Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-14 / 103. szám, péntek

JOGI TANÁCSADÓ A mezőgazdasági E H I S zürke prágai saroképület. Kozmetikai Intézet, má­sodik emelet, Brigitta Mastná rendelője. Lassan lejár a munkaidő, de az ajtő előtt még vagy nyolc, kövérnek mondható liatal lány, asszony várakozik. És egy nagyon-na­gyon sovány. Mert a kövérség és a soványság egyaránt be­tegség. Mastná orvosnő a leg­jobb megmondhatója. Két kezét hófehér köpenyébe csúsztatja, egy percre megpi­hen a nyitott ablaknál, a las­san szitáló esőt figyeli. Arcvo­násai kissé fáradtak, de amint hangomat hallja, máris mo­solyra derül, megfeledkezik mindenről, hogylétem felől ér­deklődik. — A közérzet a legfontosabb. Ez hat leginkább a fogyásra vagy a hízásra. A testi defor­máció magával hozza a lelki lehangoltságot. Az orvos szem­szögéből nézve ez sokkal ve­szélyesebb, mint a rossz eszté­tikai hatás. Gyakran a csúnya külsejű fiatalok, — főként a lányok — rengeteg komplexum­ban szenvednek. Aki hozzánk jön, az mind azt hiszi, hogy itt csodákat művelünk. Pedig ne­künk nem az a célunk, hanem hogy erőfeszítésünk eredménye, — esetenként az az 5—10 kiló leadása maradandó legyen. Nagy önmegtartóztatásba kerül egy ilyen fogyókúra, de megéri. Csakhogy vannak olyan betege­ink is, akik — ha az orvos tekintete nem tapad rájuk — azt esznek, ami nekik tetszik. Aztán sírva jönnek, hogy me­gint meghíztak. Vannak noto­rikus eseteink, hasonló ez, mint az alkoholistáknál. Kevés az önuralmuk. Szigorú rezsim, gyökeres életmód-változás — ez alapkövetelményünk. Aki erre nem hajlandó, az be se tegye Ide a lábát. Sok gyümölcs, tej, kevés glukóza — kenyér, tész­ta, édesség, a rizs is idetarto­zik ám! Inkább ötször-hatszor együnk napjában, de keveset. Elmosolyodik, néhány lépést tesz felém. — Nos, kérem, ismeri felfo­gásomat. Mit akar? Fogyni vagy hízni? — Beszélgetni. Elcsodálkozik. — Beszélgetni? De hiszen kint még pácienseim vannak. S Z E N én mindezt — Tudom kérem, de én is végig vártam a sort. — Az más! Jóízűen kacag, én is nevetek. Ezzel barátságunk megpecséte­lődött. — Miről is tudnék én be­szélni? Állandó körforgásban élek. A naptáram teli van min­denféle bejegyzéssel, lassan magam sem tudom, mi mit je­lent. Reggel fél hatkor kelek, rohanok munkába. Három és fél éves kisfiamat a férjem viszi az óvodába, de ezzel az ő házimunka kötelessége le is zárult. Újságíró ugyanis, hogy ez mit Jelent, nem kell magya­ráznom. Bejövök az intézetbe, itt nyolc órán keresztül har­colok a kövérség és a sovány­ság ellen. Nagyon szeretem ezt a munkát. Örülök, hogy erre specializálódtam, ennek a „tu­dományágnak" nálunk kevés szakemebre van. De eljutni Idáig nem volt könnyű dolog. Hét éven keresztül kint dolgoz­tam. Végigjártam minden osz­tályt: a szülészetet, a sebésze­tet, a gyermekgyógyászatot, körorvos ls voltam. Naponta hetven kilométert utaztam. Mindig az vigasztalt: megéri, értékes tapasztalatokra teszek szert, majd csak hasznosltom őket valahol. És lám, szebb munkakört el sem tudnék kép­zelni. Hogy hogy kerültem ide? Szeretem a zenét, a festészetet, a művészetet általában, és szépérzékemet mindig bántotta egy-egy túlságosan kövér, vagy sovány ember. Nem hittem az öröklődésben, szent meggyőző­désem volt, hogy ezen lehet se­gíteni. Magamon