Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-26 / 143. szám, péntek

Ahol a kombájnok születnek L e c k e demokráciából • Mi okoz gondot Nagycsalomiján

? m Községfejlesztési terv — bonyodalmakkal ' Csekély nyilvánosság — sok panasz * Kinek vati felesleges hatezer koronája? Nagycsalomija Szlovákia déli határán, az Ipoly mentén fekszik. Elég gondot okozott errefelé az Ipoly, meg a talajvíz, s legújabban a szivattyúk ls, nem beszélve az elhanyagolt úthálózatról... Már—már úgy tűnt azonban, hogy a gondok szép lassan elmúlnak: az Ipoly gátat kapott, a talajvíz szivatytyúkat, a szivattyúk villanyáramot, az utak útkaparót és elég követ. Felépült a művelődési ház, létesült egy park is... Egyszóval, Nagycsalomija is elindult a fejlődés útján annak rendje és módja szerint. Tehát újabb gondok felé. A község a távlati tervek szerint körzeti községgé vált. Ez azt jelenti, hogy bővíteni, gyarapítani fogják. E célból az illetékes szervek három évvel ezelőtt hozzákezdtek a távlati területi irányterv elkészítéséhez. A község és a járás adatai szerint, nagyon sokoldalú mérések és felmérések, elemzések és statisztikák alapján a kerületi tervezőintézetben Ľubomír Ursínl geográfus mérnök megrajzolta a községfejlesztési tervjavaslatot. Szép terv volt ez, sem a losonci járási, sem a nagycsalomijai helyi szerveknek lényeges kifogásuk nem volt ellene. Erről a tervező intézet két mérvadó jegyzőkönyvből értesült, amelyekben a Járási és a helyi nemzeti bizottság tanácsa (1985 májusában) a tervet végleges elkészítésre ajánlja. A tervrajz eszerint el is készült, ismét a járásra és Nagycsalomijára került... Mindez anynyira szabályszerű, hogy a legkisebb kifogás sem lehet az eljárás ellen. A szabályszerű eljárás pedig annak a biztosítéka, hogy a terv megvalósítása senkit sem sért majd, mindenki örömmel fogadja. Azt hihetnök, hogy a tervek szerinti telekméréseket végző mérnököt Nagycsalomiján tárt karokkal, „végrei" felkiáltásokkal, talán diadalkapuval fogadják majd ... Egy szép napon azonban behívtak néhány ház- és kerttulajdonost az Üjteleki Sorról a helyi nemzeti bizottságra és közölték velük, hogy a község az ő kertjeik irányában bővül majd, ide utat és háztelkeket terveztek az immár jóváhagyott távlati terv szerint. Mit volt mit tenni, a telektulajdonosok megnézték a tervrajzot, látták, bizony a kertjeiket jócskán megnyirbálják, de hát másfelé a falu nem bővülhet. Hiszen egyfelől az országhatár meg az Ipoly állja a terjeszkedés útját, másfelől mocsaras a talaj... Bólintottak a tervrajzra, de jó megjegyezték, hogy távlati tervről van szó, tehát még nem ég talpuk alatt a kert földje. Es dolgukra mentek. Nem telt el azonban három nap és már ott-termett a földmérő mérnök, kimérte az új utat, az új telkeket, a régi kerteken keresztül lerakta a mérnököveket. Olyen szép sorban állnak ott, mint a katonák. Hazajöttek munkából az emberek, s álmélkodva látják a helyzetet. „Ezt bezzeg nem így képzeltük" — mondták mert a glédában álló mérnökkövek azt mutatják, hogy minden új ház számára a törvény által megszabott maximális 8 ár beltelek van kimérve, de úgy, hogy egyesek régi telkéből nem maradt több hat és fél, hét árnál.'.. Már az ís elég baj volt nekik, hogy levágják a némely esetben 30—40 áros telket, nem méghogy kevesebbet hagynak meg, mint amennyit a törvény megenged. Megindult a panaszok áradata: ketten a járási építési osztályra vitték a panaszt, néhányan a HNB elnökéhez fordultak nem csekély indulattal. Az Oj SZÖ egyik olvasója pedig szerkesztőségünkhöz fordult. Nagycsalomiján magasra csaptak a kedélyek, egyre haragosabb lett a vita, átcsapott személyeskedésbe, sőt durva és felelőtlen kijelentésekbe. A szerkesztőségi szobában Kremnícsan János így foglalta össze véleményét: — Ha csak nyolc ár a törvényes, akkor nyolc ár. De igazságtalan szerintem, ha nekem most kevesebb jut, mint annak, akinek