban a XV. nem­zetközi filmfesztiválon. A bü­rokrata halála clmü kubai film kellemes meglepetést okozott és az Elet a kastélyban cimü francia filmmel megosztva el­nyerte a zsűri különdíját. Az üde, szellemes filmszatí­ra Tomas Gutiérrez Alea szer­zői műve: övé az ötlet, közre­működött a forgatókönyv elké­szítésében és 6 a film rendező­je is. Nálunk cseh nyelvre szin­kronizálva vetítik, meg kell hagyni, igy még hatásosabb. A történet roppant egyszerű: Egy kiváló munkás meghal, s iránta való tiszteletből munka­könyvét vele együtt elhantol­ják. Az élet rendje szerint öz­vegye 1 • temetés után unoka­öccse kíséretében a nyugdíj ügyében Jár. Am az övegyl nyugdíjhoz szükséges az el­hunyt munkakönyve. Az előírá­sok értelmében másolatot csak élő kérhet. Nincs más hátra ex­humálni kell, de engedély nél­kül az sem megy, engedélyt vi­szont csak két év eltelte után adhatnak. A sírásók jó pénzért titokban kiássák a koporsót, most már el lehetne intézni a nyugdíjat, de megkezdődik a kálvária a halottal, mert a te­metőgondnokság mindenképpen útját állja újbóli elhantolásá­nak. A bürökrácia útvesztőjé­ből nincs kiút, míg végül a bü­rokrata erőszakos halálával ol­dódik meg a helyzet. Egyszerű, szomorú, komor történet — mondhatnánk — de nem mondanánk igazat, mivel filmszatíráról van szó, mely­nek elsődleges célja az, hogy szórakoztassa a nézőt, s ez va­lóban sikerült is. A film komi­kus jelenetelnek sora harsány kacajt fakaszt a nézőtéren. A temető előtti nagy Jelenet pél­dául Laurel és Hardy burleszk­Jeire emlékeztet, de a filmvi­lág más nagyságainak neve is felmerül bennünk a film egyes Jelenetelnek kapcsán. Ez azon­ban mit sem ront a f ti m értéke­in. T. G. Alea Karlovy Vary ban így nyilatkozott a művével kap­csolatban feltett kérdésekre: „A film otthoni sikeréről még nem beszélhetek, mert egyelő­re a mozik még nem mutatták be. De remélem, hogy kedvező lesz majd a fogadtatás, hiszen sokkal több azoknak a száma, akik a bürokráciától szenved­nek, mint azoknak, akik az éle­tünket mérgező jelenség hívei. S különben is nem minden bü­rokratának van olyan Jó szeme, hogy a filmben magára ismer­jen ..." S. K. A harcmező közepén — Tizenkét éve kötötték meg a Varsót Szerződést. E tu­catnyi esztendő alatt a testvéri szocialista orszá­gok védereje, hadseregeinek fegyverbarátsága, együttmű­ködése rohamléptekkel erő­södött. A baráti hadseregek harci technikáfáról, parancs­nokainak és katonáinak hoz­záértéséről, küzdeni tudásá­ról és cselekvési egységéről sokat elárult a múlt év őszén Csehszlovákiában le­zajlott „Vltava" hadgyakor­lat, négy testvért ország ka­tonafiainak nagy közös erő­próbája. Az újságíró e gya­korlat egyik mozzanatára emlékezik vissza. A néptelen harcmezőn Járká­lok. Egy félholdnyl terephor­pasz peremén huzalkötegbe botlok. — VigyázatI — kiált rám va­laki, mintha a föld alól szól­na. — Felrobban! A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fú közül a mes­terien álcázott fedezékből. Beugrom melléje. Megismerkedünk. A kemény szorítású, magas termetű, gön­dörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlovák műszaki katona két-három hektárnyi te­rület robbantási felelőse. A kü­szöbönálló küzdelemhez a tü­zérségi tüzet és bombabecsapó­dást imitáló berendezés egyik kezelője. Körös-körül robbanó­testek lapulnak a földben. A huzalkötegek megrántása után azonnal bekövetkezik a detoná­ció. Irigylem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti vé­gig a küzdelmet, fin pedig az újságíró kollégákkal együtt ma­dártávlatból, a kijelölt magas­latról ... — Nem maradhatnék én is itt? A katona jelentőségteljesen sandít tiszti vállapomra: Így? Gyorsan leveszem a zubbo­nyomat, sapkámat és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben deréktól vállig egyformának látszunk. A fedezékből minden irány­ba nagyszerű a kilátás. — Csak aztán meg ne tjed­jen — mondja Jenda. — Fölöt­tünk mennek át a harckocsikl Es Itt robbannak ... Szavait elnyeli a hirtelen elő­bukkanó és máris tovasuhanó repülőgépek morajlása. Jenda szakavatottan rángatja a külön­böző színű huzalkötegeket. A bombaimitációk mennydörgés erejével robbannak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és a tü­zérségi tűzelőkészítés. — Van gázálarca? — ktált a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyicsapást kapunkl Megrökönyödve Intek nemet. Vegyicsapást? Még csak az htányzikl Igaz, gyakorlaton va­gyunk, mérgesgáz nem várható. De a gyakorló vegyianyag sem éppen kellemes. A szemet, tor­kot maró szúró füst... Köny­nyelműség volt a harcmező kö­zepére Jönnöm. Mégiscsak jobb lenne... Késő. Kelepcébe jutottam. A szélrózsa minden irányában szűnni nem akaró, heves rob­banások tűzbokral zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejétI — kiált rám Jenda. Máris nyakunkon a támadó rózsaszínűek hadrendjel Né­hány méternyire fedezékünk előtt harckocsik bukkannak ki a por- ás füstgomolyag mögül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — egyenesen felénk tart. Lánc­talpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Egyszerre vetődünk a fede­zék aljába Jendával. Egymásba kapaszkodva, lélegzet-visszafojt­va lapulunk. A harckocsi dob­hártyarepesztő morajlással csör­tet át felettünk. Kődarabokat, földet, port és fojtogató fekete füstöt zúdít ránk. A rózsaszínűek harcrendje to­vazúdul felettünk. Lassan fel­ocsúdunk, leverjük egymásról a földet, a port. Megnyugszom. De mögöttünk újabb fenyegető dübörgés. Rohamlövegek köze­lednek. Ezek is rajtunk gázol­nak keresztül? Szerencsénkre néhány száz méternyire tőlünk foglalnak tüzelőállást. Odafent szakadatlanul kö­röznek a harci gépek. Észak­kelet felől, a legtávolabbi dombhajlatok gerincéről por­csíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — álla­pítja meg nyugodtan Jenda. — Harckocsioszlopok. Most jön az Igazi csetepaté. Ezekre a harckocsikra vár­nak tehát a leselkedő rohamlö­vegek ... Csakhogy tőlünk jobbra, jó­kora területen egyetlen löveg sincs. Azon a resen viszonylag könnyen áttörhetnek a zöldek harckocsijai. Nyugat felől, az erdő mögül eddig nem hallott berregő mo­torzaj kelti fpl figyelmemet. Hatvan-nyolcvan méternyi ma­gasságban óriási helikopterek népes köteléke közeleg. Hatal­mas rotorjaikkal por-forgósze­let kavarva zúgnak át felet­tünk. Lejjebb ereszkednek. Lát­szik rajtuk a szovjet felségjel­zés. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a lebegő gépek hasán és az óriáshelikop­terek potyogtatni kezdik a harckocsi-aknákat. Percek alatt befejezik a műszaki zár telepí­tését. A dombhajlatokről lezúduló porfolyamból kibontakoznak a zöldek — a Német Nemzeti Néphadsereg és a Csehszlovák Néphadsereg — harckocsijai. Szétbontakoznak, s egyre gyor­suló ütemben törnek előre. A rohamlövegek heves tüzet nyitnak rájuk. A harckocsikat támogató csatarepülőgépek vésztjósló vijjogással vetik ma­gukat a rohamlövegekre. Adás bomhaverés. files fájdalom ha­sogatja a dobhártyámat. Tal­pam alatt szüntelenül remeg a föld. Torkomat lőporgáz fojto­gatja, szememet füst marja. A fegyvereknek és technikai eszközöknek ebben a gigászi összecsapásában, ebben az acél-motor-robbanóanyag kako­főniában egyszeriben színre lépnek a kétéltű páncélozott csapatszállító Járművek, fis lát­hatóvá válik az ember. Cseh­szlovák és magyar katonák tör­nek előre gyalogszerrel, a harc­járművek oltalma mögött. Min­den tekintet rájuk szegeződik. Hirtelenében nyilvánvalóvá vá­lik, hogy nem a félelmetes technikai eszközök, hanem a „harc" poklában küzdő, gondol­kodó, okosan, bátran cselekvő katonák a főszereplők. Azok, akik az imént kiszálltak harc­járműveikből és azok a „látha­tatlanok" is, akik az acélször­nyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győ­zelemre vezérlik. A „harc" égen és földön, a szélrózsa minden irányában egyre iszonyúbb erővel tombol. BERTALAN ISTVÁN Az emberi egészség elixírjei Számos ilyen elixírt isme­rünk,-de a legfontosabbak a növényi eredetű zsiradékok és olajok, melyek kedvező hatást gyakorolnak a szerve­zetre. A szilárd zsírsavak, vitaminok és más alkatré­szek hiánya ugyanis számta­lan betegség okozója, mint pld. a farkasvakság, az ér­megbetegedések, a szívin* farktusok, és a szervezet gyenge ellenállóképessége a fertőző betegségekkel szem­ben. Ezenkívül a növényi ere" detü zsiradékok és étolajait könnyebben emészthetők, mint az állati eredetűek, és ezért különösen a diétás éte­lek készítésénél nélkülözhet tetlenek. A főzési folyamat­nál észlelhető előnyeik révén kiválóan alkalmasak mind a meleg, mind a hideg ételek elkészítésére. A növényt eredetű zsiradék­kok és étolajak a fenti tu­lajdonságaik révén egyre közkedveltebbek. Jelenleg több mint 100 000 tonna ke­rül piacra nyolc különböző gyártmányban. Ilyenek a Sa­na és Smetol jelzésű mar» garin, illetve zsírral kevert margarin, valamint az aszta* li, a szója, a mogyoró és P ah mol E étolajak, amelyek mo­gyoróból, napraforgó- és szó­jamagokból és más kiváló minőségű importált nyers­anyagból készülnek. A növényi zsiradékok kö­zött első helyen áll a SANA csemegemargarin, amely jó minőségének köszönhetően közkedvelt a fogyasztók kö• rében. 1964-ben került a piac­ra és fogyasztása egy év alatt megkétszereződött. Az elmúlt évben például 12 millió kb logramm, vagyis 48 millió kocka SANA került az üzle­tekbe, ami 24, egyenként öt­ven vagonból álló vonatsze­relvénynek felel meg. Ez már valóban tiszteletreméltó mennyiség. A SANA folyamatos gyár­tással az egészségügyi sza• bályok szigorú betartásával, kizárólag olyan kiváló mi­nőségű növényi eredetű nyersanyagok felhasználásá­val mint a folyékony olaj, kókuszzsír és sűrített olaj. Izét és illatát a tiszta erjesz­tett tejkultúra adja meg. Em­lítést érdemel a SANA jelen­tős A-vitamín tartalma. Minden kocka 7500 nem­zetközi egységet tartalmaz ebből az emberi szervezet számára annyira fontos A­vitaminból. Ma már tudjuk, hogy hiánya farkasvakságot, hörghurutot okoz és csök­kenti a szervezet ellenálló­képességét a fertőző beteg­ségekkel szemben. Mivel a SANA szilárd zsírsavakban gazdag növényi eredetű nyersanyagokból készül, na­gyon egészséges. Különösen ajánlható gyermekeknek, ülő foglalkozásúaknák, betegek­nek, diabetikusoknak és idő­sebb személyeknek. A SANA kiválóan helyettesíti a vajat. Alkalmas főzésre, sütésre, sütemények és cukrászáruk készítésére. A SAN A-val ké­szült tészta könnyebb és omlósabb. A piacra mindig friss SA­NA kerül. A géptől hűtőko­csik szállítják az üzletekbe, ahol hűtőszekrényekben tá­rolják. A gondos tárolás ré­vén a SANA megőrzi jó mi­nőségét és előnyös tulajdon­ságait. És ami szintén na­gyon fontos: a SANA olcsói Égy negyedkilós kocka á<r csak 5,— korona. IM

Next

/
Oldalképek
Tartalom