Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-16 / 105. szám, vasárnap

•v iO A DZSAFNAI NEKTÁR C^eylon északi része — kiilönös világ, — mondotta nekünk Colombóban egy tamil, a Dzsajna melletti Manippai község lakosa. — Síkság. Szárazság. Vízhiány. Tizenhat esztendős voltam, mikor életemben először pillantottam meg hegyet és folyót. Ilyesmi ugyanis nálunk ntncs. Ám ennek ellenére oda ls el kell látogatniuk, mert különben nem ismerik meg teljesen Ceylont... Az illető sokszor eszünkbe jutott, mikor azon a vidéken kóboroltunk, amelyet egyesek Dzsaf na-szigetnek, mások viszont Dzsafna- félszigetnek neveznek. Ami az elnevezést illeti, mindkét félnek igaza van. Ha az ember elérkezik az Elefánt-átjáróhoz (Elephant Passj, körötte mindenütt víz tükröződik. A szárazföld egy keskeny sávja északnak jut, alig-á}ig képes albérletbe venni a vasútvonalat és az országutat. A víz sós, ám nem tenger. Csupán lagúna. Ezzel a ténnyel érvelnek a félsziget elnevezés védelmezői. Továbbá azzal ls, hogy messze jobb felé, egészen a sziget keleti részén van még egy másik keskeny földsáv is, amelyen keresztül az ember túlfuthat a tócsán, anélkül, hogy a lábát benedvesítené. — Ezen ugyan ne törjék a fejüket, — mondta egy fiatal hadnagy a resthouseban, amelynek udvarán nagyvonalúan azilumot adott nekünk, noha a resthouse az idő szerint katonai objektum volt. — Lagúna — nem lagúna. Nagyobbb hiba, hogy semmit sem nyújthatunk itt önöknek. Még éjjelt szállást sem. Hisz tudfák, kivételes állapot van ... Az elénk táruló idill semmiképpen sem emlékeztetett a kivételes állapotra, amely már ötödik hónapja függött Ceylon felett. A katonák, akiknek gondjára a szárazföldet és a zavargó északot összekötő országutat bízták, nyugodtan futballoztak, kurta kis nadrágban és teniszcipőben jártak-keltek az udvaron. LJa Ceylon északi részét ' ' valamiképp kifejezően\ akarnánk karakterizálni, semmiképpen sem kerülhetnénk el a palmlra fogalmát. A palmlra — pálma. Borassus flabelliformis. A tamil észak címerébe kerülhetne. Összefügg itt ugyanis mindennel. Talán még maguk a pálmák előtt az ember szemébe halott leveleik tűnnek. A palmirapálma levelével kerítenek be itt minden épületet, minden kertet, minden telket. Állítólag a féltékeny férfiak kezdték ezeket a kerítéseket állítani. — Lehet, hogy valóban fél tékenységről volt szó kezdetben, ám a kerítések állításának legfőbb oka a vízhiány, — mondották karainagarat ismerőseink. — A földhiány. A ta karmányhiány. Mindenki igyekszik menvéde^mezni azt a keveset, amit sikerül kiharcolnia a fukar természettől. A csillaghullás csak szép látvány — az ember nagyhamar kimondja kívánságát, amely gyakran teljesíthe tetlen. Ha viszont kókuszdió hullik a fáról, az már egy kissé veszedelmesebb. Ezt a villámgyors eseményt Ceylonban már nem egy ízben írták be a halál okaként. Itt, Ceylon északi részén, ahol a kókuszpálmát a palmirapálma helyettesíti, a dolog a kettő között áll. Diója távolról sem akkora, hogy öljön. Am annál gyakrabban potyog. Gyakrabban, mint nálunk a csillagok hullnak. A gömbölyű dión belül három csonthéj van gyönyörű fehér maggal. A szá las gyümölcshúsnak, amely a magokat körülveszi, állító

1 ag olyan az íze, mint a dzsafnai mangónak. Az ember elfő gyaszthatja a terményt, amelynek íze a mandulára emlékeztet, azonmód nyersen. Ha akar ja, meg is főzheti. Vagy esetleg megszáríthatja, megőrölheti s így kitűnő süteménylisztre te het szert. Ceylon északi részében nem hiába szokták azt mondani, hogy nem halhat éhen az az ember, akinek feje felett le galább két palmtrapálma van. Ervi tamil költemény szerint a palmira nyolcszáz módon hajt hasznot. Ne várják, hogy itt mind a nyolcszáz módot felsoroljuk csak néhányról emlékezünk meg KA indenekelőtt maga a pálma: amint egy kissé megnő, viszonylag szép, sőt elegáns. A fiatal pálma viszont kócos, jobbra-balra ágaskod nak belőle az elszáradt levelek. S ezek a levelek szüntető nül zizegnek, sustoroqnak, amint beléjük kap a szél. El rémítik a tapasztalatlan idegent. Egyszer késő éjszaka érkeztünk Karaitiva sziget legészakibb csücskébe, aludni tér tünk eqy a'iönt/örű pálmaligetbe, ám reggel úgy pattantunk fel, mint a keljfeljancst. — Még csak ez hiányzikI Esikl — Nem filmezhetünk! Kitekintettünk az ablakon. A homok száraz volt, sehol egy esőcsepp. Csak a szél tépte a pálmák legyezőjét, s ha ezt a hangot magnetofonszalagra vettük volna — senki sem tudja megkülönböztetni a trópusi zápor zajától. A Dzsafna-félszigeten nem láttunk madáretetőket. Ehelyett viszont akadt elég tehénetető. A felszántott föld közepén négy karó (palmirábólf, azokon átvetve négy léc jpalmirából), a léceken tető a palmira óriási legyezőiből, lenn pedig egyszerű jászol jtermészetesen megint palmlrábólf. A jászolban zöld takarmány lezúttal nem palmirábólj. Tessék, szent tehenek! Emberbarátaitok árnyékkal is szolgálnak nektek. C

eylon északi részén az épületek természetesen a palmirapálma fájából épülnek. Már csak azért is, mert a palmirapálma fája rendkívül kemény és tartós, sokkal jobb mint a kókuszpálma fája. Az itt lakó tamilok közmondása szerint: Panej nyndálum ájram, várusam pattálum. Azaz magyarul: Noha a pálma meghal, ezer évig élve marad. A palmlra fáját, akárcsak az ácsok, más kézművesek is felhasználják. Így a kefekötök. A kötélverők. Az esernyőkészítők. A legyezőkészltők. Kosárfonók. Az utóbbiakkal Velanai szí getén, Trevikottam faluban találkoztunk. Műhelyük a pálmák árnyákéban állt, egy rakás világoszöld, szárított palmirapálma-levélen, s egy másik rakás hasított levélnyélen. A levélnyelek, amelyek szilárdak s emellett rugalmasak, a kosarak és szakajtók keretét adják. A kosárfonókról nem tudtuk levenni szemünket. Tö kéletes, tiszta munkát végez tek. Könnyű, szép kosarakat fontak, az egyik ppntosan olyan volt, mint a másik. Mind a négy végtaglukkal dolgoztak. Míg ujlaikkal fürgén fonták az imént megszáradt levelek zöld háncsát, ma gát a kosarat lábuk között for gatták. Tökéletesen szinkronizálva. Kézről kézre, lábról lábra. Lehetséges, hogy fél évszázaddal ezelőtt a gépkocsivezetőkön csodálkoztak, akik e n nek az ördög találmányának az irányítására mind a négy végtagjukat használják. I / an aztán még itt egy » iparág, amelyet Ceylonszerte toddy-tappinqnak neveznek. A „toddy" szó a szanszkrit „tádí", azaz pálmabor elferdített alakja. A „tap" a hordó megcsapolását jelenti. Az ittteni emberek e tevékenységükkel mintha életüket akarnák megédesíteni. A szó szo ros értelmében és képesen is. Ha a pálma nedvét nyomban lecsapolás után felforralják és besűrítik, jó minőségű sárgás cukrot nyernek belőle. Ám a pálmanedv jóval nagyobb részét megerjesztik s ily módon gondoskodnak a jó hangulat megteremtéséről. Arról, hogy a pálmanedv az emberek kezébe és főként torkába jusson, a fürge gyűjtők gondoskodnak. A kókuszpálma körzetében a gyűjtőket inkább kötéltáncosoknak tekinthetnénk. Az egyik pálmától a másikig járnak, azonban a leve gőben. A kötéltáncosok egyetlen kötele helyett négy kötelük van, a védőháló helyett további két kötél, amelyet vagy egy méterrel az alsók felett f e szítettek ki. A palmirapálma körzetében viszont a kötéltáncosok a szó szoros értelmében vett kúszók ká változnak. Lábuk fején bőr védőket viselnek, mert a pálma álnok ellenség, megbosz szulfa magát azért, hogy az ember nem tisztítja meg levél hüvelyei maradványaitól. Szá raz levélhüvelyei olyan élesek, akár a borotva. Ezért az ember a mellét ts bőrpáncéllal vé delmezi. Mielőtt a pálma tör zsére hágna, lábára liánhurkot köt. A hurok sarkát a törzshöz fogja, s kíméli erejét a mászás közben. A másik — hosszabb hurkot — a gyűjtő mellére erő siti: ez arra szolgál, hogy oda kösse magát, míg felmászik munkahelyére a pálma koronájában. Felszereléséhez tartozik még egy bőrből készült tok, benne görbe kés és fenőkő egy tökből készített edény, meg egy palmiralevélből való merő, amely a pálmanedv át merésére szolgál. Mondanunk se kell, hogy nem túlságosan kellemes foglalkozás. A ceyloni nektárnak nem egy gyűjtője vesztette má" mesterségének űzése közben életét... A „bőkezű" palmira azonban nem volna palmira, ha nem keltette volna fel a füvesemberek és — a sarlatánok figyelmét is. Ethelbert Blatter a The Palms of British India and Ceylon című könyvében így ír a palmiráról: „Ha a hímnövény egyes részeit híg kásává dörzsölik s tehéntejjel keverik össze, különleges italt nyernek. Innen — a nyilván puritán — szerző már latinul folytatja: et st aliquis qui vult cum femina rem habere, hoc bibét, tlle tempus copulationts protrahere poterlt." Azaz nem puritán és magyar nyelvre lefordítva: „Ha pedig az, akt nővel kíván közösülni, iszik ebből az italból, együttlétüket meghoszszabbíthatja." Hogy a „hím palmirapálmának" mely részeiről van szó, a szerző nem árulta el. És senki más sem egész Ceylonban. BABOS LÁSZLÖ fordítása liifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir SZÉLJEGYZET: Fejlesztik a tokaji körzetet Hazánk szőlőtermesztő vidékei között jelentős helyet foglal el a kelet-szlovákiai tokaji kör zet. Tekintettel az itt termesztett szőlő, és borfajták kiváló minőségére, valamint a bel és külföldi piacon az iránta megnyilvánuló keresletre, a Szlovák Nemzeti Tanács 1959. március 6-án kiadott 4. számú törvényével jóváhagyta a tokaji körzet számgazdálkodásának fejlesztésői, illetve kibővítését mintegv 7C3 hektárra. Az itteni szőlőte rü'etek felújítása és kibővítése, valamint a helyesen alkalmazót; agrotechnika eredményeképpen évenként átlagosan 22—23 ezer hektoliter tokaji bor előállítására nyílik lehetőség. Az említett töivény kitér az itt termeszthető szőlőfajták megosztódására is. Ennek alapján a „Furmint" 60 —75, a „Hárslevelű" 15—20, a „Sárga muskotály" 10 és a többi fajta összesen 10 százalékban termeszthető. Jelenleg 448 hektáros szőlőte' rület tartozik ebbe a körzetbe, melyből a Slovenské N. Mesto-i Állami Gazdaság 227 a Toronvai Kísérleti Állomás 17, a Szőlőskei Tangazdaság 33,5, az egyéni termelők népes csoportja pedig 120,5 hektáron gazdálkodik. Amint a felsorolásból is kitűnik, a tokaji körzet fajszőlőtermesztésében a Slovenské N. Mesto-i Állami Gazdaság viszi a főszerepet, s ezért — érthetően — Itt összpontosul a tokaji körzet fejlesztésének szervezése és irányítása. Az említett törvény kiadása ó!a 106 hektáron kezdték meg a tokaji körzet szőlőterületeinek bővítését, ami — a későbbi megállapítások szerint — nem ha iadt a kívánalmaknak megfele iően. Az ennek okát kivizsgáló s/lcvákiai központi szervek több hiányosságot találtak. Ezek egyike, hogy az előirányzott, harminc millió koronát meghaladó beruházási eszközöket az állami gazdaság akkori vezetői, a tokaji körzet fejlesztésén kívül más célokra is felhasználták. További hiányosságként említhető az a tény, hogy az új szőlőtelepítést tulajdonképpen alaposan kidolgozott tervek nélkül végezték. Az ellenőrzések eredményeivel foglalkozott az SZNI Földmüvelés- és Élelmiszerügyi Megbízotti Hivatala, ameiv számos 'rtézkedést foganatosított a tokaji körzet' fejlesztésében tapasztalható fogyatékosságok kiküszöbölésére. Az SZNI mezőgazdasági bizottsága legutóbbi, Košicén megtartott ülésén megállapította, hogy az említett intézkedések következtében jelentős javulás állt be a tokaji körzet szőlészetének fejlesztésében. Jeienleg már aprólékosan és szakszerűen kidolgozott fejlesztési terv áll a gazdaság új vezetőségének rendelkezésére, melynek alapján folyamatosan megvalósulnak a központi szervek által is jóváhagyott célkitűzések. A fejlesztési terv 1970-ig nem számol újabb területek betelepítésével. Elsősorban a már megkezdett 106 hektárnyi ú] szőlőterület létesítésének befejelő munkálataira, a régi szőlők felújítására, a komplex agrotechnikai intézkedések alkalmazására és a gépek jobb kihasználására Irányítja a figyelmet. Az említett feladatok 1970-ig csakne'n 11 millió korona befektetést igényelnek, amit a Slovenské M. Mesto-i Állami Gazdaság kép'eien saját forrásaiból előteremteni. Ezt a tényt leszögezte az SZNT mezőgazdasági bizottsága is legutóbbi ülésén, s határoza- f tában javasolja, hogy az anyagi I eszközök előteremtésében az il- lg letékes szervek fokozott segítséget nyújtsanak a gazdaságnak. ív l—lk.i