Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-28 / 59. szám, kedd

Fejlődés szépséghibákkal ai érsekújvári közszolgáltatási üzemekben Nőlunk egy dolgozó nő hetente fitlag 38 órát fordít háztar­tási mnnkákra, ami bizony megfelel egy második műszaknak. S ebbe az időbe nem számították bele a gyermeknevelést. A többi szocialista államhoz viszonyítva a mi nőink naponta egy órával többet „forognak a konyhában" és a ház körül. Mi ennek az oka? Es főieg hogyan lehetne ezen a helyzeten vál­toztatni? Közismert, hogy társadalmunk egyre nagyobb gondot fordít a közszolgáltatási hálózat kiszélesítésére. Mindeddig azonban ez az igyekezet kevésnek bizonyult. Sokoldalű, hathatós segítség­ről, amely az igényeket teljes mértékben kielégítené — sajnos — nem beszélhetünk. Nem titok például, hogy a háziasszonyok népes táborának csak három százaléka mosat mosodában. Egy másik példa: az étel minősége és az áremelkedés követ­keztében az üzemi konyhákon kiadott ebédek száma 1963-hoz viszonyítva, mintegy ISO millióval csökkent. Igaz ugyan, hogy az ntóbbi években a közszolgáltatási hálózat bővült, de a szol­gáltatások igénybevétele nem növekedett ennek megfelelően. Milyen ma egy járási központ kommunális üzemeinek „ke­resztmetszete"? Hogy erre a kérdésre legalább részben választ adhassunk, ellátogattunk Érsekújvárra. Ä város kommunális üzemei a jó közepesek közé tartoznak. A harminc részleg közül néhány nagyon jó — például az üvege­ző, a taxiszolgálat, a tisztító és a mosoda, a „Svadobka" — mások viszont az átlagnál is gyengéb­bek. Ide tartozik a városi für­dő, a kozmetika, az egyes fod­rász- és borbélyüzletek. Nagyok a különbségek, bár a tavalyi tervet csaknem 2 millió koro­nával túlszárnyalták. Pl. az egyik fodrászat az előirányzott bevételt csak 43 százalékra tel­jesíti, ugyanakkor a „taxisok" több mint 150 százalékra. Jozef Jenbrušák igazgató sze­rint azok a részlegek, amelyek­nek szolgáltatását a lakosság kénytelen igénybe venni, mint például a kéményseprők, az üvegezők, a temetkezési válla­lat, a fertőtlenítő részleg stb., teljesítik a tervet. VÁROSI FÜRDŐ Az ország ilyen jellegű leg­modernebb létesítményei közé tartozik. Joggal elvárhatnánk, hogy Érsekújvár lakossága ki­használja a lehetőséget, a zu­hanyozókat, a kádfürdőt, a ma­nikűrt és a pedikűrt. A nagyon szép, fedett medencében is csak ketten-hárman úszkálnak. Ez­zel, meg az alacsony belépti díjjal magyarázható, hogy ta­valy 85 500 korona ráfizetéssel zártak. Furcsa dolog, de Így igaz, még az érsekújvári isko­lák testnevelési tanárai sem használják ki a kínálkozó alkal­mat. Ebben az évben a fürdő veze­tősége meglepetéssel szolgál a látogatóknak. Az emeleten ak­várium-üzletet létesítettek, ahol az érdeklődők nemcsak vásárol­hatnak, hanem szaktanácsokat is kérhetnek. MOSODA Az épület szuterénjében van. Knczman Jozefina, az üzemveze­tő helyettese elmondja, hogy csak két évvel ezelőtt költöz­ködtek-ebbe az új épületbe. A munka minőségén ez kedvezően tükröződik. Az épület tervezőit azonban nemcsak dicsérik. A fehérnemű-gyűjtőben ugyanis a mennyezeten keresztül átszivá­rog a víz a fürdőből. Az üzemi gyűléseken ezt a „szívfájdal­mat" már többször szóvá tet­ték, sajnos az építővállalat nem hajlandó kiküszöbölni a kollau­dációs hibát. A mosodában a múlt év máso­dik felétől teljesítmény szerint fizetnek. Most valóban csak az ügyességen múlik, kí mennyit keres. Van, aki 1300 koronát, mások bizony csak hét—nyolc­százat. A verebélyi Tesla Üzemben gyártják az AUA típusú rádióköz­pontokat, amelyek üzemi klubokban, sportstadionokon és a ki­sebb-nagyobb községekben teszik lehetővé a hírközlést. (Bachan felv.) A korszerű gépek és a Jő mi­nőségű mosóporok lehetővé te­szik, hogy a háziasszonyok is elégedettek legyenek. Az érsek­újvári mosodában valóban hó­fehér a fehérnemű. A 40 fokos melegben dolgozó asszonyok közös panasza: nincs ivóvíz. Kaptak ugyan az üzem­től egy vödröt, hogy hozzanak a városi artézi kútból, de úgy vélik: ez nem megoldás. A TISZTlTÖ Háromnegyedmillió korona befektetéssel építették újjá, de most sem felel meg a követel­ményeknek. Az összegyűlt pára lecsapódik a mennyezetről. A szellőztetés sem megfelelő. En­nek ellenére kiváló munkát vé­geznek. Csaknem háromévi vá­rakozás után most helyezik üzembe a TRIMOR 25-ös vegy­tisztítógépet. Janics Lajos üzem­vezető reméli, hogy ezután még jobb munkát végezhetnek. Hoz­záteszi azonban, hogy sajnos hiányoznak a jó vegytisztítósze­rek. A tisztítónak csak az utóbbi években sikerült szép eredmé­nyeket elérnie, általában a veszteséggel záró üzemek közé tartozott. Mi a javulás titka? — Nagyon sok függ a fegye­lemtől és a munkaszervezéstől — magyarázza Janics elvtárs. — Itt van például a mi mosó­részlegünk. Ezelőtt ketten dol­goztak ott. Panaszkodtak, nem képesek ellátni munkakörüket. Ügy véltem, panaszuk alapta­lan. Most kettőjük helyett csak Gasparik Irén mossa a ruhát, jobban és gyorsabban. A tisztítóhoz tartoznak a kel­mefestők. Kiváló minőségű mun­kát végeznek, olyannyira, hogy hírük eljutott jóval a járás ha­tárain túlra is. Gyakran kapnak megrendelést színházaktól, kár­pitos üzemektől, pamutgyárak­tői — az ország minden részé­ből. Mészáros Ottó és Borka Jó­zsef már húsz éve dolgozik eb­ben a szakmában. FAJÖ PONTOK Az érsekújvári közüzemek fá­jó pontja a fodrász- és borbély­üzletek. Tátonganak az üres­ségtől, tervüket rendszeresen nem teljesítik. Pedig alkalma­zottaik ügyesek, rátermettek. A kozmetika is alig tud havonta 1500 koronánál többet elérni. Itt a helyzet évek óta változat­lan. Ugyanakkor az üzem veze­tősége új szolgáltatások beve­zetésén fáradozik. Rövid időn belül átadják rendeltetésének a 0,3 hektáron épült melegágyat, így a virágüzlet nem szorul más járásokra, lehetőség nyílik vágott virág árusítására. Szó esett gyermekfodrászat létesíté­séről és a taxiszolgálat kibőví­téséről is. "Remélhetőleg a helyzet javu­lásához hozzájárul a három és fél millió korona költségvetés­sel épülő KÖZSZOLGÁLTATÁSOK HAZA, amelyet a tervek szerint már a jövő évben kellene átadni. Ér­sekújvárnak nagyon nagy szük­sége van erre az épületre. Az eddigi helyiségek ugyanis nem felelnek meg az igényeknek. OZORAI KATALIN TÍZÉVES A TÁTRAI MÚZEUM Beszélgetés IVAN BOHUŠ elvtárssal, a Tátrai Múzeum igazgatójával Hazánk egyik legjelentősebb regioná­lis múzeuma a Tátrai Nemzeti Park gon­dozásában levő Tátrai Múzeum. Tíz év­vel ezelőtt, 1957-ben létesült az egykori poprádi és felkai múzeumok egyesítésé­vel. Azóta céltudatos, sokrétű tevékeny­séget fejt ki, gyarapodó gyűjteményei becses helytörténeti exponátumokat tesznek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. Az elmúlt évtized munkájáról, ered­ményeiről, az intézmény problémáiról, valamint a Magas-Tátra nagyszabású fej­lesztésével összefüggő tervekről beszél­getett munkátársunk IVAN BOHUS elv­társsal, a Tátrai Múzeum igazgatójával. • Milyen szakosítás szerint gya­rapítják a múzeum gyűjtemé­nyét? — Kezdettől fogva arra törekszünk, hogy közös fedél alá hozzunk minden olyan műkincset, tárgyat, okiratot, ada­tot és feljegyzést, amely összefüggésben van óriáshegységünkkel. Eddig a hon­ismereti és társadalomtudományi osztá­lyokra helyeztük a fő súlyt. A geoló­giai, zoológiai és botanikai gyűjtemények 4718, az etnográfia és történelmi gyűj­temények 2929 exponátumot tartalmaz­nak. Amint a körülmények lehetővé te­szik, új osztályokat is nyitunk. • Egy komoly helytörténeti jel­legű múzeum gazdag könyvtá­rat, levéltárat és főleg rend­szeres könyvtártudományi mun­kát igényel. Milyen eredménye­ket értek el ezen a téren? — Szakosított könyvtárunk­ban 5800 kötet könyv és sok folyóirat van. Bibliotékánk ez idő tájt kizárólag tudományos célokat szolgál. Kiegészítésére nagy súlyt fektetünk. Bensőséges kapcsolatot te­remtettünk hasonló küldetésű külföldi intézményekkel. A köl­csönös megismerés és tapasz­talatcsere mindkét félnek elő­nyös. • Köztudott, hogy múzeu­muk tulajdonában né­hány rendkívül értékes könyv és feljegyzés van. — Látogatóinkat és a szak­embereket egyaránt az érdekli a leggyakrabban, léteznek-e hl­Az egyik legértéke­sebb exponátum, egy Ismeretlen szepességi népművész szobra. ból származó Notitia Hungáriáé novae című művét, amelyben a szerző széleskörű tárgyismeret­tel foglalkozik a Magas-Tátrá­val. Nemrégiben — véletlen folytán — olyan ritka adatok birtokába jutottunk, amelyek arra engednek következtetni, hogy a Gerlachfalvi-csúcsra el­sőként Bošniacky lengyel bota­nikus jutott fel 1850 körül. így megdőlt az a nézet, hogy a leg­magasabb tátrai csúcsra Still János jutott fel először 1862­beii. • A sok közül melyik a mú­zeum legértékesebb expo­nát urna? — Kétségtelenül Cyprián apát Ilyen lesz az új Tátrai MÚZ3UC teles adatok a tátrai csúcsok első leküzdéséről és a leghíre­sebb hegyi vezetők életéről. Legrégibb exponátumunk Fröh­lich Dávid (1600—1646), kézs­márki asztronómus és matema­tikus Medulla geographiae practicíae című, 1639-ben Bárt­fán nyomtatott műve, melyben a Magas-Tátrára vonatkozó első írásbeli bejegyzés található. Ugyancsak őrizzük Bél Mátyás (1684—1749) filozófusnak 1736­A VÉGÉRŐL KEZDEM A DOLGOT. Néhány nappal ezelőtt kaptuk Ä következő levelet: „Értesítem a tisztelt szerkesztőséget, hogy hathónapi várakozás után, végre 1967. II. 14-én visszamenőleg is megkaptam a már-már elveszettnek hitt havi 300 korona szociális Járadékomat. Az Önök beavatkozására az említett napon távira­tilag küldtek 2030 koronát. Nagyon köszönöm a megértést, a se­gítségüket. Tisztelettel Dorozlai Mária." SENKI SEM FELELŐS? EGY NAGYMAMA LEVELE NYOMÁN 1967. II. 28. Ezzel pontot is tehetnék az ftgy után. Csakhát vanak bizo­hyos részletkérdések, amelye­ket nem árt, ha egy kicsit kö­zelebbről is szemügyre veszünk. Az eset a következőképpen történt: Az 59 esztendős Doroz­lai Máriának évekkel ezelőtt egészségi állapotára való te­kintetei az illetékesek havi 300 korona szociális segélyt állapí­tottak meg. örült neki. A M ÜLT ESZTENDŐ TAVA­SZÁN elutazott a Český Krum­lov-i járásban levő Rožmitálba. Itt egyik asszonylánya lakik. Megszületett az unoka, és szük­ség volt a nagymamára. A já­radékkal kapcsolatos iratait az illetékesek rövidesen átküldték az említett járásba. Most már az ottani posta kézbesítette já­randóságát. Három hónapot töltött Rož­mitálban. Amikor hazatért, két hónapig még kapta a pénzt. A harmatiik hónapban azonban hiába várta a postást. A Duna­szerdahelyi Járási Nemzeti Bi­zottság szociális ügyosztályán azt a választ kapta: A pénzt Bratislavából küldik, ott próbál­kozzon, az Állami Szociális Biz­tosító Hivatalban. Megfogadta a tanácsot. Elutazott a megadott címre, ott a kezébe nyomtak egy kérdőívet, töltse ki és az­tán várjon türelemmel. Várt egy hónapot, kettőt... kérvényt Íra­tott. MÉG VÁLASZRA SEM MÉL­TATTAK. Aztán — ahogy már említettük — hozzánk fordult segítségért. Egyéb támpont híján a Český Krumlov-i Járási Nemzeti Bi­zottsághoz fordultunk magya­rázatért. Tudatták velünk, hogy Dorozlai Mária iratait még a múlt év szeptember 9-én elküld­ték a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság szociális ügy­osztályára. Az iratoknak sikerült is nyo­mára akadnunk a megadott cí­men. A magyarázat: ők nem te­hettek semmit — bár az Íratok náluk voltak —, mert pénzt ők nem utarlhatnak kl. Ez a jogkör az Állami Szociális Biztosító Hivatalt illeti meg. őket viszont Český Krumlovból nem értesí­tették. A krumloviak szintén nem érzik magukat bűnösnek, mivel náluk más a szokás. A szociális járadékot közvetle­nül a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya utalja kl. ök azt gondolták, ha az irato­kat megküldik a dunaszerdahe­lyieknek, az ügy el van intézve. Az Állami Szociális Biztosító Hivatal képviselője, aki jelen volt Dunaszerdahelyen az ügy tisztázásakor, azt állította, hogy ők utólag megkapták a krum­loviak értesítését, de mit tehet­• tek, amikor stz iratok Dunaszer­dahelyen feküdtek. Egy dolog­ban azonban megegyeztek: Sú­lyos mulasztás történt. A duna­szerdahelyiek egészen közbelé­pésünkig feküdni hagyták az iratokat. Az Állami Szociális Biztosító Hivatalban viszont Jó­formán meg sem hallgatták Do­rozlai Mária panaszát. Egysze­rűen elintézték azzal, hogy vár­jon. A mulasztás súlyosságára va­ló tekintettel az Állami Szociá­lis Biztosító Hivatal képviselője megígérte, hogy néhány napon belül elintézik az ügyet és erről telefonon értesítik szerkesztő­ségünket. Ez még a záros határidőn belül megtörtént. AZT TARTJA A KÖZMONDÁS: Minden jó, ha a vége jó. De mégsem árt, ha elgondolkozunk egy kicsit az eset fölött. Külö­nösen azt szeretnénk, ha az érintettek levonnák belőle a tanulságot. Ha tudatosítanák, mit jelent az, haf valaki hat hó­napig egy fillérhez sem jut. Vajon mit szólnának ők, akiket a felelősség terhel, ha nem hat hónapig, csak egyig nem kapnának fizetést? SZARKA ISTVÁN herbáriuma. Ennek a XVIII. században a Vörös Kolostorban élt, nagy műveltségű szerzetes­nek 100 különféle látrai gyógy­növényt és 38 oldalnyi latin, görög, ószláv, német, lengyel és magyar nyelvű receptet tar­talmazó antológiája világvi­szonylatban is egyedülálló. • Képviselteti magá: a Tát­rai Múzeum Montrealban a világkiállításon? — Montrealban nem, de a hagyományos nemzetköz; nép­művészeti tárlatokon rendsze­resen kiállítunk. A régi — több­nyire már ismeretlen — sze­pességi népművészek és meste­rek pompás plasztikái, fafarag­ványai és hímzései minden alka­lommal feltűnést keltenek. • Milyen a múzeum látoga­tottsága? — Tavaly 30 000 látogatót je­gyeztünk fel, ez idén — annak ellenére, hogy mindennemű hír­veréstől tartózkodunk — hatá­rozottan többet várunk. Tárlat­termeink befogadóképessége azonban jelenleg igen sze­rény ... • Mire fektetik a jövőben a fő súlyt? — Amint elkészül a Tátrai Múzeum új székhelye (hatmillió korona költséggel épül Tatran­ská Lomnicán és 1968-ban ad­ják át rendeltetésének), továb­bi osztályokat és állandó jelle­gű kiállításokat nyitunk meg. A teljesen korszerű, új felfogásban tervezett és a hegyi jelleget minden tekintetben szem előtt tartó épület az ország legszebb és legcélszerűbben felszerelt múzeuma lesz. TANZER IVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom