Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-05 / 94 szám, szerda

T avaszi hatá r sze m I e A KÉTEZER HEKTÁROS nagy­légi szövetkezet a legnagyob­bak közé tartozik a dunaszer­dahelyi járásban. A szövetkezet tagjai arra még inkább büszkék, hogy eredményeikkel is a leg­jobbak között foglalnak helyet. Tavaly például a természetbe­nin kívül 23 koronát fizethet­tek egy-egy munkaegységre. Erre az évre már 24 koronát tervezhettek, s ebből előlegként 18 koronát fizetnek. Az csak természetes, hogy a munkaegység tervezett értéké­nek elérését nem lehet egyik napról a másikra megvalósíta­ni. Az alapokat már a múlt őszön lerakták azzal, hogy ide­jében vetettek, s gondosan el­végezték az őszi mélyszántást. Télen, illetve koratavasszal sem feledkeztek meg a felada­tokról. Szalay és Janikovics mesterek, meg sokan mások minden tőlük telhetőt megtet­tek, hogy a 26 kerekes-, a 4 lánctalpas traktor és a többi gépi berendezés alaposan kija­vítva várja a tavaszt, illetve a munkakezdést. Engler Dezső, a szövetkezet gépi brigádjának vezetője és az agronómusok té­len is gyakran járták a határt s ahol szükségét látták, fejtrá­gyázták a gabonát. DUDlK ERVIN mérnök-agro­nómussal határszemlét tartot­tunk. Öröm nézni a zöldellő, kövér gabonát. Az eddigi gon­dosságot gazdagon meghálálta. Már a koratavasziak is kidug­ták fejüket, és földben a cu­korrépa magja. Serény munka folyik a ker­tészetben. Gyökeres Gyula fő­kertész és helyettese, Csörgei Lajos örömmel számolnak be arról, hogy tavaly az elemi csa­pások ellenére is 700 ezer ko­ronát Jövedelmezett a 10 hek­táros kertészet. Az idén 730 ezer korona értékű árut akar­nak piacra adni. Hiszen a ker­tészetben dolgozóknak sem mindegy, hogy mennyi a bevé­tel. Az ő keresetük is a jöve­delemhez igazodik. Nem vélet­len tehát, hogy néhány hektá­ron már kiültették a koraiakat; a "káposztát, a kelt, a karfiolt, a kalarábét és a salátát A ko­raiból nagyobb a jövedelem. Említést érdemel még a nö­vényvédelem. Tavaly elsők vol­tak a dunaszerdahelyl járásban. Ezért az elsőségért 2000 koro­na jutalmat kapott a szövetke­zet, de mégsem ez volt az iga­zi jutalom, hanem az, hogy a gyomirtókkal gondozott terüle­teken kalászosokból általában 2, kukoricából 8—10 mázsával több termett hektáronként, mint másutt. S ez nem kicsiség egy kétezer hektáros szövetke­zetben. Elsősorban azért nem, mert a kalászosok vetésterüle­tének 60, a kukoricáénak 80, a len és a hüvelyesekének pedig 100 százalékán alkalmazták a gyomirtó vegvszereket. A TAVASZI HATÁR KÉPE is elárulja, hogy a múlt évi jó eredmények még jobb munkára sarkallják a nagylégi szövet­kezeteseket. Reméljük, hogy igyekezetüket az idén is kiváló terméssel hálálja meg a föld. PONGRÁC GÁBOR Sok szeszes italt fogyasztanak Kelet-Szlovákiában HOGYAN ÉRVÉNYESÜL AZ 1962-BEN JÓVÁHAGYOTT 120. SZ. TÖRVÉNY? • MIVEL KORLÁTOZHATJÁK A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A SZESZES ITALOK FO­GYASZTÁSÁT? • A ROZSNYÓI JÁRÁS SAJNÁLATOS ELSŐSÉGE fogyasztottak a kerületben, a fogyasztás tavaly már 81428 hektoliterre emelkedett. Esze­rint a kerület egy-egy lakosa évente 6 és 3/< liter szeszes italt fogyaszt. Az italozás külö­nösen a rozsnyói Járásban ho­nos, ahol a tavalyi „fejadag" 8,1 liter volt. Nem kevésbé ag­gasztók a košicei járásra és a trebišovira vonatkozó statiszti­kai adatok sem. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályának kezdeményezésére ez idén a kerület öt járásában — éspedig a košicei, a prešo­vi, a rozsnyói, a trebišovi és a humennéi járásban — felülvizs­gálták az említett törvény ér­vényesülését alátámasztó intéz­kedések megtartását. A helyzetfelmérés arra utalt, hogy a felülvizsgált járásokban teljesítik egyrészt az említett törvény értelmében, másrészt, a Kelet-szlovákiai KNB kereske­delmi osztálya által kitűzött irányelvek alapján adódó fel­adatokat. A vendéglátóipar üze­meiben — a trebišovi üzemek Évente nálunk 80 millió liter tiszta alkoholt fo­gyaszt a lakosság 9 mil­liárd korona értékben. Minden bizonnyal nem kell hangsúlyoznunk, hogy politi­kai, gazdasági, egészségi és er­kölcsi szempontból mennyire káros a szeszes italok mérték­telen fogyasztása. Az alkoho­lizmus elleni rendszeres küz­delem célja e baj kiküszöbölé­se, vagy legalábbis gyors csök­kentése. Ebben a küzdelemben hatha­tós segítséget nyújtanak az ér­vényes jogszabályok, így pél­dául az 1962-ben jóváhagyott 120. sz. törvény ls, amely az al­koholizmus elleni küzdelem alapelveit tartalmazza. A kelet-szlovákiai kerület la­kossága egyre több szeszes italt fogyaszt, s az erről szóló sta­tisztikai adatok sürgős intézke­dések foganatosítására figyel­meztetnek. Szükségességüket nem vonhatjuk kétségbe, ha tudjuk, hogy míg 1965-ben 64 451 hektoliter szeszes italt kivételével — ugyan előfordul, hogy az alkalmazottak nem tartják tiszteletben 120/62. sz. törvényt, de valamennyit meg­büntették — bizonyos összeget vontak le bérükből, más mun­kahelyre osztották be őket, a szakszervezet üzemi bizottsága tárgyalt ügyükről stb. A nyil­vántartott esetek eszerint nem voltak túl gyakoriak, de ez sem­miképpen sem bizonyítja, hogy a kerületben általában követ­kezetesen figyelembe veszik az alkoholizmus elleni küzdelem­ről szóló törvényt. Hiszen na­pirenden van, hogy a kocsmák, ban, a talponállókban, a ven­déglőkben stb. már kapatos egyéneknek is felszolgálnak szeszes italokat. Hasonló a helyzet a Jednota Népi Fo­gyasztási Szövetkezet elárusí­tóhelyein is. Igaz viszont, hogy a Jednota alkalmazottal — egyes HNB-k kívánságának ele­get téve — főleg a farlusi ven­déglőkben fizetés napján lehe­tőleg minimálisraN korlátozzák a szeszes italok eladását, illet­ve felszolgálását. örvendetes, hogy fokozato­san bebizonyosodik a Kelet­szlovákiai KNB kereskedelmi osztálya által kiadott alkohol­ellenes intézkedések eredmé­nyessége. Reméljük, hogy be­látható időn belül a kelet-szlo­vákiai kerületben is jelentősen csökken a szeszes Italok fo­gyasztása. B0HUŠ NEMCEK, a Kelet-szlovákiai KNB dolgozója C seklészen mellék­vágányra állí­tották a vonatot, s rá­adásul egyedül marad­tam a fülkében. Ké­nyelmesen elterpesz­kedtem az egykor 1. osztályú vasúti kocsi bársonyülésén. Unat­koztam. Éppen arra gondoltam, hogy szun­dítok egyet, amikor a szemben levő padon egy egér surrant át. „Honnan került ide egér? Bizonyára csak a szemem káprázik!" - tamáskodtam. Ám az egér pár perc múlva is­mét megjelent, s meg­állt az ülés karfáján. Előbb bizalmatlanul vé­gigmért, majd néhány centivel közelebb bá­torkodott. Ügy látszik, felismerte, hogy az ál­latok nagy barátja va­gyok. — Hová utazol? — kérdeztem barátságo­san. Látva, hogy tőlem nem kell félnie, bátran válaszolt: — Bratislavába ... — Honnan utazol? — faggattam tovább. — Érsekújvárból — mondta. — Es jegyet váltot­tál? Kérdésemen nagyot nevetett. Akarom mon­dani, cincogott: — Hát minek lenne nekem a jegy, hiszen én itt lakom?! Akkor te utazó széd — legyintett, egér vagy ...? — És az eleség? — — No végre, hogy kérdeztem. megérti! — cincogta. — Van bőven — — Es régóta utazol? cuppantott elégedet­— érdeklődtem. ten. — Az utasok any­JHeg,cf(fi£(ía£tam úiitáwamat '— Mindig is utaz­tam. Nekem már a szü­leim is utazó egerek voltak. A nagyszüleim pedig a galántat állo­másról származnak — magyarázta. — Szóval, te már vonaton születtél. — Méghozzá gyors­vonaton — csóválta meg a farkát büszkén. — Akkor most miért személyvonat az ottho­nod? — csodálkoztam. — Ha megtudják, hogy valamelyik gyor­son nagyon elszapo­rodtunk, akkor kocsin­kat személyvonathoz csatolják. — Es tetszik neked ez a guruló életmód? Nem lenne jobb vala­milyen padláson? — Itt nem kell fél­nünk a macskától és az egérfogótól. — De mérgezett bú­zával a vonatban is irt­ják az egeret — vitat­koztam. — Ez csak szóbe­nyi morzsát, kenyérhé­jat, szalonna- és szalá­mibőrt dobálnak a pa­dok alá, meg a polcok­ra, hogy néha nem is bírjuk elfogyasztani. — De jaj lenne nek­tek, ha egyszeriben senki sem dobna el semmit a vonatban! — próbáltam megfélemlí­teni. — Ettől még nem kell tartanunk — cin­cogta magabiztosan. — Tehát te itt aka­rod leélni egész élete­det...? — Akárcsak szüleim és nagyszüleim. Vala­mennyien itt alusszák örök álmukat — szo­morodott el. — Az anyám például itt eb­ben az ülésben, ame­lyen maga ül. Egy hete múlt ki szegény. Már csak a szaga őrzi em­lékét. No meg azok a lyukas bársonyszékek, amelyeket hosszú éle­te során kirágott. — Az utazás élmé­nyekkel jár. Te mire emlékszel vissza a leg­szívesebben? Sok felejthetetlen él­ményt őrzök. Hogy melyik a legkedve­sebb? Egyszer egy vő­legénynek kirágtam a kabátját. Csodálatos érzés volt! Esküszöm, olyan dühös ember nincs még egy, mint az volt. Dühében ki­dobta a kabátot az ab­lakon. Még ma is ne­vetnem kell, ha eszem­be jut. — De hiszen, ha ilyen dolgokat követ­tek el, akkor az uta­sok a legszívesebben kiirtanának bennete­ket. — Hát igen, vannak Ilyen rosszmájú utasok — borult el a hangja. Aztán felnevetett: — Még szerencse, hogy senkt sem veszt őket komolyan — lépett egész közel hozzám. A bban a pillanat ban leterítettem a kis cinikust. Döglöt­ten hullott a padlóra. Nagyon meggyűlöltem. Tetemét a fülke köze­pén nem hagyhatom, gondoltam. De nem csúsztattam be a „csa­ládi kriptába" sem (a bársonyszékek közé]; kihajítottam hát az ablakon. FÜLÖP IMRE AZ EXPO 67 ELŐTT MONTREALI ÉRDEKESSÉGEK A szovjet pavilon a legnagyobbak közé tartozik a Notre-Dame­szigeten. A Szent Ilona-szigeten létesített amerikai pavilonnal szemben áll. A két szigetet híd köti össze, amelyet „kozmikus útnak" neveztek el. A pavilon masszív kerete dinamikus egyen­súlyban van. A téglalap alakú acéltető több mint százezer négy­zetlábnyi területet fed (1 láb = 30,48 cm] s két V alakú nyitott acéltámaszon nyugszik. Az USA kiállítási épülete órási gömbre emlékeztet; 187 láb ma­gas és 250 láb átmérőjű. A könnyűfémből készült rekeszfalakat különféle műanyagokból, üveghártyából és fóliákból készített vá­laszfalak töltik ki. A Német Szövetségi Köztársaság csarnoka szerkezeti szempont­ból olyan, mint egy nagy árbócokkal alátámasztott óriási sátor. A pavilon falait átlátszó műanyag-héjak képezik, amelyek acél­hálóra vannak függesztve. A szellőztetés úgy történik, hogy az épületkonstrukciót minden oldalról kinyitják. A belső térségeket infrasugárzók fűtik. Ez a pavilon egyáltalán a világkiállítás egyik legfigyelemre méltóbb épülete. • Az afrikai országok közös kiállításon mutatkoznak be. Sok ki­sebb pavilon érdekes csoportjáról van szó, amelyek terasz-szerű udvartereket hoznak létre. Az épületek tetői műanyaggal bevont ragasztott lemezekből készültek s éles törésűek, hogy visszaverjék a fényt. Nagy-Britannia pavilonja tengerből kiemelkedő szirtet szimboli­zál. Arra kívánja figyelmeztetni a látogatót, hogy az angolok szi­getlakók. A pavilon kúp alakú tornya több mint 60 méter magas. • Az öt skandináv ország DANMARK—SUOMI— ISLAND—NORGE —SVERIGE néven közös pavilont épített. — Az egyedüli nyers­anyag, amellyel rendelkezünk, az ember — mondotta Povl Boetius. a dán kiállítás igazgatója. — Kiállításunk jelszava ezért: „Az ember mint nyersanyag". A kiállításon azt kívánják szemléltetni, hogyan tudja átalakítani az emberi tudás és ötletesség, a nagy­szerű szakértelem és a művészi érzék a behozott nyersanyagokat igen értékes termékekké. A finn kiállítást Timo Sarpaneva rendez­te, aki már több ízben elnyerte a milánói trienále Nagydíját. A világkiállítás 2180. számú objektuma a Mac Kay parton álló Nemzetközi Kereskedelmi Központ (International Trade Centre). Itt találkoznak majd a világ üzletemberei. A központ 15 000 meg­hívót küldött szét. Csehszlovákiának is saját helyiségei lesznek a pavilonban. Kanada nyugati részeiből több tucatnyi 20 méter magas fe­nyőfát szállítanak Montrealba s itt újból elültetik őket a világ­kiállítás területén. A fákat a Kolumbia Egyetem hallgatói emelték ki a földből. A faóriások szállítására speciális vagonokat gyártot­tak. A fák a közelmúltban indultak el útjukra; rendeltetési helyü­kig 6000 kilométert tesznek meg. Érdekes módon gondoskodik a világkiállítás rendezősége a va­kokról. Elkészítette számukra a kiállítás plasztikus s nagyon pontos modelljét. A bejáratnál lesz felállítva s így a vak látogatók tapintással emlékezetükbe véshetik az egyes pavilonok elhelyez­kedését. A világkiállítás építésrendészeti szabályai is gondoltak a testi hibában szenvedőkre: az utakat, a közlekedési eszközöket, felvonókat és valamennyi térséget oly módon kellett tervezni, hogy mindenki számára maximálisan biztonságosak legyenek. A pontos időről az óragyártás mesterei — a svájciak gondoskod­nak. Pavilonjuk első emeletén állítják fel az „idő gépet", amelyre rákapcsolják a kiállítás stratégiai helyein álló tizenhárom „pon­tosság tornyának" óráit. A tornyokról további 70 órát tartanak üzemben. Az ipari részlegben a látogató megtekintheti az elektro­nikus időmérő központot, ahol atomóra határozza meg a pontos időt. Ez az óra 24 óra alatt mindössze egymilliomod másodpercet késik vagy siet. A mindennapi életben természetesen nics gya­korlati jelentősége az ilyen pontosságnak, ezért modelleken mu­tatják be, miért szükséges a tudományos kutatásban. A La Ronde szigetén, a világkiállítás „vidámparkjában" senkinek sem szabad unatkoznial Számos rendkívüli látványosság és ren­dezvény várja itt a látogatót. A GYROTRON tervezet keretében egyebek között egy óriási robot-rovar fogja üdvözölni és szóra­koztatni a vendégeket. Minden órában egy tökéletes „happening"­ről. azaz felejthetetlen élményről gondoskodnak itt. Befejezéséhez közeledik Franciaország pavilonjának az épite­se. Az impozáns hétemeletes épület üvegből és alumíniumból készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom