Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-01 / 119. szám, hétfő

A JOVO NEMZEDÉKÉRT HOZOTT ÁLDOZAT JÓ BEFEKTETÉS N em új megállapítás: amilyen az ifjú­ság, olyan az ország jövője. Nem csoda, hogy manapság gyakran el­hangzik a kérdés: Milyen az ifjúságunk? Jiŕí Hendrych elvtárs, a CSKP Központi Bi­zottsága februári ülésén erre a kérdésre így válaszolt: „Nem szabad megrémülnük amiatt, hogy eltűnnek a fiatalok egyöntetűségéről al­kotott egyoldalú elképzeléseink. Végzetes hibát követnénk el. ha a megkótyagoso­dottak egy-egy csoportja miatt pálcát tör­nénk általában ar ifjúság felett. Mindent a maga valóságában kell megítélnünk.'' E kérdésekkel kapcsolatban felkerestük az ifjúsági mozgalom egyik leghivatottabb dolgozóját, a CSISZ Központi Bizottságá­nak titkárát, Vladimír Borodovčák mérnö­köt. • MILYEN ÉRTELEMBEN VÁLTOZOTT MEG AZ IFJÚSÁGUNK? — Ä társadalmi fejlődés logikus következménye­képpen ifjúságunk ma egészen más, mint mondjuk tív évvel ezelőtt volt. Érdeklődése és tevékenysége sokoldalúbb, színesebb, s így nekünk ls kötelessé­günk, hogy az ifjúsági szervezet munkáját sokré­tűbbé, színesebbé tegyük. Tekintettel kell lennünk az Ifjúság körében megnyilvánuló különféle érdeklő­désekre. • EZ TALÁN VALAMIFÉLE BOMLÁS JELE, AMI A CSISZ EGYSÉGÉT ÉRINTENÉ? — Nem, korántsem bomlásról van szó. A sokirá­nyú érdeklődés a fejlett társadalom Ifjúságának egyik jellemző vonása. Számunkra ez annyit jelent, hogy megfelelő módon kell közlednünk a különböző csoportokhoz. Ám ezáltal a CSISZ egysége nem szen­ved kárt, sőt a színesebb munka révén nagyobb aktivitást, szilárdabb egységet érhetünk el. Ilyen kí­sérlet első alkalommal négy évvel ezelőtt történt. A CSISZ minden évben megrendezi a Rysy-csúcs megmászását, s ez a kirándulás sok fiatalt szokott mozgósítani. A négy évvel ezelőtti újítás abban rej­lett, hogy nemcsak kékinges fiatalok vehettek részt a kiránduláson, hanem texas-nadrágos, gitáros cso­portok ls. Ily módon a lenini hagyományoknak hó­doló rendezvény népszerűbb lett, s megnyertük azo­kat a fiatalokat ls, akik egyébként ösztönösen kó­száltak volna a hegyekben. Valahogy Ilyen érte­lemben akarunk hidat verni az ifjúság különböző érdeklődésű csoportjai felé. • VALÓBAN MEGTALÁLHATJA MAJD MINDEN FIATAL A MAGA VESSZŐPARIPÁJÁT A CSISZ­BEN? w Támogatni akarunk minden hasznos, jó s nem ártalmas tevékenységet. A fiatalokon áll, hogy a he­lyi viszonyoknak és adottságoknak megfelelően tar­talommal töltsék meg ezt a keretet. Ml valóban kezdeményező lépést teszünk a fiatalok felé, ez azonban nem jelent egyoldalú alkalmazkodást. Sző sincs róla, hogy kötéllel fognánk a fiatalokat. Túl­haladottnak tartjuk az egykori törekvést, hogy az ifjúsági szövetség „milliós' szervezet legyen. Azon­ban kötelességünknek tartjuk, hogy szervezetünk te­vékenysége híven tükrözze az Ifjúság sokszínű ér­deklődését, s valóban az Ifjúság szervezete legyen. • VAJON MIVEL MAGYARÁZHATNÁNK EZT A MEGOSZLÖDÁST A FIATALOK ÉRDEKLŐDÉSÉ­BEN? Véleményem szerint ez a fejlődéssel