Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

Szocialista társadalmunk egységének megszilárdítása és a fiatal nemzedék eszmei nevelése A szocialista társadalom politikai és erkölcsi egységének rendszeres, céltudatos formálása az alapja a tartós fejlődésnek életünk minden terén. Rendkívül fontos kérdésekről van itt szó, amelyeket alaposabban kell elemeznünk; sürgősségét érzi ennek egész pártunk. Milyen állásfoglalásunk kiinduló pontja az egész problematikához? A szocialista egység követelménye, amelyet a ruaixizmus—leninizmus alkotó fejlesztésének, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája következetes megvalósításának s a XIII. kongresszuson kitűzött közvetlen és távlati feladatok alapján formálunk meg. Éppen ezért a legfőbb kérdés, amelynek érdekelnie kell bennünket, hogy a párt XIII. kongresszusának következtetéseit miképpen értelmezték. Itt mindenekelőtt társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszának tartalmára, az új gazdaságirányítási rendszerre és az alapvető ideológiai feladatokra gondolok. A párt XIII. kongresszusa arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy miután teljes mértékben megvalósítottuk a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérést, új szakasz állott be, amelyben célunk az, hogy tovább fejlesszük a szocialista termelési viszonyokat, s teljes mértékben kihasználjuk a szocialista rendszer előnyeit és lehetőségeit társadalmunk általános fejlesztéséhez. Egyidejűleg abban is teljes egyetértés alakul ki, hogy tekintettel azon feladatok és változtatások igényességére, amelyek célja a termelőerők fejlesztése a tudományos-műszaki forradalom alapján, továbbá a szocialista társadalmi kapcsolatok tökéletesítése tekintettel a szocializmus és kapitalizmus között fennálló alapvető ellentétre, ez az Időszak kétségtelenül aránylag hosszú ideig fog tartani. Amennyiben a XII. kongresszus az említett szakasz elején alapJirí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén irányzatait és távlati feladatait többé-kevésbé csak nagy vonalakban formulázhatta meg, úgy a XIII. kongresszus a problémák mélyebb ismerete és az első gyakorlati tapasztalatok alapján minden fontos területen már konkrét politikai irányvonalat tűzött ki. A Központi Bizottság most lépésről lépésre kidolgozza és betartja ezt az irányvonalat. A terv alapján oldjuk meg a legfőbb gazdasági problémákat, megteremtjük azon egyensúly feltételeit, amely kiindulópontja lesz népgazdaságunk dinamikus fejlődésének. Márciusban a mezőgazdaság problematikájával fogunk foglalkozni, az új irányítási rendszer érvényesítésével a mezőgazdaságban, nem különben azokkal a kérdésekkel, amelyek a mezőgazdaság és az ipar azonos színvonalra való emeléséből következnek. Eme erőfeszítés eredményeitől függően látunk hozzá az életszínvonal kérdéseinek megítéléséhez. A továbbiakban tökéletesíteni igyekszünk a nemzeti bizottságok működését, s új módon formáljuk meg a társadalmi szervezetek munkáját. Tudományunk és gyakorlatunk erőit a Központi Bizottság a tudomány és technika kérdéseinek megoldására fordítja. A lehető legszorosabban együttműködve a kerületi bizottságokkal hozzálátunk a párt vezető szerepe voltaképpeni problematikájának kidolgozásához a jelenlegi feltételek között. Ez az egész nagy terjedelmű munka, amely népgazdaságunk és egész társadalmunk továbbfejlesztésének egységes programját képezi. A legfontosabb dolog amiről itt szó van, az a szívós erőfeszítés, hogy hazánk minél több lakosát a szocializmusért folytatott küzdelem aktív részvevőjévé tegyük, akik nem haboznak teljes felelősséget vállalni hazánk jövőjéért. Ez a folyamat minden szakaszon megindult. Ha szemügyre vesszük azokat az üzemeket, amelyekben az elvtársaknak kollektív módon kell kidolgozniok koncepcióikat és terveiket, vagy a nemzeti bizottságokat, amelyeket nagyobb hatáskörrel ruháztunk fel, s ugyanígy a társadalmi szervezeteket is — mindenütt arról van szó, hogy nagyobb lehetőséget adjunk a kezdeményezésnek, az aktivitásnak, nagyobb hatáskörrel, nagyobb felelősséget úgy, hogy a közös munka tudatos folyamatába minden polgárunk belekapcsolódjék. A társadalom politikai és erkölcsi egysége mindenekelőtt ebből a közös munkából s ebből a közös programból sarrjad. Munkánkban támogatást jelentenek számunkra a Szovjetunió és más szocialista országok tapasztalatai, amelyek a maguk feltételei között hasonló feladatokat oldanak meg. Bátran állíthatjuk, hogy sok tekintetben közös irányzatú folyamatról van szó, gondoljunk bár a gazdaságirányítási rendszerre és a népgazdaság dinamikus fejlesztésére vagy a szocialista demokrácia és államiság kérdéseire. A szocialista országok testvéri pártjainak kongresszusain általában egyformán értékelték a szocialista társadalom általános fejlődésének jelenlegi szakaszát, különös hangsúlyt helyezve a gazdasági reformokra és az ideológiai feladatokra, ahol arról van szó, hogy még jobban megszilárdítsuk a tudományos világnézetet, a marxizmus-leninizmust, az emberek tudatában különös tekintettel a szakismeretek, az általános műveltség és dolgozók kultúrájának emelésére. A kölcsönös tapasztalatcsere, a szocialista társadalom fejlődése általános kérdéseinek közös elbírálása, számunkra, a szocialista országok és nemzetközi egységük számára egyaránt felbecsülhetetlen hasznot jelent. I. A társadalmi érdek mindenkinek alapvető érdeke Társadalmunk egységének kérdései megkövetelik, hogy vizsgálat tárgyává tegyük és megismerjük azon tényezők hatékonyságát, amelyek döntő befolyást gyakorolnak társadalmunk egységesítésére. Célunk az, hogy azok a gazdasági, politikai és ideológiai eszközök, amelyekkel társadalmunk egységesítését kívánjuk elérni, valóban hatékonyan segítsék elő azokat az objektív integrációs folyamatokat, amelyek társadalmi kapcsolatainkban folynak, és az utóbbi időben minőségileg új stádiumba léptek. Feladatunk ma az, hogy értékeljük ezt az egész problematikát, s olyan következtetéseket vonjunk le, amelyek megmutatják, milyen irányban kell elsősorban elmélyíteni pártunk politikájának megértését, miképpen kell támogatni társadalmunk azon erőit, amelyek megértették korunkat, feladataink újszerűségét, s pártunk vezetésével szívósan harcolnak és dolgoznak ebben a szellemben a szocialista társadalom fejlődéséért. Erre a támogatásra nagyon is szükség van, mivel nem egyszerű küzdelemről van szó. Célkitűzéseink a burzsoá ideológia és az antikommunista propaganda támadásának vannak kitéve, s ez idézi elő és élteti a liberalizmust és ingadozást, a szocialista elvektől való eltérésre való hajlandóságot. Ezeket a jelenségeket nem hanyagolhatjuk el és nem becsülhetjük le, mivel imperialista ellenségeink mindent egy kártyára tesznek fel. Rendkívül tapasztalt ellenfelek ók, akik szüntelenül új utakat és modern módszereket keresnek arra, hogy uralmukat megtartsák. Éppen ezért alaposan meg kell ismernünk és elemeznünk tevékenységüket, meg kell keresnünk a burzsoá ideológia gyökereit nálunk, s ezeket céltudatosan ki kell tépnünk. Emellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az említett harcban erősen gyengít bennünket a konzervativizmus is, amely gyakran elvi hűséget színlel, ám mereven elzárkózik minden új elől, és kerékkötője haladásunknak. A mai ülésünkön azon intézkedések programját kívánjuk vázolni, amelyek hatékonyan hozzájárulnak társadalmunk egységének megszilárdításához. Mindenekelőtt tisztáznunk kell, miképpen értelmezzük társadalmunk egységét, miben állnak annak jelenlegi feltételei, forrásai és mozgató erői, minő a jellege, hogyan kell tovább formálnunk és fejlesztenünk. A társadalom egységének kérdései számunkra nem elvont elmélkedések tárgya, hanem azon társadalmi feltételek konkrét tárgyilagos elemzése, amelyek között ez az egység kialakíthatja azokat a célokat, amelyeket a társadalom maga elé tűz és megold. A társadalom egysége számunkra teljesen meghatározott célt, a társadalmi egység meghatározott történelmi fokát képezi, amelyre jellegzetesek bizonyos ellentétek és feszültségek ls; ezek az emberek helyzetének különbözőségéből erednek; valamint bizonyos nézetbeli különbségek is, amelyek a társadalmi fejlődés programIrányzatai megértése különböző fokának következtében állnak elő. Társadalmunk politikai és erkölcsi egységének alapfeltétele az, hogy felszámoltuk a kizsákmányolás és az ember ember által való elnyomásának osztály-antagonista