Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-07 / 96 szám, péntek

A szovjet kormány emlékirata az ENSZ-alapokmány felülvizsgálásáról Az afrikai „kis csúcs" részvevői (balról jobbra): Bumedien algériai, Daddah mauritániai, Nye­rere tanzaniai elnök, Nasszer, az EAK elnöke és Mahka, Guinea képviselője. {ČTK — UPI felvétele) Szövegezik az afrikai kis csúcsértekezlet közleményét Kairó (CTK) — öt afrikai ál­lam külügyminisztere, akik részt vesznek a Kairóban ülése­ző afrikai kis csúcsértekezleten, tegnap reggel a záróközlemény végső szövegezésén dolgoztak. Ezt követően nyújtják át a je­lenlevő állam-, illetve kormány­Figyelmeztetés a kínai „forradalmi szervezeteknek" Kegyvesztett lett egy veterán ellen Peking (CTK) — A Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága szemére vetette az összes fokú „forradalmi bizott­ságoknak" és katonai szervek­nek, hogy nyomást gyakorolnak a tömegekre, és a baloldali erők széles frontján csak egyes cso­portokat támogatnak. A Peking­ben kifüggesztett dokumentum hangoztatja, hogy nem lehet önkényesen ellenforradalminak bélyegezni a tömegszervezete­ket és tagjaikat. Ehhez a KKP Központi Bizottságának bele­egyezése szükséges. Azért sem lehet önkényesen letartóztatni egyéneket, mert katonai terü­letre hatoltak be, vagy meg­jegyzésekkel illetik a hadsere­get, illetve eltérő nézeteik van­nak a helyi hatalomátvételről. A dokumentum hangoztatja, hogy nagyon heltyelen dolog a hibák beismerésének kikény­szerítése az emberekből, s ez tulajdonképpen a „néptömegek elnyomása". Pekingben már öt napja foly­arckép csarnok ELLSWORTH BUNKER Oda kfildik mindig, ahol a PENTAGON lovagjai kalandor-ps­Utlkájukkal kilátástalanul bonyo­lult helyzetet teremtettek. Nevé­hez nem egy keménykezű, de dip­lomáciai ügyességet kívánó akció lebonyolítása tű­ződik. Pedig erre a pályára csak 1951-ben, tehát 57 éves korában amikor elnök Airesbe nagykö­hogy 1967 IV. 7. lépett, Truman Buenos küldte vetnek, mérsékelje a per ronisták Ameri­ka-ellenes han­gulatát. Feladatát sikeresea vég­rehajtotta, jóllehet akkor még nem valtak tapasztalatai. Hiszen a híres Yale Egyetemen történelmi és közgazdasági tanulmányokat végzett Bunker addig csak üzleti téren csinált nagy karriert. Hosz­szú évekig volt vezérigazgató, il­letve egy cukoripari nagy vállalat és biztosító intézetek Igazgatói ta­nácsának elnöke. 1952-tíil Eisenho­wer elnökké választásáig Olaszor­szágban képviseli hazáját, majd visszatér az Egyesült Államokba, ahol csakhamar megválasztják az Amerikai Vöröskereszt elnökévé. 1956 ban ismét diplomáciai meg­bízást kap. Ezúttal New Delhiben kell lecsillapítania a Dulles-dokt­rlna miatt felzaklatott kedélyeket. A Washingtonban már „diplomá­ciai forró gesztenyék szakértője­ként" emlegetett Ellswort Bnn­ker 1962 elején U Thant ENSZ fő­titkárral egyetértésben közvetítő­ként lép fel a Nyuget-Irlán miatt kirabbant holland—Indonéz konf­liktusban. Az úgynevezett Bunker­javaslatok képezték a tárgyalások és az 1982 augusztusában New Torkban a Biztonsági Tanács ülés­termében aláírt egyezmény alap­ját. Egy évre rá Bunker, a komp­romisszumok nagy kovácsa Jemen­ben segített eloltani a válság tü­zét. Nagy szolgálatot tett Johnson­nak Bunker az 1965—66-os évek­ben az amerikaiak beavatkozása miatt Dominikában kirobbant vál­ság idején. Helyrehozta Bennet­nek, az Egyesült Államok előző dominikai nagykövetének baltogá sait, koalíciót kovácsolt a torzsal­kodó ellenfelekből, amely lehető­vé tette az amerikaiak távozását. Végül mégis Washington akarata érvényesült, vagyis Garcla Gndoy Ideiglenes elnöklete után a válasz­tásokon Balaguer diadalmaskodott, akit az Egyesült Államok támoga­tott. Nem meglepő tehát, hogy fohnson a dominikai helyzethez bizonyos vonatkozásban hasonló, de annál még jóval bonyolultabb délvietnami helyzet „rendezésé­re" most e diplomatát szemelte kl. Cabot Lodge lemondott nagykö­vet helyett Bunker vette kézbe a saigoni amerikai nagykövetség politikai irányítását. Reá hárul a gazdasági segély irányítása, a „pa­cifikálás" végrehajtása. Ö ellen­őrzi a pszichológiai hadviselést, a hírszerzőszolgálatot, a tájékozta­tást és 6 látja el tanácsokkal a vietnami bábkormányt. A Washing­tonban elhatározott politika kö­vetkezetes végrehajtójának szán­ták. E nehéz feladatok láttán most sokan felteszik ugyanazt a kér­dést, mint ez év janaárjában, ami­kor a már közel 73 éves Bunker a bájos, 49 éves Caral Laise asz­szonyt, az Egyesült Államuk ne­páli követét vette teleségUl és mé­zesheteit a tigrisektől hemzsegő Katmaaduban töltötte a Himalája alján: „Nem túl öreg <S már erre?" Dél-Vietnam nem Santo Domin­go s a Dél vietnami Felszabadítás! Front Igen szívós ellenfél. Bunkert barátai azonban „mindenre képes­nak" tartják. Még arra is, hogy Saigonban meghazudtolja fiát, aki Bnnker januári esküvőjén tréfából az éppen megkötött házasságot ne­vezte apja „Iegtényesebb diplomá­ciai sikerének". B. É. Humphrey Nyugat-Berlinben főknek, és csak azok jóváha­gyása után teszik közzé. A „kis csúcs" részvevői teg­nap kétórás titkos ülésen a rhodesiai felszabadító mozga­lom „megsegítésének módjairól és megszilárdításának eszkö­zeiről" vitáztak. • Tüntetések Liu Sao-csi nak a tüntetések Liu Sao-csi ellen. A tüntetők Mao fő ellen­felének bélyegzik Hut, s köve­telik, hogy fosszák meg őt tiszt­ségétől. Ezzel kapcsolatban pla­kátok terjedtek el a városban, s követelik a „vörös augusztus szellemének megújítását" (ta­valy augusztusban indult meg a „vörös gárdák" mozgalma). Azt hangoztatják, hogy a reak­ció ellentámadásba lendül, s ezért határozottabban Jel kell számolni a régi csökevénye ket". A Renmin Ribao szerint a pártban a szakadás már 1962­ben kezdődött, amikor Kína nemzetközi és belpolitikai ne­hézségekkel küszködött, s Liu Sao-csi a pártpolitika általános revízióját követelte. A pekingi utcákon plakátok jelentek meg, amelyek élesen bírálják Szü Sztang-csien ex­marsallt, a kínai forradalom veteránját, az állami honvédel­mi bizottság helyettes elnökét. Nyugat-Berlin (CTK) — Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke tegnap Nyugat-Berlin­be érkezett. A nyugat-berlini rendőrség egy Humphrey-elle­nes állítólagos összeesküvést leplezett le, amelyet „szélsősé­ges radikális diákszervezetek" szerveztek az amerikai alelnök ellen. Humphrey megérkezése után merényletet akartak elkö­vetni ellene. Eddig 11 személyt tartóztattak le. Nyugat-Berlinben tegnap olyan hírek terjedtek el, hogy az állítólagos összeesküvés híre csupán leplezni akarta azt a nagyarányú rendőrségi akciót, amely meg akarta félemlíteni és bénítani a nyugatnémet diákok tervezett tüntetését az ameri­kaiak vietnami háborúja ellen. Csehszlovák napok Stockholmban Stockholm (CTK) — A svéd fővárosban rendezett csehszlo­vák napok során dr. Jirí Hájek oktatásügyi miniszter ellátoga­tott az egyik fővárosi iparmű­vészeti iskolába. Ezt követően dr. Alexej Voltr, Csehszlovákia stockholmi nagykövete és fele­sége fogadást adott Hájek mi­niszter és kísérete tiszteletére, amelyen a Svéd—Csehszlovák Baráti Társaság több képviselő­je is megjelent. Szerdán az esti órákban Stockholmban megnyílt a cseh­szlovák naiv festők műveinek kiállítása. A stockholmi csehszlovák na­pok egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki a lakosság köré­ben. A napilapok és a művésze­ti folyóiratok részletesen be­számolnak az egyes események­ről. Moszkvában nyilvánosságra hozták a szovjet kormány már­cius 16-1 emlékiratát. A szov­jet kormány — hangzik az em­lékirat — ismét hangsúlyozza: „minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy jelülvizsgál­ják az alapokmánynak az ENSZ-haderők felhasználására vonatkozó tételeit vagy az Ilyen műveletek finanszírozásá­nak jeltételeit, a Szovjetunió részéről negatív fogadtatásban részesül". A Szovjetunió „mindenek­előtt azért nem nyugodhat be­le az alapokmány aláaknázá­sába és abba, hogy a fegyveres erőknek az ENSZ nevében va­ló felhasználásával összefüggő kérdéseket a közgyűlésben me­chanikus szavazattöbbséggel döntsék el, mert az imperialis­ta erők felhasználhatják ezt sa­ját érdekükben". „A Szovjetunió vétójoga fon­tos szavatolása a kis államok függetlenségének és szuvereni­tásának. Az arab és más függet­len országok saját tapasztala­taik alapján tudják, hogy a Szovjetunió a Biztonsági Ta­nácsban miképpen áll ellen a fiatal független államokkal szembeni imperialista támadá­soknak". Az emlékirat hangsúlyozza: „A Biztonsági Tanács állandó tagjai egyhangúságának elve nem annyira a Szovjetunió, mint inkább a fiatal államok szempontjából fontos. Ennek az elvnek a betartása biztos szavatolása annak, hogy az ENSZ nevében ne használja­nak fel fegyveres erőket vala­mely állam vagy államcsoport szűk körű érdekében." A szovjet kormány megálla­pítja: „Az ENSZ békefenntartó műveletei kérdésének megvita­tásánál az utóbbi időben elő­térbe került az a nyílt szándék, hogy sürgessék az ENSZ-ala­pokmány legfontosabb tételei­nek felülvizsgálására irányuló javaslatok kidolgozását. Az ENSZ-alapokmánya soha sem felelt meg azoknak, akik­nek politikai céljai és elvei el­térnek az alapokmányban rög­zített céloktól és elvektől. Az Egyesült Államok és néhány szövetségese által folytatott propagandahadjárat célja: meg­felelő hatást gyakorolni azok­ra az államokra, különösen a kis országokra, amelyek szá­mára az ENSZ — ahogyan ala­pokmányának megfelelően lét­rejött — fontos szavatolás biz­tonságuk és függetlenségük szempontjából." A Szovjetunió „az ENSZ-hade­rők kérdésével kapcsolatban is amellett szállt és száll sík­ra, hogy fokozzák a szervezet hatékonyságát a nemzetközi bé­ke és biztonság fenntartásában az ENSZ alapokmányának szi­gorú tiszteletbentartása és az alapokmányban biztosított lehe­tőségek felhasználása alapján" — hangzik az emlékirat. A szovjet kormány ezt a kér­dést az ENSZ tevékenysége egyik legfontosabb kérdésének nevezi, amelytől „jelentős mér­tékben függ magának az Egye­sült Nemzetek Szervezetének a sorsa". A Szovjetunió nem lehet passzív szemlélője annak, hogy az ENSZ-alapokmány át megvál­toztassák oly módon, ami lehe­tőséget teremtene egyes nyu­gati hatalmaknak arra, hogý ENSZ-tagállamok alapvető ér­dekei kárára döntéseket kény­szeríthessenek a közgyűlésre. Amennyiben az ENSZ-tagálla­mok erre az útra lépnének olyán helyzet alakulna ki, amely kényszerítené a Szovjet­uniót, hogy vizsgálja felül ma­yatartását az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tevékenysé­ge iránt" — jelenti ki emlék­iratában a szovjet kormány. Elnökválasztási gondok Indiában Kormányválság Punjab államban Delhi (CTK) — A Kongresszus párt parlamenti csoportja viha­ros viták után elhalasztotta a döntést India elnökének kijelö­léséről, akit májusban kell meg­választani. A munkabizottság úgy határozott, hogy Kamaradzs­ra, a Kongresszus párt elnöké­re és Indira Gandhi miniszter­elnökre bízza az indiai elnök személyének kijelölését. Az indiai Punjab államban megbuktatták a nemrég alakult egységfront kormányát. Négy képviselő, akik eddig a kor­mányt támogatták, átálltak az ellenzékhez és Így bekövetke­zett a kormányválság. Az el­lenzéki kongresszuspárti képvi­selők követelték a kormány azonnali lemondását. A hét elején Uttar Pradesh államban megalakult India nyolcadik nem kongresszus­párti kormánya. Ez a második indiai állam, ahol a választások után a Kongresszus párt meg­tartotta ugyan a hatalmat, de a belső ellentétek mégis a kor­mány megbuktatásához vezet­tek. Amikor a napokban az " Arab Liga kairói tanács­kozásai lezajlottak, szinte vala­mennyi kérdésben Jordánia ma­gatartása is napirendre került: Amman politikájáról volt szó a védelmi tanács ülésén, ami­kor az egyesített katonai pa­rancsnokság jelentéséről és jö­vendő sorsáról tárgyaltak, majd a liga miniszteri tanácsának vi­táin, amikor a Palesztinai Fel­szabadítást Szervezet Indítvá­nyait és a Nyugat-Németország­gal való kapcsolatok kérdését vizsgálták meg. Ezeken a vitá­kon egyértelműen kiderült, hogy Jordánia mindinkább elszi­getelődik az Arab Ligában, amelynek megbénítására törek­szik, és mindjobban átalakul az imperialista politika közép-ke­leti arab támaszpontjává. Jordánia a harmadik Ami a védelmi tanácsot ille­ti, Jordánia részt se vett az ülé­sen és elérte azt is, hogy Szaúd-Arábia, amely ugyancsak mindinkább az amerikai és an­gol politika uszályába kerül a Közép-Keleten, követte a boj­kott útjáa. Így a liga üléseit régóta bojkottáló Tunéziával együtt már háromra növeke­dett a közös ügyet szabotáló arab államok száma. A közös ügy katonai letéteményese, az egyesített katonai parancsnok­ság válságba került: Jordánia nem volt hajlandó teljesíteni a védelmi tanács határozatát, nem engedte be területére az izraeli határ védelmére kül­dött arab csapatokat. Szaúd­Arábia megszüntette a parancs­nokság költségeihez való hoz­zájárulást — a költségeknek RUDNYÁNSZKY ISTVA'N^. KAIRÓI LEVELE VT JORDÁNIA KÜLÖN ÚTJAI mindössze 26 százaléka folyt be. — Amer tábornok, a fő­parancsnokság parancsnoka emiatt kénytelen volt felvetni a „lenni vagy nem lenni" kérdé­sét: talán jobb a létező, de a megbénított, anyagi eszközei­től megfosztott parancsnokság helyett egy hatékony, akcióké­pes közös parancsnokság re­ménye ,.. Az arab államok küldötteit megdöbbentette az a lehetőség, hogy feloszlatják a parancs­nokságot, ezért újabb kísérle­tet tettek megmentésére: fel­szólították a főparancsnokot, hogy készítsen új terveket, a három távollévő hatalom nél­kül; a Jordániának szánt ka­tonai segély összegének még nem folyósított hányadát szét­osztották Szíria, Libanon és a Palesztinai Felszabadítást Szer­vezet között; felkérték a Liga tagjait elmaradt hozzájárulá­saik megfizetésére, mégpedig június végéig. Ezután lúlius 4­én ülhet össze a védelmi ta­nács újból, hogy megvizsgálja az új helyzetet. A döntést te­hát júliusig elhalasztották, de azzal már most számolniok kell, hogy Jordánia nem vesz részt a liga közős akcióiban és a jelek szerint továbbra is igyekszik megbénítani az Izra­el elleni közös védelem terveit. A kairól sajtó ezért arról ír, hogy Jordánia lényegében Izra­elhez köti sorsát, és ezzel az Imperializmus közép-keleti bá­zisának védnökévé válva, az amerikai politikai vonalat kö­veti. Ezt az értékelést alátá­masztják a CIA ammani tevé­kenységéről, a szíriai ellenfor­radalmi összeesküvőknek nyúj­tott támogatásáról szóló lelep­lezések is. Azért ment az ülésre, hogy kivonuljon Még nyilvánvalóbb az arab ügy elárulásának vádja a pa­lesztinai népi szervezet, a PFSZ szemszögéből: a palesztinaiak elnöke, Ahmed Sukeiri a nem­zetárulás vádját emelte Husz­szein király kormánya ellen és 37 olyan vádpontot sorakoz­tatott fel, amely nemcsak a nemzeti mozgalom, hamem a nemzetközi jog szempontjából (Folytatás a i oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom