Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-24 / 55. szám, péntek

PLUSZ ES MINUSZ - AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL ­AZ ANYAKÖNYVVEZETŐ SZEREPÉRŐL A polgári bizottságok tevékenységében nagyon fontos sze­repet tölt be a sajtó, a rádió és a televízió által kifejtett propaganda. Ezért fogadtam örömmel és lelkesedéssel az Oj Szóban Indított Plusz és mínusz ankétot. Valamennyi véle­ményt érdeklődéssel elolvastam és a felvetődő problémákat összehasonlítottam a nálunk észlelt nehézségekkel. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a polgári bizottságokat, annál is inkább, mivel tevé­kenységükkel a szocialista tár­sadalmi rendszer emberről va­ló gondoskodását bizonyítják. Megalakulásuk óta szép ered­ményekről adhatnak számot, ami tekintélyüket egyre inkább növeli. A csaknem tizenöt éves múlt­ra visszatekintő szerv leküzdöt­te a kezdet nehézségeit, mun­kaformái sokrétűek. Ugyanak­kor elfogultak volnánk, ha nem vennénk észre a hiányos­ságokat is, amelyeket azonban, véleményem szerint, néhány éven belül kiküszöbölhetünk. És éppen ez az, ami arra késztet, hogy én is tollat ragadjak. Anyakönyvvezető és polgári bizottsági tag vagyok, látom te­hát, hogy milyen nagy különb­ség van e téren a munkafor­mák és módszerek között fa­lun és városon. Tény az, hogy városokban sokkal több a lehe­tőség, mint falun. Ennek elle­nére egyes városi bizottságok nem használják ki ezt a ked­vező helyzetet, nem állnak szo­ros együttműködésben a hivatá­sos művészekkel, a művészeti népiskolákkal, a főiskolákkal, az ifjúsági klubokkal stb. Arról nem is beszélve, hogy egyes nemzeti bizottságok, népműve­lési intézmények, tömegszerve­zetek nem tanúsítanak érdeklő­dést a polgári bizottságok tevé­kenysége Iránt. Ott, ahol ebbe a munkába bekapcsolódik a szakszervezet, az ifjúsági szer­vezet, az üzemvezetőség, nem marad el az eredmény sem. A polgári bizottságok tagjai önként vállalták ezt a tisztsé­get és nagyon sokan felelős­ségteljesen segítik az anya­könyvvezetőt feladata teljesíté­sében. Aktivisták nélkül én is gyakran tanácstalan és tehetet­len lennék. Kollégáim nemegy­szer panaszkodtak, hogy egye­dül vannak, képtelenek jobb eredményt elérni. Viszont Is­merek olyan községeket ls, ahol éppen az anyakönyvvezető a kezdeményező és szervezőké­pességét látva mások is támo­gatják. Ebből kitűnik, hogy az anyakönyvvezetőtől nagyon sok függ. Munkafeladata azonban oly sokrétű, hogy egy-egy na­gyobb községben, városban hi­vatali ténykedése mellett ke­vés ideje marad aktív munkát kifejteni a polgári bizottságban. Fizetése pedig nagyon alacsony. Az általánosan felvetett prob­lémák után most helybeli ta­pasztalataimról írok, a preSovt polaárl bizottság munkájáról. Tevékenységünkben lényeges változás az 1960-as átszervezés után állt be. Azóta. Eredmé­nyeink évről évre jobbak, neve­lőhatású akcióink száma nö­vekszik (jegyesekkel való be­szélgetés, az Idősek számára rendezett ünnepélyek, családlá­togatások stb. j. A városi nem­zeti bizottságon rendezett ün­nepi aktusok színvonalasak, íz­lésesek. Nagyra értékelem a nemzeti bizottság képviselőinek, a pol­gári bizottság tagjainak akti­vitását, az idős kommunisták, a népművelési dolgozók hatha­tós segítségét. Rendezvényeinkbe bekapcso­lódnak a pionír- és a CSISZ szervezet tagjai, az iskolák ta­nulói, az alkotóversenyek győz­tesei, sőt a prešovt színházak művészei is. Ök biztosítják a színvonalas kulturális műsort. A szervezési munkában sokat segítenek az üzemek pártszerve­zetei, szakszervezetei, és más tö­megszervezetek is. Ez a szoros együttműködés tette lehetővé, hogy a polgári bizottság mun­kája, akciói népszerűek lettek, hogy az emberekkel való kap­csolatunk rendkívül szoros. Persze mindezt nem állíthat­nám, ha munkánk csak kam­pányszerű, nem pedig rendsze­res volna. Azon kivül, hogy más szer­vekkel ts szoros a kapcsola­tunk, nem kevésbbé fontos, hogy az egyes ünnepi aktuso­kat időben előkészítsük. A kap­kodás mindig meglátszik! Véleményem szerint városunk lakossága látja, hogy a nemze­tt bizottság nem hagyja figyel­men kívül az egyén munkasl­kereit, lelkivilágát, valameny­nylen együtt örülünk a jubileu­mok alkalmával, és együttér­zünk a bánat perceiben is. Ogy gondolom, hogy ha a töb­bi polgári bizottság is szem előtt tartja az elmondottakat, jó eredményeket érhet el. Persze ehhez az egyes társadalmi szer­vezetek és nem utolsósorban az emberek segítsége szükséges. KOVÁCS LASZLŰ, anyakönyvvezető, Prešov A közrend védelem önkéntesei Az országutakon, a városok utcáin, terein elég gyakran ta­lálkozhatunk sárga karszalagos civilekkel, akik a közbiztonsá­gi szervek társasá ában, vagy önállóan, szabad idejük rovásá­ra önkéntesen tevékenykednek a rendfenntartás érdekében. A kelet-szlovákiai kerület segéd­rendőreinek munkájáról érdek­lődtünk IÁN LESTAK elvtárs­nál, a kerületi közrendvédelmi bizottság titkáránál. • Népes tábora van Kelet­Szlovákiában a segéd­rendöröknek? — A hivatalos nyilvántartás szerint Kelet-Szlovákiában 7324 segédrendőr működik. Eredmé­nyes munkájukról tanúskodik az, hogy hatvanhárom segéd­rendőr-egység elnyerte a „Pél­dás egység" címet. • Miben nyi' ánul meg se­gítségük? — A segédrendőrök nagyon sok esetben helytállnak a tör­vénysértők, rendbontók elleni harcban. Például Alsómislén az egyik segédrendőr leplezte le a helyi postahivatalban elköve­tett rablás tettesét. Myslaván a textilüzlet betörőjét leplezte le a segédrendőr. Említést érdem­lő munkát végeznek a segéd­rendőrök Revúcka Lehotán ls. I-y sorolhatnék számtalan pél­dát. Elismerést érdemelnek a segédrendőr CSISZ-tagok is a Sp. N. Ves-i, humennéi, poprádi és trebišovi járásban. Külön di­cséret illeti a sninái ifjú segéd­rendőröket, akik védnökséget vállaltak a visszaeső bűnözők felett, életformájukra, viselke­désükre hatást gyakorolnak. • Miiyen segítséget nyújta­nak a segédrendőrök a közforgalom szakaszán? — Csak azt mondhatom, itt is kezdeményezőek és hasznos tevékenységet fejtenek ki. Leg­több esetben tapasztalt sofőrök, autószerelők segédkeznek ezen a szakaszon akik jól ismerik az előírásokat, a forgalmi szabály­zatot és gyakran értékes javas­latokat tesznek a közlekedés módosítására. • Milyen szervek irányítják és értékelik a segédrend­örök munkáját? — A közbiztonsági szerveken kívül az Illetékes nemzeti bi­zottságok és a mellettük műkö­dő közrendvédelmi bizottságok foglalkoznak a segédrendűrök tevékenységével. Végső fokon a nemzeti bizottságok tanácsait illeti az értékelés. Ez, őszintén szólva, felelősségteljesebb is lehetne. (—ikj MOTTO: • Alkalom szüli a tolvajt. De ki teremti meg az al­kaimat? ­meg az al­A szeszégető nagymama A házi szeszfőzésnek a hegyi tanyákon már hagyományai vannak. A „tudomány" apáról fiúra száll. Az igazat megvall­va, ezeken a tanyákon valóban jól ismerik a szilvórlumgyártás kisüzemi technológiáját. A biz­tonsági szervek tavaly minden másnap felderítettek valamilyen tiltott szeszkészítést, ám az ese­tek többségére nem derült fény. A házi szeszfőzés méretei nem csökkennek. Okait kutatva igen érdekes felfedezésre Ju­tottunk. Mert mit csinálnak a biztonsági szervek, ha felfede­zik, hogy valaki otthon enge­dély nélkül szilvóriumot párol? Először is elkobozzák a pároló­berendezést és a szeszt. Rend­szerint találnak „félkészárut" is és nyersanyagot. Ezt is elko­bozzák. A szeszégetők ellen pe­dig bűnvádi eljárást indítanak. Ez látszólag elég is. Csakhogy a szesz és a nyersanyag elkob­zása nem olyan nagy veszte­ség — olcsó dolgok ezek. A „katlan", amely rendszerint te­jeskanna, szintén nem nagy ér­ték. Ezt a szeszégető már be­lekalkulálta a kockázatba, a­mely minden esetben kisebb, mint a néha évekig űzött „mes­terség". És hogy állunk a bün­tetéssel? A járásbíróság aktáiban ku­tatva arra a megállapításra ju­tottunk, hogy a tiltott szesz­főzésért elítéltek legnagyobb része megúszta feltételes bün­tetéssel. Hogyan lehetséges ez? Az akták tüzetesebb vizsgálata erre is választ ad: a delikven­sek a legtöbb esetben nagyon öreg emberek, néha töpörödött anyókák, átlagos életkoruk 70 év, de vannak köztük 85 éves nagymamák is. Akármilyen szi­gorú is legyen egy bíróság .. > Tegyük szívünkre kezünket, melyikük lenne képes börtön­be dugni ilyen anyókákat? S itt van a dolog nyitja. El kell árulnunk az olvasóknak: szó sincs róla, hogy ezek az őrinek szeszfőzéssel bajlódná­nak. Nincs nekik már erejük arra. Éppen annyi erejük van csupán, hogy elballagjanak a bíróságra és fiuk, lányuk vagy vejük helyett bevallják „bűnü­ket". A fiatalok pedig meges­küsznek rá, hogy a nagymama „káros szenvedélyéről" halvány fogalmuk sem volt, igaz, érez­tek valami szeszszagot, de az jöhetett a szomszédból is ... A jól kioktatott nagymamák a rendőr közeledtével már tud­ják teendőjüket, magukénak vallják a szeszfőzőberendezést, nagyokat rínak az elkobzott rézcsövek miatt, és siratják azt a „kis mellékkeresetet, ami olyan jól jött a nyugdíj met lé..." És a fiatalok tovább főznek, az alig büntethető nagy­mama cégére alatt. Szilvóriu­mot, persze. Modem csavargók A csavargó „klasszikus" fir gurája, nyugodtan mondhatjuk, eltűnt országútjainkról. Hol ls láthatnánk ma toprongyos em­bert nagy bottal és kis batyu­m ľlTAVi val, amint az országutat rója faluról falura alkalmi munkát keresve, vagy alkalmat egy füs­tölt oldalas elemelésére? Nem, a modern csavargó másként fest. Mindenekelőtt fontos is­mertetőjele, hogy pénze mindig van, s ezt többnyire állomások büféiben, vagy peremvárosi tal­ponállókban költi el. Természe­tesen italra. A modern csavar­gó mindig alkoholista. Éppen ezért csavargó. Ilyen ember például Jozef Bufiko 33 éves uTankai lakos. A „lakos" kifejezés Illuzórikus, mert letartóztatása előtt isme­retlen helyen tartózkodott — csavargott. Miért? Négy gyer­mekének anyját otthagyta, ab­ból az egyszerű okból, mert a család fenntartása túl sokba került, és így neki kevés pénze maradt italra. Persze, a bíróság gyermektartási díjat szabott ki rá. Ezt a munkaadónak kellett volna levonnia Buckó fizetésé­ből. Bučko ezért otthagyta a munkahelyét. Amikor új mun­kahelyén is le akarták vonni a tartásdíjat, ismét odábbállt. Igy folytatta egészen Prerovig, ahol egy kicsit megtelepedett, de csak annyira, hogy ott további két gyermek apjává váljék. Amikor ismét beperelik, ismét odébb éli. Később már nem Is vállal állandó munkát, hanem az állomásokon a kirakodások­nál brigádosnak áll be hol itt, hol ott. Igy sehol sincs bejelent­ve alkalmazottként, s nem von­hat le senki semmit. Reggel ki­rak néhány vagont, utána azon­nal megkapja a pénzét — és odébbáll. Azért van pénze, azért ihat, mert nem kell tar­tásdíjat fizetnie ... Azazhogy, most kell. Ugyanis börtönben van — tehát a hatóságok végre tudják, hol tartózkodik, és ki a munkaadója. S így lassacskán törlesztheti elhagyott feleségé­nek a 17 000 koronát, prerovt gyermekei anyjának pedig 4500 koronás tartózását. VILCSEK GÉZA 4 Tompo robbanás - a hatalmas tartály egy pillanat olatt kiszívja a magassági kamrából a levegőt, a nyo­más szinte zérusra csökken, és a magasságmérő muta­tója ugrásszerűen fut körbe a skálán. Azt hihetnénk, hogy egy vasököl, amely rövid pillanatokra összegyűj­tötte a magassággal járó összes alattomos meglepeté­seket, egy pillanat alatt szétlapítja az embert. De a be­repülő pilóta él, nyugodt, sőt el is mosolyodik. A magasság 25 000 méter - jelzi hangja a hang­szórón át, - közérzetem normális. - Nagyon jó, Igor, leereszkedünk! A magassági kísérleteket végző pilóták nyelvén a 25 000 méter már a kozmoszt jelenti. A hirtelen nyo­máscsökkenéssel járó kísérlet pedig eléggé meggyőző modellje annak az esetnek, amikor az űrhajót egy me­teorit üti át. A berepülő pilóta csupán segítőtársakkal tudja átvészelni ezt a csapást: a megfelelő ruhából, hajlékony tömlőből, zsinórokból és könnyű űrrepülő sisakból álló berendezéssel. Amikor a nyomás csökken­ni kezd, az önműködő szelep abban a pillanatban utat nyit a levegőnek a sűrített levegőt tartalmazó palackokból, és a tömlőkön áthatoló levegő felfújja az űrrepülő ruhát. A felfúvódott űrrepülő ruha pedig összenyomja a pilóta testét, és ezáltal pótolja a hiány­zó külső nyomást, s egyszersmind kiegyenlíti a belső túlnyomást is. Az űrrepülő sisok és a különleges kesztyűk pedig meggátolják, hogy a fej és a, jtéi véredényeiben felforrjon a vér, az űrrepülő ruhába beiépé oxigén pedig a légzést biztosítja. Hipodinamia E kísérletben látszólag minden normális: a levegő nyomása és összetétele, a hőmérséklet és a világítás. A kísérleti pilótát nem préseli össze a túlnyomás, nem szenved el rezgéseket, vibrációt, és nem hat rá a csen­deskamra nyomasztó zajtalansága sem. A feladat mind­össze annyi: nyugodtan feküdni egy aránylag kemény fekvőhelyen. Csupán az idő dolgozik ellene. Áz idő és az a feladat, hogy ne mozduljon! Megdermesztették agyát, megszüntették izmai rugalmasságát, testére ér­zékelőfejeket ragasztottak rá, s ezeket ragtapaszsávok tartják a helyükön. Nem szabad mozdulni, nem szabad mozdulni, nem szabad mozdulni! A Föld kék égboltjával, szikláival, hegységeivel, vi­haraival és zivataraival, verőfényes nappalaival, hideg harmatával, a nehézségi erővel és óriási térségeivel az emberiség bölcsője. Az ember feláll a székről, és a vére lefelé törekszik. Azt hihetnénk, hogy még egy pillanat, és az agy érzékelő sejtjei oxigén nélkül ma­radnak, az ember elszédül, elveszti öntudatát. Mégsem így történik. A véredények hol gyorsan összenyomód­nak, hol kitágulnak, a vér nyomósa és áramlásának sebessége megváltozik, és a szív a vér súlyát könnyen leküzdve felfelé, az agyba hajtja fel. E „mechanizmus" működését nem is vesszük észre: felállunk, leülünk, futunk, ugrunk. És minél több mozdulatot tesz az ember, annál erősebbé válnak a véredényrendszer mozgásai is, annál könnyebben tudunk megbirkózni örök „ellen­ségünkkel", a nehézségi erővel. Ám az űrrepülő odafenn száll. Feje felett az űrhajó gömb alakú kupolája, kitárt karjával elér az egyik faltól a másikig, jobbra és balra műszereket és tartá­lyokat talál. Nincs helye arra, hogy ugráljon, vagy fusson, még a közönséges hétköznapi „felállást" és „leülést" is felváltja a „felúszás" és „leereszkedés" fogalma. A mozgás lehetősége rendkívül csökkent, a szíve csak részterheléssel működik, és izmainak ereje felesleges, terhelés nélküliek az izmai. Mindez pedig a biológusok-orvosok szerint egyetlen rövid szóval jel­lemezhető: a hipodinamiával, vagyis a csökkentett mozgási lehetőség tartós állapotával. Ennek hatásait feltétlenül meg kelj vizsgálni. Ez volt az oka, hogy elhatározták a súlyos, nehéz kísérletet: nem szabad mozogni! A kísérletező mozdulatlanul fekszik. Úgy etetik é» rtotják kiskanállal, mint egy súlyos beteget. Egyébként ez az utóbbi megállapítás majdnem igaz is. Néhány napos ilyen „pihenés" után az egészséges ember azt veszi észre, a priccsen feküdve, hogy a szívének üteme lelanyhult, a hasznos iszomszövet mennyisége csökkent,­és helyébe zsírréteg rakódott le, az anyagcseréje meg­bomlott, és minél tovább halad a kísérlet, annál sú­lyosabbá válnak a hipodinamia következményei: a kí­sérleti alony elerőtlenedik, elveszíti a kitartását, ét többé nem tud gyorsan reagálni a különféle jelekre Mindezt pedig figyelembe kell venni a tartós űrrepülé­sek előkészítése során, amikor ehhez még az is hoz­zájárul, hogy a vér súlytalanná válik. Ezek szerint a súlytalanság, a fülke korlátozott mé­rete és az idő mind-mind ellensége az űrrepülőnek, alattomosan támadnak rá a súlytalan repülés közben. És még előtte van a repülés egyik legnehezebb sza­kasza: a Földre való visszatérés, amikor hatalmas túl­terhelések, rezgések, magas hőmérsékletek hatnak az űrpilótára. Vajon kibírja-e ezt a terhelést az oz űrpiló­ta, aki hosszú időt töltött a szűk fülkében? És íme, a fekvő kísérleti űrpilóta fekvőhelye hordógy­gyá alakul át. Óvatosan, nehogy a hosszú ideig tar­tó mozdulatlanság összes következményeit megzavar^ ják, az űrpilótát átviszik a centrifugához. Abban h segítenek, hogy belépjen a centrifuga fülkéjébe, majd bezárják. Vigyázat: Indulási.., A ferdén álló űrkabin a centrifugális erő hatására körbe száguld, s a kísér­let újabb szakaszába lépett. Minden úgy történik, mint a valódi űrrepülésben: a hosszú hetekig tartó pálya­menti repülést felváltja a visszatérési túlterhelések óriási ereje. S noha a berepülő űrpilóta azt jelenti, hogy nagyon jól érzi magát (nyilván az a tudat is meg­sokszorozza az erejét, hogy a nehéz kísérlet a végéhez közeledik), a telemetria rendszer öníró műszerei egyál­talán nem ideális görbéket rajzolnak a papírra. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom