Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

J i ŕí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén (Folytatás a 4. oldalról) amely leginkább érdekelt a szocialista vívmányok megőrzésésében és fejlesztésében, az osztály nélküli kommunista társadalom kiépítésében továbbra is társadalmunk vezető ereje. Kollektivitásával és társadalmi aktivitásával a legnagyobb mértékben hozzájárul a társadalmi Struktúra és az organikus fejlődés szocialista jellegének stabilitásához. Emellett gazdasági lényegével és kapcsolatával a szocialista termelőerők fejlődéséhez életbevágóan érdekelt a tudományos-műszaki forradalom fejlesztésében is, amely lehetővé teszi számára, hogy túllépje a jelenlegi munkamegosztás korlátozó kereteit, s megteremtse a dolgozó ember személyisége általános fejlődésének feltételeit. Természetes, hogy a munkásosztály is fejlődik. Ismernünk kell ennek a fejlődésnek az Irányzatait, meg kell keresnünk leghaladóbb elemelt és azokra kell támaszkodnunk. A szocializmus alapja építésének éveiben jellemző volt munkásosztályunk rohamos számbeli növekedése. Ez fontos tényezője volt a szocialista kapcsolatok kialakításával összefüggő feladatok megoldásának. Ezzel egyidejűleg azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy az emberek jelentős része csupán az utóbbi években lett munkás, és sokan közülük kispolgári környezetből származnak. Ez azzal együtt, hogy a kádermunkások nagy része az iparból irányító munkába került, visszatükröződik az osztályérettség különböző fokában és a munkásság szakképzettségi struktúrájában. A munkásosztály haladó magvának, amelyben már ma is kialakulóban van az új munkástípus — jellemző rá a fizikai munka egyesítése az egyre nagyobb méretű szellemi munkával — a magas szakképzettségű munkások csoportját tekintjük, akiknek részaránya egyre inkább növekszik. A munkásosztály említett magvához egyre közelebb kerül a műszaki értelmiség, amely fokozatosan elválaszthatatlan részévé válik az „egyetemes munkásnak", ahogy Marx nevezte a munkásosztály és a műszaki értelmiség integrálódásának folyamatát. Ez a közeledés oly Intenzív módon folyik — és a műszaki-tudományos forradalom fejlődésével kétségtelenül még kifejezőbbé váíik — hogy a műszaki dolgozók egész csoportjait már ma is a munkásosztály részének tekinthetjük, mert egyre jobban elsajátítják annak társadalmilag haladó vonásait. Szüntelenül tanulmányoznunk kell társadalmunk osztályai és rétegei közeledésének folyamatait, meg kell ismernünk irányzatait és a haladókat támogatnunk kell. Politikánk megvalósítása érdekében fontos tudatosítanunk, hogy mindezek a folyamatok, amelyek a munkásosztályon belül játszódnak le és annak összetételét befolyásolják, megnyilatkoznak a munkához való különböző állásfoglalásban, az osztályok különböző fokában, nemkülönben politikánk megértésének és az e téren való aktivitásnak különböző fokában is. Pártunk törekvésében a társadalom egységessé tételét illetően továbbra ls a munkásosztályra, mint egészre fog támaszkodni. A differenciált szemléletnek nem szabad egyoldalú szemlélethez vezetnie a munkásosztály bizonyos részeivel és csoportjaival kapcsolatban. Azzal, hogy a munkásosztály politikailag és szakmailag legfejlettebb részében látjuk a párt legfőbb támaszát, egyúttal azt a célt ls tűztük ki magunk elé, hogy emeljük a munkások többségének, az egész osztálynak politikai és szakmai színvonalát. A politikai fejlettség és a szakképzettség egyre inkább oszthattalanul közös vonásává válik a munkásosztály fejlődésének, s ezeket nem lehet egymással szembe