Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-01 / 60. szám, szerda

EURÓPAI MAGASSÁGI REKORD IRENA SCHOLL LENGYELORSZÁGI RIPORTJA A síkságokon már nagyrészt elolvadt a hó, de a hegyvidéki erdőgazdaságokban még vastag hótakaró könnyíti meg a kitermelt fák elszállítását. (ČTK — Bakala felv.) AZ EFSZ-EK ÉS AZ ALLAMI GAZDASÁGOK JÁRÁSI KONFERENCIAI Időszerű célkitűzés ! A termelési költségek csökkentése — Miért kellett 260 méter magasra építeni? — Ezt kérdezték Cieselski professzortól, a krakkói vajdaságban működő Slersza erőmű vasbetonkéményének tervezőjétől. A kémény a maga nemében országos és európai viszonylatban magassági csúcstartó. — Ez a kémény jelenleg a legmagasabb, ez korántsem jelenti azt, hogy a további tervekben ennél maradunk — hangzik a professzor válasza. — Már most egy 300 méter magas kémény tervén dolgozunk. Minden újságíró egy kicsit hitetlen Tamás, s én is azt hittem, hogy a tudósok inkább kíváncsiságból, mint reális szükségletből törnek a magasba. Amikor f> - inban megpillantottam a völjvet, amelyben az erőművet felépítették, kételyeim eloszlottak. A Siersza II. a dombok fölött azért nyúlik a magasba, hogy az emberektől minél távolabb vezesse a levegőt szennyező füstöt. Egészség- és természetvédelem — Ezen a kéményen másodpercenként 870 köbméter füst távozik — magyarázza Cieselski professzor. — Az erőmű a Siersza bánya szenét használja, s ez kénnel szennyezett. Égéskor kéndioxid keletkezik, amely nemcsak az embereket, hanem á növényzetet, különösen a renqeten tűlevelű ját is veszélyezteti. Kaztmierz Herzog, Tadeusz Schoen mérnökök és Roman Cieselski professzor — a 260 méter magas kémény tervezői íj;y járultak hozzá a lengyel szejm természetvédelmi törvényének végrehajtásához. Ne gondoljuk, hogy az ilyen magas kémények építése könynyű dolog, s csak a tervezőknek okoz gondot. A terv kivitelezése sem megy simán. Itt ugyanis egy gonddal több van: nem mindenki dolgozhat szédítő magasságban. A Siersza II. kéményén dolgozó huszonkét ember különleges vizsgálaton ment keresztül, akárcsak a pilóták. Ezek itt mind fiatalok, makkegészségesek, erős idegzetüek, amellett jó szakemberek. Persze, azért még ők is sokszor veszélybe kerülnek. Az építkezés könyve olyan, mint egy hajónapló, annyit szerepel benne az Időjárás. Tavaly júliusban hat vihar volt. Az egyik váratlanul tört kí. A magasban érte a szerelők kis csoportját. Anton Gasiorek szerelő most már nevetve meséli, hogyan futottak a riasztójelzésre, a felvonóba. Hatan szorultak a négyszemélyes felvonóba, egyikük a kötélbe kapaszkodott. A többiek a lépcsőn futottak le. A felvonó hat perc alatt ér le, de a viharban a rengő kéménytest miatt tovább tartott a leereszkedés. Hajlong mint a nádszál A kémény egyébként szüntelen „kileng", "zélben erősebben, mint szélcsend idején. — Ilyen magas kémény nem építhető téglából — magyarázza Herzog mérnök. — Tűi kemény lenne és összeomlana. A vasbeton, különösen a függőlegesen és ferdén elhelyezett armatúra lehetővé teszi a k ' -lény kilengését — hajlong mint a bambusznád, de senkit és sem mit sem veszélyeztet, ha jó alapon áll. A Siersza 11. kéményénél új, kúpszerű megoldást választottak, mert az ilyen kémény 25 százalékkal olcsóbb és szilárdabb lett a másmilyen megoldásúaknál. Az építkezésen alkalmazott munkások családtae'ai aggódva keresik fel szeretteiket. Az anyák és feleségek eddig csak a krakkói Mária-templomot tartották a legmagasabb építménynek. Most még magasabbat láthatnak. Csodálják ls, és félelemmel csóválják a fejüket. — Képzeld, drágám, hogy a Mária-templom a XIV. században épült, hat évszázad alatt talán csak kitaláltak valamit az emberek? Nem gondolod? — mondta az egyik szerelő feleségének. (Tudósítónktól) — Ország szerte jó híre van a dunaszer dahelyí járás mezőgazdasági üzemeinek. Az ország keleti csücskében és Csehországban is elismeréssel beszélnek e járás dolgozó parasztjainak jó mun ká járói. Az elmúlt esztendő eredményeit vázolta s egyben a Jövő útját határozta meg a járási konferencián elhangzott beszámoló. Németh Jenő mérnök, a termelési igazgatóság vezetője hangsúlyozta: „Járásunk sajátos helyzetéből adódik, hogy mezőgazdaságunk fejlődési szintje egyúttal meghatározza a lakosság döntő többségének életkörülményeit és életszínvonalát is". Ma a járásban búzából 33 mázsás hektárhozamról számolhatnak be. Az állattenyésztési termelésben is az utóbbi esztendő kiváló sikereket hozott. A tehenek évi átlagos tejhozama 2800 liter volt. Ezek alapján tűzhették ki a célt: jövőre 3000 literre emelik a tehenek átla gos tejhozamát. Természetesen a célkitűzés nem szólamokra, jelszavakra épül. Alapos előkészítő munka révén a közgazdasági, üzemszervezési és gazdaságjogi követelmények érvényesítésében ölt testet. E tényezők tekintetbe vételével törekszenek a jövőben a termelési költségek lényeges csökkentésére. Pedig az elmúlt évben is igen nagy súlyt helyeztek a gazdaságosságra. Egy hektár földön a brutló bevétel 8103 koronát tett ki. Egy munkaegység felhasználásával az állattenyésztésben 105 korona értéket termeltek. Ebből kö vetkezik az is, hogy tavaly az egy hektár földre eső árutermelés 5500 korona volt. Hogy világos képet kapjunk a járásról, a milliomos szövetkezetekről néhány példával bizonyít a beszámoló: A takarmánytermesztésben hat év alatt a fehérje-termelés 55 százalékkal, a keményítőértékben kifejezett takarmánytermesztés 50 százalékkal emelkedett. Ezt az eredményt 5 százalékos területgyarapodással érték el. A termelés gyors ütemű növekedésével a szövetkezeti tagság életszínvonala is emelkedik. Tavaly az egy szövetkezeti dolgozóra eső egész évi kereset 16 500 koronát tett ki. Ehhez Jön még a természetbeni és a háztájiból eredő jövedelem. A szép eredmények nem teszik elbizakodottakká sem a mezőgazdaság dolgozóit, sem pedig a felelős irányítóit. Mint ahogyan Németh elvtárs beszámolója befejező részében hangoztatta: az új irányítás nem csodaszer, hanem átgondolt, a közgazdasági tényezők törvényszerűségeit tekintetbe vevő gazdasági mechanizmus. A jövő útja tehát: el kell sajátítani a legjobb módszereket, nagyobb teret kell adni a kezdeményezésnek, hogy az eddiginél jobban érvényesüljön a közgadasági szemlélet. „Ha szép eredményeket is ért el a járás, — mondotta Ferenci elvtárs, a járási pártbizottság titkára. — nem szabad elbizakodnunk. Van még tartalék járásunkban. Ha ezeket feltárjuk, a jövő konferencián még szebb eredményekről beszélhetünk majd. A további felszólalók ezzel egyetértésben fejtették ki nézetüket, milyen formában dolgoznak majd a nagyobb hektárhozamokért, a gazdaságosabb termelésért. lm. f.f 7 Csobbanás, ütés, majd oz ejtőernyő kupolája is elterül a vízen. Egyetlen széllökés, és a kupola vitorlává alakul. Ilyenkor minden az embertől függ: ha nem kapcsolja le idejében a hevederrendszer szíjait, akkor az ejtőernyő kupolája magával vonszolja. S jelentkezik a víznek egy újabb alattomos tulajdonsága: gondosan megkeresi a pilótaruhában a legkisebb rést is, igyekszik betörni az űrpilóta sisakja aló is. Vajon kibírja-e az űrrepülőruha oz áramlás nyomásót, vajon elegendő-e az úszóképessége? A kísérleti pilótáknak nem is egyszer kellett leereszkedniük a vázcsatornába e kérdések megválaszolására. Itt az ejtőernyő vitorlája helyett a víz alatti rácsos futókocsi dolgozik. S a víz nyomása sokszorta nagyobb, mint a legerősebb szél. Ezt a próbát is kiállta az űrrepülőruha. Ezért kibírja a vízreszállással összekötött kísérletet is. Egyébként ezen kívül nem is kívánnak meg tőle különösebb tulajdonságokat: a berepülő pilóta idejében lekapcsolta a hevedert, ügyesen „vízre bocsátotta" felfújható tutaját, és bemászva jelzést adott a kereső mentőcsoportnak: a feladatot teljesítettem. A berepülő űrpilótáro nehéz és súlyos munka vár. Minden nap egy-egy ütközet, amely bátorságot, férfiasságot, kitartást követel. Mindezt egyetlen rövid napon, amely az ébresztőóra csengésére indul, majd felkelés, reggeli torna, reggeli. S egy ára múlva máris megkezdődnek a magassági kísérletek, felzúgnak a rázápadok, őrült pörgésbe kezd a centrifuga és az űrkutatással együtt született foglalkozások más „kellékei". Hivatás A berepülő űrpilóta és a tényleges űrpilóta hivatása közötti különbség kérdéseinek tisztázása elkerülhetetlenül felmerül, ha a kozmikus orvostudomány művelőinek laboratóriumába valamilyen „más foglalkozású" látogató lép. Mivel a munka lényegét nem ismeri, elkerülhetetlen, hogy lelkesülten mondogassa, mennyire helyesen, bátran, ötletesen teljesítik a legnehezebb feladatot is a berepülő űrpilóták. És ha a kísérlet marodéktalanul sikerrel végződött, akkor.. — Nagyszerű fiú vagy, Jura! Jól tartottad magad ... >- Vigyázz I Hiszen talán holnap mór a repülésre kerül sor... Amikor a nehéz kísérlet véget ért, és a kitartás és állóképesség újabb győzelmet hozott a tudománynak, öröm hallgatni az ilyesmit. Ám amikor az átélt órák feszültsége elmúlik, elkerülhetetlenül is arra gondol a pilóta, hogy az a „holnap" milyen messze van. Igen, ma hosszú órákat töltünk olyan „magasságban", ahol má' értelmét vesztette a „levegő" fogalma is. Igen, társunk jól bírta a túlterheléseket, a gyorsulások akadályát, pedig tegnap talán ezt még leküzdhetetlennek tartották. Harmadik társunk a csendeskamrában hosszabb időt töltött, mint bárki más. És mégis, mindegyik csupán egy-egy csúcsot küzdött le, fizikai és lélektani csúcsot, de nem az összes csúcsokat, amelyeket a valódi ürpilótónok együttesen kell leküzdenie. Mindezt nem mondhatjuk el annak, akinek a laboratórium egész világa a felületes ismeretség egyetlen rövid napjába sűrűsödik be. De ha mindent, ami a kutatások, győzelmek és kiábrándulások, a makacs küzdelem és az elkerülhetetlen balsiker világában előfordult, a tenyerünkön vinnénk is a beavatatlan elé, aki nem ismeri az ember fáradtságát, akkor sem sikerülne elkerülni a hagyományos kérdést: — És miért nem küldik fel a berepülő pilótákat o kozmoszba? Hiszen a repülés minden nehézségére kiválóan fel vannak készítve . . . Ilyen esetekben a tudósok együttérzően állapítják meg: Ez bizony o tudatlanságból fakadó optimizmus. Természetes, hogy az olyan fiúkból, mint amilyenek a berepülő pilóták, kiváló űrhajósokat lehetne kiképezni. Ehhez azonban még igen sokat kellene dolgozniuk, igen sokat kellene tanulniuk. És azután .. : Gyakran hallottunk-e arról, hogy valamelyik sportág világbajnoka az öttusában vagy tíztusában is győzött? Nyilván nem. S hallottunk-e olyasmiről, hogy egy öttusa- vagy tíztusa-versenyen valamelyik sportág külön rekordját is felállították? Ez sem szokott előfordulni ... Márpedig az űrrepülés a tíztusával hasonlítható össze, amelyben az űrhajósnak le kell küzdenie a túlterheléseket, a súlytalanságot és még tucatnyi más, kis és nagy akadályt. Ehhez minden vonatkozásban egyenletesen kell felkészíteni az embert, s nem egyes csúcsteljesítményeket igényelnünk tőle. Sőt még nem is ez a legfontosabb dolog .. Hanem? Amit a berepülő űrpilóták tesznek, mindazt a Földön teszik. Tudjuk, hogy néha még a felnőtt ember sem szívesen lép be egy sötét szobába, amelyet nem ismer. Hiszen ez szómára ismeretlen világ. Ott pedig, ahol — az űrrepülés közben — az ismeretlen gigászi méreteket ölt, még inkább érvényesül mindez, minden egyes indulással egyre messzebbre és messzebbre Igyekszünk jutni. Lehetséges, hogy azért, mert az űrhajókamrák fantasztikuson zordnak tűnnek a múló nap félhomályában, a látottak képe és Oleg Gazenko doktornak, oz orvosok vezetőjének szavai nehezen „hozható fedésbe". Az érzések ellentmondásait, csupán a beszélgetést záró gondolata oldja fel: — Nézzék, mindegyikünknek megvan a maga kötelessége. Egyesek feladata az űrhajó megtervezése, mások a pályákat számítják. Az űrhajósok munkájának célja mago a repülés. A berepülő űrpilóták nélkül pedig nem tudnánk kidolgozni sem az űrhajósok előkészítését, sem a kiképzés módszereit, sem pedig azokat a technikai eszközöket, amelyek az űrrepülés biztonságóhoz szükségesek. A berepülök munkáját látjuk a világűrbe megtett minden újabb lépésben: itt a Földön - néha életük kockáztatásával — elsőnek találkoznak a számunkra ismeretlen, véletlen, súlyos helyzetekkel.,. Igen, néha talán a minimálisnál több a kockázat. Ez elválaszthatatlan a berepülő foglalkozástól. Ezért készítenek elő olyan gondosan minden egyes kísérletet, minden egyes műszert. És £zért figyelik annyira feszülten, lankadatlanul a tudósok és a mérnökök a magassági kamra és a centrifuga vezérlő asztalát, és készek bármely pillanatra arra, hogy segítségére siessenek a berepülő űrpilátának. És ha fellép a kockázat, akkor a bátorság is megvan. Nem egyszerűen arról a könynyelműségről van szó, amikor látványosan elvégeznek valami megdöbbentő dolgot, hanem érett, férfias bátorságról, amely napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra megnyilvánul. Érdemes emlékeztetni az egyik világszerte Ismert berepülő pilóta elbeszélésére, mivel hozzásegít, hogy ezt a mindennapos bátorságot jobban megértsük, megértsük azt a képességet, amellyel emberek napról napra teljesítenek veszélyes és nehéz feladatokat. Ez a pilóta repülőbaleset áldozata lett. Egy alkalommal gépe nem emelkedett fel a földről. Hihetetlen erőfeszítéssel mégis sikerült gépét a repülőtér szélén leraknia, de a gép túlfutott a repülőtéren, beleszaladt egy házba, és ő korházba került. Amikor elhagyta a kórházat, első repülését a minden pilóta által jól ismert lassú, Li-2 repülőgépen kellett elvégeznie. Akkor azonban, amikor ott ült a pilótaülésben, és a gépet kivezette a felszálló sávra, bekövetkezett életének legborzalmasabb pillanata: félni kezdett, félni, hogy a repülőgépen ismét üzemzavar lép fel. Űgy tűnt előtte, mintha a repülőtér szélén lévő házak egyre jobban közelednének felé, és még egy pillanat, s a gép beléjük szalad. — Amikor végül is felemelkedtem — mesélte később a pilóta —, arcomon patakzott a veríték, lábam pedig reszketni kezdett. Hihetetlenül fáztam. A félelemtől kivert a hideg verejték .. i A pilóta legyőzte a félelmét, és azután még hosszú éveken át folytatta az újabb és újabb gépek berepülését. A berepülő űrpilóták is ugyanígy győzik le a félelmet. A győzelem egyébként is hivatásuk qyőzelme. Felderítők ők, akik előretörnek, utat nyitnak a győzelem felé. (VÉGE) Dr. Pipko cikke nyomán: Nouka i Zsizny.