Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-07 / 96 szám, péntek

\ JOGI TANÁCSADÓ A mezőgazdasági adóról A JÖVEDELMI ADÓ Több gondot a személyszállításra Intézkedések a losonci járás autóbuszközlekedésének megjavítására A helyzet p a p f r o o a legnagyobb rendben van. Sűtl Összehasonlíthatatlanul jobb, mint bár­mikor azelőtt volt. Több az autóbusz, több a já­rat, többen járnak munkába, mint akármelyik előbbi évben. A menetrendekben is végrehajtot­ták a lakosság igényei szerinti módosításokat, a közlekedési vállalat kizárólag a nemzeti bizott­ságok jóváhagyása után lépteti érvénybe a menet­rendet. S ami a legérdekesebb: az egyes járato­kon végzett ellenőrzés során — munkanapokon és munkaszünet előtti napokon egyaránt — az ellenőrök nem találtak olyan túlzsúfolt autóbuszt. amely indokolttá tenné a nagy felháborodást. Az ellenőrzési jegyzőkönyvben — ez is megvan pa­píron — megállapították: a járatok többségében 35—40 ember "volt a kocsikban, néhány buszon a létszám elérte a 71-et. Ez valőban a maximum, minden álló- és ttMhely elfoglalását jelenti. De nem többet. így rendben is lenne a dolog. Ugyan­akkor tény — a Losonci járást Nemzeti Bizottság elemzésében is leszögezte ezt —, hogy egyes ese­tekben 120 ember zsúfolódik az autóbuszba, ami mind biztonsági, mind utazási i«ény szempont­jából felháborító. KI KÖTELES JÖVEDELMI ADÖT FIZETNI? Ezt az adót az állami gazda­ságok, a Vetőmagnemesítő és Magtermesztő Vállalat szak­igazgatósága alá tartozó gaz­daságok, az EFSZ-ek és azok a polgárok kötelesek fizetni, akik saját vagy közős számlára mezőgazdasági termelést foly­tatnak. ADÓMENTESSÉGEK A jövedelmi adó fizetése alól mentesülnek az EFSZ-ek tag­jai, mégpedig a szövetkezettől kapott pénz és természetbeni Járandóságokat, a beruházási kölcsönökre kifizetett részlete­ket és a háztáji gazdaságból származó bevételeket illetően. Ezzel szemben az EFSZ-tag is köteles jövedelmi adót fizetni, ha a háztáji gazdaságban kü­lönleges növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglal­kozik. Ilyennek számítanak a komló, a szőlő, a dohány, az eper, a gyümölcs, a gyógy- és aromanövények, mindenféle magvak és virágok termesztése és a nádvágás. Különleges ál­lattenyésztésnek számít a mé­hészkedés, a prémes-, a labora­tóriumi állatok és a halak te­nyésztése is. A jövedelmi adó alól fel van­nak mentve az állami gazdasá­gok, a tangazdaságok és a me­zőgazdasági üzemek dolgozói azon mezőgazdas4gi termelést illetően, amelyet az ideiglenes használatukba átengedett föl­deken folytatnak, azonban jö­vedelmi adót tartoznak fizetni ők is, ha az ilyen földön kü­lönleges növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglal­koznak. Adómentességet élvez­nek — a kölcsönösség elvének tiszteletben tartása esetében — az immunitást élvező, hazánk­ban működő külföldi diploma­ták. A JÖVEDELMI ADÖ TÁRGYA Az állami, iskolai gazdaságok és az EFSZ-ek esetében a jö­vedelmi adó tárgya az összes tevékenységükkel elért teljes bevétel. A polgárok esetében az adó tárgya a mezőgazdasá­gi termelésből származó Jöve­delem. Esetükben a mezőgaz­dasági termelés alatt értendő, a mezőgazdasággal és a halte­nyésztéssel összefüggő minden tevékenység: a növénytermesz­tés és állattenyésztés, valamint a melléktermelés is, ha össze­függ a növénytermesztéssel vagy az állattenyésztéssel. — Adó alá esik az olyan