Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-26 / 115. szám, szerda

Európa biztonságáról tárgyalnak (Folytatás a 2. oldalról) Lengyel Népköztársaság határait is. 9 Meg kell akadályozni, hogy Németország bárminő közvetlen vagy közvetett módon atomfegyverekhez jusson, s fokozatosan korlátozni kell mindkét német állam fegyveres erőinek számát. 9 A német kérdést békés módon kell megoldani, a két önálló német állam elismerésének útján. O Meg kell szüntetni a katonai támaszpontokat ideeen területen, és atommentes övezeteket kell létesíteni Európában. Ezek a legfontosabb Intézkedések, amelyeket az elénk tárt határozati javaslat tartalmaz. Meg vagyunk győződve arról, hogy Nyugat-Németország vezető tényezői csupán ezen intézkedések elismerésével bizonyítják be, hogy lemondtak a revansizmusról a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Franciaország számára, amely háromnegyed évszázadnál rövidebb idő leforgása alatt háromszor viselt háborút Németországgal, ezek a garanciák létfontosságúak. A Francia Kommunista Párt el van határozva arra, hogy minden módon kiveszi részét az európai kollektív biztonsági rendszer kiépítéséből, amely kizárja az agresszió mindennemű lehetőségét s biztosítja minden európai nemzet tartós békéjét. Ogy véljük, hogy mától kezdve 1969-ig mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az európai országokban széles körű mozgalom induljon meg a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámolására, s hogy e két csoportosulást az európai kollektív biztonság rendszere váltsa fel. A francia erőknek a NATÖ-ból való kivonásán kívül a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb eseménye a Franciaország és a Szovjetunió, valamint más szocialista államok közti . közeledés. Rendkívül kedvezően értékeljük ezt a tényt, mivel úgy vélekedünk, hogy a Franciaország és a Szovjetunió, nemkülönben a többi szocialista államok közti együttműködés kedvező feltételeket teremthet az Európa békéjét veszélyeztető problémák megoldására. Am jóllehet a francia kormány az utóbbi időben egyes kérdésekkel kapcsolatban reálisabb álláspontot foglalt el, mint ezelőtt, nem feledkezhetünk meg arról a ' tényről, hogy a gaulle-ista külpolitika mindmáig az ellentétek és a komoly negatívumok hordozója. így p.Sldának okáért a gaulle-ista kormány mind ez ideig nem hajlandó a Német Demokratikus Köztársaságot önálló államnak elismerni. Ezzel viszont csak a bonni reakciós körök kezére játszik, s elodázza a német kérdés megoldását. Az elénk terjesztett határozati javaslat, joggal veti fel azokat a nagy szociális, gazdasági és kulturális problémákat, amelyeket az európai nemzeteknek meg kell oldaniuk. Kétségtelen tény, ha Európa, megszabadulna a fegyverkezési versenytől, minden lakosának jólétet biztosíthatna. A határozati javaslat végül arról szól, hogy az egyes európai országok szocialista és szociáldemokrata mozgalmában új, pozitív irányzatok jelentkeznek, s hogy a keresztény világban is haladó áramlatokkal találkozhatunk. így van ez Franciaországban is, ahol a kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták közötti együttműködés az utóbbi időben nagy haladást mutat. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy az európai kommunista és munkáspártok minden erejüket a béke megőrzésére fogják fordítani. Ogy vélem, hogy konferenciánknak komoly mondanivalója van Európa minden országa munkásosztályának és egész népének, a szocialista és a szociáldemokrata pártoknak, az európai szakszervezeteknek, a keresztény erőknek, az értelmiségleknek, a fiatal nemzedéknek, minden csoportosulásnak és egyáltalán minden embernek, tekintet nélkül nézeteikre és szociális helyzetükre. Természetes, hogy minden kommunista párt maga felel politikájáért országa munkásosztályának és népének, egyúttal azonban minden párt tudatában van nemzetközi felelősségének is. Ezért abban a meggyőződésben, hogy teljes mértékben azonosítjuk magunkat a konferencián résztvevő valamennyi párt képviselőjének nézeteivel, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a közösen elfogadott határozatokat mennél hamarabb valóra váltsuk. A Francia Kommunista Párt mindent el fog követni annak érdekében, hogy a francia nép hatékonyan hozzájáruljon minden európai nemzet közös törekvéséhez, az európai béke és biztonság megőrzéséhez. FRANZ MUHRI ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Amikor 11 évvel ezelőtt kihirdették Ausztria semlegességét, új