az én mostani kertem alján lesz az új telke. Ha már el kell osztani, akkor egyformán, legyen meg az én telkem is nyolc ár. ... Hiszen másutt is van építkezés, mégsincsenek bajok. Munkatársam az építkezésen szintén mesélte, hogy náluk előbb összehívták az embereket, megbeszélték velük és csak akkor láttak hozzá a méréshez, amikor mindenki beleegyezett. Bennünket azonban kész dolog elé állítottak. Véleményem szerint elsősorban azokkal kellett volna megbeszélni a dolgot, akiket leginkább érint.' Most már mit tehetünk? Panaszra megyünk. Csak nem arról van itt szó, hogy Nagycsalomiján megfeledkeztek volna a demokratikus eljárás alapelveiről? Hiszen, ha a tervet nagy nyilvánosság bevonásával készítették volna elő, utólagos panasz egyszerűen fel sem merülhetett volna. De panasz felmerült. Vizsgáljuk ki, hol a hiba? Korcsok György, a Nagycsalomija! HNB elnöke: — Itt vannak a jegyzőkönyvek arról, hogy a kérdést mind tanácsülésen, mind plenáris üléseken megtárgyaltuk. Először két évvel ezelőtt. Azóta is többször. A helyi szövetkezet közgyűlésén, tehát nagy nyilvánosság előtt, beszéltem erről a tervről. Lehetetlen, hogy a faluban lenne valaki, aki ne tudott volna a területi tervről. A hozzászólások számára egész Idő alatt nyitva állt az ajtó ... Őszintén szólva azonban, én a hibát másban látom. A területi terv nagy vonalakban ábrázolja a helyzetet, ébből pontosan, méterre nem látszik

t mekkora darab marad egy-egy telekből. Ez csak a kiméréskor látható pontosan. Ott voltam, amikor a mérnök a telkeket kimérte. Láttam, egyesek kertjéből túl nagy darab válik le és aránytalanul kevés marad. Rábírtam a mérnököt, helyezze az új telkeket valamivel tovább. Öt métert hajlandó volt eltérni, de többre nincs joga. Többre én sem adhatok utasítást. Ez már eltérés lenne a járáson jóváhagyott tervtől. Pontosan tehát magam sem tudhattam, hogyan lesz a valóságban, hogy beszélhettem volna erről az érintett felekkel? Fábián Gábor, a falusi pártszervezet elnöke, a HNB titkára: — Véleményem szerint a dolgot a mérnök is elvétette. Illetve az, aki a részletes térképbe az új telkeket berajzolta. Mi csak nagy vonalakban felvázolt tervrajzot láttuk, arról tanácskoztunk, azt hagytuk jóvá. Az nem vonatkozott méterekre és centiméterekre. Pedig most látjuk, hogy épp ez okozza a panaszokat. A földmérőnek kellene annyi tapasztalattal rendelkeznie, hogy ilyesmit elkerüljön. Mi sem vagyunk azonban hiba nélkül. Azt hiszem, a tervnek nagyobb nyilvánosságot ls adhattunk volna. Tóth Vincéná a kertjét kapálja. Egy négyzetméter itt 30 kilő krumplit jelent számára. Nem szívesen válik meg egy négyzetmétertől sem, hát még harminctői ... (A cikkíró felv.) Bartók Pálné, a HNB tanácsának tagja: — Igen, sző volt erről többször is az üléseken. De Ilyen részletekkel nem foglalkoztunk, nem láthattuk előre, hogyan alakul ez a terv a valóságban. Okolinszky Lajos, az EFSZ alelnöke, tanácstag: — Az EFSZ tagsági gyűlésén Is megismerkedtünk a tervvel. Nem volt ellenvetés ellene. Tóth Vincéné, érintett fél, akinek kertje nagyobb részét foglalják el majd az új telkek: — Úgy kéne megoldani, hogy legalább az a nyolc ár megma radjon. Mert Ilyen kertben sokat jelent egyetlen méter is. Egy méterről harminc—negyven kilő krumplit szedtem ifi tavaly ... Hogyan akarják megoldani a kialakult — mint láttuk, váratlanul visszájára fordult — helyzetet? Ismét Korcsok György HNB elnöké a szó: •— Én amellett voltam, ha már így alakult, kérjék az érintett felek a terv módosítását. Részemről támogatom a módosítást. ... Csakhogy most, amikor személyeskedéssé és vádakozássá fajult a helyzet, őszintén szólva, nincs kedvem hozzá. De azért a hibát kijavítjuk. Endrődi Pál, a Losonci JNB építési osztályának dolgozója a helyszíni szemle után: — A kimérést módosítani lehet úgy, hogy mindenki megkapja a maximális nyolc árt. Emellett nem sértjük meg a községfejlesztést terv koncepcióját ... Igaz, az eddigi mérések vagy háromezer koronába kerültek, az új mérések kb ugyanannyiba... Horváth István mérnök, a JNB építési osztályának vezetője: — A részletes mértani tervekben a módosítást végrehajtjuk, Juhász mérnök veszi gondjára a dolgot. Az új mérésre kiküldőm a szakemberünket... 'A hiba, véleményem szerint nem történhetett volna meg, ha Nagycsalomiján még a terv javaslatát utasításunknak megfelelően közszemlére kifüggesztették volna. Ľubomír Ursínt geográfus mérnök, a kerületi tervezőintézet dolgozója: — Valahányszor Losoncról módosítási javaslattal jöttek, mindig megegyeztünk. Miért ne egyeznénk meg most is? A Nagycsalomljal HNB-nek jó tapasztalatai vannak a lakosság együttműködésével. Már annak Idején, a szövetkezetesítéskor sikerült olyan embereket is meggyőzni a belépésre, akik eleinte húzódoztak ettől. Hangsúlyozzuk, meggyőzni, mert Itt valóban meggyőzés folyt, nem kommandírozás. És sikerült. Felépült a gyönyörű művelődési ház. Másfél millió helyett csak 872 000 korona költséggel. Mert a HNB közüggyé tette az építést, az emberekhez fordult tanácsért, segítségért. Épülnek az új községi utak: két kilométerből 600 métert már portalanítottak, egy kilométert megalapoztak. 400 méter maradt csupán... Ebben is az emberekhez fordultak, és sikerült. Mindeddig Jól vizsgáztak Nagycsalomiján a demokráciából. Csak pont a legkénnyesebb kérdésben, a községfejlesztési terv részleteiben, Az SZK jelzésű gabonakombájnokat bizonyára nem kell bemutatnunk az olvasóknak. Mezőgazdasági dolgozóink már évekkel ezelőtt megismerkedhettek velük, s azóta sem győzik dicsérni kiváló tulajdonságaikat. Ezért mindnyájan megörültünk, amikor szovjet barátaink ajánlották, hogy tekintsük meg a Rosztszelmas kombájngyárát Rosztovban. Amit bevezetőben elárulok, az egyesek számára hihetetlenül hangzik, ha arra gondolunk, hogy nálunk az első kombájnok valamikor 1949-ben jelentek meg. A gyár építését ugyanis 1927-ben kezdték, s mindjárt befejezése után elhagyta kapuit az első gabonakombájn. 1935-ben elkészült az első Sztalinyec, aztán jöttek sorban a nálunk ls ismert SZ—4-es, SZK—3-as és a legújabb típusú SZK—4-es gépek. Nehéz lenne megállapítani, hová indul a végeláthatatlan futószalagok egyikéről lekerülő gép. Ausztrália kivételével négy világrészben terjesztik a szovjet Ipar hírnevét. Évente 83 ezer gép hagyja el a gyár csarnokait, a napi teljesítmény 255—260 gép. Befejezése óta több mint 865 ezer kombájn készült el a gyárban jóllehet, a háború alatt leállt a termelés, s a gépi berendezéseket az ázsiai országrészekbe költöztették. Az első félmilliós sorozat után a gyár dolgozóit Lenin-díjjal tüntették ki. Az alkalmazottak háromnegyed része három váltásban dolgozik. Többnyire fiatalok, középiskolát, műszaki iskolát, vagy főiskolát végzett fiatalok. Akik pedig nem rendelkeznek kellő tudással, helyben látogathatják a gyár három középiskoláját vagy a főiskolát. A főiskolások a hónap bizonyos részében a gyár különböző részlegein dolgoznak, attól függően, hogy mivel foglalkoztak előzőleg az előadásokon és a szemináriumokon. De nem közönséges praxis ez, mert a „diákok" teljesítményük után fizetést ls kapnak. Aztán egy bizonyos időszakot megint az előadásoknak, a vizsgákra való előkészületeknek szentelnek. Az üzemi főiskolákról kikerült mérnökök egy része más üzembe távozik. Rosztszelmasban pedig lassan már az egyszerű munkahelyeken, munkásbeosztásban ís találkozhatunk mérnökökkel. Főleg a bonyolult elektroncsöves gépek mellett és az új modellek előállítási helyein. A fejlesztési osztályon mintegy 150 ezer műszaki adatot tartanak nyilván, s ennek a száma rövid pár év alatt minduntalan megkétszereződik. Ezenkívül különleges irodát nyitottak, ahol figyelemmel kísérik a külföldi szakirodalmat, s tizenkét nyelvből oroszra fordítják. Akár egy pontos óra, úgy működik ez a hatalmas gyárkoloszszus. Az óriási rakparton pezseg az élet. Itt rakják ki a nyersanyagot, melyet napjában tonnaszámra elhasználnak. Innen indulnak a világ különböző részeibe a kész gépek. Előbb azonban az állami ellenőrző bizottság emberei tüzetesen vizsgálják őket. Minderj ötvenedik gép a vasúti kocsi helyett ismét lekerül a rakpartról, hogy a gyár udvarán teljes üzemeltetés mellett ötkilométeres utat rójon le. Utána a minőségi ellenőrzés amely magántulajdont, jól termő, gondosan ápolt kerteket érint — az eredmény felháborodás, nyugtalanság, elégedetlenség lett. És többlet — költség. Miért történhetett ez meg? A HNB jegyzőkönyveit vizsgálva látjuk, hogy több tanácstag — de legalább egy mindig — rendszeresen hiányzott az ülésekről. Egy fontos költségvetési kérdésben háromszor kellett egybehívni a plénumot, mert ismételten nem sikerült elérni a kétharmados részvételt. Az építési albizottság elnöke, Gyurkovics j/izsef arra a kérdésre, mit tái a községfejlesztési terv Mszleteiről, így válaszolt: „Nert tudok én arról semmit. Hog$ volt erről gyűlés? Nem tudtad, hogy nekem ís ott kelleti volna lennem." Vanda Károly, ugyanműhelyében ízekre szedik, s minden alkatrészt aprólékosan megvizsgálnak. Ilyen szigorú ellenőrzéssel veszik elejét annak, hogy a gép üzemeltetés közben csődöt mondjon. Nekünk, csehszlovák újságíróknak még egy osztály keltette fel különösen az érdeklődésünket, amely tulajdonképpen nem is gyárcsarnok — az üzemi vendéglő. Itt az ételekért a városi vendéglőkben fizetett áraknak a felét kérik. Illetve az árakat a gyár „háztáji" gazdaságának az üzem költségei szerint állapítják meg. S ha a „háztájiról" beszélek, akkor : ezen tessék egy 30 ezer tyúkot számláló telepet, néhány száz sertést és marhát, sok-sok hektár zöldséges kertet érteni. Nálunk hasonlót hiába keresnénk. Velem együtt valamennyi újságíró kollégámnak módfelett tetszett a két népgazdasági ág Ilyen egyesítése. Ami szintén megnyerte tetszésünket, az a jutalmazás formája. Rosztovban — és a Szovjetunióban általában — különösképpen megkülönböztetik az átlagos és a rendkívül hasznos dolgozók teljesítményét. A bérek ettől a tényezőtől, továbbá a ledolgozott évek számától, a szakmai képzettségtől, a munkaerkölcstől és a megtakarítástól függnek. Itthon mostanában gyakran megkérdezik: Mennyit keresnek a szovjet gyári munkások? A Ezek a kombájnok már a rakpart felé tartanak. (A szerkő felvétele) Rosztszelmasudii 1U7 ruoel az átlagos havi kereset. Ebben azonban benne foglaltatik Alekszander Matvejevics Merkúrov gyárigazgató, valamint a takarítónők és üzemőrök jövedelme ls. A futószalag mellett, ahol kivétel nélkül ügyes, fiatal munkások dolgoznak, 150 rubel a havi átlagkereset. Egy ebéd a kantinban fél rubelbe kerül, a kétszobás lakásért — a fűtést, a gázt és a villanyt is beleszámítva — havonta tízegynéhány rubelt fizetnek. A művelődés gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ingyenes. A dolgozók rendelkezésére áll továbbá számtalan üzemi üdülőközppnt. Aki évekkel ezelőtns járt a Szovjetunióban, ma sok újjal, érdekessel találkozhat. Főképp azzal, hogy a bővülő, tökéletesedő szolgáltatások arányában a dolgozók jövedelme is növekszik. B. DUŠEK csak az építési bizottság tagja: „Nem tudtam én erről semmit". . .. A nagycsalomijai beltelki kérdés, az illetékes felelős dolgozók nyilatkozatai- szerint végül mégis elintézést nyer, hogy mindenkinek a nyolc árja megmaradjon, s új méréssel kiigazítják a hibát. Ezt örömmel vettük tudomásul. Reméljük, a kedélyek rövidesen lecsillapodnak, mintha misem történt volna. De valami mégis történt: A nagycsalomijaiak — de nemcsak ők — jó leckét kaptak, amelyből megtanulhatták, hogy a csekély érdeklődés a közügyek iránt egyfelől, s a tessék-lássék választmányi tagság egynémely HNB-tag részéről másfelől — bajt okozhat ott is, ahol bajnak nem kellett volna történnie. VILCSEK GÉZA <r