Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-28 / 59. szám, kedd

TERMELÉS ÉS JUTALMAZÁS az EFSZ-ek zárszámadásának tükrében Az ország néhány járásában már megtartották az egységes töldművesszövetkezetek járási konferenciáit is, több szövetkezetben azonban még csak e napokban kerül sor az évzáró közgyűlésekre. Ha az országos átlageredményeket nézzük, örömmel könyvelhetjük el, hogy a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán jelen íŕs a fejlődés. A mezőgazdasági árutermelés 1986-ban az utóbbi öt év átlagához viszonyítva 14,6 százalékkal, 1965-hBz viszonyítva pedig 7,4 százalékkal növekedett. Természetes, hogy a termelési sikerekkel párhuzamosan a szövetkezetek jövedelme is növekedett, a legtöbb mezőgazdasági üzemben minden eddiginél több pénzt fizettek ki. Az idei gazdag zárszámadásról nem véletlenül érkezik annyi levél szerkesztőségünkbe. MOTTO: Alkalom szüli a tolvajt, De kl teremti meg az alkalmat? Mini-Pitavalunkban átugorjuk a különféle szélhámosságok garmadát, sok érdekes esetet arról, milyen nagyszerű véleményezést adtak különféle szervezetek olyan emberekről, akik súlyos bűnöket követtek el. Nem szólunk bővebben az olyan felelőtlen „káderpolitikáról", amely főleg a gépkocsifuvarozási vállalatoknál gyakori, amikor az elítélt sofőrt társadalmi szervezet gondnoksága alá helyezik, de ez annyira formális, hogy az ítélet után két nappal ismét részegen embert gázol... Nos, ezeket a számos munkaM helyen, sajnos, még fel-folbukkanó eseteket kihagyjuk, hogy helyet engedjünk két gyilkosságnak. Egy felesleges gyilkosság... A nyomozóval beszélgetek, aki a gyilkost két órával tette elkövetése után kihallgatta. — Nagyon nyugodtan viselkedett, minden utasítást végrehajtott, tisztességtudóan válaszolt a kérdésekre — meséli a főhadnagy. — Rendesen dolgozott, a jesenskéi talajjavító vállalat munkása volt. Tizennyolc éves elmúlt. Egy este vendégül látta otthon barátját. Nővére, aki a pénzt kezelte, az ital fogytával egy százast adott neki, hogy hozzon a kocsmából pálinkát. A fiú elment, s a kocsmába Ismerősöket látott. Megvette a pálinkát, ő maga ls ivott még, fizetett. A kocsmában ülő Ismerősei megjegyzéseket tettek rá. Indulatos ember volt, szeretett hencegni, pökhendi viselkedése gyakran kihívta mások ellenszenvét. Most ls felgerjedt. Heves vitába szállt, verekedést provokált. Az emberek, hogy elejét vegyék a verekedésnek, igyekeztek őt kituszkolni a kocsmából. És ez még olaj volt a tűzre, öt kituszkolni a kocsmából? Ez a legnagvobb sértési A szeszgőzős indulatban azonnal kést rántott. Mindig hordott magánál egy késtl Pontosabban: egy csontozó henteskést. Amikor az emberek körülvették, hogy kiszorítsák, a legközelebb állóba beledöfte. Fogalma sem vqlt róla, hogy kl az. ötgyermekeS apa volt, Idősebb vasutas. A késszúrás halálos volt. Bottos Dezsőt, a tizennyolc éves gyilkost tizenkét évi börtönbüntetésre Ítélte a járásbíróság. — Ostoba, felesleges gyilkosság volt ez — fejezi be a rendőrfőhadnagy. — Indulat, szesz... És főleg az az ostoba hencegés, fölvágás, kérkedés: ki vagyok énl ... és még egy Megrázó esemény zaklatta fel néhány hónappal ezelőtt Banská Bystricát. Az egyik középiskola II. F osztályában az egyik fiú elhozta hazulról édesapja 6,35-ös pisztolyát. A szünetben megmutatta osztálytársának. Az kézbe vette és „tréfából" ráfogta a legközelebb állóra. A nagy zsivajban nem hallotta a figyelmeztetést: „Vigyázz, töltve van!" Meghúzta a ravaszt. Kis barátja a földre bukott. Pontosan szíven találta. Az áldozat egy kis család első gyermeke "volt. A második, a kisebbik súlyos beteg. Annál egészségesebb, szorgalmasabb volt ez — a család szemefénye. Nincs többé. „Ezt nem akartam, ezt nem akartam!" — jajveszékelte a gyilkos. Borzalmas volt látnia, hogy lelőtte barátját. Idegöszszeroppanással — kl tudja, milyen következményekkel — kórházi kezelésre szorult. S a fegyver tulajdonosa? Szintén boldogtalanná tette saját családját: fegyvertartási engedély nélkül tartott pisztolyt, felelőtlenül otthon a varródobozban hevertette, igaz a töltényeket eldugta. De mit nem talál meg otthon egy fiúgyermek? Most emberölésért felelős. Három család boldogtalansága, tragédiája. Serdülő gyermek az áldozat, serdülő gyermek a gyilkos ... Egész életre kiható borzalmas következmények. Felelőtlenség, könnyelműség miatt. VILCSEK GÉZA Az idei év januárjában részben csökkent a közlekedési balesetek száma, ám az alkohol még mindig veszedelmes tényezője a balesetek okainak. A kelet-szlovákiai kerületben huszonnégy óra leforgása alatt több mint hét közlekedési baleset történik, minden 68 érában pedig egy halálos kimenetelű baleset. A kerületben tavaly előfordult közlekedési balesetek oka 783 esetben a túl nagy sebesség, 410 esetben az ittasság, 267 esetben az előnynyújtás elhanyagolása, 203 esetben a helytelen előzés, 112 esetben a helytelen kitérés, 93 esetben a biztonságos távolság be nem tartása, 83 esetben pedig a helytelen oldalon valé haladás volt. A motorkerékpárosok és trak torosok közlekedési balsetei kö ziil minden harmadikat az alkohol okozott. Ezen a téren az „első ség" a Irebišovi járásé, ahol a közlekedési balesetek 27,5 százaié kát ittas gépkocsivezetők Idézték elő. A közbiztonság, valamint a segédszolgálat a kerületben 2961 esetben állapított meg ittasságot — szerencsére ezekben az esetek ben nem került sor balesetre. ZALABA. Kedves kis ünnepséggel nyitották meg az évzáró taggyűlést a helybeli óvodások — írja többek között levelében Csontos Vilmos Zalabáról. Az ünnepi hangulatot még csak fokozta, amikor Szekeres János elnök arról is beszámolt, hogy az évi tervet 103 százalékra teljesítették. Az EFSZ életében ez a 16. év volt a legeredményesebb, annak ellenére, hogy kétszer is jégeső verte el a zalabai határt. Cukorrépából 513,88 mázsás átlagos hektárhozamot értek el, tejből például 30 000 literrel többet adtak el a 410 hektáron gazdálkodó szövetkezet tagjai a tervezettnél. Kocánként 14,9 malacot választottak el, — sorolja tovább az eredményeket. Nos, a zárszámadás napján 430 000 koronát osztottak el a 300 lelket számláló kis falu szövetkezetesel között. Az előlegként kifizetett 14 korona mellé a tervezett 7 helyett még 10 korona jutott munkaegységenként. S emellett még több mint 200 000 korona maradt a bankban a folyószámlán. Nem kis részben épj>en ezért A fentebb említett és egyéb esetek is megkövetelték, hogy az utakon országos ellenőrzést hajtsunk végre. Így nemrég egy szombaton egészen a vasárnapra virradó egy óráig Szlovákia útjain a közbiztonság több tagja végzett szolgálatot, mint máskor. Négy óra leforgása alatt a segédszolgálat és a hadsereg tagjainak segítségével 2809 gépkocsit ellenőriztek és 408 esetben állapítottak meg közlekedési kihágást. A vétkesek 345 esetben bírsággal úszták meg a dolgot. Az ellenőrzés elsősorban az ittérhettek át az idén a szilárd jutalmazásra. LÉNÁRTFALA. A rimaszombati járásnak ez a szövetkezete tavaly leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a tervezett 185 000 liter tej helyett 257 000 litert adott piacra. Az egy tehénre eső átlagos évi tejhozam 2549 U ter volt — számol be az eredményes gazdálkodásról Kovács Zoltán levelezőnk. A termelési sikerek alapozták meg, hogy a zárszámadás napján a 10 koronás előleg mellé még 11 koronát fizethettek munkaegységenként. FEGYVERNEK. Tíz évvel ezelőtt, 1956-ban 2 927 000 koronás bevétellel zárta az évet a fegyvernek! szövetkezet, tavaly pedig 7 886 000 koronával — jelenti Veress Vilmos levelezőnk. Aligha kell bizonyítani, hogy a pénzügyi eredmény ilyen alakulása mögött kiváló termelési sikerek állnak. Hogy csak néhányat említsünk: 1956-ban 101 tehenük volt. Tavaly 244. Akkor alig 2000 literes volt az átlagos évi tejhozam, tavaly már 2477 liter. 1956-ban egy-egy kocától 11,2 malacot választottak el, tasság megállapítására irányult. Az említett néhány éra alatt 99 olyan gépkocsivezetőt állítottak meg, aki szeszes Italt fogyasztott. A vezetőktől 42 gépkocsivezetői jogosítványt vettek el, 39 esetben ittasság iniatt. Legtöbb ittas gépkocsivezetőt a nyugat-szlovákiai kerületben lepleztek le. Az ellenőrző közegek négy esetben állapítottak meg fekete fuvart, sőt feltariéztattak egy olyan személyt is, aki lopott traktort vezetett. Másutt sikerült 10 métermázsa lopott cementet visszaszármaztatni jogos tulajdonosának. BOHUS NEMČEK MARTIN HRÜZ tavaly 17-e<t. A szövetkezetben tavaly vezették be a szilárd jutalmazást. A tervezett összeget tehát már évközben megkapták a tagok. Ennek ellenére a zárszámadásról sem kellett üres zsebbel távozniuk. Munkaegységenként még két korona ütött» a markukat. IPOLYNYEK. Kása István terjedelmes és hangulatos levélben számol be a losonci járás eme szövetkezetéről. Főképp a jövőt festi rózsás színekkel, és bizonyára nem alaptalanul. Az ő esetükben a termelési eredmények felsorolása helyett hadd említsem meg, hogy a szövetkezetben aránylag sok a fiatal. A miértre a kereseten kívül többé-kevésbé az is válasz, hogy például az idén 12 fiatalt küldenek jutalomutazásra az NSZK-ba, még többet Jugoszláviába és a Balaton me-ilé. Do nemcsak ez, hanem legalább közvetve az is mond valamit a fiataloknak, hogy a szövetkezet a nyugdíjasairól sem feledkezik meg. Az alacsony nyugdíjak esetében a havi járulékot 400 koronára egészítették ki. SZÜRNYEG. A trebišovi járás kis szövetkezetének tagjai ugyan nem dicsekedhetnek járási elsőséggel, ám az itteni szövetkezetesek nem a legjobbakhoz, hanem az ő korábbi helyzetükhöz viszonyították a zárszámadáson kiosztott 6 koronát munkaegységenként. Náluk eddig ez volt a legjobb eredmény — írja Gyurek János. Beszámol arról is, hogy a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan a faluban a Csemadok jóvoltából a kulturális élet is fejlődésnek indul. Már a zárszámadáskor előadott tetszetős és színvonalas műsor is e«t sejteti. SOK A TUDÓSÍTÁS az EFSZ-ek zárszámadásáról. A legtöbb levél a termelési és a jutalmazási sikereket bizonyító számadatokkal tarkított. És még valamivel. A sorok közül jóleső érzés, öröm árad. Sok hasonló hangú beszámoló után az ember talán arra is hajlamos, hogy dicsekvésnek minősítse a kedvező eredmények felsorolását, túlzásnak a sikerek felett érzett örömöt. Mert ami igaz, igaz, aránylag kedvező évet hagytunk magunk mögött. De ne legyünk túlságosan szerények. Ahogyan a kedvezőtlen esztendőkben nem fogadjuk el teljes mértékben az eredménytelenséggel kapcsolatos kifogásokat, úgy most se írjunk mindent a másik oldal javára. Az az igazság, hogy mezőgazdasági dolgozóink ls jobban gazdálkodtak, mint eddig bármikor. Azt is mondhatnám, hogy az új irányítás kedvező szelét, az alkotó kezdeményezést a mezőgazdasági dolgozók nagyobb része már a múlt évben befogta a vitorlába. Ennek pedig mindannyian csak örülhetünk. (-U) ALKOHOL A VOLÁN MÖGÖTT 6 A hideg légáramlat egyre erőteljesebben éri az úrhajóst: a forgás sebessége megnő. A bal oldali karfa levált, és valahová oldalra csúszott, az ülés magas háttámlája is hátradőlt - bukfencezik az egész világ, omely nem is olyan régen mind a három dimenziójában stabil volt. Az egyensúlyi szervek, a belső fül ivjóratainak otolitjai, (a helyzetjelző kövecskék) riadtan jeleznek, és az agyba rendszertelen jelek sora fut: felfelé, lefelé, balra, jobbra, hol is vagyunk?...^ Ha csődöt mondanak az automaták, akkor az úrhajós vállán nyugszik a repülés szerencsés kimeneteléért az egész felelősség súlya Pontosan orientálnia, az előírt helyzetbe kell hoznia az űrhajót, és Idejében be kell kapcsolnia a fékező hajtóműveket. Vajon megbírkózik-e ezzel a feladattal az űrpilóta — vajon simán áthalad-e az űrhajó a légkör súrúbb rétegein? Nem birkózik meg vele... így folytatni a kérdéssorozatot tovább nem is szabad, ilyen módon fel sem vethető a kérdés. Az űrhajósnők mindenkor egyértelműen, tisztán kell gondolkodnia, és meg kell tartania mozgásán nak koordinált jellegét, bár az űrhajó szabálytalan mozgásokat végez, hintázik, és súlytalan állapotban van. Ezt a tudást, ezt a készséget az űrhajós azonban csakis tartós előkészület során, számtalan kísérletben tudja megszerezni. Ismét, meg Ismét forog az ülés, felemelkedik, majd alásüllyed, oldalra billen, hátradől. A szervezet reakcióiról érzékeny mérőfejek adnak jeleket, a kísérleti pilóta pedig rádión számol be érzéseiről. Mindaz az információ, amit a biztos támaszpontot kereső agy és test adni tud, azonnal a műszerek regisztráló szalagjain található. De állapotáról a szeme nemigen tud többet elárulni a pilótának, mint egyéb érzékszervei. Korábban sötét szemüveg fedte szemét, most viszont a tv-kamera fürkésző tekintete irányul rá — ezt a kamerát beépítették abba a fémsisakba, amely a pilótát maradéktalanul elszigeteli a külső világtól. A vizuális elszigetelés azonban még nem is a legfurcsább, legszörnyűbb dolog, ami a kísérleti pilótát az ilyen kísérletekben éri. Az űrhajó pályáján „kering": fél fordulatot tesz meg, és az ablakon át fényes napsugár köszönt be, verőfény tölti be az egész kabint, majd egy újabb félfordulat, és az ablakon túl síri sötétség honol. Azután megint nappal és megint éjszaka. És minden egyes forduló során így váltakoznak a napszakok, és ugyanígy váltakoznak az ülés forgása közben, miközben egy sávokból összetett ernyő gyűrűjében forog. Körös-körül villognak a fehér-fekete csíkok: megtörnek, lehullnak, kiszélesednek, elfolynak és összefonódnak, s végül is vakítóan fehér lepedővé olvadnak össze. Az ember szeme a fény és sötétség káoszát képtelen követni, és végtére a tekintet üvegessé, üressé válik. Ám a kísérletet egy újabb kísérlet váltja fel, és az ember önbizalma fokozatosan visszatér. Most már kimérten és szabatos mozdulattal támasztja rá a párnázott lapra fejét, és az ellenőrző gyakorlat is azt mutatja, hogy visszatért a mozgás normális koordinációja... Már túl vagyumk a repülés alapvető szakaszón, az induláson, a pálya menti repülésen, a légkör sűrű rétegein való visszatérésen. És végül a fülke alatt ismét ott van a Föld. A parancsnoki rádióállomás felteszi a kérdést: a fülkével együtt óhajt-e leszállni, vagy a kivető üléssel katapultálja magát? A döntés magától az űrhajóstól függ, attól, hogy mennyire szokta meg a katapult gyors robbanását, a túlterhelés ütését, a szabadesés rugalmas hidegségét és az ejtőernyő vékony zsinórjait. Az űrhajósok kitartó edzéseken tesznek szert a szükséges gyakorlatra, míg az egész technikai eljárás kialakítása és tökéletesítése a berepülő pilóták segítségével történt... A hatalmas rácsszerkezetű oszlop, melyen a sínpálya egyenletes vonalai láthatók, szinte az égbe vezet. Aluf helyezkedik el az űrhajós ülése, fent pedig a megfigyelő kabinja. A pilóta előtt ott van a vörös indítógyűrű, éj minden esetre készen ott áll a vöröskeresztes mentőkocsi is. •- Huszonhármai, előkészül! Indítógyűrűt megfogni! - Indítógyűrűt megfogtamI Indulás! Robbanás, dörrenés, a föld elmarad a pilóta alatt. Óriási súly nehezedik a vállára, nyomja be a törzsébe a fejét, préseli össze o gerincét. A szervezet mindehhez nem tud hozzászokni, de mindenesetre megtalálja azt a módot, hogy mint álljon ellen a túlterhelésnek. S ez a legfontosabb: az ember néhány indítás után már eleve felkészül a túlterhelésekre: Nemhiába mondják: a begyakorlás utón annyira erőssé válik az indulási ütközés reflexe, hogy ha kiadják az „indulás" parancsot, s az ülés mozdulatlanul helyén marad, a kísérleti űrpilóta szervezetében, amely minderről mit sem „gyanít", a műszerek még ekkor is ugyanazokat az eltéréseket regisztrálják, mint a normális katapultáláskor. Igy történik ez a Földön, de még sokkal bonyolultabban zajlik le a levegőben. A repülőgép a magasba emelkedik, majd rádión elhangzik a parancs, és a robbanótöltet kiveti az ülést a kabinból. A túlterhelést, gyorsulóst, a szembejövő légáramlás ütését, a pilóta lóba alól eltűnő, leváló ülés, majd a kinyíló ejtőernyő rántása követi a szabadesést. A pilótát pedig a víz várja, amely oly lágy és engedékeny, ha a test benne siklik, óm amikor a magasból belehull a test, úgy fogadja, mintha nem is az ismert víz, hanem higany lenne. (Folytatjuk)