viszonyait. Népgazdaságunk egységes, szocialista elveken működő szervezetté vált, társadalmunk a munka társadalmává, amelyben valamennyi dolgozó érdeke belső egységet tartalmaz, s nem áll egymással ellentétben. Minőségileg új feltételek alakultak ki a társadalmi, csoportéi egyéni érdekek elvi megegyezésére, amely kitűzi a távlati integrációs folyamatok hatásának kötelező irányát, valamennyi dolgozó közösségének megszilárdulását. Döntő jelentőségű továbbá az a tény, hogy a szociális gazdasági változásokkal egyidejűleg kialakul az emberek új szociális profilja is. A dolgozók túlnyomó többsége magáévá tette a szocialista eszméket. A legalapvetőbb téren — azokban a kérdésekben, amelyek eldöntik az emberek viszonyát feladatainkhoz — teljes politikai egység uralkodik. A szocialista egységnek ezeket az alapjait társadalmunk valamennyi kérdésének elemzése során szem előtt kell tartanunk, ezekből kell kiindulnunk és ezekro kell támaszkodnunk. Társadalmunk fejlődése természetesen belsőleg sokrétű, és nem folyik le összeütközések nélkül. Az anyagi-műszaki alap, amely történelmileg szükségszerűen az iparosítás időszakából indul ki, az oka annak, hogy tovább él a régi munkamegosztás, s noha csökkennek, ám még mindig fennállnak a különbségek a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka között, s így a szocialista öntudat fokának határai is edva vannak. Mindez visszatükröződik az osztály és társadalmi különbségekben is. jóllehet nálunk minőségileg merőben új osztályokról van sző, hiba lenne .megelőzni az objektív fejlődést és szem elől téveszteni, hogy ezek a különbségek mindmáig léteznek. Az osztálytagozódással együtt előtérbe kerülnek egyéb jelentős mértékben a szocialista társadalomra jellemző különbségek is az emberek helyzetében, amelyek a munka jellegével, az emberek szakképzettségének színvonalé val és a társadalmi tevékenység fejlődő megosztásában való különböző űj érvényesülési lehetőségekkel függnek össze. Mindez az érdekek egész skáláját teremti meg, amelyek az alapvető kérdésekben azonosak ugyan, azonban különböznek is egymástól. Ezért a jelenlegi társadalmi fejlődés természetes jelensége, hogy hazánkbon különféle rész, csoport és egyéni érdekek ütköznek a társadalmi érdekekkel, s az említett érdekek konfrontálódásának minden szintjén a haladás érvényesül a maradisággal szemben. Nem maradhatunk meg tehát a differenciálatlan, egykiterjedésű egység, valamiféle ideális harmónia elképzelése mellett, hanem úgy kell felfognunk az egységet, mint amely belsőleg tagolt, dinamikus, s azon alapul, hog> szüntelenül le kell küzdenünk az ellentéteket a régi és az új, a haladó és a konzervatív, a rész- és társadalmi érdek között. Ez az emberek egyesítésének szakadatlan folyamata annak alapján, ami társadalmunkat előbbre viszi a kommunista párt és a szocialista állam politikájának aktív megvalósítása alapján. Sosem szabad azonban szem elöl tévesztenünk, hogy szociális rendszerünk számára a legfőbb és tipikus az, hogy az emberek különféle érdeke alapvető és döntő érdekeik elvi azonosságából ered. Ha tehát társadalmunk egységéről beszélünk, lehetetlen nem látnunk egyidejűleg mindkét oldalát. Az egység korábbi, gyakorta egyoldalú géples értelmezését nem küzdhetjük le oly módon, hogy csupán belső sokrétűségét és ellentétességét fogjuk hangsúlyozni — mint ahogy egyes publicisták és elméleti dolgozók teszik, akik megfeledkeznek arról, hogy szocia.'ista társadalmunk alapvetően jellemző vonása nem az, ami elválaszt bennünket egymástól, hanem az, amit együttesen építünk. Visszautasítjuk társadalmunk és társadalmunk egységének olyan értelmezését, mely a társadalmi érdeket feloldja a részlegérdekek gépies összességében, s ezek ösztönös mozgását és megoszlottságát tekinti az üssztírsadalmi szükségletek kielégítése legjobb útjának. A szocialista társadalom nem elszigetelődött egyének, korlátozott fogyasztók összessége, akik tekintet nélkül az összességre, s így végeredményben saját jövőjükre ls, csupán közvetlen szükségleteik kielégítésére törekszenek. Az ilyen felfogás összeegyezhetetlen a szocializmussal, még ha százszor is azt állítanák, hogy a modern társadalom mintaképe. Társadalmunkban az érdekek sokrétűsége