Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-07 / 96 szám, péntek

I d ősz c rű közgazdasági kérdések • •••••••••• •••••••••PEM ÉI f 1 L M £ K • ••••••••••••••••ÜDDÜO A SZÖKEVÉNY VISSZATÉR (cseh) Az embernél nincs bonyolultabb teremtmény a Földön. Ez a közhelynek tetsző, ám kétségbevonhatatlan Igazság ötlik fel bennünk Eváld Schorm ú] filmje láttán is. A szökevény visszatér mély gondolati tartalmú, filozófiai-lélektant problémákkal küszködő, a mai ember életérzését kitapintó, igényes mű. Az elmegyógyintézetbe új beteg érkezik: Sebek mérnök, egy tervezőintézet tehetséges, fiatal munkatársa. öngyilkosságot akart elkövetni, de megmentették. Feleségét, annak szüleit, az intézet vezetőit sorban kihallgatják: miért tette, ugyan mi oka lehetett rá? ... Senki sem tudja, fogalmuk nincsl Nincs konkrét oka Sebek mérnök öngyilkossági kísérletének. Ö maga sem tudja, hogy válságos lelkiállapotát, kínzó szorongását tulajdonképpen mi váltotta ki. Felesége szeszélyei? Az anyós képmutató szeretete, minden „jóságán" átütő rideg undora? A főnök üres frázishalmazai, színlelt önzetlensége és leplezhetetlen ostobasága? Az érzések hiánya vagy tomboló összevisszasága? A szerelemnélküliség vagy a féktelen imádat? A magány? "Az „uniformizált" világ sivatagi pusztasága, vagy az alkalmazkodásra, azaz képmutatásra való hajlamtalanság? A kérdések sokasága ágaskodik egyre magasabbra, szinte kiáltanak a válaszért, de Schorm nem felel, nem is tud felelni. Számos emberi gyengét, jellemfogyatékosságot, rosszindulatot világít meg éles, leleplező fénnyel, de megoldást — Sebek többször megszökik, és többször kénytelen visszatérni az elmegyógyintézetbe — nem talál, s ki tudja, van-e ilyen egyáltalán? ... Mi, nézők tudjuk,' hogy Sebek nem elmebeteg. Talán in kább azok, akik ezt a mélyen LAUREL ÉS HARDY érző és már érzéseiben is megcsömörlött fiatalembert szomorú sorsára juttatták. De azoknak kutya bajuk. S bár mérgezik mások életét, ők sértetlenek, ők meg tudják játszanť a normálist, mézesmázos szavakkal leplezni tudják önző kicslnyességüket. S van-e, és ha van, mi az értelme az életnek ilyen emberek között? Vagy igaza volna az orvosnak: „... az okos közöny nem beletörődés, inkább felszabadulás"? Pesszimistának tűnik ez a film. Vízió és sajátosan értelmezett valóság fon keretet benne a bonyolult mondanivalóköré. Tény, hogy Schormnak ez a filmje is útkeresés, a művészi kifejezés keresése, próbálkozás a mai érzékeny és igényes ember életszemléletének megfogalmazására, vagy inkább: gyengéinknek, hibáinknak ostorozása egy félig igaz, félig kigondolt történettel. Nem eléggé meggyőző az okfejtése, nem mindig hihető a gondolatmenete, de a ma emberével foglalkozik, annak vívódását, problémáit mondja ki, s nem is akármilyen művészi színvonalon. Ez pedig teljesítmény és eredmény, érdem és siker még akkor is, ha sokmindent fenntartásokkal fogadunk. Evald Schorm rendező maga írta a forgatókönyvet, sőt az ötlet is tőle származik, tehát a legfőbb elismerés őt illeti. Jan Káčer (Sebek mérnök) és Jana Brejchová (feleség), továbbá Jtfí Menzel (Jiŕí), Mllan Mordvek (orvos) és Dana Medflcká (Olga) megfelelnek a műfaj és a téma támasztotta nagy követelményeknek. A mai tárgyú, gondolatban gazdag, igényes filmek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni fog Schorm drámai műve, s csehszlovák „új hullámnak" ez az új terméke. (amerikai) Külön-külön indultak, de nagyot, Igazit csak együtt alkottak. Két évtizedes felejthetetlen együttműködés, pontosabban: egymástkiegészítés és kölcsönös felülmúlás az, amit Laurel és Hardy neve jelent a film történetében. Bámulatos tehetség, kifogyhatatlan ötletgazdagság, az ellentét bravúros összhangja jellemzi kivételes művészetüket, azt a művészetet, amely a régi, de még ma Is és még sokáig élvezhető ritka kevesek közé tartozik. Róbert Youngson összeállítása pályakezdésüktől egészen művészetük csúcsáig mutatja be Stan Laurelt és Oliver Hardyt, a némafilm korának e két nagyszerű komikusát. A részletek néha aránytalanok, érezni Youngson egyéni ízlését, ám a kikerekedett egész mégis elmondja, amit feltétlenül közölnie kell. NAGYSZERŰ FICKÓK REPULÖ GÉPEKEN (amer.-angol) Ken Annakln ismert, de nem közvetlenül az élvonalba tartozó rendező ötletesen megkomponált, humorban és látványos ságban egyaránt bővelkedő, ízléses vígjátéka a Nagyszerű fickók repülő gépeken. Kellemesen, spontánul szórakoztató film, erősen, de szellemesen karikírozó jelleggel. A gyerekcip'őben járó századelejei repüléstechnika „lenyűgöző vívmányait, az ördöngös szárnyas gépeket és a velük égbe szállni merészelő bátor pilóták kalandos-bohém életepiződját tárja elénk egy világraszóló verseny ürügyén. Annakin jól kihasználta a külön környezet, a kor, a különböző nemzetiségű, sajátos mentalitású repülőemberek adta komédiabeli lehetőségeket, s a komikum általában jól érvényesül a 70 milliméteres térhatású forma keretei között. A pazar szereposztás (hírneves amerikai, angol francia, olasz, japán, német színészek) természetesen csak fokozza a minden bizonnyal nagy közönségsikert arató film vonzerejét. J szó) lana Brejchová és Jan Káčer A szökevény visszatér című cseh filmben. • Rudolf trónörökös mayerlingi öngyilkosságának történe tét újból megfilmesítik. Az amerikai filmet a tervek szerint jövő télen Bécsben forgatja Terence Young, aki egyébként a James Bond-filmek rendezője. Rudolfot, Omar Sharif, Vetsera Máriát Catherine Deneuve, Erzsébet királynét Vivian Leigh, Ferenc Józsefet Alec Guinnes alakítja. • Az elmúlt évben 2,7 millió látogatója volt a drezdai múzeumoknak. Az Albertínum Új Mesterek Galériáját félmillió néző tekintette meg. ...hogy a jó munka elnyerje jutalmát A munkadíjazás az új irányítási rendszer érvényesítésének legérzékenyebb pontja. Érthető, hiszen közvetlenül érint valamennyiünket. Miért is helyezünk most olyan nagy súlyt a helyes bérpolitikára? A BÉREGYENLŐSDI OKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az egyéni anyagi érdekeltség eddigi érvényesítése során kialakult béregyenlősdi elnyomta a munkabér ösztönző szerepét a termelésben. A béregyenlősdi abból alakult ki, hogy megsértettük a munka mennyisége, minősége és társadalmi fontossága szerinti szocialista díjazás elveit, adminisztratív módon fékeztük a bérnövekedést anélkül, hogy tekintetbe vettük volna negatív hatását a munkatermelékenységre. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az utóbbi években a nominálbér lassú ütemben növekedett, és eluralkodott a béregyenlősdi. így több ország megelőzött bennünket a reálbérnövekedés ütemében. A bérnivellizáció létrejöttének további oka az, hogy a bérek általában a gazdálkodási eredményektől függetlenül alakultak. A béregyenlősdi negatív eredményei széles körben megnyilvánultak: a vállalatok között a műszaki és szervezési színvonal lemaradásához és a gazdálkodás hatékonyságának csökkenéséhez vezettek. Ez okozta azt is, hogy az emberek nem szívesen vállaltak felelős beosztást és nem törekedtek szakképzettségük növelésére. A bérnivellizáció, mely bizonyos ideig pozitív szerepet játszhatott, fékezte az emberek kezdeményezését, az egyén és a kollektíva képességeinek és alkotóerejének teljes latbavetését a gazdaság további fejlesztésére. Ezenkívül negatívan hatott a munkaeredményekre, az átlagtudás mentalitását alakította ki, gátolta az ésszerű munkaerőgazdálkodást. Belőle származott az emberek helytelen viszonya is a munkához. A nivellizáció deformálta a bérarányokat a termelő és nem termelő ágazatok között, az ágazatokon belül, egészségtelenül csökkentette az arányokat a dolgozók kategóriái és a szakmák között tekintet nélkül a szakképzettségre, a munka bonyolultságára és felelősségére. Szlovákiában 1966-ban 600 koronáig keresett a dolgozók 0,29 százaléka, 601—1000 korona között 11,11 százaléka, 1001—2000 korona között 71,62 százaléka, 2000—3000 korona között 15,61 százaléka, 3000 koronán felül 1,37 százaléka. A dolgozók legnagyobb részének a keresete tehát az átlag körül van, míg másutt a fejlett országokban a szóródás lényegesen nagyobb és., egyenletesebb. A népgazdaság fejlődésének extenzív feltételei egyre szűkítették a személyes fogyasztásra szolgáló eszközök növekedésének terét. E feltételek között a népgazdaság valamennyi ágában kicsúcsosodott a nivellizációs irányzat. A kifizetett bérösszeg az utóbbi öt évben gyorsabban növekedett, mint a nemzeti jövedelem, az átlagbér növekedése azonban a foglalkoztatottak számának nagyarányú növekedése miatt lassú volt, és csökkenő irányzatot mutatott. 1948 — 1953 között Szlovákiában az átlagbér 6,6 százalékkal emelkedett évente, 1954—1960 között 3,6 és 1961—1965 között 1,8 százalékkal. De a reálbér növekedése ls 1,1 százalékra csökkent országos méretben. Ezzel jelentősen gyengült a munkabér ösztönző szerepe. Megnyilvánult ez a nemzeti jövedelem és a termelékenység alakulásában egyaránt. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem az Iparban 1963-ban nem érte el az 1960. évi szintet sem. Csökkent a társadalmi munkatermelékenység is. A PROBLÉMA HELYES ÉRTELMEZÉSE A nivellizációs irányzat érintette a fizikai és a szellemi dolgozók kereseti arányait a termelői és nem termelői szférában is. Erről már több ízben közöltünk adatokat. A tények azt igazolják, hogy a mai bérarányokat tekintve egyes szakmákban a főiskolai végzettségggel rendelkezők egész életükben körülbelül annyit keresnek, mint a szakképzett lakatos. Azért említjük újra ezt a dolgot, mert rá akarunk mutatni összefüggéseire. Bár valainenynylen az „Isten képére vagyunk teremtve", mégsem vagyunk mindnyájan egyforma szépek, jók és hasznosak. Hogy világos legyen: pártunknak, társadalmunknak nem célja, hogy valakinek az életszínvonalára törjön, hogy egyesektől élvegyen, és azt másoknak adja. Semmi esetre sem akarunk úgy eljárni, hogy a munkásoktól elvegyük és odaadjuk a technikusoknak, a közgazdászoknak, a hivatalnokoknak. A problémát ugyanis rendszerint ilyen helytelen módon értelmezik. Néhány szocía lista munkabrigátf is ahelyett, hogy utat törne az újnak, „tagjai jogainak" védelmezőjeként és harcosaként lép fel ezekben az esetekben, bár senki nem akar senkinek a béréből elvenni. A szakszervezetek az üzemekben nem végeznek kellő felvilágosító munkát e problematika megmagyarázásában. Meg kellene magyarázniok a dolgozóknak, hogy differenciálásról van szó, vagyis a munka eltérő díjazásáról elsősorban a szakmákon belül, vagyis a jó és a rossz munkás, a jó és a rossz technikus, a jó és a rossz mester, igazgató, helyettes, a jó és a rossz üzemrészleg, üzem, vállalat között. Ami pedig a dolgozók kategóriái közötti bérarányokat illeti és általában az új Irányítási rendszer bérpolitikáját, a problematika teljes ismeretlenségét kell megállapítanunk. Senki nem akarja lebecsülni a munkások vagy a technikusok munkáját. Nélkülük nem volna termelés. Másrészt viszont ha az egyik vagy a másik szerepét mérlegeljük a termelésben, el kell Ismernünk, hogy a jó technikus nagyobb befolyással van a gyártás fejlesztésére, a gazdálkodási eredmények javítására. Ha ez nem lenne így, akkor be kellene zárni valamennyi iskolát, nem kell tanulni, növelni a szakképzettséget... és a társadalom megszűnik létezni. De meg kell mondani azt is, hogy a jó, szakképzett munkás lényegesen többet érdemel, mint a gyenge vagy átlagos dolgozó. KÖVETKEZETES ÁLLASFOGLALÁST! A legközelebbi években az anyagi termelésben az átlagbér évi 3—3,2 százalékos növekedésével számolunk. De meg akarjuk szüntetni a nem termelő ágazatok nagy lemaradását a bérezésben (egészségügy, iskolaügy stb.). Szlovákiában évente 3,3—3,4 milliárd koronával kell növelni a béreket. Arról van sző, hogy ezt a bérösszeget valóban az átlagbér növelésére használjuk fel, hogy ne nyelje el a foglalkoztatottság bármi áron történő növekedése a termelő ágazatokban. Eddig ugyanis a bérnövekedés az újonnan felvett dolgozók keresetére ment, amivel ténylegesen nem növekedett sem a társadalmi munkatermelékenység, sem a nemzetf jövedelem. A denlvellízációs folyamatot és a bérek differenciálását a vállalaton belül kell megvalósítani, ami az új irányítási rendszer sikerének egyik feltétele. Ezen a téren tettek eddig a vállalatok a legkevesebbet. A munkadíjazás Igazságosságáról és a bérszínvonal emeléséről beszélve elsősorban arra van szükség, hogy nyíltan és következetesen állást foglaljunk a dolgozók és a munkahelyek ér tékelését Illetően, felszámoljuk az átlagosság uralmát, végezzünk a lógás, a következetlen munka eltűrésével. Végeredményben ez az alapja az új irá nyitás sikeres érvényesítésének, az életszínvonal emelkedésének. JOZEF LÚČ mérnök Miért tűnik el az olcsó áru? Az új, divatos és jó minőségű áru iránti kereslet lényeges befolyással van a fogyasztói árszínvonal emelkedésére, különösen ha tekintetbe vesszük azt, hogy a fogyasztók igényelt e téren teljes mértékben nem elégítik kl. Anyag- és kapacitáshiány miatt egyes gyárak csak azoknak a fogyasztóknak az Igényeire vannak tekintettel, akik jobb minőségű termékeket keresnek, tehát drágább áru vásárlása iránt érdeklődnek. Sok termék gyártása nem kifizetődő a vállalatok számára, aminek következtében a szükséges termékeket is kiiktatják a gyártási programból. Vannak üzemek, melyek a szabad árképzés körébe csak olyan termékeket vonnak be, amelyek iránt nagyobb a kereslet, mint a kínálat, tehát drágábban adhatók. E termékek minőségének fokozott figyelmet szentelnek, az olcsóbb termékek gyártását azonban csökkentik, vagy megszüntetik. Az olcsóbb termékek gyártá sának korlátozását legjobban az élelmiszeripari termékeknél érzi meg a fogyasztó. Például a trenfiíni húsfeldolgozó üzemben 1965—1966-ban fokozták a 31— 40 koronás húskészítmények előállítását, de 1966 ban 15 fajta termék készítését megszüntették, ebből 7 fajtáét 11—20 ko rona közötti árban. Hasonló a helyzet a tejfeldolgozó üzemekben; például a bánovcel üzem korlátozza a puha túró készítését, mert ez nem kifizetődő, ős helyette kemény túrót gyárt. Az SZNT illetékes szervei intézkedéseket készítenek eiő, hogy közgazdasági eszközökkel feltételeket teremtve a vállalatok és a társadalom érdekeinek összehangolására, megakadályozzák a választék csökkenését, s biztosítsák a fogyasztók érdekvédelmét. —szl— A tervezők versenyeznek, a kivitelezők vonakodnak A beruházások elhúzódása okainak bűvös köre felszakadozóban van. A kivitelező ma már nein beszélheti ki magát arra, hogy a tervező nem készítette el határidőre a műszaki terveket, s emiatt késnek az építkezési munkálatok. Ez év január 1-től ugyanis központilag nem írják elő a határidőket, a műszaki tervkészítés harmonog ramja a beruházó, a kivitelező és a tervező közös megállapodása alapján születik. Másik fontos lépés a beruházások előkészítésében az, hogy a beruházó ma már pályázatot hirdet a kivitelezési terv elkészítésére, s ennek alapján a tervkészítés jogát odaítélheti egyéneknek, magántervezőknek is, ha a beruházás költségvetési ára nem haladja meg az 500 ezer koronát (a szövetkezeti lakásépítés keretében a 3 millió koronát]. Ez az eljárás konkurrenciát teremt a tervezők között. Egyes tervezőirodák már most szűkében vannak a munkának. Ez a helyzet minden bizonnyal arra ösztönzi őket, hogy tökéletesítsék munkájukat, olcsóbban készítsék el a terveket, lerövidítsék a tervkészítés ide jét. A tervezők között tehát megindult a verseny, a kivitelezők azonban még páho!".iW érzik magukat, munkáin - olýan nagy a kereslet, tia.jv v r.eny ről közöttük szó sem lehet, s így egyes ajánlatokat vonakodva fogadnak. Remélhetőleg azonban az építkezési munkák határidejének leröv'dítésére kiírt célprémiumok és hasonló ösztönzők serkentőleg hatnak rájuk. — mé—