Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-19 / 108. szám, szerda

Iskolán kívüli képzés A Szocialista Akadémia, a Népművelési Intézet és a CSEMADOK magyar nyelvű tanfolyamai és kiadványai 1967-ben ÉLETÜNK SAJÁTOS VONÁSA, hogy- rengeteg ember tanul. Egyesek Iskolában, mások iskolán kívül gyarapítják tudásukat. Az ismeretszerzés folyamatában külön fejezet a felnőttek tanulása. A felnőttek tanulását az teszi általánossá, hogy egyre inkább nyilvánvalóvá válik: ma már egyetlen Iskola sem nyújt egész életre szóló képzést. Az egyén bármilyen sokat is tanult fiatal korában, a megszerzett ismeretek idővel elöregszenek, dezaktualizálódnak. A frissítés, a meglevő Ismeretek ébrentartása és örökös gazdagítása napi feladat. A felnőttek állandó tanulását a tudomány és a technika gyors fejlődése mellett a társadalmi élet változásai, a kultúra demokratizálódása, az egyre differenciáltabbá váló gondolkodásmód, nem utolsósorban a természetes felejtés is szükségessé teszik. A családi, a megélhetési és egyéb gond a felnőttek tanulását megnehezíti. A „többletet" mégis sokan vállalják. Rengeteg felnőtt tanul az iskolai oktatás különböző fokozatain, szaktanfolyamokon, továbbképző kurzusokon, az ideológiai oktatás keretében és nyelvtanfolyamokon. A magyar nemzetiségű dolgozók részére a legtöbb iskoláztatást a CSEMADOK és a Népművelési Intézet szervezi. Az utóbbi többnyire a szakkörvezetők képzéséről gondoskodik. A CSEMADOK általános irányú tanfolyamokat szervez. Elsősorban azonban a CSEMADOK által szervezett tanfolyamok is a szakismeretek gazdagítását tartják feladatuknak. A NAPOKBAN a Szocialista Akadémia és a Népművelési Intézet tart iskoláztatást. A kétnapos tanfolyamon a népmüvelés időszerű feladatait és a kulturális intézmények együttműködésének lehetőségeit vitatják meg. A két intézmény (különféle témakörről) az év folyamán még négy alkalommal tart iskoláztatást. A CSEMADOK önállóan a közeljövőben három tanfolyamot szervez. A művelődési klubok problémáit, a szakmai képzés lehetőségeit és a kulturális munka őszi-téli terveit vitatják meg. Az említettek előadói segédanyagok megjelentetésével is gondoskodnak az iskolán kívüli képzésről, a magyar nemzetiségű dolgozók neveléséről. A Szocialista Akadémia és a Népművelési Intézet az év folyamán Nyugat-Európa politikai integrációja, A szociológia alapvető kérdései, A NATO agreszszív céljai, a Nemzetek és nemzetiségek, valamint a Magyar tannyelvű iskolák problémái címmel jelenteti meg kiadványait. A CSEMADOK EZ IDÉN a következő előadói segédanyagot adja ki: A CSEMADOK szerepe, fejlődése és feladata a párt kulturális politikájának Jegyében, A műveltség és szakképzettség jelentősége, A csehszlovákiai magyar dolgozók továbbtanulásának helyzete és lehetőségei, A csehszlovákiai magyar munkásmozgalmi hagyományok, A művészet szerepe az ember életében, a közízlés kialakításának tényezői, útja és helyzeite, Internacionalizmus, szocialista hazafiság, nemzeti öntudat. Ezenkívül 1967-ben a CSEMADOK még előadói segédanyagot jelentet meg a munkásmozgalom és a haladó kultúra néhány kimagasló személyiségéről. AZ ELMÚLT ÉVEK TAPASZ TALATAI alapján azt kell mondanunk, a népi akadémiák magyar vonalon sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Elsősorban azért, mert mivel ez az iskoláztatási forma nem jelent magasabb minősítést (a munkahelyeken a bérmegállapítást nem befolyásolja), a dolgozók nem tanúsítottak iránta olyan érdeklődést, mint vártuk. Az akadémiák mégis hasznosak voltak. A Szocialista Akadémia, a Népművelési Intézet és a CSEMADOK ez idén is tervez népi akadémiákat. Az említett tanfolyamok és kiadványok egyebek között ezeknek az útját is egyengetik. Az a törekvés, hogy a népi akadémiák ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is megfeleljenek a követelményeknek. Az előadók jó felkészítése és a gazdag segédanyag bizonyára ezen a vonalon is meghozza a várt minőségi javulást. A TANFOLYAMOK, KIADVÁNYOK és a népi akadémiák egyaránt fontosak. Meg kell azonban Jegyeznünk azt is, hogy az egyre nélkülözhetetlenebbé váló szakemberképzést ezek a nevelési formák csupán pótolják, de nem helyettesítik. Minősített szakembereket csak az állandó és huzamos ideig tartó szakiskolák képeznek. Az állandó szakiskolák szervezése ezért egy pillanatig sem tekinthető másodrendű feladatnak. (b) M

intha a Kelet-szlovákiai Vasmű csücske volna, olyan rohamosan nő, fejlődik Szepsl, ez a kedves kis város, amely nemrégen a városszépítést versenyben elért eredményeiért százezer koronás jutalomban és kormánykitüntetésben részesült. A kitüntetést Lenárt elvtárs személyesen adta át Piágában a szepsl elvtársaknak. A kitüntetéssel és az elvégzett munkákkal kapcsolatban alkalmam v»lt Tamás László elvtárssal, a helyi nemzeti bizottság elnökével elbeszélgetni, aki a következőket mondotta: — A Z-akcióban az utolsó esztendőkben két és fél kilométeres vízvezetéket, fürdőtelepet, ir.edencét, öltözőket és más szükséges helyiségeket építettünk. Félmillió koronára becsülhető annak a munkának az értéke, amivel a lakosság, főleg a diákság mindehhez hozzájárult. Külön kell megdicsérnem a mezőgazdasági technikum, és az általános műveltséget nyújtó iskolák diákjainak értékes segítségét. — E sikerek ellenére — folytatja, — gondjaink nem csökkentek, ellenkezőleg. A fejlődés irama oly gyors, hogy nem győzzük a lakások építését. Több száz lakást már átadtunk rendeltetésének, de mindez kevés. A lakosság oly rohamosan gvarapszlk, hogy ha nem sikerül rövidesen egy új iskolát építenünk, akkor tanteremhiány miatt kilátás van arra, hogy tanítóink kénytelenek lesznek három műszakban tanítani, mert már most két műszakban végzik munkájukat. Ezért Jelenleg minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy kiharcoljuk a kerületi nemzeti bizottság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács pénzügyi támogatását erre az üj iskolára. A

szepsi könyvtár a környék legjobb könyvtáraihoz tartozik. Néhány éve megkapta a Példás könyvtár rangos kitüntetését. Noha régi épületben székel, alacsony, hűvös, boltozatos mennyezetű szobákban, berendezése korszerű és kifogástalan. A két olvasóterem (gyerekeknek és felnőtteknek) minden zugán látni, hogy a könyvtárosnők nagy gondot fordítanak arra, hogy az olvasó, gyermek és felnőtt egyaránt jól érezze itt magát. Két könyvtárosnó, Gladišová Valéria és Bodnár Katalin vezeti a könyvtárat. Az előbbi 10, az utóbbi 15—16 éve dolgozik itt. Miután Bodnár Katalint a szakszervezet hétnapi üdülésre a Tátrába küldte, csak az egyik könyvtárosnővel volt alkalmam elbeszélgetni, és munkamódszerét megfigyelni. Tőle tudtam meg, hogy a könyvtárból az utolsó három esztendőben közel kétezer könyvet selejteztek ki, és mai könyvállománya 's-Vt kötet. Az állomány 50—50 százalékban szlovák és magyar könyv. Az értékesebb könyvek, lexikonok, tudományos művek itt az olvasóteremben üveg mögött, könyvszekrényekben sorakoznak. Mindenütt rend, tisztaság, a kis modern asztalok körül székek, ahol az olvasók kényelmesen újságot vagy képes folyóiratokat olvashatnak. Az ablakok közelében óriást cserepekben vlráA és gok díszítik és élénkítik a terem meghitt berendezését. Tavaly a könyvtárnak 1100 olvasója volt és a könyvkölcsönzés meghaladta a 22 000-et. Mindkét esetben túlteljesítették a tervet. Idén március végéig olvasóink száma 600 körül mozog. A könyvtárosnő reméli, hegy idén is túlteljesítik a tervet. Noha, amint mondja, a televízió térhódítása a könyvtárosok munkáját egyre nehezebbé teszi, mert az olvasók zöme már tv-készülékkel rendelkezik, és a könyv nem minden olvasónál veheti fel a versenyt a televízió műsorával. Vannak, persze, olyan könyvbarátok, akik a könyvhöz mindvégig hűek maradnak és ezek tulajdonképpen az igazi olvasók. A könyvtárhoz a környező faivakból tíz könyvtár tartozik. Ezeket most — a legújabb kísérleti módszer alapján — ellátják könyvekkel. Ha az ottani olvasók elolvassák a legújabb kiadványokat, visszaküldik ide, és innen újabb könyvszállítmányt kapnak. A tíz könyvtár könyvállományának a jegyzéke náluk van, és így pontosan meg tudják állapítani, mit küldhetnek. Hogy ez a módszer miként válik be, ezt a közali esztendők megmutatják. Hogy az olvasó igényét menynyire tiszteletben tartják ebben a könyvtárban, ezt a következő eset is bizonyítja. A déli órákban egy fiatalember érkezik és kérdi, megjöttek-e a szakkönyvek. A könyvtárosnő. örömmel igent bólint, és átadja neki a kért könyveket. Kiderül, hogy a könyvtár beszerzi olvasóinak azokat a könyveket is, amelyekkel nem rendelkezik. A könyvtár ezeket a szak- és tudományos könyveket a kerületi, az állami tudományos könyvtárakból szerzi be. Az olvasó és a könyvtárosnő közti kapcsolat kifogástalan. Itt-tartózkodásom ideje alatt az Ifjú olvasók állandóan jönnek és mennek, hozzák, viszik a könyveket. A kalandregények, az útleírások, az életrajzok állandóan gazdát cserélnek. E könyveknek nincs idejük „megpihenni", amit az egyik Ifjú olvasó hozott, azt a másik elviszi. Közben csendesen kérdezgetnek, és ha nem kapják meg a kért művet, átmennek a szomszédos szobába és keresnek, kutatnak a könyvespolcokon sorakozó könyvek között. A könyvtár havonta könyvismertetéseket vagy Irodalmi vitákat rendez. Ebben a tanítók sokat segítenek. A magyar iskolából Tamás Gellért, a technikumból Droba mérnök. Tamás legutóbb Gárdonyi Láthatatlan emberéről tartott előadást az olvasóknak. Szívesen végzi ezt a munkát, a szakmájához tartozik, hisz nemrég az iskolában is 6 rendezte az Arany János-ünnepséget. Többek között megemlíti ezt is, hogy itt, Szepsiben egvízben a megboldogult Sas Andor t8rtott előadást Fábry Zoltán munkásságáról. A könyvtárosnő arról panaszkodik, hogy nehezen tudnak Írókat szerezni az irodalmi előadások megtartására. Minap is Írtak az írószövetségnek, jsajnos eredménytelenül. Most is gondjaik vannak, mert a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulójárt szeretnének a szovjet költészetről és prózáról szlovák és magyar nyelven előadást rendezni, és örülnének, ha színvonalas volna, ha nagy közönséget vonzana. Az olvasókkal kapcsolatban még megemlíti, hogy a fiatalok nappal jönnek a könyvekért, az idősebbek csak az esti órákban, hattól kilencig érkeznek. így is volt. Hat óra lehetett, amikor Magda néni megérkezett. így, Magda néninek hívja őt mindenki. Kedves, idős néni, harmino esztendős tanítói múit áll mögötte. Néhány éve nyugdíjba vonult. Azóta van ideje és havonta 8—10 könyvet olvas el. Mcst pillanatnyilag Bóka László Ady életrajzát olvassa. De hogy el ne hallgassa az Igazságot, szükségesnek tartja megemlíteni, hogy ő még mindig Aranynál tart. A prózaírók közül pedig Mikszáthot és Mórát szereti. Persze, Mőrlczot és Kosztolányit ls olvassa. De Jókait, — habozva válaszolja — hogy bizony már nem olvassa. Dicséri a könyvtárt és a könyvtárosnőket. Azt mondja, hogy a hűvös hónapokban olyan ez az olvasóterem dús és széper. ápolt virágaival, mint egy télikert. Nem csoda, ha a környező falvakból a tanulóifjúság ide .jár, itt várja meg a vonatot, meg az autóbuszt. Jó nézni őket, amint olvasnak, vagy sakkot Játszanak. Szép, igazán szép a mai fiatalság élete — hangsúlyozza — és meg kell adni, hogy igen rendesek. Tanítványai most a nőnapon virágot és igen szép leveleket küldtek neki, ami rendkívül meghatotta és jólesett. De hát ezen ne csodálkozzam, mondja ellágyultan. Tanítványai mindig érdekelték, az emberré válás óráiban ismerte meg őket, amikor a betűk és szavak ismeretére tanította őket, és tanúja volt annak, hogy szomjas, tágra nyílt tekintetük mint telt meg azzal a szikrával, amit öntudatnak nevezünk. — Ki tudja — sóhajt fel, miközben egymásba kulcsolja ujjait, — talán ezért szeretem tanítványaimat, talán azért szeretem az embereket és alkotásaikat, a könyveket. M

agda nénit egyébként Szép Magdának hívják, és nem indoktalanul. Vonásai ma is méltóságot és kellemet sugároznak. Amikor elköszönök tőle, mosolyogva azt mondja, hogy ez a könyvtár már azért is nemes hivatást teljesít, mert a virágzó, fejlődő ifjúság itt az olvasóteremben a nyugdíjasokkal is találkozik. Emlékek és irodalom — amely megszépíti és élménnyé avatja az emléket — kötik öszsze a fiatal és idős olvasót. SZABÓ BÉLA Z_7ű én azt a szót hallom, hogy „nem ' ' zeti csemege", mindjárt bizalmatlan leszek. S ha még valaki azt ts hozzáfűzi, hogy „egészen különleges speciali tds", akkor lopva körülnézek: merre menekülhetnék. Szófiában például bolgár barátaim egy külön erre a célra kiszemelt specialitással vendégeltek meg; a cudarul lehűtött VON COBRA: Kü lön le f ef ínyencségek, leves egyharmada savanyú tef, másik harmada fokhagyma s a harmadik harmada apróra vagdalt zöld uborka volt. Sajnos az udvariasság tiltfa, hogy a vendég az első kóstolást kísérlet után hangosan az ördögbe kívánja az egészet. Esetleg megbánthatná vele a vendéglátót. Ezért kénytelen voltam magamba önteni a levescsemegét, aminek következtében aztán oly gyakran kerestem fel a sajtó klub mellékhelyiségének őrét, hogy az vé gül is gavallérosan fizetési kedvezményt ajánlott fel. De én mindig pórul járok. Budapesten egy paprikás gulyás szaggatta ronggyá gyomorfal-mirigyeimet. Prágában borzai mas galuskákat voltam kénytelen nyelni, amelyek végleg eltorlaszolták anyagcserémet. Moszkvában Igor barátom hívott meg hallevesre. Ez mind szép és jó, de én sohasem voltam nagy kedvelője a halleveseknek. Az ember soha nem tudhatja pon tosan, mi van benne. Amikor a merítőka nálból egy teljes pompájában viruló hal fej nézett szemrehányóan a szemembe, örültem, hogy szilárdan ülök a széken. — A halnak legjobb a feje. Természetesen nem kell szőröstül-bőröstül elfő gyasztanil — fűzte hozzá könnyedén Igor. Fél liter vodkát voltam kénytelen a halleves után küldeni, hogy a helyén maradjon, mert Igor előzőleg szigorúan rám szólt: — Csak nem akarod megsérteni vendéglA tódat? Istennek hála, bosszúálló természetű' nek születtem, s külföldi barátaim rettegnek hagyományos berlini csemegékből összeállított díszlakomára szóló meghívásaimtól. Csak Igor nem tapasztalta még ki őket, s így, mikor Berlinbe érkezett, egyenesen a karjaimba futott. Vidáman tereltem a tanácspince felé, ahol egy csendes sarokban telepedtünk le. Hanyagul adtam fel a rendelést az első berlini specialitásra: ragadós sajt (berllniesen: büdös), valamint egy karaj kenyér libazsírral. Hamarosan csodálatos szag terjengett a teremben, s Igor nyugtalanul tekintgetett maga köré. foggal, mert a sajt speciális aromája ama bizonyos történelmi kínai bűzös fazék és egy leégő kéngyár Illatának keverékére emlékeztetett. Igor heves csuklásba fogott. — Csak nem akarod megsérteni vendéglátódat? — kérdeztem szigorúan. Igornak kereken negyvenhét percre és nyolc pohár sörre volt szüksége a takaros kis zsíros-sajtos kenyér elfogyasztásához. De bosszúm műve még csak most kezdett igazán kibontakozni. Vidám hangulatban rendeltem meg a második berlini ínyencfalatot: a beefsteak-tartárt! Ez friss, csont nélküli, véres marhahúsból készül, a húsdarálón annyiszor megy keresztül, mígnem csinos, gusztusos, vörös péppé válik. Akkor aztán összekeverik jó sok sóval, borssal, paprikával, hagymával, s végül hozzáütnek egy tojássárgáját, hogy a pép étvágygerjesztő, szép sárga színt kapjon. Ez a pompáf fogás állítólag kedvezően befolyásolja' a fizikai és szellemi fejlődést, amit én még sohasem tapasztaltam. Cz aztán az igazi ínyencfalat, igazi berlini specialitás, — jegyeztem meg nem minden él nélkül. Igor úgy meredt a tányérjára, mintha roston .sült keresztespókot tálaltak volna elé. Ádámcsutkája fel s alá futkározott, homlokát hideg verejték borította el, s keze reszketett, mint a nyárfalevél. — Irgalom — hörögte rekedten. Soha — hangzott vérfagyasztó kacajom. — Fogyaszd el! Gondolj a döglött hal fejére! Nagy örömömre szolgált, hogy Igor állkapcsa újra működésbe lépett. Mikor mármár alámerülni készült, a gallérjánál fogva ráncigáltam vissza. Végül az utolsó morzsát is elfogyasztotta, s ekkor udvariasan a szállodáig kísértem. Észrevettem, hogy halkan sírdogál magában. De sajnos, Igort is bosszúálló természettel áldotta meg az ég. Mihelyt hazaérkezett Moszkvába, egyj üveg mustárt küldött nekem nagy alattomosan. Szokás szerint 180 fokos fordulattal mártottam bele a kolbászomat (berlini specialitás), s mikor legalább 50 gramm mustár rakódott rá, befaltam. Lbben a pillanatban öröklött basszusom magas szopránba csapott át. Most mandula operáció előtt állok, mert a moszkvai mustár kedvezően befolyásolta torkomban a terepet erre a műveletre. Barátaim széles ívben kikerülnek, mert tüzes leheletem bőrüket perzseli. A barátnőm ls elhagyott — túlságosan erős vagyok neki. Gondolom, most már érthető, miért kezdek gyanakodni, ha különleges ínyencfalatokról beszélnek. MÁRTON MÁRIA fordítása fejlődő Szepsiről könyvtáráról