Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)
1967-05-27 / 144. szám, szombat
Négyszemközt JY TIZENÖT EVVEL KZDTE PÁLYAFUTÁPrandl Sándor felv.) részét alkalmazzák A találminy mmzóló újdonságot lelátok fjlsorolásával Májúval nem aka*le mérleget vonni taláhlk közölt. Egy st mé./*$ le kell y ékből a nijeresé • talLmány termeli, k gyakorlat* ni kai első zsenialitást, képze tséget, sok>klg vagy egy egész •tó kUii clmes mvnA g\,a<crlati alkalbb az élelmesség sok volna sok éleiaz orsiágban. Ak'Italálnt ts kiflzetőt is beszélek. Hiizemem láttán játtársadálml életünk emelöbb eseménye. vagyok annak, Imes és elmélyült hogyan nyeri el r»da tehát volánok ezen a helyen kell csodafegyverének, a ved ék titkos, földt felépíteniük. ugusztus volt, téli öpenyt és pokró3 foglyok, s utána ojtották őket a föld. gokbo. Gépfegyvelégylábú vérebek vi>gy valaki megszökatti stólókból, ahol complex géptermeit n okokat, a raktáraLÓműhelyefket keHett [ni. Három hónapon nik Cerny társaival Kő volt az ágya, párnája. Látta, hoiák el tömegesen a st és zimankós, nedVéget ért az ünnepi aktus. A kultúrház nagyterme kiürült. A ruhatár előtt őgyelgek, s végre sikerül néhány szót váltanom Pavol Lehocky mérnökkel és kollégájával Eugen Naggyal. Az előbbi vezette és irányította a kutatócsoport munkáját. A tulajdonképpeni technológiai eljárást az Állami Fakutató Intézet kosicei részlegén dolgozták ki Eugen Nagy vezetésével. — Világviszonylatban ml a jelentősége felfedezésüknek? Pavol Lehocktj, aki bejárta az Egyesült Államokat azt mondja, hogy világviszonylatban sincs szégyellni valónk — legalábbis a kutatás terén. S a gyakorlati megvalósítás és alkalmazás terén? — A pravenecl TATRA-bútorgyár évi tizenháromezer tonna préselt deszkát gyárt jelenleg, — mondja Eugen Nagy. Fáradt az arca, úgy látszik, kimerítette az ünnepség, vagy ki tudja, talán az a tizenöt évi szakadatlan munka, mely végül is a nagyszerű, technológiai eljárás jelfedezését és kidolgozd sát eredményezte. Tudom, hogy praveneci TATRA-bútorgyár mennyi deszkát présel évente. Hiszen a felfedezést méltató ünnepi beszédben mindezt már elmondták, s én jól megjegyeztem magamnak az adatokat, megjegyeztem azt is, hogy az üzem kapacitását kétszeresére kell bővíteni, mert csak így lesz gazdaságos az új deszka gyártása. Sőt a brnói Královo Pole-i Gépgyár máris nekilátott az új gépi berendezések gyártásának. Jelen pillanatban valami más dolog érdekel. Pavol^ Lehocktj mérnök az ünnepi tíeszéd után megköszönte a kutatócsoportnak szánt elismerést, de nem feledkezett meg arról, hogy hangsúlyt adjon egy látszólag Jelentéktelen mondatnak. Á tudományos koncepciók gyakorlati megvalósítását sürgette, nagyon tapintatosan, de mégi% félreérthetetlenül. Felteszem a ves hidegét elviseini nem bíró olasz hadifoglyok és a franciák. Csupán az oroszok és a csehek bírták, nemcsak erővel, hanem idegekkel is. De pusztított i*t az SS-holól is, tizedelt a bikacsök, a tarkólövés, meg az éhség. Közben fenn a domboldalon már épült a K. L. Dora-Sangerhausen, a barakkvóros mind o foglyok, mind pedig a kínzóik számára. Negyvennégy januárjában nemcsak a húszkilaméternyi kiterjedésű föld alatti gyárvár készült el, hanem az első V-1 rakéta is, Hitlerék utolsó reménysége. Negyvennégy márciusában Dominik Cerny összetalálkozik egy volt auschwitzi cseh fogollyal, aki a táborban a tolmács tisztjét tölti be. A honfitárs segítségével ismét megmenekül a biztos pusztulástól. Mint betűfestő Dominik Cerny ezúttal is csatát nyert; mégpedig kétszereset. Mert őt és társait élete utolsó pillanatáig védelmezte Ludwig Szrmczak, a Ruhr-vidéki bányászkom-mimista; Nt: A FÖLD ALATTI GYARVAR BEJÁRATA. (FAMETSZET.) (A szenzö felvétele.) kényes kérdést, s a nyílt kérdésre egyenes választ kapok. — Igen, a gyakorlati megvalósítás legalább öt évet késett ... Eugen Nagy negyvenöt éves. Négy gyermek édesapja. Tizenöt évvel ezelőtt kezdte pályáját mai pénzben 1200 koronának megfelelő fizetéssel. Tizenöt évi tudományos és gyakorlati munka után felvitte 2500 koronára. S a külön jutalma? Mondd egy összeget. Tizenöt év alatt kapott annyit, hogy bármelyik közepes író nem is legsikerültebb regényével egyszerre elér ekkora anyagi sikert, amihez neki tizenöt év kellett. A kultúrház folyosóján végképp eloszlanak, az egybegyűlt vendégek. Egy örömtől sugárzó férfi, nyilván a kutatóintézet dolgozója, kollégája felé fordulva azt mondja: — Ezzel most valóban kitöltünk a nagyvilágba! Büszke munkatársai felfedezésére, s igaza van. A találmányt tizenhat államban, beleértve az Egyesült Államokat is, szabadalmaztattuk. Beballagok a városba. Örülök, őszinte szívvel örülök én is ennek a sikernek. Igazi erkölcsi sikert Otthon elmondom a dolgot a szomszédomnak, aki jóravaló kőművesmester, fól kereső kőművesmester. Körülbelül annyit keres, mint egy főiskolai szinten képzett szakember, ö ts örül annak, hogy a társadalom a legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazta a fakutató intézet híres kutatócsoportját, ö is igazi erkölcsi sikernek tartja a dolgot. szabadalmi hivatal egyik külső munkatársától érdeklődöm másnap a feltalálók jogi helyzetéről. Meglepő választ kapok: —- A szabadalmi fog és a feltalálók jutalmazása szerves része a gazdasági életnek. Nagyon találó, nagyon helyes válasz. Bárcsak úgy lenne. BABI TIBOR aki mát ezerkHencszózharmincháromtól Hitler foglya. A becsületes és emberséges Szimczak soJc csehnek és orosznak mentette meg az életét, ellenségei vereségét azonban nem tudta kivárni. Több orosz elvtársával, akiket egy Borisz nevű vlaszovista provokatőr titkos szervezkedésért feljelentett, oz SS legények golyóitól pusztult el. És közben az élet ment tovább. Jött az invázió. A WienerNeustadt-i és a pünemündei nakétagyá rakat az angolszászok bombázói romhalmazzá változtatták, s most már csupán a csehországi Richard és a Harz hegységbeli Dora működött. Am itt sem ment minden menetrendszerűen. A foglyok, ahol lehetett szabotáltak, s az SS-halál orgiákat ült. Végül is negyvennégy karácsonyán Himmler jö*t el a Dórába rendet csinálni. Hogy mentse a menthetőt, engedményeket tett a foglyoknak és az élelmezést is megjavította. De már késő vol*. Keletről és Nyugatról közeledett a front. Negyvenöt tavaszán a Dora már nem gyárthatott fegyvereket, s ezúttal Himmler akarta a negyvenezer rabszolgát likvidálni. Terve azonban nem sikerülhetett. Már az őrök sem voltaik hajlandóak nyilvános tömeggyilkosságokban részt venni és a Dórát evakuálták. Dominik Cerny társaival együtt ismét marhavagonba került. Rongyos, éhes és szomjas Odüsszeusziként bolyongott sokezernyi társával a szétrombolt Harmadik Birodalomban. Atmetileg Bergen-Belzenben kötöttek Jci, hogy innen Zeliébe vándoroljanak, ahol 1945. április 25-én Patton generális egységei szabadították fel az életben maradottakat, köztük Dominik Cemyt is. Vendéglátóm ismételten teli tölti a poharakat, új szivarra gyűjti s az ezüstkék füstszalag kígyózva tűnik el a májusi alkony homályában. Mert közben beesteledett, az égbolton kigyúlt az első csillag, és Dominik Cerny, o Dora-Sangerhausen egykori foglya, vékony füzetet nyom kezembe, a fametszeteit, amelyeken