Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-11 / 100. szám, kedd

Rogyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió közelmúltban elhunyt honvédelmi minisztere meghitt beszélgetéseken gyakran emlegetett egy nevet: „De Pablo". Hozzátette, hogy egy De Pablo fedőnevű magyar internacionalistával gyakran találkozott, és együtt harcolt a spanyol polgárháborúban, s éppoly jól ismerte, mint Zalka Mátét és Münnich Ferencet. Ki ez a De Pablo? E sorok írója találkozott vele. Es éppen azokban a napokban, amikor a két régi harcostárs, Rogyion Malinovszkij és De Pablo is találkoztak. A magyar internacionalista akkor mesélte el az alábbi történetet. A puskatusok tompán döngtek a ** hátakon. Itt-ott borda reccsent. Néhányan fel is jajdultak, mások eltorzult arccal, fogcsikorgatva megrázkódtak, de némán állták az ütéseket. A katonák tajtékozva ordítoztak: — Schneller, „ schneller, vorwärts! Hundenl A marhavagonban már egymásból nyomták ki a levegőt az emberek, de még egyre újabb foglyokat gyömöszöltek be a fegyvertusák. Végül már valóban nem fértek be többen. Rozsdás nyikorgással bezárult a vagonajtó, lecsapva néhány kilógó kezét, vállat. A szerelvény hirtelen lódulása gyomrokba nyomta a tehetetlen könyököket, egymáshoz koccantotta a kopaszra nyírt fejeket. Az emberek felfelé csücsörített szájjal, kimeredt szemmel tátogtak levegőért, mint a dézsányi vízben összezsúfolt halak. Szürnyű volt. A sötétben megszólalt egy hang. — Elvtársak, kinél van szerszám? És ha lenne? Mit kezdhetnének vele? — Nálam egy szög... Egy ráspoly ... Vaskampó. — Megszökünk, spanyolosok? — Ugyanaz a hang, amelyik az imént a szerszámokat kérdezte. Ugyan ... Reménytelen ... Lehetetlen ... Valaki mégis ráfelelte: — Ez az utolsó lehetőség. A szerelvény Dachauba megy. — Aki egyetért a szökései, mondjon igent. Német, olasz, szlovák és magyar akcentusai hangzottak a francia nyelvű igenek. Összesen tizennyolc. — Hogyan szökjünk, De Pablo? — Ki kell vésni a vagon padlóját. A tengely fölött. E szavak már parancsként hangzottak. |égyen-öten felmásztak társaik vállára, és néhány négyzetdeciméternyi helyet szabaddá tettek. Az olasz Francesco Nitti leguggolt, és egy evőkanál kövön köszörült nyelével kaparni kezdte a padlót. Már nem hallatszott jajszó, nyögés. Mindenki figyelt. Az arcok elgyötört vonásait reménykedés lágyította. Nitti kanala kettétört. Egy lengyel folytatta a munkát. Amikor éles üvegcserepe a tenyerébe hasított, egy szlovák kaparta tovább a deszkát ráspolyával. N TITOKZATOS DE PABLO Hajnaltájban De Pablo megkérdezte: — Haladtok? — Nem mélyebb egy centinél. Pedig legaláb tenyérnyi vastag a padló. Nagyon kemény. Tölgyfa. — Nem fog menni — mondta valaki fásultan. — Dehogynem, csak csinálni kell — felelte De Pablo. — Engedjetek, én is beszállok a bicskámmal. ök, tizennyolcan végigharcolták a spanyol polgárháborút. Ki Madridnál, ki az Ebro mellett, ki másutt küzdött a fasiszták ellen. A De Pablo nevet viselő magyar Jász Dezső, a köztársaságiak ezredese volt. Hívatásos forradalmár, régi katona. Tizenkilencben otthon harcolt a Tanácsköztársaságért. Ezredpolitikai biztos volt. A húszas években Európa számos országában, külföldön dolgozott a forradalomért. Sokat tapasztalt, harcedzett kommunista. Ha ő azt mondja, menni fog, akkor úgy van. Folytatták. Konokul, elszántan. Nittinek három körme leszakadt, De Palkónak csúnyán feltépte a tenyerét egy szálka. Délutánra átszakították a padlót. Estére akkorára bővítették a rést, hogy kifért rajta egy ember. — Elvtársak, itt az idői Sorsot húztak. De Pablónak a hetes szám jutott. Nitti a hatodik lett. Mind a tizennyolc számnak megvolt a gazdája. A többiek közül senki sem vállalkozott a szökésre. Amint lenéztek a sötéten tátongó lyukon a csattogó, metszően sikoltó kerekek közé, visszaborzadtak. — Nem, ez majdnem biztos halál . . . A veszély a bátortalanok erejét lelohasztja, a bátrakét megacélozza. — Majdnem — mondta keményen De Pablo. — Dachau viszont egészen. Kezdjük. Éorró, feszült, drámai percek. A • vonat teljes gőzzel robogott. Az egyes sorszám tulajdonosa leereszkedett a résen a tengelyre. Görcsösen markolta a deszka szélét, majd hirtelen eltaszította magát és eltűnt. Azt mondják, a -halál közelsége megjeleníti az ember előtt élete legnagyobb pillanatait. De Pablo lehunyta szemét. fasiszták váratlanul lefegyverzik a francia őrséget, s a foglyokat bevagonírozzák. 0 következett. A tpréselte magát a szűk résen, ráült a tengelyre. Hirtelen arcába vágott az éles léghuzat. Ne tétovázz! Feleségére és kislányaira gondolt. Talán soha többé... Ne tétovázz! Mélyet lélegzett, majd összecsikordította a fogát és levetette magát a talpfákra, a sínek közé. Tíz körmét görcsösen a zúzott kőbe vájta, s fejét az így nyert mélyedésbe nyomta. Örökkévalóságnak tartott, amíg a szerelvény átrobogott felette. A fülsiketítő dübörgés alábbhagyott. Fejét felemelte. Tekintete a tiszmz p < DE PABLO ÉS ROGYION MALINOVSZKIJ 1966 TAVASZÁN BUDAPESTEN 1915: olasz front. Sziklás fennsík, szuronyroham, kínzó szomjúság... 1919: tiszai átkelés ágyútűzben, salgótarjáni csata, felvidéki hadjárat. Akkor még az eredeti nevét viselte: Jász Dezső. . . 1936: De Pablo néven ezredesként menetzászlóaljak szervezése a spanyol fasiszták ellen. Lukács tábornok, Münnich Ferenc, Rogyion Malinovszkij ezredes . .. 1939: emigrálás Franciaországba ... 1943: a Gestapo letartóztatja. Az ellenállók titkos zászlóaljának megszervezése a verneti internáló táborban. Francia őreik közül is többen a zászlóaljba tartoztak. Parancsnoka lett azoknak is, akik őt és rabtársait őriz ték. Bizarr helyzet. Fegyvereik: a tábor tűzbiztonsági eszközei, a haboltók. Igen alkalmasnak látszottak a váratlan rajtaütésre, az őrség vakítására és pillanatnyi harcképtelenné tételére. Felkelést és kitörést terveznek, de a német ta, szabad, csillagos égboltra röppent. Csodálatos érzés volt. Azóta valahányszor csillagos eget lát, mindannyiszor ez az emlék jut az eszébe. A tizennyolc közül néhányan odavesztek. Elvétették az ugrást, a kerekek alá kerültek, vagy szétzúzta fejüket egy-egy alacsonyan lógó súlyos acélkapocs. D

e Pablo — Jász Dezső és a többiek, akiknek sikerült a szökés, néhány nap múlva a francia partizáncsoportok tagjai lettek. Voltak ott lengyel, olasz, szlovák és más nemzetiségűek is. Jász Dezső a langresi fennsíkon szállt először harcba a német fasisztákkal. Arra már nem emlékszik, mi volt a neve annak a szlováknak, aki ugyancsak ott harcolt. És él-e még? Ha igen, hol? BERTALAN ISTVÁN Lidicére is beköszöntött e tavasz. Csalhatatlan előfutárai ennek a gondtalanul golyózó gyerekek. A játék hevében egyikük sem gondol az egykori szörnyű vérfürdőre, a rombolásra. Természetesnek tartják békés otthonukat, a tágas kerttel övezett, korszerű családi házakat: az állam ajándékát azoknak, akik szerencsésen megmenekültek a fasiszta pokolból. Tálán fel sem tudják fogni ezek a mai fiatalok, milyen borzalmak színhelye volt huszonöt évvel ezelőtt ez a község, mennyit szenvedtek szüleik, hozzátartozóik, szeretteik .. •. LIDICE — COVENTRY A BÉKE JELKÉPE LETT Marié Jarošov á, a helyi nemzeti bizottság elnöke, a tragédia közvetlen részese és szemtanúja, alig huszonkét éves volt akkor. Férje a kivégzett férfiakkal az itteni tömegsírban nyugossza örök álmát. Húszhónapos kisfiúkat, mintha csak a föld nyelte volna el. ö maga édesanyjával és a helybeli asszonyokkal, gyermekekkel együtt a rawensbrücki koncentrációs táborba került. A kínzásokról, szenvedésekről, csodálatos megmenküléséről negyed évszázad múltán minek is beszélne? — Régen volt — tör fel belőle a sóhaj. — Az élet megy tovább. Arja magával ragad mindenkit, aki élni akar. Ezért találtam meg ismét önmagamat és helyemet a társadalomban — mondja második férjére, húszéves lányára és tizenhét éves fiára utalva. — Hogyan emlékeznek meg a fúnlusi tragédia 25. évfordulójáról? — teszem fel a kérdést Marié Jaroäovának. — Június tizedikére több sportrendezvényt tervezünk. Ezen a napon találkozik ifjúságunk azokkal a volt CSISZ-tagokkal, akik annak idején IIIU községünket újból 1M7. felépítették. IV. 11. Az ünnepségek keretében emléktáblát leplezünk le a HNB épü5

létén. Bizonyára érdekes és tanulságos lesz Ifjúságunk kétnapos találkozója a hozzánk látogató külföldi turistákkal. A rendezvények a június 11-1 délelőtti béktetüntetésen érik el tetőpontjukat. A műsor keretébe tartozik még a lidicei emlékmű megkoszorúzása, és a Csehszlovák Nőszövetség békeszózata az ifjúsághoz. Ezután a Typográfie Munkaérdemrenddel kitüntetett énekkara békedalt ad elő. A műsort az Intervízió tagállamai is átveszik. A posta emlékbélyeget ad'ki erre a napra. Nemzeti bizottságunk tanácsa pedig „Lidice 42" felirattal ellátott emlékérmekkel tiszteli meg a hazai és külföldi személyiségeket, akik közéleti tevékenységükkel vagy művészetükkel harcolnak a fasizmus és a háború ellen, a nemzetek közötti barátságért. — Ügy tudjuk, hogy a külföldi békevédők közül különösen az angolokkal tartanak fenn szoros kapcsolatokat. — Igen, ez így igaz. Néhány héttel ezelőtt jártaim Coventryben. Az ott 1942-ben „

Lidice élni fog" néven megalakult bizottság engem tisztelt meg a háborúban lebombázott Coventry város rózsaligetének ünnepélyes átadásával. A bizottság elnöke, dr< Barnet Stross már évek óta községünk tiszteletbeli polgára: Neki köszönhetjük a mi Barátságés Békeligetünk létesítését is. Az ő érdeme, hogy ma már 34 államnak több mint 29 000 rózsabokra virít Lidicén. Barnet Stross tizenegy évvel ezelőtt felszólította az egyes államokat, juttassák kifejezésre községünk iránt érzett rokonszenvüket és békeszeretetüket. Nemrégiben megismételte felhívását a világ művészeihez: egy-egy béketárgyú művészi alkotásukat kérte községünk részére ... Mondanom sem kell, hogy a nemes gondolat óriási visszhangra talált. Már eddig is több híres olasz, holland, belga és hazai szobrász s festőművész műveit mondhatjuk a magunkénak. Londoni nagykövetségünk tizenegy angol művész — valamennyi a Királyi Akadémia tagja — festményét vettem át. Ezeket a kiváló alkotásokat nemcsak azért becsüljük nagyra, mert a nemzetek irántunk tanúsított rokonszenvének a kifejezői, hanem mert jelentős kulturális értékeket is képvisel nek. A lidicei kultúrházban rövidesen képtárat nyitunk, ott akarjuk elhelyezni a kedves ajándékokat... — Milyen küldetésben járt még Angliában? Jaroslav Martinic elvtárssal a November 17 Egyetem rektorával együtt angliai tartoózkodásunk során több városban jártunk. Hackneyben részt vettünk a városi tanács ülésén, melyen a jelenlevő munkások, tanítók és az anglikán egyház képviselői a vietnami háború azonnali befejezését követelték. Oxfordban a polgármester vendégei voltunk. Londonban Anglia legolvastottabb napilapjának, a Daily Mirrornak a főszerkesztője fogadott bennünket. Párbeszédünk — melynek során kifejtettem, miért nem érthetünk egyet az NSZK revansista politikájával — az újságban ls meelelent... A canterburyi katedrálisban szolgáltatott misén a dékán a hívőknek a vietnami vérontás és szenvedő embertársaik iránti közönyét ostorozta a szószékről. A londoni parlamentben a Britcsehszlovák Baráti Szövetség tagjai részesítettek meleg fogadtatásban bennünket. .. — Lidice újjáépítése nemcsak nekünk, hanem az egész világnak a béke jelképéül szolgál. Hogyan jutatják ezt a mindennapi életben kifejezésre? — Mindig és minden körülmények között a békéért harcolunk. Február közepén például a lidicei anyák aláírásukkal csatlakoztak a Hermann Krumey háborús bűnös ellent bűnper újrafelvételét indítványozó vádirathoz. Krumey lelkiismeretét ugyanis több mint félmillió — Hány gyermek él ma a községben, és mt a lakosság főfoglalkozása? — Községünkben ma 132 gyermek él. A lakosság szociális rétegeződése nem változott. A férfiak javarésze ma is a kladnól acélgyárban és a környék szénbányáiban dolgozik. Nemcsak a rózsaliget... — Lidicének bizonyára sok látogatója akad évközben is? ... — Az egyre növekvő turistaforgalom folytán Lidice hazánk egyik leglátogatottabb községe. M. faroSová Coventry polgármesterével és feleségével beszélget. (Coventry Evening Telegraph felvétele) zsidó és 88 Lldicéről deportált gyermek halála terheli. A 143 lidicei nő közül hatvanat sajátkezfileg ölt meg ez a fasiszta gyilkos. A lengyelországi Chelmnoban az ö utasítására gázosították el a foglyokat. Nem tűrhetjük, hogy Eichmann legközelebbi munkatársa ma is szabadon s büntetlenül élje világát MajnaFrankfurtban. Követeljük, és addig nem nyugszunk, amíg egykori főnökéhez hasonlóan Krumey is el nem nyeri méltó büntetését. Évente legalább 300 000 vendég, ezek közül több mint 100 000 külföldi keresi fel a Barátságés Békeligetet. De az utóbbi időben nemcsak a rózsaliget vonzza látogatóinkat. Messze tőidről jönnek el hozzánk a fiatal párok, hogy Itt fogadjanak egy-* másnak örök hűséget. És úgy látszik, betartják fogadalmukat, mert értesülésünk szerint az eddig összeadott 300 pár közül mindössze ketten váltak el... KARDOS MARTA