kezdtem. Nagy erőfeszítés árán 14 kilót fogy­tam. Azóta is tartom a súlyom. Aztán idejöttem. Nem dicsek­vésképpen mondom, inkább azért, hogy megosszam örömö­met: feltevésem betegeimen is beigazolódott. Az elért ered­mények mellettem szólnak. Második atesztációmat most szeretném megcsinálni. Délutá­nonként bejárok az egyetemre, belgyógyászati szemináriumok­ra. Hetente kétszer az ŰBOK által rendezett „Jó ízlés isko­lájában" előadást tartok. Innen rohanás haza, vacsorakészítés, szeretem... mosás, vasalás, gyermeknevelés és amikor elcsendesedik a ház, „magánfoglalkozás". Ezt úgy csinálom, hogy az íróasztalomra leteszem a napi sajtót, azt a könyvet, amit éppen olvasok, a tanulnivalót, felnyitom a rá­diót és hol ehhez, hol ahhoz kapok, mikor mire van kedvem. Szórakozva tanulok. Így csiná­lom ezt már vagy húsz éve — eredménnyel. Most kaptam az értesítést, hogy mint orvost beválasztot­tak az „1967 szépségkirálynő" bíráló bizottságába. Itt már ta­valy is közreműködtem. Hol­napra színházjegyem van, há­la! Nagyon rámfér. Minden Jő darabot és minden jó filmet megnézek, itt-ott hangverseny­re is eljutok, de ritkábban, mint máshová. A villamosban ver­seket olvasok, német és angol szavakat tanulok, vagy éppen azon gondolkodom, hogy mit főzzek vacsorára. Minden per­cem foglalt. Kávéval, cigarettával kínál. Végre leül, szeme csillog, is­mét nevet. — Igazán nem tudom, mit mondjak magának? — Ezek után már csak egyet: hogyan bírja mindezt? Érthetetlenül rámfüggeszti tekintetét, kissé rosszallva, .de gyermeki huncutsággal hozzá teszi: — Hát nem érti, hogy én mindezt szeretem? OZORAI KATALIN Ebben a cikkben a Tt 1966/112 sz. mezőgazdasági adóról (föld­adó és jövedelmi adó) szóló tör­vény további, főként az eljárás­ra vonatkozó rendelkezéseit is­mertetjük. Adóvallomás Az, aki köteles mezőgazdasági adót fizetni, köteles február vé­géig az illetékes nemzeti bizott­ságon adóvallomást beadni. Adó­vallomást köteles beadni az ls, akit erre a nemzeti bizottság fel­szólít. Vallomást nem kell beadniuk azoknak az adózóknak, akiknél a döntő körülmények nem változ­tak meg, ha ezen körülményt feb­ruár végéig bejelentik. A vallo­más késedelmes beadása miatt a nemzeti bizottság az adót 10 Vo­kál felemelheti. Az adózó köteles 15 napon belül bejelenteni a föld használatának megszűnését, Illetve az adó alá eső tevékenység megkezdését és befejezését. Az EFSZ be való be- és kilépés kihatása az adóra Ha az adózó év közben az EFSZ tagja lesz, vagy ha földjeit szo­cialista üzem veszi át megműve­lésre, a belépés, 111. átadás nap­jához viszonyítva leírják a még nem esedékes adó részleteit. Ha a szövetkezet tagja év köz­ben abból kilép vagy kizárják, arra az évre az EFSZ által ki­mért földek teljes terjedelme után kivetik a földadót és a jöve­delmi adót, de az adóból le kell számítani a már esedékes adó részleteket. Az adó kivetése és fizetése A nemzeti bizottság a szerveze­teket (gazdaságokat, EFSZ-ket), fizetési határozattal értesíti az adó kivetéséről. A nemzeti bizottság a területén lakó polgárokat töme­ges kivetési Jegyzékben értesíti az adó kivetéséről. A HNB az Ilyen kivetési jegyzéket 30 napi időre nyilvános megtekintésre ki­függeszti. Az adózók kötelesek az adó­jukat sajátmaguk kiszámítani és a nemzeti bizottságnak megfizet­ni. A szervezetek és polgárok földadója, továbbá a polgárok jö­vedelmi adója három részletben esedékes, éspedig az adó 20 %-a legkésőbb április 30-ig, 30 % a augusztus 31-ig, 50 %-a pedig no­vember 30-ig. Az EFSZ-ek jöve­delmi adója egy összegben az év elmúlta után legkésőbb március 31-ig esedékes. Ha az adó nem több mint 100 korona, ezt egy összegben, a folyó év március 31­íg kell megfizetni. Mihelyt az adózó a kivetési jegyzékből vagy a fizetési kivetés­bftl értesült az adó kivetéséről, a adóról részleteket a kivetés szerint kö­teles fizetni. A vallomás szerinti adó, kiszámítással szemben mu­tatkozó különbözetet a kivetési jegyzék közzétételétől számított 45 napon belül kell megfizetni. Késedelmi illeték Ha az adózó az adót (annak részleteit) időben nem fizetné meg, köteles az adó és tartozé­kai hátralékos összege után 5 °/o késedelmi Illetéket fizetni. jegyzetek vezetésére vonatkozó kötelezettség A különleges növénytermesztés­sel vagy állattenyésztéssel foglal­kozó adózókat, valamint az olyan adózókat, akik alkalmi kereseti tevékenységet űznek, Illetve mel­lékes termeléssel foglalkoznak, vagy termékeiket közvetlenül a fogyasztóknak adják el, a nemzeti bizottság kötelezheti, hogy bevé­teleikről és kiadásaikról feljegy­zéseket vezessenek és az ezekre vonatkozó okmányaikat megőrizzék. Az adó kezelése A szervezetek (gazdaságok és EFSZ-ek) adóját a JMB kezeli, azonban jogkörét átvlheti a HNB­re. A polgárokra kivetett adó­kat az a HNB kezeli, amelynek területén a földek vannak. Az adó ellenőrzése A nemzeti bizottságok ellenőr­zik a beadott vallomások és az adófizetés helyességét és határ­időhöz való Igazodását. A polgá­rok kötelesek az ellenőrző szer­veknek megadni a szükséges fel­világosításokat és rendelkezésre bocsátani az adó kivetése szem­pontjából döntő Jelentőségű bizo­nyítékokat. Meg kell tenniük min­dent, ami az adó ellenőrzését megkönnyíti és meggyorsítja. A fellebbezés Az adó kivetése ellen az adózó fellebbezést adhat be a fizetési kivetés kézbesítésétől számított 15 napon belUl, illetve a kivetési Jegyzék közzétételétől számított 45 napon belül. A fellebbezést az adót kivető nemzeti bizottságnál lehet beadni. Az elévülés Ha elmúlt 3 év attól az évtől számítva, amikor az adózó köteles volt adóvallomást beadni, nem lehet az adót sem kivetni, sem behajtani. — Ha Intézkedés tör­tént határidőn belül az adó ki­vetésére, Illetve behajtására, az Intézkedés dátuma évének eltelte után új 3 éves elévülési határ­idő veszi kezdetét. Dr. FÖLDES JÓZSEF D BABI TIBOR: Ezüst szárnyakon Kibámultam az étterem abla­kán. Az Indiai Légiforgalmi Társa­ság egy hatalmas, ezüstösen csillogó gépéhez épp abban a pillanatban gördítették oda a tolólépcsőt. A hangosbeszélő bemondója a Frankfurt felé Induló Járat uta­sait sürgette. A látóhatár felé kanyargó kifutópályáról egyfe­delű kis aerotaxi rugaszkodott neki az áttetsző levegőtenger­nek. A szomszédos asztalnál piló­ták beszélgettek. — Ma a Prága — Koppenhá­ga — Berlin — Prága vonalon repültem. Utána még egy út, Bécsbe és vissza, — mondta az egyik. — Holnap Kairóba repülök, — mondta a másik, és rágyúj­tott. — Kicsi a világ, kapitány, — mosolygott az előbbi, aztán az étterem hátsó falára, a fabur­kolat és a mennyezet közti fal­részt borító freskóra bámult. önkéntelenül is követtem pil­lantását. Felismertem a Má­tyás templom madártávlatból ábrázolt, megdőlt tornyát, Brno, azaz Spllberg látképét, majd Bratislava csonka tornyú vára ötlött a szemembe. Alatta a ködben tovatűnő, vidám kis gő­zösök. S azok a tornyok ott a kép jobb sarkában? Hát persze: Ungvár. A freskó naiv szimbolikája egyesíti magában az ókori osz­lopok domborműveinek epikus vonásalt s a közönséges térkép merevségét. És mégisl Nincs ezen a képen egyetlen függőle­ges vonal sem. A tornyok mind erősen kelet felé hajolnak, mintha mindezt egy élesen ka­nyarodó repülőgépről festette volna meg a művész. A négy távoli várost egymás tőszom­szédságába hozta. A kép merev­sége ellenére mozgásról, szédü­letes sebességről beszél. A repülés ténye új lehetősé­geket nyit meg a művészet előtt. Örámra pillantottam. S hirte­len odaintettem a pincért. Siet­nem kell: találkám van a ru­zynéi repülőtér felügyelő piló­tájával. — Chmura František, — mondta a bemutatkozásnál, s találóbb névvel nem is lehetne Jellemezni viselőjét. A chmura szó magyarul esőfelhőt Jelent, átvitt értelemben mélabút. Épp ezt láttam a szemében és a homlokán: valami szelíd­séggel és mély emberi megren­düléssel átitatott komorságot. S azon túl nagyon kimerült, de fáradtságát rendkívüli önfegye­lemmel legyűrő ember benyo­mását tette rám. Sakkozás közben értem őt a pilóták klubtermében, s egy, lé­nyegében nagyon naiv kérdés­sel fordultam hozzá: hogyan lesz pilóta az ember? Láttam a szemében bujkáló mosolyt. Mintha azt kérdeztem volna, hogyan lesz valaki esz­tergályos vagy asztalos. Látszó­lag ez is, az is foglalkozás, csakhogy a mesterséget egy­szerűen kitanulja az ember. Le­tölti inaséveit, és segédlevelet kap. A repülőgép vezető fülké­jébe a hadseregen át vezet az út. Az 6 fiatalkorában csak ez az út volt járható. Kilencéves korában látott először repülő­gépet. Szülőfaluja, Považské Bystré felett vezetett akkoriban az Ungvár felé közlekedő re­pülőjárat útja. Sokszor felbá­mult az átlátszó ég alatt suha­nó ezüstös, kicsi gépre, s már akkor feltámadt benne a vá­gyakozás: repülni, szabadon szállni az ég alatt. Csakhogy ez nem volt olyan könnyen elérhető álom. Apja kovácsműhelyéből, a primitív szerszámoktól s a nehézkes cséplőgépek közül elszabadul­ni, már magában ez rendkívüli erőfeszítést követelt. Egyelőre lakatosinasnak állt be. Tizen­nyolcéves korában önként je­lentkezett a hadseregbe. Pilóta szeretett volna lenni, de a gya­logosokhoz kényszerítették. Br­nóban szolgálta le katonaéveit. A köztársaság összeomlása után 1939 májusában Lengyel­országba szökött. Nem volt ha­tározott célja, de nem bírta el­viselni az új, embert alázó ál­lapotokat. Az emigránsok útját kelet felé elvágta a szovjet — német meg nem támadási szer­ződés. A fasizálódó Lengyelor­szág sorsa is bizonytalan volt. Az ellenállás egyetlen lehetősé­ge: a francia idegenlégió. Képzeletében még most is látja Le Havre és Marseille nyüzsgő kikötőjét. Onnan Orán­ba hajóztak. Saida következett, majd a sivatagi erőd, Alne Had­zsar. Lengyelország összeomlása után Franciaországban megala­kultak az első csehszlovák ka­tonai alakulatok. S újra Fran­ciaországban, Adge városéban találja magát. Ügy látszott, most végre eléri célját. Pilótá­nak jelentkezett. A kiképzés is elkezdődött, legalább is az el­méleti része. Közben Franciaor­szág ls összeomlott a német tá­madás csapásai alatt. A repülő­iskolát az angol katonai ható­ságok vették pártfogásukba. Német repülőgépek bomba- és golyózáporában, talán az utol­só hajóval hagyták el Marseille kikötőjét, hogy Írországot meg­kerülve elérjék Skócia partjait. Kiképzése Voulwerhamptonban fejeződött be. Rádiőtávirászként és lövészként a 311. hamingtoni repülő zászlóaljhoz osztották be, egy Wellington típusú bom­bázó személyzetéhez. — Tekervényes út volt, — mondom, — s még mindig nem pilóta, csak távírász és lö­vész ... — Főleg lövész... — mond­ja, és elkomorodik. — A Wel­lington típusú bombázónak két kis gépfegyvertornya van. Nos, az ember ott szorong az elfor­gatható gépfegyvertoronyban és lesi az éjszakai eget. Többnyi­re éjszaka Indultunk támadás­ra. Első fzben a németektől megszállt Le Havre kikötője el­len. Félelmetes érzés belerohan­ni az éjszakába a sötét tenger és a sötét partok fölé. Odalenn semmit nem lát az ember, csak világosabb és sötétebb foltokat. Tájékozódni se tud. Mikor az első bombák lángtengerbe borí­tották a raktárakat, csak akkor tudtuk megítélni, mi merre van. Akkor meg belekerültünk a lég­védelmi ütegek fényszóróinak sugárkévéibe. Vakon tapogatóz­va repültünk, a fényszórók ma­kacsul követtek bennünket. A légvédelmi ágyúk lövedékei ott robbantak a gép hasa alatt, alattunk, melettünk, felettünk forró tűz és Izzó fém orkánja dörgött. El Innen, minél előbb, el innen. A pilóta minden cél­zás nélkül leveti bombaterhét. S mikor az éjszaka süket és néma lett köröttünk, hirtelen ránkcsaptak a vadászgépek. S akkor nem marad más hátra, az ember lő és lő. S olyan fur­csa volt. Tudtam, hogy miért indultam akcióra, s az ember­nek mégis az az érzése, hogy védekezik, hogy minden moz­dulata jogos önvédelem. — Németország felett is járt? — Kilencszer támadtuk Ber­lint. összesen negyvenkét be­repülésen vettem részt német­országi városok ellen. Hanno­vert, Kiélt, Essent, Gelsenkir­chent bombáztuk, de a Berlin elleni légitámadások jártak a legnagyobb veszéllyel. A város előtt kétszáz kilométernyira szörnyű zárótűz fogadta a bere­pülő bombázókat. A német va­dászgépek rettenetes pusztítást" vittek végbe köztünk. A ballo­nokkal védett térségek bombá­zása is sok pilóta életébe ke­rült. A Wellington típusú repü­lőgépek legfeljebb hat—hétezer méteres magasságban repülhet­tek, de többnyire sokkal ala­csonyabban szálltunk. A néme­tek ballonjai négy—ötezer mé­ter hosszú acélsodronyokra voltak rögzítve. Berepülni ilyen légicsapdába a biztos pusztu­lást jelentette. — Támadás közben vajon mi­re gondol a repülőgép személy­zete? — Én nem gondoltam sem­mire. Az ember fél. Rettenete­sen fél. Az teszi vakmerővé. Hazudik, aki a hőst akarja meg­játszani. Mit ls mondjak magá­nak. Lövész voltam. A gépfegy­ver Irányzékán át bámultam bele az éjszakába. Az ember folyton azt lesi, hol bukkan fel egy ellenséges vadászgép. Az állandósult éberség és félelem állapota rettenetesen kimerítő. Olykor elhomályosítja az em- I ber ítélőképességét. Megesett I velem, hogy valami apró fény­pont került gépfegyverem irányzéka elé. Azt hittem egy p gép fedélzeti fénye. S lőttem, egyre lőttem. Ki tudja, hány » sorozatot röpítettem felé. S egy- £ szer csak észbe kaptam. Hiszen

Next

/
Oldalképek
Tartalom