az érdekek differenciálódásának merőben új típusa, amely a társadalmi tulajdon alapján keletkezik olyan feltételek között, amikor a társadalom érdeke egyúttal minden egyén fontos érdeke is. Épp e tény következtében nagy teret nyit az egyének és kollektívák kezdeményezésének és aktivitásának nagyarányú érvényesülésére. Éppen ezért keletkeznek a szocialista társadalom általános fejlődésének szakaszában új források, amelyek a társadalmi fejlődés általánosabb indítékait képezik. Társadalmunk egységének ereje. atlól függ, miképpen tudjuk kihasználni a különféle érdekeket, meg tudjuk-e teremteni azon anyagi és erkölcsi Indítékok hatékony és általános rendszerét, amelyek felszabadítanák és továbbfejlesztenék minden egyén és kollektíva társadalmilag hasznos aktivitását? Sok függ attól is, vajon biztosítani tudjuk-e érvénye^ sülését, hogy a társadalmi kapcsolatok kialakulására döntő hatással legyenek a szocialista elvek, s céltudatosan korlátozzuk a konzervatív kispolgári irányzatok hatását? Ez minden harcunk lényege a társadalmi egység megszilárdításáért, amely a szocialista társadalom talaján sohasem érhet véget. Célunk tehát az, hogy komplex módon szemléljük társadalmunkat, az egységet pedig oly módon értelmezzük, ami megfelül a fejlődés jelenlegi szakasza követelményeinek; nem egyszerűsíti le annak bonyolult dialektikáját, nem abszolutizálja a szélsőséget, nem szűkíti le a társadalmi valóságot sem a részlegérdekek játékára, sem az elvont módon értelmezett társadalmi érdek érvényesítésére, amely mögött elvész a konkrét élő ember valóságos szükségleteivel és vágyaival. Társadalmunk fejlődésének Jelenlegi szakaszára áz egyre Inkább elmélyülő politikai és erkölcsi egység jellemző. A szocializmus lényegével közeláll minden dolgozóhoz még akkor is, ha egyes dolgozók eszmei irányzata vagy személyes véleménye nem egyezik mindig a marxista világnézettel. Éppen ezért nem helyes, ha a társadalmi egyesülés fokát eszmei egységként jellemezzük. Szocialista társadalmunkban számolnunk kell a különféle eszmei nézetek valóságával, ám éppen ezért aktívan arra kell törekednünk, hogy érvényre juttassuk a marxista nézeteket oly módon, hogy a szocializmus politikájával és erkölcsével együtt megszilárduljon az eszmei egység is. Ebben az erőieszítésünkben óvakodnunk kell attól hogy szektás és túlzó módon járjunk el, ellenkezőleg, következetes és tervszerű munkát kell végeznünk. A társadalom politikai és erkölcsi egysége kialakításának legfontosabb tényezője a kommunista párt mint a munkásosztály leghaladóbb Irányzatainak képviselője; épp a párt az össztársadalmi érdekek hordozója. Ezért követeljük meg a kommunistáktól a szilárd eszmei egységet. A párt olyan embereket egyesít, akiknek a különféle problémákra egymástól eltérő nézetük lehet, ám nem lehetnek különféle ideológiák hívei. Ebből következik marxista—leninista nevelésük szükségszerűsége, amely megteremti a szocialista társadalom egysége megszilárdításának további feltételeit. Kétségtelen, hogy a szocialista társadalom feltételei között az említett feladatok teljesítése sokrétű és differenciáltabb lesz, mint az átmeneti időszakban, amelynek legfőbb tartalma és célja a burzsoázia ellen folytatott osztályharc és a tőkés termelési viszonyok felszámolása volt. A siker alapvető feltételét abban látjuk, hogy elmélyítsük a párt vezető szerepét, növeljük társadalmi tekintélyét és befolyását, mivel a párt a szocializmus és a kommunizmus élcsapata. Rendkívül időszerű, hogy megismerjük az osztályok közeledésének konkrét útjait. A2 osztályközeledésnek folyamata bonyolult ellentétekkel teli folyamat, amely minden társadalmi csoportban, s az említett csoportok között folyik. Nem szabad leegyszerűsítenünk bonyolult dialektikáját és a konkrét elemzést nem pótolhatjuk olyasfajta elmélkedésekkel, hogy a szocializmus osztály- vagy osztály nélküli társadalom, va'gy hogy az osztályfelosztás létező vagy elavult-e, esetleg hogy a munkásosztály továbbra is — főként a tudományos és műszaki forradalom beálltával összefüggésben — vezető szerepet fog-e játszani a társadalomban. Mi sem változott azon az alapvető tényen, hogy a munkásosztály, mint társadalmi erő, (Folytatása az 5. oldalon)