Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-26 / 143. szám, péntek

DOOODOODODO ••••••••••• i 1 í I i • •••••• • • •• ••••••••••• I ..«*' Äíš; t JELENET A VÖRÖS SIVATAG ClMÜ FILMBŐL A VÖRÖS SIVATAG (otosi-froncia) Még nincs is egy évtizede, hogy Michelangelo Antonionl nevére felfigyelt a világ. Felfigyelt rá, megismerte, megtanulta, s azóta a kivételeseknek kijáró dicsfénnyel övezi. A figyelmet A kaland című mű ébresztette, amelyet fonnabontásáért, újításaiért az 1960-as cannes-i fesztiválon körülbelül fele-fele arányban kifütyültek és éljeneztek, de végeredményben a zsűri különdíjával jutalmaztak. A kaland azonban nemcsak ezért nevezetes, hanem, mert ez a mű nyitja meg Antonionl filmjeinek azt a sorozatát, amelyben rokon témákat dolgoz fel lényegében azonos mondanivalóval, hasonló, fokozatosan fejlődő, alakuló formanyelven. A kalandot Az éjszaka követi, majd A napfogyatkozás készül el, végül pedig (1964ben j A vörös sivatag jelenik meg a mozikban. Négy film, négyszeresen hangsúlyozott szemlélet, négyszer variált társadalomrajz olyan hősökről, akik — egyszerűen szólva — nem találják helyüket a modern. jómódú emberközösségbon Antonioni lélekbúvárként lép elénk, az egyén életérzése, lelkivilága érdekli, foglalkoztatja egy olyan társadalmi réteg létfeltételei között, amelyet korunk nagypolgárságának szoktunk nevezni. A létfeltételek, azaz életkörülmények természetesen meghatározzák hőseinek, életstílusát, s az alapkonfliktus abban van, hogy a modern civilizált világ anyagi jóléte valahogy nincs összhangban az ember lelki igényeivel, szükségleteivel. Ebben az életformában a lelki üresség és céltalanság sokkal elviselhetetlenebb, mint akkor, ha a puszta létért, esetleg Jobb létért folytatott küzdelem ls egész embert kíván. Antonionl hősei magárahagyatottak, unatkoznak, és a mély, egész lényüket kitöltő érzések hiányában gyötrődnek. Létük értelmét, célját keresik, s mindegy, mi lehetne az, szerelem, munka, szenvedély, a fontos, hogy nagy és átható legyen. A konfliktust csak elmélyíti, hogy ezek a teljesebb életre vágyó emberek minduntalan közönybe vagy legfeljebb felületes, s őket természetesen nem kielégítő érzésekbe ütköznek; egyhangú szürkeségbe, illúziötlan, sivár színtelenségbe, s ha mégis vannak színek, azok hidegek, élettelenek, ellenszenvesek. Különösen A vörös sivatagban tapasztalhatjuk ezt. Ez a színes film tartalmában ls, formájában is mély hatást keltve ábrázolja a színes színtelenséget, azt az állapotot, amikor a régi már elavult — erkölcsben, életfilozófiában, társadalmi viszonyokban —, de új még nincs, vagy legalábbis nem olyan, amilyen megfelelne az igényeknek. Ezért kínos és kilátástalan Giulianának, A vörös sivatag hősének élete. Bár A vörös sivatag nem a legjobb műve Antonioninak, mégis újabb bizonyítéka e rendezőmüvész kivételes tudásának és képességeinek. A főhőst Játszó Monica Vittlt egyik legjobb alakításában láthatjuk. Ehhez természetesen Antonioni biztos keze és a szerep kedvező feltételei is hozzásegítették. BOLOND, BOLOND, BOLOND VILÁG (angol-amerikai) Stanley Kramer, a nálunk három kiváló filmjéből — A megbilincseltek, Aki szelet vet, ítélet Nürnbergben — ismert híres amerikai rendező szatirikus vígjátéka ez a bolondos című Bolond, bolond, bolond, bolond világ. A pénzhajhászás és az amerikai értelemben vett nőimádat ötletgazdag, mulatságos, de gondolatébresztő nagyszabású karikatúrája ez a mű. A nagyszabású alatt nemcsak a vígjátékok esetében ritka 70 milliméteres formátumot és a pazar kivitelezés hatalmas költségeit kell értenünk, hanem a művészi értékek nagyságát, a komikum — bár nem mindig MEGVETÉS eredeti, de — kifejező és a gúny leleplező erejét. Stanley Kramer meglepő „kiruccanása" ez a film a vígjáték világába. Komor, tragédiáktól terhes művel után csodálattal látjuk, mennyire ízlésesen és felszabadultan tud mulattatni, s e mulattatás közben is milyen sokat és fontosat tud mondani. Nem is annyira nekünk, inkább azoknak, akikről a történet szól. Egyszerűen azért, mert hihetetlennek " tűnő túlzásaiban sincs messze a valóságtól. Olyan kivételes vígjáték ez, amely mindenkit jól szórakoztat. I szól (francia-olasz) lean-Luc Godard a francia új hullára kiváló rendezője Alberto Moravia novelláját vitte vászonra Brigitte Bardottal a főszerepben. Már ez a három név elég ahhoz, hogy a közönség nagy várakozássál foglalja el helyét a mozi nézőterén. S hogy nem éri-e csalódás? Ez azután már mindenkinél egyéni szemlélet dolga. A nemzetközi filmkritika szélsőséges tónusokban foglalkozik Godarnak eme alkotásával. Egyesek a tehetséges rendező legerősebb, legsikerültebb filmjének tartják, mások azt állítják, alig több ez a mű egy giccsnél. Véleményünk szerint minderre az adhat magyarázatot, hogy túlon túl bonyolult pszichológiai folyamat a szép Camille érzéseinek változása, rendkívül finom, apró és sok esetben alig megmagyarázható motívumok játszanak abban szerepet, hogy a fiatalasszony szerelme megvetéssé alakul át. S míg Moravia novellájában lélektanilag és etikailag Indokolt a házaspár minden érzésrezdü lése, Godarnál éppen ez az indoklás hiányos, néhol úgy érezzük nem eléggé megalapozott. A szélesvásznú színes film 1963-ban készült. Filmesek körében játszódik s egy fiatal házaspár szerelmének elmúlá sát örökíti meg tragikus befe jezéssel. A tehetséges író-férjet Michel Piccoli — akit az Egy komorná naplója című filmben ls láthattunk — alakítja, felesé gét Camillet pedig Brigitte Bárdot, a francia film nagy sztárja. Bardot-ot ebben a filmben igen szépen fényképezték, de meg kell hagyni, nemcsak szép. hanem játszani is tud. Kedve sen durcás, szerelmében megsértett fiatalasszonyt állit elénk, aki érzéseiben nem hajlandó megalkudni. S. K. A hiba a közvetítő vonalban van A szállító-átvevő kapcsolatoknak az új Irányítási rendszer bevezetése 6ta nagy figyelmet szentelünk. Nemcsak azért, mert az új Irányítási rendszer érvényesítésének egyik sarkalatos pontja, mely a-jplaci egyensúly helyreállításában, a kereslet és a kínálat összhangba hozásában játszik döntő szerepet, hanem azért is, mert kihatással van a termékek minőségére, s ami igen fontos: a dolgozók munkájára s ezáltal keresetére is, Az adminisztratív megkötöttségek feloldása korai volt? Ez év január 1-vel lépett életbe a szállító-átvevő kapcsolatok új rendszere. E kapcsolatok lényege a hazai szállító és átvevő szabad megválasztása, a kölcsönösen előnyös szállítós! szerződéskötés és kooperálás. Mindez annak alapján történik, hogy megszüntettük a vállalatok tevékenységének területi korlátozását, a vállalatok saját maguk határozzák meg gyártási programjukat, összhangban a. piac szükségleteivel. jogában áll valamennyi termelőnek, hogy saját maga értékesítse termékeit, legyen szó termelési eszközről vagy fogyasztási cikkről. A kereskedelmi vállalatok átalakíthatják az árusított termékeket és szolgáltatásokat vezethetnek be a vásárlóknak, ha az összefüggésben van az eladással. Mindezek az intézkedések utat nyitnak a gazdasági versengésnek, feloldják az adminisztratív megkötöttségeket a szállító-átvevő kapcsolatokban. A megkötöttségek fellazítása azonban az eddigi tapasztalatok szerint azzal a következménynyel is jár, hogy a szállító üzemek gyakran elutasítják a megrendeléseket, s így fontos termelési feladatok teljesítése veszélybe kerül. Ezért a megkötöttségek feloldását illetően kétféle nézetekkel találkozunk. Egyes gazdasági vezetők azt állítják, hogy a szállító-átvevő kapcsolatok fellazítása korai volt, erre csak akkor kerülhet sor, ha létrejön a kereslet és a kínálat egyensúlya, sőt ha bizonyos túlkínálat keletkezik. Ennek feltétele pedig a széles körű gazdasági versengés a vállalatok között, a hazai és a külföldi piac nyomása a termelőkre és felhasználókra. Mások azonban azt a nézetet vallják, hogy a piaci mechanizmus nem jöhet működésbe anélkül, ha nem szüntetjük meg az adminisztratív megkötöttségeket, amelyek gátolják a versengés, a vállalkozás kibontakozását, s ezzel az új Irányítási elvek érvényesítését. A ssállítő-átvevő kapcsolatok új rendszere éppen a vállalkozásra és versengésre ösztönöz. Páholyban örök időre? Ml a nézetek e másik csoportjához hajlunk. Miért? Azért, mert a korábbi megkötöttségek fenntartása ellentétben állna az új irányítási elvekkel. A vállalatok anyagi érdekeltsége a* új irányításban ugyanis nemi a kötelező tervfeladatok teljesítéséhez fűződik, hanem az értékesítéshez. Elvben tehát helyes, hogy a vállalat annak adjon ej és azt, aki és ami neki a legjobban megtelel. A Jelen pillanatban nem lehet receptet adni azoknak a konkrét eseteknek az orvoslására, amikor a szállító elutasítja a megrendelést. Átmeneti időszakról van szó, amikor a vállalatok tényleg monopolhelyzetben vannak, s ezzel élnek és visszaélnek. Örök időkre azonban egy vállalat seim érezheti magát páholyban. Minden vállalat ugyanis nemcsak szállító, hanem átvevő, felhasználó is. Az a vállalat, amely úgy érezné, hogy mai monopolhelyzete a piacon örökös, s mit neki a jő és tartós kapcsolatok megteremtése a felhasználókkal, az egyhamar olyan helyzetbe kerül, amikor nehézségei lesznek az értékesítéssel, és nem lesz könnyű elérnie azt, amiben érdekelt: a bruttó Jövedelmet. Alátámasztja ezt az a tény, hogy egyes termékek esetében (helyenként szélesebb méretben is) az új irányítás hatása kezd megnyilvánulni abban, hogy a a kínálat nemcsak hogy kiegyenlíti a keresletet, hanem felül is múlja. Ennek következtében a termelők versenyezni kénytelenek, ami megnyilvánul a termékminőség javulásában. Ez örvendetes jelenség, melynek tömeges elterjedése jelenti az utat ahhoz, hogy megszűnjenek a deformálódások a piacon, amelyek közepette a szállító az úr, Szállító-átvevő, vagy kereskedelmi kapcsolatok? Ma a kínálat sem mennyiségben, sem összetételben nem felel meg a keresletnek. A kereslet és a kínálat, vagyis a piac dinamikus egyensúlyba hozása a népgazdaság tárgyi problémáinak megoldásától függ, amit az új Irányítási rendszernek kell elősegítenie. Ez hosszabb folyamat, mely ágazatonként különböző intenzitású. A szállító-átvevő kapcsolatokban az adminisztratív megkötöttségek fellazítása a vállalkozás, a gazdasági versengés egyik igen fontos feltétele, s egyedül ettől várhatjuk a fogyasztók és a felhasználók igényeinek kielégítését mind menynyiségben, mind összetételben. Ezért fontos, hogy a szállítók és a felhasználók közötti kapcsolatokat kereskedelmi alapokra helyezzük, * ne adminisztratív előírások szabályozzák azokat. Hatása a keresetre Nagyon fontos tudatosítani azt is, hogy a vállalatok közötti kereskedelmi kapcsolatok kihatással vannak a dolgozók munkájára, keresetére. Vegyük például a nyersanyagellátást. Ha az üzemben nem folyamatos a nyersanyagellátás, akkor ez okvetlenül megnyilvánul a munkások teljesítményében s ezáltal keresetében. Különösen érvényes ez azokra a munkásokra, akik akkordban dolgoznak. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a piaci aránytalanságok oka sokszor döntően az, hogy a hiba a közvetítő vonalban van, vagyis egyrészt a termelő vállalatok egymás közti kapcsolatában, másrészt a termelő és a kereskedelmi vállalatok kapcsolatában, ami kihatással van többek között a vállalati kollektíva munkájára, anyagi érdekeltségre. A hiba eltávolítása csakis az igazi kereskedelmi kapcsolatok létrejöttével, a vállalkozás, a gazdasági versengés kibontakozása alakján távolítható el. KOVÁCS ZOLTÁN A gabona, a kávé és a cukor világpiaci ára Bemutatjuk, hogyan alakult a fent nevezett termékek világpiaci ára 1966-ba'n. Az alábbi táblázatból megtudjuk, mennyibe került e termékek métermázsája a világpiacon (koronában), s az árak milyen Ingadozást mutattak a feltüntetett időpontok között. 