állítani. A szakképzettség és a magas szakmai színvonal ma fokozottabb mértékben fontos politikai és társadalmi követelmény, a politikai színvonal elidegeníthetetlen része. Ugyanakkor nem lehetünk elégedettek az olyan szakemberrel, aki nem Ismeri el a társadalmi érdekeinket és nem érti politikai céljainkat. Munkánk sikere attól függ, hogy a munkásosztály, mint egész, milyen aktív és intenzív módon valósítja meg célkitűzéseinket. A mai helyzetben arról van szó, miképpen tudjuk megmagyarázni és keresztülvinni azokat az intézkedéseket, amelyek megnyitják az utat a népgazdaság új irányítási rendszere teljes megvalósításához. E problémák megoldásában való részvétel a legfőbb kritériuma annak, hogyan értelmezzük a munkásosztály alapvető érdekeit. Azokat az objektív és szubjektív feltételeket, amelyek a munkásosztály rendelkezésére állnak vezető szerepe megvalósításában, céltudatosan, kiváltképpen pedig a káderdolgozók hozzájárulásával tovább kell fejlesztenünk és ki kell használnunk. Az ehhez vezető út valamennyi párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezet intenzív politikai munkájában áll, ám ugyanilyen nagy fontossága van a vezető gazdasági dolgozók tevékenységének is. Feladatuk az, hogy elmélyítsék az erkölcsi politikai minőséget, így tehát elsősorban a társadalmi felelősség tudatát, az új iránti forradalmi kapcsolatot, azokat a kvalitásokat, amelyek a munkásosztály sajátjai, és amelyek egész társadalmunk erkölcsi és politikai egységének alapját képezik. Ebben a szellemben kell elsősorban hatnunk a fiatal munkásnemzedék re. Azok a folyamatok, amelyek az osztályok közeledéséhez vezetnek, az értelmiség körében is hatnak. Az értelmiség kvalitatív részvétele a társadalmi struktúrában egyre nő, s fokozódik az alkotó szellemi tevékenység jelentősége is. A párt számos alkalommal hangsúlyozta az értelmiség szerepének fontosságát. Minden tekintetben támogatja a műveltség fokozását, az alkotó aktivitást, s bővíti a szellemi fejlődés lehetőségeit. Teljesen érthetően gondoskodnak arról, hogy az értelmiség valamennyi tagja az egyre fokozódó követelményekkel és igényekkel összhangban továbbra is fokozza részvételét, a társadalmi érdekek létrehozásában, s azon leghaladóbb irányzatok érvényesítésében, amelyek elsősorban a világtudomány és technika eredményeiből Indulnak ki. Le kell szögeznünk, hogy az értelmiség tagjainak többsége ezt tekinti hivatásának, nem hajlandó megtűrni soraiban különféle konzervatív hangulatokat és a liberális felelőtlenség hajlandóságalt. Semmiképpen sem tolerálhatjuk a középszerűséget, nem bocsáthatjuk meg a szakképzettség hiányát vagy a kezdeményezés korlátozását. E téren is teljes következetességgel és az objektív szükségletekkel összhangban oly módon fogunk eljárni, hogy hatékonyan elősegítsük a kívánt változásokat a termelési ágazatok struktúrájában, érvényesítsük a szocialista elveket, a munka s jutalmazás értékelését. Az, hogy utat nyissunk a haladó irányzatoknak, egyebek között megköveteli, hogy elnyomjunk mindent, ami megzavarja a munkások és az értelmiség közötti jó viszonyt és legszorosabb együttműködést. Társadalmunkban a munkások és az értelmiség között nem léteznek olyan korlátok, amelyek elvben elválasztanák érdekeiket. Éppen ezért nem lehet helye nálunk az olyan felfogásnak, hogy ne értékeljük kellőképpen a műveltséget és a szakmai tudást. Sem annak, hogy az értelmiséget a dolgos kéz elé helyezzük. Érvényes ez eljárásunkra az új gazdasági rendszer bevezetése során is, amikor erkölcsi támogatásban és magasabb anyagi jutalomban kell részesülniük különbség nélkül azoknak a munkásoknak és értelmiségieknek, akik a legtöbbet adják a közösség asztalára. Ezzel szemben viszont nem használhatják ki mások eredményeit azok a munkások és értelmiségiek, akik megszokták, hogy megkapják a maguk részét, anélkül, hogy megszolgálták volna, hogy az áramlat tovább viszi őket, sőt, hogy önzőén kihasználhatnak bizonyos rendellenességeket ls. Társadalmunk egységének alapja a munkások és parasztok szövetségének szakadatlan elmélyítése. A termelőerők fejlődése, a szocialista kapcsolatok megszilárdulása az egységes földművesszövetkezetekben, a gazdasági kapcsolatok tökéletesítése a mezőgazdaság és az ipar között — mindez a munkásosztály és a parasztság közeledését segíti elő. Társadalmunkban az elmúlt évek folyamán a parasztság esett át a legnagyobb változáson — kispolgári termelőből a szövetkezeti szocialista nagytermelés dolgozója lett. Nagy mértékben megváltoztak a társadalmi kapcsolatok is falvainkon, s a termelés magasabb műszaki színvonalon összegeződött. Ezzel egyidejűleg kifejezően változik a mezőgazdasági munka jellege és megosztása is. A társadalom általános fejlődése továbbra is megköveteli, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk valamennyi szövetkezeti paraszt sajátos érdekeit, a szövetkezeti tulajdon minden belső forrását a szövetkezeti tagok kezdeményezése és aktivitása, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, nemkülönben a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására. Megfelel ennek a kooperációs kapcsolatok elmélyítése is a mezőgazdaságban, amelyekről tavaly esett szó a Központi Bizottság decemberi ülésén. Ahhoz, hogy a parasztság szocialista érdekeit még jobban összekössük egész társadalmi érdekeivel, újabb alkalmas és hatékony formákat kell keresnünk arra, hogy a szövetkezeti parasztokat bekapcsoljuk a közéletbe és az össztársadalmi irányításba. Már ma is látni kell, hogy a a munkások és parasztok szövetségének fejlődése az elkövetkezendő időszakban olyan fázisba jut, amikor erősebben fogja befolyásolni a termelőerők fejlődése. Ez a törvényszerűség általában érvényre fog jutni a társadalmunkban fennálló osztályok és csoportok különbségének leküzdésére. A szocializmus diadala után a termelőerők fejlődése fogja meghatározni a forradalmi változások jellegét a termelési kapcsolatok területén. Ami a munkások és parasztok szövetségét illeti, már szemmel láthatóan kialakulóban vannak a mezőgazdaság és ipar integrálódásának új lehetőségei, amelyek további közeledéshez vezetnek, a jövőben pedig a munkásosztály és a parasztság egységes dolgozó társadalommá való alakulásához. A társadalom fejlődésének, szerkezetének kérdései szolid tudományos kutatás tárgyát kell képezzék, amelyhez már a XIII. kongresszus előtt hozzáláttunk. A termelőerők fejlődésének tendenciája a dolgozók számának csökkentését eredményezi az ún. primer szférában (nyersanyagipar, mezőgazdasági termelés) és a dolgozók számának nagyarányú növekedését a tercier szférában (a közszolgáltatások, igazgatás, az emberről való közvetlen gondoskodás). Ezek, s még egyéb tények megkövetelik, hogy újabb állást foglaljunk el a dolgozók egyes rétegeihez és csoportjaihoz, új módon tagoljuk a társadalom struktúráját, amelyben a különbségeket mindenekelőtt a munka módja, fajtája és bonyolultsága fogja jellemezni. A munkásosztály, amely legfőbb hordozója ennek a haladásnak hivatott arra, hogy a lehető legintenzívebben elősegítse a dolgozók jövendő, egységes, osztály nélküli társadalmának kialakítását. A nemzetiségi kérdés megoldásában kétségtelen sikereket értünk el. A szocialista nemzetiségi kapcsolatok kialakítása és fejlesztése, valamint nemzeteink és nemzetiségeink erkölcsi és politikai egységének megszilárdítása azonban minőségileg új problémákat és kérdéseket vet fel. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok marxista—! leninista megoldásában szükségszerűen érvényesítenünk kell a komplex szemléletet. Meg kell ismernünk és meg kell oldanunk minden alapvető területüket a társadalmi tevékenység valamennyi olyan sza kaszán, amelyen működnek. A nemzetiségi kérdés a szocialista társadalom fejlődésének feltételei között nem csupán politikai-jogi, gazdasági, kulturális, nyelvi vagy ideológiai kérdés. A nemzetiségi kérdés megoldásában döntőnek továbbra is a szociális gazdasági problémák megoldását látjuk természetesen anélkül, hogy elhanyagolhatnánk egyéb kérdéseket. Tekintettel a nemzetiségi kapcsolatok komplex voltára, törekvéseinket nem korlátozhatjuk csupán a csehek és a szlovákok kapcsolataira, jóllehet e két nemzet nemzeti közösségünk szempontjából érthető módon kulcsjelentőségű. A párt XII. és XIII. kongresszusának szellemében és irányelvei szerint továbbra is támogatni fogjuk országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek általános közeledését. A csehszlovák népgazdaság egész komplexuma további fejlődése kérdéseinek elemzése során egyidejűleg arra fogunk törekedni, hogy leküzdjük a történelmileg adott különbségeket a cseh országrészek és Szlovákia között oly módon, hogy elmélyítsük a körzetek és a termelési szakosítások fejlesztésének komplex voltát. A XIII. kongresszus határozatainak szellemében tovább fejlesztjük Szlovákia gazdaságát, amely az összállami egységes gazdaság részeként elérte a fejlett európai államok színvonalát. A tökéletesített irányítási rendszer érvényesítése során egyúttal nagy jelentősége lesz a meglevő állóalapok, források, az új üzemek, főként pedig az ágazatok közötti szakosítás hatékonyabb kihasználásának. A gazdasági effektivitással összhangban továbbra is arra fogunk törekedni, hogy egyensúlyba hozzuk az ország különböző területei lakóinak életfeltételeit úgy, hogy Csehés Morvaország határmenti részei, valamint Szlovákia kevésbé fejlett területei előnyösen részesüljenek it nemzeti jövedelem megteremtésében és fölhasználásában. Az ideológia és kultúra területén is megfogjuk teremteni annak feltételeit, hogy felvirágozzék nemzeteink és nemzetiségeink szellemi élete. Tiszteletben fogjuk tartani tulajdonságaikat, sajátságaikat és szükségleteiket, ki fogjuk egyenlíteni a különbségeket anyagi-műszaki alapjukban, támogatni fogjuk kölcsönös gazdagodásukat és közeledésüket, amely az egységes csehszlovák kulturális kontextus kialakítására irányul. Nagyban hozzá fog járulni a nemzeti érdekek egészségtelen túlértékelésének vagy lebecsülésének leküzdéséhez, ha megjavul a kölcsönös informáltság nemzeteink és nemzetiségeink életéről és munkásságáról. Ogy látszik, ez lesz a leghatékonyabb módja annak, hogy miképpen küzdjük le az egyoldalú és gyakorta rendkívül elfajzott elképzeléseket azokról a problémákról, melyek a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésében felmerülhetnek és még sokáig fel is fognak merülni. Rendkívül fontos feladatnak tekintjük azt is, hogy tovább tökéletesítsük testvéri nemzeteink és nemzetiségeink együttélésének, államjogi formáit közös csehszlovák államunkban. Egyúttal meg kell mondanunk, hogy államjogi rendszerünket beváltnak és életképesnek tekintjük. A bonyolult és sokoldalú nemzetiségi problémákat érzékenyen kell kezelni, s tudatában kell lennünk annak, hogy a dolgokat hem oldhatjuk meg elsietve. Amennyiben félreértésekre vagy vitákra kerül sor, az elvhűség szükséges hangsúlyozását ne tévesszük össze a tapintatlansággal. Mégkevésbé szabad feléleszteni a régi előítéleteket. Olyan dolgokról van itt szó, amelyek rendszerint a polgárok alapvető állásfoglalását és érzéseit érintik. Helyénvaló lesz tehát ha arra gondolunk, hogy ezen a téren megértésre kell törekednünk, ami a nemzetköziség egyik legjellegzetesebb vonása. Megfontoltan keli hozzálátnunk a kor, a csoportok és a nemzedékek problémáinak megoldásához, amelyek természetes változásával folyik társadalmunk haladó fejlődése. Noha a generációs kérdéseket érthetően nem tekinthetjük elsőrendű fontosságúaknak, le kell szögeznünk, hogy ma sürgősebbek, mint valaha. A mai fiatalok helyzetét semmi esetre sem azonosíthatjuk az 1945—1948. években éltek helyzetével. Nem szándékom e helyen bővebben foglalkozni az okokkal, hogy annak idején miért került sor a fiatalok nagy előretörésére, kiváltképpen a társadalmi életben. Ezek ismert dolgok. A kommunisták és a haladó szelleműek középkorú és idősebb nemzedékeinek sorai a háború alatt érezhetően megritkultak, közéletünkből kiűztük a burzsoázia és a német fasizmus kiszolgálóit. A fiatal emberekre — gyakran túl fiatalokra — minden téren nagy feladatok vártak. S e feladatok vonzották őket jellegükkel is, amelyre rányomta bélyegét az előretörő forradalom. A mai normális élet megszabta nemzedékváltozás lényegesen nagyobb nyomást gyakorol mint régebben, a következő nemzedékek érvényesülésének szempontjából nem elégséges, s ehhez hozzájárul még a középés főiskolát végzettek számának nagy emelkedése is. Ezzel a ténnyel olykor vissza is élnek — kiváltképpen néhány publicista talál benne csábító témát. Ám a kérdés bárminő leegyszerűsítése — kivált, ha demagóg — nehezíti a megoldást. Rendszerünk minden fiatal számára megnyitotta az utat a művelődéshez. Ahhoz, hogy fejlesszék képességeiket és a társadalom életébe is aszerint kapcsolódjanak be, amire képesek. Emellett — példának okáért a fiatal szakemberek esetében — látjuk nyilvánvaló előnyeiket, szakmai felkészültségükben, ám érthető gyengéiket ls a gyakorlati tapasztalatok értékelésében és a munkakollektívák irányításában. Ezért olyan káderpolitikát igyekszünk folytatni, amely lehetővé teszi, hogy az idősebb és fiatalabb dolgozók pozitív tulajdonságai kiegészítsék egymást, s hogy a fiatal emberek a tapasztalat és a gyakorlat segítségével megérjenek az önálló munkára. Nagyobb bátorsággal kell hozzálátnunk a fiatalok kiemeléséhez. Nem szabad félnünk attól, hogy a kevésbé tehetségeseket jobb képességűekkel cseréljük ki. És több lehetőséget kell nyújtanunk a fiataloknak. Ugyanakkor nem engedhető meg a kíméletlenség az idősebb dolgozókkal szemben, akik látszatra ugyan nem minden esetben tesznek eleget az előírt műveltség követelményeinek, azonban nagy gyakorlati tapasztalaik vannak. A nemzedékek természetes váltakozására összefüggéseiben kell tekinteni aíz egész társadalom feladataival, s nem szabad megengedni a szélsőségeket. Szemügyre véve az osztályok és egyes társadalmi csoportok kapcsolatait, láthatjuk, hogy a pártnak rendszeres munkájával minden fokon meg kell keresni és fejleszteni kell a haladó elemeket, s Igyekeznie kell a társadalmat szocialista fejlődésének érdekében egységessé tenni. Ebben a társadalmilag legaktívabb, szocialista öntudatú és szakképzett polgárokra támaszkodhatunk, akik a maguk szakaszán hathatósan elősegítik a haladást. (Folytatása az 6. oldalon)