fejezet kezdődött hazánk történelmében. Az osztrák semlegesség ettől az Időtől kedvező tényezőként hatott Közép-Európában. Ausztria kapcsolatát a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal joggal mondhatjuk a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése példájának. Az európai biztonság legnagyobb fékezője a nyugatnémet imperializmus, amely egyben hazánk függetlensége és semlegessége számára is a legfőbb veszélyt jelenti. A nyugatnémet export Ausztriába 1966-ban több mint kétszeresen meghaladta az NSZK felé irányuló osztrák kivitelt. Az osztrák piacon egyre inkább érezhető a nyugatnémet monopóliumok nyomása, amelyek az osztrák burzsoázia segítségével igyekeznek hazánk államosított iparát visszaszorítani és saját ellenőrzésük alá helyezni. Évről évre növekszik Ausztriában a nyugatnémet vállalatok száma. Emellett a televízió, a rádió, az irodalom és a sajtó segítségével politikailag is behatolnak Ausztria szellemi életébe. TI A dél-tiroli terror akciók hát"" terében is ott vannak az NSZK„ ban működő erők. Bonn hatásának tudható be az ls, hogy 26. bá

r Ausztria" diplomáciai kapcsolatban áll az európai szo3

ciallsta országokkal, ugyanezt a Német Demokratikus Köztársasággal nem valósíthatja meg, mert ez ellentétben áll Bonn érdekeivel. Irányadó bonni körök azt állítják, hogy Ausztriára külső erők kényszerítették rá a semlegességet. Az sem véletlen, hogy egyedül az NSZK Igyekszik a Közös Piac országai közül Ausztriát is bekapcsolni ebbe az érdekközösségbe, holott ez a jelenlegi körülmények között az ország függetlenségének és semlegességének kikezdését jelentené, és lehetővé tenné a nyugatnémet monopóliumok teljes gazdasági és politikai betörését országunkba. A nyugatnémet Imperializmus veszélyét az a tény sem csökkentette, hogy az NSZK-ban az Erhard-kormány bukása után megalakult az ún. nagykoalíció kormányai, amelyben a szociáldemokraták is részt vesznek. A főbb belpolitikai és külpolitikai kérdésekben ugyanis a Szociáldemokrata Párt alárendeli magát a Kiesinger és Strauss által vezetett CDU/CSÜ irányvonalának, amit legjobban bizonyít Bonn tiltakozása az atomsorompó-egyezmény ellen. Ami Bonn új keleti politikáját illeti, az csak egyetlen célt szolgál, nevezetesen meggyengíteni a szocialista országok egységét, izolálni az NDK-t abban a reményben, hogy ezáltal sikerül a Német Demokratikus Köztársaságot megsemmisíteni és egész Németország területén feltámasztani a monopóliumok és militaristák uralmát. Ausztria nemzeti érdekeinek tehát tökéletesen megfelel, amikor pártunk igyekszik meggátolni a nyugatnémet imperializmus megerősödését, amikor védjük hazánk semlegességét és függetlenségét. Ausztria semlegességének és függetlenségének leghatékonyabb biztosítása Európában a béke megvédése, a feszültség csökkenése. Az Osztrák Kommunista Párt harcol azért, hogy Ausztria támogasson minden olyan igyekezetet, amely Európában a kollektív biztonsági rendszer kialakítását szorgalmazza. Harcol azért, hogy az osztrák szövetségi kormány támogassa az atomsorompó egyezményt, hogy az aktív békepolltika szellemében támogassa a NATO és a Varsói Szerződés felszámolását és a külföldi katonaság visszavonását minden európai országból. Követeljük kormányunktól, hogy ismerje el a két német állam létezését, vessen véget Bonn gyámkodásának, és rendezze diplomáciai kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Amikor ezen a konferencián az európai biztonság problémáiról beszélünk, úgy véljük, hogy Európa biztonsága elválaszthatatlan az általános helyzettől, és különösen szem előtt kell tartani az amerikai Imperialisták egyre fokozódó vietnami agresszióját. Az európai béke érdekében elért eddigi eredmények csak akkor értékelhetők teljes mértékben, ha az amerikai agresszorokat sikerül kiűzni Vietnamból és Indokína békéjét a genfi egyezmény szellemében biztosítani. A nyugatnémet imperializmus ellen folytatott küzdelem, az európai biztonság szavatolása megköveteli a szocialista országok akcióegységét, együttműködését és a földrész kommunista pártjainak szolidaritását. Az Osztrák Kommunista Párt támogat minden olyan lépést, amely a függetlenség és az egyenjogúság alapján ezt az egységet van hivatva szolgálni. WLADYSLAW GOMULKA ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Értekezletünk mozgalmunk háború utáni történetében a szocialista és a tőkés Európa kommunista s munkáspártjainak első találkozója, mely éppen ezért rendkívül nagy nemzetközi jelentőségű. Mi, európai kommunisták egybeforrtunk a világszerte kibontakozódott forradalmi munkásmozgalommal, amelynek az a történelmi küldetése, hogy megszüntesse a tőkés társadalmi rendszert s megszervezze a kizsákmányolástól, az elnyomástól s a háborúktól örök Időkre mentes és szociálisan igazságos rendszert. ötven évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vette kezdetét a szocializmus diadalútja. Kialakult a szocialista világrendszer, s minden földrészen egyre lendületsebben bontakoződik kl a demokratikus és nemzeti felszabadító erők mozgalma. Ma már az a helyzet, hogy nincs olyan probléma Európában, amelyet a kommunista s a szocialista munkáspártok akarata ellen vagy hozzájárulása nélkül lehetne megoldani. Jelenleg Európában s az egész földkerekségen a béke s a háború kérdése a leglényegesebb probléma. Mi kommunisták — mint ahogy az 1960. évi világtanácskozásról szóló nyilatkozatunkban ls hangsúlyoztuk — küldetésünket nemcsak a kizsákmányolás, a nyomor, a kolonializjnus, s a neoícolonializmus megszüntetésében látjuk, hanem abban is, hogy egy újabb világháború fenyegető veszélyétől megszabadítsuk az emberiséget. Tudjuk azonban, hogy egy mindent elpusztító atomháború veszélye mindaddig fenn áll, amíg léteznek atomfegyvered. Ha az imperialisták a földkerekség bármelyik pontján háborús kalandba bocsátkoznak, ezzel újabb világháború veszélyét idézik elő. És ebből a szempontból Európa a legveszélyesebb földrész, mert ha Európában sor kerülne a szocializmus és az imperializmus fegyveres erőinek szembesítésére, ez beláthatatlan horderejű, pusztító atomháborúvá nőheti ki magát, és ennek a veszélye Itt százszor nagyobb, mint bármelyik más földrészen. Az európai biztonsági rendszer létrehozása s Európa tartós békéjének biztosítása éppen ezért sarkalatos probléma, amelynek megoldása minden európai nemzet létérdeke, de egyben az egész világ érdeke is. Konferenciánk, mely Európa biztonságáról tárgyal ezért nemcsak a szocialista országok népei számára rendkívül nagyjelentőségű, hanem a földkerekség minden imperialista ellenes és békeszerető embere szempontjából ls. Az európai szocialista és tőkés országokban élő kommunisták törekvései és célkitűzései közösek és azonosak. Konferenciánk elsőrendű feladata tehát, hogy lerögzítse pártjaink közös irányelveit, amelyekhez igazodva egyesült erővel kell küzdenünk. Az imperializmus ellen s minél szélesebb körűen mozgósítanunk kell minden haladó szellemű, demokratikus érzelmű és békeszerető embert, hogy összefogva tegyenek lépéseket Európa biztonsága érdekében, s így minden országban — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre érvényt szerezhessünk a békés egymás mellett élés elveinek. A világhelyzetre ma az Jellemző, hogy az imperializmus hátrányára csoportosulnak át az erők. Ez nem áll ellentétben azzal a ténnyel, hogy egyre nagyobb méreteket ölt az imperializmus agresszivitása, hogy pusztító háború dúl Vietnamban, s az Imperialisták minden módon beavatkoznak más országok belügyeibe. Ez azonban nem az imperializmus erejét bizonyltja, hanem gyöngülésére utal. Ez elsősorban az USÄ-ra vonatkozik, amelynek különböző stratégiai és taktikai próbálkozásai mindeddig csődbe jutottak. Köszönhető ez elsősorban a Szovjetunió műszaktudományos vívmányainak, a korszerű haditechnika fejlesztése terén elért sikereinek. Az USA ebben a helyzetben helyijellegű háborút kezdeményezett, mert így remélte, hogy gátat vethet a forradalmi és nemzeti felszabadító mozgalom rohamos terjedésének. Ez a célja a vietnami nép elleni háborúnak ls, amelyben az USA — az imperialista nagyhatalom — gyors és könnyű győzelemre számított, különösen azér, mert az amerikai politikusok feltételezései szerint a kínai vezetők közismert szakadár politikája a szocialista tábor gyöngülését eredményezheti, öt év eltelte után — jóllehet, Vietnamban félmilliós amerikai hadsereg áll fegyverbon — egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai Imperialisták nem tudják vérbefojtani a hős vietnami nép szabadságharcát, amelyet nemcsak a szocialista országok támogatnak, hanem a földkerekség minden haladó szellemű s Imperialista ellenes embere is. Az amerikai imperializmus vietnami agressziója minden nyugati országban — ideszámítva az Atlanti tömbhöz tartozó országok egész sorát is — aggodalmat kelt. Kivételt csupán a Német Szövetségi Köztársaság mivel a nemzetközi feszültség fokozódása kedvez revansista politikájának. Az USA vietnami agressziója követketzében kialakult helyzetben elsőként Franciaország vonta le a logikus következtetéseket, de hasonló irányzatok lépnek előtérbe más NATO-országokban ls, nem ls beszélve a semleges európai országokról. A NATO-országokban egyre Inkább kiéleződnek a politikai és osztályellentétek. Ennek megcáfolhatatlan bizonyítékai a görögországi események. A görög nép számára egyre ellenszenvesebb az egymást követő görög kormányok Amerika-barát politikája, amely évek óta megbénítja az ország gazdasági fejlődését. A görög nép ellenállása a legutóbbi napokban oly nagy méreteket öltött, hogy a reakció, lábbal tiporta a nép politikai szabadságjogalt, katonai diktatúrát juttatott hatalomra. A nyugat-európai országok s az USA közti politikai ellentétekkel egyidejűleg egyre nagyobb méreteket öltenek a gazdasági ellentétek is. Köztudomású, hogy az amerikai tőke elözönli Európát, s ezzel a nyugat-európai országok gazdasági létérdekeit veszélyez, teti. E légkörben egyre szambeötlőbbek az európai tőkés országok arra irányuló törekvései, hogy felszabaduljanak az USA politikai, katonai és gazdasági gyámsága alól. Ezzel egyidejűleg egyre erőteljesebben Jutnak érvényre azok az irányzatok, melyekneik célja a reális gazdasági együttműködés s a békés együttélés elvei alapján a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezése. Ennek legnagyobb akadálya a Német Szövetségi Köztársaság politikája, amelyre az antikommunlzmus s a német Imperializmus utószülötteinek revansista törekvései jellemzők. Az eddigi bonni kormányok erőpolitikája mindaddig csütörtököt mondott. Az Északatlanti Tömb válsága az Adenauer- és az Erhard-kormánynak a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal szemben folytatott politikája, illetve annak kudarcai most arra készteti Nyugat-Németországot, hogy kiutat keressen abból a válságból, amelybe jutott. Az új kormány — a nagykoalíció kormánya — ugyan vállalta e nehéz feladatot, de nem mondott le az előző kormányok céljairól, csupán taktikát változtatott és óvatosabb diplomáciai nyelven beszél. A bonni kormány új taktikájának célja: különböző akciókkal elszigetelni az NDK-t a szocialista országoktól. Az új taktika, hogy az NSZK kormánya javaslatokat tesz a diplomáciai kapcsolatok felvételére, valamint olyan közös nyilatkozatokra, melyek szerint „vitás kérdések" esetén kl kell zárni minden erőszakot. Mivel az NSZK nem mond le revizionista és atomköveteléseiről s tovább ls bitorolja azt a jogot, hogy egész Németországot képviselje, ezek a javaslatok, ma semmiképpen sem járulnának hozzá az európai országok közötti kapcsolatok rendezéséhez. Történelmi tapasztalataink ugyanis arra utalnak, hogy az európai népek legjobb fiainak milliói fizettek életükkel azért, hogy nem voltak eléggé éberek és hittek a német imperialisták színlelt béke deklarációinak és semmivel sem szavatolt javaslatainak. Európa történetében egymást követték a véres, pusztító háborúk, amelyek évszázadunkban nemzedékek munkájának eredményeit tették semmivé. Ilyen célokat követ az imperialisták európai politikája, melynek következménye az eszeveszett fegyverkezési verseny, Európa kettészakítása egymással szembenálló-katonai tömbökre s az antikommunlzmus jelszavait hangoztató erőpolitlka folytatása. Ezzel a politikával szembe állítjuk szocialista elgondolásainkat, melyeknek célja Európa egyesítése, illetve a két társadalmi rendszerhez tartozó országok békés egymás mellett élése, a katonai tömbök megszüntetése s helyettük a kollektív biztonság létrehozása. Ezért óriási társadalmi és politikai Jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a javaslatnak, amely Európa egységét s a béke megszilárdítását Illetően konferenciánkon elhangzik. Pártunk maradéktalanul támogatja ezt a javasolt programot és rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a kulcsfontosságú német kérdés megoldásának, amelynek elfogadható alapja csak a jelenlegi államhatárok sérthetetlenségének s két önálló, egyenjogú német állam fennállásának elismerése lehet, valamint az, hogy minden módon megakadályozzák azt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverekhez jusson. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a javaslatnak is, mely szerint az eddiginél szélesebb körű, nagyobb méretű lehet a szocialista és tőkésországok gazdasági együttműködése, ha megszűnik minden hátrányos megkülönböztetés. Ami pedig Európa békéjét és (Eolytat&s a 4. oldalon.)