1966. jan. 1. ápr. 1. júl. 1. okt. 1. dec. 31. búza 56,34 55,80 64,40 60,20 62,30 árpa 41,40 39,60 40,70 41,50 41,50 kukorica 42,80 42,50 45,40 46,10 47,— kávé 720,— 689,40 673,20 644,20 627,60 cukor 40,— 33,50 29,10 25,70 21,— Búza. A búzar ma a legkeresettebb mezőgazdasági termék, melynek behozatala több ország számára az éhhalál elleni védekezés egyetlen eszköze. Tavaly a világtermés 241 millió tonna volt, ebben az évben előreláthatólag 261 millió tonnára emelkedik. Az Egyesült Államokban ebben az évben növelték a búza vetésterületét. A világ búzakészlete apad, 1966-ban 43 millió tonnáról 31 millió tonnára csökkent. Az Egyesült Államokban a készlet az utóbbi két évben 24-ről 11 millió tonnára apadt. India a terméketlen év miatt 1966-ban 10,7 millió tonnát vásárolt, ebből 9 millió tonnát az Egyesült Államoktól. 1967-ben több mint 11 millió tonnát kell behoznia, ami kimerítené az Egyesült Államok összes készletét. Ellensúlyozza ezt a helyzetet az, hogy egyes nyugat-európai országok és a Szovjetunió ismét exportőrként léprtek fel a világpiacon. Takarmánygabona. Az árpa ára enyhén csökkenő irányzatú volt, a kukoricáé szintén. Ebben az évben valószínűleg csúcsot ér el a takarmánygabona világpiaci forgalma. Legnagyobb vásárlói (78 százalék) a nyugat-európai országok és Japán. Hollamdia és Dánia hagyományosan tengerentúlról vásárolt takarmánygabonával biztosítja állattenyésztését. Kávé. Ára egész évben csökkent, azonban csak enyhén, ami bizonyos fokig anna-k a nemzetközi egyezménynek köszönhető, amely a kávé árát rögzítette (6,34 korona kilogrammonként). Cukor. Árának folytonos és gyors (50 százalékos) csökkenése volt 1966-ban a világpiaci árak alakulásának legjelentősebb eseménye. Ez év elején tovább csökkent a cukor ára (19 fillérre kilogrammonként). Az ilyen alacsony ár nem fedezheti a legolcsóbban dolgozó cukorgyárak termelési költségeit sem. A cukor árának gyors csökkenése 1962-től tart, mert a gyártása gyűrsabban növekedett, mint a fogyasztása

1. Igy közel másfélszer nagyobb a világ cukorkészlete, mint behozatala. A cukorgyártás . ebben az évben eléri a 66 millió tonnát. konkurrálnak Háronr*éve született meg a javaslat a bratislavai főiskolások körében egy közszolgáltatási üzem létesítésére Szlovákia fővárosában. Hosszú, türelmetlen várakozás után végre az illetékes szervek beleegyezésüket adták. A bratislavai lakosok már ez év őszétől e vállalathoz fordulhatnak, ha nem lesznek elégedettek a közszolgáltatásokkal, amelyeket a helyi vállalatok és a szövetkezetek nyújtanak. A vállalat a CSISZ önálló gazdasági egységeként jön létre, s elsősorban diákokat alkalmaz. Tevékenységük azonban nem befolyásolhatja kedvezőtlenül az előmenetelüket, hanem hasznosíthatják elméleti felkészülésükben. Keresetükből fedezik majd kiadásaikat. Ahhoz, hogy a főiskolások vállalkozásba kezdhessenek, a CSISZ Központi Bizottságától 100 ezer korona alaptőkét kapnak. Számítanak az SZNT Iskolaügyi Megbízotti Hivatalának pénzügyi támogatására és a főiskolák segítségére is. Az üzem fő tevékenysége közszolgáltatások nyújtása lesz a lakosságnak és szervezeteknek. A diákok azonban már ma arra is gondolnak, hogy éjjeli étkezdét nyitnak. Különösen nagy szükség lesz a Műszak; főiskola hallgatóira, akik meg tudják javítani az autót, a villamos cikkeket, vagy értenek a különböző szerelő, építési, festő — stb. munkához. Lehet, hogy egyes szocialista szerveze tek számára ls előnyösebb lesz a főiskolások valamilyon módon való bevonása.