Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-20 / 137. szám, szombat

f§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§9§*§§§§§§§§§§§§ Dr. FÖLDES GYÖRGY ÜGYFELÉVEL iGYiN PER, I AZ IGAZSÁG zások során lé>vült o gyanúsíŕédelemre való sen pedig oz o iogy ezt o jok egyedül, haÍOS védőügyvéd a leg ható soikorolhassa. Az rendelkezései anúsítottnak ma k arra van jobíróságí eljárás sd álljon meli arra is, hogy érdekeinek ércéljából már a írás megindítálatától ügyvédi ehessen igényjsítottnak ezt a lehet korlátozni áról a nyomoiközeg köteles Igy a védő jetanúk kihallgaíhet nekik kérn lehet a szakillgatásánál, a miénél, a csekonstruálásánál esen a vádlott iái is. A gyanúi, hogy mindhallgassák ki, nincs jelen. Ez JZ első kihollBárminő ráberoozó közeg réíyellenes. yvédség tehát shet mai peri pozíciójával? atlan, hogy a Wntető eljárás adóbbak egyiszéles körű kiaz ügyvédnek államban van. émát azonban an az ügyvédzáma és megllett a bővített <ezetes kihasza. KEVÉS AZ ÜGYVÉD Hogy a helyzetről teljesebb 'képet nyerjek, szükségesnek mutatkozott ellátogatni a Csehszlovákiai ügyvédség Központjának szlovákiai bizottságára is, mely a Leningradská utcában egy második emeleti szerény irodában húzódik meg. Az itt szerzett adatok jól érzékeltetik a problémákat: Csehszlovákiában 717 ügyvéd működik, ebből Szlovákiában 179. Ez kevés, összehasonlításként megemlíthető, hogy Magyarországon 1561 ügyvéd van és ezt a létszámot is szorosnak tekintik. Az ügyvédek megterhelése évről évre nő. Tavaly a szlovákiai ügyvédek 37.282 ügyet fogadtak el (1965-ben 34.646-ot), ami azt je'enti, hogy minden ügyvéd havonta 17—18 új ügy képviseletét vállalja. Ezeknek az ügyeknek a 74 %-át a sok munkát igénylő polgári (45%), illetve büntető (29%) ügyek képezik. Nagyobb, szerteágazóbb bűntető ügyben a bírósági tárgyalás egy hétig is eltart, a statisztika szerint a gyanúsított vagy fontosabb tanú kihallgatásán való részvéte) átlag négy órát vesz igénybe. Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha a gyanúsított előzetes letartóztatásban van. A fogház a kerületi bíróság székhelyén van, ha tehát a vidéki ügyvéd részt aikar venni előzetesen letartóztatott védencének kihallgatásán, egész napját rá kell áldoznia. Hasonló a vidéki ügyvéd helyzete a fellebbezési tárgyalásnál is, ezért gyakran a kerületi szék(Prandl Sándor felvételei) helyen működő kollégájával kénytelen helyettesíttetni magát, ami viszont annak a megterhelését növeli, hiszen neki is behatóan át kell tanulmányoznia az ügyet. Ilyen nagy munkamegterhelés mellett tehát gyakorlatilag lehetetlen következetesen kihasználni a védelem bővített jogait, és az ügyvéd kénytelen csak a nyomozási eljárás legfontosabb ténykedésein való részvételre szorítkozni. ÖRÖKÖS IDŐZAVAR - MAGAS KORATLAG Alkalmam volt betekinteni az ügyvédek napi programjába. Van olyan nap, hogy három-négy bírósági tárgyalás van feljegyezve az ügyvéd naptárában. A tárgyalások előtt, közölt és után az ügyfelekkel foglalkozik, beadványokat diktál, hivatalokkal telefonál, letartóztatásban lévő védencét keresi fel a börtönben. A tárgyalásokra való felkészülésre és a szakirodalom annyira fontos tanulmányozására már csak munka után, otthon jut idő. örökös időzavar - ez a mai ügyvéd sorsa. Az alacsony létszám mellett még egy adat jelez komoly problémát. Az ügyvédek 60 százaléka már túllépte ötvenedik életévét és oz ügyvédeknek csak egy ötöde fiatalafc>b a negyvennél. A magas korátlag jelenleg még nem hátrány, hiszen a nagy szakmai gyakorlattal járó tapasztalat és tudás visszatükröződése. A közeljövő szempontjából azonban aggasztó figyelmeztetés. Az ügyvédutánpótlás nevelésére kétségkívül kedvezőtlenül hatott, hegy még a közelmúltban is az ügyvédeknek volt a jogászok közül a legalacsonyabb fizetésük. Ez az igen szembetűnő aránytalanság annál igazságtalanabb volt, mert az ügyvédnek kell a legátfogóbb jogi szaktudással rendelkeznie, hiszen munkájában egyaránt otthonosan kell mozognia a jogrendszer majd minden területén, míg a bíró, az ügyész vagy az üzemi jogász többé-kevésbé szűken szakosított keretek közt végzi munkáját. Érthető, hogy a fiatal jogászokat az ügyvédi hivatás nem vonzotta. HA MINDEN JÓL MEGY... 1966. október 1-től végre orvoslást nyert oz ügyvédeknek ez a fájó problémája is. Új jutalmazási rendszer lépett életbe, mely az alapfizetések emelése mellett az anyagi érdekeltség elvét is tekintetbe veszi. „Ha minden jól megy", azaz, ha mind az ügyvédi tanácsadó, mind az egész kerületi szövetség teljesíti előírt gazdasági tervét, úgy a nyereségrészesedéssel együtt az ügyvéd fizetése elérheti a bírók vagy ügyészek bérének szintjét. Kétségtelen, hogy ez a fizetésrendezés és az anyagi érdekeltség bevezetése nagyon jókor jött, és megteremtette a feltételeket az „ügyvédhiány" fokozatos megoldására. NEM SZÉGYEN ÜGYVÉDNEK LENNI A társadalmi pozíció, a tekintély, a presztízskérdés vizsgálata nélkül nem lenne teljes a kép. Vitathatatlan, hogy e téren sok tényező közrejátszott, melyek a múltban a közvélemény szemében rontották az ügyvédek tekintélyét és a helytelen szemlélet, közhiedelem kialakítói voltak. E nézetek egy része még az ügyvédeknek a tőkés társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban élt az emberekben. Pedig akkor is voltak olyanod, akiket a „szegények ügyvédjeiként" ismertek, közöttük nem egy a munkásmozgalomban is nagy szerepet töltött be. A helytelen közszemlélet megnyilvánulásának tartom, hogy ezek nevének és ténykedésének méltatásánál ügyvédi hivatásuk megemlítését „óvatosan" elkerülik. Az egyik napilap például másfél évvel (!) ezelőtt így írt dr. Ivan Sekanináról, a csehszlovák kommunista mozgalom egyik nagy alakjáról: „Mint kiváló jogász a munkásmozgalom jelentős személyiségeit védte." A cikk írója ténybeli hibát követett el — védőként csak ügyvéd szerepelhet a bíróságon — de nem írta le a szemében nyilván megbélyegzőnek tűnő „ügyvéd" szót. Azon a bratislavai épületen, ahol dr. Vladimír Clementis egykori ügyvédi irodája volt, emléktáblán olvashatjuk, hogy „ebben a házban működöt 19301938 között dr. Vladimír Clementis, a jelentős kulturális dolgozó, a DAV kultúrpolitikai folyóirat egyik megalapítója, a CSKP érdemes funkcionáriusa, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság óllamférfia". A televízió dr. Vladimír Clementisről készített műsorában mutatta a képernyőn ezt a házat is, ügyvédi irodájáról azonban említést sem tett. A szocialista ügyvédek tekintélyének nem használt a személyi kultusz időszaka, amikor a védelem jogainak gyakorlati érvényesítését gyakran erősen korlátozták. A törvénysértés ellen bátran fellépő védő az exisztenciáját tette kookáro. Egy volt ügyvéd, régi párttag így nyilatkozott az akkori időkről: — Az egyik politikai perben barátomat védtem. Mint meggyőződéses kommunistáért tűzbe tettem volna a kezem, Tudtam, hogy a vád nem lehet igaz, és ezért érdekében messze túlléptem az akkor értelmezett védőügyvédi kötelességeket, saját költségeimre gyűjtöttem össze az anyagot a vád alaptalanságának bizonyítására. A gyanúsítás olyan légköre alakult ki körülöttem, hogy kis híján engem is letartóztattak. Az ügyvédi hivatássa

1 szakítanom kellelt . . . tO VOn tOn U3n tOn KM tOl u» von v&> von von tOl ÚJ LÉGKÖR Az Igazságügyi Palotában székel dr. Vojtech Tele k, a Csehszlovákiai ügyvédség Központja szlovákiai bizottságának elnöke. Az ősz haj kontrasztszerűen emeli ki a személyiségéből áradó energiát és optimizmust. — Milyen ma az ügyvédi hivatás társadalmi helyzete? - Erről már sokat beszéltek és írtak. Sok minden megváltozott, sok minden megjavult. Nem akarom azt állítani, hogy társadalmi helyzetünk már ma megfelel munkánk társadalmi fontosságának. Bizonyos azonban, hogy új légkör, új viszony alakult kí. Ma a politikai és állami szervek teljes bizalmát és támogatását élvezzük. A szemünk előtt végbemenő társadalmi folyamat még nincs befejezve. Lefolyását objektív törvényszerűségek határozzáj< meg és nem szubjektív, egyéni óhajok. Ez a társadalmi folyamat olyan új rendszer kialakítása felé irányul, ahol az értékmérő a teljesítmény, a munka célszerűsége és társadalmi hasznossága lesz, ahol az egyént eszerint ítélik meg, hogy jó munkás, jó mérnök, jó bíró vagy jó ügyvéd-e. A társadalmi fejlődés meg fogja követelni a jogi normák stabilitását, a törvényesség és jogbiztonság szüntelen szilárdítását és ezzel növekedni fog a mi munkánk társadalmi fontossága és tekintélye. KOZMA GYULA ven iCn von lOi iCn tť* VOn VOn tO-l ven von CO"> von ven ven von vtf> ven ven v&> vOn von von von von von V0n von von von von von von von ven VOn von von von tCn VOn von von von von von vOn VOn von von von von von von von VOn von VOn von VOn von von von von von von VOn von KISZOLGAIIATOTIAK TÖRPE ÜGYFELEK, AKIK RÁSZORULTSÁGUKBÓL FOLYAMODNAK A HIVATALOKHOZ A társadalom valóságos gépezet: egy-egy szerv, hivatal, vállalat és egyén apró alkatrészként végzi a maga pontosan megszabott munkáját. Az akadálytalan működés elengedhetetlen jeltétele, hogy az apró alkatrészek fogaskerekek gyanánt, simán, zökkenőmentesen kapcsolódjanak egymásba. A rohamos fejlődés azonban mind bonyolultabb szervezést kíván. S minél összetettebb valami, annál nagyobb az üzemzavarok eshetősége. Sajnos, hasonló zavaró jelenségek nem hiányoznak a mi társadalmi gépezetünkből sem. De nem csupán a szervezet bonyolultságából, adódnak, hanem a szervezők hibáiból is ... FELELŐSSÉGHÁRETÁS - PAPÍRRAL A külföldi szolgálati útról visszatérő elszámolja a kiadásokat. Természetesen a szigorú irányelveknek, rendeleteknek és lehetőségeknek megfelelően. Benyújtja a számlát, amelynek néhány koronás tétele a naponta vásárolt újságok ára. Az aláírt elszámolást azután azzal a megjegyéssel kapja vissza, hogy mellékelje a megvásárolt újságokat... Persze két hét sajtótermékeit az ember se itthon, se külföldön nem rakja páncélszekrénybe megőrzésre. De ha már nincs újság, elegendő egy írásbeli nyilatkozat is, hogy az újságokat valóban megvásárolta ... Az elszámoláson feltüntetett összeg és aláírás nem elég... Még kell egy külön nyilatkozat (külön papír, külön aláírás/, amelyet az előző elszámoláshoz mellékelnek. Az elszámolás kétszeri Igazolásával a hivatalnok duplán hárítja el önmagáról az effajta felelősséget. Erre azért van szüksége, mert sem az elszámolásban, sem önmagában nem biztos

. A BAL KÉZ NEM TUDJA i Az utóbbi időben bizonyos feltételek mellett lehetővé vált a vállalaton keresztült gépkocsikiutalás. Az erre jogosult vállalat javaslatára az illetékes szervek és hivatalok a kiutalási javaslatot továbbítják felettes szerveiknek, amelyek a végső döntést közlik a Mototechna vállalattal. A szerencsés tulajdonos innen kapja az értesítést a kiutalásról. A kacskaringós ügyintézésből csupán egy mozzanat: a takarékpénztár addig nem intézi a pénzügyi dolgokat, amíg az igénylő a saját vállalattól nem hoz egy újabb igazolást a vállalati kiutalásról... A vállalatban csodálkoznak a követelményen. Hisz minden okmány, amit a minisztérium és a Mototechna az igénylőknek kiadott, csak a vállalati javaslat alapján születhetett. Minek ezt még egyszer, külön is igazolni? Am közben valaki, valamelyik hivatal elrendelte az újabb igazolás szükségességét ls (tegyük hozzá: minden logikát mellőzve és az ügyintézést feleslegesen nehezítve], de erről pont azokat a szerveket nem értesítette, amelyeket az okmányok kiadására kötelez. Így az egyik hm£ttll_j£ÖveMésér^ PING-PONG AZ ÜGYFÉLLEL Egy esetben külföldi munkatársunknak próbáltunk engedélyt szerezni csehszlovák áru kivitelére itt letétbe helyezett tiszteletdíja értékében. A vámhivatal a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes osztályának engedélyéhez ragaszkodott. Az említett osztály adott egy igazolást az itt letétbe helyezett pénz megszerzésének törvényességéről, de kijelentette, hogy az engedély kizárólag a vámhivatal hatásköre. Megkezdődött a vég nélküli körforgás. A vámhivatal bizonygatta a magáét, az SZW 'lolgozója ugyancsak. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy minden alkalommal a legszívélyesebben fogadtak (egyik is, másik is legalább háromszor

j és Ismételten hangsúlyozták készségüket az ügy kedvező elintézésére. Mihaszna? Az ember belefárad a sok járkálásba, mások „molesztálásába" és miután néhányszor megjárta a vámhivatalt is, meg az SZNT ügyosztályát ts, lassan belefásul és kezd megbékélni önmaga és a hivatalok tehetetlenségével. A kitartóbbak — s valljuk be, nekik van igazuk — fordulnak aztán a további, felsőbb hivatalokhoz és igy szép sorjában gyülemlik, halmozódik az elintézetlen, de az ellenőrző szervek, és felettes szervek beavatkozása után az esetek többségében elintézhető akták száma. Ha a hivatalok elburjánzásáról esik szó, akkor éppen a feladatkör és a felelősség pontos körülhatárolásának hiánya az egyik körülmény, ami ezt előidézi. Ezt a tételt bizonyítja számtalan szerkesztőségünkbe érkezett panasz kivizsgálása és intézése. A polgár azért fordul a hivatalokhoz, mert erre kényszerül. Es ezt a kényszert a társadalom szervezettsége váltja ki, mert bizonyos ügynek intézése csakis az illetékes hivatal útján lehetséges. A hivatalok azonban az ügyek intézésében nemcsak segítséget, hanem sok esetben az ügyfél kiszolgáltatottságát is jelentik. Az ember a hivatalban néha úgy érzi magát, akár egy törpe, akinek a nemzeti bizottság. a beteqsegéUjztlhivatalT^ ZAKLATÁS >§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§ Valamennyi rendelkezésnek és pecsétes papírnak a társadalmi szervezettség tökéletesítését, az intézés egyszerűsítését és meggyorsítását kellene szolgálnia. Ezzel szemben sokszor feleslegesen bonyolódnak a dolgok és éppen e rendelkezésekkel nehezítjük meg egymás életét. A hivatalok néha maguk se ismerik pontos feladatkörüket. Ha valaki hozzájuk fordul egy kicsit is szokatlanabb ügyben, csakhogynem zaklatásnak veszik, mert utána kell nézniük eddig ismeretlen formulákndk, előírásoknak. Vagy, hogy ettől mentesüljenek, a folyamodót egy másik hivatalba küldik. Így rázzák le magukról az esetleges felelősséget és ezt igyekeznek másokra átruházni. Pedig a hivatalok azért létesültek, hogy a hatáskörükbe tartozó ügyeket kötelezően intézzék. Ez a társadalmi megbízatásuk és feltétlen kötelességük! Megengedhetetlen tehát, hogy a hivatalokban a rájuk szoruló ügyfél fanyar arcokkal, kellemetlen fogadtatással vagy éppen fölényes hanggal találkozzék. Még akkor ts, ha az ugy szokatlan és intézése kissé körülményesebb! ZSILKA LÁSZLÓ