Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-24 / 55. szám, péntek

PLUSZ ES MINUSZ - AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL AZ ANYAKÖNYVVEZETŐ SZEREPÉRŐL A polgári bizottságok tevékenységében nagyon fontos szerepet tölt be a sajtó, a rádió és a televízió által kifejtett propaganda. Ezért fogadtam örömmel és lelkesedéssel az Oj Szóban Indított Plusz és mínusz ankétot. Valamennyi véleményt érdeklődéssel elolvastam és a felvetődő problémákat összehasonlítottam a nálunk észlelt nehézségekkel. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a polgári bizottságokat, annál is inkább, mivel tevékenységükkel a szocialista társadalmi rendszer emberről való gondoskodását bizonyítják. Megalakulásuk óta szép eredményekről adhatnak számot, ami tekintélyüket egyre inkább növeli. A csaknem tizenöt éves múltra visszatekintő szerv leküzdötte a kezdet nehézségeit, munkaformái sokrétűek. Ugyanakkor elfogultak volnánk, ha nem vennénk észre a hiányosságokat is, amelyeket azonban, véleményem szerint, néhány éven belül kiküszöbölhetünk. És éppen ez az, ami arra késztet, hogy én is tollat ragadjak. Anyakönyvvezető és polgári bizottsági tag vagyok, látom tehát, hogy milyen nagy különbség van e téren a munkaformák és módszerek között falun és városon. Tény az, hogy városokban sokkal több a lehetőség, mint falun. Ennek ellenére egyes városi bizottságok nem használják ki ezt a kedvező helyzetet, nem állnak szoros együttműködésben a hivatásos művészekkel, a művészeti népiskolákkal, a főiskolákkal, az ifjúsági klubokkal stb. Arról nem is beszélve, hogy egyes nemzeti bizottságok, népművelési intézmények, tömegszervezetek nem tanúsítanak érdeklődést a polgári bizottságok tevékenysége Iránt. Ott, ahol ebbe a munkába bekapcsolódik a szakszervezet, az ifjúsági szervezet, az üzemvezetőség, nem marad el az eredmény sem. A polgári bizottságok tagjai önként vállalták ezt a tisztséget és nagyon sokan felelősségteljesen segítik az anyakönyvvezetőt feladata teljesítésében. Aktivisták nélkül én is gyakran tanácstalan és tehetetlen lennék. Kollégáim nemegyszer panaszkodtak, hogy egyedül vannak, képtelenek jobb eredményt elérni. Viszont Ismerek olyan községeket ls, ahol éppen az anyakönyvvezető a kezdeményező és szervezőképességét látva mások is támogatják. Ebből kitűnik, hogy az anyakönyvvezetőtől nagyon sok függ. Munkafeladata azonban oly sokrétű, hogy egy-egy nagyobb községben, városban hivatali ténykedése mellett kevés ideje marad aktív munkát kifejteni a polgári bizottságban. Fizetése pedig nagyon alacsony. Az általánosan felvetett problémák után most helybeli tapasztalataimról írok, a preSovt polaárl bizottság munkájáról. Tevékenységünkben lényeges változás az 1960-as átszervezés után állt be. Azóta. Eredményeink évről évre jobbak, nevelőhatású akcióink száma növekszik (jegyesekkel való beszélgetés, az Idősek számára rendezett ünnepélyek, családlátogatások stb.

j. A városi nemzeti bizottságon rendezett ünnepi aktusok színvonalasak, ízlésesek. Nagyra értékelem a nemzeti bizottság képviselőinek, a polgári bizottság tagjainak aktivitását, az idős kommunisták, a népművelési dolgozók hathatós segítségét. Rendezvényeinkbe bekapcsolódnak a pionír- és a CSISZ szervezet tagjai, az iskolák tanulói, az alkotóversenyek győztesei, sőt a prešovt színházak művészei is. Ök biztosítják a színvonalas kulturális műsort. A szervezési munkában sokat segítenek az üzemek pártszervezetei, szakszervezetei, és más tömegszervezetek is. Ez a szoros együttműködés tette lehetővé, hogy a polgári bizottság munkája, akciói népszerűek lettek, hogy az emberekkel való kapcsolatunk rendkívül szoros. Persze mindezt nem állíthatnám, ha munkánk csak kampányszerű, nem pedig rendszeres volna. Azon kivül, hogy más szervekkel ts szoros a kapcsolatunk, nem kevésbbé fontos, hogy az egyes ünnepi aktusokat időben előkészítsük. A kapkodás mindig meglátszik! Véleményem szerint városunk lakossága látja, hogy a nemzett bizottság nem hagyja figyelmen kívül az egyén munkaslkereit, lelkivilágát, valamenynylen együtt örülünk a jubileumok alkalmával, és együttérzünk a bánat perceiben is. Ogy gondolom, hogy ha a többi polgári bizottság is szem előtt tartja az elmondottakat, jó eredményeket érhet el. Persze ehhez az egyes társadalmi szervezetek és nem utolsósorban az emberek segítsége szükséges. KOVÁCS LASZLŰ, anyakönyvvezető, Prešov A közrend védelem önkéntesei Az országutakon, a városok utcáin, terein elég gyakran találkozhatunk sárga karszalagos civilekkel, akik a közbiztonsági szervek társasá ában, vagy önállóan, szabad idejük rovására önkéntesen tevékenykednek a rendfenntartás érdekében. A kelet-szlovákiai kerület segédrendőreinek munkájáról érdeklődtünk IÁN LESTAK elvtársnál, a kerületi közrendvédelmi bizottság titkáránál. • Népes tábora van KeletSzlovákiában a segédrendöröknek? — A hivatalos nyilvántartás szerint Kelet-Szlovákiában 7324 segédrendőr működik. Eredményes munkájukról tanúskodik az, hogy hatvanhárom segédrendőr-egység elnyerte a „Példás egység" címet. • Miben nyi' ánul meg segítségük? — A segédrendőrök nagyon sok esetben helytállnak a törvénysértők, rendbontók elleni harcban. Például Alsómislén az egyik segédrendőr leplezte le a helyi postahivatalban elkövetett rablás tettesét. Myslaván a textilüzlet betörőjét leplezte le a segédrendőr. Említést érdemlő munkát végeznek a segédrendőrök Revúcka Lehotán ls. I-y sorolhatnék számtalan példát. Elismerést érdemelnek a segédrendőr CSISZ-tagok is a Sp. N. Ves-i, humennéi, poprádi és trebišovi járásban. Külön dicséret illeti a sninái ifjú segédrendőröket, akik védnökséget vállaltak a visszaeső bűnözők felett, életformájukra, viselkedésükre hatást gyakorolnak. • Miiyen segítséget nyújtanak a segédrendőrök a közforgalom szakaszán? — Csak azt mondhatom, itt is kezdeményezőek és hasznos tevékenységet fejtenek ki. Legtöbb esetben tapasztalt sofőrök, autószerelők segédkeznek ezen a szakaszon akik jól ismerik az előírásokat, a forgalmi szabályzatot és gyakran értékes javaslatokat tesznek a közlekedés módosítására. • Milyen szervek irányítják és értékelik a segédrendörök munkáját? — A közbiztonsági szerveken kívül az Illetékes nemzeti bizottságok és a mellettük működő közrendvédelmi bizottságok foglalkoznak a segédrendűrök tevékenységével. Végső fokon a nemzeti bizottságok tanácsait illeti az értékelés. Ez, őszintén szólva, felelősségteljesebb is lehetne. (—ikj MOTTO: • Alkalom szüli a tolvajt. De ki teremti meg az alkaimat? meg az alA szeszégető nagymama A házi szeszfőzésnek a hegyi tanyákon már hagyományai vannak. A „tudomány" apáról fiúra száll. Az igazat megvallva, ezeken a tanyákon valóban jól ismerik a szilvórlumgyártás kisüzemi technológiáját. A biztonsági szervek tavaly minden másnap felderítettek valamilyen tiltott szeszkészítést, ám az esetek többségére nem derült fény. A házi szeszfőzés méretei nem csökkennek. Okait kutatva igen érdekes felfedezésre Jutottunk. Mert mit csinálnak a biztonsági szervek, ha felfedezik, hogy valaki otthon engedély nélkül szilvóriumot párol? Először is elkobozzák a párolóberendezést és a szeszt. Rendszerint találnak „félkészárut" is és nyersanyagot. Ezt is elkobozzák. A szeszégetők ellen pedig bűnvádi eljárást indítanak. Ez látszólag elég is. Csakhogy a szesz és a nyersanyag elkobzása nem olyan nagy veszteség — olcsó dolgok ezek. A „katlan", amely rendszerint tejeskanna, szintén nem nagy érték. Ezt a szeszégető már belekalkulálta a kockázatba, amely minden esetben kisebb, mint a néha évekig űzött „mesterség". És hogy állunk a büntetéssel? A járásbíróság aktáiban kutatva arra a megállapításra jutottunk, hogy a tiltott szeszfőzésért elítéltek legnagyobb része megúszta feltételes büntetéssel. Hogyan lehetséges ez? Az akták tüzetesebb vizsgálata erre is választ ad: a delikvensek a legtöbb esetben nagyon öreg emberek, néha töpörödött anyókák, átlagos életkoruk 70 év, de vannak köztük 85 éves nagymamák is. Akármilyen szigorú is legyen egy bíróság .. > Tegyük szívünkre kezünket, melyikük lenne képes börtönbe dugni ilyen anyókákat? S itt van a dolog nyitja. El kell árulnunk az olvasóknak: szó sincs róla, hogy ezek az őrinek szeszfőzéssel bajlódnának. Nincs nekik már erejük arra. Éppen annyi erejük van csupán, hogy elballagjanak a bíróságra és fiuk, lányuk vagy vejük helyett bevallják „bűnüket". A fiatalok pedig megesküsznek rá, hogy a nagymama „káros szenvedélyéről" halvány fogalmuk sem volt, igaz, éreztek valami szeszszagot, de az jöhetett a szomszédból is ... A jól kioktatott nagymamák a rendőr közeledtével már tudják teendőjüket, magukénak vallják a szeszfőzőberendezést, nagyokat rínak az elkobzott rézcsövek miatt, és siratják azt a „kis mellékkeresetet, ami olyan jól jött a nyugdíj met lé..." És a fiatalok tovább főznek, az alig büntethető nagymama cégére alatt. Szilvóriumot, persze. Modem csavargók A csavargó „klasszikus" fir gurája, nyugodtan mondhatjuk, eltűnt országútjainkról. Hol ls láthatnánk ma toprongyos embert nagy bottal és kis batyum ľlTAVi val, amint az országutat rója faluról falura alkalmi munkát keresve, vagy alkalmat egy füstölt oldalas elemelésére? Nem, a modern csavargó másként fest. Mindenekelőtt fontos ismertetőjele, hogy pénze mindig van, s ezt többnyire állomások büféiben, vagy peremvárosi talponállókban költi el. Természetesen italra. A modern csavargó mindig alkoholista. Éppen ezért csavargó. Ilyen ember például Jozef Bufiko 33 éves uTankai lakos. A „lakos" kifejezés Illuzórikus, mert letartóztatása előtt ismeretlen helyen tartózkodott — csavargott. Miért? Négy gyermekének anyját otthagyta, abból az egyszerű okból, mert a család fenntartása túl sokba került, és így neki kevés pénze maradt italra. Persze, a bíróság gyermektartási díjat szabott ki rá. Ezt a munkaadónak kellett volna levonnia Buckó fizetéséből. Bučko ezért otthagyta a munkahelyét. Amikor új munkahelyén is le akarták vonni a tartásdíjat, ismét odábbállt. Igy folytatta egészen Prerovig, ahol egy kicsit megtelepedett, de csak annyira, hogy ott további két gyermek apjává váljék. Amikor ismét beperelik, ismét odébb éli. Később már nem Is vállal állandó munkát, hanem az állomásokon a kirakodásoknál brigádosnak áll be hol itt, hol ott. Igy sehol sincs bejelentve alkalmazottként, s nem vonhat le senki semmit. Reggel kirak néhány vagont, utána azonnal megkapja a pénzét — és odébbáll. Azért van pénze, azért ihat, mert nem kell tartásdíjat fizetnie ... Azazhogy, most kell. Ugyanis börtönben van — tehát a hatóságok végre tudják, hol tartózkodik, és ki a munkaadója. S így lassacskán törlesztheti elhagyott feleségének a 17 000 koronát, prerovt gyermekei anyjának pedig 4500 koronás tartózását. VILCSEK GÉZA 4 Tompo robbanás - a hatalmas tartály egy pillanat olatt kiszívja a magassági kamrából a levegőt, a nyomás szinte zérusra csökken, és a magasságmérő mutatója ugrásszerűen fut körbe a skálán. Azt hihetnénk, hogy egy vasököl, amely rövid pillanatokra összegyűjtötte a magassággal járó összes alattomos meglepetéseket, egy pillanat alatt szétlapítja az embert. De a berepülő pilóta él, nyugodt, sőt el is mosolyodik. A magasság 25 000 méter - jelzi hangja a hangszórón át, - közérzetem normális. - Nagyon jó, Igor, leereszkedünk! A magassági kísérleteket végző pilóták nyelvén a 25 000 méter már a kozmoszt jelenti. A hirtelen nyomáscsökkenéssel járó kísérlet pedig eléggé meggyőző modellje annak az esetnek, amikor az űrhajót egy meteorit üti át. A berepülő pilóta csupán segítőtársakkal tudja átvészelni ezt a csapást: a megfelelő ruhából, hajlékony tömlőből, zsinórokból és könnyű űrrepülő sisakból álló berendezéssel. Amikor a nyomás csökkenni kezd, az önműködő szelep abban a pillanatban utat nyit a levegőnek a sűrített levegőt tartalmazó palackokból, és a tömlőkön áthatoló levegő felfújja az űrrepülő ruhát. A felfúvódott űrrepülő ruha pedig összenyomja a pilóta testét, és ezáltal pótolja a hiányzó külső nyomást, s egyszersmind kiegyenlíti a belső túlnyomást is. Az űrrepülő sisok és a különleges kesztyűk pedig meggátolják, hogy a fej és a, jtéi véredényeiben felforrjon a vér, az űrrepülő ruhába beiépé oxigén pedig a légzést biztosítja. Hipodinamia E kísérletben látszólag minden normális: a levegő nyomása és összetétele, a hőmérséklet és a világítás. A kísérleti pilótát nem préseli össze a túlnyomás, nem szenved el rezgéseket, vibrációt, és nem hat rá a csendeskamra nyomasztó zajtalansága sem. A feladat mindössze annyi: nyugodtan feküdni egy aránylag kemény fekvőhelyen. Csupán az idő dolgozik ellene. Áz idő és az a feladat, hogy ne mozduljon! Megdermesztették agyát, megszüntették izmai rugalmasságát, testére érzékelőfejeket ragasztottak rá, s ezeket ragtapaszsávok tartják a helyükön. Nem szabad mozdulni, nem szabad mozdulni, nem szabad mozdulni! A Föld kék égboltjával, szikláival, hegységeivel, viharaival és zivataraival, verőfényes nappalaival, hideg harmatával, a nehézségi erővel és óriási térségeivel az emberiség bölcsője. Az ember feláll a székről, és a vére lefelé törekszik. Azt hihetnénk, hogy még egy pillanat, és az agy érzékelő sejtjei oxigén nélkül maradnak, az ember elszédül, elveszti öntudatát. Mégsem így történik. A véredények hol gyorsan összenyomódnak, hol kitágulnak, a vér nyomósa és áramlásának sebessége megváltozik, és a szív a vér súlyát könnyen leküzdve felfelé, az agyba hajtja fel. E „mechanizmus" működését nem is vesszük észre: felállunk, leülünk, futunk, ugrunk. És minél több mozdulatot tesz az ember, annál erősebbé válnak a véredényrendszer mozgásai is, annál könnyebben tudunk megbirkózni örök „ellenségünkkel", a nehézségi erővel. Ám az űrrepülő odafenn száll. Feje felett az űrhajó gömb alakú kupolája, kitárt karjával elér az egyik faltól a másikig, jobbra és balra műszereket és tartályokat talál. Nincs helye arra, hogy ugráljon, vagy fusson, még a közönséges hétköznapi „felállást" és „leülést" is felváltja a „felúszás" és „leereszkedés" fogalma. A mozgás lehetősége rendkívül csökkent, a szíve csak részterheléssel működik, és izmainak ereje felesleges, terhelés nélküliek az izmai. Mindez pedig a biológusok-orvosok szerint egyetlen rövid szóval jellemezhető: a hipodinamiával, vagyis a csökkentett mozgási lehetőség tartós állapotával. Ennek hatásait feltétlenül meg kelj vizsgálni. Ez volt az oka, hogy elhatározták a súlyos, nehéz kísérletet: nem szabad mozogni! A kísérletező mozdulatlanul fekszik. Úgy etetik é» rtotják kiskanállal, mint egy súlyos beteget. Egyébként ez az utóbbi megállapítás majdnem igaz is. Néhány napos ilyen „pihenés" után az egészséges ember azt veszi észre, a priccsen feküdve, hogy a szívének üteme lelanyhult, a hasznos iszomszövet mennyisége csökkent,és helyébe zsírréteg rakódott le, az anyagcseréje megbomlott, és minél tovább halad a kísérlet, annál súlyosabbá válnak a hipodinamia következményei: a kísérleti alony elerőtlenedik, elveszíti a kitartását, ét többé nem tud gyorsan reagálni a különféle jelekre Mindezt pedig figyelembe kell venni a tartós űrrepülések előkészítése során, amikor ehhez még az is hozzájárul, hogy a vér súlytalanná válik. Ezek szerint a súlytalanság, a fülke korlátozott mérete és az idő mind-mind ellensége az űrrepülőnek, alattomosan támadnak rá a súlytalan repülés közben. És még előtte van a repülés egyik legnehezebb szakasza: a Földre való visszatérés, amikor hatalmas túlterhelések, rezgések, magas hőmérsékletek hatnak az űrpilótára. Vajon kibírja-e ezt a terhelést az oz űrpilóta, aki hosszú időt töltött a szűk fülkében? És íme, a fekvő kísérleti űrpilóta fekvőhelye hordógygyá alakul át. Óvatosan, nehogy a hosszú ideig tartó mozdulatlanság összes következményeit megzavar^ ják, az űrpilótát átviszik a centrifugához. Abban h segítenek, hogy belépjen a centrifuga fülkéjébe, majd bezárják. Vigyázat: Indulási.., A ferdén álló űrkabin a centrifugális erő hatására körbe száguld, s a kísérlet újabb szakaszába lépett. Minden úgy történik, mint a valódi űrrepülésben: a hosszú hetekig tartó pályamenti repülést felváltja a visszatérési túlterhelések óriási ereje. S noha a berepülő űrpilóta azt jelenti, hogy nagyon jól érzi magát (nyilván az a tudat is megsokszorozza az erejét, hogy a nehéz kísérlet a végéhez közeledik), a telemetria rendszer öníró műszerei egyáltalán nem ideális görbéket rajzolnak a papírra. (Folytatjuk)