Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-19 / 108. szám, szerda

Baloldali kormányzó Tokióban A baloldal vasárnap elsöprő győzelmet aratott Tokióban, ahol Minőbe Riokicsi profeszszort, a szocialisták és a kommunisták közös jelöltjét választották meg Tokió kormányzójává. A japán politika történetében először fordul elő, hogy baloldali ellenőrzés alá kerül a világ egyik legnépesebb fővárosának Igazgatása. Minőbe Tokió négyévi Időtartamra megválasztott kormányzója. Máris bejelentette, hogy felül akarja vizsgálni a politikai tüntetéseket gátló rendszabályokat. (AFP). A második Ben Barka-per Párizsban megkezdődött a második Ben Barka-per. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben az ellenzéki marokkói politikus elrablásával vádolt hét személy jelent meg az esküdtszék előtt. Közöttük kétségtelenül Dliml, a marokkói titkosszolgálat vezetője a sztár. A Ben Barka család két ügyvédje, aki a magánvádat képviseli a perben, kérte a bíróságot, hogy legalább egy hónappal halasszák el a tárgyalást, mivel három védő váratlan halálesete miatt nem volt kellő idejük a hatalmas petanyag áttanulmányozásához. A bíróság elnöke a kérést elutasította. A magánvád képviselői ezután eltávoztak a bírósági teremből, ahol megkezdődtek a kihallgatások. Luxusbörtön háborús bűnösöknek Róma (CTK) — Két hitlerista háborús bűnös a Nápoly melletti Gaetóban tölti életfogytiglani börtönbüntetését. Háromszobakonyhás, teraszos „cellájuk" van, és tiszti szolga főz és takarít nekik. A szobákban televízió, írógép, könyvek, sőt még akvárium is található. Az olasz televízió hétfőn este riportot közölt ebből a börtönből. Kappler SS-ezredes 335 olasz polgári személy meggyilkolásáért felelős. Raeder volt SStiszt, a másik fogoly részt vett Marzabottoban 1830 polgári személy meggyilkolásában, aki 22 évi börtönbüntetését tölti itt. Az SZKP Központi Bizottságának május elsejei jelszavai Egy angol, egy magyar és egy néger ADNAN PACSACSI iraki külügyminiszter hatnapos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Tegnap találkozott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. SZERGEJ GORSKOV tengernagy, a Szovjetunió haditengerészetének főparancsnoka, baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. KLAUS osztrák kancellár Toncic-Sorinj külügyminiszter kíséretében május 2 és 5 között hivatalos látogatást tesz Magyarországon. SPANYOLORSZÁG közölte a nemzetközi polgári légiforgalmi szervezettel, hogy megtiltotta a külföldi polgári és katonai repülőgépeknek a Gibraltárhoz tartozó semleges terület átrepülését. ROLAND MICHENER, kanadai főkormányzó, letette az esküt a kanadai parlamentben, és hivatalosan átvette a nemrég elhunyt G. Vanier hivatalát. LENINGRÁDBAN tegnap tudományos értekezlet kezdődött a „Nagy Október — a szocialista forradalom lenini elméletének győzelme" címmel. BROWN angol külügyminiszter tegnap Washingtonba utazott, hogy részt vegyen a SEATO miniszteri tanácsénak ülésén. TEGNAP szállt le Moszkvában az első olyan repülőgép, amely a Moszkva és Tokió közti 8000 kilométeres távolságot leszállás nélkül tette meg. A TOGÖI kormány amnesztiát hirdetett az 1963. évi katonai puccs után az országból eltávozott politikai menekülteknek. ADENAUER volt nyugatnémet kancellár állapota változatlan. Az ideiglenes javulás ellenére a beteg állapota továbbra is súlyos. Moszkva (CTK) — Az SZKP Központi Bizottsága közzétette május elsejei Jelszavait. A jelszavak többek között kiemelik a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és felzárkózottságát a marxizmus és a proletár internacionalizmus alapján. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja a világ népeit, egyesüljenek az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, a nemzeti felszabadulásért, a békéért és a szocializmusért vívott harcban, és harcoljanak az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen, a VDK bombázásának azonnali megszüntetéséért és a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok visszahívásáért. Az SZKP Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi Bulgária, Csehszlovákia, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Jugoszlávia, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország, Románia, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Albánia dolgozóinak, valamint a szocialista fejlődésért és a nemzeti függetlenségért küzdő népeknek. Szeminárium az SZKP Központi Bizottságának székházában Moszkva (CTK) — A moszkvai Pravda közlése szerint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak osztályvezetői az SZKP Központi Bizottságának székházában arról tárgyaltak, hogyan léptessék életbe az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a bűnözés elleni harc fokozásával kapcsolatban hozott Intézkedéseit. A lap közli, hogy a szemináriumon Rugyenko, a Szovjetunió főügyésze, Gorkin, a legfelső bíróság elnöke, Scselkov miniszter, Penkovszklf honvédelmi miniszterhelyettes és mások tartottak beszámolót. TITO BESZÉDE a JKSZ szerepéről, a pártfegyelemről és a kommunisták éberségéről Joszip Broz Tito, a JKSZ Központi Bizottságának elnöke hétfő este beszédet mondott a belgrádi pártszervezet értekezletén. Az időszerű társadalmi-politikai kérdésekről a többi között a következőket mondotta: — A demokratikus centralizmus elveinek tiszteletben tartása nélkül a párt képtelen teljesíteni történelmi jeladatát. Ha a többség elfogad egy bizonyos határozatot, akkor a kisebbségnek is e határozat végrehaftásán kell munkálkodnia. Azok a párttagok, akik erre nem hajlandók, nem maradhatnak meg a JKSZ soraiban — hangoztatta Tito, majd rámutatott: a pártnak meg kell tisztítania sorait a befurakodott idegen elemektől. Tito felszólalásában kitért a közelmúltban történt nacionalista és soviniszta megnyilvánulásokra is. A nyelvvita ürügyén provokált nacionalista megnyilvánulásokról szólva hangoztatta, hogy a kommunistáknak meg kell őrizniük éberségüket, és idejében le kell leplezniük a nacionalista Jelenségeket. Abban, hogy az utóbbi időben ilyen nacionalista és soviniszta megnyilvánulásokra kerülhetett sor, nagy szerepet játszott a kommunisták éberségének hiánya is. A JKSZ szervezeti formáinak tökéletesítéséről szólva Tito kijelentette, a pártnak döntő szerepet kell Játszania a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésében. Tito elutasította azokat a nézeteket, amelyek szerint a „JKSZ túlélte magát", és kijelentette, hogy az ilyen vélemények ellen a pártnak erélyes harcot kell Indítania. Új „kulturális forradalmi a kínai hadseregb Peking (CTK) — Cslang Csing, Mao Ce-tung felesége bejelentette, hogy Hszü Hsziangcsien marsallt elmozdították a hadseregben a „kulturális forradalom csoportja" vezetőjének tisztségéből, s utódjául Hsziao Hua politikai főcsoportfőnököt, fang Cseng-wu ügyvezető vezérkari főnököt és Hszie Fu-csi belügyminisztert nevezték ki. A marsall állítólag „elnyomta a hadseregben a kulcsoportvezetők' en turális forradalmat", és ezért „fejevételét követelték". Ez a „kulturális forradalmat" irányító katonai szervnek már a második átszervezése. A jelenlegi személyi változások azt bizonyítják, hogy a hadsereg vezetősége korántsem támogatja egységesen azt a politikát, amelyet a legbaloldalibb, szélsőségesen kalandor csoportok követelnek tőle. Az ősszel írtam egy londoni levelet ezeken a hasábokon a következő címmel: „Barna britnek nem Jó lenni". Kl hitte volna, akadt egy hőséges olvasóm, aki megrótt a dolgozat tartalmáért valahogy fgy: En elhiszem, hogy Angliában sem kolbászból van a kerítés, ^^^^^ nyilván vannak j^HSIt ott ts hibák, de miért kell Önnek azt állítania, hogy a szigetországban faji megkülönböztetés van? Valóban, ha az ember végigmegy a Piccadtllyn, vagy utazik egy földalattin, akárhány fekete fiút láthat fehér lánynyal, sőt a londoni lapok nemrég megírták, hogy beöltözött a híres Bobby-egyenruhába az első fekete bőrű angol rendőr. Az első, egyelőre az utolsó... Mindez nagyon szép, de tegnap minden londoni lap csaknem egész oldal vezércikket és több kommentárt szentelt egy jelentésnek, amelyet kötetnyi terjedelemben a PEP (politikai és gazdasági tervezés j nevű előkelő szociológiai testület állított össze. A szerzők elhatározták, hogy megvizsgálják, menynyire érvényesül a faft megkülönböztetés Angliában. Vizsgálatukat eredeti módszerrel oldották meg: felkértek három brit alattvalót, akik közül egy angol volt, egy magyar származású és egy fekete bőrű. Mindhárom azonos képesítéssel rendelkezett, tökéletesen beszél angolul, és tisztán, elegánsan öltözködött. A három úriember 400 kísérletet végzett el. A legkülönbözőbb hirdetések alapján munkát, lakást kerestek vagy biztosítási, illetve részletvásárlási üzletet akartak kötni. Az eredmény a következő volt: az angollal mindenütt szóba álltak, és könnyűszerrel elintézték az ügyét. A magyar, aki fehér ugyan, de mégiscsak „blody foreingner", azaz átkozott idegen — 15 cím közül csak tíznél fárt sikerrel. A fekete brit alattvaló csaknem mindenütt elutasításban részesült, rendszerint udvarias hangnemben. A Jelentés tárgyilagosan tárja fel a sivár helyzetet. A karib-tengeri szigetekről, Afrikából, Indiából, Pakisztánból és máshonnan bevándoroltak százezreit az élet minden területén még akkor is káros megkülönböztetés sújtfa, ha már Angliában születtek és magas szakmai képzettséggel rendelkeznek. A színesek a piszkos vagy alantas munkaköröket kapják. A lakásoknál hasonló a helyzet: a színesek gettoszerü nyomortanyákon kénytelenek lakni. A háziurak hamar elküldik a színes Jelentkezőt, még akkor is, ha lakásukat emiatt csak később tudják kiadni. A jelentés megállapítja, hogy a brit faji megkülönböztetés különös Ismertetőjele a bűntudat és a képmutatás. Általában mindenki másra hárítja a felelősséget a „kétségtelenül Igazságtalan" helyzetért. A háziurak például a fehér bőrű szomszédok előítéleteire hivatkoznak („Uram megérti, hogy a szomszédok nem akarják gyermekeiket fekete kicsinyek társaságában az utcán látni"). A munkáltatók pedig vagy az angol szaktársak, vagy a cég üzletfeleinek, a kuncsaftoknak az „érdemeit" hozzák fel, amikor nem hajlandók alkalmazni a színes bőrű brit alattvalót. A londoni lapok sok ezer szóban tárgyalják a jelentést. Sok lap javasolja, hogy a kormány törvényhozási úton vegye fel a harcot a faji megkülönböztetéssel szemben, ám a jobboldali Daily Telegraph a „személyt szabadságot félti" a kormány beavatkozásától... Bizony kedves olvasó nagyjából ez a helyzet a „barna britekkel". M <0 -o a §" ® i >. CD O > 8 1 Súlyos munkáspárti vereség a brit grófsági választásokon A londoni választásokat követően a szombaton és hétfőn lezajlott megyei választásokon az angol Munkáspárt további súlyos veszteségeket szenvedett. Anglia és Wales 62 grófsága közül a Munkáspárt már csak három bányászlakta grófságban tartotta meg többségét. A Munkáspárt érthető aggodalommal várja a májusban sorra kerülő járási és városi tanácsválasztásokat. A hét végi szavazások után a megyei és nagy-londoni választások összesített eredménye a következő: Konzervatív párt 418 4 1224 Munkáspárt 4 387 729 Liberális párt Függetlenek Egyéb 19 20 85 39 57 1477 20 3 41 Fulhamben elmondott hét végi beszédében Wilson miniszterelnök azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy nem befolyásoltatja magát a választási eredményektől, és rendületlenül folytatja eddigi politikáját. V/laus szövetségi kancellár egyhetes szovjetunióbeli látogatásáról hazatérve az egyik néppárti lapnak adott nyilatkozatában többek között kijelentette: „Nem osztjuk a Szovjetunió aggodalmait Ausztria közös ptacl csatlakozásával kapcsolatban, viszont nem sikerült a kételyeket eloszlatnunk". Ugyanannak a lapnak vezércikkében Bock alkancellár szinte rácáfol Klausra, amikor azt állítja, hogy „a kancellár meggyőzte a szovjet államférfiakat: Ausztria közös piaci tagsága kívánatos." Felmerül a kérdés: eltér-e a két osztrák polttikus nézete vagy talán így osztották meg a szerepeket? Nem tudjuk, szó esett-e róla Moszkvában is, mindenesetre egy sajtóértekezleten Klaust alaposan kikérdezték, mivel magyarázható, hogy Ausztriában nemrégen az osztrák semlegességet sértő katonai gyakorlat folyt le osztrák egyenruhába bújtatott, Vietnamot megjárt, dzsungelharci „trófeákkal" (levágott fülekkel) kérkedő amerikai katonák osztrák földön ún. Ranger-tanfolyamot tartottak osztrák katonáknak, vagyis gerillaharcra képezték ki őket. A kancellár kitért a válasz elől. Ugyanakkor Klaus hazaérkezése után Prader hadügyminiszter tüntetően az Egyesült Államokba látogatott, s megszemlélte a Ranger-kiképzésben és kémoktatásban részesülő osztrák katonákat. Vitathatatlan, hogy mindez ellentétben §ZAVAK ES TETTEK van az örök időkre fogadott osztrák semlegességgel. Ha tehát Prader washingtoni látogatásakor valóban megegyeztek különleges katonai kiképzők (Special Forcesj ausztriai küldetéséről, hogy nyolchetes tanfolyamok keretében ismertessék a Ranger-hadviselés módszereit, akkor az amerikai egységek ausztriai felenléte felér egy újabb amerikai megszállással. Ilyen körülmények között aligha beszélhetnénk osztrák semlegességről. Ha Ausztria az amerikai hadügyminiszterrel akarja „bizonyíttatni", hogy szüksége van rakétafegyverre (az államszerződés tiltja birtoklásukat) és neheztel a Szovjetunióra, hogy nem akar ehhez hozzájárulni, nem csoda, hogy mind kevesebben hisznek az osztrák szövetségi hadsereg vezetőinek semlegességi vágyában. Ha pedig Prader McNamarával az „időszerű európai politikai eseményekről", valamint „Ausztria és szomszédai viszonyáról" tárgyalt, s ezzel kapcsolatban „a hatásos védelem megteremtésének szükségességét" hangoztatta, megint csak fel kell tennünk a kérdést, vajon Ausztria az amerikai hadügyminisztertől várja saját hadügyeinek rendezését? Prader amerikai újságírók előtt elismeréssel nyilatkozott az amerikaiak vietnami szerepéről, viszont ez ellentmond az osztrák—szovjet hivatalos közleménynek, amely szerint a két kormány nézetei megegyeznek abban, hogy „lehetővé kell tenni: a vietnami nép az 1954-es genfi egyezmény alapján maga rendezze ügyeit." Hiszen az amerikaiak vietnami jelenlétükkel éppen ezt akadályozzák. Felmerül tehát egy újabb kérdés: egyetért-e az osztrák kormány a hadügyminiszternek a semlegességet sértő viselkedésével? Az osztrák—szovjet hivatalos közlemény többek között azt is kihangsúlyozza, hogy „minden eszközzel meg kell akadályozni a náci ideológia bárminő formában történő újjáéledését." Az osztrák kormány több alkalommal bebizonyíthatta volna, hogy komolyan veszi kötelezettségét, de nem tette. A nagynémet nacionalista Szabadságpárt linzi gyűlésén két képviselő mentelmi jogával visszaélve aljasul szidta és rágalmazta a jugoszláv államfőt. Utána panaszkodni kezdtek, hogy az osztrák kormány „üldözi" a volt nácikat A célzás világos volt: nem tetszett nekik, hogy Ausztria a koncentrációs táborok 700 ezer foglyának meggyilkolásáért felelős Stangl kiadását kéri a brazil hatóságoktól. Amikor az egyik képviselő „elpanaszolta", hogy antiszemita kijelentéseire tiltakozó levelet kapott, amelynek írója úgy véli: elmúltak azok az Idők, amikor a zsidókat gázkamrába lehetett küldeni, a gyűlés részvevői közbeszóltak: „Kárt" Ne feledjük, hogy két évvel ezelőtt, amikor egy neonáci tüntetésen Kümel diák meggyilkolta Kirchweger antifasiszta ellenállót, a tüntetők Auschwitzot éltették. Meddig akarja még tűrni a kormány a neonáci provokációkat, mikor lesz hajlandó beváltani ígéreteit és teljesíteni az államszerződésben megjelölt kötelezettségeit?