Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-11 / 70. szám, szombat

De nemcsak a tudásáért becsültük és szerettük. Nyíltságáért, őszinteségéért, apai szigoráért és megértéséért, igazságszeretetéért, ragyogó példaképünknek elfogadott egész magatartásáért. Mert Ön, Tanár Or, nemcsak nyelvekre tanított bennünket, hanem valami sokkal többre, az internacionalizmus nyelvére — az emberségre ts. S ezért felen időre kell fordítanom a szót. Huszonkét év telt el és mi, volt tanítványai azóta alig vagy egyáltalában nem találkoztunk Önnel. Nem csekély bűntudatunkat csak egy dolog enyhíti: ml most ls becsüljük, tiszteljük és szeretjük Önt. Ön nemcsak mellettünk, hanem bennünk is él. Kérem, fogadja el most, 80. születésnapja alkalmából soksok volt tanulója jókívánságait. Erőt és egészséget, százszor megérdemelt pihenést kívánunk Önnek és szeretett hitvesének. Szívünk mélyéből köszönjük évtizedes fáradozását. A Bratislavai Állami Magyar Gimnázium 6. osztályának volt tanulója: GALY IVAN A súlytalanság állapotában Mindannyiunk kedvenc ifjúkori írója, Verne Oyula igen érdekesen írja le a súlytalanság hatását, es mindnyájan együtt derültünk utasaival, amikor az üvegből nem tudták kiönteni az itókát. A harmadik Vosztok fedélzetén Popovics őrnagy vizzel félig töltött, gömb alakú üveglombikot vitt magával. Amikor az űrhajó rátért Föld körüli pályájára, a tárgyak fokozatosan elvesztették súlyukat. S íme, a lombikba zárt víz vastag rétegben a lombik falához tapadt, a felesleges levegőt pedig gömb alakban magába zárta. A súlytalanságnak azonban egyéb meglepő következményei is vannak. Az űrhajózási regények egyik hőse például így írta le élményét: „Közeledett a világidő szerinti 12 óra, amikor be kellett jegyeznem a mérőkészülékek pillanatnyi adatalt. Az asztalfiókból elővettem a fedélzeti naplót, munkazubbonyom zsebéből pedig kihúztam a töltőtollat. Szórakozottságomban a toll kicsúszott a kezemből és a padlóra esett. Lehajoltam, hogy felemeljem, közben meglöktem a naplót s ez szétterült a padlón ... Ebben a pillanatban felébredtem s tudatosítottam, milyen badarságot álmodtam." KERDÉSEINK: i Mi történne, ha az űrhajós kezéből kiesne • * valamilyen tárgy? 2 Hogyan ihatnak az űrhajósok? O Mivel küszöbölhető ki — legalább részben az űrhajóban a súlytalanság? A válaszok csak a 8—10 számú szelvények felragasztásával érvényesek. Szelvény nélkiil a megfejtés érvénytelen! Kővetkező szombati számunkban a 7-es szelvényt és a további három kérdést közöljük. illetően milyen ncgy vóltozós állt be. És meglepődtünk, amikor a hatvanas évek elején újra eljöttek hozzánk a külföldiek, és nem voltok megelégedve a szállodák színvonalával, a szórakozási lehetőségekkel. Az imént említettem, megint van már nyári délutánokon térzene. Ez azonban távolról sem minden, ami itt az utóbbi években történt. A fürdőígazgatóság 48 ország utazási irodájával vette fel a kapcsolatot. Ennyi országból érkeztek már tavaly a városba vendégek. A gyógyulni vágyók újra felfedezték Piešťanyt, olyannyira, hogy néha már nagyobb az érdeklődőik száma, mint amennyit a mostani körülmények között el lehet helyezni. Ezeregyszáz szoba várja a pácienseket. Ezeknek a férőhelyeknek a többségét még az első világháború előtt létesítették. Néhány épület ennek ellenére is luxusszállodai színvonalon van; mert korszerűsítésükre komoly összegeket költöttek. Néhány esztendeje megtört a jég, és hosszú idő után belekezdteik egy új gyógyszálloda építésébe. Ez év végére elkészül egy 250 férőhelyes luxus gyógyszálloda, hogy a legfcéoyesebb ízlésű külföldi is elégedett ÍSfcessen és - ezt se lehet figyelmen HVüJ hagyni - szívesen költse a városban és környékén doľlárjaít, font sterlingjeit, frankjait. Évtizedek folyamán a fürdő gyógyjonban meglepődtem, mert (őzül zene szűrődött felém, entem, hát egy szózadfori filagóriában katonazeneamely Krúdy Gyula-i handített meg bennem. A halldig - ötven-hatvan lábas beteg és sok száz helyber - meg-megtapsolta a kaeljesítményét. érti pad szélén még szobád nyugdíjasformájú helybeli ülök le. Társalognak, elmerégi idők emlékein, kíkoncert, Hót ezt is megta, tanácsos úr? Egy indiai akarta, hogy így legyen. Pőstyénbe és csodálkozott, promenádkoncert. A fürdőin is kifejezte elégedetlennőst felújították ... ek a legendák, tó pőstyéniek például egy Midát is gyakran emlegetsz Is csak legenda. NapóMondjók, hogy a korzikoi legfürdött itt, de - cézáryítandó — kedvenc lovával nemzedék - a legendatesan kihal. Viszont a városások, a termálvíz: realitás, és a medencékbe tovább?nül ömlik. És reumás emsajnos — a világon éppen is, aki mindent megtenne árt, olyan is, aki százezretna erre, mert van miből, nem tud a fürdőhelyről. icsúszott Pőstyén a világ ? s szakkönyveiben lapozom. 3i szakirodalom. Bennük et, angol nyelven a világ gyógyfürdőinek felsorolóhelyen L- vagy legfeljebb - mindig ez a Vág menti íltüntetve. >rvosok ma is szómon tartmódja is megváltozott. Régebben a beteg szervezetét csak a pőstyéni termálvíz és az iszap hatásának tették ki. Ma ezeken kívül a technika vívmányait is felhasználják, A fürdők több mint harminc szakorvosának rendelőiben a legkiválóbb műszerek, sugárterápiái berendezések segítik elő a gyógyítást... E

' ppen ebédidőben érkeztem a Thermia Palace gyógyszállóba. Az asztaloknál csehszlovák mérnök társalog a nyugatnémet nagyiparossal, turbános indiai ül egy asztalnál az amerikaival. Hazánk lakosságának minden rétege megfordul itt és a kommunista meggyőződésű bányász öntudata egyáltalában nem szenved csorbát, ha az afgán arisztokratával egy folyóson lakik. Békésen megférnek egymás mellett. Bármilyen különböző módon néznek is a világra, egy dologban megegyeznek: a termálvíz — amely 67 fokos hőmérsékleten tör elő a mélyből ^ és az évezredek alatt lerakódott iszap csodákat művel. TÓTH MIHÁLY fürdőváros meszánsza — A gyógyfürdő forgalmának legnagyobb ellensége: a háború és az emberi korlátoltság ... Summáson, daraboson hangzik ez így, de a környék történelmében kutatva rájövök, hogy ez így igaz. A századforduló körül szépen nekilendült idegenforgalmat első ízben az 1914-es világháború tette tönkre. A világégés befejezte után öt-hat esztendőbe került, amíg újfa visszcszállingóztal< a törzsvendégek. Aztán néhány nyugodt év után a másik katasztrófa is rárok szakadt, amiből — idegenforgalmi szemponttól — máig se láboltunk ki. Volt időszak, am kor — az ötvenes éve'kben - azt gondoltuk, hogy az árt az ország szocialista jellegének, ha mondjuk a Thermia Palace-ban az egyik szobában ostravai kohász a mellette levő lakosztályban pedig indiai maharadzsa vagy amerikai milliomos lakik, gyógyíttatja magát. A fürdőhely úgyszólván teljesen belföldi igények kielégítésére szolgált csak, így nem vették észre, hogy hasonló fürdőhelyeken a világ minden más országában, mind a berendezést, mind pedig a kiszolgálá-st £i hölgyismerősöm - tévek elkerülése végett hadd izem meg: egy néhai hwlek a szocializmusra maye '-még tavaly nyáron 5 tőlem: dja, fiam, van még huszársnben? És tartanok-e még ncerteket? És ha ott volt a an, látott-e fáklyásmenet? látott? Nem is láthatott, >s hölgy legyintett, majd = a mély vízben — emlékei íerült. Mint rendesen, ezútezdte darvodozását: „Ezerenlcettőben történt..." — harmincadszor vagy őt- végighallgattam a dereékú huszártiszt és a húszon:sitri lány (!) románcát, hány hét múlva megint a rávetődtem, és a főutcán, an akarva-a karta la n piros ék mentés huszárokat kenesjhában azonban csak posilőtiszteket láttam, akiiknek in sem volt a térzene szerjók a várost Es most már megint ajónják betegeiknek, néhány éve a fíirdőigozgatóságon már külföldi vendégeiket Is fogadnak. Tavaly például 2800 ktf-* földi gyógykezeltette itt magát. Ceylonból, Rhodesiából, Ausztriából és Ausztráliából, meg a két amerikai kontinens minden országából hoztak ide s és hagytak itt - mankót. C

sakhogy a külföldi fürdővendégele szánna az említettnek többszöröse lehetne. És sokszorosba növekedhetnék az így nyert deviza. Legalább annyira, amennyit a városba az első háború előtti bélreidőben hoztak... Emil Somora elmélkedését hallgatom, alci a harmincas évek elejétől egyhuzamban itt dolgozik a fürdőben. Most a Thermia Paláce, a legjobb nevű fürdő titkára, a város gondjainak, történelmének jó ismerőie. diák viszolyog. Anyámasszony katonái ezért mégsem voltunk és ez, Tanár Or, sokban Önnek köszönhető. Mert Ön nemcsak latinra és magyarra, hanem emberi helytállásra is oktatott bennünket. A háború vérzivatara átszáguldott a fejünk fölött. A gimnázium kapui nem nyíltak meg többé, főttek olyan évek, amelyekben az üröm is osztályrészünk lett. Elvetődtünk ki erre, ki arra. Egy részünk befejezte tanulmányait, a másik munkát vállalt, hivatásra talált. Több mint két évtizede annak, de a régi gimnáziumi éveknek emléke nem véletlenül zsong fel bennem és sok más társamban oly gyakran. S bár akkoriban szépszerével akadt megbecsült, tisztelt, ló tanárunk, mégis emlékezetem a múlt ködéből többnyire az Ön alakját idézi. Sokszor kerestem magyarázatot erre. Nem tartoztam az eminens tanulók közé, és latinból bizony csak amolyan gyenge közepes voltam. Még most is a fülemben csengenek a Tanár Ornak a harmadik osztályban, a tanév vége felé hozzám intézett szavat: „Fiam, fiam, lehullóban van a te csillagod." Ezzel gyengéden jelezte, hogy az év végi értesítőben nevem mellett már nem fog szerepelni a kitüntetést jelző kis csillagocska. Azt is nyugodtan bevallhatom, hogy feleléskor nagyon sokat izgultam, és a Tanár Urat tartottam a legszigorúbb oktatómnak. S mégis, gimnáziumunk többi tanulójával együtt, majdnem kivétel nélkül tiszteltük, becsültük, és ami még ettől is több — szerettük Önt. Hogy miért? Elsősorban a tudása, magas fokú, európai műveltsége előtt vettük le a kalapot. A kolozsvári egyetem elvégzése után lett görög-latin szakos középiskolai tanár, majd később a magyar és a francia nyelv rangos, méltó oktatója. A tizennyolcas államfordulat óta több nemzedéket tanított itt Bratislavában a magyar gimnáziumon klasszikus és élő nyelvek ismeretére és szeretetére. S még a felszabadulás után ls, immár nem középiskolai fokon, hanem az akkori Magyar Pedagógiai Főiskolán hosszú éveken át pallérozott nem egy hallgatót, aki azóta tanítóként plántálja a magyar gyerekek tudatába az öntől topott szellemi gazdagságot. • • • • I " r I >« •• " \ ' I Koszonto es koszono level a 80 éves Tóth Ferenc tanár úrnak TISZTELT TANÁR ÜR! Olyan a lámpalázam, mintha isinét dolgozatot kellene Írnom latinból. Pedig immár huszonkét esztendeje annak, hogy utoljára láttam Önt a katedrán. Nyugalmat kölcsönző szóval, de azért nehezen titkolt megilletődöttséggel és szorongással közölte velünk a megmásíthatatlatit. A Bratislavat Állami Magyar Gimnázium 6. osztálya így tudta meg az osztályfőnökétől, hogy a végéhez értek a tanulás és a diákcsínytevések napsütéses, bárányjelhős ével. A háború ott ólálkodott a kertek alatt, s a tanév kellős közepén kihalt a gimnázium épülete. Persze akkoriban, még szinte gyerekfejjel, nem sejtettük, hogy mit hoz a jövő. Egyesek közülünk talán még örömmel is foganták az arany szabadság első napjait. De amikor 1944—45 kemény telén német parancsra hófúvásban kellett ásnunk a tankcsapdákat és a lövészárkokat, afcfcor már valamennyien tudtuk — ez nem tréfadolog. Viszszakívántuk az Iskolát, és szívei-örömest vállaltuk volna mindazt, amitől különben, a stréberektől elOMÍ tekintve, minden