Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-11 / 70. szám, szombat

ESZTENDEJE OROSZ FEBRUÁR 1917 FEBRUÁR VÉGI - március elejei napokban a háborútól és a cári önkényuralomtól sanyargatott Oroszországban magasra csaptak a forradalmi hullámok. Március 12-én (február 27.) a pétervári helyőrség alakulatainak nagy többsége csatlakozott a felkelő munkássághoz, s szembeszállva a csendőrséggel és a rendőrséggel, megrohamozta és bevette a Téli Palotát, megdöntötte a sokévszázados cári önkényuralmat. Március 15-én a forradalmi tömegek nyomására II. Miklós cár lemondott a trónról. T*^ ' , -> * Dióhéjban ennyi az ötven esztendővel ezelőtt Oroszországban lezajlott februári polgári demokratikus forradalom története. Ám tekintsük át az eseményeket, amelyek a polgári demokratikus forradalommari a cári önkényuralom megdöntéséhez, majd a forradalom továbbfejlesztésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz, a proletariátus teljes győzelméhez, a világ első munkás-paraszt államának megalakulásához vezettek. Az első világháború már harmadik éve dúlt. A háború hallatlanul nagy áldozatokat követelt. Sok millió ember esett el a fronton, még több sebesült meg, és az ország egyes részein különböző járványok pusztították a lakosságot. A háború tönkretette Oroszország gazdasági életét, a munkások és a parasztok nagy nélkülözésben és nyomorban éltek. A hadseregben mintegy 14 millió ember szolgált, s e sok millió munkáskéz hiánya következtében számos gyárat és üzemet le kellett állítani. De nem volt elegendő ember arra sem, hogy a földet megműveljék. Állandóan csökkent a gabona vetésterülete, a mezőgazdaság egyre kevesebb élelmiszert termelt, aminek következtében a városokban már 1916-ban éhínség kezdődött. A háború 1916 végére, 1917 elejére kimerítette és megtörte a cári Oroszország erejét. A kezdeti sikerek után a fronton elszenvedett vereségek, a gazdasági élet rohamos romlása elmélyítette a politikai és gazdasági válságot, s élesztette a cárizmus és a háború elleni forradalmi mozgalmakat. Beigazolódott Leninnek az a kijelentése, hogy a háború forradalmi helyzetet teremt. Az elégedetlenség a tömegekben egyre nagyobb hullámokat vetett. Bár a cári önkényuralom kegyetlenül elnyomta a sztrájkokat és a háború első éveiben nemegyszer a sztrájkoló munkások közé lövetett és sok embert megölt, a sztrájkok és a tüntetések tovább növekedtek. Ugyanakkor a munkásság forradalmi megmozdulásának hatására mind gyakoribbá váltak a katonák megmozdulásai is. A fronton nemegyszer egész ezredek tagadták meg az engedelmességet, s a katonák inkább vállalva a büntetést, a hátországba szöktek, semmint a lövészárkokban, a harctereken pusztuljanak el. A bolsevik párt felismerve a forradalmi helyzetet, céltudatos felvilágosító munkát végzett a munkásság és a katonák körében s élére állt a forradalmi mozgalomnak. A sztrájkok és a tüntetések napról napra nagyobb méreteket öltöttek, s a helyzet olyan feszültté vált, hogy bármely nagyobb sztrájk forradalomba csaphatott át. 1917 elején robbanásig feszült helyzet alakult ki a fővárosban, Péterváron, ahol egyre több munkás vett részt a sztrájkokban és a tüntetésekben. A sztrájkok és a tüntetések rohamos gyorsasággal átterjedtek Moszkvára, Bakura és Oroszország más fontosabb Iparvidékeire, s egyre gyakoribbá váltak a sztrájkolók és a rendőrség összetűzései. A burzsoázia látva egyfelől, hogy a cárizmus nem képes győzelmesen befejezni a háborút, másfelől, hogy nem képes elfojtani a munkásság mind fenyegetőbb méreteket öltő forradalmi megmozdulásait, szembefordult a cári önkényuralommal. A kialakult válságot azonban saját osztályérdekeinek megfelelően akarta megoldani, nevezetesen úgy, hogy a hatalom a hűbéri- nemesi- földesúri osztály kezéből a burzsoázia kezébe menjen át. A bolsevikok pártja viszont felvilágosította a munkásságot, hogy a cári önkényuralom megdöntéséhez és a háború befejezéséhez csak a forradalom útján juthat el. Március 3-án (február 18.) Péterváron sztrájkba léptek a Putyilov Művek munkásai. Az igazgatóság ezért úgy határozott, hogy március 7-én bezárja az üzemet. Másnap, március 8-án, a Putyilov Művek munkásai tüntetést szerveztek és felvonultak a város központja felé. A tüntető munkásokhoz más gyárak dolgozói és az élelmiszerekért sorban álló asszonyok is csatlakoztak, és „Kenyeret!", „Vesszen a háborúi", „Vesszen az önkényl", feliratú transzparensekkel tüntettek. Ezen a napon a fővárosban 90 ezer munkás sztrájkolt. Következő nap a sztrájk újult erővel lángolt fel, és március 10-én általánossá vált s felkeléssé fejlődött. A cári önkényuralom kétségbeesett kísérletet tett a felkelés szétverésére és elfojtására. A fegyvertelen munkások ellen a csendőrséget, a rendőrséget és a pétervári helyőrség csapatait vetették be, amelyek tüzet nyitottak a tömegre. A cári hatóságok Pétervártól távol, a főhadiszálláson tartózkodó II. Miklós cártól csapaterősítést kérteik, aki kiadta a parancsot: „Megparancsolom, hogy a fővárosban holnapra vessenek véget a zavargásoknak ..." Itt azonban már nem zavargásokról, hanem forradalomról volt szó. A bolsevikok felhívására a munkások lefegyverezték a rendőröket, magukat pedig felfegyverezték. A forradalmi események és annak a hatalmas politikai munkának a hatására, amelyet a bolsevikok végeztek a katonai alakulatok körében, nagy változás következett be a pétervári helyőrség csapatainak magatartásában. Március 12-én (február 27-én) elsőként a Volinszkij ezred állt át a forradalom oldalára, majd követték a többi alakulatok is, úgyhogy estére több mint 60 ezer katona — Lenin szavaival: katonaruhába bújtatott paraszt — csatlakozott a felkelő néphez. S ez eldöntötte a harc kimenetelét, megpecsételte a cárizmus sorsát. A munkások a katonákkal együtt leverték a rendőrség és a csendőrség ellenállását, elfoglalták a fegyverraktárakat, kiszabadították a politikai foglyokat. Bevették a Téli Palotát s a legfontosabb állami intézményeket. Március 15-én II. Miklós cár lemondott a trónról. A forradalom megdöntötte a Romanovok három évszázados uralmát. A pétervári győzelem után megmozdult az egész ország. Leálltak a moszkvai gyárak, az utcákat tüntetők lepték el, a katonák csatlakoztak a néphez. A forradalom gyözedelmesker dett egész Oroszországban. A bolsevikok a forradalom győzelme napján felhívták a munkásokat, hogy alakítsák meg a Munkásküldöttek Szovjetjét. Még aznap este a Tauriai palotában összeült a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, hogy átvegye a hatalmat. Ám ugyanazon a napon, ugyancsak a Tauriai palotában ülésezett a burzsoázia képviselőiből álló Állami Duma Ideiglenes Bizottsága is, amely ugyan nem volt ellene a cári önkényuralom megdöntésének, de félt a forradalom további fejleményeitől, és nem akarta átadni a hatalmat a fölkelt népnek. Éppen ezért az Állami Duma Ideiglenes Bizottsága tárgyalásokat kezdett aŕ Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjének vezetőivel — akik túlnyomórészt esszerek és mensevikek voltak — s titokban, hogy a bolsevikok ne tudják meg, megállapodtak az Állami Duma Ideiglenes Bizottsága által alakítandó ideiglenes kormány megalakításában, amelynek elnöke Lvov herceg lett. A polgári és kispolgári pártok képviselőiből álló ideiglenes kormány a kapitalista rend és az imperialista háború folytatását tűzte ki célul. A burzsoá kormány mellett tovább működtek a munkás- és katonakíildöttek szovietiei is, s ís;y A bolsevikok jelhívására 1917. március 8-án a pétervári munkások politikai sztrájkba léptek, és nagyarányú felvonulást rendeztek. Ezen a napon a fővárosban 90 000 munkás sztrájkolt, Oroszországban kettős hatalom jött létre. Hogyan alakulhatott ki ilyen helyzet? Ügy, hogy az addig kegyetlenül elnyomott, s éppen ezért a politikában járatlan milliós tömegek megrészegültek a forradalom első sikereitől, s a burzsoázia és a proletariátus között ingadozó, megalkuvásra kész kispolgárság befolyása alá kerültek. „A hatalmas kispolgári hullám mindent elárasztott — írta Lenin —, nemcsak számbeli súlyával, de eszmeileg is ránehezedett az öntudatos proletariátusra, azaz igen széles munkásköröket fertőzött meg, árasztott el kispolgári nézetekkel." Ez a kispolgári hullám határozta meg a szovjetek többségének összetételét, s ez a magyarázata annak, hogy a burzsoázia magához ragadhatta a hatalmat. A kialakult helyzetet, a kettős hatalmat azonban csak ideiglenes állapotnak lehetett tekinteni. A bolsevikok pártjára hárult az a hallatlanul nagy feladat, hogy a tömegeknek megmagyarázzák az Ideiglenes kormány népellenes politikáját, burzsoá és imperialista célkitűzéseit, hogy ez a kormány sem földet nem akar osztani, sem a háborút nem akarja befejezni. Meg kellett magyarázni a tömegeknek a szovjetekben többségben lévő mensevikek és esszerek árulását, azt, hogy a munkások és katonák által kivívott hatalmat átjátszották a burzsoáziának. A bolsevikok előtt az a feladat állt, hogy a tömegeiket felvilágosítsák: a forradalmat tovább kell fejleszteni s minden hatalmat a szovjetek kezébe kell adni. Lenin a svájci emigrációból április 16-án viszszatért Oroszországba. Másnap a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei összoroszországi Tanácskozásán beszédet mondott, amelyben ismertette és megmagyarázta a forradalmi proletariátus fel. adatait a győzelemhez vezető úton. S a forradalom konkrét programjával felvértezett bolsevikok győzelemre vezették Oroszország milliós tömegeit. B. L. ÚJ VERSEK GYURCSÓ ISTVÁN: Emberek, faluk Vasárnap délután: bujkál a fény a ködben, hóesésben s fogócskát játszik a szél a Szkala tetején <A Garam-parton a falu alszik, szundikál. Szundikálni látszik minden. Almos kutyaugatás visszhangtalanul ütődik a kapuk oszlopához; visszhangtalanul, félelem nélkül. Kapanyélen és traktorok kormánykerekén félbenmaradt szándékok tenyérnyomai alusznak csendesen. Vasárnap délután: tyúkok és kakasok hasig a hóban riadoznak, s csak a libák ülnek nyugodtan, bölcsen, mint Buddhaszobrok hófehér szőnyegen: és a verebek lármáznak, hogy kevés a ló, nincs téli élelem, no meg a pipiske-madár szomorkodik az útszélen merengve. Vasárnap délután: őrzik a fenyők a tájat, állnak a hóban mozdulatlanul. A Duna és a Garam mozdul csak egymás felé ölelkezésre, mint két hűséges szerető, s bár befagy a felszín, de a két folyam a tél rejtekében, börtönében is mozdul, öleli egymást: ki hallja? csak a halak, rákok a víz szerelmének csobogó dalát. Vasárnap délután: csigaház most ilyenkor a két faluvégi vendéglő, hol biliárdgolyó és söröskorsó ütődik egymáshoz, hang válaszol hangra, nevetgélnek a kártyafigurák egy-egy ultimo, száz-hetes végén. ... És este lesz, hogy a hajnali derengésben, szűzfehér hóban, friss rajok induljanak az ébredő faluból motorok hátán, megnyargalva a hétköznapokat: vasak csengése, kerekek forgása, malacröfögés, tehénbőgés, káromkodások, nevetések között a következő vasárnap délutánig. SIMKÓ TIBOR: * Bent fojtogat a hőség. Odakinn a dombok fölött tündökölve, égve delel a nap. A város falain százötvenezer szempár néz az égre. Szellő se száll. A kutak halain acélnál villogóbb a vízszint kékje. Rekkenés ül az utcák dalain. Majd, hogyha jelt kondít az óra... Végrel De nem... Csupán az ég zeng valahoí. Valahol távol kürtök zaja szól. A tömeg némán néz a messzeségbe. Fönt izzó nap. A város falain százötvenezer ember zárt seregben csak áll és áll és áll. Egy szem se rebben. GEDE PÁL: / Árverés Szú rágta polcokon sok elnyűtt portéka, legelészik rajtuk megannyi por-gulya. Elárvult limlomok lelnek mostohára, szívének vesztese vessen önmagára. Talált tárgyak polcán aszott izomtömeg, szól a kikiáltó: — Nosza, ki veszi meg? Pici ajak remeg, szóra nyílik a száj. — Ki hagyta el szívét? » kérdi egy kisleány. Csillagom, bogaram — sóhajt fel a mama E csalódott szívnek sajgott a bánata. Két malomkő között i szívét sanyargatta, hálója a sorsnak gyászba borította. Komiszkodott vágya: legyen örök a szép! Egy szívet szeretett, ennek élt — annak élt... Igaznak vélt hitét sorsférge kikezdte, íratlan erkölcsök gúzsáját temette. Szívéből ötvözött tőrrel szúrt más szívet, hogy érezze magáét s keressen új hitet. Igy lett az örökszép számára mulandó, néma ölelését idézi fájó szó. Fanyar önharaggai dobta e( önszívét, sas-lelke holtnapig másikét tépi szét... — Ah, Anyuka, kiét.. ? A kislány szemében megsejtett ígéret: — Anyukám, mindenem, ilyen szívet kérek! Megered az anya szemének a vize, polcon gubbaszt egy szív — övé hasad érte. Ti bősz szerelmesek! Ti hű csillagivók! Vigyétek a szívet elég a lopott csók! Viszik a limlomot — zokog a kisleány — csak a szív gubbaszt még talált tárgyak polcán... Talált tárgyak polcán aszott izomtömeg, szól a kikiáltó: Nosza, ki veszi meg ,.. ?