rabságának szomorú napjait örökítette meg ez a vidám festői azért, hogy sohase felejtsünk. BARSJ IMRE „Túl bonyolult ez nekünk..." Konzervgyári beszélgetés az egyenlősíti felszámolásáról A megkülönböztetett bérezés az új irányítási rendszer fontos része. Éneikül lehetetlen lenne az olyan anyagi ösztönzés, amely a szükséges és kelendő gyártmányok jó minőségű készítésére serkenti az embereket. Elméletileg nyilvánvaló a denivellizáció szükségessége, bebizonyosodott, hogy az egyenlősdit fel kell számolni. Hogyan valósul meg ez a szükségszerűség a gyakorlatban? Erre a kérdésre kérünk választ a Rimaszombati Konzervgyár legkülönfélébb posztjain álló dolgozóktól. »yprrr- mérnökkel, az üzemi pártszervezet elnő" kévéig a zöldségfeldolgozó részleg vezetőjével. — A termelés feltételei a gyárban nem engedik az új rendszer teljes mértékű,' következetes érvényesülését. Például az anyagi felelősségre vonás terén elferdül az eredeti elv. A megtakarítások jutalmat érdemelnek. De vegyük, tnondjuk, a csalamádékészítést. Ez mindig ráfizetéses lesz, mert már maguk a munkabérek is nagyobbak, mint a nagykereskedelmi ár. A részleg akkor lesz rentábilis, ha a gyártási profil úgy módosul, hogy a jól kifizetődő gyártmányok pótolják a hiányt. Akkor következetesek lehetünk a jutalmazásban .... így azonban a megtakarítások ellenére sem alakul ki a jutalmazáshoz szükséges összeg. Az emberek Így csak azt látják: megtakarítás voJt, de jutalom nincs. Néha — mint a zöldborsó esetében — a részleg minden törekvése ellenére, munkánktól független okok teszik lehetetlenné az igyekezet megjutalmazását. Ennél a zöldborsónál a pléhdobozokat gyártó üzemtől olyan gyenge cínezésü konzerveket kaptunk, hogy egy apró karcolástól is megrozsdásodtak. Ilyen konzervet, persze, már nem lehet eladni. Az emberek jó minőséget gyártottak, de termékeik egy része mégis eladatlan maradt, mert valahol a raktárban berozsdásodott a doboz... Végeredményben eladhatatlan árui gyártottunk. S eszerint is sújt az anyagi Juttatás... Mondom, a denivellizáció gyakorlata a feltételek megteremtésétől függ. Ez véleményem szerint a lényeg. — Nem tapasztalok én semmilyen megkülönböztetett jutalmazást... Két éve vagyok itt, és ez idő alatt inkább bércsökkenést láttam, mint emelést. Igen, most közvetlenül érdekeltek vagyunk abban, mennyi értéket teremtünk. Amíg ez nem volt, volt havi fix juttatásom a funkcióból eredően. Ez most nem jár, pedig kitett vagy 5—600 koronát. Most viszont a bér nagyobb része az eredménytől függ. Ha lenne prémium, az kitenne 25—30 százalékot. De prémium nincs. — A tizennégy—húsz emberből álló csoportok jutalmazása kollektív. Egyegy ilyen kollektíva teljesítménybérben dolgozik — amennyit termelnek, annyit kapnak érte. Látja, itt lehetne megkülönböztetett jutalmazást alkalmazni a kollektív helyett. Mert én látom, ki végzi jól, ki rosszul a munkáját. Viszont eszerint az egyéneket nem jutalmaztathatom, egyesek különféle fizetése aszerint alakul, ki mennyi műszakot dolgozott le, annak arányában kapja a bért. De ha egy elrontana valamit, a többi Is megsínylené és fordítva, ha a többiek jól dolgoznak, s egyvalaki nem, ő is egyenlő jutalmat kap, ha nem hiányzott... Vilma Juhászová mesterrel, a Kopro-Deko befőtt-tartósító szert gyártó műhely műszakvezetőjével. kellett készítenünk. Ehhez kellett volna 46 ember. Mi csak 32 emberrel dolgoztunk mert nem volt több. Mindenki többet dolgozott így, mintha teljes lett volna létszám. Persze, a 80 tonnát nem sikerUlt mind elkészíteni, de így is többet csináltunk, mint amennyi 32 emberre jutott volna. S prémium mégsem volt. Véleményem szerint, ha 80 tonnára 46 ember béralapját kapjuk, s nem merítünk ki csak 32 bért, akkor egyegy emberre több jut. Mégha nem is sikerül mind a 80 tonnát elkészíteni. Igazuk volt az asszonyoknak, amikor zúgolódtak. Mária Bologová fiatal segédmunkással, aki a beföttesüvegeket tisztogatja. — Az üvegmosásnál eltörhetnek ax üvegek. Bizonyos veszteséget előre beterveznek. Már most én prémiumot akkor kapok, ha a tervezettnél kevesebb üveget török össze. Ez lehet a fizetésem 10—11 százaléka. Megkeresek bruttó 870-et, idényben ezret. De végeredményben a fizetés nemcsak attól függ, mennyit török össze. Ha az egész műhely jó eredményt ér el, akkor van prémium, ha nem, akkor nincs prémiumra pénz, mégha egyetlen Üveget sem törnék el... De most, azt hiszem, nem lesz ilyen gond, mert kezdjük • készételek gyártását, a szegedi gulyást és mást. Szóval, azt mondják, hogy ex kifizetődőbb lesz, mint csak zöldséget konzerválni. így talán kialakul majd a prémiumalap. Ötödik Miroslav lekes gyártásvezetővel WM — Véleményem szerint helyes • részlegek önálló gazdálkodása, mert ex a denivellizáció alapja. Amit a mesternő mond, annyiban igaz, hogy kisebb bérköltséggel gyártották le a tartósító szert. De hangsúlyozom, csupán a bérköltségek voltak kisebbek. A többi rezsi, az olyan nagy volt, mintha teljes létszámban dolgoztak volna. A gazdasági eredmény kiszámításánál a tervezett rezsiköltségeket vettük alapul. Villany, gőz, gépi leírások, stb. — mindez a létszámtól függetlenül alakult, és nagyobb volt a bér-megtakarításnál. A tervezett mennyiség nem készült el, így a tervezett nyereség sem jött létre. A jutalmak pedig csak a nyereségből fizethetők ... így, persze, visszásnak tűnik a dolog, de az összköltséget kell látni. Igaz, a következetes denlvellizációhoz a feltételeket is meg kell teremteni, ebben az esetben a teljes létszámot. így felemás dolog az egész. I Hatodik beszélgetés i egy idős munkásasszonynyal, aki mór néhány évtizede dolgozik a gyárban, s megütötte fülét péhány beszélgetésfoszlány. A nevét nem árulta — A műhely, mint egész érdekelt a termelés eredményén. Nekem azelőtt negyedévenként járt prémium. Most semmi. Mert, hogy nem alakult ki az alap a részesedésre. Viszont eredményeinket erősen befolyásolja, van-e elég gőz, víz, villanyáram. Ha kikapcsolják az áramot, leállunk, s ez nekünk veszteség. Igaz, erre az időre nem fizet az üzem áramot, de az csekély összeg a veszteséghez képest. Nincs még saját gőzfejlesztő telepünk, majd a cukorgyárral közösen lesz. így • azután a gőzzel is sok a baj... — Egyet azonban nem értek az egészben. Jó, magunk gazdálkodunk, magunk látjuk kárát, vagy hasznát annak, hogyan dolgozunk. De a múltkor ilyen eset történt: 80 tonna Dekot ^^T^^^aenlveUáciorvag^hogyismondják, lelkem, az nekünk túl bonyolult dolog. Az irodán majd kiszámolják mennyit kapjunk, ők értenek hozzá, én bizony nem. Jövedelem, meg nyereség ... Nekem a mester mondja meg, mit csináljak, hogyan csináljam, menynyit kapok érte és kész. Az a legjobb, ha az ember biztosra mehet — tudja ml jár. De én bizony most nem tudom mennyit fogok keresni, mert olyan br nyolult a számolás, hogy a mester sem érti. Hisz látta... Meg panaszra sem mehetek, mert azt sem tudom, mi jár. Azt kéne tudnom, mi jár nekem, és meg lehessen érteni. Mer' az a fő. így csak lutri az egész. Bezzeg, régen megmondták ennyit kap az ember, és abból nem vettek el semmit, nem is adtak hozzá. Aki meg nem dolgozott rendesen, azt más munkára tették, vagy hazaküldték. Azt legalább megértettem... VILCSEK GÉZA