Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-01 / 32. szám, szerda

A társadalmi és az egyéni érdek egybehangolása M. Pastyrík elvtárs beszéde a szakszervezetek VI. kongresszusán Miroslav Pastyfík, a Szakszervezetek Központi Tanácsának az elnöke beszéde bevezetőjében kijelentette, hogy a két kongresszus közti időszakban tovább szilárdítottuk a forradalmi vívmányainkat, amelyeket dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt harcolt ki. Minden akadály, a belső- és a külső helyzet bonyolultságának ellenére előrehaladtunk fejlett szocialista társadalmunk éplté sében. Szakszervezetünk — mondotta továbbá — már nevével is megszabja tulajdon tevékenységének tartalmát — a forra

: dalmiságot és az egységet. Ennek az élő hagyománynak, amelynek tudatos folytatói va gyünk, ma teljesen konkrét tartalma van és mondjuk meg azt is, hogy igényesebbek is vagyunk. A szakszervezet kiveszi részét a párt gazdaság politikájának megvalósításából. Mindenekelőtt itt jelentkezik felelősségünk a szocialista társadalom további fejlődéséért, az a tény, hogy az ország gazdái vagyunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a párt XIII. kongresszusa által kitűzött program teljes mértékben a forradalmi szakszervezeti mozgalom programjává vált. A továbbiakban megállapította, hogy az új Irányítási rendszer bizonyos elemel már 1966-ban ls éreztették hatásukat. Az üzemek kollektívái nagyobb mértékben érdeklődtek a gazdaságosság, a műszaki fejlődés iránt, igye keztek gyorsabban megváltoztatni a gyártási programokat, fokozatosan megszilárdult a technológiai és a munkafegyelem. Az ipari termelés tervét 2 százalékkal teljesítettük túl, az ipari termelés növekedése 1965tel összehasonlítva több mint 7,1 százalékot tesz ki. Az ipari üzemek bruttójövedelme 5 milliárd koronával haladta meg az üzemi terveket. A nemzeti jövedelem több mint 7 százalékkal, a személyi fogyasztás pedig mintegy 4 százalékkal nőtt meg. Az elért eredmények — hangoztatta Miroslav Pastyíík elvtárs, — nem elégíthetnek ki bennünket, mert ezeket bizonyos negatív jelenségek kísérik, mint példának okáért a fejlődés extenzív folytatódása, a foglalkoztatottság és a behozatal aránytalan növekedése, a munkatermelékenység csökkenése stb. A pozitív irányzatok ellenére is még számos fogyatékosság maradt fenn az elmúlt Időszakból. Már az 1965-ben megtartott országos szakszervezeti értekezleten kijelentettük, hogy egyértelműen támogatjuk a népgazdaság tökéletesített irányításának rendszerét. Már akkor is foglalkoztunk az ember szerepével a termelési folyamatban, a szakszervezetek feladataival. A tökéletesített iráhyltási rendszert a dolgozók érdekében teremtettük meg, Igy hát a dolgozók ügye. Kifejezően szocialista jellegű, azt Jelenti, hogy tudományosabb módon Járulunk hozzá népgazdaságunk fejlesztéséhez, s így nagyobb mértékben garantálja az életszínvonal emelkedését. Az új Irányítási rendszer elvei gyorsabb megvalósításának útja ebben az esztendőben a szakszervezet számára nem jelenti az ismeretlenbe való lépést. Az országos szakszerve zeti konferencia utáni időszakban és a VI. szakszervezeti kongresszus előkészületeinek idején ellenőriztünk néhány elkerülhetetlen változást és új lehetőséget a szakszervezeti szervek munkájának tartalmában, szervezetében és módszereiben. Ma sokkal inkább érvényes mint a múltban, hogy a szakszervezet tevékenységének súlypontját az üzemek, vállalatok munkahelyek képezik. A terv előkészítése és teljesítése, a rendelkezésünkre álló eszközök gazdaságos kihasználása és számos egyéb gazdasági probléma egyre inkább a szakszervezeti szervek s közvetítésükkel minden dolgozó IIgyelmének központjába kerül. Ezekkel a változásokkal megnőtt a kollektív szerződések jelentősége, politikai és nevelő szerepe is. Az 1966. évben szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a kollektív szerződések számos vállalatnál még nem töltik be azt a funkciót, amelyet az új feltételek között be kellene töltenie. A kollektív szerződés fontos tényezővé välik a gazdasági vezetés és a dolgozók közösségének kölcsönös kapcsolataiban. Lehetővé teszi, hogy kifejezzük a dolgozók részvételét az irányításban a gazdasági vezetés és a dolgozók közös felelősségét. A Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke a továbbiakban megállapította, hogy a dolgozók bekapcsolása a terv megalkotásába egyelőre nagyon felületes és meglehetősen egyoldalú. A dolgozókat gyakran csak tájékoztatják a feladatokról. A gazdasági vezetés keveset tanácskozik a dolgozók szélesebb körű aktívájával, nem tárgyalja meg velük a munkarend, a termelés megszervezésének ügyeit. Visszautasítjuk azokat a nézeteket — hangsúlyozta —, amelyek a dolgozók szakképzett részvételének ürügyén azt javasolják, hogy a tervjavas lat, valamint egyéb termelési kérdések megtárgyalásából is zárjuk ki a dolgozók szélesebb körét. Ha hangsúlyozzuk a termelési bizottságok nagy jelentőségű feladatát, nem olyan szervre gondolunk, amely szemben áll a vezetéssel és bonyolulttá teszi a termelési folyamat irányítását. Éppen ellenkezőleg. A vezető gazdasági dolgozóktól elvárjuk, hogy tulajdon érdekükben ők maguk is értékelni fogják a termelési bizottságok jelentőségét, és ezeket a bizottságokat teljes mértékben fogják támogatni. Véleményünk szerint a gazdasági vezetők jogkörének és felelősségének elve és a dolgozók irányításban való részvételének elve semminű ellentétben nem áll egymással. A munkakezdeményezés fontos megnyilvánulása volt az elmúlt évek folyamán a szocialista munkaverseny. Ugyanakkor azonban gyakran vissza is éltek vele oly módon, hogy leplezték az üzemek és vállalatok irányítómunkájának fogyatékosságait. A VI. szakszervezeti kongresszust megelőző időszakban alaposan elemeztük a szocialista munkaverseny és a kezdeményezés egyéb formáit. Megállapítást nyert, hogy a kezdeményezés formáinak az üzemek és munkahelyek konkrét szükségleteiből kell kiindulniok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében azzal a felhívással fordulunk minden kollektívához, üzemhez és munkahelyhez, hogy vegyék fontolóra, miképpen köszöntik ezt a dicső évfordulót konkrét tettekkel. A továbbiakban Miroslav Pastyrík elvtárs a tudományos-műszaki forradalom kérdéseivel foglalkozott. Megállapította, hogy egész társadalmunk a tudományos-műszaki forradalom küszöbén áll, amely fokozottabb igényeket támaszt valamennyiünkkel szemben. Az irányítási rendszer keretében az üzemek és egyének anyagi érdekeltségének olyan rendszerére térünk át, amely a vállalatok önálló gazdálkodásán alapszik. Nagyobb jövedelem és nagyobb bérek is azokban a vállalatokban lesznek, amelyek magas munkatermelékenységet, gazdaságosságot, és minőséget érnek majd el, s amelyek jobban fogják kielégíteni a társadalom szükségleteit. Ezért fontos feladatunk, hogy fokozatosan végét vessük a béregyenlősdinek, amely a múltban és mindmáig kerékkötője az effektív gazdálkodásnak. Miroslav Pastyfík elvtárs a továbbiakban leszögezte, hogy az új irányítási rendszer elveinek bevezetésével sor kerül bizonyos nem gazdaságos és szükségtelen üzemek beszüntetésére. Ezzel érthetően együtt fog járni a munkaerők mozgása, az üzemeken és vállalatokon belül. A szakszervezetnek a munkaerők fentebb említett egészséges mozgását támogatnia kell, egyidejűleg azonban azt is meg kell követelnie, hogy az említett dolgozók új szakképzettségre tehessenek szert, s így új munkabeosztást kaphassanak. A szakszervezeti szervek és a dolgozók figyelmének központjában joggal áll a vállalatok gazdasági eredményeiből való részesedés. Ugyancsak nagy jelentősége van a vezető dolgozók anyagi érdekeltségének és felelősségének. Ogy véljük, hogy a vezető dolgozók fizetése nagy részének a vállalatok általános gazdasági eredményeitől kellene függenie. Felmerült a kérdés, miképpen lesz a jövőben a bérkategóriákkal, hogy a denivellizálás szükségleteire való tekintettel mikor és mikép pen fogjuk megváltoztatni. Ogy véljük, hogy a bér denivelizálás programjának megvalósítása megköveteli, hogy fokozatosan tökéletesebbé tegyük mind a tarifarendszereket, mind a bérezés egyéb formáit. A denivellizálás folyaimatát hasonló erélyességgel kell megvalósítanunk a nem termelési szférában is, amelyben 1964—1966 között 610 millió koronával npttek a bérek és fizetések. Ebben az esztendőben ls számolunk olyan módosításokkal, amelyek eltávolítják a legnagyobb aránytalanságokat a nem termelési ágazatok és a termelésben dolgozók keresete között. Mint a továbbiakban Miroslav Pastyfík elvtárs bejelentette, a szakszervezet teljes mértékben támogatja a CSKP XIII. kongresszusának azon elvét, hogy a differenciált jutalmazással együtt meg kell teremteni a differenciálódás szükséges feltételeit a lakosság ellátásában is. — Határozottan követeljük — hangsúlyozta —, hogy a piacot lássák el keresett és olcsóbb árufajtákkal. Az új irányítási rendszer. arra fogja kényszeríteni a vállalatokat, hogy rugalmasabban reagáljanak a lakosság szükségleteire. Amennyiben fokozatosan meg akarjuk teremteni a differenciálódást a fogyasztásban, úgy meg kell teremtenünk ennek feltételeit a termelésben és a kereskedelemben egyaránt. A termelés intenzív fejlődése jobb minőségűvé és gazdaságosabbá tétele feltétele a bérek vásárlóértéke állandó növekedésének is. Tudatában vagyunk annak, hogy a népgazdaság fejlődése megköveteli az egyes gyártmányok és szolgáltatások árának alakulását. Helyesnek tartjuk, hogy az árak nem ösztönösen fognak alakulni. Helytelen lenne azonban, ha ezeket a kérdéseket csupán a központ ügyének tekintenénk. A legtökéletesebb központi irányítás sem teljesítheti önmagában feladatát az árak alakítása terén. A szakszervezeti szervek feladata, hogy szembeszálljanak az árak indokolatlan emelésével már a vállalatokban és az üzemekben. A szakszervezetnek rendkívül nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a CSKP XIII. kongresszusa irányvonala szerint valósítsuk meg az árés bérpolitika terén teendő intéz1 kedéseket is. Ez I annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével arányban emelkedik a lakosság általános életszínvonala, hogy a nominális bevételek gyorsabban emelkedjenek, mint a kiadások. A Szakszervezetek Központi J| Tanácsa rendszeres figyelemmel fogja kísérni az árak céltudatos irányítását s aktívan ki fogja venni részét az árak szabályozásából és ellenőrzéséből. A dolgozók egészségének védelméről szólva Miroslav Pastyŕík elvtárs megállapította, hogy jóllehet csökkent a balesetek száma, még mindig nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Az e téren tapasztalt nyugtalanító jelenségek a Szakszervezetek Központi Tanácsát, valamint a kormányt arra bírták, hogy intézkedéseket tegyenek a helyzet megváltoztatására. Köztársaságunk kormánya jóváhagyta már az ^állami szakfelügyelet létesítését a munkabiztonság felett. A szakszervezeti szerveknek természetesen szigorúan ügyelniük kell arra, hogy a munkabiztonság céljaira már a vállalat terveiben is megfelelő eszközöket tartalékoljanak. A továbbiakban Miroslav Pastyŕík elvtárs megállapította, hogy a gazdasági szerveknek gondoskodniuk kell az üzemi étkeztetés fejlesztéséről és minőségének megjavításáról. Az üzemi étkeztetés alakulása joggal nyugtalanít bennünket. 1963-ban az üzemi étkezdékben 391 millió adag ételt szolgáltak fel. A főételek száma azonban már 1965-re 240 millió adagra csökkent. Egyes vállalatokban azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy felszámolják az üzemi étkezdéket, sőt néhol már fel is számolták őket. Az ilyen irányú törekvéseket rövidlátóknak és ártalmasaknak kell tekinteni. Az új irányítási rendszer lehetővé fogja tenni, hogy a vállalatok az elért eredményektől függően hozzájáruljanak az üzemi étkeztetés színvonalának emeléséhez. Ezzel kapcsolatban — folytatta Pastyfík elvtárs előtérbe kerül az a feladat is, hogy megteremtsük a szabad idő jobb felhasználásának gazdasági s társadalmi feltételeit. Ezt egyrészt a munkaidő fokozatos rövidítésével, másrészt a felesleges időveszteségek eltávolításával érhetjük el. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a munkaidő rövidítésével nem korlátozhatjuk a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Noha e téren már számos fogyatékosságot sikerült eltávolítanunk, a helyzet még mindig nem kielégítő. Az új irányítási rendszer bevezetésével összefüggésben egyre több sző esik a nők problematikájáról. Találkozunk olyan nézetekkel Is, hogy a nők, főként a kisgyermekes anyák foglalkoztatása a népgazdaság szempontjából költséges és célszerűtlen, s hogy jobb lenne, ha otthon maradnának. Az ilyen helytelen £s kárös nézeteket határozottan el kell utasítanunk. Magasra értékeljük a sok százezer dolgozó nő alkotó munkáját. Tekintettel a foglalkoztatottság magas fokára, népgazdaságunk a jövőben sem lehet meg a dolgozó nők nélkül. Az utóbbi időben intézkedéseket tettünk a dolgozó nők élet- és munkafeltételeinek megjavítására. A szakszervezetek kezdeményezéséből és eszközeiből 1961-től 1965-ig további üzemi bölcsődéket, üzemi óvodákat létesítettünk, továbbá pionírtáborokat és ipari tanuló létesítményeket, összesen 646 millió korona értékben. Az elkövetkezendő három év folyamán a negyedik ötéves terv keretében további óvodák, és bölcsődék építésével számolunk, félmilliárd korona értékben. Mindeme intézkedések ellenére ez ideig nem teremtettünk olyan feltételeket, hogy a ' nők a népgazdaság fejlődésének szükségleteivel összhangban érvényesülhessenek. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak a változó műszakokban dolgozó nők foglalkoztatásában. Az új irányítási rendszer az eddiginél nagyobb lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalatok és üzemek növelhessék kulturális és szociális szükségleteik alapját. Ugyanakkor azonban fontos lesz, hogy ezeket az eszközöket hatékonyabban használjuk ki a nők számára létesített hygéniai és szociális berendezések építésére és modernizálására. Ugyancsak hangsúlyozzuk, hogy a jövőben több figyelmet kell fordítanunk a nők jutalmazásának kérdéseire. Semmiféle előírás sem tiltja, hogy á nőknek ugyanolyan munkáért, ugyanolyan fizetést adjunk, mint a férfiaknak. Feltétlenül szükséges, hogy a szakszervezeti szervek következetesen fellépjenek azon maradi nézetek ellen, hogy a nőknek kisebb fizetés is elég, mert a család eltartója a férfi. Az alapszabályok változtatásainak megokolása során Miroslav Pastyfík elvtárs hangsúlyozta, hogy az új irányítási rendszer megköveteli az új munkastílust, valamint a szakszervezeti szervek eszmei hatásának növelését is. A javasolt változtatások és módosítások célja mindenekelőtt az, hogy az alapszabályok hangsúlyozzák a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom társadalmi felelősségét a társadalom további fejlődéséért, a dolgozók szocialista neveléséért. Ami a kulturális politikai tevékenységet illeti, kijelentette, hogy a szakszervezetek munkájában nagy szerepe van a kultúrának és a művészetnek. Ä cél nem csupán a művészet élvezete, hanem olyan feltételeket és lehetőségeket kell teremteni, hogy a dolgozók szabad idejükben alkotó módoii fejlődhessenek. Az ember általános fejlődé^ sében nagy szerepe van a test" nevelésnek, amely a szakszervezeti tevékenység természetes és logikus részét képezi. EZ annyit jelent, hogy a szakszervezetnek szorosan együtt kell működnie a vállalat vezetőségével, a testnevelési egyletekkel, a HESZ-szel, és egyéb szervezetekkel. Az ifjúság életének és mun^ kájának kérdéseiről szólva Pastyfík elvtárs egyebek között leszögezte, hogy az idősebb, tapasztalt dolgozóknak segítséget kell nyújtaniuk a fiataloknak. Fel kell kelteniük bennük az érdeklődést a tudomány és a műszaki haladás iránt. Arra kell őket vezetni, hogy politikailag helyesen gondolkodjanak, meg kell szilárdítaniuk szocialista hazafiságukat, és Jó dolgozókat kell belőlük nevelniük. A továbbiakban Pastyfík elvtárs így folytatta beszédét: Az idén ünnepeljük a szovjet néppel és a világ haladó erőivel együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Kongresszusunkon ismételten kijelentjük, hogy barátságunk és testvéri együttműködésünk a Szovjetunió népével és a többi szocialista országokkal kiinduló pont számunkra azon törekvésünkben, hogy továbbfejlesszük a szocialista közösséget. Szakszervezeteink testvéri együttműködése fő támasza a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységéért vívott harcnak. (Folytatás a 6. oldalon)