járó spe­cializálódás, aminek társadalmi életünk más te­rületein is tanúi lehetünk. A további ok, azt hiszem, szociális jellegű. Ifjúságunk zöme városban él, s a városi életkörnyezet sok-sok előnye mellett egyben szegényebb a falusinál. A város nem tud egyetlen család lenni, s így Itt kisebb-nagyobb csoportok, munkahelyi, háztömbl vagy utcai ismeretségek alap­ján alakult csoportok hivatottak pótolni a kollektív szellemet, Lényegesen változott, különösen az alkal­mazott fiatalok anyagi helyzete is. A tudományos felmérés szerint a kereső ifjúság egyharmada meg­tartja és elkölti a fizetését. Ugyanennyien csupán fizetésük egy részét adják át szüleiknek. Nem kicsi azok száma, akik fizetésükön kívül még támogatást is kapnak szüleiktől. A városban élő fiataloknak aránylag sok a szabad Idejük, s ha anyagi lehető­ségeik is vannak, nem nehéz kitalálni, hogy ez köny­nyen vezethet léha életmódhoz, a pénz és az Idő elfecséreléséhez. így tehát az ifjúsági szövetségre kötelesség hárul, hogy helyes útra térítse a fiatalo­kat. • MILYEN LEHETŐSÉGEI VANNAK A CSISZ-NEK ARRA, HOGY NEMES FOGLALKOZÁSSAL TÖLT­SE KI AZ IFJÚSÁG SZABAD IDEJÉT? — Előre bocsátom, hogy a világszerte egyre több a szabad idő, s a termelékenység fokozódásával pár­huzamosan nő. Ez minden fejlettebb államban így van, s egyre égetőbb problémákat hoz magával. A CSISZ-nek egy Időben sokat romlott a tekintélye, véleményem szerint éppen azért, mert többet fog­lalkozott a termelés kérdéseivei, mint a fiatalok szó­rakozásával, a szabad Idejével. Ezen a téren van tenni valónk. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a CSISZ anyagi helyzete és műszaki felszerelése nem engedi meg, hogy az ifjúság számára saját intézmé­nyeiben, saját rendezvényein elegendő módot nyújt­son a szórakozásra, a hasznos időtöltésre. Egy idő­ben kénytelenek voltunk lemondani más tömegszer­vezetek Javára olyan társadalmi berendezésekről — klub-helyiségekről, társalgók, ifjúsági otthonokról — amelyek most újra égetően szükségesek lennének ahhoz, hogy az említett feladatokat megoldhassuk. • A CSISZ MUNKAMÓDSZEREINEK VÁLTOZTATÁ­SÁVAL KAPCSOLATBAN SZERVEZETI VÁLTO­ZÁSOK IS VÁRHATOK? — A szervezetben változással nem számolunk, nincs is rá szükség. A CSISZ a csehszlovákiai fiata­lok egységes szervezete tekintet nélkül nemzetiségre, érdeklődésre. Csupán az Irányítás ésszerűsítése s fő­képp hatékonyságának növelése érdekében szüle­tik majd néhány módosítás. Ezzel kapcsolatban még ki kell várnunk a CSISZ V. kongresszusának dönté­sét Lejárt már a kékszínű ing Ideje, ma a sziion, nylon és dederon Idejében ebben a tekintetben ls lépést kell tartanunk a korral. Új viseletet javasol­tunk a pionírok különböző korosztályai s a CSISZ­tagok különböző rétegei számára. • GYAKRAN HALLUNK A FIATALOKRÓL ELMA­RASZTALÓ VÉLEMÉNYT. EGYESEK ÚGY VÉLIK, HOGY A MAI FIATALOK CSUPÁN KÖZÖMBÖS FOGYASZTÓI ÉS ÉLVEZŐI MINDANNAK, AMIT RENDSZERÜNK ALKOTOTT. — Sokszor idősebb elvtársak féltő gonddal jegy­zik meg, hogy Ifjúságunk apolitikus. Véleményem szerint a mai fiatalok politikusabbak, mint teszem az öt-tiz évvel ezelőtti nemzedék. Éppen csak más értelemben. Magukban hordozzák a szocializmus épí­tésének évelt, a velejáró tapasztalatokat és tanulsá­gokat. Az embér a környezet hatása alatt fejlődik, s a fiatalok soraiban észlelt jelenségeket úgy kell elkönyvelnünk, mint az általunk kialakított kör­nyezet hatását. A mai fiatal kevésbé szólamos, igé­nyes a környezettel szemben, őszintébb, nyíltabb, ám politikus szemmel ítélve ez jó jel. Vannak persze el­ítélendő Jelenségek is. Mi azt akarjuk, hogy a fiata­lok ne legyenek csupán szemlélői társadalmunk nagy munkájának, hanem maguk ls részt vegyenek benne. A dolgozó fiatalok bíráló szavát viszont úgy kell tekinteni, mint a segítő szándék vezérelte vélemény­nyilvánítást. A fiataloknak sokszor Igazuk van, ám a bíráltak nem a kifogásolt jelenséget tekintik elítélen­dőnek, hanem „letejfelesszájúzzák" azt, aki szót emelt a jó érdekében. A fiatalok Ilyen tapasztalatai nagyon rontják hangulatukat, s elveszik kezdeménye­ző kedvüket. • A FIATALSÁG EGY RÉSZE VÁGYAKOZVA TE­KINT KÜLÖNÖSEN NYUGAT FELÉ. BÁR TUDJA, HOGY OTT SEM MINDEN FENÉKIG TEJFEL, A ROMANTIKUS KÉPZELŐDÉS ÉS A NEMHIVATA­LOS PROPAGANDA GYAKRAN TÚLTESZ SAJ­TÓNK, OKTATÓ INTÉZMÉNYEINK, ISKOLÁINK HATÁSÁN. Az előbbi megállapításom erre a kérdésre is érvé­nyes. Az ifjúság objektív ismeretszerzését mind hazai, mind külföldi vonatkozásban támogatjuk. Itt persze mindjárt felmerül a külföldi utazások kérdése. Ez azonban pénzkérdés is, s szövetségünk legfeljebb kedvezményes áron tud társasutazást szervezni a fia­talok részére. A turisztika egyébként kétélű fegyver. Ha a fiatal diák két hetet tölt pl. Nyugat-Németor­szágban, sok vonzót, sok érdekeset és csábítót ta­pasztal, ám nincs alkalma belátni az ottani élet minden bonyodalmába, jártasabb szemlélő, tapasztal­tabb ember ítéletét viszont olyan törekvésnek minő­síti, ami az egyéni vélemény alkotásában akarja kor­látozni. Véleményem szerint a fiataloknak Itthon kell való képet festenünk más országok életéről, s ha valaki egyszer odakerül, ne érezze, hogy félrevezet­ték. Az Igazmondás a legerősebb proganda. Itt meg akarom említeni, hogy a hazafiságra való nevelés, a nemzeti érzés ápolása eddigi munkánkban mostoha­gyerek volt Ezen a téren is sok a pótolnivalónk. A hazaszeretet és a nemzeti érzés olyan erőt képvi­sel, amivel sok esetben reálisabb szemléletre bírjuk a kalandra vágyó fiatalokat a külfölddel kapcsolat­ban. Persze alkalmat kell adnunk a fiataloknak, hogy minél többet lássnak, tapasztaljanak az ország határain túl, hpgy éljenek a turizmus lehetőségeivel. Ez magának a szövetségnek is hasznára válik. • BIZONYOSAN SOK ÔRÄT KELL MÉG TÖLTENE­TEK A KÜLÖNFÉLE ELKÉPZELÉSEK CSISZO­LÁSÁVAL, LESZŰRÉSÉVEL. FIATAL HÁZAS VAGY, ÚJDONSÜLT APA, S SZERETNÉM MEG­TUDNI, HOGYAN GYŐZÖD IDŐVEL? — Úgy érzem, az a munka amelyet én is végzek, nagy feladat, s a nagy feladat munkára ösztönzi az embert. Örömöm lelem benne, mert arra gondolok, ha ifjúságunk munkája az eddiginél színesebb, érde­kesebb lesz, részben az én érdemem is lesz. A jö­vő nemzedékért hozott áldozat mindig jó befektotés. PETRÍK JÓZSEF ÚJ VERSEK BABI TIBOR: ÁLMOM A GONDOLKODÓ KÉZ Félek. A bunkó az ököl absztrakciója. Fenyeget, gyönge csontú koponyámra sújt az elárult, magára hagyott kéz. A kép. s géprombolók dühe feszíti izmait. Ó kéz! Hozzád idomult egykor az egyszerű szerszámok nyele, higgadt értelem lakozott benned. A pátriárkák áldásait te osztogattad, s ujjaid hegyén fogant a dol. Te vagy a művészetek anyja. Ha ökölbe zárulsz, összeroppantad a magad teremtette világot. Őserdők lombjaként elburjánzott az ismeretlen ég. Csillagról csillagra lendülök, belekapaszkodom az ég lombozatába. Függőlegesen közlekedem a roppant mélységek felett. Utánzóm az ember járás közben elfoglalt helyzetét. Mégis kevesebb vagyok az embernél. Az ész elburjánzása okozta a kéz szomorú szolgaságát. Álmaimban egy parasztudvar emléke rémlik. Olykor: a kiskert kapuoszlopának dőlve pihent az ásó, s komikus mozdulatba merevedve tornászott a fényes villanyéi. Ó, hogy szerettelek, szegény szerszámok csendélete. Nem bírom elviselni már a meghasonlást. Apóm, anyám ne bántsatok: álmom a gondolkodó kéz. Mélyen mellemre szívom a rétek szénailkitát, újra talpra állok, s a Földön, egykori kis udvarunk talaján, keményen megvetem a lábam, fölegyenesedek, s fütyörészve várost építek a Holdon. Aztán áldomást iszom, és ünnepelek. Ujjaim alatt újra megszólalnak a húros hangszerek, szobrokat faragok, képeket festek, célszerű, higgadt, értelmes lesz minden mozdulatom, és szelíd simogatások lakoznok majd a tenyeremben, mint egykor apám és anyám tenyerében. Ó, szegény szeretteim, ti is ott lesztek. VARAUAY OTTÓ: TAVASZI KÖSZÖNTŐ Köszöntlek téged, évszakok öccse örök megújhodás ifjú bölcse, szerelmesek ingatag erkölcse Tavasz, te bohókás kamasz. Szabadulván tévém téli rabságából, üdvözöllek szívem üde várából: új szerelmem bársonyos karjából Tavasz, te mámoros kamasz. Úgy várom már az első fecskét, s ha kalapomra ejti névjegyét, majd átérzem üzeneted lényegét Tavasz, te tréfás kamasz. Ha a labda, lyukasztva a hálót lázba hozza a lelátót együtt kiáltju-k a gólt Tavasz, te játékos kamasz. Ha csomagod közt akad zápor, zúdítsd csak rám, akár százszor, hadd mosódjon rólam a kor... Tavasz, te fiatalító kamasz. Ha majd jő bátyád a Nyár, te továbbállsz, de mikor jövőre ismét visszaszólsz — ... remélem engem még itt találsz Tavasz, te jégtörő kamasz. MO N OSZLÓ Y DEZSŐ: ALKIMISTAKÉNT Tudatlan tudós alkimistáiként anonyszcvak után kutattam de nem az aranyért Az aranyat csak úgy kitaláltam Maga a kísérlet izgatott a sokszínű habzó vegyülék az hogy most mór örökké keverhetem a végtelen megoldhatatlan egyenletét meg nem pihenve apró részlet-titkokon érezve a cél fölé nőtt buzgalom hevét Az aranyban talán nem is hittem csak annyira hogy elriasszam magamtól a közvetlen közelből kecsegtető sikert amelyben úgy is tudtam nincs beteljesülés

Next

/
Oldalképek
Tartalom