Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-01 / 32. szám, szerda

Megfékezik a Sukarno-ellenes kampányt? A pekingi „vörösgárdisták" újságjaiban közzétették az ún. „burzsoá irányvonal" képviselőinek fényképét. Felvételünkön jobbról Peng Cseng, Peking volt polgármestere, Lui Ting-i, a KKP Központi Bizottsága propagandaosztályának volt vezetője, Lo Zsnej-csing tábornok, volt vezérkari főnök és jang Csang-kun, a párt Politikai Bizottságának póttagja. A „kulturális forradalom" újabb szakasza Peking (CTK) — A „kulturális forradalom" legújabb stratégiai feladata az általános „hatalomátvétel" a kapitalizmus útján haladó maroknyi csoport kezéből" — hangsúlyozza a Hung-Csi című lap Idei 3. (tegnap megjelent) számának vezércikke, mely szerint „ddirtfő küzdelemre kerül sor a proletariátus s a oele D állvetve haladó néptömegek és a burzsoázia, valamint a pártba befurakodott ügynökei között"! A „kulturális forradalom" új szakasza január elején a sanghaji eseményekkel kezdődött és azzal folytatódik, hogy a „vörösgárdisták" tüzet nyitnak az ún. burzsoá és reakciós revizionista irányzat képviselői, tehát Liu Sao-csi, Teng Hsziao-ping, valamint a központi szervekben ténykedő társaik ellen. A „vörösgárdisták" frontális támadásra készülnek az említett irányvonalat támogató területi, tartományi, városi, üzemi, intézményi stb. párt- és közigazgatási szervek ellen A vezércikk — amelyet a Renmin Ribao is közölt — hangsúlyozza, hogy a „kulturális forradalom" e szakaszában szerfölött fontos az ország minden forradalmi erejének egysége, mert csak igy lehet kivívni a győzelmet, illetve végrehajtani a „hatalomátvételt". A hatalomátvételnek az adott helyeken úgy kell végbemennie, hogy a forradalmi tömegek, a helyőrségek felelős megbízottai, a forradalmi párt- és közigazgatási funkcionáriusok ideiglenes szervet létesítenek, amely a hatalomátvételért folytatott küzdelem élére áll. Ennek az ideiglenes szervnek ahhoz az irányelvhez kell igazodnia, hogy „a forradalom eddigi célja a termelés támogatása"! A szóban forgó vezércikk többek között azt is hangsúlyozza, hogy a forradalmárok soraiban keletkezett ellentétek okait (szektánsság, individualizmus, liberalizmus stb.) ki kell küszöbölni, s ezzel meg kell szüntetni a nép soraiban megnyilvánuló ellentéteket. Amennyiben azonban az osztályellenség „ellenforradalmi szervezeteiről" lenne szó, az ilyen szervezeteket fel kell oszlatni, és vezetőiket a törvény értelmében meg kell büntetni. Ai NSZK és Románia felvette a diplomáciai kapcsolatot Bonn (ČTK) — Willy Brandt nyugatnémet ós Corneliu Manescu román külügyminiszter tegnap egyezményt írt alá, amelynek értelmében a Német Szövetségi Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kölcsönösen nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít. Manescu külügyminiszter Willy Brandt kíséretében találkozott Kiesinger szövetségi kancellárral is. MEGKEZDŐDTEK A BOLGÁR-FINN MEGBESZÉLÉSEK Szófia (ČTK) — Kedden reggel megkezdődtek a bolgárfinn megbeszélések Szófiában. Bulgáriát a megbeszéléseken Georgl Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, Todor Zsivkov, a Minisztertanács elnöke, Petr Tancsev miniszterelnök-helyettes, Ivan Bacsev külügyminiszter, Valko SivaroD, a Bolgár Népköztársaság finnországi nagykövete képviselik. Finn részről a megbeszéléseken Urho Kekkonen elnök, Ahti Karjalainen külügyminiszter, fakko Hallama államtitkár, Viljgelmj Szrek, Fínnorszíg szófiai nagykövete, valamint Reíno Honkaranta és Ake Frei meghatalmazott miniszterek vesznek részt. Megbukott A HALLSTEIN-DOKTRINA? Kairó (ČTK) — Az Al Ahbár című kairói lap annak a hírnek kapcsán, hogy Bonn és Bukarest felvette a diplomáciai kapcsolatot, többek között megállapítja, hogy oz NSZK saját maga tiporta el az általa alkotott Hallstein-doktrinát, amelynek az a lényege, hogy Bonn ne,

n vesz diplomáciai kapcsolatokat olyan országgal ja Szovjetunió kivételével), amely hivatalosan elismeri az NDK-t. A lap nevetségesnek minősíti azokat a bonni megnyilatkozásokat, hogy a Hallstein-doktrina már nem vonatkozik Kelet-Európára, de a harmadik világban továbbra is érvényben marad. Djakarta (ČTK) — Djakarta utcáin tegnap középiskolás diákok tüntettek. Sukarno elnök képét eltávolították a parlament és a közhivatalok épületéről, majd összetaposták azokat. Amir Mahmud tábornok, Djakarta katonai parancsnoka a politikai pártok és a tömegszervezetek képviselőinek hétfői ülésén kijelentette, hogy az ilyen sértések nem engedhetők meg. Mahmud hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetet alkotmányos eszközökkel kell megoldani, az elnök azonban felelősséggel tartozik a „Szeptemberi puccs" kirobbanásáért és az akkor meggyilkolt tábornokok haláláért. A továbbiakban éberségre szólította fel a lakosságot a kínai származású állampolgárokkal szemben, ami azt jelenti, hogy a jövőben fokozzák a kínaiak ellen irányuló akciókat. Az indonéz parlament jelenlegi ülésén két határozati javaslattal foglalkozott. Az elsőt a moszlim pártok terjesztették be, követelve az Ideiglenes népi tanácskozó gyűlés sürgős összehívását, amely döntene Sukarno elnöknek az ún. szeptemberi eseményekben való részvétele ügyében. Az Indonéz Nemzeti Párt tagjai nem tesznek említést a Sukarno-ellenes akciókról, s a fegyveres erők parancsnokainak múlt hónapi határozata teljesítésére szólítanak fel. Ez a határozat szintén nem tesz említést Sukarnónak a szeptemberi puccsban való részDételéről. A másik határozati javaslat nyilvánvaló kísérlet arra, hogy a parlament jelenlegi ülésén megfékezzék a Sukarno-ellenes kampányt. A Djakarta Times című lap tegnapi vezércikkében rámutat arra, hogy más államok az indonéz kormány dualizmusa következtében mérlegelő álláspontra helyezkedtek Indonéziával szemben. A vezércikk szerzője megjegyzi, hogy amíg Sukarno lesz az elnök, Indonézia nem számíthat külföldi segítségre. ORSZÁGOS SZTRÁJK FRANCIAORSZÁGBAN Párizs (ČTK) — „Újabb csapás a vállalkozók s a kormányhatalom koalíciójára" — című tegnapi cikkben az Humanlté tájékoztatta olvasóit a mai napra tervezett országos sztrájk előkészületeiről. Több szakszervezeti központ felhívására a különböző vállalatok és szolgáltató üzemek dolgozói stb. tiltakoznak a kormány helytelen gazdaságpolitikája ellen. A vasutasok, a villamos- és gázművek alkalmazottai már tegnap sztrájkba léptek. Ez pedig azt jelenti, hogy a vasúti forgalom kedd este 20 órától csütörtök este 20 óráig vagy teljesen szünetel majd, vagy 50 százalékra korlátozzák és egy teljes napig szünetel az áram- és gázszolgáltatás stb. is. A párizsi föld alatti és helyt érdekű vasút dol qozói ma lépnek 24 órás sztrájkba, s a párizsi dolgozók délután hatalmas tüntetést rendeznek a Bastille tér s a Köztársasági tér közötti útvonalon. Sztrájkba lépnek a párizsi au tóbuszforgalmi vállalat dolgozói is. Szakszervezeteik felhívására sztrájkba lépnek az állami hivatalnokok, az adóhivatalok dolgozói és valószínűleg a pedagógusok is. A párizsi bankokban 24 órára leáll a munka. Az Air Francé légiforgalmi társaság több repülőgépe nem indult útnak. Ma nemcsak Párizsban, hanem országszerte sztrájkolnak és tüntetnek a francia dolgozók. PUSKAPOROS HANGULAT SPANYOLORSZÁGBAN Madrid (ČTK) — Egyre nagyobb méreteket ölt a spanyol dolgozók tiltakozási és sztrájkmozgalma. Asztúriában 8000 bányász sztrájkol, a barcelónai textilgyárakban 12 000 munkás tette le a munkát, és Madridban mintegy 50 000 fémipart alkalmazott a napnak csupán egy részében dolgozik. Az asztúriai bányászok sztrájkjukkal 13 szakszervezeti funkcionárius elbocsátása ellen tiltakoztak. A funkcionáriusokat felforgató tevékenységgel, valamint azzal vádolták, hogy a betiltott kommunista párt tagjai. Madridban hétfőn két nagyipari vállalatban szünetelt a munka, mert a dolgozók mintegy 100 munkatársuk szabadon bocsátását követelték és ezért sztrájkba léptek. Az említett száz munkást a pénteki tüntetések során tartóztatta le a rendőrség. Hétfőn ismét verekedésekre került sor a madridi főiskolások és a rendőrség között. Az egyetem rektora ezért úgy döntött, hogy az egyetem 3 napig zárva lesz. A madridi diákok kedden is tüntettek és több ízben összecsaptak a rendőrséggel. A rendőröknek sikerült szétkergetniük a tüntetőket. A barcelonai egyetemen kedden délelőtt mintegy 15 ezer diák tiltakozott a madridi rendőrség önkénye ellen, és elhatározta, hogy a madridiak iránti rokonszenvük jeléül szerdán és csütörtökön bojkottálják az előadásokat. A

lagosi katonai kormány, háromnapos nemzeti gyászt rendelt el az 1966. július 29-i puccs során elpusztult nigériai vezetők emlékére. Mint emlékezetes, a puccs napjaiban elfogták és meggyilkolták Ironsi tábornokot, az 1966 januárjában hatalomra jutott katonai kormány elnökét. Sokan felteszik ezekben a napokban a kérdést, miért kellett ^ több hónapot várni ahhoz, hogy Ironsinak és tiszttársainak halálát hivatalosan bejelentsék. A válasz: Gowon alezredes és jelenleg hatalmon levő kollégái túlságosan is veszélyesnek ítélték az ország belpolitikai helyzetét ahhoz, hogy beismerjék: a júliusi puccs sokkal véresebb és kegyetlenebb volt, mint a januári, amelynek többek kőzött B al e iv a miniszterelnök és Észak Nigéria olyan kiemelkedő személyisége is áldozata lett, mint Ahmadu Bello. Nem mintha a hivatalos hallgatás valamit ls változtatott volna Nigéria közvéleményének állásfog lalásán. Véres leszámolás Lagosban jártam néhány hónappal a júliusi puccs után. Nia

gérlal ismerőseim elmondották, hogy Ironsi tábornok NyugatNigéria fővárosában, Ibadanban vendégeskedett, amikor utolérte a sors. Az ibadanl katonai j kormányzó rezidenciáját megrohanták az északi hausza pucs3

csista katonák és letartóztatták Ironsi tábornokot. A katonai kormányzó elkövette azt a hibát, hogy a vendégjogra hivatkozva tiltakozott Ironsi elfogása ellen. Válaszul őt is letartóztatták, majd mindkettőjüket „ismeretlen" helyre hurcolÉLIÁS BÉLA LAGOSI LEVELE Gyászoló NIGÉRIA ták és kivégezték. Ha hinni lehet a nigériaiak képzeletdús elbeszéléseinek, Ironsi tábornokról az a hír járta, hogy „juju" (varázsszer) védelmezi, s hogy nem fogja a golyó. A tábornok valóban állandóan magával hordott egy kis kitömött krokodilt. Állítólag ez lett volna az amulettje. A hausza katonák azonban így is módot találtak elpusztítására. Addig töltötték bele a vizet, amíg meg nem fulladt, majd levágták a fejét, hogy meggyőződjenek róla, valóban mehalt-e. Hogy ebben mennyi az igazság, nehéz megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy kivégzői sohasem merészelték nyíltan bevallani, hogyan végezte életét Ironsi tábornok. Nem a tábornok volt azonban az egyedüli, aki ilyen sorsra jutott. A júliusi puccs napjaiban több száz ibo származású tisztet és katonát lőttek agyon, vagy kínoztak halálra Nigéria különböző központjaiban. Hogy miért, erre igyekszik magya ázatot adni az a „Nigéria 1966" című könyv, amelyet most jelentetett meg a lagcsf központi katonai kormány. A könyv érvelése szerint 1966 januárjában „ibo puccs" zajlott le az országban. A puccsot 32 fiatal tiszt hajtotta végre. Haladó gondolkodású emberek, akik megcsömörlöttek a Balewa-kormány politikusainak korruptságától és attól, hogy az Afr'k t szerte ,,fekete angolok" nak csúfolt nigériai polgári politikusok a szakadék szélére vitték az országot. A januári puccs valójában csak félig sikerült. Igaz, hogy a fiatal tisztek eltávolították a korrupt kormányt, de a hatalmat már nem tarthatták meg. Ironsi tábornok vezetésével a hadsereg zöme nlienük fordult. Végülis Ironsi kaparintotta meg a hatalmat. S az-' kat, akik a hatalomátvételt kezdeményezték, kivétel nélkül agyonlövette, vagy jobb ese'ben börtönbe csukatta. Csakhamar rádöbbent azonban, hogy az ötvenhat milliós ország közvéleménye helyesli mindazt, amit a fiatal tisztek tettek. S minthogy maga is keleti, ibo származású volt, elhatározta, hogy ott folytatja, ahol az időközben félreállított fiatal tiszteknek abba kellett hagyni. Lépéseket tett Nigéria egységesítésére, az északi feudalista arisztokrácia domináló hatalmának megtörésére és általában arra, hogy megszabadítsa Nigériát az angol gyarmatosítók által hátrahagyott alkotmányos örökségtől, amely egyszerűen lehetetlenné tette a haladást az országban. Ironsi aligha gondolt arra, hogy cselekedeteivel kivívhatja maga ellen az északiak vérbosszúját. Amikor nem engedett a hauszák követelésének és nem volt hajlandó kivégeztetni a bebörtönzött fiatal tiszteket, amikor meghirdette a 34. számú dekrétumát az ország közigazgatásának egységesítéséről és a törzsi alapon folytatott bei. és külpolitika megváltoztatásáról, betelt a pohár, A hadseregben ls túlsúlyban levő északi hauszák megkezdték ellentámadásukat, amely egy ellenforradalmi puccsban csúcsosodott ki. Mi az igazság? A júliusi puccsot nem az ország érdeke, hanem az északi hauszák hagyományos uralkodó helyzetének féltése, valamint a bosszúvágy diktálta. S Ironsinak el kellett pusztulnia. Nem azért elsősorban, amit csinált, hanem azért, mert keleti ibó volt. A puccs előtt és után lezajlott hausza pogromok során az ibo tiszteken és katonákon kívül több mint hétezer ibo származású polgárt személyt gyilkoltak le. Erről kevés szó esik a katonai kormány kiadványában. Annál több azonban a „Válság 1966" című könyvben, amelyet Kelet-Nigéria katonai kormányzója, Ojukwu alezredes tett közzé. E kiadvány alapvetően cáfolja a központi kormány januári puccsról szóló értékelését mint hamisat, s mint amely nem felej meg a történelmi valóságnak. Ojukwu szerint, aki mindmáig nem ismeri el hivatalosan Gowon alezredest Nigéria fejének a januári puccsot ibo, joruba és hausza tisztek hajtották végre. Tehát olyan emberek, akik joggal képviselték Nigéria három nagy törzsének sokmillió tagját. S a puccs áldozatai között ts voltak a hauszák mellett tbók és jorubák. Nem lehet tehát a januári eseményeket értékelve „ibó puccsról" beszélni. Ellenben nem áll az ember messze az igazságtól, ha azt mondja, hogy a júliusi ellenpuccs „hausza puccs" volt, a javából. S ezen a tényen a központi kormány tényeket elkendőző könyve sem változtathat. Nigéria gyászol. Északon azo. kat a vezetőket gyászolják, akik 1966 januárjában haltak meg. Keleten és Nyugaton pedig azokat az ezreket, akiket a júliusi puccs előtt, alatt és után gyilkoltak meg. Nigéria számára 1966 a pusztítás és a gyász éve volt. S azok, akik most gyászolnak. tanultak a múlt esztendő viharából. Gyászolnak és egyszersmind reménykednek is. Azt remélik, hogy a testvérharcban kiontott töméntelen vér nem bizonyul hiábavalónak, s hogy ez a sokat szenvedett ország előbb-utóbb megtalálja a békét és a boldogságot.