Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-19 / 108. szám, szerda

N e s agyapa k unokák A

„középső" nemzedék — az apák generációja — úgyszólván teljesen hiányzik ebből a gyárból. Mintha valamilyen láthatatlan kéz megszakította volna másfél-két évtizedre a folytonosságot. Fehér holló itt a javakorabeli férfi. A forró leheletű olvasztókemencék mellett zömében hatvan körüli férfiak kezelik a „pipát" — az üvegfúvók ősrégi szerszámát. De egy-egy üzemrészlegben már tlzenöt-tizennyolcévesek is dolgoznak, tanulják az itteniek nagy hagyományú mesterségét. Lednické Rovnén az üveggyárban szinte nincs derékhad. Miért? Mivel magyarázható, hogy az apák példáját a fiúk nem követték, de az unokák újra munkával csiszolták fényesre a szerszámot? Mi okozza, hogy az utóbbi három-négy évben a háromnegyed évszázados hagyományú üzemben nem gond az utánpótlás? — Te miért ezt a szakmát választottad? — kérdeztem egy másodéves tanoncfiút, aki fölötte nagy ügyességgel kezelte a „pipát". Pontos időközökben vékony falú üyegpoharakat remekelt a mézszínüre izzított üvegmasszából. A jóképű fiú két munkadarab készítése között kis időre pihenni tette a szerszámot és elgondolkozott. — Nehéz kérdés — mondotta. — Talán ... talán azért, mert nagyapám mesélte, hogy ő az angol király számára is készített üvegpoharat. És az abesszíniai császár — a négus — számára is. — Te miért választottad? — kérdeztem a másiktól. Ez a fiú — a másikkal ellentétben — abba az embercsoportba tartozik, amelyet általában a „filozófáló" jelzővel illetnek. ö csak legyint évfolyamtársa felé. — Milan világéletében ilyen álmodozó volt. Pedig abból nem él meg az ember. Én beismerem: azért maradtam tanoncként az üzemben, mert manapság a jó üvegfúvó három, három és fél ezret is megkeres. Így már újra érdemes szeretni ezt a szakmát. Két fiatal ember. Két szemlélet — mondhatnám azt ís, a romantika és a realizmus összecsapása. A

zt hiszem, rosszul tenném fel a kérdést, ha azon tűnődnék: Vajon melyiknek van igaza? Mert ahQgy végigjártam az üzemet, rájöttem, hogy itt egy kicsit romantikus mindenki. Mint mindenki, akinek egy kis köze van a művészethez. Mert az üvegfúvás — művészet. És az üvegcsiszolás, a festés, edzés is ... Ami ma Lednické Rovnén történik, az a realizmus és a romantika ötvözete. Megújhodását éli az ősrégi üzem. A megújhodáshoz — azt hiszem — mindkét komponens szükséges volt. Megálltam Jozef Novák mester munkahelyénél és megkérdeztem tőle, szólhatnánk-e röviden a szakmáról. Milyen az üvegfúvó élete. — Nehéz — felelt tőmondatban a szaki. És pörgette tovább a „pipát", Legközelebbi szava ez volt: — Tavaly nyáron, augusztusban 70 fok Celsiust mértünk az olvasztókemence mellett. Ez hosszabb mondat volt. Azért válaszolhatott így, mert az üvegmassza kimerítése addig tartott, amíg a néhány szót kimondta. Utána a formába illesztette a még formátlan, idomítható maszszát, amely sisteregve, gőzt prüszkölve ellenkezett. Hiába tette, mert a mester a nemzedékek során beidegzett mozdulattal forgatta a lecsöppenni készülő híg üveget és egy-egy fújással azt üvegpohárrá idomította. — Cígarettaszünet következik — jelentette ki Jozef Novák. Nagyot húzott előbb a söröskancsóból. — Egy doktor kiszámította, hogy az üvegfúvó egy műszak alatt hatnyolc liter vizet izzad ki magából. Ezért isszuk a sört mint a kefekötők. Mégse hízunk meg tőle. Jozef Novák készítette néhány társával a brüszszeli világkiállításon arányérmet nyert üvegkészletet. Amikor ezt említem, csak akkor mondja: — Szép szakma. Csak mint mondtam: nehéz. Pedig a mai fiatalság nem szereti a nehéz szakmákat. Volt egy időszak, amikor azt gondoltam: becsukhatjuk a boltot. Ogy gondoltam, mi nyugdíjba megyünk, és helyünkbe senki se lép. Ezt már nem szomorúan mondja Jozef Novák. Vidám tekintettel a szomszéd műhely felé néz. Valami nyolcvan tanonc dolgozik ott. — Volt egy időszak, amikor ha az utánpótlásról volt szó, csak a hagyományokra hivatkoztak. Hogy így a csehszlovák üveg tradíciója, úgy az ősök hagyatéka. A normát pedig állandóan csak szorították felfelé. És mind kevesebbet keresett az üveggyári munkás. Azt mondták: csak a gépipar a fontos ... A

z ötvenes évekre emlékezik \^ssza a mester. Azokra az évekre, amikor a legrégibb üvegfúvó famíliákban is azt mondta az apa a fiának: „Inkább kitekerem a nyakad, de üvegfúvónak nem adlak. Tanulj ki géplakatosnak, marósnak vagy legyen belőled bányász." Fogcsikorgatva mond ták ezt az apák, mert tudták, hogy a világ nem felejtette el a csehszlovák üveget. A háború után egymás után jöttek hozzánk a külföldi üvegnagykereskedők. Az egyre fogyó szakmunkás mind nehezebben tudta kielégíteni a keresletet. Aki csak tehette, jobb kereset után nézett. Ki tudná azt ma összeszámolni, hány jó üvegipari szakember dolgozik még ma is más iparágakban?! Ma ott tartunk, hogy a jövő tanévre jelentkező tanoncjelöltek között már válogatni is lehet. És ma már lányok is szívesen jelentkeznek a szakmába. Igaz, nem üvegfúvónak — ez nem lánynak való — hanem a csiszolóműhelybe, ahol végső díszítést adnak a kristályüvegnek. És a festőbe, ahol aranyporral, színes üvegmasszával díszítik a poharakat, vázákat, hogy azok előbbi értéküket megsokszorozva kerüljenek a piacra. — Figyelem a világot — mondja Jozef Novák. — Érdekes, hány ősrégi szakma haldoklott évekig. Ezek legtöbbje most életre kelt, mi több, jobban virágzik, mint valaha. Nézze csak meg a mezőgazdaságot. Volt időszak, amikor a fiatalok szégyenkeztek érte, ha mezőgazdaságban dolgoztak. Ma? Ma még nem következett itt be az igazi pálfordulás, de hamarosan bekövetkezik. Ahogy nálunk — az üvegiparban — már bekövetkezett. Képzelje, hogy megbecsülik itt a munkaerőt: hogy minél több legyen a szakképzett munkaerő, az üvegipari fiatal szakembereket még a katonai szolgálat alól is mentesítik. Teljes gőzzel termel megint a Lednické Rovné-i üveggyár. Mi több, a régi üzemrészlegek mellé újabbakat is építenek. A piac megkívánja a termelés gyors növekedését. És miközben az iparág újjászületésének okát fürkészem, egyre gyakrabban jutnak eszembe Novák szaki szavai: „Kenyérrel is él az ember. És nemcsak kenyérrel él az ember". A

tradíció továbbfolytatása, az, hogy az unokák a nagyapák nyomdokaiba lépnek, hogy a XX. század realizmusa mellett az üveggyárban még a romantika se halt ki egészen, ezzel magyarázható. TÓTH MIHÁLY Melyik »Lu

éS

öv

? a legkedvezőbb = Az ember életét és munkáját számos tényező befolyásolja, amelyek között fontos szerepet játszik a földrajzi helyzet és az időjárás. Ezek a természeti tényezők nagymértékben hatnak nemcsak az emberek egészségére, hanem a társadalom fejlődésére, haladására és a termelésre is. A természeti feltételek Földünkön rendkívül különbözők. A hideg, jéggel-húval fedett tájakat mérsékeltebb éghajlatűak váltják, azokat pedig forró vidékek. A kontinensek tengerekkel, a síkságok alacsonyabb és magasabb hegységekkel váltakoznak. Az emberek gyakran felteszik a kérdést: A világ mely tájain uralkodnak a legkedvezőbb éghajlati viszonyok? ÜVEGFÜVÓK A Föld felületét különféle szempontok szerint oszthatjuk egyes éghajlati övezetekre. A felosztás alapjául a felhőzet, a csapadék, a levegő hőmérséklete vagy a szélrendszerek szolgálhatnak. Az időjárás fentebbi két-két elemét kölcsönösen egymáshoz ls kapcsolhatjuk, például a hőmérsékletet és a levegő páratartalmát. A földrajzi tényezők hatására az égövökön belül tengeri, szárazföldi és hegyvidéki típusú éghajlat alakul ki. A legegyszerűbb — és az általános összehasonlítás céljaira teljesen kielégítő — Földünk felületének az a felosztása, amely az úgynevezett szoláris éghajlatból indul ki, tehát abból, amely a földgolyónak a Nap sugárzása általi felmelegedésétől függ. E kritérium szerint a Föld felületét forró égövre, két mérsékelt égövre és két sarki övezetre oszthatjuk fel. FORRÓ ÉGÖV A forró égöv az egyenlítő két oldalán terül el. Meteorológiailag egy olyan vonal határolja, amelynek évi átlaghőmérséklete 20 C fok, csillagászatilag pedig a Ráktérítő (az északi szélesség 23 és fél fokán) és a Baktérítő (a déli szélesség 23 és fél fokán). A forró égövben a levegő hőmérséklete az egyes hónapokban csak kis ingadozást mutat. A legmagasabb hőmérséklet a sivatagokban van (Szahara, Arábia, a Halál-völgy Kaliforniában). A júliusi átlaghőmérséklet itt helyenként a 35 C fokot is meghaladja. így például a Halálvölgyben a júliusi középhőmérséklet 38,9 C fok (összehasonlításul: Bratislavában 20,5, Košicén 19,1 C fok). A hőmérséklet-maximum a trópusokon 57—58 C fok. A csapadékviszonyok a forró égöv alatt meglehetősen eltérőek. Az egyenlítő környékén gyakorlatilag az egész év folyamán esik. Az esők itt jellegzetes, kiadós trópusi záporok. Az évi csapadékmennyiség a Föld e legnedvesebb övezetében 1000—2000 mm, sőt a Csendes-óceán szigetein 5000—6000 mm. A csapadék évi maximumát az indiai Cherrapunjában mérték (12 700 mm). Az egyenlítőtől való távolsággal a csapadék mennyisége gyorsan csökken és a száraz területbe, nagy sivatagokba megy át. A Szaharában például az évi csapadék helyenként mindössze 5 mm, a chilei Antofagastában pedig még 1 millimétert sem ér el. A forró égövből a mérsékelt égövbe való átmenetet a szárazföld nyugati oldalán mindkét féltekén a szubtrópikus terület képezi. Ezt — Európában is, a Földközi-tenger környékén — időjárásbeli és éghajlati szempontból az jellemzi, hogy télen sok a csapadék, a nyári időszakban viszont csaknem csapadék nélküli forró és napos időjárás uralkodik. MÉRSÉKELT ÉGÖV Ezt ismerjük legjobban, mivel ebben élünk. Legfőbb jellegzetessége a négy évszak váltakozása. Az idöjá rás emellett bizonyos ingadozást mutat. Ez a legnagyobb kiterjedésű égöv, mindkét féltekén egészen a sark körig terjed. A Föld felületének mintegy 52 százalékát teszi ki (a forró égöv 42 százalékát, a fennmaradó rész a sarki övezetekre esik). Európa időjárására és éghajlatára nagy hatással van az Atlanti-óceán. Az óceán felől a belföldre vízpárában gazdag, nedves tengeri levegő áramlik, s ezért csapadékot hoz magával. A tengeri levegő a csapadékon kívül a hőmérséklet ingadozásait is mérsékli: nyáron csökkenti, télen pedig emeli a hőmérsékletet. A mérsékelt égövben különös jellegű a hegyvidéki éghajlat. Erre a zordabb időjárás jellemző: hűvösebb és szelesebb, ugyanakkor több itt a csapadék ls. A mérsékelt égöv alatt az alacso nyabban fekvő területeken az évi csapadékmennyiség 500—1000 milliméter között mozog. Az Atlanti-óceá non kívül befolyásolja a Földközi-tenger és az északi sarkvidék ls; az utóbbiból időnként hideg levegő áramlik az európai szárazföldre. A SARKVIDÉKEK A két sarkvidéken, az északi-sarki Arktisz és a délsarki Antarktisz környékén vannak Földünkön a legkedvezőtlenebb Időjárási feltételek. Az északi ós a déli sarkvidék éghajlata különbözik egymástól, mivel az Északi-sarkon nyilt tenger terül el úszó jéghegyekkel, míg a Déli-sark szárazföld. Van azonban egy közös vonásuk: ezen a vidéken az éjszaka és a nappal nem változik rendszeresen. Közvetlenül a sarkon a Nap hat hónapig áll a láthatár felett, hat hónapig pedig a láthatár alatt. A sarktól való távolsággal csökken a sarki éjszaka hossza, és a Nap a téli időszakban is felkel, legalább dél táján. Az Északi-sark vidékén télen felhőtlen az ég és száraz fagyok uralkodnak. A levegő hőmérséklete —30 és —40 C fok között van. Ritkán havazik. Nyáron az északi sarkvidékre erős felhőzet és gyakori ködök jellemzők. A Nap, amely napokon a láthatár felett áll, annyira emeli a levegő hőmérsékletét, hogy a sarkvidéki jég olvadni kezd. Mivel a jég olvadásához nagy mennyiségű hő használódik fel, a levegő hőmérséklete állandóan a 0 C fokhoz áll közei. A Déli-sarkon egy körülbelül akkora kontinens terül el, mint Európa és Ausztrália együtt. A kontinens átlagmagassága 2000 méter; a központi fennsík 3300 méter magas, egyA csúcsai elérik a 6000 méter magasságot is. Az egész szárazföldet jégréteg borítja, vastagságát 1,5 kilométerre becsülik. Az Antarktisz éghajlata zordabb, mint az Arktiszé; télen a hőmérséklet —70 C fokra süllyed, sőt időnként még mélyebbre is. Gyakoriak a hóviharok, amelyek olykor több napon át is dúlnak. A nyári időszakban a hőmérséklet a fagypont alatt marad. ÖSSZEHASONLÍTÁS Melyik éghajlati övezetet minősíthetjük tehát —: legalább viszonylagosan — a legkedvezőbbnek az ember és az emberi társadalom fejlődése számára? A sarkvidékek megsemmisítő hatással vannak az ember életére és életszükségleteinek forrásaira. Az embernek, amennyiben mégis ezeken a területeken él, puszta létéért is szüntelenül harcolnia kell. A mezőgazdasági termelés lehetetlen, a ház- és az útépítés -— még az övezet enyhébb éghajlatú vidékein is — nagy akadályokba ütközik. Ugyanilyen kedvezőtlenek az ember számára a forró égöv sivatagjai is, ahol a nagy forróságok lehetetlenné teszik az életet. Hiányzik itt 8 növénytakaró; az ember a sivatagban, legalábbis nagy számban nem élhet. Az egyenlítő körüli vidék ezzel szemben meleg és csapadékban gazdag. A természeti környezet ott olyannyira kedvező, hogy a lakosságot nem' kényszeríti nagyobb erőfeszítésre. Van ennek azonban negatív hatása ts: csökkenti tevékenységüket s következésképpen gátolja a technika és a kultúra fejlődését. A mérsékelt égövi vidékekre az időjárás ingadozásai jellemzők. A lakosságnak itt harcolnia kell a természettel, ami visszatükröződik a tudomány és a technika fejlődésében és magában a civilizációban is. A négy évszak váltakozása egyrészt korlár tozza az emberek munkáját a szabad természetben, másrészt viszont lehehővé teszi a munkamegosztást. Ä hőmérséklet napi és évi változásai, S csapadék évi elosztása, a nagy menvnyiségű napfény, főként a vegetációs időszakban, olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik úgyszólván minden fő mezőgazdasági növény termesztését. A mérsékelt égöv alatt az éghajlati viszonyok ugyan nem éppen a legideálisabbak, mégis elég kedvezők ahhoz, hogy elősegítsék az ember, a tudomány és a technika fejlődését. Abszolút ideális viszonyokat ebből a szempontból a világon sehol sem találunk. dr. PETER FORGÁCS