mellék­tevékenység is, mint a fuvaro­zás, bérszántás, gabonacséplés, fafürészelés. AZ ADÓZÁSI IDŐSZAK Az adót az állami gazdaságok és az EFSZ-ek minden elmúlt naptári év után fizetik, a pol­gárok pedig minden naptári év január 1-1 állapot szerint es­nek adó alá. Kivételt képeznek a különleges növénytermesztés­sel vagy állattenyésztéssel el­ért jövedelmek, amelyek ese­tében az adót az elmúlt nap­tári év tényleges eredményei alapján kell kiszámítani. AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK ÉS AZ EFSZ-EK ADÖALAPJA ÉS TÉTELE Az állami gazdaságok és az EFSZ-ek adóalapját úgy kell megállapítani, hogy a minden tevékenységükből származó összbevételből leszámítják a megfizetett földadót, az alapok­ba való Juttatásokat (kivéve a dolgozók javadalmazásának alapját), a vagyonbiztosítás biztosítási díját és a szövetke­zeti földművesek társadalom­biztosításához való hozzájáru­3 lás költségeit. A jövedelmi adó tételét abból az összegből ál­g 7 lapítják meg, amellyel az egy állandó dolgozóra eső átlagos 7, havi jövedelem meghaladja az 1000 koronát, és annyi százalék­ig ban kell meghatározni, araeny­nyit nyerünk, ha az ezt meg­haladó összeget százzal osztjuk, de legfeljebb csak 10 százalék lehet (Pl. 1500 korona át­lagos havi jövedelem eseté­ben 500:100 = 5% lenne az adó). Az adót nem vetik ki, ha az egy állandó dolgozóra eső havi átlagjövedelem nem éri el az 1000 koronát. A POLGÁROK ADÖALAPJA ES ADÓTÉTELE Az adót az egy hektárra eső átlagos jövedelmezőségi norma (szabvány) szerint kell megál­lapítani. Ez a norma a mező­gazdasági föld fekvése szerint különböző. Az adó alapja a mű­velésre alkalmas földterület, mégpedig minden naptári év január 1-i állapota szerint. A különleges növénytermesz­tés és állattenyésztés esetében az adó alapja az elmúlt nap­tári évben elért pénz- és ter­mészetbeni bevétel. Az Ilyen esetben a jövedelmet nem lehet alacsonyabb összegben megál­lapítani, mintha azt az átlagos jövedelmezőség normája alap­ján számították volna ki. Az adó tételei: 3000 koronáig 5% 3— 6000 korona között 150 ko­rona és a 3000 koronát meg­haladó összeg 7%-a, 6—9000 korona között 360 ko­rona és a 6000 koronát meg­haladó összeg 10%-a, 9—14 000 korona között 660 ko­rona és a 9000 koronát meg­haladó összeg 15%-a, 14—20 000 korona között 1410 korona és a 14 000 koronát meghaladó összeg 22%-a, 20 000 korona felett 2731 koro­na és a 20 000 koronát meg­haladó összeg 30%-a. Az adót nem vetik ki, ha az emelés, illetve csökkentés utá­ni eltérés összege 20 koroná­val kevesebb lenne. AZ ADÖ EMELÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE Azok jövedelmi adóját, akik nem gondoskodnak fiatalkorú gyermekről, 10 százalékkal fel­emelik. A két kiskorú gyermekről gondoskodó adózó adóját 15 százalékkal, a három kiskorú gyermekről "való gondoskodás esetében 30 százalékkal és négy vagy több kiskorú gyermekről való gondoskodás esetében 45 százalékkal leszállítják. Ez az adócsökkentés csak az olyan adózó esetében lehetséges, akiknek ugyanezen okból más adóját (pl. béradót) nem csök­kentették. A nemzeti bizottság a kive­tett adót 50 százalékkal fele­mell az olyan adózók esetében, akiknek alkalmi ideiglenes — tevékenységből, mellékes termelésből vagy a mezőgaz­dasági termékeknek közvetle­nül a fogyasztóknak való ela­dásából van bevétele. A nemzeti bizottság a kive­tett adót 50 százalékkal leszál Htja, ha elöregedett vagy csök­kent munkaképességű földmű­vesről van szó, esetleg, ha azt a helyi viszonyok indokolják (pl. különösen kedvezőtlen természeti feltételek, amelye­ket az átlagos termelhetőségi norma nem fejez ki). AZ ADÖ ALÁ NEM ESÖ LEGKISEBB ÖSSZEG Az olyan polgároknak, akik­nek a mezőgazdasági termelés­ből és minden egyéb forrásból származó jövedelme nem halad­ja meg együtt az évi 30 000 ko­ronát, az adót nem vetik ki. Az 1 ha-ra eső átlagos Jöve­delmezőségi norma a földek korona 1—5 osztályában 3500 6—38 osztályában 3000 39—43 osztályában 2200 44 osztályában 1500 Ä polgárok jövedelmi adóját a fentiek szerint először az 1967-es évre vetik ki az 1967. január l-l állapotnak megfele­lően. Dr. FÖLDES JÓZSEF Losoncon nagy az elégedet­lenség az autóbuszközlekedés­sel. Csúcsforgalom Idején rendszeresen túlzsúfolt néhány járat. Néhány. De a já­rásban 720 járat van, 45 vonal, összesen 2556 kilométer hosszú útvonalon. Az átlag 29,3 utas egy autóbuszra. Pontos adat ugyan — de nem mond sem­mit. Sőt, elkeni a valóságot. Az átlagból nem látszik meg, hogy tíz járaton csak tízen-tizenket­ten utaztak, de egy vagy két járaton százan Van-e lehetőség a jelenlegi helyzet orvoslására? Ez a kér­dés józanul csak úgy válaszol­ható meg, ha felmérjük az au­tóbuszközlekedési vállalat lehe­tőségeit. Némely szükségszerűséget megmagyaráz a következő pél­da, amely nem losonci, a szom­szédos zvoleni járásból való. A Detvai Gépgyárba napon­ta autóbuszok serege hozza a dolgozók százait. Legkésőbb reg­gel 6 órakor már a gyárkapu­nál állnak. Zsúfoltak, de mun­kakezdéskor kiürülnek és az égvilágon senkinek sincs rájuk szüksége egészen 14 óráig, ami­kor a munkások hazaindulnak. Egy egész munkanap, 8 óra kényszerveszteglés. Néhány ko­csit ilyenkor átirányítanak a helyi járatokra vagy rövid vo­nalakra. De tíz kocsi ittmarad a gépgyári műszak végéig, és egyszerűen semmit nem csinál­nak velük. Kell ez a tíz kocsi? Kell. De csak arra, hogy reg­gel behozzák és délután elvi­gyék a dolgozókat. Hiába, a munkásszállító bu­szok többnyire rövid időtarta­mú csúcsforgalmat bonyolíta­nak le, s azután sokszor vesz­tegelnek. Ám akár jár az autó­busz, akár vesztegel, a sofőrt fizetni kell, a kocsit meg kell vásárolni, a karbantartást el kell végezni, a 6 százalékos le­írásokat fizetni kell — akár napi egy órát dolgozik a busz, akár egyfolytában üzemben van. Sok a veszteglés a javítások miatt. Naponta 62 busz jár a járásban, a valóságban azonban 93 kocsija van a losonci üzem­nek. Sok közülük elöregedett. Ennek ellenére tavaly a terve­zett generáljavításoknak csak 41 százalékát valósították meg. A számítások szerint a csúcs­forgalom idején lebonyolított szállításokból eredő bevétel nem fedezné a szükséges ko­csik árát sem, nem beszélve a bérekről és a karbantartásról. A buszokat csak úgy kifizetődő üzemeltetni, ha azokat lehető­leg egyenletesen kihasználják egész napon át. Ilyen eszmé­nyi helyzetben a vállalat soha­sem lesz. A jelenlegi helyzet — a középút: 62 autóbusz jár a losonci Járásban 26 pótkocsi, és — 88 040 utas egy napon. A buszok kihasználása 75,5 szá­zalékos, a veszteglési idő 10,7 százalék. Tavaly a tervezett 6 busz helyett 8-at kapott a Já­rás, idén 10-et és 8 lengyel gyártmányú pótkocsit. Az ismertetett adatokból ki­tűnik, hogy a vállalat érdeke a kocsik minél Jobb kihasználása, viszont az utazó közönség ér­deke a gyors, kényelmes uta­zás a vállalat pénzügyi tervei­re való tekintet nélkül. A Lo­sonci Járási Nemzeti Bizottság egyértelműen az utazóközönség oldalára állt. Erélyesen fogal­mazta meg követelményeit az autóbuszközlekedési vállalattal szemben. A vállalat ezekben a napokban nyújtotta be válaszát a kerületi nemzeti bizottságnak. A válasz lényegében a válla­lati igazgató utasításait tartal­mazza a losonci autóbuszközle­kedési üzem számára, amit az alábbiakban röviden ismerte­tünk: • A vállalat kiutalt minden szükséges eszközt ahhoz, hogy olaj­kályhákkal megoldják a pótkocsik ffitését. A végrehajtás a losonci üzem feladata. • A losonci üzem létesítsen a já­rási székhelyen helyi autóbusz­közlekedést, amely tehermentesít néhány járatot és fokozza a ko­csik kihasználási átlagát. Erre két autóbuszt bocsát rendelkezésre. (Az egyik fij kocsit a losonciak már át is vették.) 0 A Dolina Bánya — nagykür­tiisi lakótelep vonalon egy pótko­csival többet állítanak be, és meg­erősítik a csúcsforgalml járato­kat. 0 Erélyes Intézkedéseket köve­telnek a losonci özemtől a sze­mélyzet ruházkodását és viselke­dését illetőleg. t A Kékkő—Nagykürtös vona­lat hétfői napokon erősitik. • Az idei generáljavítási ter­vet 100 százalékra teljesítik. • Módosításokat eszközölnek a májustól érvénybe lépő új menet­rendben. Ezek közül néhánv fon­tosabb adat: új járat indul Fülek­ről Rátkára, s új az 5,40 es és 13.40-es járat is a Losonc—Kovo— Rátka vonalon. Befejezésül idézzük Ondrej Majernak, a Banská Bystrica-i Autóbuszközlekedési Vállalat személyforgalmi osztálya veze­tőjének szavait: — Nagyobb rugalmassággal a losonci üzem sok problémát megoldhatott volna saját hatás­körében. Enélkül a jövőben sem lehetnek meg Losoncon. Viszont figyelmeztetni szeret­nék arra, hogy sokan a járás­ban akkor ls az autóbuszköz­lekedést veszik igénybe, ami­kor vasúton járhatnának... A kocsik kihasználása lassú csök­kenést mutat, ami azt jelenti, hogy egyre több a kocsi. Idén kidolgozzák a losonci autóbusz­állomás tervelt. Az építkezés­nek 1970-ig kellene megvalósul­nia. Ezek után joggal reméljük, hogy a jobb közlekedési teltételek megteremtése a losonci járásban sem távoli álom. A bosszankodó ntasok részéről a csúcsforgalom óráiban bizonyára nem hangzik el annyi szidalom Illetékesek és sokszor illetéktelenek számlájára, mint a múltban. Mert valljuk meg, foggal tették fel a kérdést: Ho­gyan törődnek a szocializmusban az emberrel, ha ilyen emberhez nem méltó körülmények között kell utazniuk munkába és mun­kából . .. Igen, ez is az emberről, — a dolgozó, értékeket teremtő ember­ről való gondoskodás egyik ismérve. VILCSEK GÉZA r~\lvasom, hogy egyre több a százesztendős egyén, egyre sűrűbben bukkannak elö ezek a Matuzsálemek. Ha így haladunk, megérhetjük, hogy százesztendőre emelkedik az átlagos em beri korhatár. Legfőbb tdejet Minél gyakrabban fordul meg az ember feje fölött az a bizonyos iksz, annál kellemesebben érinti az effajta hír. Megjegyezni kívánom, hogy csak erre, mifelénk alacsony az átlagkor. Például Tífliszben, Nigé riában, valamint Kam csatkában már 160, sőt 170 éves emebrek is lé teznek. Ha valaki utána néz — és mindig akad ilyen egyén — azt ls megtudhatja, hogy ez az aránylag elég magas kor elsősorban a helyes életmódnak köszönhető. Alkohol semmi, nikotin semmi, főtt étel minél kevesebb ... Szerelem? Nos, saját bevallása sze­rint egyik ilyen százesztendős kortársunk leg­utoljára nyolcvanesztendős korában nősült. Az esküvői szertartást végző hivatalnok szkeptikus megjegyzésére olyat válaszolt, hogy a legközeleb­bi száz esztendőben nem reszkíroz meg hasonló szkeptikus megjegyzést... Szóval, egyenes kö­vetkeztetés — szerelem jöhet! Nos — gondoltam erre — nem vagyunk elma radott ország, éppen százéves polgárunk ne len­ne? Körülnézek! Felkeresem az illetőt s megkér dem, safát éghajlati viszonyaink szerint, saját tapasztalataiból kiindulva — mi is tulajdonkép­pen a hosszú élet titka? Megyek, megyek mendegélek ... mindhiábaI Kutató téren, úgy látszik, még nem értem fel kellő színvonalra. MindegyI Ha már belefogtam, abba nem hagyom! Ha nincsen egy százéves, jó nekem két ötvenes is... (Esetleg négy huszon­ötös.) — Engem a hosszú élet célja érdekel! Mert azt csak nem fogják nekem bebeszélni, hogy trdemes lemondani az élet legszebb örömeiről, csak azért, hogy végül is ráncosán és fogatlanul antialkoholista, antinikotinista, bicsérdista pro­pagandát csináljak egy ócska karosszékből? — nyilatkozott az egyik ötvenéves. — Nem írok alá bianco-váltótl — így a másik. — Nekem az életből semmi sem sok, amennyi­ben ifjonti erőben élhetem meg. De ki garantál­ja? Nem iszom, nem eszem, nem füstölök, min­den a legnagyobb rendben ... végül kilencvenkét Száz évig él az ember éves koromban jön egy szerelmi csalódás és passz ... esetleg főbe lövöm magam. Na, ugye? Hát érdemes az egészet megreszkírozni? — Ugyan, hát kinek van abból haszna, rajtam és esetleg közvetlen környezetemen kívül, ha meg is érem ezt az életkort... — fordítja vissza­felé a kérdésemet egy megszólított huszonöt­éves... — A társadalomnakl — válaszolom. — Köz­vetlen tapasztalatátadási Képzeljük el, mi mindent éltek meg ezek a mai százévesek! Ss mennyi meglepetés várakozik az emberiségre az elkövet­kező száz esztendőben? Hogy csak párat említsek úgy kapásbóll Leszállunk a HoldraI Ez már fiksz. A Marsra ls eljutunkI Ez majdnem fiksz! Felfedezik Kennedy elnök gyilkosátI Ez ugyan nem fiksz, de azért megtörténhet. Meg­születik az atomsorompó, pirulákkal fogunk táp­lálkozni, úgy repdesünk magánrepülőgépeinken a levegőben, mint a szúnyogoki Gépek gondol­koznak, dolgoznak helyettünk ... kockacukor nagyságú kis elemmel f ütjük bérházainkat... Tetszés szerint varázsolunk elö esőt és akkor ,csinálunk havat, amikor akarunk... — Hapcii — tüsszent bele monológom köze pébe az egyik ötvenéves hallgatóm. — Csak em­legeti a havat és máris prüszkölök! — Egészségérel — válaszolom diadalmasan. — Na látja, hogy Igazam van. Még tüsszentett is rát. — Maga babonás? Mert én nemi Meg vagyok csupán hűlve és nem tudok kilábalni belőle. Pe áig ha tudná, mennyi acilpirint szedtem már be, és mennyi rumos teát megittam! Ha tudnám, hogy náthaláz ellen ts kitalálnak valamit a leg­közelebbi évszázadban, azért gondolkodnék a dolgon ... — Ember! Kisujfát mutatja magának valaki és mindjárt az egész keze után kap. Telhetetlen. Hát nem? Ne egyék, ne tgyék, ne füstöljön... dehogy náthaláz ellen pirulákat?! Hol él maga? Ilyesmiről még a mai százesztendősök sem regél­nek ... — mondom méltó felháborodással és ha­zamentem Nem érdemes az emberiség érdekébe a kisuffunkat sem megmozdítani... DÁVID TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom