Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-29 / 118. szám, szombat

rökif jű ébreszté Hosszú évtizdek után a P. 0. Hviezdoslav Színházban szombaton este ismét bemutatták Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című versesdrámáját, ezt a fiatal szíveket mindig lázba hozó örökifjú históriát, amely csengő rímeivel, megható témájával és meglehetősen fellengzős szólamaival ezúttal is nagy közönségsikert aratott. K. Zachar, a darab rendezője „csillagok felé törő" drámának véli Rostand darabját, amelyet azonban tévesen sorol a francia klasszikus drámák közé és stilizált hősét, a belső drámáját önmagában hordozó Cyranót, egy aktív, minden költői, de emberi szépséget ls rehabilitáló hősnek tekinti, akire űrrakétás évtizedünk túlmechanizált, antidrámás, antiregényes és bizonyos fokig hős (pozitív hős) ellenes napjaiban nagy szükségünk van, úgy is mint példaképre és útmutatóra s úgy is mint erkölcsi támaszra, amikor az értékek hierarchiájának jelenlegi devalválását éljük át. K. Zachar rendezői felfogásával nem is egy esetben lehetne vitatkozni és rámutatni bizonyos félreértéseire (például, amikor a gascognei kadétokkal kapcsolatban „aranyifjúságról" beszélj, amelyek, ha nem is döntő módon, bizonyos fokig mégiscsak befolyásolták a darab rendezésében. Tény azonban, hogy a cyránói (és nem a rostandi! j motívum valóban helyes és időszerű tett. Korunk embere, aki a humanizmus jelszavának minduntalani ismétlése ellenére, saját bőrén tapasztalhatjá, hogy jelenünkben túl sok az antihumanista irányzat, éppen olyan örömmel fogadja ezt a nagy orrú, holdutazö lovagot, bajvívót és reménytelenül szerelmes költőt, ezt a tetőtől talpig becsületes és áldott jó embert, akárcsak a múlt századvég súlyos éveiben gyötrődő francia elődje. Edmond Rostand az irodalmi naturalizmus mindent elszürkítő korszakában, a deheroizált hősök idejében, a Panama botrány, a dreyfusiáda éveiben, amikor Charles Maurras „Actíon Frangaise-jének rikkancsai fertőzték meg Párizs és az egész francia társadalom légkörét, a végtelen nacionalizmus, a sovinizmus és antiszemitizmus mételyétől sűrű és gyilkos párájú atmoszférájában, a romboló, állatias ösztönök lápos világából lépett a porondra Amikor 1966. március 9-én lefektették a motoros járművek tartozékainak gyártására szolgáló új üzem alapkövét, Verebély lakosai meggyőződtek: városuk fejlesztése reális alapokon nyugszik. KELL A PÓTALKATRÉSZ! Az automobilizmus kibontakozása egy olyan új üzem felépítését tette szükségessé, amely kibővíti a villamos felszerelés gyártását a legkülönfélébb motoros járművek számára. Amikor Verebélyt választották az üzem helyéül, két célt követtek: az iparilag meglehetősen elmaradt körzet fejlesztését és a szabad munkaerőnek a termelésbe való bekapcsolását. A választás kétségtelenül helyes volt, hiszen Verebély és környéke lakosságának eddig igen hiányzott a helyi munkalehetőség. Az üzemnek ezenfelül a KGST-n belüli kereskedelmi kapcsolatok kibővítésében is szerepe lesz. Nem titok ugyanis, hogy a villamos felszerelést gyártó mai üzemek a kapacitás és a munkaerő hiánya miatt csak mintegy 70 millió korona értékű árudefictttel tudják fedezni a szükségletet, pedig a kereslet históriák e romantikus hősével, vagy ahogyan azt a mi néhai jó és felejthetetlen Ady Endrénk mondotta: „... lement a századok kriptájába és feltámasztotta Cyranótl" Hogy ki volt Cyrano de Bergerac? Nem kitalált, való, méghozzá irodalomtörténeti alak volt ez a szegény, bizarr gascognei nemes, aki 1619-ben született, s diák éveiben Gassendinek, a neves filozófusnak volt a tanítványa. Tizenkilenc éves korában barátjával, a józanul mérlegelő Le Brettal belép egy testőr csapatba amely éppen a gascognei hétszilvafások másodszülötteinek, vagyis vékonypénzű fiainak az egysége volt. Cyrano az ellentétek megtestesült egysége volt, a bonyolult lelkületű hős, aki, jóllehet fényes katonai karrier előtt állt, mégis leszerelt, hogy az irodalomnak, a filozófiának, s nem utolsósorban a természeti tudományoknak szentelje életét. „Csapongó fantáziája költővé tette, heves, verekedő, azaz tipikusan gascognei természete pedig félelmetes bajvívóvá," írja róla egyik Ismertetője. Korának legjobb Descartes magyarázója, s ugyanakkor lehelet finomságú szerelmes levelek, s atheista drámák, fantasztikus regények szerzője. Alig 36 éves korában halt meg, s műveiből nagynevű kortársai, Corneille, Moliére, Voltaire és az angol Swift, egyaránt „kölcsönöztek". És ezt a nagy orrú, bátor, mindig és mindenkivel harcban álló filozófust, moralistát és' verekedő poétát keltette új életre a francia társadalmi és irodalmi élet súlyos éveiben Edmond Rostand. „Micsoda poétához méltó gondolat volt föltámasztani egy halott poétát, akiről már csak kis nebulók és agg akadémikusok tudtak, megérteni egy rég elmúlt élet szépségét és tragédiáját", írja Ady Endre a nagy rostandi tettről. Amikor pedig 1897-ben Párizsban bemutatták Rostand Cyranóját, a kortársi kritika megdöbbent e korszerűtlen versesdráma fergeteges sikerétől. Támadni próbálták innen és onnan — fellépett ellene Romain Roland is — s azt állították, hogy rímei erőltetettek, román tikája üres bombaszt, minden hamis, ami értéknek látszik benne. Ám Babits Mihály, aki Cyranót nem tartotta igazi drámának, hanem inkább francia a jövőben még inkább fokozódiK. Ámde a PAL üzemek Verebélyre való telepítésénél a döntő tényező mégis a munkaerő volt, amelyből itt elég van. A becslések szerint 1970-ig — a mezőgazdaság szükségletének kielégítése után is — még mintegy 1340 szabad munkaerő lesz Verebélyen s ezután is évente további 1700 személy elhelyezéséről kell gondoskodni. A TERMELÉSI PROGRAM A kb. 70 milliós beruházás első szakaszát 1969 végéig tervezik befejezni. Az összesen 22 700 négyzetmétert elfoglaló üzemben évente 74,2 millió korona értékű árut fognak gyártani. A PAL 1300 doigozót foglalkoztat majd, ebből 527 nőt. E kapacitás felépítése után egy további 65 000 négyzetméteres területen nyomban t.ieglndul a második szakasz építése, amely évente 400 millió korona értékű árut fog termelni s 3320 ember talál benne munkát. Az üzem termelési programjában elsősorban a jármüvek számára szükséges villamos felszerelés szerepel: áramváltók, megszakítók, kapcsolók, villamos romantikus lírának, s tévesen a színpadi vers utolsó sikeré nek vélte, végső fokon és nagyon helyesen a „szellem lázadását" látta benne a „zsarnokság ellen". K. Zachar valóban kemény fába vágta a fejszéjét, amikor ezt a sokat vitatott és mégis sok sikert aratott darabot színpadra vitte, mégpedig egészében pozitív eredménnyel, noha a bemutató előadásra a félreértések és a küzdelmek bizonyos fokig rányomták pecsétjüket. Ügy vélem elsősorban ezzel függ össze T. Andrašovan melódikus, de túl hangos zenéje, amely a csilingelő verssorokat ínyencmódjára élvezni akaró látogatóra ünneprontásként hatott. Ügy látszik a rendező és a zeneszerző elfeledte, hogy a zene ebben az esetben a versek csengését és mondanivalóját volt elhívatva aláfesteni. Vagyis, a vers volt az úr, az elsődleges, amelynek a zene mint szerény hangulatot fokozó kísérő volt alárendelve. Karol Machata nagy tehetségű színművész és Cyranójával a legtöbb esetben, főleg a vívó és a balkon jelenetben, valamint a kolostor kertjében kiválót nyújtott. De mégsem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy feledtetni tudta A. Bagart, vagy felveheti-e a versenyt Zd. Štepánekkal, a prágai Cyranóval. A következő előadások folyamán azonban már, így is nagyszerű játéka, még jobban csiszolódhat, s talán külön meg kellene őt dicsérni, azért a virtuozitásért, amellyel helyenként szinte muzsikáló hangjával bánt. Elbűvőlő volt Roxana szerepében E. Vásáryová, aki diadalmas, fiatal szépségével a Roxanák Roxanájává lépett elő, bár a kolostor kertjében, akármennyire is jól játszotta szerepét, nehezen bizonyította a gyászban eltelt tizennégy esztendő súlyát. Csak dicsérni lehet S. Kvletik Le Bretjét, F. Zvarik de Guichetjét, Skovay Ragueneauját, Eva Kristinová elragadó, Duefiáját, míg A. Kramár de Castel-Jalouxát szürkének vélem, és lélektelennek — még a rostandi elképzelés számbevétele után is — f. Adamovič Christianját. Lehet azonban, hogy Adamovič színtelen Christiánja éppen a rendező téves felfogásából ered. Minden dicséretet megérdemel azonban a szereplőknek az a felkészültsége, amellyel Rostand csilingelő rímeit a né zők fülébe belopták, s így e francia örökifjú história hőse emberi erényeinek és költői szép tulajdonságainak ébresztésével, az adott művészi élményen túl, napjaink emberének lelkiismeretét is ébresztették. BARSI IMRE autótülkök stb. Olyan „apróságok", amelyekre feltétlenül szüksége van minden járműnek, s amelyekből mégis országszerte érezhetően nag/ a hiány. Verebélyen néhány év múlva komoly hézagpótló munkát fog nak végezni. A PAL üzem termelése olyan jellegű lesz, hogy viszonylag csekély erőfeszítést igényel, s ugyanakkor a betanított nők ts érvényesülhetnek Verebélyen elsősorban női munkaerő áll rendelkezésre. A szakdolgozók kiképzésére 80 férőhelyes ta noncközpontot létesítenek. A VÁROS FELLENDÜLÉSE Szlovákia gazdasági fejlődése és iparosítása Verebšlyt 'sem kerülte ki. Mégis, még soka; kell itt tenni annak érdekében, hogy a város valódi ipari köz ponttá változzék. A jellegénél fogva mezőgazdasági vidék csak az utóbbi időben kapott ipari üzemeket. A gép. és traktorállomás, a gramofonüzem és a TESLA ugyan mitegy ezer embernek ad munkalehetőséget, mégis még ma is sokan járnak munka után Érsekújvárra, Ara nyosmarótra, sőt Bratislavába és a cseh országrészekbe. Az ipari üzemek idetelepítése megköveteli a város fejlesztését, korszerűsítését. Ki kell építeni a vízvezetéket és a csatornázást. Mintegy 700 lakás építését vet iék tervbe. íÜ-dfl CUmauá&áK A ZÖLDSÉGESBOLTBA gyümölcs érkezett. Külföldi gyümölcs. Ez abból látható, hogy minden alma piros feliratú selyempapírba van bugyolálva, a szállítmányt tartalmazó ládákat is annak az országnak felirata ékesítt, ahol a gyümölcs — almává érett. Megállapítottuk, hiába — csomagolni, azt tudnakl Az alma egyébként almának nem volt jelentős, ringlószilvának szebb lett volna. Na dehát nem szilva volt, hanem alma. Mindegy, ilyenkor április végén már nem válogatós az ember, veszi a kosarát és elfoglalja helyét a sorban. Es ... miután a legritkább esetben első az ember, jut ideje a gondolkodásra ts. Gondolkodom, tehát vagyok vagyis hogy — sorban állok, tehát gondolkodom. A kedves, de kissé energikus elárusítónőről alkottam magamnak véleményt, akt szigorú tárgyilagossággal utasította viszsza némely pedáns vevő reklamációját. — Mit gondolnak, minden egyes darabot kicsomagolhatok megtekintés céljából? jól ls néznék kit Április van, örüljenek, hogy ilyet is kapnakI Bezzeg amikor... Senki sem veszi szívére az elárusítói szózatot az élet egyéb „örömei" közé sorolja. Különben is rejtőzik némi igazság szavai mögött dehát úgy szép az élet, ha zajlik! Tehát... zajlik! LÉPEGETÜNK ELŐRE, mármár lőtávolságba kerülök, úgy értve, látóhatáron belül vagyok, ezért veszem észre, Jiogy egy úr, vagy ember ... vagy bácsi... nem tudom, minek nevezzem (így fordulnak hirdetőik ellen eszmék és tanok) — tehát egy hímnemű vásárló, kosarában mintegy 4—5 kilónyi almával, fizetés után a széles kirakatpárkányhoz lép, és osztályozni kezdi a bevásárolt árut. Nem átall minden egyes gyümölcsöt kibontani papirosburkából, megtapogat/a, megforgatja, megnézegeti, és amelyiken akárcsak borsónagyságú változást talál, utazási viszontagságból származó, avagy születési hibát, azt könyörtelenül berakta egy másik kosárba. Amelyik gyümölcs olyan, mint a viaszból készült színpadi kellék, az papírzacskóba kerül. Hát kérem — ringlónagyságú édesalmából ez határozottan felfigyeltető teljesítmény. Csakis férftaknak van ilyen pepecseléshez idegük és idejük. Nem sürgeti őket az a bizonyos második műszak. Tipikus férfiszokás. Szinte látom magam előtt otthonában ellenőrző útján, vagy amikor elszámoltatja jeleségével a konyhapénzt. Mert ez a típus — gondolom magamban. Sortársaim fennhangon közlik gondolataikat. — Amit otthagy, azt majd mi kapjuk — Igaza van, ne árusítsanak harmadosztályú almát elsőosztályú áron! — De hiszen amit kiselejtezett, nem ts selejt. Bár én kapnék ilyet... — Fontos, hogy vitamin! Ha látták volna, mit vettem tegnap egy asszonytól a piacon! Kétszer ennyit adtam érte s a felét kidobtam ÉS IGY TOVÁBB — jelentkezik a közvélemény pro és kontra. Ám egyszerre, mintha jeladás történt volna, elnémult mindenki, látomásszerű, ami lejátszódik előttünk. A férfi, aki eddig szortírozott, papírtalanított almáfának mintegy kétharmadával odalép a kiszolgáló pulthoz — és reklamál. Nagyon kimérten, nagyon csendesen, de nagyon szuggesztíven. A fehérkabátos bolti dolgozónak eláll a szívverése, futó pillantást vet a megbírált árucikkre, úgy dönt, hogy lenyeli az ajkára toluló szöveget, szó nélkül veszi a seleftáruvál teli kosarat és eltűnik egy ajtó mögött. A helyzet félre nem érthető. Ismeri a „kuncsaftot", de nem meri vele közölni a saját véleményét. Segélycsapatokért indult az ajtó mögé, vagy legalább is felelős üzletvezetői hozzáállásért. Míg ő odajár, a jó nép lélegzet-visszafojtva várakozik. A FEHÉRKABÁTOS dolgozó perceken belül visszatér, le nem írható undorral dobja a vevő által megbélyegzett gyümölcsöt a még kicsomagolatlan, eladásra várakozó halomra, aztán safátkezűleg válogat a kosárba hibátlan — típusalmákat. Ismétlem, ringlónagyságú édesalmából ez komoly időt vesz igénybe, szólni azonban senkt sem mer, mivelhogy — nem lehet tudni kicsoda az illető, ha még az egyébként szókimondó elárusítónő is respektálja. A koponyákban szinte hallhatóan tombol a felháborodás vihara. Vajon nekem ls kicserélte volna? Jól néznénk ki, ha ezt mindenki megismételnél Na persze, amit 0 visszadob, azt majd nekem adják ... Nem tagadom, az én agyamban ts megfordult ilyesmi, de én még azt is megkérdeztem magamtól hangtalan, ha valóban olyan „fejes" az illető, hogy még a szókimondó bolti alkalmazottnak is imponál, akkor miért nem „hat oda" pozíciójából eredően, hogy a harmadosztályú árut harmadosztályú áron árusítsák? Ahogy én Ismerem magunkat — bizonyára hálával adóznánk áldásos tevékeny kedésének, 6 maga pedig megtakaríthatná, sőt jobb célokra fordíthatná azt a rengeteg időt, amit egyébként almaválogatással szokott eltölteni... DÁVID TERÉZ A Bratislava-Petržalka-i Gépgyár jataundan , gystlen üvegipari gépeket előállító üzem. Az ilyen gépeket eddig importáltuk. Most a hazai üzem gyártmányai már külföldre is eljutnak. Képünkön: Alojz Marek és Peter Rybárik egy nagy teljesítményű kSszörűt szerel. (K. Cích felv. — CTK) ö Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című versesdrámájának új bemutatója Mi épül Verebélyen? Új PAL üzem villamos felszerelés gyártására ® Munkalehetőség 1300 dolgozó számára • A város igazi fellendülésének küszöbén