Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-26 / 115. szám, szerda

Európa biztonságáról tárgyalnak (Folytatás az 1. oldalról) Végül a vietnami események újra és újra emlékeztetnek bennünket arra, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire életbevágóan fontos feladat a kommunista világmozgalom sorai egységének megszilárdítása. Világos,, hogy ha Kínával összhangban és együttesen léphetnénk tel Vietnam védelmében, lényegesen könnyebb feladat lenne véget vetni az amerikai agreszsziónak. Engedjék megismételnem itt azt, amit a napokban LEONYID BREZSNYEV ELVTÁRS BESZÉDE Mozgalmunk történelmi már kijelentettünk a Német Szocialista Egységpárt kongresszusán: az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány kész az akcióegységre Kí nával a harcoló Vietnam megsegítésének tervezésében és gyakorlati megvalósításában. Készek vagyunk ilyen akcióegységre a legszélesebb méretekben — jelentette ki Brezsnyev. Az európai biztonság kulcskérdései Rátérve az európai biztonság kérdéseire Brezsnyev hangsúlyozta, hogy Európában az amerikai és a nyugatnémet imperializmus agresszív eról fenyegetik a békét. — Az amerikai imperializmus számára — mondotta — a Német Szövetségi Köztársaság kormányköreivel való együttműködés alapvető, kényelmes és lényegében véve már nem ls olyan drága eszköz az Egyesült Államok európai stratégiai pozícióinak fenntartására. Ez komoly lehetőséget nyújt az Egyesült Államok számára, hogy nyomást gyakoroljon a nyugateurópai országok politikájára és gazdaságára. Ami a nyugatnémet politikusokat illeti, az 0 számításaik szerint az Egyesült Államokkal való együtthaladás reális lehetőséget Ígér revánsterveik megvalósítására. A háború utáni európai helyzet alapjait még a potsdami egyezményben meghatározták. Ennek lényege az a követelmény, hogy kl kell Irtani a mllitarizmust és a nácizmust, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédjait és a világ békéjét. Ez a követelmény ma ls érvényes és n 'jövőben ts az lesz. A Német Demokratikus Köztársaságban maradéktalanul megvalósultak a potsdami elvek. A Német Szövetségi Köztársaságban azonban ezeket az elveket semmibe veszik, ott eleven a német militarizmus és ösztönzést kap a nácizmus is. Senkinek sem újdonság, hogy a nácizmus bacllusát Nyugat-Németországban nem Irtották ki, hiába követelte azt a potsdami egyezmény. Mégis, amikor az újnáclk nyíltan kiléptek a politikai porondra, a dolog komolyabb színezetet öltött. Ä veszélyt különösen növeli, hogy a nyugatnémet kormánykörök hivatalos állami politikájuk tengelyébe állították revánsköveteléseiket. Nem a bajtársi szövetségek vagy menekültügyi szervezetek felelőtlen, szélsőséges szájhősel, hanem Nyugat-Németország kormánya lép fel azzal a képtelen lgénynyel, hogy joga -legyen az egész német nép nevében beszélni; a nyugatnémet kormány nem hajlandó elismerni az Európában kialakult határokat, Igényt támaszt Nyugat-Berlinre, kibúvókat keres Nyugat-Németország nukleáris felfegyverzéséhez. Ha még hozzátesszük, hogy a bonni hatóságok betiltották a kommunista pártot és elnyomják a többi haladó erőket, akkor máris együtt van a reváns előkészítésének egész politikai és ideológiai kelléktára. Brezsnyev kijelentette: a Szovjetunió véleménye nem az, hogy az európai népeknek Idegenkedniük kell Nyugat-Németországtól, Nyugat-Németország előtt, más államokhoz hasonlóan, nyitva az út az egyenjogú nemzetközi együttműködéshez, az európai ügyekben való részvételhez. — Tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban nem kis erők vannak, amelyek ellenzik a nyugatnémet Imperializmus agresszív, reakciós politikáját — mondotta a szónok. Brezsnyev ezután leszögezte: a nyugatnémet militaristák nem képesek megvalósítani revansista céljaikat. A Szovjetunió és a többi szocialista ország elegendő katonai erővel rendelkezik, hogy megsemmisítő csapást mérjen az agresszorra, ha az háborút merészel kirobbantani. Arra azonban képesek a revansisták, hogy az európai országokat, majd az egész világot egy új háború nyomorüságába döntsék. Ezt a veszélyt világosan látni lehet. Az Egyesült Államok európai katonai ni az európai határokat. Ezért a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása nemcsak világprobléma, hanem az európai biztonság egyik sarkalatos kérdése ls. Az európai fejlemények nyújtotta lehetőségeket mérlegelve — folytatta Brezsnyev — nem mellőzhetjük azt a tényt, hogy a NATO államok kormányai két év múlva döntés elé kerülnek: meghosszabbítsák-e az Észak-atlanti Szövetséget vagy sem. Véleményünk szerint teljesen helyes, ha a kommunisták és a haladó erők ezt a körülményt célja: a szocializmus és a kommunizmus Az európai biztonság problémája nemcsak külpolitikai kérdés, hanem Igen fontos társadalmi probléma is — fejtegette a továbbiakban Brezsnyev. — Mire tanítanak a tapasztalatok? Arra például, hogy a hidegháború és a szemben álló katonai tömbök, a háborús fenyegetőzéjelenléte buzditólag hat a nyu- arra igyekeznek felhasználni, sek légköre komoly nehézségegatnémet militarizmusra, fokozza az európai békét fenyegető veszélyt — hangsúlyozta Brezsnyev. — Az Egyesült Államok európai politikájának fő eszköze a NATO volt és az Is marad — folytatta. — Ez a tömb kezdettől fogva „a kommunista agresszió veszélyének", „a keletről fenyegető veszélynek" mesterségesen gyártott meséjére támaszkodott. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája, az Európában és az egész világon kialakult fejlemények egész menete szertefoszlatta ezt a mesét. A háború utáni Európának nagy fontosságú tényezője a hogy még fokozottabban küzdjenek ennek az agresszív tömb nek a fenntartása ellen. Az európai szocialista országok annak Idején kénytelenek voltak megteremteni a Varsói Szerződés Szervezetét, hogy válaszul a NATO megalakítására, így gondoskodjanak saját biztonságukról. A szocialista or szagok sohasem tartották kívánatosnak, hogy Európa katonai tömbökre oszoljék. Mi alternatívát ajánlunk e politikával szemben. A bukaresti tanácskozás részvevői Ismételten kijelentették, hogy ha az Észak-atlanti Szövetség hatályát veszti, akkor a Varsói Szerződés ls elveszti ket gördít a forradalmi, a demokratikus erők tevékenysége elé. Nemzetközi feszültség Idején a burzsoá országokban megmozdulnak a reakciós elemek, felüti fejét a katonai klikk, fokozódnak az antidemokratikus, a kommunistaellenes áramlatok. És ellenkezőleg: az utóbbi évek teljes világossággal megmutatták, hogy amikor enyhül a nemzetközi feszültség, a politikai barométer mutatója balra leng. Ismeretesek azok az eltolódások, amelyek egyes országokban a kommunisták és a szociáldemokraták viszonyában történtek. A kommunistaellenes hisztéria csökken és a nyugateurópai kommunista pártok beszocialísta államok közössége, érvényét és e kettő helyébe egy folyása növekszik. Mindez a legA Varsói Szerződés szervezeté ben tömörült szocialista államok — mint ismeretes — bukaresti értekezletükön programot adtak ki az európai biztonságra és békés együttműködésre vonatkozólag. Többek között napirendre tűzték azt az elgondolást, hogy hívjanak össze értekezletet valamennyi európai állam részvételével, és vitassák meg az európai biztonság fenntartásának és az összeurópai együttműködés megteremtésének kérdéseit. — Az európai biztonság központi kérdése a kontinensen levő országok határainak sérthetetlensége abban a formában, ahogyan a második világháború eredményeként kialakultak. A népekre mérhetetlen szenvedéseket zúdítana bármiféle kísérlet e határok megbontására. Teljes mértékben vonatkozik ez a Német Szövetségi Köztársaság keleti és nyugati, északi és déli határaira is. Az európai biztonság rendkívül fontos feltétele annak a reális ténynek elismerése, hogy két német állam van, amelynek társadalmi rendszere különböző. Ezért a Szovjetunió és a többi európai szocialista ország egyaránt politikája fontos céljának tartja, hegy mindenképpen előmozdítsa az NDK nemzetközi pozíciójának erősödését. Az atom- és rakétakorszakban új problémák keletkeztek, amelyek összefüggnek az európai biztonság fenntartásával. Az európai népek jól el tudják képzelni, mit jelentene, ha atomfegyverhez Jutna egy olyan állam, amely át akarja szabdalMunkásegység és szociáldemokrácia európai biztonsági rendszernek kell lépnie. Figyelembe véve, hogy a NATO-államok egyelőre nem hajlandók ilyen gyökeres megoldásra, a bukaresti tanácskozás részvevői újabb javaslatot tettek: már most állapodjunk meg e csoportosulások katonai szervezeteinek megszüntetéséről. Számos ország, köztük az észak-európai országok, számára a semlegesség lehetne a katonai, politikai csoportosulásokban való részvétel alternatívája. — Semmi sem igazolja az Egyesült Államok hadiflottájának jelenlétét a Dél-Európa partjait mosó vizeken — hangsúlyozta ezután. — Itt az Ideje teljes nyomatékkal követelni, hogy a 6. amerikai flotta hagyja el ezeket a tengereket. Az Egyesült Államoknak nemcsak katonai, hanem másfajta támaszpontjai ls vannak Európában. Az NSZK-ban és más nyugat-európai államokban létrehozott felforgató, kém- és diverziós központok, rádióadók és különböző, a szocialista országok ellen rágalomhadjáratot folytató szervezetek ellen Ideje lenne már fellépni. Meg kell szüntetni Európában a népek közötti kapcsolatokat megmérgező valamennyi káros góc tevékenységét. A földrészünkön levő országok kétoldalú kapcsolatainak fejlesztése fontos feltétele lenne az európai biztonság megszilárdításának. Az európai enyhülés irányába ható jelenlegi tendenciák sok tekintetben a keletés nyugat-európai államok közötti kétoldalú kapcsolatok javulásának eredményei. közvetlenebbül összefügg az európai feszültségben beállott enyhüléssel. Ojra meg újra Igazolódik a kommunista stratégia egyik alapvető tétele: a békéért vívott harc nem ellentétes a szocializmusért vívott harccal. Ha igaz az, hogy a békéért vívott harc segíti a szocializmusért vívott harcot, akkor nem kevésbé igaz ez is: az Imperializmus és a reakció ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulásának fontos feltétele. Értekezletünk küszöbén a távíró aggasztó híreket hozott egy görögországi katonai puccsról. A görög reakció fasiszta diktatúrát próbál bevezetni az országban, ezrével börtönzik be a görög nép legjobbjait. Rokonszenvünk Görögország haladó erőié, támogatjuk őket a reakció ellen, a demokráciáért vívott harcukban. Elismerjük, hogy a háborús veszély ellent harc formái különbözők lehetnek. De minden módozatuknak az európai béke megszilárdításához kell vezetnie, és arra is fog vezetni, ha a kommunisták és a haladás erői elszánt küzdelemre mozgósítják a tömegeket az európai biztonságért. — Mi, szóvjet kommunisták, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcot mindig valamennyi kommunista párt Internacionalista ügyének tartottuk. A nyugat-európai országok marxista—leninista pártjai nagy és dicsőséges utat jártak meg a munkásosztály ügyéért vívott harcban. Mi, kommunisták, akik hatalmon vagyunk és elvtársaink, akik még a szocialista forradalom győzelméért küzdenek, e tapasztalatokra támaszkodva ültünk össze erre az értekezletre és bátran elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk megoldani a hatalmas, de teljesen reális feladatot: tömöríteni a legszélesebb néptömegeket a béke ügyéért folyó harcra, megbénítani a reakció és a háború erőit. Erősítsük a kommunista mozgalom sorainak szolidaritását és egységét e nagy célok érdekében! WALDECK ROCHET ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA A munkásosztály egységének kérdéséről szólva Leonyld Brezsnyev hangoztatta, hogy Európában ma a munkásosztály a legnagyobb társadalmi erő. A munkásosztálynak hallatnia kell súlyos szavát az európai biztonság megszilárdításáért vívott harcban. Ezt a küldetését annál sikeresebben fogja teljesíteni, mennél szilárdabbak lesznek sorai. Nyugat-Európában még nem küzdötték le a munkásmozgalom megosztottságát, ám fokozódik a dolgozó tömegek vonzódása az egység felé. Sajnos, sok szocialista és szociáldemokrata párt vezetősége még mindig foglya a kommunistaellenesség ideológiájának. — Az SZKP kész fejleszteni a kapcsolatokat minden olyan szociáldemokrata párttal, amely velünk együtt kíván haladni az agresszorok ellen, a békéért és az európai népek biztonságáért vívott harcban. Az európai biztonságért vívott harcban lehetséges az akcióegység más európai politikai erőkkel is. A kommunisták minden demokratikus és békeszerető erő akcióegységének aktív híveiként tevékenykednek. De e feladatot sikeresen csak úgy oldhatják meg, ha ők maguk válnak az eszmei és az akcióegység példaképeivé. Konferenciánk Európa két része_kommunista pártjainak első találkozója a történelemben: összehívása meggyőző erővel tanúsítfa a kommunista világmozgalom egységére, a marxista—leninista pártok baráti közös akcióira irányuló, mind erősödő tendenciát. Ha a marxista—leninistákra Jellemző energiával és elvszerűséggel látunk ehhez a feladathoz, leküzdhetők a nézeteltérések. Ehhez kivétel nélkül valamennyi párt erőfeszítéseire és jóakaratára van szükség. A kommunista kötelesség nem engedi meg közülünk senkinek, hogy félreálljon, várva az Időt, amikor majd magától is létrejön az egység. A Francia Kommunista Párt mindig a testvéri pártok tapasztalatcseréje mellett foglalt állást, s örömmel fogadja, hogy megrendezték ezt a konferenciát, amely Európa biztonságának problémáival foglalkozik. Szeretném röviden megmagyarázni a Francia Kommunista Párt állásfoglalását a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban. Mindenekelőtt: ami a nemzetközi helyzetet Illeti, úgy véljük, helyes, ha kijelentjük, hogy az imperialistaellenes és a békéért küzdő erők világszerte akkor kezdtek nagyobb mértékben működni, amikor megnőtt az amerikai imperializmus agresszivitása. Ma a világbékét elsősorban az Egyesült Államok barbár vietnami agressziója veszélyezteti. Ezért minden békeszerető és Imperialistaellenes erő kötelessége, hogy az egész világon egyesítse akcióit abból a célból, hogy véget vessen az Egyesült Államok barbár agressziójának Vietnamban. Nagy örömmel látjuk az egyre fokozódó és sokoldalú segítséget, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok nyújtanak a vietnami népnek. . Pártunk el van határozva, hogy tovább folytatja tevékenységét s mindent megtesz annak érdekében, hogy az egész francia nép szembeszálljon az agresszorral, a vietnami nép megsegítése és a világbéke megőrzése érdekében. Az Egyesült Államok agreszszív háborúja a vietnami nép ellen komoly veszélyt Jelent Európa számára ls, mert az amerikaiak Imperialista törekvései nem korlátozódnak csupán Ázsia délekeleti részére. Az Egyesült Államok vezető tényezői röviddel a második világháború után arra használták fel az Északatlanti Tömböt, hogy megakadályozzák a normális kapcsolatok kialakulását Európa nyugati és keleti államai között, hogy mind Európát, mind az egész világot két egymással szemben álló katonai táborra osszák és elősegítsék Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. A mai európai helyzet veszélye abban áll, hogy az Egyesült Államok vezető tényezői a revansista erők uralta bonni rendszert tették meg legfőbb európai támaszpontjuknak a szocialista államok ellen és a világhatalomért folytatott harcukban. A valóságban az Egyesült Államok és Nyugat-Németország Imperialistái egymást akarják kihasználni céljaik elérése érdekében. Ám az európai helyzet az utóbbi időben lényegesen megváltozott, mégpedig oly mértékben, hogy ma joggal beszélhetünk a „hidegháború" csődjéről és az Atlanti Tömb válságáról. Az Egyesült Államok ma már nem befolyásolhatják a NATOállamok politikáját úgy, mint a múltban, mert az érintett államok komoly ellenállásába ütköznek. Így példának okáért Kiesinger kancellár nemrégiben kijelentette, hogy támogatja a feszültség csökkentését Németország két része között. A feszültség csökkentése, természetesen, kívánatos, ám ha a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának ezt a kijelentését reális politikai változásnak akarjuk tekinteni, ahhoz elsősorban az lenne szükséges, hogy a bonni kormány lemondjon arról az igényéről, hogy egész Németországot képviselje. Bonn, természetesen, mind ez Ideig nem mondott le a megelőző kormányok semminő politikai céljairól. Európa békéjének és kollektív biztonságának azon kell alapulnia, hogy visszautasítjuk az erőszakkal való fenyegetést, s tudomásul vesszük, hogy a nemzetközi vitákat szükségszerűen csak békés eszközökkel oldhatjuk meg. Ez európai kollektív biztonságrendszerének, amelyet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének elvére kell építenünk, olyan célokból és feltételekből kell kiindulnia, amelyek számolnak a mai európai tényekkel. Ezek közül a legfontosabbak az aláb blak: © Európa jelenlegi határainak elismerése és tiszteletben 1 tartása, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság és a (Folytatás a 3. oldalon)