Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-11 / 100. szám, kedd

H atszázötven lelket számláló falucska, a ne­ve: Béna. Fülektől légvonalban alig lehet egy Jó puskalövésnyire. Három oldalról púpos hegyek fogják közre. A Kötető, mint ha­talmas sátor emelkedik föléje. Kis falu — nagy család Ezt a megfogalmazást mintha egyenesen rá szabták volna. A falu békességben élő, egymást tisztelő nagy család. Rokona itt mindenki min­denkinek. A hat és félszáz lakos közül legalább négyszáz a Vass, illetve a Póczos névre hallgat. Egy példa: Vass István tizenhét van a faluban, Vass József tizennégy. A keresztúton Közvetlenül a falu alatt keresztezi az ország­utat a vasút. Ha arra jársz, állj meg itt egy pil­lanatra. Innen végigtekintheted a falut. Olyan­nak tűnik, mintha egy nagy, nagy fészek fenekén ülne. S ha tovább haladsz, a házakat egyenként veszed szemügyre, megfogamzik benned a felis­• ••••• • • • • Nagycsalád BÉNÁI JEGYZETEK • ••••••••••• VASS MIKLÓS VASS G£ZA mérés: rendszerető, jómódú nép lakja a falut. Jobb kézre egész utcasor új házakból. Inkább kisebbszerű palotákra emlékeztetnek, mintsem falusi házakra. Jóformán valamennyin televíziós antenna. A falu 170 házából negyven vadonat üj. Száztíz házban van televízió, négy udvarból jár ki személygépkocsi. A régebbi házak is szépek, tet­szetősek: magukon viselik a gondos gazda keze­nyomát. A falu közén A Kőtetőn esőterhes felhők gubbasztanak. Ä kelő nap bontogatja a ködfátylat. A falu közén azonban már mozgolódik az élet. Mérgesen brum­mogó traktorok gördülnek a faluvég felé. Eről­ködve rugaszkodnak neki a hirtelen kapaszkodó­nak. A községháza előtt néhány ember lézeng. Tekintetük egészen az iroda ajtajáig kísér. Vass Miklós, a HNB elnöke, szenet lapátol a duruzsoló kályhába. ötvennégytől tisztségviselő a faluban. Huzamo­sabb ideig dolgozott a füleki Békeüzemben. Ott végezte el a dolgozók műszaki esti iskoláját. Hatvanban azonban bár nehezére esett, megvált az üzemtől. A párt szólította: térjen haza falu­jába titkárnak. A legutóbbi választások után az elnöki tisztségbe került. Egy művelődési otthon története Beszélgetés közben megkérdem az elnöktől, hogy a hosszú szolgálat alatt mi volt a legmara­dandóbb élménye. Egy kicsit gondolkodik, majd Így felel: — Amikor a kultúrház építéséhez kezdtünk. Ügy kezdődött, hogy hatvanegyben a járás en­gedélyezte a művelődési otthon építését. Adott engedélyt és negyvenezer koronát. Mire azonban elkészültek az alapok, elfogyott az anyag, meg a pénz. Csak hatvanháromban láthattak újból munkához. A falakat egykettőre felhúzták és ak­kor öjból megállt a tudomány. Eltelt két esztendő, mire a tető is elkészült. Ä falubeliek nem várták ölhetett kézzel a sült galambot.. Jóformán minden munkát önerejükből végeztek el. Mostanáig közel tizenötezer brigád­órát dolgoztak le a művelődési otthon építésén. És ma már megakad rajta az ember tekintete. Az elnök azt mondta, hogy közel egymillió ko­ronát ér az épület. Az óvoda és az iskola már helyet kapott benne. Maga a kultúra otthona még nincs egészen készen. Ha azonban minden Jól megy, felszabadulásunk huszonkettedik évfor­dulóját már benne ünneplik meg a bénaiak. Szövetkezet kilenc taggal Az Ilyesmi fehér hollói Nem is hinném, ha nem magától Vass Gézától, a szövetkezet elnökétől hallanám. A szövetkezetnek mindent összevetve hat és fél száz hektárja van. Ebből a szántó vi­szont alig haladja meg a kétszáz hektárt. A tagok száma egy híján tíz. És mégis megbirkóznak a földdel. Hogy lehet ezl Ha meg akarjuk érteni a dolgot, egy kicsit vissza kell nyúlnunk a múltba. A faluban régen ls jómódú gazdák laktak. Mégis kevés volt az olyan család, amely csupán a földből élt volna. Bénán az volt a bevett szo­kás, hogy még a 10—15 hektáros gazdák család­jából is munkát vállaltak a falun kívül; Gyakor­latban ez annyit jelentett, hogy az öregek művel­ték a földet, a „gyerekek" viszont elmentek pénzt keresni. Többségük a füleki gyárban, a kőbányá­ban vagy a vasútnál ragadt meg. Ezt a szokást a múltból a jelenbe is ..átmen­tették". A helyzet csak annyiban változott, hogy a közös földet ma jobbára a családtagok, a lá­nyok és az asszonyok művelik. A férfinép ma is eljár munkába. Délutánonként azonban segítenek az asszonyoknak. Aratáskor meg szabadságukat többnyire a tarlón töltik. A'z elnök szerint a fa­luban három család él csupán a szövetkezetből. Csak tavasz meg ősz ne volna Ennek a felemás gazdálkodásnak azonban megvan az árnyoldala. Talán Vass Géza elnök tudja ezt a legjobban. Amikor a háztáji földre kell feliratkozni, mindenki vállalja a megszabott munkaegység ledolgozását. Legtöbbjük csak a húsz, harminc ár kedvéért vállal munkát. Aztán iparkodnak, hogy a vállalt kötelezettséget lehe­tőleg a nyári hónapokban ledolgozhassák. A ka­pálás, aratás idején nincs is hiány munkaerőben. Kora tavasszal és késő ősszel azonban, amikor már, vagy még foga van az időnek, senki sem akar kimozdulni. Vetni mégiscsak kell, ha aratni akarnak. Nincs más hátra, minthogy a szövet­kezet vezetősége otthagy csapot pfapot és megy szántani, vetni. Ha nem csordul, csöppen Bénán nincs szegény ember. Legalább is ezt állítják a falu vezetői. Csakhogy a gazdagodás forrása nem a szövetkezet. A komolyabb jöve­delmi forrás másutt van. Kinek a füleki gyárban, kinek a vasútnál, vagy egyéb munkahelyen. A szövetkezet inkább csak olyan mellékjövedelml forrásnak számít. Ha nem Is csordul, hát csöp­pen belőle valami. Ez aztán a gazdálkodáson is meglátszik. Vass Géza elnök szerint — aki annak idején első gazdának számított a faluban — ma csak tengődnek. Műszaki és egyéb lehetőségek ellenére sem tud a szövetkezet valamire való eredményt elérni. Szakemberek kellenének és állandó szövetkezeti tagok. E nélkül csak ver­gődnek, egyik esztendőről a másikra. Fájó pont Amikor észreveszik, hogy értesz a nyelvükön, Vass Géza felpanaszolja, hogy perben állnak az útépítő vállalattal. A töltés megépítésével tizen­öt hektárjukat változtatták halastóvá. Elzárták a hegyekből lezúduló esővíz lefolyását. Csatornát nem építettek. A felelőtlen munkának most ők isszák meg a levét. Fordultak már fűhöz, fához, de segítség helyett csak Ígéretet kaptak. Pedig nem ártana, ha a járási szervek komolyabban a dolgok mélyére néznének, hiszen ami a bé­naiaknak fáj, nem csupán az ő ügyük: így járt az útépítő vállalattal az állami gazdaság ls. Friss szél kerekedett Azt mondta az elnök, hogy fiatal, képzett szak­emberek kellenének a szövetkezetbe. Ezt vallja a HNB elnöke is. De hát honnan vegyenek szak­embereket? A bénaiak a múltban ls szerettek tanulni. Aki csak tehette, iskolába küldte a fiát. Ma is ezt teszik. Az utóbbi években legalább két tucatnyi értelmiségi került ki a faluból. Legtöbbjük peda­gógus, de szép számmal akadnak műszakiak, tisztviselők és katonatisztek is. Csak a mezőgaz­dasági szakma mostohagyermek. A mikor azonban a falu vezetői komolyan fontolóra vették a dolgot, megtört a jég. Agronómusuk már van. És csak idő kér­dése, hogy legyen képzett zootechnikusuk, gépe­sítőjük is. Ez már Jó Jel, a jövő bíztató. Nekik talán sikerül majd friss vérkeringést vinni a szö­vetkezet életébe. SZARKA ISTVÁN Ismerjük-e a mai falut? • AZ ÚJ FALU TÁRSADALMÁRÓL KEVESET TUDUNK • NEMCSAK A GAZDÁLKODÁS MÓDJA VÁLTOZIK • A FALUSZOCIOLÓGIA Az utóbbi időben a falu­val összefüggő problémák a társadalmi érdeklődés közép­pontjába kerültek. Általában a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tulajdonít­ják az érdeklődést. Látni kell azonban, hogy a paraszti kérdés, illetve a falu-város probléma nem csupán a szo­cialista termelési viszonyok által, azok keretében vált időszerűvé. Az egész világon meg növekedett érdeklődés kíséri a mezőgazdasággal és a parasztsággal összefüggő kérdé­seket. E megnövekedett érdek­lődés két forrásból ered. Az első a termelőerők fejlő­déséhez kapcsolódik. A társa­dalmi fejlődés elérkezett ahhoz a szakaszához, amikor a mező­gazdasági termelőerők forradal­mi jelleggel átalakulnak, és ez­zel a mezőgazdaságban is dön­tő szerepet kapott az ember és a természet közötti „anyagcse­rében" a technika, illetve a közvetlen termelőerővé váló tu­domány. Néhány évtized alatt évszázadok, olykor évezredek óta használt eszközök és terme­lési eljárások szorulnak ki a mindennapi termelőtevékeny­ségből. Az érdeklődés másik forrása a termelési viszonyok fejlődé­séből ered. A mezőgazdaság ter­melőerőiben végbemenő forradalmi jellegű átalakulás könyörtelenül szétzúzza a pa­raszti jellegű mezőgazdasági termelést és üzemi formát. Ez a folyamat tőkés viszonyok kö­zött a tőkés mezőgazdasági nagyüzem gyors térhódítását, és ezzel a parasztság millióinak megszűnését eredményezi. Hiá­ba áll a francia paraszt trakto­rával keresztbe az országúton és a vasúti síneken; hiába tüntet a világ egyik legkonzervatívabb államában, a legkonzervatívabb társadalmi réteg — a svájci pa­rasztság, mindez nem tudja megakadályozni a paraszti gaz­daságok pusztulását. A mezőgazdaság és a paraszt­ság átalakulása iránti érdeklő­dés mögött azonban elmarad a tények részletesebb ismerete. Ez a körülmény minden vonat­kozásban hátrányos, különösen akkor, ha olyan társadalmi át­alakulással függ össze, amely a családok százezreinek életét alakítja át. A mezőgazdaság át­szervezése alapjaiban érinti a fa­lu életét. Nemcsak a gazdálko­dás módja, hanem a gondolkodás, a szokások, az erkölcs is változik, s öröknek hitt „értékek" alakul nak át. Mindez megnöveli az új viszonyok hozzáértő tanulmá­nyozásának igényét. A termelési ismeretek növelé­se, a földművesszövetkezetek megszilárdítása érdekében tett intézkedések mellett tehát ége­tő szükségesség a falusi gazda­sági és tudati-ideológiai viszo­nyok kölcsönhatásának a vizsgá­lata, vagyis a faluszocio­lógia. Ezért a szociológiai kutatásoknak a mi viszonyaink között rendkívül fontos területe a falu társadalma. E kutatások eredményei mind az elmélet, mind a gyakorlat számára igen hasznosak lehetnek. A régi faluról sok hiteles le­írásunk van; az új falu társadal­v mi életéről, szociológiai viszo nyálról viszont kevés a tudomá­nyos jellegű vizsgálaton alapuló ismeretünk. Pedig a megoldásra váró legégetőbb problémák egyike a mai falu társadalmi valóságának a megragadása. Nem szabad azonban megfeled­keznünk arról sem, hogy ez a feladat Igen nehéz, nem utolsó­sorban azért, mert alig van olyan társadalmi alakulat, amelyről annyi hamis képzet élne a köztudatban, mint a falu társadalmáról. A romantikus társadalmi illúziók java része az J idillikusnak elképzelt rég^ falusi élethez kapcsolódik. De až Igazi nehézséget mégsem ez okozza, hanem a falu bonyolultsága. A faluról szóló régebbi társa­dalmi leírások legtöbbször azt hangsúlyozták, hogy a falu struktúrája homogénabb, minta városé. Valóban: a feudális falu, de bizonyos tekintetben még a múlt század faluja is egyszerűbb társadalmi alakulat volt, mint a város. Ma azonban már égészen más a helyzet. A város homogé­nabb társadalmi képzetté lett, mint a falu. S ez nem valami csehszlovák sajátosság, sőt nem is csak a szocialista falu jellem­zője, hanem — az iparosodás hatására — világszerte bekövet­kezett jelenség. E bonyolult társadalmi alaku­lat megismerése égető szükségként áll a tudományos kutatás előtt, annál is inkább, mert e problé­mák beható ismerete a helyes gazdasági és politikai irányítás feltétele. Ezért melegen üdvö­zöljük, hogy a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Szociológiai In­tézete munkába fogott, és a mat falu megismerésének kezdeti lé­pését téve, szociológiai felmérés formájában elemzés alá veti a parasztság anyagi helyzetében és tudatában beállt változáso­kat. HARNA ISTVÁN mérnök AZ ÚJ RUHA LANGYOS tavaszi szél söpri vé­gig a város utcáit. Az emberek rá­érősen lépkednek a gyalogjárón. Az igazi tavaszias időben jómagam is örömet lelek. Gondolataimba burkolózva — megállok az egyik üzlet kirakata előtt. — No lám, meg sem Ismeri az embert — szólal meg mellettem egy barna fiatalember. — Csáky Pista... a második B­ből. — Emlékszel még rám?... Na gyere, elbeszélgetünk egy kicsit. Választ sem várva, megindul a közeli kávéház felé. Két pohár sört rendel, s közben vidáman újságol­ja. — A fiamnak ruhát vettem, s ilyenkor mindig Jókedvem van ... Eszembe jut egy régi emlékem. El­mondjam? Bólintásomra tempósan kezdi el mondókáját... NAP MINT NAP új ruhára gon­doltam. A régi már kopott, foltos volt. Télen eltakarta a nagykabát, de tavasszal? ... Szégyelltem ben­ne vasárnap a faluba menni. Apám észrevette, hogy ml bánt. Ezt on­nan tudom, hogy hallottam, amint az egyik este azt mondja édes­anyámnak: „Erre a gyerekre is el­kelne egy új ruha." Anyám ellen­kezett. Aztán több szó nem esett a dologról. Oj ruha, új ruha, = lüktetett a fejemben, mielőtt elaludtam. Al­momban új ruhában mentem az is­kolába. Az ébredés azonban csaló­dást okozott. Ismét a kopott, ügye­sen megfoltozott ruhát vettem ma­gamra. Délután apám komoran álk a kapuban. Anyámtól tudtam meg, hogy elbocsátották a munkából. Ettől az Időtől kezdve apám minden reggel korán kelt, hogy a városban valamilyen munkát talál­jon. Az egyik nap biztatóan meg­simogatta buksi fejemet: — Ne félj, pünkösdre új ruhád lesz. Szaladtam anyámhoz, hogy meg­vigyem az örömhírt. Megkérdez­tem, hányszor kell még pünkösdig aludnom. Nagyon elszomorodtam, amikor megtudtam, hogy legalább húszszor. Az udvaron a kemence előtt találtam egy darab faszenet. Másnap a házunk hátsó falára fel­rajzoltam az első vonalat. Reggelenként összeszámoltam a falra Irt vonásokat. Vagy 15 díszí­tette már házunk falát, amikor el­fogyott a türelmem. Kerestem apá­mat, de nem találtam. — A szolgabírói hivatalba ment fát vágni — mondotta anyám. Na, gondolom, nem lesz új ruha. Abba is hagytam a napok számlá­lását. Haragudtam mindenre, min­denkire. A foltos nadrágomat a legszívesebben szétszakítottam vol­na a házunk előtti körtefán, de hogy jártam volna akkor iskolába. Pünkösd előtti szombat délután anyám kézenfogott azzal, hogy me­gyünk az apám után. Aztán még hozzátette, ha minden jól sikerül, megvesszük az új ruhát. Nagy volt az örömöm. — Édesapáml — kiáltottam, ami­kor a favágó baknál megláttam. — Megvesszük az új ruhát? — Várj fiacskám, előbb fel kell vágni a fát. Kimentünk a kapu elé. Le s föl Járkáltunk. Jól hallottuk a fűrész muzsikáját. De mintha másként szólt volna, mint odahaza. Gyorsab­ban, keservesebben. Szinte megál­lás nélkül. Csak estefelé lépett ki a kapun apám. Nem szólt egy szót sem, csak anyámra nézett, s tekintetével mondta: gyerünk ... Sietős léptekkel a ruhaüzlet felé tartottunk. Épp jókor érkeztünk. A segéd a redőny lehúzásával bajló­dott. Nem tartott sok időbe, meg volt az alku. Apám hóna alá vette a csomagot, s elindultunk hazafelé. Én voltam a világ legboldogabb embere. Másnap új ruhában men­tem a barátok közé. Büszke, s vi­dám voltam, s mitsem számított, hogy a vasárnapi ebéd csak krump­lileves volt... BARÁTOM elhallgat. A sörös po­hárral játszik, majd elneveti ma­gát. — Tudod, azóta, ha fiamnak ru­hát vásárolok, mindig eszembe Jut ez az eset. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom